A görögök egymással közvetlenül és minden görscösség nélkül kommunikálnak a testbeszéd, a gesztusok szintjén is. Nyíltan kimutatják érzéseiket, nem szégyellik azokat. Barátnõk, rokonok gyakran egymás nyakába ugranak és megpuszilják egymást.
Egy kivétellel!
A nemek között egy bizonyos életkor után olyan tabuk lépnek életbe, amelyeket nem lehet megdönteni. Például jegyespárok a nyílvánosság elõtt egymással hûvösen és távolságtartóan viselkednek.
Külföldi szerelmespárok, akik nincsenek tekintettel ezekre a szokásokra, értetlenségbe és elutasításba ütközhetnek. Különösen tapintatlannak tartják, ha a szerelmesek gyerek közelében mutatják ki egymás iránti érzelmeiket. Bár ez a nagyobb modernebb városokban már nem nagyon figyelhetõ meg.
A görög szülõk bár rendkívül büszkék a gyerekeikre, azt már nem szeretik, ha valaki bámulja õket. A gyerek a rossz pillantástól megboszorkányosodhat vagy kihívhatja az istenek irígységét.
Végül még valami nagyon feltûnõrõl a végére. A görögök igen gyakran vetnek keresztet. Ha pl. átmennek egy úton, vagy ha pl. busszal utazunk, megfigyelhetjük, hogy fõleg az asszonyok újra és újra keresztet vetnek, kétszer, háromszor egymás után. Azért teszik ezt, mert a közelben egy kápolna, egy templom vagy más megszentelt hely van. Utazás elõtt is ezt teszik, akkor is ha nehéz feladat elõtt állnak, vagy ha megijedtek.
Van aki ezt különösnek tartja, én egy szép szokásnak.
Szeretném felhívni egy fontos dologra a figyelmeteket!
Ha egy görög ember meghív valamire, lehetõleg ne utasítsd vissza, még akkor se, ha nem beszélsz semmilyen nyelvet, mert ezzel könnyen megsértheted õket.
Bár ez inkább már csak az idõsebbekre igaz.
Velem is történt már ilyen. Két éve, mikor még semmit se tudtam a görögökrõl és kint nyaraltam nagyival, akkor értettem meg igazán miért ír mindenki a görögök kedvességérõl!
Már rögtön a második napon megtalált minket séta közben egy idõsebb bódés. Megkérdezte honnan jöttünk, mire én mondtam, hogy Magyarországról, erre õ rögtön mondta nekünk, hogy: "Jó napot! Gyere! Gyere!" . Én mentem volna is, de nagyi azt hitte, hogy ránk akar sózni valamit, szóval elindultunk az ellenkezõ irányba. És ez így ment napokig. Akárhányszor megláttuk, megpróbáltuk elkerülni szegényt, õ meg mindig jött volna hozzánk.
Aztán az utolsó nap, mikor a parton szedtem a nõvéremnek homokot, és hátrafordulva megláttam,mondtam nagyinak: "Na, már megint megtalált!" . Odajött, adott nekem egy nyalókát, ránk mosolygott, azt mondta "Jó napot!" és elment!
Én csak akkor jöttem rá, hogy szerencsétlen mindvégig csak ennyit akart. És akkor gondolkoztam el elõször azon, hogy a görögök tényleg nem olyanok, mint más népek! (Tisztelet a kivételnek!) Sokkal jobbak és kedvesebbek, mint mi magyarok! Szóval szerintem a görögök azok közé ritka népcsoportok közé sorolható, akik megérdemlik az elismerést!
a nyaralásból mondhatni a legjobban a görög emberek hiányoznak! annyira közvetlenek és segítõkészek voltak hogy az hihetetlen! van egy jellegzetes temperamentumuk, ami nagyon megragadott engem!
szerintem mi magyarok tanulhatnánk a görögöktõl.Roppant türelmesek segítõkészek,és ami sajna ami idõnként nálam is elõjön nincsenek mindjárt a plafonon.Szóval tök nyugisak.
Arról nem is beszélve, hogy a sziesztát nálunk is bevezethetnék!
A tanulással csak az a gond, hogy hiába megy ki egyre több magyar Görögországba, ugyanúgy tér haza, mint mikor kiment! Jót csodálkozik, megbeszéli baráti körével, hogy milyen jó lenne, ha mi is ilyenek lennénk, de ennek érdekében sajnos nem sokat tesz!
Mindenki úgy gondolkozik, hogy egy ember nem "váltja meg" a világot. Ez igaz is, csakhogy az az egy is számít, és már azzal a kis változással jobb lesz! Görögösebb, ha így jobban tetszik!
Sziasztok!
Görögországot szerintem is nem csak a gyönyörû tájak, hanem az emberek kedvessége, és figyelmessége teszi vonzóvá.
