Másnap már reggel 8kor Pesten voltatok? Nem semmi szerencsétek volt.
Az utazási irodával nekünk se volt gondunk, sõt én néhány ember miatt mentem el gr. estre is úgy megkedveltem õket! Azt hiszem nekünk is volt poharunk a Sakisban, egy mûanyag meg talán egy üveg, bár én nem foglalkoztam vele, mert üvegbõl ittam De szerintem anno volt itt minden, csak a kedves túristák szeretnek szuvenírt vinni. Olyan, mint a szállodákban a törülközõ
Igen 8kor annak ellenére, hogy 2órát a határron voltunk....de tavaly is az apollontravellal voltunk és akkor és elég hamar haza értünk. Sõt kifelé is 7kor(reggel) kinnt voltunk aminek persze nem mindenki örült hõbörgõk mindenütt vannak, egy nyanya azt kérdezte Krisztától h kapunk e majd + 1 fél napot mert mittudom én mikor vette csak át a szállást de hál istennek voltak jó érzésû emberek is akik leszólták h itthon is du szokták átadni ha nem temtetszik lehet autóval jönni
Nem tudom én úgy vagyok vele inkább ott a parton meg a faluban töltöm el az a jó pár órát amit a szállásra kell vérni mint ne adj isten vmelyik határon
#819782008-09-26 00:19:45 Toroni - hotel Basil - 1. rész
Sziasztok! Igértem, hogy mihelyt hazaérek, megirom nektek milyen volt a toroni kirándulásom, hisz én is olyan szivesen olvasgattam mások visszaemlékezéseit…itt van tehát egy kis élménybeszámoló: kezdeném azzal, hogy nem lesz nehéz dolgom az emlékezéssel, mert mi jó elõre eldöntöttük, hogy kirándulási naplót fogunk vezetni. az elõre megfontolt szándékhoz tartottuk is magunk egész végig, igy aztán most van mibõl ihletet meritenem
Alapinformációk: 2008 aug. 28 – szept. 11ig tartott a kirándulásunk, a párommal Toroniban, a hotel Basilban szálltunk meg, az utazási irodánk az Aeolus volt. Busszal mentünk, Szlovákiából.
Utazás: odafelé kész vicc…vagy inkább rémálom? a buszsofõr rögtön azzal kezdte hogy biztos bepakoltam az egész házat…meg hogy olvastam-e hogy minden kilóért ami a 20kg felett van, 150 Sk-t kellene fizetnem (1200 Ft). hát gondoltam, egyetemista vagyok, igy inkább konzervekkel jöttem, mint vaskos boritékkal tele eurókkal….na szó se róla. az már meg se lepett, hogy a mögöttünk ülõ házaspárt leordibálta amiért a buszban ettek…állitólag ez nem európai viselkedésmód. aztán mikor Szerbiába értünk, elkezdett ömleni az esõ. nem kicsit, nagyon. miközben száguldottunk az autópályán, minden fékezésnél a szellõzõn át úgy egy deci víz csurrant a nyakamba. mondom a kedves sofõr bácsinak: ugyan tessék már vele csinálni vmit, mert ugyan kedves hogy ingyen zuhany is jár az utazáshoz, de azért én kihagynám. aválasz csak ennyi: hol folyik be? … nem, azzal nincs mit kezdeni… jaaa, akkor az már mindjárt más, gondoltam. ezek után ugye megértitek ha azt mondom, örültem, hogy végre 25 óra után megérkeztünk, és az se zavart, hogy még kb 4 órát kellett várni, míg a szobát átvehettük. mi rögtön elhittük hogy a görögök nem lopnak, és hogy más se foszt meg minket a ruháinktól, igy aztán csak a legfontosabbakat vittük magunkkal, és a csomagokat otthagytuk az erre kijelölt udvarrészen.
Szállás: Mire kitakaritottak a szobánkat, jött egy újabb meglepetés: ami a képen van a katalógusban, azt tessék elfelejteni: egy ággyal több, egy szekrénnyel kevesebb, r-go a harmadik ágyból csináltunk szekrényt. az ágy nyikorgós, itt-ott nincs víz…. ill. néha csak melegviz nincs, de mindezek ellenére, eldöntöttük, hogy jól fogunk szórakozni, és csak azért is szép emlékekkel térünk haza. …de azért ha tehetitek, ne ide gyertek: már csak azért se, mert jövõre megépül a Basil másik fele, ahova a gazdag görögöket várják, a régi lepukkant szobákban meg majd a többi nemzet lesz elszállásolva. és Jorgoszék, beleértve az egész familiát, az egyetlen görög család, akik nem kedvesek…ill. csak nagyon korlátozott mértékben. inkább a flórát vagy a sakist ajánlom.
