BARBIE AZ IGAZ,HOGY AMIG TURISTA VAGY ADDIG MINDENKI NAGYON KEDVES ÉS AMIKOR MÁR OTT ÉLSZ MINDEN TELJESEN MÁS?ÉN 12 ÉVE JÁROK KI NYARALNI MINDEN ÉVBEN DE ENGEM MÉG SOHA SENKI NEM BÁNTOTT MEG.MINDENKI NAGYON KEDVES ÉS SEGITÕ KÉSZ VOLT.
NAGYON SZERETNÉK KIKÖLTÖZNI ÉS VALAMI MUNKÁT TALÁLNI,MERT TELJESEN ELVARÁZSOLT EZ A GYÖNYÖRÛ ORSZÁG.
TE HÁNY ÉVE ÉLSZ KINN?BESZÉLTÉL GÖRÖGÜL AMIKOR KIKÖLTÖZTÉL?
Ne izguljatok,mindíg megtalálom a kiskapukat.... Akkor most a csajok kedvéért írok a görög pasik viselt dolgairól... Ja egyébként ( csak a párom meg ne tudja) az én nagy "szerelmem" Notis Fakianakis. Nemrég kezdtem el járni a koncertjeire,még autogramot is adott. Na de vissza a többi hapsihoz! A görög fiúkat születésüktõl kezdve arra nevelik,hogy csak és kizárólag görög lányba lehet szerelmes,és csak görögöt vehet feleségül. Más a helyzet,ha az illetõ elvált ember,mert akkor a hagyomány szerint többet görög nõt nem vehet el.(ilyen az én drágám is...) Válogatás nélkül mindegyik rettenetesen féltékeny,tombol bennük a birtoklási vágy. Ezért van az,hogy én sehova nem mehetek egyedül,csak vele,a boltban egy méterrel utánam jön,hogy lássa,kire néztem rá....Neveltetésükbõl adódóan az természetes,hogy a férfi tartja el a családot,semmire nem kell és nem is engedné,hogy a magam pénzébõl költsek,bármi kell,adja rá a pénzt. Ez nem puszta udvariaskodás,ez tény!!! Az már nem olyan szép,hogy nemcsak engem tart el hanem az egész családját õ pénzeli. Anyuka-apuka-testvér-meg a rokonok. Tiltja a hagyomány,hogy nemet mondjon nekik. A görög férfiak napközben lepukkant tragacsokkal járnak,mint mazda-nissan-terepjárók,de estére elõkerülnek a szuper járgányok,mert apa és fia voltázni mennek,bárokba stb.Persze anyukának ilyenkor csönd van,nem tudhat semmirõl! Az én párom baromi rosszul járt velem,mert én megyek vele,ugyhogy nem ismeretlen számomra az éjszakai élet. Szeretnek kontrollozni,bárhol vagy azt megtudják. Nem mindegy hová,kivel,mikor mész.Nem nagyon hordanak boxer alsót,hanem azt az idióta régimódi kisgatyát veszik föl.Tudnak rettenetesen igénytelenek lenni,28-óra munka után nem fürdenek,inkább alszanak. Gyûlölnek borotválkozni. Étteremben nem tudnak rendesen enni,nem tudják használni az evõeszközöket.Viszont igazmondóak,ha valamit megígérnek azt be is tartják.( kivételek a nyaralók környékén ólálkodó casanovák) Mindegyik dohányzik,napi 3-4-dobozzal.Nagyra becsülik az édesanyjukat,igen mama igen mama-címû mûsor. Szeretnek káromkodni,és nem ismerik a kreszt,csak tudnak vezetni. Na,lassan lejár az idõm,remélem még talizunk,és örültetek a válaszaimnak. KALINICHTA!!!!! Barbie
Régebben már irogattunk ezekrõl a dolgokról amirõl a Barbie mesél, csak mi hallomásból ismertük a dolgokat, a Barbie testközelbõl.
Tény, hogy becsülni való ahogy a Barbie kezeli a dolgokat, nem mindegyikünk lenne erre képes. Én elég sok helyen laktam már, kis falutól a nagyvárosig, az is éppen sok alkalmazkodásra adott okot, de ekkora változás az nekem sok lenne.
De amin nekem megakadt a szemem: a nõket nem sokba nézik, másodlagos szereplõk a családban, de a mama az szent! Csak ki kell tudni várni azt a korszakot!
Másrészt ez nekünk borzasztó tud lenni, hisz mi önállóak vagyunk rendszerint, közös döntéseket hozunk a társunkkal. De ott az a megszokott amiben felnõnek. Nyílván ott is vannak lázadó nõk, de amiben felnõnek már nem is olyan borzasztó. Aztán meg a család is jobban elfogadja a görög feleséget, ezzel is könnyebb nekik.
