Az ókorban népszerû monda szerint Héraklész ükonokája, Perdikkasz alapította meg a makedón uralkodódinasztiát. Perdikkasz Argosz városában született, de késõbb Felsõ- Makadóniába vándorolt. Két fivérével egyetemben az itteni király szolgálatába állt pásztorként naphosszat kecskéket meg juhokat legeltetett.
Most egy kicsit az idõrõl akarok írni, mivel olyan gyorsan eltelt a hét, már holnap péntek.
Akkor egy újabb mese Nektek!
Kronosz
Uranosz és Gaia fia, a legfiatalabb Titán, a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a többi Titán és a Titaniszok testvérei, Uranosz után a világ ura, az idõ istene. Mikor Uranosz megszületésük után a Hekatonkheireket és a Küklópszokat a Tartarosz mélyére vetette, Gaia elkeseredve fordult többi gyermekéhez, hogy torolják meg apjuk gonoszságát. A Titánok közül, csak a legfiatalabb és legravaszabb Kronosz vállalta, hogy eleget tesz anyja kérésének. Gaia fiának egy fogakkal ellátott, hatalmas sarlót adott, majd beavatta tervébe és elbújtatta. Mikor leszállt az éj, Uranosz szerelemittasan közeledett Gaia felé, s átölelte õt. Ekkor Kronosz hirtelen elõtört rejtekébõl, baljával megragadta apja férfiasságát és sarlójával lemetszve azt a háta mögé dobta. A megcsonkított Uranosz végzetes jóslattal fenyegette meg fiát: elrendelt sorsa, hogy õt is fiainak egyike fogja ledönteni az égi trónról. Kronosz miután atyját így megfosztotta hatalmától magát nyilvánította a mindenség urának és testvéreit, a Titánokat és Titaniszokat alattvalóivá tette, de hat másik bátyját, a Hekatonkheireket és a Küklópszokat nem engedte a fényre, félve erejüktõl. Kronosz nõvérével, Rheiával házasságra lépve uralkodott a mindenségen, de a jóslatot nem feledte. Mihelyt Rheia gyermeknek adott életet Kronosz nyomban elnyelte azt, így akarván megakadályozni az esetleges lázadást. ågy nyelte el három leányát Hesztiát, Démétért, Hérát és két fiát, Hádészt és Poszeidónt. Rheiát a bánat és a fájdalom emésztette, s felbõszülve gyermekei sorsán elhatározta, hogy következõ gyermekét bármi áron megmenti. Szüleihez, Gaiához és Uranoszhoz fordult, hogy tanácsot kérjen, hogyan tudná gyermekét észrevétlenül megszülni és Kronoszon bosszút állni. Gaia, aki még mindig bánkódott, Tartaroszba zárt fiai sorsán, haragot táplált Kronosz ellen és úgy döntött Uranosszal együtt, hogy segít leányának a bosszú végrehajtásában. Rheia szülei tanácsára egy sötét éjjel Árkádiába ment a Lükaión hegyre. Itt szülte meg gyermekét Zeuszt, megfürdette a Néda folyóban, megszoptatta, majd átadta anyjának, aki Krétára vitte az újszülöttet és leányaira, a három Meliászra, Adraszteiára, Idára és Melisszára bízva elrejtette a Dikté hegy mély barlangjában. Ezalatt Rheia egy hosszúkás követ gondosan pólyába takart és azt nyújtotta át férjének, Kronosz mohón kapott az újszülöttnek vélt kõ után és gyomrába sülyesztette azt. Abban a hitben, hogy megint megszabadult a lázadás lehetõségétõl, megnyugodva uralkodott tovább a mindenségen, pedig ezalatt a piciny Zeuszt a három Meliasz nevelte Kréta szigetén. Köréje gyûjtötték Kréta hegyi szellemeit a Kurészeket, hogy kardjukat pajzsukhoz verve lármát csapjanak, ha Zeusz elsírja magát, nehogy Kronosz meghallja. ågy nevelkedett Zeusz a nimfák pártfogása alatt. Amikor felserdült értesült nõvérei és bátyjai sorsáról és elhatározta, hogy ledönti Kronoszt égi trónjáról. Elõször is felkereste Métiszt az ész istennõjét, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen el anyjához, Rheiához, s kérje meg, tegye Kronosz pohárnokává. Rheia szívesen segített fiának a bosszú végrehajtásában. Majd Métisz füvekbõl