Azt szeretném megkérdezni, hogy dínárt a határon váltottatok -e, ha igen nem volt -e gond a váltással, ill. mennyit adnak most 1 euróért.
A leírt infót én is köszönöm, természetesen 2-vel kell szorozni /oda-vissza/.
üdv. süni
Szia Blackmoor!
A kérdésem, hogy a határon éjjel-nappal nyitva vannak a pénzváltók és hogy könnyen megtalálhatk-e? Hétfõn indulunk Halkidikire. Köszi Babi
Július 28-tól nyaralunk Nei Pori-ban Gyuláról megyünk. Nem tudom,hogy mi lenne az ideális indulási idõpont,mert azt olvastam,hogy ekkor van a török inváziós csúcs a határon.Érdekelne, utazott -e már ilyenkor valaki,milyenek a tapasztalatai.
Szia,
Mi általában este 9-10 óra körül lépjük át a magyar határt. Reggel 7-8 óra közt szoktuk a görög határnál lenni. A sebességhatárokat mindig betartjuk. Mentünk már török invázióban is, egyszer kifogtuk sajnos. Az úton nem gáz, mert eloszlik a sok török, van aki gyorsabban megy, van aki lassabban, a törökök általában gyorsabban és csapatban, csak a határon torlódnak össze. Egyetlen egyszer volt ilyen, akkor 3 órahosszát vártunk a törökök miatt az egyik határon, már nem emlékszem melyiken (talán a görög-macedón volt). Horgosnál pedig beelõztük a török sort lehet, hogy ez nem szép dolog, de ha nem ezt tesszük akkor itt is legalább 3 órahosszát vártunk volna és mi már csak negyed órára voltunk az otthonunktól. Egyébként mindig júliusban vagy augusztusban megyünk autóval, de ez az egy ilyen hosszú várakozásunk volt csak. Hétköznap szerencsésebb menni, mint hétvégén, akkor nincsenek annyian a törökök sem. Mi július 17-én este indulunk úgy, hogy 9 óra körül legyünk a határon.
Persze nem mindenki szeret éjszaka vezetni, a férjem igen. Azt mondja, hogy sokkal jobb, mert hûvösebb is van, mint nappal, ezért vezetni ideálisabb, és nincs is akkora forgalom. Persze ez a törökinvázióra nem igaz, mert õk éjjel is mennek. Lehet, hogy a rendõr is kevesebb éjjel, mint napközben és esélyünk is van, hogy esetleg a sötétben nem tudják kiszúrni a magyar redszámunkat, nem úgy, mint nappal. Mi egyhuzamba lemegyünk így, egy éjszaka alatt.
Tegnap érkeztünk haza Toloból, s amint látom, többen indulnak holnap, ezért gyorsan egy kellemetlen tapasztalatról a gépkocsival utazóknak. Sokszor jártam ezen az útvonalon, de én még ennyi rendõrt itt nem láttam. Június 10-én este indultunk, s már a szerb szakaszon éjjel is láttam több helyen, hogy mérnek. Macedóniában, ahol szétválik az autópálya két-két sávja, az egyik sávpár le van zárva útépítés miatt, a másikon szembeforgalom mellett lehet haladni. Ez a szakasz több mint 20 km hosszú, s végig 60 km/óra sebességkorlátozás van érvényben (szerintem indokolatlanul), amit a kevés le- és felhajtó miatt csak ritkán jelez tábla, így mindenki hajlamos megfeledkezni róla. Szinte képtelenség betartani, ezt a rendõrök is tudják, s mérnek rendesen! Nagyon vigyáztam, mégis megcsíptek. Kézi radarral mérnek; lehetne vitatni, de semmi értelme. Megállít, elkéri az útlevelet, elviszi, majd visszajön. Mondja, hogy gyorsan mentem (ezt tudtam); nézek rá tágra nyílt szemmel: éééén? Mondja, hogy szálljak ki. Megmutatja a radart, ami semmi mást nem mutat, mint egy sebességet. Mondom, az nem az enyém, de rögtön rájövök, hogy ezért kár volt… Papírt vesz elõ, mondja, hogy 60 km/óra a limit és leírja, hogy mennyit kell fizetnem Dénárban. Mondom, hogy