Ahogy Barbie is fogalmazott nem szörnyetegek õk, csak nekik nem az a természetes ami nekünk. Jó lenne egy görög nõt is meghallgatni, aki esetleg külföldre ment férjhez. Lehet õ is tudna mesélni.
Hát Barbie, nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg, és a jövõben remélem még többet tudunk meg tõled. Nagyon örülök hogy megtaláltad ezt az oldalt. A sok negatívum mellett örülök, hogy alapjában véve nagyon jól érzed magad kinn, boldog vagy. És ez a legfontosabb! Rossz anyós itthon is juthatott volna neked, bár azt én nem ismaram szerencsére. Én is a 2.-nál tartok, de eddig szerencsém volt velük. Remélem több nem lesz.
Annyit írtatok tegnap óta, hogy alig bírom már követni.
Andra, én is utálom az uram kifejezést és én meg végképp nem viselném el a kinti életet, mert nálunk én vagyok az úr a házban, rettentõen akaratos vagyok és mindig annak kell lennie, amit én akarok. Az a szerencsém, hogy a párom általában ugyanazt akarja, amit én, és így nincs vita semmibõl.
Csutek, engem sok más apróság között egy nagyobb dolog „riaszt el” Görögországtól, hogy ott éljek, az pedig a nyelv, mert azt biztosan nem tudnám megtanulni. Mindig azt mondom a barátnõmnek, amikor elõttem a férjével görögül beszélnek, hogy más nyelvekbõl (amiket nem ismerek) legalább elkapok szavakat (olaszból, spanyolból…) de ha a görögöt hallom, nem tudom azt sem kivenni, hol van a szavak közt a határ, az egész egy egybefolyó maszlag és el nem tudom képzelni, hogy én ezt a nyelvet meg tudnám tanulni. Minden tiszteletem azoké, akiknek sikerült !!!
Barbie, sajnálatos dolog, ha meghal valaki, de engem biztosan senki sem kényszerítene ilyen negyven napos gyászra. Én öntörvényen mûködök, ami nem tetszik azt megtagadom és vállalom a következményeit. Egyszerûen le…nám, nehogy már õk írják elõ az én életvitelem. Tudom, könnyû ezt mondani, mert ott ezt nagyon szigorúan veszik, de éppen azért mert én magyar vagyok, azaz te az vagy, nem engedném, hogy kötelezzenek az õ szokásaikra. Amúgy is nagyon lázadó típus vagyok. Inkább hazautaznék 40 napra Magyarországra, mint hogy ezt kibírjam. Így én Csutek véleményét osztom.
Barbie a melóhelyrõl ha netezel, azt úgysem tudják meg.
Ez olyan, mint az a sztori, amit már írtam itt valahol. Hogy végül is a görög katolikus és a római is katolikus. A barátnõm római a párja természetesen ortodox. Már 7 éve házasok és ráadásul nem is Görögországban élnek, mégis még a mai napig is izélgetik a lányt a családból, hogy keresztelkedjen át, mintha ez bármit is változtatna.
Most olvastam csak el ezt, a negyedik oldalt, és nagyon mosolyogtam, mert ahogy Barbie jellemezte a görög pasikat, hát szinte minden ráillik az én barátnõm férjére is, kivéve, hogy õ nem cigizik és nem tudom, milyen alsógatyát hord Meg õ nem ellenõrzi annyira a barátnõmet, mindketten járnak saját utakat is (barátokkal találkozásra gondolok). De az biztos,a görög ember külföldön is görög marad és mielõtt maga alkalmazkodna a másik országhoz, inkább az országot akarja magához igazítani, csinál magának maga körül egy kis Görögországot. Én ezt tapasztaltam.
Sziasztok! Hát nekem is elég volt végigolvasni ezt a sok hozzászólást. Ma nagyon termékenyek voltatok! Sajnálom, hogy Barbie most eltûnt egy idõre, hacsak nem sikerül neki a munkahelyrõl idenézegetni. borzasztó lehet ez a sok hagyomány, amit tiszteletben kell tartani. Mivel úgysem sikerül mindenkinek a kedvére tenni biztos, hogy valaki mindig megsértõdik.
Én egy kis faluban élek, igaz, hogy gyerekkorom óta, de amit itt többen is leírtatok, szóról-szóra rámillik. Ugyanis faluhelyen is rengeteg hagyomány él a mai napig is, amit illene betartani az idõsebbek szerint, de amit senki nem nagyon tart be, emiatt szinte mindenki k.....va, vagy csapodár, ha férfiról van szó, és folyik a pletyka éjjel-nappal mindenhol és mindenkirõl. Szóval szörnyû az egész! Nagyon nem szeretek itt élni, de egyenlõre nem tudok mit tenni. Ezek szerint máshol sem sokkal jobb a helyzet! Bár ettõl rosszabb nem nagyon lehet!