mérget készített és azt adta Zeusznak, hogy tegye Kronosz italába. Kronosz nagyot húzott az italból, elõször heves görcsök fogták el, majd öklendezni kezdett és sorra kihányta elnyelt gyermekeit, születési sorrendjüknek fordítottan. A napvilágra került istenfiak Zeusszal szövetkezve haraggal fordultak a trónját védõ apjuk ellen és nyíltan fellázadtak ellene. Zeusz három nõvérét a harc idejére Ókeánoszhoz és Téthüszhöz küldte, két bátyjával pedig megkezdték a Kronosz elleni harcot. Kronosz testvéreihez a titánokhoz fordult segítségért, azok készségesen segítségére siette. Kronosz eleinte fiait egészen az Olümposz hegyéig kergette, míg maga az Othrüsz hegyen vert tanyát. Azonban a titánok között viszály tört ki és közülük sokan - Ókeánosz és Téthüsz, akik már a küzdelem elején menedéket nyújtottak Zeusz nõvéreinek, Prométheusz és Epimétheusz, Sztüx és négy gyermeke, Sztüx férje Pallasz, Themisz és Hekaté - átpártoltak Zeusz mellé, akit már bátyjain kívül Rheia és Métisz eddig is támogatott. Prométheusz meggyõzte Gaiát, aki amúgy is haragot táplált Kronosz ellen, hogy segítse Zeuszt. A küzdelem sokáig eldöntetlen maradt, hisz halhatatlanok folytattak harcot halhatatlanok ellen, míg végre a tizedik évben Gaia Zeusznak azt a jóslatot adta, hogy gyõzni fog, ha a Tartarosz foglyait szövetségesül fogadja. Erre Zeusz felhozatta az Alvilágból a Küklópszokat, akik hálából a három lázadó testvérnek három csodálatos fegyvert készítettek, Zeusznak villámokat, Poszeidónnak háromágú szigonyt, Hádésznak pedig láthatatlanná tévõ sisakot. Majd Zeusz a három Hekatonkheirt is kiszabadította és ambrósziával és nektárral megnövelve erejüket megkérte õket, hogy szabadságukért cserébe segítsenek neki Kronosz uralmát megdönteni. A százkezû óriások hálatelt szívvel segítették Zeuszt, mert hisz Kronoszt õk is gyûlölték. Megkezdõdött a végsõ küzdelem, mindkét fél nyílzáport zúdított a másikra, azonban a lázadók erõsebbnek bizonyultak. Poszeidón szigonyával felkavarta a tenger hullámait és a habok dübörögve zúdultak a szárazföldre, a Hekatonkheirek pedig együttesen háromszáz kezükkel hatalmas kõzáport zúdítottak az ellenségre, míg Zeusz kibocsátotta legfényesebb fegyvereit, fülsiketítõ menydörgés közepette, fényes villámok cikáztak át az égen és a titánok körül lángra lobbantották az erdõket és a hegyeket. Ebben a döntõ pillanatban a szelek is Zeusz pártjára álltak és óriási mennyiségû port és füstöt fújva a titánokra elvakították õket. A százkezû óriások háromszáz kezükkel bilincsbe verték a titánokat és Kronoszt, s a Tartarosz mélyére vetették õket. Zeusz átvette a legfõbb hatalmat, testvéreivel együtt kormányozta a világot és uralkodása sokkal jobb volt, mint az õt megelõzõ uralkodóké. Atyját késõbb felengedte a Tartaroszból, de számûzte messze nyugatra. Kronosz a Boldogok szigetén az üdvözült halottak fejedelme lett, ott ahol megállt az idõ. Állandó mellékneve: Csavaroselméjû. Szent növénye a som.
Europé apja miután lányát elrabolta Zeusz 3 fiát küldte a keresésére. Ez a három királyfi volt Kadmosz,Phoneix és Kilix, valamint velük tartott anyjukTélephassza királyné is, aki úgy gondolta, ha már lányát elvesztette, legalább fiaival hadd maradjon együtt. Mivel a testvérek nem jutottak el Kréta szigetéig, így nem találták meg Europét sem. Mivel húguk nélkül nem térhettek haza, új hazát kellett keresniük. Phonix Afrikában megalapította az elsõ föníciai gyarmatot, Kilix Ázsiában a Püramosz folyó vidékén telepedett le, Kadmosz pedig anyjával együtt Thrákiában keresett menedéket. Itt halt meg az öreg királyné, Kadmosz pedig tovább bolyongott.
