Sziasztok!
Mi mar tul vagyunk a visszavagyodos korszakunkon (bar nekem soha nem volt olyanom, amiota utazok...!) es inkabb maradnank kint.
egyebkent most, amikor kint voltunk, volt ott egy pasas es meselte, hogy az egyik ismerose vett kint Kretan egy kis hazacskat, a hegyekben, valami 3-3,5 millio HUF-nak megfelelo osszegert es kint el osztol tavaszig Kretan!!!! nem rossz!!!! mondhatni szuper lehet!!!!!
az ar pedig nem hangzik annyira veszesen. ja, es valami nyugdijas es allitolag siman megel ott kint a nyugdijabol. persze, nem tudom, hogy mennyi lehet a nyugdija, de akkor is...!
nem rossz otlet....!!! es meg megvalosithatonak is hangzik!!!
Tényleg jó álmodozó vagy, remélem sikerülni is fog a terved, és tényleg jó lenne ha találkoznánk.
Egyébként mi tényleg a férjemmel tervezzük a nyugdijaskorunkraezt az életformát, de már a balcsival is beérnénk, csak megéljük ezt a kort
Nekem csak egy gondom van a dologgal: számomra még elérhetetlen messzeségben van a nyugdíj és tartok annak összegétõl látva, hogy ki is fogja azt nekünk fizetni és mibõl. Vagy gyorsan hozzá kell kezdeni görögül tanulni és állást keresni.
És én már csak ilyen vagyok: feltétlen tengerpart, férjem imádja a hegyeket, valamint 52 négyzetméter kicsit szûkösnek tünik ( a lányok szobája kb. ennyi).
Szerintem elég, ha az az 52 négyzetméter nyaraló marad! Akkor megy le az ember, amikor akar!
Egyébként én már tervbe vettem, hogy suli után gyors görög nyelvtanfolyam, aztán ki nyári munkára! Már szereztem is egy ismerõs egy ékszerboltban! Miután elmondta, hogy ingyen szállás jár és munka mellett még jut egy csomó szabadidõ is, kedvet kaptam hozzá!
Nekem csak egy gondom van a dologgal: számomra még elérhetetlen messzeségben van a nyugdíj és tartok annak összegétõl látva, hogy ki is fogja azt nekünk fizetni és mibõl. Vagy gyorsan hozzá kell kezdeni görögül tanulni és állást keresni.
És én már csak ilyen vagyok: feltétlen tengerpart, férjem imádja a hegyeket, valamint 52 négyzetméter kicsit szûkösnek tünik ( a lányok szobája kb. ennyi).
Szia Rebeka!
Hidd el, lehet 52 négyzetméteren is élni. Nekem pont ekkora a lakásom, és nagyon jól megvagyunk benne 30 éve. Igaz már csak ketten a férjemmel, mert a fiam felnõtt. Különben is, gondolom azért szeretnél tenger mellé költözni, hogy élvezd, és ne a lakásban legyél egész nap.
Valcsi!
Persze igazad van. Mi viszont a nyugdíjas éveinket tervezgettük, és nekem igen nagy problémát jelent a hideg idõszak, a tél pedig a halálom. Persze ott se mindig napsütés, de az itthoninál jobb a klíma. Évek óta csodálattal nézem kinnt azokat a magánházakat, melyeknek gyönyörû, hatalmas teraszaik vannak, grillsütõvel, stb. Persze itt nem Paráliáról beszélek. Elsõ utazásunk alkalmával (Vrasna) szemben volt egy ilyen. Az alsó szintek ki voltak adva, az idõsebb házaspár fenn lakott egy ilyen hatalmas terasszal és számunkra láthatóan tágas, kényelmes lakrésszel. Hétvégeken jött a család, gyerekek, unokák. A ház elõtt közvetlen a tenger, az udvaron csodálatos növények, hatalmas pálma. Nos ez az én vágyálmom, de nyílván realitása kicsi.
Azért pont az idén beszélgettünk errõl barátainkkal: jól látható melyik a tulaj terasza, de ezek általában üresek.
