Όσο και αν μετράς η μέρα δεν περνάει
Όσο και αν γελάς το μυαλό σου αλλού πετάει
Bárhogyan is számolsz, a nap nem múlik, sehogyan!
Az eszed máshol jár, szárnyall, nevethetsz akárhogyan!
Ίσως να ‘ναι και ο στρατός
Που γκρεμίζει τα όνειρά σου
Μα δεν μπορεί να παίζει αυτός
Με τα νεύρα τα δικά σου
Talán, arról a hadsereg tehet,
Hogy az álmaid széttörnek, megfeneklenek
De az nem lehet - hidd el! -,
hogy ez játszana az idegeiddel!
Είκοσι ένα μήνες στο στρατό δώδεκα στη Σαμοθράκη
Το ξέρω πως δεν ήμουν τυχερός δεν είχα νυχτερίδας κοκαλάκι
Όταν θα απολυθείς έλα να με συναντήσεις
Στη Θεσσαλονίκη θα με βρεις και πως τα περνώ να μην ρωτήσεις
Huszonegy hónap a hadseregben, ebből tizenkettő Szamothrakin volt,
Tudom, hogy nem volt szerencsém, hisz denevér csontocskám sem volt
Amikor majd leszerelsz, kérlek jöjj el! Találkozz velem!
Thessalonikiben, rám találsz, de hogy hogy vagyok, azt meg ne kérdezd!
Το ξέρω πως κακοπερνάς τώρα μέσα στον στρατώνα
Είσαι όμως δυνατός θα αντέξεις τον χειμώνα
Σου δίνω μια συμβουλή φίλε μου να την θυμάσαι
Και αν η ζωή είναι μικρή δεν πρέπει να τη φοβάσαι
Tudom, hogy most a laktanyában jó sorod nem lehet,
De te erős vagy! Túl fogod majd élni a telet!
Adok egy tippet, barátom, emlékezz majd erre kérlek!
Hogyha az élet túl rövid lenne is, azért attól, nem kell félned!
Μάνθος Αρμπελιάς - Συμμετέχει η Κατερίνα Παπουτσάκη
Είναι οι πληγές που πονάνε...
στο ποτό οι απουσίες γυρνάνε...
χαμένες αγάπες, μικρούλες χαρές...
αράξαν σαν πλοία στο χθες...
Άγουρα νιάτα..
A sebek azok, amik úgy fájnak...
az italba visszatérnek a vállások, szakítások...
elveszett szerelmek, apró kis örömök...
kikötöttek, mint a hajók a közelmúltban...
Éretlen fiatalság...
Είναι οι σκιές που γυρνάνε..
διάφανες, χορεύοντας γελάνε...
μικρές ηδονές, κουβέντες ζεστές...
μαραθήκαν και τώρα πονάνε...
Άγουρα νιάτα...
Az árnyékok azok, amik visszatérnek...
átlátszóak, s táncolva nevetgélnek...
Apró kis örömök, melengető beszélgetések...
elhervadtak, és most fájnak...
Éretlen fiatalság...
Άσε με μάτια μου να ονειρεύομαι..
μικρή η ζωή για να τη παιδεύουμε..
Ρίξε τα χρώματα, γέμισε αρώματα..
άσε με μάτια μου να ονειρευτώ..
Engedd kedvesem, hogy álmodozzam..!
Rövid az élet ahhoz, hogy leéljük háborúzva..!
Ontsd szét a színeket, töltődj fel illatokkal..!
Engedd kedvesem, hogy az álmodozzam..!
Είναι οι πληγές που πονάνε..
στο ποτό οι απουσίες γυρνάνε..
χαμένες αγάπες, μικρούλες χαρές..
αράξαν σαν πλοία στο χθες..
Άγουρα νιάτα..
A sebek azok, amik úgy fájnak...
az italba visszatérnek a vállások, szakítások...
elveszett szerelmek, apró kis örömök...
kikötöttek, mint a hajók a közelmúltban...
Éretlen fiatalság...
Άσε με μάτια μου να ονειρεύομαι..
μικρή η ζωή για να τη παιδεύουμε..
Ρίξε τα χρώματα,γέμισε αρώματα..
άσε με μάτια μου να ονειρευτώ..
Engedd kedvesem, hogy álmodozzam..!
Rövid az élet ahhoz, hogy leéljük kínlódva...!
Ontsd szét a színeket, töltődj fel illatokkal..!
