Nagyon tetszik az élménybeszámolód, jöhet a folytatás! Személyesen nem szeretnék Egyiptomba menni, így legalább általad végigjárhatom a nevezetességeket.
Kedves Éva!
Nagy érdeklődéssel olvastam élménybeszámolód,s várom a folytatást,nagyon klassz így olvasni,hogy tudom mit láttatok,felidéződnek a hangok,illatok...!Első nap volt Veletek Mariann,a többi napon Mária kísérte a csoportot?És "Szami",Felső Egyiptomban Ő volt a képviselő?A Tulipp hajóval utaztatok?Ezer kérdésem lenne..
A benyomásunk:Egyiptom ég és pokol,fekete és fehér ,ezáltal kelt mély benyomást az ott megfordulókban.Nekünk,-kiheverve a "fáraó átkát" s ezzel feledve a kellemetlenséget,életre szóló élmény lett!!
Nagyon várom a folytatást!
Marcsi
Régi vágyunk teljesült a 2009. április végi Egyiptomi úttal.
A konkrét elhatározás októberben született meg. Az irodák ajánlatait összehasonlítgatva a Fehérvár Travel mellett döntöttünk. Miért? Mert az ő kínálatában a belföldi hosszú utak repülőgéppel szerepelnek, valamint indulástól érkezésig saját idegenvezetője is kíséri a csoportot. Novemberben jeleztem az irodának a februárra vagy márciusra szóló utazási szándékomat, de (ebben a válságos időben) egyik időpontra sem volt már hely, így elfogadtuk az áprilisi indulást. Véletlen egybeesés, hogy a születésnapomon utazunk!
Első nap (kedd): 16:40-kor indulunk az Egyipt Air menetrend szerint közlekedő Embraer 170 típusú gépével a Ferihegyi repülőtérről Kairóba (Al-Káhira, Cairo, Al Qahirah), a mohamedán világ legnépesebb városába. A gépen arabos kaját kapunk: csirkemell filé, zöldségek, olajbogyó, kenőmájasféle, kétféle felvágott, fetasajt, töltött szőlőlevél, sós-és édes süti, bőséges üdítőital választék, kávé, tea. Este 8-kor landolunk. Handi, a kinti képviselő egykettőre beragassza az útlevelekbe a vízumot. Nehézkes a továbbindulás, mert egy bőröndöt valakik elcseréltek, aztán arabok sorba rakatják a bőröndöket, vámolni akarnak. A baksis megteszi hatását, indulhatnánk, de nem indulhatunk, mert kézi kocsira pakolják az összes cuccunkat és erőszakkal kihúzzák a buszunkhoz. Kedves fogadtatás, de hát meg kell szoknunk, még tíz napot fogunk eltölteni ebben az európai ember számára különleges országban, ahol hatalmas a munkanélküliség, a szegénység és az analfabetizmus.
Buszunk végre elindul a szálloda felé. A széles utakon rengeteg az autó, az utcákon rengeteg az ember. Szikré nevű buszsofőrünket ez egyáltalán nem zavarja. A többi gépkocsivezetőhöz hasonlóan ő sem ismeri a sávokat. Ettől még meglepőbb, hogy Kairó lakosainak a száma sem ismert, valahol 17,5 millió és 23 millió között saccolják. Azon már meg sem lepődünk, hogy közlekedési lámpát nem látunk (állítólag van kettő a városban, de ritkán működik).
Két óra múlva elérünk a szállodánkhoz. Igazából ez már nem Kairóban, hanem a Kairóhoz tartozó Gízában van. Hosszan haladtunk a Nílus egyik csatornája mellett. Annyi szemetet, mocskot még életemben nem láttam, mint a csatornában és annak partján! Állítólag döglött tehenet csak azért nem láttunk, mert már besötétedett (férjem másnap világosban látott!). A szálloda viszont gyönyörű, szinte feledteti a környezetében látottakat. Az étterem tiszta, a svédasztalon hatalmas a vacsora választék.
Gyors zuhanyozás és a buszon vásárolt ásványvízzel történő fogmosás után eltettük magunkat másnapra.
Második nap (szerda) Reggeli 6 órától, fél 8-kor indulunk az óbirodalom uralkodóinak rejtélyes sírjaihoz, a piramisokhoz. Útközben felszáll a buszunkra Mária lánya Marianna. Marianna anyja magyar, apja arab, ő már Asszuánban született. Végigmegyünk a piramisokhoz vezető egyenes úton, mely 1869-ben, a Szuezi-csatorna átadásakor épült.
