Régóta olvasom a fórumot, sok hasznos infót szedtem össze a hozzászólásaitokból, így engedjétek meg hogy egy kis beszámolót írjak egy idei lefkadai nyaralásról.
Többször jártam már kocsival Görögországban, fõleg az északi részeken (Paralia, Asprovalta, Chalkidiki), idén nyár elején pedig Korfut szemeltük ki úticélként. Gõzerõvel ment a szervezés, fõleg a neten néztünk utána mindennek, már sorra kértük az ajánlatokat a kinti apartmanokból, egészen addig, míg a google véletlenül ki nem dobott egy képet egy hihetetlen színekben pompázó gyönyörû tengerpartról, amelyet hatalmas függõleges sziklafal tör meg a parton. Nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy az a sziklafallal szegélyezett álompart nem más, mint egy általunk ismeretlen szigeten, bizonyos Lefkadán lévõ tengerpart, és ez bizony Görögország egyik legszebb strandja, a Porto Katsiki. Ekkor indult el bennünk valami, elkezdtük nézegetni a szigetet a netes térképeken, képeket kerestünk, számolgattunk, Korfuhoz képest nincs is olyan messze... néhány további kép alapján, amit a google kidobott, végképp menthetetlenek voltunk, nekünk ez a sziget kell... 1500 km, nincs közel, de Korfu is lenne vagy 1300-ra, ráadásul itt kompozni sem kell. A tervben szereplõ kezdeti 7 éjszakát feltoltuk 9-re, és elkezdtünk apartmanokat keresni a neten, fõleg Nidri környéke volt a célpont. Sajnos nagyon sok ajánlat küldése után is fõleg nemleges válaszok érkeztek, miszerint megtelt, nincs hely, stb. Sebaj, gondoltuk, nekivágunk és ott keresünk szállást, bár kifejezetten nem ajánlották a fórumozók, mondván a lehetõ legnagyobb csúcsszezonban, a legnagyobb görög ünnepkor (augusztus 16-tól 25-ig) kicsi az esély a szabad helyre.
Nagysokára végre elérkezett a várva várt nap, elindultunk, ismerõs határok, ismerõs útvonal Thesszaloniki-ig, de még mindig baromi hosszú a túra. Egyetlen incidens történt, mégpedig a második mecadón díjfizetõ kapunál nem volt elég az átadott 2 euro (már ez is jóval magasabb volt mint a fizetendõ összeg, visszafelé érdekes módon elég volt 1 euro is arra a szakaszra..), és rendõrt akart hívni a díjszedõ, ha nem adunk neki még egy eurót. Macedónia országimidzs felsõfokon.. A határokon átkelni egyébként 5-10 perc volt, sehol semmi fennakadás, a macedón kellemetlenséget leszámítva minden szuper. Szalonikinél gyors térképezés, hogy merre tovább, és mivel sokáig pálya volt a térkép szerint az úticél felé, úgy döntöttünk, Greneva felé megyünk tovább.
A legnagyobb hibát itt követtük el, ugyanis arra nem számítottunk, hogy a pálya utáni, térképen pár tucat km-nek tünõ szakasz lesz a legnehezebb! 3 órán keresztül bolyongtunk fáradtan, a hajnali vaksötétben olyan magasságokban, olyan emelkedõkön, visszafordítókon, hajtûkanyarokban, amikkel még soha nem találkoztunk. Mivel a benzinünk is fogytán volt már, kezdett kifejezetten izgalmassá válni a menet, és bizony fogalommá vált a "mikor érünk már Ioanninába" sóhaj... (még egy tehénnek is sikerült megkergetnie bennünket hajnal kettõkor az egyik hegyi szakaszon, de ez külön sztori )
Mikor már azt hittük, sosem érnek véget a hegyi szerpentinek, egyszercsak Ioanninába értünk, meg is pihentünk reggelig, igencsak ránkfért.
