Sziasztok!
Hogy miért is Görögország? Hát ezt valóban nehéz megfogalmazni, mint ahogy többen is írtátok, ezt a "bizsergést" vagy érzi vki vagy nem. Számomra viszont egyszerû a válasz, én elõször az anyukám pocakjában jártam kint. Rá pár évvel pedig Görögország volt az elsõ hely, ahol a tengert megláttam, és nem tudom megfogalmazni, h miért de beleszerettem, és ezt a pillanatot soha sem fogom elfelejteni.
Idáig akárhol jártam jó éreztem magam, kicsiként beértem a tengerrel, most már viszont lenyûgöz a kultúra, az emberek kedvessége, a látnivalók és ez az egész légkör, ami odakint van. Annyi szépség van ebben az országban, hogy egy egész élet is kevés lenne ezt mind felfedezni. De remélem, hogy minél többet sikerül majd.
Aki egyszer ebbe beleérez, onnantól nincs megállás.
"Stavros megbabonázott. Teljesen Hellász megszállottjává váltam. Minden gondolatomban ott lapult Görögország és állandóan terveztem, mi, és hogyan legyen következõ nyáron."
"Már nagyon vágytam vissza Görög Földre. Mintha csak honvágyam lett volna oda. De vajon mi lehet e végtelen vágyakozás kiváltó oka? Talán éltem már ott, Hellász földjén valamikor? Egy elõzõ életben? "
"A ház fehér, pici erkélyének korlátja és zsalugáteres ajtaja világoskékre van festve. Elõtte a kertben rózsaszín virágú leanderbokor áll, és sötétrózsaszínû buganvillea kapaszkodik fel az erkély rácsaira. A kertet az utcától szintén világoskékre festett kovácsoltvas kerítés választja el. Szeretem a kovácsoltvas kerítések sokféle mintáját. Ennek a kerítésnek egyes elemeit terméskõ falak választják el egymástól. Szép ez a kombináció. Ez adja az elõteret, és bent a kert sarkában egy hatalmas nagy, világoszöld lombú pineafenyõ áll, alatta egy gránátalmafa telis teli narancssárgás színû golyóbisokkal és e két fára pedig két összecsavarodott buganvillea tekereg, egyik ciklámenszínû, a másik világos piros, majdnem narancssárga. Az egész kert egy színkavalkád, és számomra ezek a színek beszélnek, ezek Hellász színei. "
"Kétféle ember létezik: az egyik, akit magával ragad Hellász misztikus bája; és az, akit sosem érint meg. Akit egyszer már megérintett, az pontosan tudja, hogy mirõl is beszélek. Akit pedig nem, abból hiányzik a vágyakozás a tökéletes felé."
Miért pont Görögország? Jó kérdés. Mondhatnám azt, hogy csodaszép kék a tenger, a táj gyönyörû, imádom a szûk kis sikátoros utcácskákat Skiathoson, semmihez nem fogható az, amikor fürdesz a tengerben, 38 fokos hõség van és látod Olymposz havas hegycsúcsát, Thessaloniki egy élmény volt, teljesen megbabonázott, Görögország történelme mindig is érdekelt. Az emberek kedvessége, vendégszeretete, bementünk pl. a kis pékségbe, görögül köszöntünk s köszöntük meg a kiszolgálást, s látszott a görög tulajon, hogy nagyon jól esik neki, hogy az anyanyelvén szóltunk hozzá. Utána már ismerõsként köszöntött minket, mintha nem is két napja, de legalább több hónapja oda járnánk a boltjába. De van még valami. Egy érzés, amit nem tudok szavakba foglalni, nem tudok megfogalmazni, de elõjön, hacsak Görögo.-ra gondolok, ha látok róla képet vagy bármit, ami evvel az országgal kapcsolatos. Mi tavaly jutottunk el elõször ide. Elõtte kicsik voltak a gyerekek, majd lakáseladás, albérlet, építkezés, szóval nem volt meg rá az anyagi fedezet. Maradt a térképnézegetés, útikönyvek, útifilmek, általuk szinte "bejártam egész Görögországot" Tavaly aztán azt mondtuk, hogy elég volt, most elmegyünk valahova. Az úticél valahogy nem volt kérdés, magától értetõdõ volt, hogy Görögország. Paraliát választottuk, az tûnt kocsival és a két kisebbik gyerekkel a legelérhetõbbnek. S az sem volt utolsó szempont,hogy onnan sok szép helyre el tudtunk menni. Életemben háromszor sírtam örömömben, a három gyerekem születésekor, s negyedszer, mikor átléptük a görög határt. Ültem az autóban, néztem a leanderekkel szegélyezett autópályát, és folyt végig a könnyem az arcomon, s csak az zakatolt a fejemben, hogy úristen itt vagyok. Ezt eddig még senkinek nem mondtam el, mert lehet, hogy azt gondolták volna, hogy "meghibbantam", de nektek ezt most valahogy le merem írni, hisz szerintem sokan vagytok itt, akik ismeritek ezt az érzést. Most, hogy közeledik az utazásunk napja, ismerõseim mondják, hogy "jaj, de jó nektek, napfény, tenger, pihi, jó kaják, mentek nyaralni" Mosolygok, igen jó lesz megyünk nyaralni, de azt már csak magamban teszem hozzá, hisz úgysem értenék, hogy nemcsak nyaralni megyünk, hanem GÖRÖGORSZÁGBA megyünk, s ez nekem nem egyenlõ egy puszta nyaralással, ez több annál, sokkal több.