Engedd kedvesem, hogy az álmodozzam..!
Όλο αυτό που ποτέ / Mindaz, aminek sosincs vége...
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Τώρα πάλι στέκομαι εδώ και κοιτάζω εσένα να φεύγεις
αν μπορούσα λέξεις να βρω και να σου κρατήσω το χέρι
μα κοιτάζω αυτόν τον καιρό και θαρρώ πως πάει να βρέξει
πάνω από έναν δρόμο ανοιχτό, εκεί που όλοι οι άλλοι έχουν τρέξει
Most újra itt állok, és Téged nézlek, ahogy elmész
Oh, bár tudnék szavakat találni, és a kezedet tartani
De nézem ezt az időt, és úgy hiszem, hogy esni fog
Fenn egy széles, nyitott úton, oda, ahol mind a többiek /mindenki más már futott
Οι καρδιές μας χτυπούν σαν παιδιά που ορίζουν το τέλος
όλ' αυτά που 'χες πει, τώρα μοιάζουν μ' ένα έρημο μέρος
και σαν χρόνος γυρνά όλο αυτό που ποτέ δεν τελειώνει
ένα τρένο περνά και στο τέλος της Γης ξημερώνει
ver a szívünk, mint egy gyermek kell a végén
minden, amit mondott, most úgy néz ki mint egy puszta helyre
, és az évek vajon mindez soha véget nem érő
vonat halad, és a végén a föld virrad
Πάνω στη γραμμή περπατώ και κοιτώ το σύρμα να παίζει
νιώθω πως η αγάπη είναι εδώ και δεν είναι πάθος μα στέγη
που φυλάει δυο ανθρώπους στο φως και χωρίς αλήθεια δεν φεύγει
σαν μια μηχανή σ' αγαπώ κι είδα αυτή τη βίδα που φταίει
a vonalon járni, és nézd meg a vezetéket, hogy játsszon
úgy érzem, hogy a szerelem itt van, és nem szenvedély, hanem a tető
őrző két ember a világosság és az igazság nélkül hagyva
a gép ahogy én szeretem, és láttam, hogy a csavar az oka
Οι καρδιές μας χτυπούν σαν παιδιά που ορίζουν το τέλος
όλ' αυτά που 'χες πει, τώρα μοιάζουν μ' ένα έρημο μέρος
και σαν χρόνος γυρνά όλο αυτό που ποτέ δεν τελειώνει
ένα τρένο περνά και στο τέλος της Γης ξημερώνει
ver a szívünk, mint egy gyermek kell a végén
minden, amit mondott, most úgy néz ki mint egy puszta helyre
, és az évek vajon mindez nem ér véget
egy vonat áthalad, és a végén a föld hajnalok
Οι καρδιές μας χτυπούν σαν παιδιά που ορίζουν το τέλος
όλ' αυτά που 'χες πει, τώρα μοιάζουν μ' ένα έρημο μέρος
και σαν χρόνος γυρνά όλο αυτό που ποτέ δεν τελειώνει
ένα τρένο περνά και στο τέλος της γης ξημερώνει
szívünk ver, mint egy gyermek a vége
mindazt, amit mondott, most úgy néz ki mint egy puszta helyre
, és az évek vajon mindez soha véget nem érő
vonat halad, és a végén földterület hajnalok
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-01-28 00:11:15), összesen 2 alkalommal
Που να βρω μια να σου μοιάζει / Hol találjak, hozzád foghatót?
Στίχοι: Κωστής Μαραβέγιας
Μουσική: Κωστής Μαραβέγιας
Πρώτη εκτέλεση: Κωστής Μαραβέγιας
Είπα και εγώ για να ξεχαστώ
να βρω μιαν άλλη να ερωτευτώ
ως το πρωί σε κλαμπ και μπαρ
πήγα σε γυμναστήρια και σε χαμάμ
Πόσες ξανθές, μελαχρινές
χαρούμενες και μελαγχολικές
πρασινομάτες, ζωηρές
φρικιά, θεούσες, τρέντυ, λαϊκές
Azt gondoltam én is, hogy mindenről megfeledkezzek,
hogy találnom kell valaki mást, akibe szerelmes lehetek!
Hajnalig a klubokba és bárokba
mentem, meg tornatermekbe, és gőzfürdőbe
Hány szőke, barna nő van,
akik vidámak és melankolikusak,
zöldszeműek, élettel teliek,
furcsák, szentfazekak, divatosak, és egyszerűek!
