Valcsi, a kettő nem zárja ki egymást... barangolunk mi belföldön is.
pici gyerekek "átveszik" a szüleik hangulatát, lelkiállapotát. magyarul ha a szülőre jó hatással van valami, akkor a gyerekre is jó hatással lesz.
mi szeretnénk kikapcsolódni, pihenni, de ha a szomszédban fiatal bulizós, részeges, hangoskodós csapat nyaral, akkor nem hinném hogy ők is tekintettel lennének ránk.
az pedig, hogy egy gyerek esetleg sírni fog... hát ez van, a gyerekeknél előfordul az ilyesmi.
azért ha nem baj, Kos-szal kapcsolatban szeretnék majd tőled tanácsot kérni, elképzelhető hogy az lesz az uticél.
Persze, hogy nem zárja ki egymást, hogy belföldre és külföldre is vigyük nyaralni a gyereket, de nem mindegy, hogy mikor és mivel!
Látod én nem tudnék nyugodtan utazni repülőn két ilyen pici babával és akkor átvennék Ők is a hangulatomat, lelkiállapotomat. Nem csak az egészségük miatt aggódnék (sok felnőtt sem bírja a repülést), hanem mint említettem én sem szeretném senkinek a nyaralását kellemetlenné tenni. Ez már csak születési hiba nálam, hogy tekintettel vagyok másokra is és nem csak magammal törődök!
Én a szállást úgy választom ki, hogy minimális lehetősége legyen annak, hogy a szomszédomban bulizós fiatalok lakjanak. (Eddíg sikerült)
Az természetes, hogy egy gyerek néha sír, azzal nincs is semmi baj, csak ne egy repülő út alatt, mert onnan nem tudok elmenekülni. A szálláson éjjel 1-2 óránál korábban úgy sem fekszünk le, akkor azért nagy valószínűséggel már alszanak.
Miért lenne baj, ha kérdezősködsz Kos szigetével kapcsolatban? Nagyon szívesen válaszolok és segítek amiben tudok!
Szia Killerlaca!
Sarti jó választás kisgyerekkel. Bár az én lányom, amikor ott jártunk 2 és fél éves volt, de élvezte. Ha még nem foglaltatok, akkor hadd ajánljam a beach részt, illetve az ahhoz közel eső felét Sartinak. Azon a részen sekély, homokos, és csodaszép tiszta a tenger, ideális gyerekeknek.
Olvasom a pro és kontra véleményeket a picibabával való utazásról. Bár pár hónapos babával nem indulnék neki, de szerintem nem kell 2-3 évet csak a gyerek miatt kihagyni. A lányommal másfél éves korában mentünk először külföldre, igaz - főpróbaként - Olaszországba, viszont busszal. Semmi gond nem volt vele. Vittünk egy olyan úszógumit neki, amibe bele lehetett ültetni, beletettük, és nagyon tetszett neki, hogy ilyen nagy vízben van. A parton meg tudott homokozni.
Az alvásidőt is be lehet tartani, úgysem árt nekünk sem, ha a déli napsütés elől bemegyünk az apartmanba, aztán 3 óra után meg vissza. Ezt évek óta így tesszük.
Ami meg a magyarországi uticélokat illeti, sokkal körülményesebb autó nélkül itthon kirándulgatni, mint, hogy felülünk a buszra, Görögországban meg leszállunk, ott meg a kevésbé felkapottabb helyeken nincsenek akkora távolságok, hogy járműre kelljen várni. Kicsi gyerekkel amúgy sem kalandtúrára megy az ember.
