Én csak a sütiknél tartom be a pontos mennyiségeket. Ezt fontosnak tartom. Más recepteknél a hozzávalók fontosak, de a többi az egyéni ízlésre van bízva. Nekem ez a tapasztalatom.
visszatértem! jo rég nem voltam itt a könyvet illetõen az uccso pillanatbn visszamondtam a megrendelést mert kellett a péz de most ujra megrendeltem végérvényesen! ) Ágni belenéztem a Blogodba és nagyon tetszett! még nem olvastam el az egészet de nagyon megfogott h mindenfélérõl irsz és még receptek is vannak benne csak igy tovább!
Jut eszembe... Ugyan nem ritka, hogy férfiember is fõzöget (ha néha akar valami jót is enni ), de most valahogy azon kapom magam, hogy egyre inkább érdekel a mediterrán konyha (bár kacérkodtam én már sokmindennel; mert a lényeg a lényeg; szeretek jókat kajálni ). Valahol ott kezdõdött, hogy túl sok paradicsomunk termett (az egyébként piti kis kertünkben)... Jó; fõztünk be lecsót, de hát abba nem sok kell, így hát lett belõle paradicsomlé, s nem kevés (és szuper sürü)... Aztán elkezdtem sokféle ételbe (gulyás, pörkölt, paprikáscsirke, paprikáskrumpli, pacal, halászlé [!], s egyátalán szinte minden, ami úgy kezdõdik, hogy pirított hagyma + pirospaprika) egyre többet tenni belõle... Engem is meglepett az eredmény (de aki evett belõle, azt is... )! Nincs domináló paradicsom-íze! Egyszerûen jó íze van... Aztán látom számos mediterrán konyhai receptnél, hogy ami nálunk úgy kezdõdik, hogy hagymát pirítani, pirospaprikát rá, ott paradicsom megy rá, de minden mennyiségben! (Persze a fûszerezés sem mindegy; nem elfelejteni, minden étel egy kompozició; az összhangnak meg kell lennie!) Ez most éppen a Stifadóról jutott eszembe, amirõl Ágni blogjában is szó esett, nekem meg az egyik kedvencem. Már alig várom az alkalmat, hogy saját kombinációmat elkészítsem; azt hiszem, marhanyakat fogok hozzá felhasználni... Még csak annyit, hogy vigyázat, kizárólag a szabadföldön termett, napsütötte, "igazi" paradicsomtól várható jó íz, a többi dekorációnak jó, no meg dobálni...
Szia H.apci!
Pontosan rád való tekintettel kóstoltuk meg Santorinin a stifadot. Nekem izlett Cillának nem.
Üdv: Josza
Na ne! Mint ahogy teve is van egypúpú, stb, így STIFADO is! Mia írja egyik Thassos-i útjáról készült leírásban: „A hús olyan omlós volt, … ahogy beleszúrtam a villát, máris levált róla egy falat. A hagyma puha mint a vaj, ahogy a nyelvemmel szétnyomtam a számban, kicsordult belõle az az édes, hagymás-paradicsomos mennyei íz - most ahogy írás közben rágondolok, csak nagyokat nyelek megint.” Na, ez az igazi!
Szia H.apci!
Nekem nagyon izlett. Finom volt omlós. Minden rendben volt vele.
Ami viszont csalódás volt nekem az a kardhal steak. Száraz és iztelen volt. Pedig nagyon rá voltam izgulva. Szóval az nem jött be.
Üdv: Josza
Hát éppen ez a bajom! Sajnos én is találkoztam már nem egy kedvelt ételemnél pocsék és kiváló elkészítéssel egyaránt, mint pl. polip, tintahal. A polipot azóta már tudom, mitõl rágós, de a tintahal? Igaz, ahol görögök is kajáltak a tavernában, ott még nem csalódtam.
Nekem csalódás a Gyros okozott ,még ilyet mustár,kechup,még igy nem ettem ,viszont a midja saganaki, az igen azt tunkoltuk boldogan bocsi ha rosszul irtam a nevét