Az az igazság hogy Szófiában láttam egy két olyan aknafedlapot az úttest szélén hogy nem volt tetelye és belevolt dugva egy pár letört faág...stb.
Az út minõsége Nis és Szófia között elég rossz volt,szófiától görögország felé közeledve javult.
Rendõrt két helyen láttam ebbõl az egyik helyen radaroztak.
A legdurvább hazafelé éjjel szófiától északra haladva románia felé volt.
Útfelfestés és táblák nem nagyon voltak. Kátyú és vadak viszont rengeteg. Nem álmosodtam el vezetés közben .
Kalandos kis utazás volt!
Szia ! 2000 óta járunk Görögországba nyaralni. Csak a Macedon vízum kényszer alatt mentünk Bulgária felé a többi alkalommal Macedonián keresztül jártunk és nem volt semmi próbléma sem. Persze a szabályokat betartottuk. Idén szintén Macedonia felé megyünk.
Mi Athénig megyünk kocsival, és én is elgondolkoztam a kerülõúton a sok rossz tapasztalat miatt.
Aztán kicsit utánanéztem, hogy a 20Eurós büntetés spórólása, a kerülõút benzinpénzére tuti elmegy , és ott ki vagy mi garantálja, hogy nem futsz össze korrupt rendõrökkel?! Akkor aztán olyan jót spórólnánk...
Így hát marad Macedónia nekünk is !
Én is azon gondolkodtam mielõtt elindultunk, hogy Románián és Bulgárián keresztül megyek. Napokig a netet bújtam, de maradt a "hagyományos" út. Volt trafipax is meg tranzitdíj is, de nem bántam meg. Szerintem kár parázni, nem kell száguldozni (legalábbis nem a sor elején!) és nem lesz gond. Elég sokan írták, hogy megúszták különdíj nélkül is, a gyorshajtást meg itthon is büntetik. Szerintem annak aki ilyen hosszú útra indul el kocsival lennie kell 50€ tartalék pénznek, ha bármi történik, ennél többet meg senki sem írt a fórumon. Ötletként felmerült egy pár hete a fórumon, hogy kérni kellene nyugtát amikor a tranzitdíjat kérik. Nem próbálta valaki a frissen érkezettek közül?
Mi az elmult években Bulgária felé mentünk Görögországba. A bulgáriai útviszonyok évrõl-évre javultak. Tavaly a Nis- Bulgár határ közötti útvonal fel volt újítva, az alagutak kiszélesítve. Nem emlékszem feltünõen rossz szakaszra. A bulgáriai rész a határ és szófia között szerintem mostanra már teljesen fel van újitva. A Szófia elkerülõ az nagyon rossz volt tavaly de gõzerõvel csinálták (szerintem még nem készült el), de ez csak kb 10 km. A Szófia utáni útszakasz teljesen kész van, nagyon jó.
Bátran induljatok bulgária felé!
Mi 9.-én reggel indulunk Thassosra, és Bulgária felé megyünk.
Jó utat!
Most étem haza, oda-vissza +1€ volt a veszteség, amit az egyik "autópályadíjasember" követelt. Egyéb atrocitás nem merült fel. Gyorshajtani meg nem gyorshajtottam. [/u]
Üdv. nektek harcosok!
4 éve járunk Görögországba, az elsõ évben vizumkényszer miatt Bulgárián át, de ne tudjátok meg miket éltem át a kultúrálatlan moráljuk miatt....
Szófiánál összeborzoltam a hajam, összevontam a szemöldököm és elordítottam magam, hogy itt vagyok és harcoljunk....
Lementem az õ stílusukba és semmi gond nem volt, viszont arra ha nem muszáj nem megyek többet...
Macedóniában sehol semmi bajom nem volt, ha útszéli rendõrök megállítottak a lányom úgymond véletlenül kamerázott, szóval felvett mindent, gondoljátok mennyire örültek és nagyon-nagyon udvariasak voltak...
próbáljátok ki, ha nem vétkeztek akkor semmiért nem tudnak lenyúlni..
11-én megyünk Athénba, addig fizessetek, hogy már tele legyen a zsebük és nekem ne kelljen.... vicceltem, nehogy komolyra vegyétek !
Sziasztok. Tegnap elõtt értünk haza Kefaloniáról, engedelmetekkel leírnék néhány tapasztalatot, talán egy kicsit más szemszögbõl, mint amiket eddig olvastam itt.