Reggel némileg kipihenve folytattuk az utunkat, át a tenger alatti alagúton, és rövidesen megpillantottuk a szigetet. Hihetetlen érzés volt átmenni a felvonható hídon (a lelkünket is kirázta az a néhány méter ), és délnek venni az irányt Lefkadavároson keresztül. Rövidesen Nidribe értünk, ahol elkezdtük a szálláskerest. Már az elsõ próbálkozásunk is sikerrel járt, de olyan árat mondott a fickó, hogy megköszöntük és tovább is álltunk. Több apartmanba bementünk, de ahol volt hely, ott mindenhol a netes árak többszörösét említették. Érdekes módon amikor kiderült, hogy nem olaszok vagyunk, 100-150 euróval egybõl lejjebbment a tarifa, de még azok sem voltak reális árak. Nidribõl emiatt ki is ábrándultunk rendesen, teljesen az jött le, hogy rettenetesen zsúfolt, és rendesen megy a szabadrablás.
Új terv: irány dél, irány Vassiliki. Közben megbeszéltük, hogy ha a tengerparti városkákban továbbra is irreális árakon lenne csak hely, keresünk egy a sziget belsõ részén lévõ apartmant (tucatjával vannak a fõút mellett), úgyis kocsival megyünk a beach-ekre. Szerencsére erre késõbb nem volt szükség, ugyanis Vassilikben szinte elsõre szerencsével jártunk, mégpedig nagyon reális áron, nagyon jó helyen, teljesen korrekt stúdiót kaptunk. Kipakoltunk, és kis pihi után irány a Vassiliki-i strand. Egy km-es strandrész, aprókavicsos és tiszta, emberek mérsékelten vannak, semmi extra. Persze nem is ezért a beach-ért jöttünk, de elsõ nap kiválóan felfrissített.
Másnap (vasárnap) délelõtt mi is lehetett volna az elsõ úticél, mint az ezer netes képen látott Porto Katsiki. Hihetetlen érzés volt élõben is látni azt a monumentalitást és szépséget. Boldog mosollyal mentünk le a lépcsõn, és csobbantunk bele azokba a legendás habokba. Szinte még akkor sem hittük el hogy ott vagyunk, mikor már bent úszkáltunk a fehér, és a világoskék minden árnyalatában játszó tengerben. Délután meglátogattuk Lefkada másik jelképét, a világítótornyot. Az újonnan aszfaltozott út valóban kiváló odáig, és az élmény sem mindennapi, ami ott vár.
Lefkadai tartózkodásunk alatt minden nap más és más beach-et látogattunk meg (persze Porto Katsikihez, Kathismához és Kavalikeftához többször is lementünk ) hihetetlen élmény egytõl egyig minden nyugati parti strand a szigeten.
Kathisma nagyon nagy meglepetés volt a sokszor kétméteres hullámaival, nagyon szerettem, viszont itt találkoztunk a legtöbb túristával, és délután kettõkor alig tudtunk kimenni kocsival a partról, akkora volt a dugó..
Kavalikefta beach (Kalamitsinél) a titkos kedvencem, hatalmas sziklák a türkiz vízben, kétméteres hullámok, óriási élmény. Körülményes az odajutás a szûk utakon (mondjuk ezt mindegyik beach-hez lehetne írni ), de abszolút kihagyhatatlan.
Talán a Gialos beach tetszett a legkevésbé, bár a tenger kristálytiszta, de mindenfelé 30-40 centis kövek, emiatt körülményes a bejutás, ráadásul pont itt mélyült talán legkésõbb.
Egremniért meg kell szenvedni rendesen, meredek a kocsiút is, hát még az a néhány száz lépcsõ, a végén azzal a bizonyos falépcsõvel
De a part mindenért kárpótol, gyönyörû ez a rész is.
Porto Katsiki magáért beszél, nem ragozom, leírhatatlan, meg kell nézni, át kell élni.
Aghiofili piciny kis beach Vassilikitõl pár percre, 5 euróért oda és vissza visz a hajó, érdemes elmenni, gyönyörû a tenger itt is.