Köszi Anyta a választ. Azért kérdeztelek, mert valahol mindeki közülünk ugyanezt érzi, de mindeki másképp fogalmazza meg és engem nagyon érdekel, kibõl, mi jön ki e kérdésre. Azt is sokszor olvastammár (mások beszámolójban), hogy elsírják magukat, amikor újra beteszik a lábukat Hellászba. Én még nem voltam így, viszont nekem a búcszáskor erednek meg a könnyeim...Szép, amiket írtál nekünk, köszi.
Én az idén harmadszor megyek Go-ba. Többen kérdezték már, hogy miért megyünk oda újra és újra, miért nem nyaralunk más országokban? Én úgy vagyok ezzel, hogy amióta elõször jártam Go-ban, nem vágyom máshova, hanem minél több részét szeretném felfedezni. Annyira szép ez az ország, olyan nagy és változatos, nem lehet megunni. Tényleg hihetetlen jó érzés átlépni a görög határt.
Jövõ nyáron ismét Görögo. lesz a cél. A páromat sikeresen megfertõztem. A szüleim is már 3 nyaralást töltöttek Görögo.-ban, õk sem akarnak máshova menni. Mindannyian függõk lettünk, azt hiszem.
Én a világnak annyi részét szeretném még megnézni. De amikor öszzegyûlik egy kis pénz, érdekes módon mindig Görögország lesz az újabb uticél! Nem tehetek róla, de annyira rajongok érte, hogy a szívem megszakadna, ha más utazásokra költeném el az összekuporgatott pénzemet! Még nem tudom, hogy így hogy fogok eljutni pl: Írországba! Én, ha jól számolom hétszer voltam eddig Görögországban és még ki tudja hányszor megyek! A párom most volt elõszõr. Borzasztóan féltem, hogy a két nagy szerelmem hogy fog kijönni egymással, de szerencsére összebarátkoztak, úgyhogy jövõre is oda megyünk.Szerintem Görögország annyira sokoldalu, hogy ott mindenki megtalálhatja azt, amit keres, szeret. Csak jó helyen kell kutatni!
Süti, ha tudnád, ez nálunk hányszor volt már így. Itt, a hellászon már kiröhögnek, amikor azt mondom, hogy jövõre máshová megyünk…aztán mégis Görögbe megyünk. Én is el akarok menni egy csomó másik helyre, de általában csak akkor utazunk máshova, ha egy évben kétszer tudunk utazni és akkor az egyik tutira Görögország lesz. Pedig most eltökéltük, hogy jövõre tényleg nem megyünk, mert három éve halogatjuk Szicíliát, és most már el akrok jutni oda is…na majd meglátjuk
Ahogy mondtam, már három éve mindig elhalasztottuk Szicíliát Én az idén már biztos voltam benne, hogy odamegyünk. A párom már minden évben mondogatta, hogy kicsit unalmas már folyton csak Görögbe menni, erre az idén bejelentett (nagy meglepetésemre), hogy neki nincs kedve Szicíliára menni, hanem menjünk inkább Görögbe! Azt hiszem, a harmadik közös görög útunk végre meggyõzte Nem esküszöm meg a jövõévi tervekre, de egyelõre még tartjuk magunkat hozzá
Amúgy a leghosszabb idõtartam, amikor nem jártam Görögben, az 3 év Akkor egyszer Sapnyolban, egyszer Horvátban és egy nyáron sehol sem voltam. Abban az idõszakbannem volt kivel utaznom és ha mégis akadt, akkor nekem kellett õhozzájuk igazodnom...
Nincs beírva úticél.
Rá pár évvel pedig Görögország volt az elsõ hely, ahol a tengert megláttam, és nem tudom megfogalmazni, h miért de beleszerettem, és ezt a pillanatot soha sem fogom elfelejteni.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #34918. hsz-ra
Akkor egyszer Sapnyolban, egyszer Horvátban és egy nyáron sehol sem voltam. Abban az idõszakbannem volt kivel utaznom és ha mégis akadt, akkor nekem kellett õhozzájuk igazodnom...