Nekem már nem túl sok van hátra a nyugdíjas éveimig, és én is szívesen mennék Görögországba, a saját házamba idõnként. Én is utálom a telet és a hideget, de sajna az itteni kötelezettségek miatt ez lehetetlen egyenlõre. Talán pár év múlva, ha nem mennek fel az apartmanok árai a csillagos égig, akkor meg is tudom valósítani. Nekünk is a nagy terasz, a sok virág, a tenger, és a nyugalom amire szükségünk van.
Vrasnán én is jártam, igazi nyugodt kis település. Ott lakni állandóan azért nem szeretnék, mert még póstára is Apstrovaltára kellett átmenni, és néha vásárolni is, mert a helyi szupermarketekben nem kaptunk valamit.
Csak az ékszeboltról jut eszembe, hogy Paráliába is volt egy ékszerbolt a sok között, ahol két magyar eladó volt. Hát rendesen ugráltatta õket, a görög tulajnõ, már én sajnáltam õket, hogy azért a kis jóért, és pénzért mennyi megaláztatást kell eltürniük.
Beszélgetttünk velük, de sok jót nem tudtam meg tõlük, de türtek, mert itthon rosszabbul kerestek volna, és persze ott a tengerpart......
Amúgy a görög emberekkel kapcsolatosan, és hogy milyen rossz lehet a magyarok híre, errõl jutott eszembe, hogy ültünk az egyik tavernába, és vártuk a vacsorát, a srácainkkal, amikor az egyik görög férfi, oda jött hozzánk, és kérdezte a barátnõmet, hogy magyarka????
A barátnõm válaszolt, hogy igen. Erre a görög, szeretlek magyarka.
Ezen meglepõdtünk, de jól esett, és ment mosolyogva tovább a görög.
Nem hiszem, hogy azért történt mert nõk vagyunk, hanem a magyarságunknak szólhatott, mert semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy többet szeretett volna.
Sziasztok!
Hogy en almodozo??? Soha! En bizony meg is valositom az almaimat! Egyiket a masik utan! most eppen az egyik legnagyobb almunkon dolgozunk a parommal! remeljuk, hogy 2 ev mulva be tudok szamolni az eredmenyekrol.
Ha nem jon ossze, akkor is marad meg lehetoseg, ugyanis van kint Gorogorszagban is gyaregysege a cegnek, ahol dolgozom...! Bizony, nem olyan elerhetetlen! Legalabb is szamunkra nem!!!
Jo lenne majd kint talalkozni ugy 50 ev mulva, egyutt ucsorogni a hazacskank teraszan es beszelgetni a "jo kis orszagrol", ahol eltunk meg eletunk kezdeten..."
(na, ez volt az almodozas! az, hogy talalkozunk kint, mert szomszedok leszunk! a tobbi nem!)
Kriszta.
Szerintem is nagyon nagyon szoros ott a munkatempó. Egy pár évvel ezelõtt Asprovaltan nyaraltunk, és ott egy vendéglõben az egyik pincér felesége magyar lány volt. Mikor meghallotta a magyar szót, odajött hozzánk beszélgetni. Dõlt belõle a panasz, a férje ott alkalmazott, és neki is jönnie kell segiteni. Ha vége a szezonnak, akkor meg mennek haza, ahol állatokat tartanak, és neki is segitenie kell. Tehát nem azt kapta amit várt. A következõ évben a pincér még ott volt, de a csaj már nem. Valószinü elváltak utjaik. A görögök egyébként szeretnek magyar lányokat alkalmazni, mert szépek viszonylag igénytelenek, és szorgalmasak, megbizhatóak.
üdv.kanári
Az ékszerboltos pont fordítva gondolkodott, és jól tette.
Mivel ilyen helyekre többnyire nõk járnak, így két magyar fiú volt az eladó. Mivel hogy férfiak voltak, így nagyon nem akartak panaszkodni.
Azt nem értettem mit mondott a görögnõ, mert éppen sokan voltunk, és az eladás nem igazán gyorsan ment, de a hangnembõl próbáltam kivenni, nem dicséretett kaptak.
Nincs beírva úticél.
Vagy gyorsan hozzá kell kezdeni görögül tanulni és állást keresni.
