A fenti sorokat olvasva nagyon meghatódtam, mert magam is így éreztem, amikor elõször megláttam a tengert. Bár életemben elõször Athént láttam, amikor Görögországba érkeztünk, mert éjjel utaztunk át az országon, de azt sem felejtem el soha, amikor az Acropolist megpillantottam, és amikor ott fenn sétáltam, késõbb pedig a tengernél ugyanezt éreztem, mint Kiscsillag. És azóta is olthatatlan a Görögország iránt érzett szerelem. Minden évben muszáj meglátnom, és éreznem az ottani illatokat, ízeket, hangulatot. Csodálatos érzés, és szerintem sehol nem kapnám meg, csakis ott.
Ha egyszer már jártál Görögországban (teljesen mindegy hogy melyik részén) akkor míg élsz visszavágysz.
Egyet kell értenem Kyrával. Én nem Görögországban láttam meg elõször a tengert, szüleimmel anno viszonylag sokat utaztunk, aztán késõbb barátokkal. Nem tudom miért döntöttünk egyszer úgy a férjemmel, hogy Görögországban nyaralunk, de azóta mindig megbántuk ha másképpen döntöttünk. Kiscsillaghoz hasonlóan hosszan sorolhatnám a miérteket, de igazából a valós okot nem tudnám megfogalmazni. Olyan ez mint a szerelem elsõ látásra, és ez igen tartósnak bizonyult.
Az elõbbi négy hozzászólás mindegyike rám is igaz, így nem írom le újból. De Kiscsillag nagyon szépen fogalmazta ezt meg. ÉS amit Rebeka ír: nekem sem Görögország volt az elsõ, ahol életemben elõször találkoztam a tengerrel és a csodás mediterrán virágokkal (hanem Spanyolország). Mégis Görög fogott meg és hívogat minden évben vissza. Én máshova is szívesen utazok, meg is próbálom úgy csinálni, hogy legalább minden második utazás máshova legyen, mert nem csak Görögországból áll a világ. De Hellasz úgy húz vissza, mint egy mágnes és ahogy ti is írtátok, én is csak ott árzem azt a leírhatatlan, összetett, csodálatos érzést, amit sehol máshol.
Andi
Csatlakozom én is az elõttem szólókhoz.
Kiscsillag különösen szépen megfogalmazta mindazt, amit én is érzek, ha errõl az országról van szó.
Én sem Görögországban láttam meg a tengert elsõre, de már gyerek koromban is nagy-nagy álmom volt, hogy egyszer ide eljussak. Az okát nem tudom megmondani, hogy miért, ez csak egy érzés volt, de ha megkérdezték, hgoy hova szeretnék menni nyaralni, egybõl Görögországot nevezetem meg.
Aztán amikor elõször érkeztem meg, elsírtam magam. A kis fehér házak, az a hangulat, az illatok és persze maga a tenger és a táj, maga volt a mennyország. Teljesült a nagy-nagy álmom és azóta sem birok tõle szabadulni.
Tudom, hogy rengeteg gyönyörû hely van a világon, amit idõvel majd szeretnék megnézni, de mivel jobb esetben is évente csak egyszer tudok magamnak megengedni egy nyaralást, nem kérdéses, hogy Görögország az, ahova el szeretnék menni.
Én nem hiszek a lélek vándorlásban, de ha létezik, akkor valamelyik életemben biztosan görög voltam. Ahogy átlépem a határt, olyan mintha haza értem volna.
Nekem annyira furcsa, hogy ilyen sokan vagyunk, akik ennyire szerelmesek vagyunk Görögországba, nálam ez már vak megszállottság néha. Amíg nem jártam itt a hellaszon, azt hittem, csak én vgyok ilyen bolond, mert a baráti körömben mindenki, akit egyszer sikerült magammal vinnem egy görög útra, úgy jött haza, hogy "jó tetszett, de nem olyan nagy szám". Az egyik ilyen barátnõm utána 5 éven át csak Horvátországba ment. Errõl Csutek írt tegnap. Én egyszer voltam csak ott. Szép, az biztos, de nincs az a hangulat, nincs az a valami. Én csak így hívom "az a VALAMI".