Sziasztok. Egykét dolgot szeretnék elmondani,nekem is van két gyermekem csecsemö koruktol járunk velűk nyaralni,persze az is igaz hogy magyarországon voltak kétéves korukig.Gyerekekkel is lehet jót nyaralni.De repülön én nem mennék velük.Tavaly utaztunk és volt a repcsin egy pici kicsit sirdogált, az utaskisérö szolt a szüleinek hogy foglalják le mert a többi utas pihenne és zavarja öket.Szegényt nagyon nehezen sikerült meg nyugtatni az utasok pedig egyre zugolodtak.Igy ha elfogadsz egy tanácsot, inkább autoval vágjatok neki az utnak. Az én gyerekeim már nagyok de a sogoroméké kicsik ,igy miis természetesen autoval megyünk.Igy nem fognak zavarni másokat.Mert azért valjukbe egy picit jó ha figyelünk egymásra.
Randevú egy görög szigeten? Én benne vagyok! Feltéve, ha az idén Santorinire vagy Naxosra, illetve jövőre Milosra és egy hozzá közeli szigetre utaztok a gyerekekkel, mert nálunk most ez a terv. Megnézném, hogyan udvarol egy 1-2 éves fiú egy 6-7 éves lánynak!
Mai eszemmel már elvinném félévesen is a gyerekem Görögországba, de mivel első gyerekről volt szó, nem mertem megtenni, hiszen nekem is minden új volt. Ti remekül megoldottátok a dolgot, s mivel minden jól sikerült, egy percig sem csodálkozom, hogy már a második gyerek megszületése előtt tervezgetitek az utazást. Biztosan én is ezt tenném a helyetekben, s a második gyerekkel sokminden már sokkal könnyebb, hiszen tudjátok, mire lehet számítani, mire kell jobban odafigyelni. Egy háromhónapos gyerek még nagyon sokat alszik, s kellő odafigyeléssel nem hiszem, hogy nagyobb gond akadna, főleg anyatejes táplálás mellett, bár természetesen semmit sem lehet kizárni, de ilyen maga az élet, tele van meglepetésekkel. Szerencsére a mi lányunk sem volt soha beteg az utazások során, valószínűleg azért is, mert 33 hónapos koráig anyatejet is kapott, így kellőképpen "felvérteztük" az immunrendszerét.
Minket még soha nem zavart pici gyerekek sírása a repülőn, s mi is mindig ügyeltünk arra, ne zavarjunk másokat sem az utazásban, sem a nyaralásban. Ha felsírt is egy-egy gyerek, természetesnek vettük a dolgot, hiszen a sírás a gyerekkel együtt jár, hogyan kommunikáljon addig, amíg nem tud beszélni? A kétórás repülőút nem olyan hosszú, hogy ne bírná ki a baba, s biztosan minden szülőnek van valami a tarsolyában, amivel meg tudja nyugtatni a sírós kedvében lévő pici gyerekét. Szerintem nem érdemes csak azért lemondani a nyaralásról, hogy "mi lesz, ha majd sír a baba?", de persze minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy a babának, az utastársainknak és saját magunknak se okozzunk problémát. Ha mindent előre átgondolunk, milyen zavaró körülmények akadhatnak az út során, akkor eléggé felkészültek lehetünk, s persze bízzunk saját magunkban is, mert bármilyen nehéz helyzetet meg lehet oldani, ha az ember igazán akarja!
Mi azért járunk repülővel, mert nekünk ez vált be gyerekkel, a lányunk még hatévesen sem szeret órákig a kocsiban ülni, míg a repülőt nagyon érdekesnek találja s tényleg élvezi az egész procedúrát. Volt már olyan, hogy akár egy órát is aludt a gépen, s esetleg annyiban "zavarta" az utastársainkat, hogy háromévesen sokáig örömittas hangon azt ismételgette: "repülő, utána taxi, hajó, autó és szálloda!", de ezen inkább mindenki nevetett, mint bosszankodott. Az utazás egy gyereknek tele van új és izgalmas élményekkel, s ha a felnőttek erre koncentrálnának s egy kicsit beleképzelnék magukat a gyerek helyébe, talán nem vennék annyira zokon, ha egy gyerek eleinte sírással reagál a környezetváltozásra. Nem várható el egy pici babától, hogy mindent mosolyogva tűrjön, s ha az utazás során el-elsírja magát, attól még nem kellene lemondani a családdal együtt való nyaralás élményéről, mert ez maga sokkal többet ér, mint az utazás során esetlegesen adódó kellemetlenségek. Szerintem sokkal többet árt a babának az, ha a szülei 1-2 hétre másra bízzák és úgy mennek el nyaralni, mintha együtt "vészelik át" az utazással járó megpróbáltatásokat. De ez csak az én személyes véleményem, azt is meg tudom érteni, ha valaki időnként gyerek nélkül is szeretne nyaralni. Az biztos, hogy amíg a lányunk igényli a társaságunkat, mi együtt fogunk utazgatni, mert számunkra ez mindennél többet ér!
