Szerintem a repülõk lezuhanásáról és a buszok balesetérõl nem most kellene beszélgetnünk. Andra 5 nap múlva buszozol. Gondolj arra, hogy a buszról sokkal többet látsz. Persze ha nem éjszaka utazol.
Édes vagy nagyon Csutek, köszi! Nem éjszaka utazok, hétfõn délben indulunk. Illetve lesz éjszakai utazás is.
Szerintem aki valami miatt nagyon fél a repülõtõl, azt úgy sem lehet így meggyõzni az ellenkezõjérõl.
Filmeken láttam, hogy vannak erre valamilyen terápiák, amivel kigyógyítják a pácienseket a repüléstõl való félelembõl.
A barátnõm se szállna soha repülõre, sõt még autóbuszra sem, mert klausztrofóbiás, rosszul van a tudattól, hogy nem akkor száll ki a jármûbõl, amikor õ akar.
Ez sajnos betegség, ezellen nem hiszem, hogy sok mindent lehetne tenni.
Tényleg nem elhatározás kérdése ez a dolog, értem én, Csutek! Van olyan kedves ismerõsöm, aki utazott már repülõvel legalább 3x,4x, hiába próbál felkészülni rá, végig nagyon rosszul van, szorong, alig várja, hogy földet érjen. Borzasztó lehet. Azért mostmár magamra kíváncsi lennék. Most, így távolról egyáltalán nem tartok tõle, persze, nem fenyeget a veszély a közeljövõben. Lehet, h. tapasztalat nélkül igen bátor vagyok, aztán, ha majd odakerülök, gyõzök kapaszkodni meg sóhajtozni......
Mint már említettem, kipróbáltam a repülést. Sajna nem mûködött. Vezetni viszont szeretek. Úgyhogy marad az autó. Persze egy görög utat nem vállalok be egyedül, mert vannak olyan helyek, ahol be kell csuknom a szememet, az meg vezetés közben nem megy.
Hahó jó reggelt mindenkinek!
Olvasgatom az okfejtéseket a repülés ellen és mellette, mindannyiótokkal egyetértek. Az én párom is nagyon-nagyon ódzkodik a repüléstõl, inkább levezet akár 18 órát is egyhuzamban - kis pihenõkkel - minthogy felüljön egy ilyen masinára. Valahogy úgy lehet vele, mint Csutek, ugyanis tériszonya van - egyébként. Nem utaztunk még levegõben sehová, én nagyon szeretném kipróbálni már. Persze sok minden gátat szab a repülõs utazásnak - pl. az anyagiak. Mi négyen vagyunk, ez jegyárral, illetékekkel, biztosítással megmittudomén mivel elég borsos összeg lenne. Thessalonikibe nem találtunk fapadost tavasszal, mert azért idén legalább már a szándék megvolt a repülésre.
Kekének igaza lehet, fejben dõl el, hogy ki mennyire tart a repüléstõl. Azt azért nem mondanám, hogy eldönthetõ, félünk-e vagy sem. Én arra is gondoltam, próbáljuk meg mondjuk egy közeli úttal, esetleg hosszú hétvége Prágában.... edzésnek nem lenne rossz. Eddigi úticéljaink persze a környezõ országokban - Ausztria, Olaszország - voltak, 1000 km. körül meg - párom szerint - nem éri meg a repülõs macera. Szóval, bonyolult ez a kérdés, azért bízom benne, hogy az idõ majd megoldja.... Mondjuk, veszünk egy saját gépet, amit a Nagy Fehér Fõnök maga vezethet és irányíthatja a dolgokat..... Viccen kívül, van olyan ismerõsöm, aki borzasztó rosszul van, ha autóval utazik, igazi tengeri betegség vesz erõt rajta, még szerpentin sem kell hozzá. Viszont, ha õ vezet, soha nincs rosszul.....
Teljesen mindegy, hogy repülõvel, busszal vagy autóval utazunk, egyik sem veszélytelen. Tavaly augusztus 20.-án ha emlékeztek nagy híre volt, hogy Bp. felett túl közel került két gép egymáshoz a légiirányítók hibája miatt. Nos, az egyiken ott voltam az egész családommal. Nem volt kellemes érzés. Az volt a szerencse, hogy mindez éjfél után volt és a legtöbben aludtak. A másik gép kb 60 m-erre lehetett.
Hát, én még soha nem ültem repülõn, (kivéve vitorlázó repülõn, de az teljesen más tészta) és nagyon szeretném kipróbálni. Szerintem nem félnék, talán csak a tenger felett én is. Annyira szuper lehet, hogy mondjuk 1,5-2 óra alatt ott lennék Görögországban, nem hullafáradtan, hanem frissen, fitten! Ha lenne lehetõségem, tuti, hogy repülõvel mennék. Én az autóban szorongok, hiszen eszméletlen sok baleset történik, fõként figyelmetlenség miatt. Nagyon sok marha van az utakon, a közlekedési kultúra a béka s... alatt van. Idén, amikor odaértünk kocsival Görögországba, és akkor is, amikor hazaértünk, magamban hálátt adtam az égnek, hogy minden rendben volt, épségben oda, ill. visszaértünk.
Andinak van igaza. Tényleg tériszonyom van. Próbálom leküzdeni, de ez nem egyszerû feladat. Pedig, elhiheted, hogy könnyebb lenne az életem, ha túllépnék rajta.
Csutek!Nálad fejben van a probléma,eldöntötted te félsz a repüléstõl és rosszul vagy rajta.Sokkal biztonságosabb mint bármely más utazási fajta.Itt az a bibi,hogy ha baleset történik az látványos.Próbáld meg rávenni magad a repülésre mert sok-sok gyönyörû hely van ahova repülõvel jutsz el és a kényelemrõl nem is beszéltünk.
