Szóval Andik
(Bocsi, de úgy látom mind a hárman Andik vagytok)
Köszönöm, de már próbáltam a repülést. A családom tagjai szerint a szivárvány minden színében játszotta. Az idõtájt még nem kellett melltartót hordanom, de akkor nem ártott volna. Úgy szakadt rólam a viz egész úton, hogy a ruhám, mintha ott sem lett volna. Rosszul is voltam, kínos is volt
Nekem a felhõk jobban tetszenek alulról. Így szoktam meg. Nem igazán a repüléstõl félek, a magasság az én bajom. A létra tetején is rosszul vagyok, az erkélyre sem merek kimenni. Az esti fényekbõl nekem annyi is elég, amit annak idején a Gellért-hegy tetejérõl láttam.
Szerintem a repülõk lezuhanásáról és a buszok balesetérõl nem most kellene beszélgetnünk. Andra 5 nap múlva buszozol. Gondolj arra, hogy a buszról sokkal többet látsz. Persze ha nem éjszaka utazol.
Akkor te végülis inkább tériszonyos vagy? Az jó rossz lehet. Én nem félek a magasban, akkor sem, amikor sziklákat mászunk. Szerencsére. Cserébe viszont klausztrofóbiás vagok. Oké, ez sem ide tartozik, de hát hova írjam?
Amúgy örülök, hogy egy hét alatt ennyi termést hozott az új topik.
Csutek!Nálad fejben van a probléma,eldöntötted te félsz a repüléstõl és rosszul vagy rajta.Sokkal biztonságosabb mint bármely más utazási fajta.Itt az a bibi,hogy ha baleset történik az látványos.Próbáld meg rávenni magad a repülésre mert sok-sok gyönyörû hely van ahova repülõvel jutsz el és a kényelemrõl nem is beszéltünk.
Andinak van igaza. Tényleg tériszonyom van. Próbálom leküzdeni, de ez nem egyszerû feladat. Pedig, elhiheted, hogy könnyebb lenne az életem, ha túllépnék rajta.
Hát, én még soha nem ültem repülõn, (kivéve vitorlázó repülõn, de az teljesen más tészta) és nagyon szeretném kipróbálni. Szerintem nem félnék, talán csak a tenger felett én is. Annyira szuper lehet, hogy mondjuk 1,5-2 óra alatt ott lennék Görögországban, nem hullafáradtan, hanem frissen, fitten! Ha lenne lehetõségem, tuti, hogy repülõvel mennék. Én az autóban szorongok, hiszen eszméletlen sok baleset történik, fõként figyelmetlenség miatt. Nagyon sok marha van az utakon, a közlekedési kultúra a béka s... alatt van. Idén, amikor odaértünk kocsival Görögországba, és akkor is, amikor hazaértünk, magamban hálátt adtam az égnek, hogy minden rendben volt, épségben oda, ill. visszaértünk.
Teljesen mindegy, hogy repülõvel, busszal vagy autóval utazunk, egyik sem veszélytelen. Tavaly augusztus 20.-án ha emlékeztek nagy híre volt, hogy Bp. felett túl közel került két gép egymáshoz a légiirányítók hibája miatt. Nos, az egyiken ott voltam az egész családommal. Nem volt kellemes érzés. Az volt a szerencse, hogy mindez éjfél után volt és a legtöbben aludtak. A másik gép kb 60 m-erre lehetett.
Hahó jó reggelt mindenkinek!
Olvasgatom az okfejtéseket a repülés ellen és mellette, mindannyiótokkal egyetértek. Az én párom is nagyon-nagyon ódzkodik a repüléstõl, inkább levezet akár 18 órát is egyhuzamban - kis pihenõkkel - minthogy felüljön egy ilyen masinára. Valahogy úgy lehet vele, mint Csutek, ugyanis tériszonya van - egyébként. Nem utaztunk még levegõben sehová, én nagyon szeretném kipróbálni már. Persze sok minden gátat szab a repülõs utazásnak - pl. az anyagiak. Mi négyen vagyunk, ez jegyárral, illetékekkel, biztosítással megmittudomén mivel elég borsos összeg lenne. Thessalonikibe nem találtunk fapadost tavasszal, mert azért idén legalább már a szándék megvolt a repülésre.
Kekének igaza lehet, fejben dõl el, hogy ki mennyire tart a repüléstõl. Azt azért nem mondanám, hogy eldönthetõ, félünk-e vagy sem. Én arra is gondoltam, próbáljuk meg mondjuk egy közeli úttal, esetleg hosszú hétvége Prágában.... edzésnek nem lenne rossz. Eddigi úticéljaink persze a környezõ országokban - Ausztria, Olaszország - voltak, 1000 km. körül meg - párom szerint - nem éri meg a repülõs macera. Szóval, bonyolult ez a kérdés, azért bízom benne, hogy az idõ majd megoldja.... Mondjuk, veszünk egy saját gépet, amit a Nagy Fehér Fõnök maga vezethet és irányíthatja a dolgokat..... Viccen kívül, van olyan ismerõsöm, aki borzasztó rosszul van, ha autóval utazik, igazi tengeri betegség vesz erõt rajta, még szerpentin sem kell hozzá. Viszont, ha õ vezet, soha nincs rosszul.....