A szigeten minden beach más és más, nincs két egyforma, mindegyiket nagyon lehet szeretni. A tenger színe a nyugati parton szinte percenként változik, nincs két egyforma pillanata, hol zöldesebb, hol kékebb, hol világosabb, hol sötétebb, egyszerûen gyönyörû.
Fürdõcipõt csak a nyaralás végefelé vettem, de akkor is kb 1-2szer volt a lábamon, nem volt rá szükség. Ami viszont szinte nélkülözhetetlen, az vmilyen fejfedõ (vettem is Vassilikben egy hawai-virágmintásat ), ugyanis tényleg nincs árnyék a beach-ek többségén, a kötelezõ napernyõ és magas faktoros naptej mellett mindenképp kell ez is, ha el akarja vki kerülni a napszúrást. Búvárkodásra sajnos nem nagyon volt idõ, pedig vittem magammal mindenhová pipát és szemüveget, de a strandok élvezete teljesen lekötött, de legalább ez maradt legközelebbre
A beach-ekre vezetõ utak döntõ többsége nagyon keskeny, ráadásul sokszor többméteres szakadékok tátonganak pár centire az úttól. Mivel kétirányú a forgalom az egysávos, sokszor mély tankcsapdákkal borított úton, így szembejövõk találkozásakor nagyon észnél kell lenni, nekem is beõszült elég sok hajszálam ilyenkor. Szerencsére ennek ellenére balesetet vagy komoly veszélyhelyzetet nem láttunk, mindenki igyekezett óvatosan közlekedni és vigyázni a másikra.
A szálláshelyen, Vassilikin nem töltöttünk sok idõt (igazából csak az estéket), de nagyon hangulatos kis településnek ismertük meg, és nagyon nem bántuk meg, hogy nem találtunk Nidriben szállást... Helyes kis tavernák, a nem is kevés éttermében finomságok sora, bárjaiban finomabbnál finomabb koktélok, míg a hátunk mögött a hajók ringatóznak.
Árakat tekintve jóval drágább volt minden, mint az észak-görög településeken: fõételek 8-9 euro, koktélok szintén 8-9 euro (kivéve este 8-tól 10-ig, happy hour, 5.5 euro mindenhol a koktél) , ezek dupla árak az északi árakhoz képest. Hajnalig tartott a nyüzsgés minden este - ahhoz képest, hogy álmos kis településként jellemezte korábban néhány fórumozó, messze nem volt az, imádtuk
Nidriben egy estét töltöttünk el, vacsoráztunk (eszméletlen finom muszakát a Panorama tavernában), és megnéztük az itteni nyüzsit. Este hangulatos a tengerparti sétány, a tavernák sora, szép a szemközti kis szigeten lévõ kivilágított templom), lüktet az élet.
A szigetet egyébként teljesen megszállták az olaszok, mindenhol ott voltak. Hangosak, türelmetlenek, nem lopták be magukat a szívünkbe. Az olaszokon kívül rengeteg volt a nyaraló görög, ezen a két nemzeten kívül elvétve láttunk csak 1-2 németet vagy angolt, másokkal nem találkoztunk.
Aminek külön örültünk, hogy a sziget szinte teljesen magyarmentes övezet, egészen más mint az északi részeken. Magyar szót elõször az utolsó napokban Nidriben hallottunk csak, 2-3 idõsebb hölgy sétált este a fõutcán. Ezen kívül csak Porto Katsikin telepedett mellénk néhány magyar fiatal, majd elutazásunk elõtt néhány szót váltottunk egy kedves fiatal párral, akik ugyanabban az apartmanban szálltak meg, ahol mi is. Kiderült, õk néhány nap lefkadai tartózkodás után autóznak is tovább Kefalóniára, majd onnan késõbb Zakynthosra - azért ez nem semmi túra.
A szigeten eltöltött csodálatos 9 nap sajnos messze nem volt elég a sziget teljesen megismeréséhez, pedig látnivalókból alaposan felkészülve indultunk, és minden nap legalább két helyet igyekeztünk feltérképezni.