A szomszédok is - bár nem régóta laknak itt - kiállhatatlanok, mert még az is baj nekik, hogy a diófánkról a levél áthullik az õ kertjükbe. amiben jelzem semmi nincs, csak fû!
Emiatt már kiabáltak, hogy a Polgármesteri Hivatallal fogják kivágatni a diófát. stb. Szóval mûsor az van bõven itt is!
A nagymamám 92 éves, és szokott mesélni a régi életrõl itt faluhelyen. Hát! Azt végigélni nem lehetett semmi, csoda, hogy kibírták. Én biztos, hogy akkor nem szerettem volna élni. Városon talán könnyebb volt régen is, de faluhelyen nagyon borzasztó volt. Akkor még szigorúbb hagyományok voltak, és azt bizony be kellett tartani szigorúan családon belül is! Szerintem a görögöknél is ez lehet, csak nekik sikerült a fiatalabbakba is átültetni azt, amit a magyaroknak már nem annyira.
Barbie! Azért tényleg írj, ha sikerül megoldanod a munkahelyedrõl! Nagyon jó lett ez az oldal!
Köszi mindenkinek!
Nagyon úgy tünik, hogy Barbie tényleg eltünik 40 napra nagy bánatunkra.
Azért jót mosolyogtam az Vojandin. Bocsi Andi, de mosolygásom oka mindössze annyi, hogy felháborodsz, mely szerint hogy is várhatják el a Barbietól, hogy alkalmazkodjon a számunkra elfogadhatatlan szokásaikhoz, közben elvárod, hogy az történjen amit te akarsz. Ahogy én kiveszem, a Barbie is megoldja a dolgokat, de nyílván vannak dolgok amiket nem tud kikerülni, mégha számára terhesek is azok. Gondolom az Andinak is kellett olykor azért engednie dolgokban ha kinn akart maradni, még ha az nem is a párjával kapcsolatos viszonyból eredt is.
Mi elég nemzetközi család vagyonk, a fiúk külföldön szereztek diplomát, feleséget is más országokból hoztak. Nos nekik sem volt eleinte egyszerû a dolog, fõleg, hogy volt akit nehezen fogadott el a közeli család. Nagyon sok dologban kellett alkalmazkodniuk, sok nehézséggel kellett megküzdeniük, pedig a férjek mellett sokan segítettek nekik a családból is szerencsére. Egy másik országba való költözés sok mindent megnehezít, pláne ha az ember kap egy családot is. Az, hogy esetleg én elindulok a saját családommal és ha van pénzem meg is élek, kisebb bonyodalom. Ez utóbbit én is be merném vállalni, hisz elõtte mindenképpen utána néznék hogyan juthatok saját tulajdonhoz kinn, milyen feltételeknek kell megfelelnem hogy maradhassak. Rossz és kicsinyes szomszéd meg mint láttuk itthon is akad rengeteg. Ráadásul az ember jóízüen el sem küldheti melegebb égtájakra, mert megérti.
Én pontosan úgy értettem, amit írtam, hogy én akaratos vagyok és amit a fejembe veszek, azt nem tudják belõle kiverni és nem tudnak megerõszakolni, azaz rám erõszakolni valamit, amit nem akarok. Természetesen én is alkalmazkodom az ország elvárásaihoz addig a pontig, míg a törvény és az értelem azt megkívánja, illetve amíg azt "egészségesnek" tartom. De ilyen értelmetlen dolgot nem tudnának rám erõltetni. Ha meg mégis, akkor rám az a jellemzõ, hogy addig lázadok, míg mindenkinek a figyelmét magamra felhívom, megmakacsolom magam és már csak azért is ellenkezõleg teszek. Ilyenkor nem nagyon érdekel, ha emiatt lek...znak, vagy másnak mondanak el. A lényeg, hogy kiálltam az igazam mellett. De mint már másik topikban is írtam neked,a szélsõségek embere vagyok.
Andi!
Az ember nem tud kifordulni magából, és ha akarata ellenére kell élnie nem is fog sokáig menni. De van egy mondás: Vagy megszoksz vagy megszöksz. Na e kettõ közzül mindenkinek egyedül kell döntenie. Az ember élete során sokszor megszökik, ugyan akkor idõnként a megszokás is kialakul.
Nos hogy éppen számomra nem fontos emberek éppen mit is gondolnak rólam le****om. Van nekem éppen elég gondom, mint hogy ezzel is törõdjek. De tudom, ezzel nem vagyok egyedül.