Ideje errõl is írni, néha az ember ostomba és hülye dolgokra képes, mégjó, hogy van ilyen isten is.
Akkor egy újabb mese:
Métisz
Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, az ész, az értelem és a megfontoltság istennõje, Zeusz elsõ törvényes felesége, Athéné anyja. Mikor Zeusz felnõtt és bosszút akart állni Kronoszon testvérei elnyeléséért, megkereste Métiszt, a távoli Ókeánosz partján. Métisz meghallgatta a tanácstalan Zeuszt és megígérte neki, hogy támogatni fogja. Elõször is azt tanácsolta neki, hogy keresse fel anyját Rheiát és kérje meg, hogy tegye Kronosz pohárnokává. Mikor ez megtörtént Métisz füvekbõl kipréselt mérget adott Zeusznak, hogy azt tegye Kronosz italába. Kronosz a méregnek köszönhetõen sorra kihányta az elnyelt gyermekeket és Zeusz hadat indított apja megbuktatására, amelyet Métisz és még számos más isten támogatásával meg is nyert. Mikor Zeusz az istenek királya lett hálásan emlékezett vissza a segítõkész Métiszre és elhatározta, hogy feleségül veszi. Métisz - lévén hozzá képest sokkal alacsonyabb rangú - eleinte húzódzkodott a férjhezmeneteltõl és különbözõ állatok alakjában próbált menekülni kérõje elõl. Zeusz végül is utolérte, s ezután már Métisz nem ellenkezett többé. Mikor Métisz teherbe esett az istenek urától, Gaia és Uranosz felkeresték unokájukat, Zeuszt és figyelmeztették arra, hogy Métisz most egy leányt fog szülni, aki bölcsesség dolgában túltesz majd rajta, de ha ismét gyermeket szül az fiú lesz aki erõben fogja túlszárnyalni apját és ledönti majd égi trónjáról. A nagyszülõk azt tanácsolták Zeusznak, hogy kövesse Kronosz példáját, s nyelje el várandós asszonyát. Zeusz megfogadta a tanácsot és hízelkedõ rábeszéléssel ágyába csalta Métiszt, majd mikor az elaludt lenyelte, s késõbb a saját fejébõl szülte meg bölcs leányukat Athénét. Métisz ennek ellenére tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal, jóslatokkal látta el urát.
És emlékezzunk is mondjuk egy barátságra, ami már lehet elmúlt.
Mnémoszüné
Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, a többi Titanisz, a Titánok, a Hekatonkheirek és a Küklópszok testvére, az emlékezés istennõje, a Múzsák anyja. Mikor Zeusz az istenek királya lett és már két (Métisszel és Themisszel kötött) házasságán túl volt, megkérdezte az isteneket, hogy mire lenne még szüksége a világnak. Az istenek erre azt felelték, hogy dicsõítõkre, akik zenével és dallal zengenék tetteiket. Zeusz erre szerelmével ostromolni kezdte Mnémoszünét, aki engedett a csábításnak és kilenc éjszakát töltöttek együtt Pieriában, az istenektõl távol. A kiszabott idõ elteltével Mnémoszüné kilenc egyforma természetû leánynak adott életet, akik csak a táncra és a zenére tudtak gondolni, a kilenc Múzsának.
Szakállas, bozontos hajú félig kígyó testû lények a görög mitológiában. Gaia és Uránosz gyermekei voltak, akik akkor születtek meg,amikor Uránosz Kronosz által ontott vére a földre, tehát Gaiára hullott.Az ég minden csepp vérébõl született egy hatalmas erejû óriás, így a gigászok sokan voltak,számukat nem is tudta pontosan még anyjuk sem. Amikor Zeusz letaszította a gigászok testvéreit a Titánokat a Tartaroszba, a hatalmas óriások bosszút fogadtak az olümposzi istenek ellen és hogy elérjék az Olümposz tetejét hegyeket halmoztak egymásra. A jóslat szerint az Olümposz lakói nem gyõzhették le a gigászokat Héraklész segítsége nélkül. A nagy hõs is részt vett a harcokban , így a gigászok elpusztultak.