Kezdem a szokásos praktikumokkal:
Hajnali 4-re értünk a röszkei átkelõhöz és kb 1 órát vártunk a törökök között - a határõrnek még "jó estét"-tel köszöntem, észre sem vettem, hogy közben kihajnalodott:)
Szerbiában és Macedoniában semmiféle gondunk nem volt, sem oda, sem vissza. A szerb-macedón határon megint várni kellett, de közel sem annyit, mint Röszkénél kifelé. A görög határon már alig volt autó, a görög határõr megnézte a rendszámot, odajött, megkérdezte, hogy mindenki európai-e (EU-s) az autóban, és az útlevél megnézése nélkül továbbintett minket.
Szerbiában lehet euróval fizetni az autópálya-kapuknál, ki is vannak írva az árak (5-5-13-3 EUR), de centet nem fogadnak el. Macedoniában a határon érdemes pénzt váltani, ez kb 5 perces mûvelet, és utána nem lesz gond a fizetõkapuknál. 1EUR kb 60MAC, három fizetõkapu van, 50-60-50 MAC-t kell fizetni.
És akkor most egy kis szubjektív tapasztalat:
Az utazás elõtt nagyon elbizonytalanodtam a sok-sok negatív macedoniai és szerbiai tapasztalatot olvasva, és erõs feszültség, idegesség volt bennem. TELJESSÉGGEL FÖLÖSLEGESEN! A Macedon határõrök kedvesek voltak, ápoltak, mosolygósak, az egyik hazafelé jövet felolvasta az útlevelekbõl a kocsiban ülõk keresztnevét, mosolygott és jó utat kívánt. A szerbek szintén kedvesek, ápoltak és teljességgel konszolidált, európai külsõvel rendelkeznek, nincsenek patáik és szarvaik. Emberek: családapák, asszonyok, fiatalemberek álmokkal, szoktak mosolyogni és szoktak sírni is. Ha köszönsz, fogadják és viszonozzák, el is köszönnek tõled és némelyik még jó utat is kíván. Macedón rendõrökkel nem volt dolgunk, de többnyire az út szélén ácsorogtak, nézelõdtek, pihentek. Egy radarpisztolyos macedón rendõrnõt láttunk, aki egy alagútból kivezetõ, 60-as táblával védett úton "foglalkozott" egy iparszerûen utazó török eszementtel. Szerbiában hazafelé a röszkei határhoz közeledve megállt a kocsisor a határ elõtt kilóméterekkel, szembe jött lassan egy villógós rendõrautó. Letekertem az ablakot, intettem, megállt, megkérdeztem "What is the problem", erre a joviális szerb öregúr nagyon kedvesen, sajnálkozva elmondta, hogy rengetegen vannak Röszkénél, forduljunk vissza és menjünk Tompa felé. Ehhez át kellett mennünk Szabadkán, ahol a fontosabb útelágazásokban rendõrök terelték a külföldi rendszámos autókat Kelebia felé. Még odafelé, Leskovac után csak egy kis faluban találtunk benzinkutat, görcsölve begurultam és egy másodperc alatt feloldódtam: mosolygós szerb öregúr jött ki a kicsi irodából, megtankoltunk, fizettem, megköszönte és kész - emberi volt ez is. És rengeteg-rengeteg példa lenne még Macedoniából és Szerbiából.
Kérem, bocsássatok meg ezért (és akinek nem inge, ne vegye magára), de a tapasztalatom az, hogy a magyar utazók elég jelentõs része meglehetõsen ostoba és bunkó módon utazik. Aki dupla záróvonalon, 60-as táblával védett helyen kocsisort elõz (sok ilyen honfitársunkat láttuk), vagy lakott területen tol le az útról, vagy agresszív módon szerpentineken erõlteti az elõzést, az ne lepõdjön meg, hogy leszedik a rendõrök. Sajnos a magyar utazók többsége nem beszél semmiféle idegen nyelven, ha valamit mondanak neki vagy neki kellene valamit mondani, hangosan üvöltözik magyarul, miközben lehet, hogy csak apró félreértésrõl van szó. Tapasztalatom az is, hogy sok magyar felkészületlenül utazik: fogalma sincsen, hol, mit, hogyan kell fizetni, milyen iratokat kell bemutatni, hová kell állni a határon, fizetõkapuknál, és ott a helyszínen számolgatja a pénzt, néz ki a fejébõl mint borjú az új kapura - ilyet is sokat láttunk. Sokakban talán az "ereszd el a hajam, hurrá hálidéj van" érzés uralkodik, és sokan hajlamosak önmagukról is elfeledkezni, "mer hát utazunk Görögbe' vazze, bícs szánsájn, estére má' tengerbe' isszuk a zúzót". Ha magabiztosan, udvariasan, jól hallhatóan köszönünk pl. a határõrnek (esetleg a saját nyelvén - nem nagy kunszt utánanézni a neten), EMBERI KAPCSOLATOT lehet pár másodpercre is kiépíteni EMBEREKKEL. Egyszóval: szerintem meg kellene tanulnunk utazni, mert sajnos úgy látom, sok magyarnak a görög út autóval egy eszement küzdelem az idõvel és a kilóméterekkel, felkészületlenül, ostobán és bunkón. AKINEK NEM INGE, KÉREM, NE VEGYE MAGÁRA.