Tapasztalataim szerint Görögországban tényleg szívből szeretik a gyerekeket, eddig egy helyen sem éreztük, hogy "kinéztek" volna minket, sőt, mindenhol kifejezetten kedvesek voltak velünk, talán azért is, mert gyerekkel utaztunk. Bár az is igaz, mindig is arra törekedtünk, ne zavarjunk senkit a pihenésében, s erre most már a lányunk is ügyel, mert megszokta, hogy viselkedni "kell". Ez is nevelés kérdése, s ha a szülő ismeri és megérti a gyerekét, azt is tudni fogja, hogyan kell megoldani egy kínos szituációt úgy, hogy másokat a lehető legkevésbé zavarjon vele. Akinek ezzel gondjai vannak, az tényleg jobb, ha meggondolja, mivel és mikor utazik, de aki képes irányítás alatt tartani a dolgokat, bátran belevághat egy külföldi utazásba is. A mi lányunk nagyra értékeli, hogy mindenhová magunkkal visszük, mindent együtt csinálunk, így alkalmazkodik is az elvárásokhoz, sőt nagyon sokszor már ő kezdeményez, mert tudja, hogy van döntési joga, mikor mit csináljunk. De ha egy gyerek csak azt érzi, a szülő álmát kell folyamatosan beteljesítenie, egész nap csak azt kell csinálnia, amit a szülő akar, nagyon hamar meg fogja unni a dolgot, s akkor kezd el igazán rosszalkodni, hogy felhívja magára a figyelmet. Én mindig úgy bánok a gyerekemmel, ahogy én szeretném, ha bánnának velem, s ez a módszer eddig bevált, s remélem, a jövőben is hatásos lesz.
Valószínűleg én akkor nem vinném külföldre a kicsi gyerekemet, ha 10-20 órát a kocsiban kellene ülnie, mert ő ezt nem bírja. De nagyon fontosnak tartom, hogy a gyereket nyitott gondolkodásra neveljük, s erre nagyon is alkalmas egy külföldi utazás, mert a gyerek így testközelből, a saját tapasztalatai alapján ismer meg egy a megszokottól sokban eltérő környezetet, s ha ott jól érzi magát, akkor hamar tudatosul benne az, hogy attól, hogy valami más, még nem rosszabb, egyszerűen csak más. Ezt lehet szeretni, nem szeretni, hisz minden ember más, a lényeg az, hogy el tudja fogadni, hogy mindent másképp is lehet csinálni, s ez nem rossz, sőt, lehet, hogy az a jobb megoldás.
Szóval nekünk tökéletesen bevált a repülős utazás, s ha már van lehetőségünk arra, hogy mi magunk mutassuk meg a gyerekünknek a világot, miért ne tegyük? Az utazásokon szerzett tapasztalat és tudás akkor is ott lesznek neki, amikor mi már nem, s biztos vagyok abban, ennek még nagyon sok hasznát fogja venni az életben, s nem fog félni attól, ha más országokba kell majd utaznia, vagy ismeretlen dolgokkal találja szemben magát. Remélem, nem lesz tele előítéletekkel, hanem először majd megismerni akarja a dolgokat és utána ítélkezik. Sokan fordítva csinálják, s ez az, emit én szeretnék elkerülni. Minél korábban kezdjük el megismertetni a világot a gyerekünkkel, annál előbb fog hozzá alkalmazkodni is, s megszokja, a problémáktól nem menekülni kell, hanem megoldani őket. Szerintem erre az egyik legjobb módszer az utazás!
