Vajon hányan maradtak itt,és élnek a mai napig itt,(mármint a leszármazottak)hányan döntöttek úgy hogy visszatérnek hazájukba,mi a véleményük Magyarországról,többen itt alapítottak családot,vegyesházasságot kötöttek,vajon nem bánták-e meg hogy itt élnek?????????
Ezeket a kérdéseket valószínüleg csak õk tudnák megválaszolni....
Idézet errõl a honlapról: „1946-ban visszaállították a monarchiát, és kezdetét vette a haladó erõk elnyomása. A hatalomra jutott katonai junta féktelen terrorja miatt igen sok antifasiszta kényszerült hazáját, otthonát elhagyni.
A felnõttekkel együtt mintegy ötezer gyermek is emigrált Bulgáriába, Jugoszláviába és onnan sokan jöttek Magyarországra.
A Magyar Népköztársaság a politikai menekülteket befogadta, akik 263 görög településrõl származtak. Ahogy számuk emelkedett, elhelyezésük és ellátásuk igen sok problémát vetett fel.
Közel 7000 görög menekült érkezett Magyarországra. A Hortobágyon Mezõhegyesen, majd Budapesten, a Kõbányai úton, Balatonfüreden, Almádiban, Nagymágocson, Békéscsabán kaptak ideiglenes szállást.”
Ez a téma engem is nagyon érdekelne. Ugyan sokat hallottam már róla, de nem vagyok tisztában azzal, hogy valójában hogy is volt.
A 400 000-t sokallom, de nem tartom kizártnak sem.
A görög függetlenségi és polgárháború 1942-1949-ig tartott. A polgárháború miatt sokan elhagyni kényszerültek hazájukat. Fõként Kelet- Közép- Európa szocialista országaiban találtak menedéket.
( Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Szovjetúnió, Lengyelország, Bulgária )
1947 decemberében megalakult Magyarországon a Segítséget a Görög Népnek Országos Bizottsága és több csoportban érkeztek menekültek vagy "menekítettek" , fõként gyermekek.
Az legelsõ csoport 1948 áprilisában érkezett és 840 gyeremekbõl állt.
Ha jól tudom, akkor 5 vagy 6 csoport érkezett 1948 és 1951 között.
Kedves Petros és Jorgos!
Most bukkantan erre a topicra és nagyon érdekesnek találom. Olyan információkat lehet itt megtudni, amikhez más úton nem igen tudnék jutni.
Kérdésem volna. Az 50'-es években sok görög menekült hazánkba. Szeretnék informálódni, hogy mi elõl menekültek és körülbelül hányan érkeztek akkor hozzánk. Egy stavrosi idõs görög bácsi szerint, /aki egyébként szintén emigránsként élt sokáig nálunk/ 400 000-ren voltak, bár én ezt egy kicsit soknak tartom.
Baráti üdvözlettel Josza
A fentiek között, Elena Rapti és Eva Kaili (a két legszebb lány) lett parlamenti képviselõ.
Giannis Ioannidis (a kosárlabda edzõ) lett az új sport miniszter.
Négy hónapja, Szeptember 16-an, választások voltak nálunk.
Vajon milyen színeszek, énekesek, riporterek stb. voltak parlamenti képviselõ jelöltek?
Miért ezek? Mert róluk lehet youtube videót találni!
Akkor is, ha egyszerû színesz, vagy riporter, a lentiek között akad, akinek egy (vagy több) egyetemi diplomája van -és nagyon okos–, de olyan is van, akire ez nem jellemzõ.
Korfuban született, eddig külföldön élt, ott lett az egyik legsikeresebb enekesno a villagon, o a Pireuszi polgármester helyettes.
A mostani Pireuszi polgármester egy két méter tiz centi volt kosárlabdazó:
O a legmagasabb, tizenharmas szamu gatyas, az europai kupanyertes gorog nemzeti csapattal, 1987-ben.
1821. március 25-én általános felkelés tört ki Görögországban a török uralom ellen.
Szabadságharc és belsõ szakadás
A Bizánci Birodalom 1453-as bukása után a görögség nagy része török uralom alá került. A megszállás visszavetette a gazdaság fejlõdését, a parasztokra súlyos adókat vetettek ki, belõlük éltek a török és a hazai földesurak, az ortodox papok. A görög felsõ réteg, a fanarióták a szultán híveiként a birodalomban magas hivatalokat töltöttek be és bankárként is mûködtek. Bécs 1683-as sikertelen ostroma után Törökország defenzívába szorult, a 18. század végétõl a kapitalizálódás segítette a görögök nemzeti ébredését. A XVIII. század elején bukkantak fel a törökellenes nemzeti mozgalom elsõ képviselõi, a hegyekbe menekült, magukat fegyveres rajtaütésekbõl fenntartó kleftiszek (rablók). A görögök az ortodox Oroszországtól várták a segítséget, az 1768-74-es orosz-török háború idején lázongás tört ki. A szabadságmozgalom a francia forradalom nyomán kapott új lendületet, amikor Konsztantin Rigasz költõ titkos jakobinus szervezetet hozott létre. 1814-ben alakult Odesszában a szabadkõmûves jellegû Filiki Etéria (Barátok Társasága), az Ypszilanti hercegek vezetésével, Athénban Joannisz Kapodisztriasz alapított titkos szövetséget.
