Egyszer, két egymást követõ nyáron én sem voltam sehol. Így Görögországban sem. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki. Aztán a párom megszánt és annak ellenére, hogy Õ igazán nem vágyott rá, idén elvitt Korfura. Még soha sem volt görögben. Tudtam, hogy az elsõ találkozása Görögországgal meghatározó lesz. Õ a szép, zöld tájakat szereti, ugyhogy egyértelmû volt hová megyünk. A gyönyörû smaragd szigetre. Szerencsére összebarátkoztak és most már Õ is alig várja a következõ utazásunkat. Ami most sem Írország lesz! Vajon vannak Görögországnak más olyan zöld helyei is, mint Korfu? Én rajongok Krétáért, de szerintem az nem jönne be neki. És azt meg igazán nem szeretném, ha megromlana a barátságuk!
Persze Süti (bár ez már nem ez a topik, de most hirtelen nem tudom hova írjam). Nagyon zöld még Thassos is, Samos (ahol tavaly voltunk, még Korfun is túltesz, egy igazi zöld dzsungel) állítólag Leszvosz és Chiosz is... A számoszi képeket megtalálod a fotóalbumban
Nekem is Görögország a mindenem! 13 évvel ezelõtt kezdtem ki járni ebbe a gyönyörû országba a családommal és azóta minden évben vissza térek van hogy az egész nyarat kinn töltöm,de ez sem elég!!! Amit imádok azaz emberek kedvessége,a lenyûgözõ táj,kúltúra,zene...és még sorolhatnám! sokan nem értik rajongásomat,de addig nem is fogják amíg nem jártak e csodás földön!
Atosz kérdezett, én leírnám most, amit évekig formáltam a fejemben, mert sosem tudtam megfogalmazni...de még ez sem az igazi, csak úgy kb.
Az esõ eláll. Az erkélyen ücsörgünk és beszélgetünk. Most, ahogy visszagondolok ezekre a napokra, lassan megfogalmazódik bennem, mi is az a bizonyos dolog. Lassan körberajzolódik a válasz a kérdésre: Miért más Görögország? Miért más a görög táj? Miért más a görög táj, kérdeztem újra és újra. Miért olyan egyedülálló, mitõl más a többi mediterrán társaitól? Miért nem érzem ezt a varázst a spanyol, vagy olasz vagy horvát vidéken? Számtalanszor gondolkoztam ezen, míg lassan összeáll a kép. Valóban más lenne itt? Az érzéseim egyértelmûen ezt mondják: más, de miben rejlik ez a másság? Olyan nehéz megfogalmazni.
Elsõsorban a táj sokszínûségében. Nem csak a több száz sziget más és más, egy-egy kis világ, a szárazföld tájegységei is oly sokarcúak, a partszakaszok, a magas hegyek, az ahogyan az egyes helyek tipikus növényzete, tipikus illatokkal, vagy állathangokkal párosul. Ahogyan a platánfa a kabócahanggal, ahogyan egy thassosi pineaerdõ kecskenyáj csengettyûjének hangjával, ahogyan egy peloponnészoszi hegyoldal rozmaringgal és ánizzsal keveredett émelyítõ illata megcsap, ahogyan a tengeri szél a só illatát hozza a partok felé. Régen sosem hittem el, hogy a sónak lehet illata, de bizony, hogy van, és milyen kellemes. A tenger ezer féle színe, a növényzet sokfélesége; az apró fehér házak, kék vagy zöld spalettás ablakaikkal; azok a tipikus kékre festett és fonott köteles székek… Ha az ember csak rájuk gondol, máris hozzá képzeli, hogy a szék egy hófehérre meszelt ház oldalánál áll, egy bajszos, õszülõ öregember ül rajta, fekete nadrágban és halvány színû kockás ingben, azzal az elengedhetetlen matrózsapkával a fején, lábait keresztbevetve, botján könyököl, kezében egy pohár frappét vagy Ouzót tart, vagy egy régi pipát, vagy éppen kombosztinijét pörgeti, mély nyugalom honol ráncos arcán, amelybõl horgas sasorr áll ki, és csak bámészkodik, feje felett ciklámenszínû bouganvillea lóg, és az ég olyan kék, mintha csak retusálták volna. Mi más jutna a szóról: Hellász – az eszünkbe?
E táj elemei talán mindenhol elõfordulnak, de csak egymagukban. Abban biztos vagyok, hogy ha össze is gyûjtjük ezeket a mozaikdarabokat, az egész világon, sehol sem fog összeállni egy, teljes képpé. Ebben az országban más színe van a tengernek, mint bárhol. Más íze van az ételeknek, mint bárhol. Ez az ország megszámlálhatatlan, egymástól elszeparált helybõl, szigetekbõl áll, mégis minden részén ugyanazzal az életképpel találkozunk, erre az országra van egy képlet, egy recept, és mindegy melyik részére érkezünk, elsõ látogatásunk során, ott garantáltan e recept alapján tálalnak elénk mindent, és mindegy, hogy hol találkozunk elõször e földdel, az elsõ benyomásunk mindig ugyanaz lesz, és olyan mélységes hatást kelt bennünk, hogy akit ez a varázs megérint, az egész életében ennek az országnak a hipnózisa alatt fog élni. Mintha csak egy ingát lógatna valaki a szemünk elé, mi transzba esnénk, és csak Hellász Földjét látnánk utazási céljaink fókuszpontjában.
