Ha már írtatok róla, ne dorongoljatok le, mert képtelen vagyok követni a fórumot (ennyire, hogy tudjam..). De ha nem írtatok róla, akkor örülök, hogy én ajánlhatom figyelmetekbe a Heltai Péter: Athéna c. könyvét. Annyira helyesen látja a dolgokat, hogy én immár majd 25 év Görögországi létem után csak 2 hibát fedeztem fel. Az egyik az a hibás megjegyzés, hogy Lefkada az egyetlen sziget melyet híd köt össze a szárazfölddel. Nem igaz:) A másik Évia:) Habár Évia majdnem szárazföld, úgyhogy megbocsátható. A másik hiba nem emlékszem mi volt:) Én nagyon szeretem a pontos, akkurátus dolgokat és ez a könyv nagyon pontosan írja le a történelmi vonatkozásokat is, jelentéseket, vonatkozásokat. Rövid, könnyen emészthető, mire belefáradnánk vége is van:)
A Bronte lányok könyveit máig nem felejtettem el. Az a milliő ahol a könyvek iródtak maradandó számomra. Ha skociáról hallok, az általuk leirt vidék jut eszembe. Charlotte Bronte, Villette c. könyve is megvan. Egyedül Annától nincs semmi. Szintén meghatározó számomra John Steinbeck - a legkedvesebb külföldi iróm - "Édentől keletre" c. könyve, ha még nem olvastad, ajánlom.
Még valami: elkezdtem a Robert Merle, Állati elmék c. könyvét, még az elején tartok.
Kedves Vikso,
épp Charlotte-tól olvasom a Jane Eyre című könyvet, nagyon érdekesnek találom (ez is a nehezen letehető típus).
Az Édentől keletre című könyvről már hallottam, de még nem olvastam. Utána fogok nézni, köszi az ajánlót!
Érdekes, amit írsz, számomra élvezhetetlen volt Heltai könyve, nem is tudtam végigolvasni, valami miatt idegesített, ritkán vált ki belőlem ilyet könyv.
Megőrültem a rövid mondataitól, vagy a fogalmazásmódjától...
De jó hallani, hogy te, aki kint élsz, élvezettel olvastad, és sok mindenre "ráismertél".
Egyébként sok érdekeset megtudtam én is a görögökről, vagy legalábbis az író családjáról, arra nincs is panaszom.
Lehet, hogy majd egyszer újra nekikezdek, mert talán ma másként látnám.
#1516882010-09-11 17:50:18 Válasz a #151665. hsz-ra
Érdekes mennyire mások vagyunk mi emberek.. Most olvastam egy könyvről: Gary Van Haas: Az ikon.
Ez is görög vonatkozású, Tinosz szigetén játszódik de már az ismertetőből is látom, sok a fantázia benne és kevés a valóság. Azért lehet, hogy élvezetes olvasmány.
#1517192010-09-11 21:37:35 Válasz a #151665. hsz-ra
Szia Geot!
Különös (vagy éppen, hogy nem az...), de a Heltai-könyv utolsó oldalai nálam is kiolvasatlanok maradtak. Pedig én nemrég olvastam (itt a topikban sztem talán többször is volt már említve, valamikor átfutottam az egészet és utána vettem meg), de túl nagy hatással rám sem volt. Engem nem idegesített egyáltalán. Azt nem mondhatom, hogy a téma nem érdekelt, de valahogy mégsem kötött le igazán; és most annak nyomán, amit írtál, én is azt gondolom, hogy ha nem a témában, akkor talán a stílusban, az írásmódban kell keresni az okot.
Egyébként most pedig Dosztojevszkij van soron. Fehér éjszakák, A játékos - és még ami lesz a könyvben, nem néztem meg előre, de jó vastag. Nem lesz a kedvencem, azt már most látom, de mindenesetre Heltainál sokkal jobban olvasható.
Talán Verka és Geot jóval fiatalabbak vagytok nálam? Vagy talán mert Heltai Erdélyi? Ki tudja miért tetszett nekem és nem hagyott nyomot bennetek.. Én most egy Wilbur Smith könyvet olvasok, őt mindig is szerettem. Ez a "Monszun". Kicsit inkább fiúknak való könyv:), de szeretem:) Na most erre azt fogjátok mondani, nektek nem jött be
A Heltai könyv nekem is tetszett és főleg azért, mert ugyanabban a stílusban ír (idézőjelben), mint mi itt, azaz a mai ember hétköznapi nyelvén és nem nagy irodalmi rébuszokban.
#1517312010-09-11 22:54:23 Válasz a #145940. hsz-ra
Verka
Most találtam rá a blogodban az idézetekre.
Megrázott,elszomorított,szégyenérzettel töltött el ez a pár sor!