az nekem nincs. Vállat von… Mutat le a völgybe, hogy ott a faluban van a rendõrség, oda menjek befizetni, majd jöjjek vissza, addig az útlevelem nála marad. Elmagyarázza, hogy mennyi a büntetés Euróban, meg hogy a rendõrségen nincs pénzváltás, Dénár kell (vasárnap van…)! Hárman vannak, kettõ nem is foglalkozik velem. Stílust váltok, könyörgõre veszem; hajthatatlan… Nagyon türelmes, udvarias, angolul és németül is egész jól kommunikálunk, mindhiába. Végül nem marad más, mint az adu ász: erõsen lefelezem a büntetés összegét és mondom, hogy ezt odaadom neki Euróban, s felejtsük el az egészet! Azonnal rávágja, hogy jó! Így megúsztam egy húszassal, csak kicsit leizzadtam… Visszafelé (két hét múlva) a helyzet ugyanaz volt; a macedón és a szerb szakaszon összesen legalább tíz helyen mértek. Kétszer lépett ki elém a rendõr tárcsával (a szívbajt hova rám), de a mögöttem jövõt intette le… Azon a bizonyos 23 km-en egy szép nagy kamion mögé bújva jöttem végig kb. nyolcvannal! Szerencsés utat mindenkinek!
Köszi H.apci az információt. Holnap indulunk és jó hogy felhívtad a figyelmünket a kritikus szakaszra. Remélem azért jól éreztétek magatokat Görögországban, mi már lázban vagyunk. üdv Babi
Nincs beírva úticél.
Válasz a #32491. hsz-ra
Nincs beírva úticél.
Június 10-én este indultunk, s már a szerb szakaszon éjjel is láttam több helyen, hogy mérnek. Macedóniában, ahol szétválik az autópálya két-két sávja, az egyik sávpár le van zárva útépítés miatt, a másikon szembeforgalom mellett lehet haladni. Ez a szakasz több mint 20 km hosszú, s végig 60 km/óra sebességkorlátozás van érvényben (szerintem indokolatlanul), amit a kevés le- és felhajtó miatt csak ritkán jelez tábla, így mindenki hajlamos megfeledkezni róla. Szinte képtelenség betartani, ezt a rendõrök is tudják, s mérnek rendesen! Nagyon vigyáztam, mégis megcsíptek. 
Kézi radarral mérnek; lehetne vitatni, de semmi értelme. Megállít, elkéri az útlevelet, elviszi, majd visszajön. Mondja, hogy gyorsan mentem (ezt tudtam); nézek rá tágra nyílt szemmel: éééén? Mondja, hogy szálljak ki. Megmutatja a radart, ami semmi mást nem mutat, mint egy sebességet. Mondom, az nem az enyém, de rögtön rájövök, hogy ezért kár volt… 
Papírt vesz elõ, mondja, hogy 60 km/óra a limit és leírja, hogy mennyit kell fizetnem Dénárban. Mondom, hogy az nekem nincs. Vállat von… Mutat le a völgybe, hogy ott a faluban van a rendõrség, oda menjek befizetni, majd jöjjek vissza, addig az útlevelem nála marad. Elmagyarázza, hogy mennyi a büntetés Euróban, meg hogy a rendõrségen nincs pénzváltás, Dénár kell (vasárnap van…)! 
Hárman vannak, kettõ nem is foglalkozik velem. Stílust váltok, könyörgõre veszem; hajthatatlan… Nagyon türelmes, udvarias, angolul és németül is egész jól kommunikálunk, mindhiába. Végül nem marad más, mint az adu ász: erõsen lefelezem a büntetés összegét és mondom, hogy ezt odaadom neki Euróban, s felejtsük el az egészet! Azonnal rávágja, hogy jó! Így megúsztam egy húszassal, csak kicsit leizzadtam… 
Visszafelé (két hét múlva) a helyzet ugyanaz volt; a macedón és a szerb szakaszon összesen legalább tíz helyen mértek. Kétszer lépett ki elém a rendõr tárcsával (a szívbajt hova rám), de a mögöttem jövõt intette le… Azon a bizonyos 23 km-en egy szép nagy kamion mögé bújva jöttem végig kb. nyolcvannal! 
Szerencsés utat mindenkinek!