Víz: augusztus végén sok a medúza-kölyök, de nem bántanak, zsákszám lehet õket fogdosni, olyan kis nyúlékonyak. a part meredek, a homokot viszont nagyon élveztem: mire hazaértem, olyan finommá csiszolta a bõrt a talpamon hogy egy pedikûrös is megirigyelhette volna. olyanok a homokszemek, mint a rizs, és könnyebb letörölni, mint a finom homokot, igy aztán nem szúrja úgy a lábat a cipõben. sünik csak a vár felé vannak, ill. Neos Marmaras felé, ahol már sziklás a part. A párom is megtalálta a kedvérevaló szórakozást: mivel nagy akvarista, megörült a kis halacskáknak, amiket a folyókban talált, másrészt mivel túrázni is szeret, megmásztuk a vár fölött magasodó hegy-félét. aki szeret túrázni, azt mondom menjen, de kényelmes cipõben, ne nagy melegben, és hosszú ruhában: mindenütt tele van ugyanis szúrós bokrokkal, sehova nem tudsz úgy nyúlni, hogy vmi tüske ne álljon beléd. Mi személy szerint megnéztünk egy ortodox misét is testközelbõl: 3 óra hosszú, és az emberek akkor jönnek és mennek mikor jól esik. megéri benézni a toroni kis templomba, mi becsületesen végig is ültük a 3 órát, de azért sok izgalmat ne várjatok és a helyi supermarketben vettem 1 üveg narancslekvárt, azt eszegettem az egész kirándulás alatt, és ettõl is sokkal jobb volt ez a kirándulás A buszok elvétve járnak csak, naponta úgy 3-4, de Sartiban igy is elégszer voltunk. Ja: és ami engem nagyon érdekelt a kirándulás elõtt: Sarti, vagy Toroni? hát azt mondom, toroni. fiatalok vagyunk, és szezon vége volt, mégsem unatkoztunk. ráadásul ahogy a plakátokból láttuk, fõszezonban rendszeresen bulik vannak itt is. viszont mi annyira élveztük hogy nem volt nyüzsgés…ha az kellett, elmentünk Sartiba, és ott buliztunk, de el se tudom mondani, milyen jól éreztük magunkat a mi kis mondhatni privát tengerpartunkon, ahol a következõ ember 5 méterre volt legközelebb, nem 20 cm-re…igy aztán még a szégyellõsebbek is merhettek monokinizni ja, és a várromnál a sorompó már évek óta le van csukva, de aki picit is leleményes, az száraz lábbal, a kerités mellett megkerüli az egészet, és már készülhetnek is azok a csodaszép fotók… fõleg egy üveg finom, édes, görög vörösbort mellett nekünk ez mindig bejött….
Sarti: a tenger csodállatos szinekben pompázik a legdélibb strandnál, egész a végénél, és nagyon jó zene is szól hozzá, a frappé pedig talán itt a legjobb.
na jó, éjjel fél1 van, mennem kéne aludni, mert a mondókám azt hiszem még sokáig fog tartani, de ha szeretnétek, lesz még folytatás
Akkor tehát ahogy igértem:
a 4. nap reggelén Sartiba indultunk. a buszra időben kimentünk, de jó sokat kellett is várni, míg megjött. út közben láttunk borjút, kecskét, pásztort, szóval igazán nem panaszkodhattunk a látványra mikor a busz már Sartiban kanyargott, megpillantottam egy házat, körös-körül csodaszép virágokkal. mikor leszálltunk, első utunk ide vezetett, körbefényképeztünk mindent. mikor épp egy hatalmas rózsaszin virágó bokrot csodáltunk, kijött a házból a görög bácsi, és integetett, hogy menjünk csak be a kertbe…nem kérettem magam sokáig, már ha ilyen szépen hivott megmutatta ez egyik legszebb leandert, ami a kertben nőtt, és egyre csak biztatott, hogy törjek le belőle. közben kijött a házból a feleség is-legalábbis nagyon annak nézett ki-…mondjuk ahogy elnéztem, ő nem annyira szivlelte a mi kis garázdálkodásunkat a szépen ápolt kertre, de a bácsi hajthatatlanul csak mutogatta hogy ne legyünk szerények, nagyobb ágacskát törjünk le magunknak …ha már ennyit biztatott, mondtam volna nemet? inkább a kalapom mellé tűztem, és nagy mosollyal megköszöntem ezután elindultunk gyrosost keresni, és nagy szerencsénkre egyből rátaláltunk a legjobbra… - és egyben a legolcsóbbra! itt csak 1,7 a gyros, és igazán nem spórolnak ki belőle semmit. Lauro Grill a hely neve, és egy picit beljebb van, nem közvetlenül az út mellett.ide aztán még sokszor visszatértünk a későbbiekben, de ugye ne szaladjak még ennyire előre… mire