...Kérem, bocsássatok meg ezért (és akinek nem inge, ne vegye magára), de a tapasztalatom az, hogy a magyar utazók elég jelentõs része meglehetõsen ostoba és bunkó módon utazik. Aki dupla záróvonalon, 60-as táblával védett helyen kocsisort elõz (sok ilyen honfitársunkat láttuk), vagy lakott területen tol le az útról, vagy agresszív módon szerpentineken erõlteti az elõzést, az ne lepõdjön meg, hogy leszedik a rendõrök. Sajnos a magyar utazók többsége nem beszél semmiféle idegen nyelven, ha valamit mondanak neki vagy neki kellene valamit mondani, hangosan üvöltözik magyarul, miközben lehet, hogy csak apró félreértésrõl van szó. Tapasztalatom az is, hogy sok magyar felkészületlenül utazik: fogalma sincsen, hol, mit, hogyan kell fizetni, milyen iratokat kell bemutatni, hová kell állni a határon, fizetõkapuknál, és ott a helyszínen számolgatja a pénzt, néz ki a fejébõl mint borjú az új kapura - ilyet is sokat láttunk. Sokakban talán az "ereszd el a hajam, hurrá hálidéj van" érzés uralkodik, és sokan hajlamosak önmagukról is elfeledkezni, "mer hát utazunk Görögbe' vazze, bícs szánsájn, estére má' tengerbe' isszuk a zúzót". Ha magabiztosan, udvariasan, jól hallhatóan köszönünk pl. a határõrnek (esetleg a saját nyelvén - nem nagy kunszt utánanézni a neten), EMBERI KAPCSOLATOT lehet pár másodpercre is kiépíteni EMBEREKKEL. Egyszóval: szerintem meg kellene tanulnunk utazni, mert sajnos úgy látom, sok magyarnak a görög út autóval egy eszement küzdelem az idõvel és a kilóméterekkel, felkészületlenül, ostobán és bunkón. AKINEK NEM INGE, KÉREM, NE VEGYE MAGÁRA.
lee2 írta:
sziasztok ma érkeztem meg paraliaról,a skopjei útlevékezelõ minket is lehúzott... Mondom a skopjei nénikéd Csúnyán néz . Opsz valamit érthetett...
Kedves fórumozok!
Eljött az idõ és holnap mi is útrakelünk a régóta várt útra. Stavros lesz a családi nyaralás helyszine. Megszeretném köszönni Nektek, Önöknek azt a sok hasznos információt, tanácsot amit itt a HELLASZ.HU-n olvashattam.
Köszönöm.
Az ezután indulóknak pedig nagyon jó nyaralást, pihenést kívánok.
Tisztelettel: Kovács Zsolt
Kedves Zsolt!
Nagyon jó utat és csodálatos nyaralást kívánok nektek!Mi nappal utaztunk és bizony végég lelkendeztem az utat a sok szép látnivaló miatt.Sok évet vártam erre az útra .Szinte gyermeki izgalommal csodáltam a hegyeket,völgyeket.Érdemes látni az országokat amiken keresztül mentek.Szerencsés utat!
Remélem nem haragusztok meg, de még egy-két dologról kell írnom, errõl eddig itt kevés szó esett: az iszonyatos forgalomról, a törökök véget nem érõ áradatáról és a sok-sok kényszerû, idegörlõ várakozásról.
Tény, hogy rossz esetben egyes határokon órákat kell várni (vagy Szerbiában a fizetõkapuknál elõfordul akár félórás várakozás is). Javaslom mindenkinek, hogy elõre gondoljon erre, és találjon ki valamit, amivel elûzi az idegeskedést, ami késõbb, felspannolt idegállapotban esetleg problémákhoz vezethet. Lehet pl. ilyenkor enni valamit, játszani valamit a kocsiban (mi pl. barchobáztunk a gyerekekkel), esetleg dvd-t nézni, ha valakinek van ilyen hordozható ketyeréje - ezeket (és a navigációt is!!!) persze illik kikapcsolni a határõrrel való érintkezés elõtt! Nem javaslom a dudálást, agresszív nyomulást, résekbe furakodást, noha nehéz ezeket megállni, amikor egy fél üres helyre nyolc török akar eléd begurulni.