Legutóbb vojandi szerkesztette (2007-10-15 19:52:00), összesen 1 alkalommal
Szóval, mint leírtam,nekemelsõsorban a táj szépsége, egyedisége, változatossága és bizonyos dolgokkal való társulása - amely párosulások csak is kizárólag Hellászban fordulnak elõ - jelentik azt a végtelen vonzalmat.
Eleinte, azt gondoltam, hogy sok más dolog is közrejátszik, de a 13 év görögországi utazásai során rájöttem, hogy nem kedvelem a görög embereket annyira, mint eleinte hittem...és sok másban is évrõl évre egyre eltérõbb véleményem alakul ki az elsõ évek fanatikus szerelméhez képest. Elõször elvakultam imádtam Hellászt, aztaán végtelenül szerettem, most pedig nagyon szeretem, de évrõl évre enyhül ez az érzés. Félek, hogy egyszer már nem lesz más nekem Görögország sem, mint a többi másik országok, amik iránt közömbösen érzek. ...
Közömbös soha sem lesz csak más, az élmények a barátok megmaradnak. Miért baj ez? Csak legyen utána egy hely, egy ország, amivel kapcsolatosan hasonlóan érzel, és hasonlóan élvezed!!!
Nézd meg H.apci elõzõ képeit, mindig kedvelni fogom a hasonló fevételeket, gondolom te is. Ezek a felvételek nem készülhettek méshol, ez egy kis GÖRÖGORSZÁG!
Más a témához tartozó dolog véleményem szerint,- tizen évekkel ezelõtt az utazási láz kezdetén a legkönnyebben elérhetõ uticél Görögország volt, teljesen más környezet, emberek, rendszer, "szabadság". Görögbe menni sikk volt. És rácsodálkoztunk, és MI így maradtunk együtt a csodával! Ma már több az összehasonlítási lehetõségünk, nem baj ez.
Más a témához tartozó dolog véleményem szerint,- tizen évekkel ezelõtt az utazási láz kezdetén a legkönnyebben elérhetõ uticél Görögország volt, teljesen más környezet, emberek, rendszer, "szabadság". Görögbe menni sikk volt. És rácsodálkoztunk, és MI így maradtunk együtt a csodával! Ma már több az összehasonlítási lehetõségünk, nem baj ez.
Fefe, nagyon egyformán gondolkozunk, csak én ezeket a dolgokat érzem valahol, de nem tudom ilyen jól megfogalmazni, amit te most olyan jól leírtál.
Nem baj, ha más ország iránt éreznék így, de sajnálnám, ha elmúlna ez az egész ÉRZÉS, mert éveken át ez táplált a depresszív napokon és adott erõt a továbbhoz. Rengeteg energiát öltem szeretetteljesen bele a napokat, hónapokat lekötõ Görögországgal kapcsolatos munkákba. Ha már nem éreznék olyan mélyen Hellász iránt, akkor úgy érzem, hogy a vele való sok foglalkozás is csak idõpocsékolás volt. Kimerül az egész, mint egy aranybánya? Beleszeretnék egy másik országba (gondolod?) és akkor azzal is végigcsinálnám ugyanezt? Valahol meg ez az élet rendje.
Szerintem nincs itt nálammásról szó, mint hogy az elmúlt években túl sokszor és túl könnyen megszereztem a nyaralást és így már, hogy nem kell harcolni érte, nem is ajz úgy fel. Talán tényleg helyes lenne kihagyni 1-2 évet.
Hogy miért épp Görögország? Mert ez az ország maga a csoda!
11 éve jártam elõször Görögországban és szerelem volt elsõ látásra! Azóta ha tehetem, minden évben visszamegyek, van hogy többször is. De eddig még nem tudtam megunni, sõt ez az imádat inkább még fokozódott ... 2 hete jöttem haza Kosról, de már a következõ utat tervezem.
"Vojandi" Az ÉRZÉSEK sajnos többnyire elmúlnak. A munkád ha szereted nem fölösleges, én csak néhány hónapja olvasgatom az oldalakat, de amit itt találtam tetszik nekem, és gondolom a többieknek is, akkor nem volt hiába!!!
Nincs beírva úticél.
Fogalmam sincs, hogy bírtam ki. Aztán a párom megszánt és annak ellenére, hogy Õ igazán nem vágyott rá, idén elvitt Korfura. Még soha sem volt görögben. Tudtam, hogy az elsõ találkozása Görögországgal meghatározó lesz. Õ a szép, zöld tájakat szereti, ugyhogy egyértelmû volt hová megyünk. A gyönyörû smaragd szigetre. Szerencsére összebarátkoztak és most már Õ is alig várja a következõ utazásunkat. Ami most sem Írország lesz! 
Vajon vannak Görögországnak más olyan zöld helyei is, mint Korfu? Én rajongok Krétáért, de szerintem az nem jönne be neki. És azt meg igazán nem szeretném, ha megromlana a barátságuk! 
