A görög vendégszeretet tényleg létezik, nem csaka pénz motiválja õket szerintem. A húgom gyakran jár ki látogatóba Görögbe. Tavaly novemberben leugrottunk novemberben 4-5 napra. Kíváncsi volt rá, milyen olyankor Parália. Sétálgatott a barátjával az utcán, és az apartmanháznál, ahol nyáron meg szokott szállni összefutott a tulajjal. Rögtön beinvitálta és meghívta õket kávéra, egy órát beszélgettek. Mikor megtudta, hogy én is lent vagyok az anyukámmal, minket következõ napra hívott meg. Nem várt semmit érte, tudta enélkül is visszajáró vendégek vagyunk. Vagy például sose akarta hagyni, hogy kifizessük a fogyasztásunkat a szálloda bárjában.
Persze Annitához csatlakozva sokszor láttam mi van a színfalak mögött. Nem csak görög hanem magyar részrõl is. Volt olyan eset, mikor a túristák nekem bizonygatták, hogy mennyivel jobban ismerik nálam a görög embereket, meg a párom családját. Kb úgy viszonyultak hozzám, mint egy cselédhez. Nem vágták, hogy családtag vagyok. Kérdezgették õket, hogy jól dolgozok-e , mert ha nem akkor õk tudnak ajánlani helyettem magyar lányokat dolgozni. A legszebb az volt, hogy ezt mind elõttem. Nem zártam õket a szivembe, gondolhatjátok. Persze mikor felvilágosították õket, hogy a fiuk menyasszonya vagyok, akkor kicsit elszégyellték magukat.
Olyan is volt, mikor a magyarok csúnyán átvágtak minket, a vendégszeretetünkre alapozva néhány alkalommal a turisták léptek le fizetés nélkül, volt hogy magyar alkalmazott lépett le az aznapi pénzzel.
Szia, én csak nyaralások alkalmával találkoztam Görögökkel, de mondhatom nagyon jók a tapasztalataim, egy kivétellel. De azt hiszem ez minden nációnál elõfordul. Csak az lepett meg, hogy mindenki azt mondta, hogy a Krétai emberek a legvendégszeretõbbek.Háát. Négy éve járjuk a szigeteket, egyedül Krétán volt negativ tapasztalatunk. Mindenhol nagyon kedvesek voltak, értékelték hogy megpróbáltam egy-két mondatot megtanulni a nyelvükön egyedül Krétán nem csalt mosolyt arcukra esetlen habogásom. Az biztos, oda pár évig nem kivánkozom vissza.
Mint teljesen új, de köztük élõ szeretném egy kicsit más fénybe hozni Görögországot, a görög embereket, bár hozzáteszem, ez valóban nem náció kérdése. Az egész engem némileg Balatonra emlékeztet. Mosolyognak, mert belõletek élnek. Azonban rám, aki egész évben itt élek, már kevésbé mosolyognak. Nagyon nehéz volt elfogadtatni magam, és valójában a mai napig sem sikerült. Mindig csak egy idegen leszek közöttük, aki, ha a legkisebb hibát véti, a legnagyobb céda lesz. A turista lányokról ugyanezt vallják (bár õszintén: tényleg botrányos, amit csinálnak). És mit csinálnak az itt élõ nõk? Ugyan azt, amit a turista lányok, csak sunyiban. Mégegyszer hozzátenném: ez nem nemzetiségtõl függ. Valószínûleg mindenhol jelen van a világban. Miért élek mégis itt? Mert bolond módon (csakis nyelvi hiányosságaimból adódóan) beleszerettem egy helyibe. Egy egész regényt tudnék írni errõl a témáról, de nem untatnék vele senkit, mély részleteiben.
Egy egész regényt tudnék írni errõl a témáról, de nem untatnék vele senkit, mély részleteiben.
Szia Angica!
Pedig sokunkat érdekelne, ha van egy kis idõd és kedved, írhatnál!
Van egy topik kifejezetten a Görögországban élõ embereknek, sajnos mostanában nincs aki megosztaná velünk a tapasztalatait!
Osztom cilla nézetét... Írd ki magadból, ami benned van; biztos lehet tanulni belõle, s vannak itt sokan akikre ráfér... Indíthatsz itt blogot is... Egyébként fel a fejjel! Alig van ország, ahol ez nem így van; idegen maradsz örökre... Talán az USA és Ausztrália kivétel, mert ott végsõ soron mindenki bevándorló... Egyik lányom külföldön él, s boldog, de az odáig vezetõ utat nem kívánom senkinek... Jó, hogy idetaláltál...
H.apci, köszönöm a biztatást! Annyi mindent írhatnék. Nevezzem nevén a falut: Sartin élek. Apró kavicsos tengerpart, viszonylag tiszta tenger (azért írom, hogy viszonylag, mert egy-egy vihar után azt találsz a parton, amit csak akarsz, de leginkább azt, amit nem akarsz), szemben az Athos hegy, a falu háta mögött nem túl magasak, de szintén hegyek.