Mia a beszámolójában ezt az istent említi hát akkor írjunk róla ide is:
Aszklépiosz
Apollón és Korónisz fia, a gyógyítás és az orvostudomány istene. A gyógyítás tudományát a Pélion hegyen élõ Kheirón kentaurtól sajátította el, és ezt oly tökélyre fejlesztette, hogy nemcsak minden betegséget tudott gyógyítani, s minden sebet, hanem a holtakat is feltámasztotta. Ezt a képességét Athénének köszönhette, aki két üvegcsét ajándékozott neki, Medusza vérével telve. A Gorgó baloldalán futó erekben lévõ vérrel holtakat lehetett feltámasztani, míg a jobb oldali erekbõl származó vérrel ölni lehetett, bár ez utóbbit Aszklépiosz soha nem használta. Mivel senki sem halt meg Hádész és Thanatosz panasz emeltek Zeusznál aki Aszklépioszt, mint a világrend megzavaróját villámmal sújtotta, de késõbb újból életre keltette. Képét Zeusz a csillagok közé emelte, kezében egy gyógyító kígyóval. Feleségétõl Épiónétól született gyermekei: Makhaón, és Podaleiriosz híres orvosok, Hügieia az egészség istennõje, Iaszó a gyógyítás istennõje, Panakeia a növényi eredetû gyógyszerek istennõje, valamint Ianiszkosz és Iatrosz gyógyító istenek. Szent állata, a megújulás jelképe a kígyó. Állandó jelzõje: Tisztanevû.
Danaidák (tkp. Danaisok): Danaos 50 leánya.
Apjuk ikertestvérének (Aigyptosnak) fiai megkérik a Danaidák kezét (Aigyptosnak 50 fia van, kik apjukkal Észak-Afrikában élnek, melynek K.-i szögletét azóta hívják Aigyptusnak (Egyiptomnak)). Danaos nagy vonakodva nõül adja hozzájuk leányait, de ezek az õ parancsára a nászéjszakán megölik férjeiket. A régebbi monda szerint ezután versenyjátékot rendez s a gyõszteseknek adja leányait. A másik verzió szerint, mely a Danaidák bünhõdésérõl szól (egy lyukas hordóba örökké vizet kell önteniök), Danaost megölte Lynkeus, az egyetlen veje, ki a vérnászt túlélte.
Amazonok: a görög mitoszban harcias asszonynép egy királynõ uralma alatt, mely évenként csak egyszer, nemének fõnntartása végett érintkezett a szomszéd népek férfiaival, s az újszülöttek közül csak a leányokat nevelte föl. Az a hagyomány, hogy egyik emlõjüket ügyesebb nyílhasználat kedvéért kiégették, csak nevük hamis magyarázásából keletkezett (a fosztó képzõ és maza = emlõ). Fõistenük Ares és Artemis volt. Mint félelmes harcosok, messzi vidékeken küzdöttek Ázsiában és Európában; sok várost elpusztítottak, de sokat alapítottak is így Smyrnát, Ephesost, Kymét. Homeros szerint Bellerophon Lykiában, az ifjú Priamos Phrygiában küzdött ellenük. A Homeros utáni mondákban az A. királynõje, Penthesileia (l. o. ), Priamost támogatja a görögök ellen. Herakles elhozta országukból Hippolyté királynõ övét; Theseus pedig elcsábította Antiopét, amiért betörtek Akibába, de csúfos vereséggel vonultak vissza. Székhelyüknek Pontusban, a Thermodon folyó mellett Themiekyrát tartották, s több helyen mutatták sírjaikat és táborhelyüket; de mivel a történeti korban élõ A. -at nem ismertek, azt regélték, hogy Herakles elõl a szkithákhoz menekültek. A monda eredete bizonytalan. Némelyek valamikor élõ népnek tekintették az A.-at, mások viszont regéseknek, s mondájuk onnan eredt, hogy a szkitha népeknél egykor a matriarchatus (l. o. ) volt érvényben, s a nõk gyakran indítottak ott háborút az ázsiai partvidék ellen. A görög szobrászat nagy kedvvel ábrázolta az A.-at harcias szüzek gyanánt, gyalog v. lóháton, mindig két mellel, majd szkitha, majd görög ruhában, feltûnt chitonnal, egyik válluk és mellük meztelen. Templomfrizeken, így Phigaliában, Athénben stb. gyakran volt feltüntetve az A. csatája görögökkel, szintúgy a halikarnassosi mauzoleumban, a gjölbasii heroon falán (ma Bécsben látható), vázákon és koporsókon. A leghíresebb amazon-szobrok Pheidias, Polykletos és Kresilas vésõje alól kerültek ki és számtalanszor utánozták. A modern szobrászat is sokszor ábrázolta (igen sikerült pl. Kiss szobrász mûve a berlini múzeum külsõ lépcsõkorlátján).