Csak remélni tudom,h. mégsem az "utolsó utáni pillanat",amelyben élünk!
Az utánunk jövőknek is látni kell még valamit Görögországból,ami még
eredeti és nem "bóvli"!
Nem sok könyv ébresztett még bennem egyszerre ennyi negatív érzést!
Pedig csak rövid ízelítőt olvashattam belőle-eddig!Ezt a könyvet mindenképp
szeretném elolvasni!
#1517342010-09-11 23:13:30 Válasz a #151731. hsz-ra
Macsosz,
a könyv nagyon szép és igaz, és egyetértek azzal, hogy ez az utolsó utáni pillanat. Az idei nyaralásunkon ezt pl. nagyon lehetett érezni.
Viszont biztosan azt is olvastad, hogy éppen Krétán fellelhető még az az "eredeti", ha az ember keresi, úgyhogy semmi okod a búsulásra.
"Mindentől távolt, a szigetek sorának végén, Európa határán, a tenger közepén most is rátalálsz a régi Görögországra: ott üldögél alkonyatkor a sziklán, a kecskéit várja vissza, és tekintete a hegyeket fürkészi: markában olajfa bot, talpa alatt a föld zsálya- és bazsalikomillatú."
#1517372010-09-11 23:25:36 Válasz a #151734. hsz-ra
Igen,Kalamafkában éreztem ezt kristály tisztán
De az idézeteid összessége keltette bennem ezeket az érzéseket.
Nyílván nem ez a könyv lényege és mondanivalója,de most ezt éreztem.
Borongós vagyok az időtől
#1517402010-09-12 00:50:24 Válasz a #151650. hsz-ra
Kedves Ági!
Én több évvel ezelőtt olvastam a könyvet és nagyon tetszett. Szerintem is jó és bemutatja Görögország mindennapi életét, szokásait. Egyben nem értettem egyet a szerzővel, hogy Kefalónián olyan mogorvák az emberek. Én ezt nem tapasztaltam!
Verka, mire érted az "ilyesmiket"? Wilbur Smith kimondottan regényeket ír, talán inkább a történelmi regényekbe sorolnám őket, mert általában Afrika vagy Egyiptomi témájúak. Ő maga Afrikában született, nőtt fel, ezért nagyon élethűen ír az ottani dolgokról, jó hely és szokásismeretekkel. Nem szereted az ilyen könyveket? Én főleg az ilyen regényeket kedvelem, meg a kimondottan történelmi vagy társadalmi témájúakat.
Valcsi: a Kefalóniai emberről azt tartják maguk a görögök, hogy a leghazudósabb fajta. Én is tapasztaltam szállásfoglalás közben, hogy eszméletlen dumájuk van, levesznek seperc alatta lábadról. Egyetlen vidék, ahol a szállásfoglalás azzal jár, hogy alaposan el kell dumálgatni teljesen ismeretlen emberrel. Férjem szt nagyon csalárdok és huncutok is:) Tapasztalatom szt a Lefkadai őslakó egyszerű emberek elég mogorvák.
De hát az általánosítás az mindig bibis végülis, de igaz az, hogy bizonyos helyekre jellemzőbbek egyes tulajdonságok mint más helyekre.
Ami az eredeti Go-t illeti, nálunk (Évia) még megvan, itt majdnem kizárólagosan görögök nyaralnak. Az amit utálok és egyre rosszabb, a szemét helyzete:(
A fenti soraim inkább a dumcsiba tartoznának, úgyhogy maradjunk Wilbur Smith-nél, mert magamat kéne helyreutasítsam:)
Heltai könyve nekem is tetszett,mert utánna mentünk Pargára,és olyan kézzel foghatónak éreztem az egészet. Ott mentünk el minden nap az étterem mellett ahol a székek a lépcsőn voltak ,és valóban olyan volt ahogy leirta.Azon csodálkoztam,hogy Kefalóniáról olyan elitélöen ir.Valami biztos van benne.Érdekesek ezek a könyvek,Durrell Korfuról szóló könyveit szeretem,viszont a bátya könyvei nagyon nehéznek tünnek/nekem legalábbis/Hónapok óta "fektetem"A sötét útvesztő cimü könyvét ami Krétán játszodik és képtelen vagyok tovább olvasni.Most az utra elviszem az Alexandriai négyes cimű könyvét,de a biztonság okáért beteszek két Szabó Magdát.
Valóban különös (vagy éppen nem az...), hogy hasonlóan vélekedünk erről a könyvről is.
Talán tényleg a stílussal, az írásmóddal volt a gond, hiszen én is görög-fanatikusnak mondhatom magam, és tényleg igyekszem (vagy legalábbis igyekeztem) sok mindent elolvasni - legyen az szépirodalom, kultúra, történelem, művészet vagy gasztronómia.
Nincs beírva úticél.
Athéna
