Jaj de dilis a férjed. Ezzel aztán biztosan meghozta a kedved a repüléshez.
Nekem mondod? De erre csak 21 és fél éve jöttem rá, akkor viszont már a felesége voltam.
Valahogyan mégis rá kellene vennem magam a repülésre, mert nagy vágyam, hogy eljussak Bora-Bora-ra. Egyéb jármûvekkel bizony nagyon hosszú lenne az út.
1. Szerintem ha valaki tényleg mélyen belül retteg a repüléstõl, azt nem szabad erõltetni.
2. Megsúgom, az elsõ két repülõs utamnál én nyugtatót vettem be fél órával elõtte, mert én is rettegtem, de harmadszorra kipróbáltam anélkül és rájöttem, nem is kell.
3. Ez érdekes, hogy írjátok páran, hogy a tenger felett féltek/félnétek. Lehet benne valami. Én ott sem félek, de valahogy tényleg másképp érzi magt az ember a nagy végtelen víz felett.
4. Én is rengeteget buszoztam már. Nem is volt vele semmi bajom, egyet leszámítva, hogy ülve képtelen vagyok egy percet is aludni. Elég rossz egy egész éjszakát végig ébren lenni. Fõleg ha 40 órás az út és esetleg két éjszaka is van benne (erre is volt már példa). Másrészt pedig tökéletesen igaza van Kekének, repülõ nékül csak korlátolt kereteken belül jutsz el helyekre. Ha valaki beéri ezzel egy életen át, hát jó neki, de én megbolondulnék, ha nem jutnék el a görög szigetekre, vagy csak több órás/napos hajókázással.
5. Az én anyukám nem ülne semmi pénzért sem repcsire. Hallani sem akr róla, de nem tudja megmagyarázni, hogy miért.
6. Én egyszer repültem iszonyatos légörvényekben, hogy néha megzuhantunk egy pár métert, meg agyba-fõbe dobált a gép mindenfelé. Akkor sem féltem, csak baromi rosszul lettem. Zárószó: Pedig az elsõ repülésemnél azt hittem belehalok a félelembe.
Hát akkor sajnos tényleg tenned kellene valamit, mert Bora Bora gyönyörû hely lehet és oda kénytelen leszel repülõre szállni.
Lehet, hogy meg kellene keresned tényleg egy ilyen terápiás helyet, hátha segítenének.
Vagy tényleg, vegyél be nyugtatót, mint vojandi, hátha az is segít.
Vagy vegyél be altatót és végig alszod az utat, nem lesz idõd félni.
Valamelyik megoldást választanod kell, ha oda el szeretnél jutni.
Véleményem szerint is csak úgy repülhetek, he elõtte leszedálnak.
Az elsõ görög utamat is egy fél vodkával (felért egy andaxinnal) indítottuk, mert az utazás elõtt halálra ijesztettek azzal, hogy óriási szakadékok mellet fogunk menni.
Közel sem volt olyan rémisztõ, mint ahogy igérték.
CSutek, én is így jártam a szakadékkal. A barátnõm járt évekkel ezelõtt Sartin és úgy mesélte nekem is, hogy micsoda félelmetes, szakadékos helyen ment a busz, féltek lenézni és emiatt ki se mertek mozdulni Sartiról.
Már bennem volt a félsz, mikor odaértünk aztán dehogy is volt ott olyan félelmetes szakadék. Gyönyörû szakadékok voltak, de egyáltalán nem volt vészes, mert kényelmesen elfért rajta a busz, nem úgy, mint mikor mentünk a Meteorákhoz. Na ott tényleg félelmetes volt, mikor az ablakból kinézve nem láttam az utat, csak a szakadékot!
De az meg éppen ettõl volt gyönyörû.
Sziasztok! Azt hiszem nekem is itt a helyem.....Még életemben nem ültem repülõn, de úgy tervezem, hogy ameddig nem muszáj, addig nem is fogok. Elhiszem, hogy gyönyörû, szép a kilátás, meg minden. Meg biztos nem utolsó szempont az sem, hogy sec-perc alatt ott tud lenni az ember, ahol csak akar. Nekem jobban bejön az autós út. Általában barátokkal megyünk, és szinte élmény maga az oda(és vissza) út is.
Bár a HOrvátország téma már nincs napirenden:), én mégis szeretnék hozzáfûzni valamit. Én eddig hatszor voltam ebben az országban. Szinte minden részén voltunk már: Dalmácia, Isztria, Zadar környéke, Kvarner....stb. Az tény, hogy az emberek nem valami kedvesek, sõt. De mi sosem ezzel voltunk elfoglalva, hanem egymással. Barátokkal is többször mentünk, és tök jól éreztük magunkat együtt.