Μα...
που να βρω μια να σου μοιάζει
τη ζωή μου έχεις χαράξει
κι έχω τούτο το μαράζι
πως να βρω μια να σου μοιάζει...
De...
hol találjak, egy hozzád foghatót?
az életemet is meghatározod,
és nézd, hogy fáj itt a szívem
hogyan találhatnék, egy hozzád foghatót...?
Είπα ν' αλλάξω προορισμό
να ταξιδέψω μήπως και συναντηθώ
με το άλλο, άλλο μου μισό
που στην Αθήνα δε μπορώ να βρω
Πήγα σε μέρη εξωτικά
μεγαλουπόλεις και μικρά χωριά
Πόσες Σουηδέζες, Πατρινές, Κινέζες, Ιρλανδές, Θεσσαλονικιές
Gondoltam, máshová kell költöznöm,
és kell utaznom, hátha sikerül összejönnöm
a másikkal, az én másik felemmel,
akit Athénban, soha nem lelek meg
Elmentem sok egzotikus helyre,
nagyvárosokba, és a kisebb falvakba,
Hány svéd nő, patraszi, kínai, ír, thessaloniki volt…
Μα..
πού να βρω μια να σου μοιάζει
τη ζωή μου έχεις χαράξει
κι εχω τούτο το μαράζι
πώς να βρω μια να σου μοιάζει...
De...
hol találjak, egy hozzád foghatót?
az életemet is meghatározod,
és nézd, hogy fáj itt a szívem
hogyan találhatnék, egy hozzád foghatót...?
Δεν υπάρχει τίποτα πιο δυνατό, απ την ανάγκη
κι αυτοί οι τοίχοι δεν μπορούν, άλλο πια, να με κρατούν
Nincs semmi mi erősebb a szükségnél
Ezek a falak tovább nem tudnak visszatartani
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
Δεν υπάρχει τίποτα πιο δυνατό, απ την ανάγκη
κι αυτοί οι τοίχοι δεν μπορούν, άλλο πια, να με κρατούν
Nincs semmi mi erősebb a szükségnél
Ezek a falak tovább nem tudnak visszatartani
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
Δεν κρατάω ότι σκέφτομαι, άραγε πως θα ήταν
μαζί μου να περπατήσεις, εσύ για να ξυπνήσεις
υπάρχουνε τόσοι δρόμοι, να λέμε αυτό που τελειώνει
εκεί που αρχίζουν οι σκέψεις, να συναντούνε τις λέξεις
Nem őrzöm a gondolataimat, hogy vajon hogy történt
Járj velem hogy Te felébredhess,
Annyi út van, hogy megmondhassuk hol végződjön ez?
Ott ahol kezdődnek a gondolatok, s találkozzanak a szavakkal
Τα χέρια μου αγγίζουν, το δρόμο κουράστηκα
αύριο πάλι, θα, θα συνεχίσω
Τα χέρια μου αγγίζουν, το δρόμο κουραστικά
αύριο πάλι, θα, θα συνεχίσω
A kezeim érintenek, elfáradtam az úton
Holnap újra, majd újra folytatom
A kezeim érintenek, elfáradtam az úton
Holnap újra, majd újra folytatom
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-01-27 10:07:10), összesen 2 alkalommal
Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Χριστόφορος Γερμενής
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Μέσα στα μάτια τα θολά
πάλι το δάκρυ σου κυλά
κάποια αγάπη σου παλιά
σου έχει κόψει τα φτερά
και λιώνεις μες στην ερημιά
A homályos szemeidben
Újra könnycseppek gyűlnek
Valamelyik régebbi szerelmed
Levágta a szárnyaid,
És elsorvadsz, e nagy magányban
Μελαγχολικά μου μάτια χείλη μου στεγνά
την ψυχή μου δυο κομμάτια έκανες ξανά
και θυμώνω και πονάω και καρδιοχτυπώ
που δεν έχεις καταλάβει πόσο σ' αγαπώ
Bánatos szemecskéim, kiszáradt ajkaim
A lelkemet újra kettészakítottad...
És dühös vagyok, és fájdalmak gyötörnek, s - úgy ver, - kiszakad a szívem!
Mert nem értetted meg, hogy mennyire szeretlek!
Σβήσαν τα φώτα τ' ουρανού
βρίσκεσαι εδώ μα είσαι αλλού
πάψε επιτέλους να πονάς
μάθε σελίδα να γυρνάς
φεύγει η ζωή μην το ξεχνάς
Leoltották a fényeket az égen,
Te itt vagy, ám mégis máshol jársz!