S úgy látom Mia, sokmindenben közös a nevezőnk, aminek nagyon örülök!
Szia Balázsbea!
Nagyon szépen tudsz írni (fogalmazni). A nyugalom és kiegyensúlyozottság árad a soraidból. Már régebben jártam a honlapodon és nagyon tetszett. Nagyon szimpatikus a hozzáállásod. Csak így tovább!! Naxoson jártam, ha lenne kérdésed, szívesen válaszolok a saját topikjában.
Üdv: Andi
Örülök, hogy tetszik a honlapom és köszönöm az elismerő szavakat! Biztosan élni fogok a kérdezés lehetőségével, de majd természetesen a Naxos topikban. Már olvastam az élménybeszámolóidat is, s tetszett az a meredek őszinteség, amivel leírod a tapasztalataidat. Nagy bátorság kell ilyen mértékű kitárulkozáshoz, s az őszinteséget mindig is nagyra becsültem. Szerintem a könyvednek sem fogok tudni ellenállni, ha egyszer meglátom valahol! Majd gondolkozom, mi az, amit tudni szeretnék még Naxosról, első kézből!
A három együtt a legfontosabb és nem szétbontva, nem igazán értetted meg amit szerettem volna mondani, sajnálom csak a véleményemet mondtam meg, ilyen vagyok ami a szivemen az a számon. Egyetértek Jox-al, nem az a kérdés, hogy vigyem a gyereket vagy ne, hanem az, hogy a csecsemőknek még a saját életritmusa sem alakult ki, akkor hogyan akärom az utazási stílushoz igazítani. 4 hónapos baba is lehet nyügös, meg hát a bébihordóban utaztatni a kicsit kb.10 órán keresztül, nem tudom mennyire frankó a gerincének. Igazad van mindenki maga dönti el mennyire terhelhető a gyerkőce, természetesen nem az a típus vagyok aki lepasszolja a gyerekét a nagyiéknak, fel sem merült bennem hogy nélküle menjek bárhova is, de ez a mi döntésünk hogy míg csecsemő nem megyünk külföldre vele. Azért kellemes nyaralást nektek és bocsi ha megsértettelek a véleményemmel.
Mi jövőre szeretnénk a gyerekekkel Görögbe utazni.A kicsi 1,5 a nagy 4 éves lesz akkor .Autóval mennénk.Többen is írtátok,hogy a gyerekek aludtak az utazás alatt,arra lennék kíváncsi (minnél több tapasztalattal),hogy gyerekülésben aludtak?Nem kényelmetlen az nekik?Kicsit félek ettől.
Mi tavaly voltunk először a kislányunkkal Görögországban(Sarti) autóval, akkor volt 1 éves 2 hónapos! Autósülésben volt végig sajna nem volt neki valami kényelmes, persze sokszor megálltunk pihenni! Este 8-or indultunk el, de nem nagyon akart elaludni, este 11-or aludt el, és hajnalban felébredt, de utána vissza-vissza aludt pár órára! Hazafelé már tapasztaltabbak voltunk, és tettünk a segge alá egy kispárnát, és egy kicsit kilazítottuk az öveket is, így tudott egy kicsit oldalra is fordulni, semmi gond nem volt, kényelmessebb is volt, és nem nyűgösködött! Idén is autóval utazunk most kicsit messzebre(Zakynthos), de most már tudjuk, hogy mi a kényelmes Vivinek! És a pihenőket is szigorúan betartjuk!
Köszi a tippet Arra is gondoltam,hogy valahogy körbe párnázom őket és akkor el is feküdhetnének csak félek,nehogy a határnál emiatt szórakozzanak velünk.Mert ha nem lenne muszály nem kelteném fel őket.Nálatok ki vezet?Mindketten?Nálunk csak a férjemnek van jogsija,nem tudom,hogy fogja bírni....