megtömtük a korgó pici-pocit, elindultunk felfedezni sarti beach-et. épp kifogtuk a leghullámosabb napot – amit én nem is bántam, szóval ugráltunk a hullámokra, a tenger pedig úgy játszadozott velünk mint a szalmafigurákkal. az egyik 70 és körüli papának, mikor épp azzal küzdött, hogy sikerüljön neki kievickélni a szárazföldre, valahogy meglazult a fürdőnadrágja, mert minduntalan kicsusszant belőle annak tartalma na mikor már harmadszorra se sikerült helyre igazitani a tévelygő kiskatonát, jött a mama, és jól gatyába rázta papát. aztán segitett neki a partraszállásnál is, egyszóval aranyosak voltak. azért a romantikus pillanatok minket se hagytak el, miközben én a napon süttettem a hasam, a párom épitett nekem egy szivecskét a homokból (élvezte hogy itt formázható a homok, nem mint a toroni kavicsok:) és mellé még a nevem is megformázta. Másnap, az előttem szólók javaslatára, meglátogattuk a Haus Badis nevű éttermet, ettünk kaviáros előételt, polipot, gyümölcsöt, egyszóval jóllakottan és elégedetten tértünk haza. este megnéztük a naplementét, megint lett néhány jól sikerült fotó, vörösboroztunk kicsit, sétálgattunk, és persze a nap végén naplót irtunk
A hatodik nap a Blue Lagoon kirándulásról szólt. reggel kikészülődtünk a hotel elé, vártuk a fuvart. és csak a szemléletesség kedvéért, idéznék a naplónkból: „rögtön megörültem, mikor megláttam, hogy a sofőr nem egy asszott görög bácsika, hanem egy deli-dalia rasztás fiatalember” ő vitt ka a hajóhoz, ahol Leo fogadott minket. Igaz hogy a jól bejáratott poénokat szedte elő, de igy is nagyon jól mulattunk. aztán mikor épp nem a mikrofonba mondta a szövegét, leült mellénk, szóval volt időnk róla megtudakolni ezt-azt. elmondta, hogy már 9 éve jár ide minden nyáron, és habár mehetne máshova is, de neki már csak ez a hely a szive csücske a hullámok nem voltak velünk kiméletesek, de az utazótabletta átlenditett minket a dolog nehezén, és igy felhőtlenül élvezhettük az utazást. a program nekünk is ugyanolyan volt, mint az előző fórumosoknak, és csak arról irnék, ami számunkra különleges volt. például hogy mikor a hajóskapitány a sün-kajánál látta, hogy mindenki csak turkálva, büzlöget, az én szivem meg élvezettel falatozik, belemártogatott neki egy jó darab kenyeret a sünibe, és még kacsintott is, mikor nagy mosollyal neki adta
na ennyi volt a mese mára, mert látom, ha bő lére eresztem a dolgokat, sose jutok ágyba, de van még folytatás bőven, nem csak egy adagnyi, és ahogy igértem, mindenről részletesen beszámolok:-) addigis álmodjatok szépeket a jövő nyári kirándulásotokról!
Lehet, hogy az ascendense a szűz Én mérleg vagyok, de én is mindent észreveszek, pedig én dupla mérleg vagyok De hát nálunk ez így megy, a harmónia meg a szépérzék ugye Vagy lehet, hogy csak a szűz után vagyok és befolyásol?
Nincs beírva úticél.
Válasz a #79605. hsz-ra
Nem semmi szerencsétek volt.
Azt hiszem nekünk is volt poharunk a Sakisban, egy mûanyag meg talán egy üveg, bár én nem foglalkoztam vele, mert üvegbõl ittam 
De szerintem anno volt itt minden, csak a kedves túristák szeretnek szuvenírt vinni. Olyan, mint a szállodákban a törülközõ 
és a helyi supermarketben vettem 1 üveg narancslekvárt, azt eszegettem az egész kirándulás alatt, és ettõl is sokkal jobb volt ez a kirándulás A buszok elvétve járnak csak, naponta úgy 3-4, de Sartiban igy is elégszer voltunk. Ja: és ami engem nagyon érdekelt a kirándulás elõtt: Sarti, vagy Toroni? hát azt mondom, toroni. fiatalok vagyunk, és szezon vége volt, mégsem unatkoztunk. ráadásul ahogy a plakátokból láttuk, fõszezonban rendszeresen bulik vannak itt is. viszont mi annyira élveztük hogy nem volt nyüzsgés…ha az kellett, elmentünk Sartiba, és ott buliztunk, de el se tudom mondani, milyen jól éreztük magunkat a mi kis mondhatni privát tengerpartunkon, ahol a következõ ember 5 méterre volt legközelebb, nem 20 cm-re…igy aztán még a szégyellõsebbek is merhettek monokinizni 