Strandolni általában úgy jártunk, hogy fogtuk a hûtõtáskát, megtömtük mindenféle földi jóval, bepakoltunk a kocsiba mindent, és elindultunk valamerre. És addig mentünk, amíg nem találtunk egy olyan strandot, ami mindenféle igényt kielégít. És mindig találtunk: olyant, ahol magunk voltunk, a napozós részen aprókavics vagy homok volt, de egyébként gyönyörû sziklákkal voltunk körülvéve. Ja, és ezeken a helyeken még nem szedték ki az összes kagylót a tengerbõl....találtunk olyan hatalmas kagylókat, rákokat, meg tengeri csillagokat, amilyeneket csak tv-ben látni.
Szóval: Minden ország szép lehet, csak meg kell keresni benne a szépséget. Szerintem. Persze nehogy valaki megharagudjon rám, amiért Görögország helyett Horvátországot dícsérgetem!!!! Csak sajna Görögrõl még nem tudok mit mondani,majd csak augusztus végén....ami még elég messze van.
mexx19!
Nem is vitázott ott senki Horvátország szépségein, azok rendben is vannak. Csak mi Görögország imádók igényeljük az ottaniak vendégszeretetét, csodáljuk életfilozófiájukat, és ad nekünk valami megmagyarázhatatlan pluszt. Igen, jó barátokkal mindenhol jól tudod érezni magad, de valljuk be, így szinte mindegy hová utazol. Bízom benne téged is meg fog érinteni az a valami, ami miatt úgy érzed: ide még vissza kell térned.
mexx19! Mi sem vitattuk Horvátország szépségeit, sõt, amit Rab szigetérõl láttam, kifejezetten szép volt, szívesen megnézném egyszer én is.
Csak én pl. dilis Görögország fun vagyok, nem tehetek róla...
Engem annyira megfogott ez az ország a hangulatával, a szépségével, a nemtudommijével, hogy nem birok tõle szabadulni.
Itt a legnagyobb baj azzal van, hogy sajnos csak egyszer tudok elmenni nyaralni egy évben és ilyenkor választanom kell.
És ha már választani kell..................
Egyet értek Rebekával és Andrával. Én mind a két országban jártam, de csak Görögországba húz vissza a szívem, Horvátország nem hagyott mély nyomot bennem.
Én is nagyon remélem, hogy megtaláljuk azt a valamit. Bár olvasva a fórumot, meg nézegetve a képeket, már meg is találtam.
Ildi!Nem szedtük ki a kisállatkákat. Vagyis a fiúk kihozták megmutatni, de azzal a lendülettel vissza is vitték.
Én is nagyon remélem, hogy megtaláljuk azt a valamit. Bár olvasva a fórumot, meg nézegetve a képeket, már meg is találtam.
Ildi!Nem szedtük ki a kisállatkákat. Vagyis a fiúk kihozták megmutatni, de azzal a lendülettel vissza is vitték.
Hahó Mindenkinek!
Most szeretnék a topik címéhez szorosabban ragaszkodni. Családommal sokszor jártunk már Olaszországban. Kíváncsi lennék, Közületek valaki nyaralt-e már ott. Nagyon sok szép tájat és várost láttunk, Ravennától 30 km-re, a Pó deltától délre, Lido degli Estenzi nevû kisvárosban voltunk két hétig. 150 km-es körzetben sok látnivaló van, az emberek kedvesek, a táj és a falvak, városok nagyon hangulatosak. Az építészet, képzõmûvészet sok remekét meg lehet csodálni, nekem sikerült egy nap "szabadságra" mennem, a menetrend szerinti busszal utaztam be Ravennába és estig egymagam róttam az utcákat, templomokat, múzeumokat. (A család valahogy nem akart negyven fokban várost nézni)A hely hangulatát még most is fel tudom idézni. Gyönyörû középkori templomok, épületek és a világhírû mozaikok igazi élményt jelentettek. Én imádom a hegyeket is, San Marino bástyáira is ellátogattunk, gyönyörû a kilátás, mindenki élvezte. Útközben az Italia Miniatura nevû parkba is bementünk, itt Olaszország minden nevezetes városának jellgzetes építményét felállították, kicsinyítve, élethûen arányos bonsai növényekkel. Velencét ötszörös kicsinyítésben építették meg, be lehet szállni csónakokba és a Canal Grande mesterséges változatán lehet végigmenni. Van egy vicces tér is, hasonló építményekkel, mint a Süsü a sárkány címû mesében láthattuk. Aztán másik alkalommal egy egész napra mindannyian gyerekek lehettünk, Ravenna közelében van a Mirabilandia nevû vidámpark. A hullámvasutak, körhinták és egyéb eszközök egy hatalmas gyönyörû kertben találhatók, egész nap lehet barangolni anélkül, hogy mindent ki tudnánk próbálni, olyan sok dolog van. A tenger, a strand viszont közelébe sem ér az Égei tengernek, nem is olyan tiszta és eléggé zsúfolt. A strandszervízért - két napozóágy plusz egy napernyõ - kb. száz eurót fizettünk két hétre. Persze a strandon volt játszótér a kicsiknek, több helyen édesvizû tusoló, szemetesek, öltözõ és tiszta WC meg a homokot is naponta takarították. De az a tagolt partvidék, a sziklás, kavicsos öblök, a természet közelsége hiányzott. Az árak egyébként is sokkal drágábbak, mint Görögországban, üzletekben és éttermekben is. Én nagyon szeretem Olaszországot is, de nem lehet összehasonlítani, az a VALAMI hiányzott.