#1003452009-05-20 15:31:08 Válasz a #99876. hsz-ra
Szia Szidi!
Nekem is megfordult a fejemben tavaly, hogy ne az autósülésben aludjon Vivi, de nem mertem, mégis biztonságossabb neki benne! Azt nemtudom, hogy a határon hogyan reagálnak rá, hogy a kisgyerek nem az autósülésében utazik, kockázatos így is-úgy is! Inkább az autósülés kényelmét fokozzad, vigyél párnákat, és útközben már látjátok, hogy hol kell igazítani, hogy a gyerekeknek kényelmesebb legyen! Hát eddig mindíg a párom vezetett, de most talán én is fogok, mert hosszabb lesz az út! Inkább indúljatok el hamarabb, és vezessetek be több pihenőt!
Mi tavaly szeptemberben a 4.5 hónapos kislányunkkal voltunk lent 2 hétre a Kassandra-félszigeten, de nagyon nem bántuk meg, hogy elutaztunk, pedig sokan hülyének tartottak minket. Odafelé délben indultunk Szegedről és kényelmesen este 6-ra leértünk Nis mellé, ahol hajnalig aludtunk, onnan pedig du. 1-2 óra felé lazán lent voltunk a szállásunkon. Ezt a verziót mindenkinek tudom ajánlani, mert nagyon kényelmes és fejenként csak 10 euró a szállás. Szerintem bőven megéri és már itt elkezdődik a nyaralás))
Mia, tapasztalt anyuka vagyok, négy csemetém van, rendszeresen utaztam velük, amikor kicsik és amikor már nagyobbak lettek akkor is. A legkisebb lányom 3,5 éves, négy lesz, amikor Toloba megyünk augusztus végén. Először egy évesen vittük magunkkal, autóval indultunk neki a hosszú útnak Stavrosba. Este hat felé indultunk, kb. fél tízig bírta, majd bealudt és csak görög partokon ébredt fel, végig a határokon is aludt, vagy ha meg is ébredt azonnal visszaaltatta a kocsi monoton zúgása. Ekkor még rendesen naponta többször szopizott, ennivalóra nem nagyon kellett gondolnunk és egyáltalán nem okozott gondot neki, hogy máshol van, idegenebb a környezet. A második évében is nagyon jól bírta az utat, akkor Makrigialosra utaztunk és annyira élvezte a kint létet (meg mi is), hogy rávertünk majd egy hetet... Itthonról vittük magunkkal hűtőtáskában a lefagyasztott tejét (megadott márkát szeret), ezen kívül igazából semmi különös gond nem volt vele.
Tavaly Nei Poriban voltunk vele, eddig ez volt a legrázósabb utunk. Ekkor már három éves volt, a "haditerv" úgy alakult, hogy indulás előtt nem engedtük délután aludni. Hat után indultunk, este fél 9 felé a határátlépés után bealudt. Többször felébredt éjjel, főleg a határokon, de minden sírás, nyűgösség nélkül bírta végig az utat. Nagyon sok játékot pakoltunk be, dominótól a kártyáig, kockákig mindent, mielőtt elaludt meséltem neki (imádja és órákig képes hallgatni ha mesélünk neki). Tavaly Nei Poriban még betegek is voltunk, nagyon pozitív volt a tapasztalatunk a görög orvossal kapcsolatban. Tüszős mandulagyulladása lett mindkét lányunknak, először a kicsi, majd a második héten a nagyobbik lett beteg. A kicsit naponta rendelte vissza kontrollra a doktor, amíg nem javult (szerinte) eléggé az állapota. A nagyobbat is több alkalommal megnézte, bár ő nem volt annyira beteg, viszont csinos és 16 éves... , a doki meg egy fiatal férfi volt.