Zeusz és Métisz leánya, akit Zeusz tulajdon fejébõl hozott a világra. A bölcsesség, a kézmûvesség, a gyõztes, igazságos háborúk, a város, a civilizált létforma istennõje, a jog és a mûvészetek pártfogója, a tizenkét fõisten egyike. Zeusznak nagyanyja Gaia megjósolta, hogy Métisztõl elõször egy leánya születik, aki bölcsesség dolgában felülmúlhatatlan lesz, de ha Métisz ismét teherbe esik, egy fiút fog szülni, aki a sors rendelése szerint ledönti majd atyját trónjáról. Erre Zeusz Métiszt ágyába csalva hirtelen lenyelte, ezzel megelõzve az uralomváltás lehetõségét. Métisz mivel halhatatlan volt, tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal látta el urát. Mikor elérkezett az ideje Zeuszt tébolyító, õrült fejfájás fogta el, szét akart repedni a feje és ordított fájdalmában. Hívatta fiát, Héphaisztoszt és megparancsolta neki, hogy ékkel és kalapáccsal lékelje meg a koponyáját. Mikor Héphaisztosz eleget tett atyja kérésének, a lékbõl harci kiáltás közepette, teljes fegyverzetben ugrott elõ Athéné, fején sisakkal, kezében dárdával és pajzzsal, miközben atyja aranyesõt hullatott. A halhatatlanok csodálkozva nézték a káprázatos istennõt és még Héliosz is megállította gyors fogatát. Mivel Zeusz egyedül hozta világra, ezért legkedvesebb gyermeke lett, gyakran tanácskozott vele, semmit nem titkolt elõtte, és gyakran kivételezett vele, kedvezett neki, olyankor is, amikor másoknak megtiltott egyet s mást. Athéné egyszerre volt Métisz és Zeusz leánya, születésétõl fogva egyesítette magában anyja erényeit és apja hatalmát. Alakjában testesült meg a szépség és félelmetesség, a lelkesítõ nõiség és megközelíthetetlen szûziesség, a tudás és az erõ összessége. Mint a tudás és a kézmûvesség istennõje, számos dolgot talált fel, többek között az ekét, a zablát, az igát, a kocsit, a hajót, a gereblyét, a kürtöt, a fuvolát, az égetett agyagedényt, és õ tanította meg az embereknek a számok tudományát, a festészetet, a kelmefestést, az aranymûvességet, a szövést és a fonást is. Hadistennõ létére gyûlölte a véres harcokat és csatákat, inkább a viszályok eltörlésében és a törvények oltalma alatt virágzó békében lelte kedvét. Ám, ha harcolni kényszerült mindig gyõztesként távozott és még az õrjöngõ, vérszomjas Arész is mindig a rövidebbet húzta, ha Athéné volt az ellenfele. A hadvezérek mindig a stratégiákban és taktikákban jártas Athénét próbálták megnyerni ügyüknek, akinek elméjét soha nem homályosította el a vak indulat, mint a vad Arésznak. Vakító pajzsa félelmetes fegyver volt, hisz közepére Medusza feje, a félelmetes Gorgó-fõ volt erõsítve, amely kõvé dermesztette azt aki rátekintett. Rengeteg isten és titán vágyott a fenséges és szép Athéné szerelmére, de õ minden közeledést visszautasított, nem kedvelte Aphrodité könnyed játékait. A legelsõ volt a szûz istennõk között, ezért Parthenosznak, „Szûznek” is nevezték. Kedvelt városa Athén