Ez a gondolatod ,mintha az én fejembõl is sugárzott volna feléd...
Hihetetlen de ezek az érzések kavarognak az én kósza fejemben is amikor éppen "otthon" vagyunk görögországban...
kalimera!!!
Nem bolondok vagyunk,hanem mi nekünk sikerült magunkba szívni azt
az érzést amit csak úgylátszik keveseknek "adatik meg"
A munkahelyemen elõször furán néztek ahogy beszéltem görögországról, utána meg azt vettem észre hogy tiszteletben tartják és
csodálják az energiámat .....mert látják micsoda erõt ad
évrõl-évre a következõ nyaralásig a "hazalátogatás"
kalimera
Hát akkor szerencsés vagy a környezeted illetõen, mert az enyémben egyszerûen hülyének néznek. Alig ismerek embert, rajtatok kívül, aki ezt igazán megérti.
Vojandi!
Nálunk jobb az arány! Mi két családot vittünk eddig magunkkal, hát a sógornõmék nem hiszem, hogy újra vissza mennének mostanában, bár nem egy gyakran utazó tipusok. Õk kicsit csalódtak úgy érzem, mást vártak. Na de barátosném és családja!! Nyílván azért vagyunk barátok, mert hasonlóan gondolkodunk, érzünk, de õ azóta is visszavágyik, csak sajna az idén más okok miatt nem tudtak jönni. De õ már biztosan gyógyíthatatlan rajongó lett, nagyon érzi mirõl is beszélek.
Néha felmerül menjünk máshová, de aztán újra és újra Görögország. Egyetlen kitérõnk Horvátországban hasonló eredményekkel járt mint nálatok. Hazafelé jövet szóbakerült Spanyolország, de már másnap azt mondta a férjem: neki maximálisan jó Görögország, nem igazán vágyik máshová. Talán ha egyszer sok pénzünk lesz , és több nyaralás is bele fog férni a költségvetésbe. De mi szeretünk utazni minden évszakban, mégha pár napra is, és akkor Magyarország, a hegyek és a környezõ országok jönnek szóba.
Nálunk szinte biztos: ha jövõre is megengedhetünk magunknak egy nyaralást, akkor Görögország.
Nem másoknak kell megfelelni, magadhoz azaz az elveidhez kel hûnek lenned.. és attól fogva mások is elfogadják "õket"..
és onnantól ,nem furcsa ,hanem érdekes, "titokzatos", ember leszel szemükben akit tisztelnek kiatrtéása végett.... sajnos biztos vannak olyan helyek ahol "sötétség van"
de ne add fel "légy hû ön magadhoz" ,és elveidhez....
Ez az oldal gondolom ezzel a céllal jött létre..hogy mi görögimádók együtt örüljünk görögországnak és annak amit kaptunk tõle..
Ez az oldeal a mi kis "szentélyünk"..
kalimera
Köszi Dani, ne aggódj, én nem adom fel. 11 éve tettem elõször lábam Görög Földre és azóta cseppet sem apadt ez a megszállottság. Ahogy Rebi is írja, nekem is eszemben vannak más célok (az idén is tök máshova akartunk menni), de a végén csak Görögország gyõz.
Rebi, én Spanyolban voltam életemben elõször, az indította el a lavinát, ott láttam elõször tengert, pálmát, leandert...szép volt, de a következõ évben Korfu eldöntötte, hogy nincs Görögországhoz fogható.
Hát az én gyerekkoromban nem lehetett családostól csak "elvhû" országokba utazni, így az én elsõ emlékem Bulgária volt. Már akkor megérintett a végtelen víz, ami annyira más volt mint a Balcsi. Aztán kinyílt a világ, de az elsõ görög utunk után (akkor már a férjemmel) ritkán került szóba más uticél. Sajnos több évig nem tudtunk messzire utazni (pici gyerek vagy építkezés, esetleg mindkettõ), így több évi hátrányunk van korunkhoz képest, de ami késik nem múlik.
Nincs beírva úticél.
Nincs beírva úticél.
, és több nyaralás is bele fog férni a költségvetésbe. De mi szeretünk utazni minden évszakban, mégha pár napra is, és akkor Magyarország, a hegyek és a környezõ országok jönnek szóba.