Akkor te végülis inkább tériszonyos vagy? Az jó rossz lehet. Én nem félek a magasban, akkor sem, amikor sziklákat mászunk. Szerencsére. Cserébe viszont klausztrofóbiás vagok. Oké, ez sem ide tartozik, de hát hova írjam?
Amúgy örülök, hogy egy hét alatt ennyi termést hozott az új topik.
Szóval Andik
(Bocsi, de úgy látom mind a hárman Andik vagytok)
Köszönöm, de már próbáltam a repülést. A családom tagjai szerint a szivárvány minden színében játszotta. Az idõtájt még nem kellett melltartót hordanom, de akkor nem ártott volna. Úgy szakadt rólam a viz egész úton, hogy a ruhám, mintha ott sem lett volna. Rosszul is voltam, kínos is volt
Nekem a felhõk jobban tetszenek alulról. Így szoktam meg. Nem igazán a repüléstõl félek, a magasság az én bajom. A létra tetején is rosszul vagyok, az erkélyre sem merek kimenni. Az esti fényekbõl nekem annyi is elég, amit annak idején a Gellért-hegy tetejérõl láttam.
Szerintem a repülõk lezuhanásáról és a buszok balesetérõl nem most kellene beszélgetnünk. Andra 5 nap múlva buszozol. Gondolj arra, hogy a buszról sokkal többet látsz. Persze ha nem éjszaka utazol.
Én is szeretek repülön utazni,bár amig felnem száll addig izgulok,fent a levegöben meg nincs idöm félni vagy arra gondolni,hogy lezuhanunk Mert a látvány feledteti ezt az érzéseket velem A gyönyörü vattacukoros kinézetü felhök a táj...stb Egy alkalommal félek csak akkor amikor tenger felett repülünk,nem tudom miért van akkor rossz éezésem,de ilyenkor becsukom a szememet és csak akkor nyitom ki amikor már tul vagyunk a viz fölötti részen Andi
Ez igaz, a gyerkõcöm is mindig ezzel érvel, hogy a lezuhanást tutira nem éled túl. Ebben van valami. De ki tudja, hogy egy busz balesetet pl. milyen állapotban élsz túl?
Van egy gyerekkori barátnõm, aki Amerikában él és õt nem zavarja a sok-sok órás repülés. Mármint nem fél attól, hogy lezuhan.
Azt mondja, hogy sosem szokott erre gondolni, mert akkor sosem ülne repülõre. Bár nehéz és sajnos nem mindenkinek megy ilyen könnyen, de tényleg így kellene.
A repülés maga csodálatos, nem zötyögsz, mint az autóban, vagy a buszon és gyönyörû a látvány odafentrõl. Na és persze mennyivel hamarabb ott lehetsz a célnál.
Szerintem senki sem a repüléstõl fél, ezért ez elég hülye kifejezés. Hanem a lezuhanástól. Az igaz, hogy statisztikailag kevesebb az esélyed, hogy lezuhansz, mint egy buszbalesetnek...de ha lezuhansz, hát tutira halott vagy.
Nekem még van egy másik dilis elképzelésem is errõl. ha rövidebb ideig repülék, kevesebb esélyem van lezuhanni, mint ha tovább. Ez persze baromság, mert bármikor lezuhanhatok, de én mindig azt gondolom, hogy azért csak jobb, ha nem vagunk túl sokáig odafent, jobb nekem a földön. Ezért nem bírt eddiga párom rábeszélni egy tengeren túli utazásra. Azért egy 10-12 órás repülés alatt biztos én is félnék, ha éppen rámjönne. ....
A gyerkõcöm sem akar repülni, mindig attól fél, hgoy lezuhan a repcsi. Próbálom neki megmagyarázni, hogy sokkal nagyobb az esély arra, hogy a busszal történjen baleset, mint egy repülõvel.
Én már repültem, igaz szakközepes koromban, de én nagyon élveztem.
Gyönyörû látvány volt alattam a felhõ, felettem a szikrázóan kék ég, a napsütéssel.
Mikor este jöttünk haza, akkor nem volt felhõ és fentrõl látni az éjszaka kivilágított városokat, valami szuper látvány volt.
Én úgy vagyok vele, ha meg van írva, akkor tök mindegy, hogy mivel utazok.
Én is nagyon féltem az elsõ repüléstõl. Biztos voltam benne, hoyg rosszul leszek és tök ciki lesz majd...de nem volt semmi, nagyon élveztem. Én már nagyon szeretek repülni, meg is szoktam, hiszen havonta repülök Bp-München között, de azért azt bevallom, hogy félek én is, hogy egyszer ez lesza végem (ha lezuhan a gép). A lényeg az, ha fent ülsz rajta, nem szabad erre gondolni, hanem ki kell bámészkodni, nézni a tájat fentrõl, vagy olvasni. Ha ki tudod valahogy kapcoslni a lezuhanastól való félelmed, akkor nagyon király!
Manapság annyi olcsó járat van, nagon sokat tud egy nyaraláson lendíteni, ha gyorsan és nem hulla fáradtan ott vagy valahol és így több helyre is eljutsz.
(Én most pénteken repülök haza Bp-re.)
Nincs beírva úticél.
Nem éjszaka utazok, hétfõn délben indulunk. Illetve lesz éjszakai utazás is.
Sajna nem mûködött. Vezetni viszont szeretek. Úgyhogy marad az autó. Persze egy görög utat nem vállalok be egyedül, mert vannak olyan helyek, ahol be kell csuknom a szememet, az meg vezetés közben nem megy.