Lefkada annyira magával ragadott bennünket, hogy már a hazaúton a visszatérésen gondolkoztunk
Elõtte nem hittük, hogy létezik olyan tengerszín, vannak akkora hullámok, léteznek olyan sziklafalak, amit a képeken láttunk, pedig a valóságban még csodálatosabb, még elragadóbb, még nagyobb az élmény, ami maga Lefkada - át kell élni újra és újra.
voltunk többször Lefkada belsõ részein is, de ezen a túrán nem voltunk, legközelebbre tartogatjuk
amit némileg sajnáltunk, hogy a kishajó-bérlés is kimaradt (ez abszolúte kötelezõ lesz legalább egy-két napra), és Vassilikiben a szörföt is pedzegetjük, hogy ki kellene próbálni
Gialos strandról van valakinek képe?Mi lementünk de csak ahol a parkoló van ott néztük meg(nem nagyon jött be) de kíváncsi vagyok elsétált-e valaki egy kicsit valamelyik irányba??
Az apartman nevét sajnos nem tudom, sztem ki sem volt írva.
Többemeletes nagy apartmanház legalább 15 stúdióval. Odamentünk, kopogtunk (volt csengõ is, de az ajtóra nagybetûkkel ki volt írva hogy 'Knock Knock for information' ), és megkérdeztük a tulajt, hogy van-e szabad szobája, 9 éjszakára kellene. Egybõl mutatta hogy menjünk utána: tiszta kis stúdió az elsõ emeleten, tv, villanyrezsó, két ágy, 3 naponta takarítás és új ágyhuzat, nekünk tökéletes. Ekkor ránéztem az ajtóra felfüggesztett szokásos görög ártáblázatra, 70 euró / éj fõszezonban, 50 euro elõ és utószezonban. Glupp, a 70 euro sok lesz nekünk, már írtam be a számológépbe hogy max 420 eurót vagyunk hajlandóak fizetni, de már ez is több volt mint amit kalkuláltunk otthon szállásra. Épp mutattam volna a számológépbe beírt összeget, mikor mondja, hogy 360 euro. Hirtelen ledöbbentünk, gyors számolás, az 40 euro / éj fõszezonban, a neten is ilyen árak voltak, sõt. A tulaj elmondta még azt is, hogy elõre fizetés esetén, számla nélkül megy a biznisz, de mivel nekünk ez mindegy is volt, azonnal gondolkozás nélkül rábólintottunk.
A fõúttól kb 100 méterre, a sétálóutcától 20 méterre, pékségektõl és két szupermarkettõl 50-80 méterre volt csak, Vassiliki központjában, a kikötõ is volt vagy 150 méterre.
Semmi gond nem volt, jöttek lelkiismeretesen takarítani 3 naponta, új huzatok, stb, maximálisan meg voltunk elégedve a hellyel, ha máskor megyünk, ezen a helyen próbálkozunk elõször (fõleg hogy Vassiliki sokkal jobban tetszett, mint Nidri, és innen könnyebb is elérni a nyugati partot).
Nincs beírva úticél.
Válasz a #78672. hsz-ra
)
), és délnek venni az irányt Lefkadavároson keresztül. Rövidesen Nidribe értünk, ahol elkezdtük a szálláskerest. Már az elsõ próbálkozásunk is sikerrel járt, de olyan árat mondott a fickó, hogy megköszöntük és tovább is álltunk. Több apartmanba bementünk, de ahol volt hely, ott mindenhol a netes árak többszörösét említették. Érdekes módon amikor kiderült, hogy nem olaszok vagyunk, 100-150 euróval egybõl lejjebbment a tarifa, de még azok sem voltak reális árak. Nidribõl emiatt ki is ábrándultunk rendesen, teljesen az jött le, hogy rettenetesen zsúfolt, és rendesen megy a szabadrablás.
Ha nem titok...