Légy önmagad, aki nem fogad el ilyennek úgy sem marad melletted. De ha megpróbálsz akaratod ellenére más lenni az nem vezet semmi jóra. Csak egy életünk van, és nem tudjuk meddig kaptunk rá jegyet. Igyekezzünk úgy kihasználni, hogy jól érezzük magunkat benne, közben a másokét se nehezítsük meg feleslegesen.
Sziasztok! Rebeka! Annyira szépen írtad le, amit én is gondolok. Szerintem sem szabadna az embernek másokkal törõdnie, ha az neki terhes, vagy értelmetlen.
Én épp ma voltam olyan helyzetben, hogy régi ismerõsömmel találkoztam, és annyira fárasztott, szinte minden energiámat elvonta úgy éreztem, és nem akartam otthagyni nehogy megbántódjon, közben pedig tudtam, hogy hülye vagyok, mert mit érdekel engem, hogy megbántódik-e vagy sem, amikor nekem nagyon nincs kedvem vele beszélgetni.
És ilyen elég sokszor elõfordul velem, hogy másokra figyelek, holott nekem az a helyzet nem jó! Utána síkideg vagyok, felrobbanok és hullafáradtnak érzem magam,mert annyira kimerít idegileg az a bizonyos helyzet. Ez azt hiszem senkinek nem jó, de a békesség miatt sokszor eltûrjük.
Pedig régebben egy orvos is mondta nekem, hogy inkább adjam ki magamból a dühöt, ha úgy érzem, és ne akarjak mindig másoknak megfelelni mindenáron. Nem érdemes!
Rebeke Te ugyanezt írtad le,csak sokkal szebben, és nagyon igazad van!
Köszi!
Nagyon elkanyarodóban vagyunk az eredeti témától!
Most nem egészen értem, miért engem elemezgetünk ki, azt meg végképp nem értem, hogy miért azt bizonygatjátok, hogy maradjak önmagam, mikor én pont ezt próbáltam valahogy megfogalmazni, hogy minidg önmagam maradok, hogy felõlem kõvel dobálhatnak, szemmel verhetnek, én mndig kiállok a véleményem mellett és ez az egész téma most abból indult, hogy én nem gyászolnék egy ismeretlen rokont csak szokásból 40 napig, még ha a család ki is átkozna akkor sem!
Bocsi Andi!
Igazad van, ez a topic nem rólad szól és távol álljunk attól hogy kielemezzünk! Az azért érdekes, hogy mindenki ráharapott a témára, mindenki talált magára vonatkozót itt. A 40 nap egy dolog, de úgy néz ki, hogy mindenkinek van itthon is lenyelni valója. Lehet hogy nem is téged, hanem magunkat biztatjuk: "Ne hagyd magad!"?
Jaszasz!
Kár hogy csak most találtam rá erre a topicra, de nagyon jó!!!!!
Amit Barbi ír a hétköznapi görög életrõl nagyon igaz és hasznos nekünk görögország imádóknak.Én is már 10 éve járok ki nyaralni mindig ugyanarra a helyre Stavrosra.Egy évben többször is megyek nyáron gyerekekkel összel tavasszal és szilveszterkor baránõkkel.Sok ismerõst illetve már barátot szereztem ott, mindig jól érzem magam hamar át tudom venni a görög mentalitást.Ott még a gyerekeim sem tudtak kihozni a sodromból a nagyfiam is kint vallota be hogy dohányzik mert tudta hogy másképpen reagálok rá mintha itthon lennénk.Ha olyankor vagy kint amikor nincs turista szezon más oldalukról tudod megismerni Õket, de akkor is kedvesek mert tudják hogy a Te pénzedbõl élnek, és a következõ évben is visszamész.
Magyar nõnek nem könnyû kint az élete mint feleség más kultúra más neveltetés és a görög nyelv sem könnyû igaz én 50 akárhány évesen kezdetem el tanulni, hogy megértsem a barátaimat mivel azért nem mindenki beszél magyarul ott sem - de azért elég sokan -.
Sajnálom hogy Barbinak közbejött ez a 40 napos gyász mivel én ott töltöm a szilvesztert és van Vrasnán is ismerõsöm szívesen találkoztam volna vele.
Ha a legkissebb gyermek is kirepül itthonról lehet hogy én is Stavrosban töltöm nyugdíjas napjaimat.
Kéty, írj Barbienak azért privit, hátha nézi az e-mailjét és abban jelzést kap róla, akkor még van rá esélyt, hogy összejön a szilveszteri találka. Sok sikert és várok majd egy kis beszámolót, hogy milyen egy ilyen görög, tengerparti szilveszter, nagyon érdekelne.
Andi
Nincs beírva úticél.