Egyiptomban 97 db piramis van. Az ókori világ 7 csodája közül mára csak a Gizai Piramisok maradtak meg. A legnagyobb Kheopsz piramisa valamennyi síremlék közül. El tudjuk képzelni, hogy milyen csodálatos látványt nyújthattak a piramisok, melyeket a Moqattam-hegységből származó csiszolt kőlapok fedtek. Ma ezek már nem láthatóak, csak az a 2,3 millió, egyenként 2 és fél tonna súlyú mészkő tömb, mellyel nem bánt el az idő vasfoga. Khephrén piramisa majdnem olyan magas építmény, mint apjának, Kheopsznak a piramisa. Ma 136,5 méter. Mivel magasabbra épült, még nagyobbnak is tűnhet. Khephrén piramisának csúcsán megmaradt a borítás. A kőlapok fent fekete színűek, alatta világos mészkő, ez alatt pedig csiszolt rózsaszínű gránit volt. A sírkamrát 1818-ban Giovanni Belzoni találta meg, de a gránitszarkofág sajnos itt sem maradt érintetlenül az utókorra, már az ókorban kifosztották őket. Ebbe a piramisba lehetőségünk lett volna bemenni, de Mariann szerint nem érdemes, mert mindössze 35méter járható erősen meghajolva, látnivaló meg a kövön kívül semmi, a hőmérséklet pedig kb. 10 fokkal magasabb a kintinél, mi meg kint is nehezen viseljük a forróságot.
Mükerinosz (Menkauré) piramisa A 62 méter magas piramist fedő alsó gránitlapok, valamint a keleti oldalon található halotti templom romjai megmaradtak. Egy 9. századi kalifa megpróbálta lerombolni a piramisokat, melyet ezzel az építménnyel kezdett. A piramisból 170 000 kőtömböt tudott eltávolíttatni, ezért nyolc hónap után feladta próbálkozását.
A délen fekvő mellékpiramisok a király rokonainak síremlékei voltak.
Európai ember számára egy kicsit félelmetes látvány a megszámlálhatatlanul sok katona és turistarendőr, többségükön ott lóg a géppisztoly is. Némelyikük páncél pajzs mögött áll vagy éppen alszik a pajzs mögötti széken, mások meg szanaszét a sivatagban tevehátról őrzik a turistákat. Meglepő, hogy még a turista rendőrök is felajánlják a fényképezkedést, persze baksis várnak érte. A kis piramis, képeslap és egyéb apróságokat árulók azonnal megjelennek, amint megáll egy busz. Ha csöppnyi érdeklődést is mutatsz az árujuk iránt, nehezen tudod lerázni őket!
Sétálunk a tűző napon a piramisok között, majd buszra szállva továbbmegyünk, hogy a forróságban megcsodáljuk a valószínűleg Khefrén fáraót oroszlántesttel ábrázoló Szfinxet.
Jól esik visszaülni a légkondicionált buszra. Míg utazunk, Mariann mesél. Egy temető mellett elhaladva elmeséli, hogy Kairóban alig van olyan temető, ahol ne laknának. A gazdagok hatalmas kriptákat építenek, némelyikben két rendes szoba is található, hogy amikor kimennek a halottaikhoz, ott ehessenek, ihassanak. Ugyanakkor rengeteg a lakás nélküli család, akiknek a gazdag megengedi a beköltözést a szobákba. Mi ebből nem sokat láttunk, mert a temetőt fal veszi körül, melyet néha megszakít a kapu nélküli bejárat, ahol a buszról bepillantva, egy borzasztó rendetlen utcakép látszott.
A következő megállónk a Citadella és az alabástrom mecsetként számon tartott Mohamed Ali Mecset volt. Mindkettő történetéről szóló ismertető közben Mariann megjegyezte, hogy az arabok alapvetően becsületesek, de olyan azért előfordul, hogy a mecsetből kijövet nem találja valaki a levetett cipőjét, mert annak „lába kelt”. Levontuk a tanulságot és levetett cipőinket szorosan kézbe fogva csodáltuk meg belülről a mecsetet.
Utunk ezután a Mohamed Al Fayed tulajdonában lévő parfümériába vezetett. Hibiszkusz teakortyolgatás közben saját bőrünkön szagolgathattuk a különböző virágokból, növényekből készített esszenciákat. Ezeket az esszenciákat Franciaországba viszik, a francia parfümök alapanyagát képezik, de testápolókba, különböző krémekbe is kerül belőlük. Az igazi jó parfüm 100ml-je 20ml esszenciát, 60ml alkoholt és 20ml desztillált vizet tartalmaz. Miket tudunk még meg Egyiptomban?
Nyilván mindennek ára van, így miután kellőképpen felcsigáztak bennünket a finom illatokkal, hát persze hogy vásárolhattunk is. 5ml esszenciának az ára bármelyikből 10 Eur.
Hogy a számunkra idegen bacik, vírusok okozta kellemetlenség miatt minél kevesebb futásra kényszerüljünk, kollektíve elsétáltunk a közeli patikába és 5LE pénzért (200,- ft.) mindannyian vásároltunk egy doboz Antinál nevű gyógyszert. A 42 fős csoportból nem akadt senki, aki a doboz teljes tartalmát hazahozta volna.