Most pedig a java: Az egoizmusuk: szerintük Nagy Sándor által egész Európa Görögország. Kérdem én, ha ez így van, én jelen pillanatban miért nem rendelkezek görög állampolgársággal? Szerintük mi éppen csak most mászunk le a fáról, de nem ismerik a Gyömbér üdítõt, nincs túrójuk, egyre kevésbé ugyan, de még elõfordul, hogy az illemhely egy a padlóban található lyuk WC-nek álcázva, zuhanytálca...(?) ...stb. A nõknek szerepköreik vannak: háztartást vezetni, társaságot csinálni (konkrét fordításban) a férfinak, amikor otthon van, "feleségnek lenni", gyereket szülni, és nevelni, valamint bõszen bólogatni. A férfi azonban kávézás címszóval minden este beül valahová, lehet, hogy csak bambul ki maga elé, de addig sincs otthon. Szerintük mi mind cédák vagyunk, de hogy õk mit mûvelnek, arról senki sem mesél. Reggel felkel a feleség, átmegy kávézni a "barátnõjéhez", este pedig ugyanezen barátnõjének a férjével fekszik egy ágyba, de ez rendben van, mert a nõ görög. Bõszen vetik a keresztet, gyónnak, majd átmennek a szeretõjükhöz. A gyerekeikkel az utcán: "moro mou", "ágápi mou", de lakáson belül...... talán inkább ne írjam le. Olyan, mint egy "Mátrix". Kívül minden az, amit látni akarsz, és amit látni hagynak, belül pedig semmi sem ugyan az. Ezért aztán nehéz nekem, aki úgy nõttem fel, hogy mindent ott, és abban a pillanatban megbeszéltünk, amikor az esemény történt. Õszintén!!!!!!! Ez pedig még mindig csak töredék.
Ismét elnézést a görög származásúaktól, akik másként vélekednek, én azokról írok, amiket én tapasztaltam itt vidéken. Városban talán másként mennek a dolgok.
Azért csak gyertek sokan-sokan nyaralni, mert nagyon szép hely, és Ti, mint turistaként ideérkezõk, mást fogtok tapasztalni. Mosolyt és kedvességet.
Te egy csalódott ember vagy... Amiket írsz, azt mind lehet (lehetett volna) tudni anélkül, hogy valaki ott élne, ha egy kicsit tájékozódik elõre, s van valami ismerete a különbözõ népek kultúrájáról. Még szerencséd, hogy nem máshová csöppentél... Túró és gyömbéres üdítõ nagyon sokfelé nincs, ahol azért el tudnák sokan képzelni az életüket. Talán nem nézted végig még a Fórumot, de itt már mindenre volt példa és az ellenkezõjére is. Nem hiszem, hogy örök-érvényû igazságokat ki lehet mondani ebben a témában. Az biztos, hogy önmagában a különbözõ kultúrák egymáshoz csiszolásához is nagy-nagy türelem, szeretet és elszántság kell mindkét fél részérõl, s akkor még hol van maga az ember... Keveseknek adatik meg a siker... Az én lányom is Görögországban kezdett, de ma Svájcban él... Sok sikert neked, s ha kell erõt a változtatáshoz!
Kedves Angica!
Soraidból nagy keserûséget érzek. Végül is megerõsíted a Barbi által írtakat. Kérlek, hogy írd le a történetedet vagy ebben a topicban, vagy a "Görögországban élek" topicban, esetleg nyissál egy blogot. Egyrészt azért, mert tényleg sokunkat érdekel a sorsod, másrészt, igen sok fiatal lányt téveszt meg a tenger kékjébõl kibukkanó fehér sziklán álló jóképû macsó görög legény, aki abban a pillanatban elvarázsolja õt és tapasztalatlansága, valamint a romantikus környezet következtében átgondolatlanul ugrik bele egy kapcsolatba, esetleg házasságba.
Régóta járok már Görögországba és sok ilyet láttam már. Sajnos a legtöbb esetben súlyos csalódás a vége, bár kétségtelenül van /jóval kisebb számban/ ellenpélda is.
Nagyon sokat segíthetsz azoknak, akik meggondolatlan lépésre készülnek és egyben kiírhatnád magadból a bánatod. /"Nem mondhatom el senkinek
Elmondom, hát mindenkinek"/
Mi Veled vagyunk és együttérzünk. Talán Te is megkönnyebbülsz tõle.
Üdvözlettel: Josza
Igen, csalódott vagyok. Arra számítottam, hogy a büszkén, és fennhangon emlegetett több ezer éves görög kultúra még ma is él. Bár más fórumon olvastam Ágnitól, hogy mindaz, amit én megtapasztaltam itt falun, az városban nem igazán létezik. Az egymáshoz csiszolódás otthon is "feladat", így valóban nagyobb kihívás 2 idegen kultúrájú ember között. Én azonban még kitartok. Ha nem megy, még mindig adott a lehetõség, hogy elmenjek innen. Esetleg Görögországon belül városba, vagy végleg el innen. Csakhát a szívem......
A párodddal jól megvagytok, vagy vele szemben hasonló csalódottság van benned?
Szerintem sem könnyû ez a helyzet, hiszen teljesen más kultúra, más a nõk szerepe, helyzete ott, mint nálunk.De ha a pároddal igazán boldog vagy akkor küzdj és ne add fel .