Delacroix: A khioszi mészárlás
Ali albániai pasa 1819-es lázadása jelentõs török erõket kötött le, ezért az Etéria 1820-ban a fegyveres harc mellett döntött. Az elsõ megmozdulás 1821. március 6-án Moldvában volt, de a remélt orosz támogatás elmaradta miatt Alekszandrosz Ypszilanti felkelõi júniusra vereséget szenvedtek. Öccse, Dimitriosz a Peloponnészoszon (Moreában) robbantott ki lázadást március 25-én, amely általános törökellenes felkeléssé szélesedett. Bár mindkét oldalon követtek el atrocitásokat, az 1822-es khioszi török mészárlás és több fõpap kivégzése után Európa rokonszenve a görögöké lett: pénzt gyûjtöttek számukra, fegyverek és önkéntesek érkeztek az országba. A forradalom a nemzeti függetlenség mellett az agrárkérdés megoldását is célul tûzte ki, így maga mellé állította a parasztságot; vezetõ szerephez a kereskedõ polgárság jutott, a fanarióták kivártak, majd a maguk érdekei szerint próbáltak az eseményekre hatni.
Az elsõ nemzetgyûlés a felszabadított területeken 1822. január 1-jén ült össze Epidauroszban, itt kikiáltották a függetlenséget, alkotmányt szavaztak meg és kormányt alakítottak. Az év során kiverték a törököket Moreából, ám a nép képviselõi nem kaptak részt a hatalomból, az a községi elöljárók kezébe került. Polgárháború tört ki, amelyben az Etéria vereséget szenvedett, így nem oldódott meg a föld és a hatalom kérdése, s harc kezdõdött az angol- és oroszbarát irányzatok közt. A törökök kihasználták a belsõ feszültségeket, II. Mahmud szultán Mohamed Ali egyiptomi pasától kért segítséget. Ibrahim, a pasa fia 1824-ben elfoglalta Krétát, 1825-ben majdnem az egész Moreát, 1826-ban bevették Meszolongion erõdjét (1824-ben itt halt meg lord Byron angol költõ), 1827-ben pedig Athént.
A nagyhatalmak békéje
A harmadik, tzirinai nemzetgyûlés 1827-ben új alkotmányt fogadott el, amely a hatalom megosztásán alapult. Az oszmán kézben lévõ földeket részben bérlõk kezére adták, de a kétharmaduk állami tulajdon lett. A görög szabadságharcot azonban végsõ soron a nagyhatalmak beavatkozása döntötte el: Oroszország és Franciaország az Oszmán Birodalom felbomlasztásában volt érdekelt, Nagy-Britannia a közvélemény nyomására és kereskedelmi érdekeit követve lépett.
Navarino
A három ország 1826-ban Görögország autonómiájának megadására szólította fel a szultánt, az elutasító válasz után egyesített flottájuk 1827-ben Navarinónál szétverte a török-egyiptomi hajóhadat. Az oroszok hadat üzentek, az 1828-29-es (kilencedik) orosz-török háború eredményeként Törökország 1829. szeptember 14-én a drinápolyi békében kénytelen volt elismerni a görög függetlenséget. Az oroszok megszerezték a Duna-deltát és a kaukázusi partvidéket, a törökök autonómiát adtak Moldvának, Havasalföldnek és Szerbiának. 1830-ban Londonban a három nagyhatalom de facto elismerte a független görög államot a maguk védnöksége alatt, a londoni jegyzõkönyvet a Porta 1832-ben írta alá.
1831-ben a görögök 60 millió frank hitelbõl területeket váltottak vissza a törököktõl. Az 1827-tõl kormányzó, korábbi orosz külügyminiszter Kapodisztriaszt 1831 végén meggyilkolták, halála után a védnökséget gyakorló három hatalom a monarchia bevezetése mellett döntött, a trónra a kiskorú bajor Otto von Wittelsbach került. A három hatalom Görögországot de jure is elismerte, a határt a Volosz-Árta vonaltól délre jelölték ki. A Jón szigetek 1863-tól, Thesszália 1881-tõl, Kréta 1908-tól, Dél-Macedónia és Nyugat-Trákia 1913-tól, Kelet-Trákia fele 1920-tól, a Dodekanészosz 1945-tõl az ország része. Görögországban a szabadságharc emlékére március 25-ét nemzeti ünneppé nyilvánították.
A nagy görögözés keretén belül Startos barátunk elkezdett egy remek "játékos tanulási módot". Nevezetesen feldob találóskérdéseket, vicceket és egyéb megoldandó feladatokat, ami késztet a szótárazgatásra, a görög észjárás megismerésére és mint a legutóbbi feladata bizonyítja, történelmi, kultúrális területekre is elkalauzol bennunket.
Az ilyen és egyéb módon felvetõdõ, elõkerülõ infókat ide lehet gyûjteni
Nincs beírva úticél.
Válasz a #51666. hsz-ra