Elsõ Görögországi utam Stavrosba vezetett. Betértünk egy kori sörre a Koráli Tavernába, mely nagyon szimpatikus volt a kék-fehér abrosz, és a sok virág miatt. A tulajdonosnõ egy nagy tál ropogós cseresznyét is tett az asztalunkra. Nem ettünk belõle, hiszen nem kértük és fogalmunk sem volt róla, hogy itt szokás megkínálni a vendéget. Fizetéskor becsomagolta a kb. 1 kg cseresznyét (nem számolta fel), hogy vigyük el az apartmanba, és fogyasszuk egészséggel. Természetesen minden nap betértünk hozzá, mert a konyhája is jó volt. Összebarátkoztunk a fiával Jorgosszal is, és igaz mi is meghívtuk egy-egy italra, de fizetni sem engedett. Ebben nekem az volt a furcsa, hogy nem átvágni akartak, mint itthon néhány vendéglátó helyen, hanem tényleg szívbõl jött náluk.
Hat év múlva visszatértünk egy nagyobb társasággal (10 fõ), és Jorgosznak és édesanyjának egybõl beugrott egy fénykép láttán, hogy ott jártunk, és az évszámra is emlékeztek.
Szóval ezért is voltam idén kilencedszer Görögországban.
Sziasztok.
Sajnos volt olyan nyaralásunk, amikor szégyeltem, hogy magyar vagyok a honfitársaim viselkedése miatt. Szépen kérte az idegenvezetõ, hogy az apcsiban 12-15 ó. között csendesen legyünk, mert a sziesztát ott komolyan veszik. Lakott felettünk 3 srác, akik szinte nap mint nap ugy ordittatták a magnót, hogy nem csak a házban hanem messzebbrõl is odajöttek a görögök. Utána a bérelt motorral rodeoztak az udvaron. Ez ment 2 napig, addig türelmesen szóltak nekik, de utána kihivták a rendõrséget. Szóval sajnos igy járatjuk le magunkat. Nem tudunk alkalmazkodni, ha vendégségbe megyünk. Szemetelés, orditozás stb. Természetesen ha 100 emberbõl csak egy-kettõ ilyen, akkor már ez az összes többire nézve negativum . Ezenkivül olyan is elõfordult a saját csoportunkban hogy valakinek elemelték a hátizsákját. Ekkor mondta az idegenvezetõ, hogy saját magunk között keressük a tolvajt.
Na remélem ilyet többet senki nem tapasztal.
Kanári
szerintem nincs baj a kifakadasoddal! Sajnos, en is (es szerintem meg sokan masok is) igy erzek "kedves" honfitarsaink irant!
akarmerre jarok a nagyvilagban, eleg sok emberrel talalkozok. sokkal es sokfelevel. de olyan kulon "allatfajjal", mint a magyarok, meg soha nem talalkoztam...!
no comment!
Htimi, Kanári!
Sok igazság van abban amit leírtatok. De: vegyük figyelembe, hogy sokáig mi magyarok voltunk tömegben Görögországban, mármint a keleti régióból, és hát egyesek olyanok amilyenek, nem lehetünk rájuk büszkék . Itthon az apartmantulajdonosok a lengyeleket szidták hasonlóan, pedig nyílván ott is többen vannak a rendes emberek. Az utóbbi idõben azért elég sok románra és egyéb nációra volt panasz Görögországban is.
Én azért bízom abban, hogy miránk csak jószívvel emlékeznek vissza mindenhol ahol csak megfordultunk, hisz ott annyi mindent kaptunk tõlük, hogy az nem megfizethetõ. Amikor hazaérünk mindig abban bízom, hogy a következõ évben is visszatérhetünk.
Elsõ utunk végén mondott valamit az idegenvezetõnk, amit nem biztos hogy pontosan idézek: "Aki elõször jár Görögországban visszavágyik, másodjára már haza sem akar menni, harmadjára már meg sem veszi a jegyet visszafelé."
Annyi év után nekem sem semmiért maradt meg! De én még nem engedhetem meg magamnak, hogy maradjak. De ki tudja, ha sikerül megérni a nyugdíjas kort, és a közalkalmazotti nyugdíj összege...............
Nagyon találó az idézeted!!!!
Én egyenlõre még a visszavágyódó szakaszomba vagyok, de nagyon szeretnék majd veled 20-30év után a görög tengarparti nyaralónkba beszélgetni errõl, mivel, hogy éppen szomszédok vagyunk.
Nagyon szép nyugdijas élet lehetne,ha görög emberek között tölthetnénk
úgye?
Nincs beírva úticél.
A görög emberek
Nincs beírva úticél.
. Odajött, adott nekem egy nyalókát, ránk mosolygott, azt mondta "Jó napot!" és elment!
. Itthon az apartmantulajdonosok a lengyeleket szidták hasonlóan, pedig nyílván ott is többen vannak a rendes emberek. Az utóbbi idõben azért elég sok románra és egyéb nációra volt panasz Görögországban is. 