Miután túljutottunk a nagy bevásárláson, továbbutaztunk Kairó központjába és az Egyiptomi múzeumban megnéztük Tutanhámon aranyszarkofágját, ágyát, kempingágyát és a Királyok Völgyében 1922-ben megtalált sziklasírjából ideszállított egyéb kincseket. Sajnos ettől többre nem futotta már sem az időnkből, sem az energiánkból. A hőségben piskótára dagadt lábainkkal felmásztunk a buszra és visszamentünk a szállodába, ahol vár bennünket a mindenféle finomsággal megrakott svédasztal.
A szebbnél-szebb sütemények és torták között válogatva is folyamatosan arra gondoltam, mennyi gyönyörűséget rejteget ez az ország. Hihetetlen, hogy sétálhattam a piramisok között, láthattam Tutankámon sírjából a Kairóban kiállított csodálatos arany dolgokat, ugyanakkor nem bírtam elfeledni azt a szegénységet, piszkos sem, amit út közben nem lehetett nem észrevenni. Szinte szégyelltem magam amiatt, hogy ebben a szegény országban egy gyönyörű szép szállodában lakom és az a legnagyobb gondom, hogy melyik süteményt válasszam.
Szia,kedves Éva!!!
Sokat gondoltam rád,milyen lehetett neked Egyiptomban,mert kacérkodtam kicsit a gondolattal,hogy jövő nyár Egyiptom vagy Tunézia vagy Törökország legyen-e,de az uracskám nem akar arab országba menni,,,maradt"RODOSZ!!! Mit tegyek,mindig Görögország a végső verzió!!!Reméljük,el tudunk majd jövőre oda utazni,mert addig még sokminden van hátra...most idén pl.Zante.
Várom az élményeid,remélem,azért jól érezted magad!
Szia Drága Évi!
Isten hozott itthon. Már kezdtem aggódni, mert néztem, mikor kell hazajönnöd, de nem jelentkeztél.
Hát azért kár elmenni drága pénzen Egyiptomba, hogy elrontsad a hajót .
Komolyra fordítva a szót , biztosan azért volt kellemes élményed is és ha kicsit kipihened Magad, majd szép beszámolót fogsz írni.
Sok puszi: Josza
Szia mindenkinek!
Pénteken este megérkeztünk Egyiptomból, de azóta sem tudtam belépni, mert szórakozott valamit az internet szolgáltató, talán mostmár lesz kapcsolat. Rengeteg a lemaradásom, most jönnek az elmúlt két hét levelei is át, meg látom ti is írtatok szépen, csak győzzem olvasni.
Akinek indulás előtt nem volt alkalmam megköszönni a jókívánságokat, attól bocs, most utólag köszönöm.
Milyen volt Egyiptomban?
Rengeteget tudnék mesélni, de egyenlőre csak a lényeget, később jövök a részletekkel is.
Borzasztó nagy volt hőség, de legalább akkora az országban a szegénység és a kosz is. Ilyet én még nem láttam soha. Fínyásabbaknak nem való Egyiptom, legalábbis a körút nem. Ha csak nyaralóprogramra megy az ember, az más, mert a szállodákban nagyon kitesznek magukért.
Persze az arabok nem a precízségükről híresek, de a túristák elvárásainak nagyon igyekeznek megfelelni, ami többé-kevésbé sikerül is nekik. A Níluson az utolsó 40km-nél elromlott a hajó motorja, ezt 5 órán keresztül titkolták. Fogalmunk sem volt, miért állunk (napozni, fürödni lehetett a hajón). Ezért a kellemetlenségért még ott, az utolsó 4 napban kárpótoltak bennünket közösen az ottani iroda és a magyar iroda.
Majd még mesélek: szepeva
Köszönöm szépen! Igazából csak úgy leírom, hogy mi történt, és örülök, ha tetszik!
Azt pedig remélem, Ti is fogjátok egyszer látni mindazt Spanyolországból, amit mi bejártunk és fordítva, mi is fogjuk látni mindazt, amit Ti már láttatok! Nagyon szép ország és hát azon a részen, ahol Ti voltatok, rengeteg kihagyhatatlan hely van.
Kedves Haspók!
Fantasztikusat alkottál megint andalúziai beszámolóddal. Komolyan gondolom, hogy bármivel foglalkozol írnod érdemes, vagy mellette, vagy főállásban. Prímán volt szerkesztve és csodásak a képeid is.
Nekünk is volt egy nagy spanyol körútunk autóval, de Andaluziáig nem jutottunk el.
Blanes- Barcelona- Tarragona- Valencia- Alicante- Madrid- Zaragoza- Barcelona útvonal.
Nagyon köszönöm. Most vettem csak észre, de egy húzásra elolvastam, mert annyira élvezetes. (pedig igen csak sok dógóm lenne) Ki fogok kapni a főnökömtől, aki én vagyok.
Üdv: Josza
Nincs beírva úticél.
Válasz a #97890. hsz-ra
Szia,kedves Éva!!!
.