Mint már említettem, kipróbáltam a repülést. Sajna nem mûködött. Vezetni viszont szeretek. Úgyhogy marad az autó. Persze egy görög utat nem vállalok be egyedül, mert vannak olyan helyek, ahol be kell csuknom a szememet, az meg vezetés közben nem megy.
Tényleg nem elhatározás kérdése ez a dolog, értem én, Csutek! Van olyan kedves ismerõsöm, aki utazott már repülõvel legalább 3x,4x, hiába próbál felkészülni rá, végig nagyon rosszul van, szorong, alig várja, hogy földet érjen. Borzasztó lehet. Azért mostmár magamra kíváncsi lennék. Most, így távolról egyáltalán nem tartok tõle, persze, nem fenyeget a veszély a közeljövõben. Lehet, h. tapasztalat nélkül igen bátor vagyok, aztán, ha majd odakerülök, gyõzök kapaszkodni meg sóhajtozni......
Szerintem a repülõk lezuhanásáról és a buszok balesetérõl nem most kellene beszélgetnünk. Andra 5 nap múlva buszozol. Gondolj arra, hogy a buszról sokkal többet látsz. Persze ha nem éjszaka utazol.
Édes vagy nagyon Csutek, köszi! Nem éjszaka utazok, hétfõn délben indulunk. Illetve lesz éjszakai utazás is.
Szerintem aki valami miatt nagyon fél a repülõtõl, azt úgy sem lehet így meggyõzni az ellenkezõjérõl.
Filmeken láttam, hogy vannak erre valamilyen terápiák, amivel kigyógyítják a pácienseket a repüléstõl való félelembõl.
A barátnõm se szállna soha repülõre, sõt még autóbuszra sem, mert klausztrofóbiás, rosszul van a tudattól, hogy nem akkor száll ki a jármûbõl, amikor õ akar.
Ez sajnos betegség, ezellen nem hiszem, hogy sok mindent lehetne tenni.
Bõven jut az éjszakai utazásból is.
Ilyen hosszú úton én nem tudok aludni. Teljesen mindegy mivel megyek. Ráadásul, amikor célba érek, akkor is olyan izgatott vagyok, hogy csak késõ este bújok ágyba. Fürdõzés, némi városnézés. Tudni kell, hogy reggel hol vehetek péksüteményt, stb.
Már én is láttam olyan filmet, amiben próbálták kezelni az olyan betegeket mint én. Amikor végre felszállt a csoport a repülõvel, rögtön történ velük valami olyasmi amitõl rettegtek. Nem igazán emlékszem a filmre, mert nem voltam hajlandó végig nézni. Az egyik tv csatornán van egy sorozat a repülõgép szerencsétlenségekrõl. A férjem állandóan nézi, persze csak este, az ágyból. Utána meg nyaggat, hogy repülõvel gyorsabban célba érnénk. Van ám humora az én drágámnak
Én 2003-ban repültem elõször, egy majálison, kávédarálóval A pilótán kívül csak ketten fértünk el benne a párommal, hatalmas élmény volt. Ehhez képest a rendes nagy repülõ olyan volt, mintha egy szobában ülnék... Mondjuk minden eddigi utunk nyugis volt, nem kerültünk semmi viharba, így egy zöttyenés nélkül értünk célba. Persze repülés elõtt én sem nézem meg a katasztrófa filmeket
Én is pont ilyen vagyok. A buszon este éppen, hogy aludtam valamicskét, nem ment a dolog.
Mikor megérkeztünk, hiába voltam hulla fáradt, gyorsan letusoltam és már be voltam zsongva, hogy menjünk felfedezni a helyet. A gyerkõcömmel nem voltunk egy hullámhosszon, õ sajnos nyugdíjas apókát játszott és nem nagyon kívánkozott mászkálni.
Viszont én hiába voltam hulla, annyira felpörögtem, hogy végre megérkeztünk, hogy metnem volna bele a vakvilágba.
Jaj de dilis a férjed. Ezzel aztán biztosan meghozta a kedved a repüléshez.
Nekem is az a véleményem, mint ildi74-nek. Szerintem is teljesen olyan repülõn ülni, mintha egy szobában ülnél. Nem zötykölõdik, mint az autó. Hálistennek légörvényt én sem fogtam ki. Lehet, hgoy akkor picikét megijednék én is...
Nincs beírva úticél.
Sajna nem mûködött. Vezetni viszont szeretek. Úgyhogy marad az autó. Persze egy görög utat nem vállalok be egyedül, mert vannak olyan helyek, ahol be kell csuknom a szememet, az meg vezetés közben nem megy.
Van ám humora az én drágámnak 