volt, ami miatt Poszeidónnal keveredett vitába. Mindketten maguknak akarták a várost és Poszeidón párviadalra hívta ki Athénét, aki a kihívás elõl ugyan nem hátrált meg, de Zeusz nem hagyta, hogy fegyverrel döntsék el a kérdést, hanem az ügyet az istenek elé vitte, hogy határozzanak közösen a város sorsa felõl. Zeusz kihirdette, hogy azé lesz a város és arról kapja majd nevét, aki hasznosabb ajándékot tud adni az embereknek. Poszeidón szigonyával sós vizû forrást fakasztott az Akropolisz szikláján és ütésére a földbõl elõtermett az elsõ ló, Athéné pedig az elsõ olajfát sarjasztotta a talajból. Az istenek Athéné ajándékát hasznosabbnak találták, és így neki ítélték a várost, amelyet az istennõ saját magáról nevezett el Athénnak. Athéné és Poszeidón máskor is összetûzésbe kerültek, pl. akkor amikor a tengerek ura beleszeretett a legszebb Gorgóba, a halandó Meduszába. A leány kacéran menekült Poszeidón elõl, majd mikor az utolérte Athéné egyik templomában rejtõztek el, és adták át magukat a szerelem gyönyöreinek. Athéné megharagudott rájuk, hogy épp az õ templomában szerelmeskedtek és a szentségtörõ Meduszát megfosztotta szép alakjától és borzalmas külsõvel „ajándékozta” meg. Kígyók nõttek ki a haja helyén és rémisztõ pillantása kõvé dermesztette azt aki ránézett. Az iszonyú Gorgót Perszeusz hõs ölte meg, akit e vállalkozásában Athéné támogatott és aki Medusza levágott fejét pajzsára erõsítette. Athénét Bagolyszemû, Legyõzhetetlen, Zsákmánytszerzõ, Gyõztes, és Városvédõ mellékneveken tisztelték. Szent állata a kuvik és a kígyó, kedves fája az olajfa volt, amelyet õ teremtett.
Stratosnak, hogy legyen sok ötlete a fordításokhoz még!!!!
Apollón:
Zeusz és Létó fia, Artemisz ikertestvére, a fény, a költészet, a zene, a jóslás, az igazságosság és az íj istene, a tizenkét fõisten egyike. Pártfogolja a költõket, a dalnokokat, õ a Múzsák karvezetõje (Muszagetész) is. A lantjátékot Hermésztõl tanulta. Mint gyógyító isten a bûnök eltörlése is az õ hatáskörébe tartozik. Szent állatai: a hattyú, a farkas, az egér, a delfin, és a gyík, szent növénye a babér. Anyja Déloszon szülte meg, és születése után öt nappal már megölte az anyját üldözõ Püthón sárkánykígyót, akit a féltékeny Héra azért küldött Létóra, hogy elpusztítsa õt, s gyermekeit. Leghíresebb jósdája Delphoiban volt, ahol papnõje a Püthia hirdette az isten szavait, aki pedig apja Zeusz akaratát hirdette. Elsõ szerelme Daphné nimfa volt, aki elutasította szerelmét és az isten elöl menekülve babérfává változott. Kürénétõl született fia Arisztaiosz, aki megtanította az embereket az állattenyésztésre és a méhészetre, legnagyobb hírû fia pedig Aszklépiosz, aki Korónisszal való nászából született, aki késõbb az orvostudományok istene lett. Zenei jártasságát két versenyben is bizonyította, elõször Marszüasz szatürosz, majd Pán ellenében. Melléknevei: Messzelövõ, Ezüstíjas, Tündöklõ.