Még tavaly is a babaülését vittük, mert az teljesen megdönthető, olyan mint egy kényelmes nagy ovális fotel lenne és így kényelmesen tudott benne aludni, még a nővérétől örökölte, de annyira jó ülés, csak az a baj, hogy nagyobb méretben nem kapható, s bizony már nagyon kilóg belőle a kis drágám...
Az idén nagyon hosszú lesz az út és már elég nagy is a kis hölgy. Kismotort viszünk magunkkal, megálláskor tud egy kicsit mozogni vele, ha nem alszik. Labdát mindig viszünk és még a nagyobbakat is megmozgatjuk a határokon. Egy nappal most korábban indulunk, valahol Nei Pori környékén megállunk nosztalgiázni, aztán valamikor hajnalban indulunk tovább Tolo felé.
Én egy dologra figyelek nagyon oda indulás előtt, a megszokott dolgai (rongyi, állatka, kedvenc mesekönyv, stb.) ne maradjanak itthon. Gyógyszerekből a megszokott lázcsillapító és társai mindig legyenek kéznél, és számos ruha az úton. Tapasztalatom, hogy nagyon beizzadnak a gyerekülésbe, s többször kell és jó cserélni rajtuk a kis ruhácskát.
Az eddigi utazási tapasztalataim alapján (amit gyerekkel tettünk meg) az autóval való utazást helyezem előre.
Voltunk busszal is, igaz ott sem volt nagy gond vele, kevés volt neki az ülés... Így elfoglalta az enyémet vagy az apjáét is, amikor elaludt. A buszos útnál is mindig vittük magunkkal játékot, labdát, stb., s ha megálltunk fogócska, labdázás, mozgás addig míg pihent a busz.
Nekünk a repülő nem "jött" be az egyik csemeténél, a nagyobbik lánnyal (16 éves) repültünk elég sokat, de minden alkalommal retteg még ma is, pedig várja, csak hát nem bírja valamiért... Bedugul a füle, utána napokig pattog, nem bírja a magasságot, bezártságot. A legnagyobb lányom meg ha teheti csak repülővel megy mindenhová. Szóval nagyon különbözőek vagyunk, nem tudhatod a kicsi milyen lesz, de amint megszületik néhány hét alatt, úgy is összeszoktok és megismeritek egymást.
#1004832009-05-21 08:26:45 Válasz a #100452. hsz-ra
Szia Berili!
Köszönöm, hogy ilyen szépen és hosszan leírtad tapasztalataidat.
Engem nagyon megnyugtattál. Mi idén megyünk előszőr kocsival a kislányunkkal aki akkor lesz 1 éves. Én szinte mindennap felteszem a kérdést magamnak, hogy normális vagyok-e mint szülő, hogy elrángatom a gyerekemet olyan messzire csak azért mert mi menni akarunk!? Mi még nem is mertük megmondani a családnak, hogy mire készülünk éppen az álltalad leírt reakciók miatt.
Azt viszont szeretném megkérdezni, hogy mikor pici volt a gyerkőc milyen napkéremet használtatok a strandon, hogy a pici kis fehér bőre nem égjen le?Mi arra gondoltunk, hogy ráadunk egy nagyobb polot meg persze sityakot.
Mégegyszer nagyon köszönöm megnyugtató soraidat.
Üdv
Laci
Nincs beírva úticél.
Re:
Feltéve, ha az idén Santorinire vagy Naxosra, illetve jövőre Milosra és egy hozzá közeli szigetre utaztok a gyerekekkel, mert nálunk most ez a terv. Megnézném, hogyan udvarol egy 1-2 éves fiú egy 6-7 éves lánynak! 
Biztosan én is ezt tenném a helyetekben, s a második gyerekkel sokminden már sokkal könnyebb, hiszen tudjátok, mire lehet számítani, mire kell jobban odafigyelni. Egy háromhónapos gyerek még nagyon sokat alszik, s kellő odafigyeléssel nem hiszem, hogy nagyobb gond akadna, főleg anyatejes táplálás mellett, bár természetesen semmit sem lehet kizárni, de ilyen maga az élet, tele van meglepetésekkel. 