Szia Angica,
Elég kemény dolgokat írsz,de én is úgy gondolom,ha huzamosabb idõt tölt ott az ember közöttük,akkor rájön hogy õk is csak emberek,és úgyanúgy vétkeznek mint a többi ember,természetesen az erényeik melett.Szóval nem minden arany ami fénylik,ez az igazság.
Viszont nekik ott a tenger....ami nekünk nincs.
Kedves Agnica!
Nekem is ott a szerelmem, ahol a Tiéd....csak az enyém maga Sarti -egyelõre. Mert máshol még nem nyaraltam Görögországban.
Komolyra fordítva a szót, sajnálom, hogy nagyon messze vannak a hétköznapjaid attól a - talán - álomvilágtól, amit nyilván elképzeltél magadnak, amikor kitelepültél.
Tõlem tavaly kérdezte meg elõször a nagylányom (most 17 éves), hogy mit szólnék hozzá, ha majd egyszer egy "idegen" nemzetbélivel hozná össze a sors. Nyilván nincs olyan szülõ, aki örülne, ha a gyereke több száz km-re élne tõle, de még akkor is nagyon nehéz, ha a mi hazánkban él együtt egy más anyanyelvû - más kultúrában felnõtt - emberrel. Minden párkapcsolatban sok-sok kompromisszumra van szükség, akkor pedig hatványozottan, ha a mindennapi kommunikáció nyelve sem az anyanyelvünk....
Biztosan van sok olyan dolog is, amit az ott - Görögországban - élõ emberek látnak egy "idegenben" furcsának, szokatlannak, elítélendõnek. és azt sem szabad elfelejteni, hogy nálunk Magyarországon is sok színleléssel, rosszindulattal lehet találkozni, képmutatásért, gerinctelenségért sem kell messzire mennünk.
Én úgy tudom, van Sartin néhány odatelepült magyar lány - asszony. Vannak ilyen ismerõseid? Talán akkor könnyebb lehet megbírkózni a nehézségekkel, ha van kivel megosztani..... Egy ilyen "ismerõs" 2006-ban a Paradise tavernában dolgozó pincér fiú felesége, egy pécsi lány (õ maga meg talán a George's hotelban dolgozott), úgy három-négy éves gyerkõcük is van...
Hamarjában ezek jutottak eszembe, kérlek, ne vedd tolakodásnak a soraimat, hátha segítek vele.
Kívánok Neked sok-sok türelmet és kitartást, ami remélem meghozza majd a gyümölcsét.....
Látom Angica sorai felkavarták a port. Azért Angica, kicsit általánosítottál. Én nem ismerek egyáltalán olyan görög nõt aki a szeretõje és férje ágya között ugrabugrálna, sem olyat aki kint édesgeti a gyerekét és bent veri. Nagyon fontos honnan jöttél és hová kerültél. Ha intellektuell családból származol és belekerültél egy poros kis falusi életbe, egy parasztcsaládba, ahol lehet még az iskolát sem végezték el az idõsebbek, akkor el tudom képzelni, mennyire nehéz, elviselhetetlen az egész. Ha viszont ugyanolyan környezetbõl kb. ugyanolyanba érkeztél, akkor idõvel meg lehet szokni.
A barátokat is meg lehet válogatni, de ehhez persze az ember párjának az igényessége is szükséges. Itt is vannak mûvelt, jóérzésû emberek, csak rájuk kell találni. Én is jelenleg egy kis faluban élek, ahol értelemszerûen nagyon nehéz kapcsolatokat ápolnom, mert én más közegben nõttem fel, habár vidéken. Azonban ápolom kapcsolatomat azokkal az Athéni barátainkkal, akiket akkor ismertünk meg amikor ott éltünk, valamint még pár olyan emberrel akik itt vidéken laknak, tõlünk kicsit messzebre. Van közöttük mûvész, tanárember, stb. Csak rájuk kell találni. Amennyire én tudom Halkikidik elég elmaradott vidék, fõleg mentalitás dolgában. így ha párod ott nõtt fel, talán nincs alkalmad más tipusú embereket megismerni, azonban ne add fel, igyekezz magad köré olyanokat gyûjteni, akiknek társasága üdítõ felszusszannás a mindennapok harcában. Nagyon sok magyar nõ él ott a környéken, ha itt nem is találsz rájuk, nézz be a Nõk Lapja fórumán a Görögországban élõ magyarok topicba, ott nagyon sok boldog és megelégedett asszonnyal is találkozhatsz. Én drukkolok neked.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #55336. hsz-ra
Hogy vagy?
Írd ki magadból, ami benned van; biztos lehet tanulni belõle, s vannak itt sokan akikre ráfér... 
Indíthatsz itt blogot is... 
Egyébként fel a fejjel! 
Alig van ország, ahol ez nem így van; idegen maradsz örökre... 
Keveseknek adatik meg a siker... Az én lányom is Görögországban kezdett, de ma Svájcban él... Sok sikert neked, s ha kell erõt a változtatáshoz! 