Én már sokszor voltam Olaszországban, de nem tudok véleményt mondani a "klasszikus olasz üdülõhelyekrõl", mert mi fõleg az északi hegyvidéket járjuk.
Mondjuk voltam már kétszer Velencében; egyszer 12 napig körúton autóval és sátorral: Garda-tó, Pisa, Róma, Nápoly, Sorrento, Firenze, Velence. Fõleg városnézések voltak. Nagyon tetszett.
A Garda-tónál háromszor voltam, kétszer sátraztunk. Az valami csodás világ, mindig Korfura emlékeztet. A tó akkora nagy és tiszta és kék, hogy azt gondolnád, a tengernél vagy. Mindenhol pálmafák, leanderek, rengeteg citrom és olajfák, ciprusok. Ez az olajfa.ciprus kombináció nekem abszolút Korfut idézi. De a plusz még hozzá, a 2600 méter magas hegyek, amiknek még májusban havas a csúcsa, meg a meseszép festõi kis falvak. Nekem nagyon tetszik a hangulat és az emberek is kedvesek. Nem tudom jobban megfohalmazni, miért, de nekem a Garda-tó=Korfu.
Annyira odavagyok érte, hogy azt hiszem, még gyakran menni fogok. Nekem persze könnyû akár egy hosszú hétvégére is leruccanni sátorral, mert csak 400 km-ra van tõlünk. Nagyon szeretünk sátrazni, de csak ha adottak a kulturált körülmények.
Mint már itt írtam egyszer, mi sokat járunk Dél-Tirolba (Észak-oalszország, ahol 3-ezer méter feletti hegyek vannak, Dolomitok), mert mi imádunk hegyi túrázni. Lélegzetelállító helyek vannak arrafelé.
A legtöbb ember Olaszország hallatán rögtön Bibionéra, Jesolóra, Caorléra gondol. Én még nem jártam ezeken a heleken, de sok rosszat hallottam róluk, fõleg a strandok minõségérõl. Viszont Olaszország egész délen valami egész más, gyönyörû (Kalabria...) olyan tiszta a víz és annyiféle változatos táj és partszakasz van. Szerintem nagyon szép ország, én szeretem. De nem tud úgy felizgatni, mint Görög.
Kedves Andi!
Örülök, hogy Te is szereted Olaszországot és egyetértek azzal is, hogy nem tudja ugyanazt (vagy hasonló) érzést adni, mint Görögország, mert az valami csoda. Több helyen, többen írták már itt a Hellaszon, mégsem lehet pontosan megfogalmazni, miben rejlik ez az érzés.
Mindenesetre, én nagyon élveztem az elmúlt év nyaralását, aztán most, amikor hazajöttünk Sartiról, azt mondtam, hogy bármikor odaadnék két olasz nyaralást ezért az idei görögért.... Olyan nagy kár, hogy jó esetben is csak egy nyári utazást tudunk szervezni, mert különben lehetne mindig Görögország meg egy-egy másik utazás......vagy két görög nyaralás......
Egyébként mi télen nagyon szeretjük Olaszországot, síelni voltunk már néhányszor, ismerem én is a Dolomitokat. Ott van egy kedvenc helyünk, Folgarida, ahová - síelés szempontjából - ugyanúgy vágyunk vissza minden évben, mint Görögországba nyáron. Most dolgoznom kell, de szívesen cserélnék tapasztalatokat Ausztriáról is, az a másik kedvenc téli kirándulóhelyünk!
Nincs beírva úticél.
Zárószó: Pedig az elsõ repülésemnél azt hittem belehalok a félelembe. 
