Στα σκαλοπάτια μείνε, να φύγουμε μαζί δεν πρέπει,
άλλος κανείς να μη μας δει.
Την πόρτα κλείσε, δε θα έρθεις, να τρέξουμε μαζί δεν πρέπει,
το τέλος ζούμε απ την αρχή.
Maradj a lépcsőn! Együtt indulnunk nem szabad!
Ne lásson senki más bennünket.
Csukd be az ajtót, nem jössz, együtt futnnunk nem szabad!
Az elejétől a végét éljük..
Και έμεινα εκεί που μου ζητούσες
Και έφευγες και ούτε που γυρνούσες
Μια ματιά, μια ματιά
És én ott maradtam, ahol kérted
Te elmentél, és vissza már, soha többé nem fordultál
Egyetle pillantásra sem, egy pillantásra se!
Το άρωμα σου, άφησε μου, να έχω δρόμο να θυμάμαι,
απ' το λαιμό σου ως το βυθό.
Αυτή η πόρτα όταν θα ανοίξει, θα γίνει ο έρωτας θεριό,
κι η λύτρωση μας στ’ όνειρο.
Az illatodat, hagyd nekem, hadd emlékezzek rá
a nyaktól, egészen fenékig!
Ez az ajtó, hogyha kinyílik, a szerelem vaddá válik,
és megváltásunk az álomban.
Και έμεινα εκεί που μου ζητούσες
Και έφευγες και ούτε που γυρνούσες
Μια ματιά, μια ματιά
És én ott maradtam, ahol kérted
De elmentél, és vissza, soha többé nem fotdultál,
Egy pillantásra, egyetlen pillantásra sem!
Στα σκαλοπάτια είμαι, θα ρίξουμε μαζί τα πρέπει,
και οποίος είναι ας μας δει
A lépcsőknél vagyok, összedobjuk majd a szükségeset,
és bárki is az, csak hadd lásson meg..!
Nincs beírva úticél.