Zeusz és Héra fia, Arész, Hébé és Eileithüia édestestvére, a tûz és a kovácsmesterség istene, az istenek fegyverkovácsa, a tizenkét fõisten egyike. Amikor megszületett kitûnt sántasága és csúfsága és amiért torzan született anyja Héra szégyenében ledobta az égbõl, de nem esett baja, hisz az Ókeánosz vizébe zuhant, ahol Thetisz és Eurünomé istennõk vették pártfogásukba. Itt a tenger mélyén, egy korallbarlangban rendezte be elsõ kovácsmûhelyét, miután a fémek megmunkálásának mesterségét Naxosz szigetén, Kédalióntól kitanulta. Kilenc évig élt a tenger mélyén, s gyártott sok szép, ragyogó ékszert hálája jeléül a tenger istennõinek. Héra azonban rájött erre és visszahívta az Olümposzra, erre Héphaisztosz - megbocsátást színlelve - ajándékot küldött anyjának, egy ragyogó aranytrónt. De mihelyst Héra ráült, béklyók pattantak ki a trónból, fogva tartották Hérát és az egész a levegõbe emelkedve lebegni kezdett. Szidták Héphaisztoszt, de mivel nem tudták Hérát bilincseitõl megszabadítani, elküldtek érte, de õ nem kívánta anyját kiszabadítani. Arészt küldték, hogy hozza el, de Héphaisztosz izzó vasakkal kergette el vad testvérét és Arész megszégyenülten tért vissza az Olümposzra. Az istenek ezután követüket Iriszt küldték el, de Héphaisztosz közömbös maradt és kijelentette, hogy csak akkor hajlandó az Olümposzra visszatérni és anyját kiszabadítani, ha a legszebb istennõt, a ragyogó Aphroditét adják hozzá feleségül. Az istenek rövid gondolkozás után elfogadták a feltételt, csak jöjjön már Héphaisztosz. Héphaisztosz megbocsátott anyjának és megszabadította bilincseitõl, majd kijelentette, hogy az Olümposzon fog élni és itt fogja felállítani kovácsmûhelyét is. Mihelyt beköltözött az Olümposzra az egészet átépítette, az isteneknek aranyból, ezüstbõl, márványból és drágakövekbõl épített palotákat. Olümposzi kovácsmûhelyében az isteneknek gyártott eszközöket, fegyvereket: Zeusznak villámokat, Hérának titkos zárat a hálószobájára, Démétérnek sarlót, Apollónnak és Artemisznek íjat és nyilakat, Arésznak fegyverzetet, Héliosznak szekeret, az istennõknek sok szép, drága ékszert és még sok más egyebet is. Kovácsmûhelyébe a Küklópszokat is maga mellé vette, olyan fújtatókat alkotott, amelyeket pusztán gondolatának irányításával mûködtetett, ezen kívül aranyból készített magának szolgálókat, amelyek eleven lányokhoz voltak hasonlók. Szülei közötti vitákban rendszerint Héra pártját fogta és ennek egyszer az lett a következménye, hogy Zeusz lehajította az égbõl, s egy álló napig zuhant, míg Lémnosz szigetére le nem csapódott. A szigetet megkedvelvén a Moszkhülosz tûzhányóban új kovácsmûhelyt rendezett be magának, de olümposzi mûhelyét sem hagyta el, hanem felváltva használta a kettõt. Felesége a szépséges Aphrodité nem nagyon kedvelte sánta férjét, ezért nem maradt hû hozzá, hanem megcsalta több istennel és halandóval is, többek között Arésszal. Mikor Héliosz észrevette a titokban szerelmeskedõ párt, elmondta a dolgot Héphaisztosznak. A dühös isten cselt eszelt ki és pókháló vékonyságú erõs hálót kovácsolt, amit hitvesi ágyára függesztvén csapdát állított. Bejelentette feleségének, hogy Lémnoszra megy pihenni, oda lesz egy jó darabig és távozást színlelve elvonult. Aphrodité Arészért küldött és a szerelmesek forró vágytól égve lefeküdtek, de egyszer csak azon kapták magukat, hogy úgy meztelenül belegabalyodtak a hálóba és mozdulni sem bírtak. Ekkor Héphaisztosz visszatért házába, s odahívta a többi istent, hogy a párt megszégyenítse. Csak Poszeidón kérésére engedte õket szabadon. Héphaisztosz volt az aki Athéné születésénél segédkezett úgy, hogy meglékelte Zeusz koponyáját, amely lékbõl megszületett az istennõ. Athéné iránt születésétõl fogva vágyat érzett és ez a vágy egyszer elborította elméjét és meg akarta erõszakolni az istennõt, de a jó erõben lévõ Athéné kitépte magát támadója ölelésébõl. Héphaisztosz kedvese volt még Próteusz leánya Kabeíró is, akivel a Kabeíroszokat nemzette, valamint Aitné szicíliai nimfa, aki a Palikoszokat szülte neki. Melléknevei: Bicegõ, Sánta, Híres-ügyes, Furfangos
Nincs beírva úticél.
Amazonok