Tény, hogy így július-augusztusban iszonyatos mennyiségû török (és bolgár) vendégmunkás utazik oda- és vissza is. Sajnos azt látom, mit sem érnek a gondosan kimunkált "török inváziós naptárak", mert ezek csak jönnek, jönnek és jönnek, megállás nélkül, mindkét irányba, mindenkor, éjjel-nappal. Bevallom, ezt nagyon nehezen viseltem idén is, mert a törökök iparszerûen utaznak, kilómétereket akarnak leküzdeni adott idõ alatt, más nem nagyon érdekli õket, meglehetõsen "õszinte" népség, mindent be- és lelaknak percek alatt és sok helyen mozdulni sem lehet tõlük. Bevallom: néha hangosan átkoztam Szulejmán késõi leszármazottait, ezt az Európa peremén élõ rutinból utazó színes csürhét.
Tény, hogy a törökök iszonyatos tömegekben való jelenléte az utakon igen nagy gond az egész útvonalon (sok török Thessaloniki után fordul csak keletnek!), de tény az is, hogy erre a gondra az egyes országok határátkelõin igyekeznek reagálni. A szerbek és a macedónok klasszikus balkáni módon teszik ezt: kétsávos úton engedik folyni a kocsikat hat-nyolc sávban is, ordítoznak, kiabálnak, de a sor halad. A görögök nagyon ügyesen kiszedik és elõreküldik a "valódi" EU-s polgárokat.
Sajnos a tapasztalatom az, hogy egyedül Magyarország képtelen ezt a problémát kezelni. Egyetlen határon sem kellett annyit várakoznunk, mint kifelé (1-1,5 óra) Röszkénél és befelé (2,5 óra) Tompánál. Sokat gondolkodtam, nézelõdtem ezeken a határokon, és ezért mondom: Magyarország képtelen a nagy (fõként török) forgalomból adódó tumultust kezelni. Hazafelé jövet a szerb határõrök el is mondták (meglehetõsen durcásan), hogy a magyar szervek miatt áll két órája a sor, és mikor odaértünk tényleg láttuk: a szerb határõrök nem tudták továbbengedni a kocsikat, mert a magyar oldalon megállt az élet. Véletlenül belehallgattunk egy magyar rendõr adóvevõs kommunikációjába, és hát a "totális káosz" azt hiszem, nagyon enyhe kifejezés arra, amiket hallottunk. Ehhez kapcsolódó, nagyon szomorú élmény a magyar határõrök viselkedése hazafelé jövet. 2,5 órás benzingõzös és dízelkormos, koszos, izzasztó, büdös, a két kisgyereket iszonyatosan megviselõ, szüleiket az õrületbe kergetõ várakozás után a magyar határõr félvállról "kösszentett", egyenként, lassan, gondosan végignézegette az útleveleinket, majd a vámos(?) kinyittatta velem a csomagtartót (!!!). Kipattantam (az idegtõl vörös fejjel), feltéptem a csomagtartó ajtaját és mondtam: "tessék". Itt ugye élére állítva három bõrönd, kistáska, nagytáska, napernyõ, gumicsónak, satöbbi. Az ürge kérdõn és bambán nézett rám, kérdezte van-e valami elvámolnivalónk. Nem is szóltam, csak "nem"-et intettem a fejemmel. Erre megkérdezte, sokat vártunk-e. Mondom: 2,5 ótát 30 fokban két kisgyerekkel, mire õ vigyorogva mondta, Röszkénél még több a várakozás. No, most ezt vessük össze azzal a lazasággal, ahogyan odafelé a görög határõr (szintén schengeni határ!!!!!) ELÕRE VETT BENNÜNKET, ÉS KB EGY PERC ALATT ÁTMENTÜNK AZ EEEEEEEEEEE-ÚÚÚÚÚÚÚÚÚS HATÁRON, EEEEEEEEEE-ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚS sávban. Azt hiszem, nagyon sürgõsen el kellene gondolkodni azon, hogy a magyar szervek KÉPTELENEK KEZELNI A NAGY FORGALMAT, totális fejetlenség, káosz uralkodik a röszkei és tompai határátkelõkön. Errõl jelen pillanatban szó sem esik a politikai hírekben, a rádióban bemondják ugyan, hogy röszkénél 6 km a sor, aki teheti, kerüljön Tompa felé - mellesleg ott is áll a sor legtöbbször. Bevallom: nem túl jóü érzés így hazajönni.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #74441. hsz-ra
.
, és ott ki vagy mi garantálja, hogy nem futsz össze korrupt rendõrökkel?! Akkor aztán olyan jót spórólnánk... 
, mert mi szintén hétfõn indulunk az esti órákban és szintén Paralia a cél.