Hagyj fel végül a fájdalommal!
Tanulj meg továbblépni, lapozz tovább!
Az élet múlik, ne feledd, s ne tétovázz!
Μελαγχολικά μου μάτια χείλη μου στεγνά
την ψυχή μου δυο κομμάτια έκανες ξανά
και θυμώνω και πονάω και καρδιοχτυπώ
που δεν έχεις καταλάβει πόσο σ' αγαπώ
Bánatos szemecskéim, kiszáradt ajkaim
A lelkemet újra kettészakítottad...
És dühös vagyok, és fájdalmak gyötörnek és úgy ver; kiszakad a szívem
Mert nem értetted meg, hogy mennyire szeretlek
Στίχοι: Νίκος Σαρρής
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Πώς ένας ουρανός
τα άστρα του διαρκώς
τα κρατάει αναμμένα
Πώς τα ΄μαθε όλα αυτά
κόλπα μυστικά να μου μάθει ένα
Hogyan lehetséges, hogy az égboltozat
a csillagait, állandóan,
mindig égve bírja tartani?
Hogyan tanulta meg mindezt?
A trükkökből, titkokból, igazán megtaníthatna egyre!
Μια προσευχή ψάχνω να βρω
μονάχα αυτό μπορώ
απόψε που μου λείπεις
Μια προσευχή που αν την πω
και δε σε φέρει εδώ
θα μ΄έπαιρνε μαζί της
Egy ima után kutatok, talán rábukkanok
csak ez van, amit tenni tudok
most, hogy ma éjjel ennyire hiányzol
Egy imát keresek, amit ha elmondanék,
és nem hozna el ide téged,
akkor engem vinne el magával
Πώς ξέρει ο καιρός
καλοκαιρινός να επιστρέφει κάθε χρόνο
Πώς ποιος τον οδηγεί
που έχω πια χαθεί
να μου πει το δρόμο
Honnan tudja az időjárás,
hogy nyári hőségnek vissza kell térnie minden évben?
Hogyan? S ki lehet az, aki az egészet irányítja
most, hogy végleg eltévedtem?
Meg kell mutassa számomra az utat!
Μια προσευχή ψάχνω να βρω
μονάχα αυτό μπορώ
απόψε που μου λείπεις
Μια προσευχή που αν την πω
και δε σε φέρει εδώ
θα μ΄έπαιρνε μαζί της
Egy ima után kutatok, talán rábukkanok
csak ez van, amit tenni tudok
most, hogy ma éjjel ennyire hiányzol
Egy imát keresek, amit ha elmondanék,
és nem hozna el ide téged,
akkor engem vinne el magával
xXxGirlxXx írta:
Olvastam róla, hogy áldozata volt valami lövöldözésnek és elveszítette talán (de nembiztos) a barátját is.
Stratos:
Ezen a videón, beszél Babiszról a barátjáról, akit váratlanul elveszített... (a körülményekről nincs szó, lehetett autószerencsétlenség is)
..és a HALÁLRÓL is beszél...
...ami rajtunk kívül álló esemény...
És ami különböző módon, de előbb-utóbb, minden egyes embert elér...
Megszületünk, és abban a hitben élünk, hogy sokáig akár évszázadokig is elélünk... Nem gondolunk bele, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.
Nem gondolunk bele, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetjük kedvesünket is...!
A dal végén, még arról beszél, hogy bár kegyetlen dolog volt, hogy ilyen hamar el kellett veszítse kedvesét,
tudja, hogy nagy lehetőségek, nagy feladatok várnak még rá...!
Szeretne jobbá - jobb emberré - válni, és szeretné úgy felnevelni közös gyermeküket, hogy az elhunyt férje büszkén tekinthessen le rá...!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-03-27 20:03:13), összesen 6 alkalommal
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Οι ματιές σαν φωτιές κι η αλήθεια καίει
κι εσύ τέτοιες στιγμές που η αγάπη κλαίει
να ρωτάς ποιος φταίει
Mint a lángcsóva, ég az igazság, égnek a tekintetek,
és te ilyen pillanatokban, amikor sírva fakad a SZERELEM,
kérdezni mered, hogy ki a hibás? Ki az, ki vétkezett?
Φταις εσύ φταίω εγώ
έχει τώρα καμιά σημασία
να περνάμε κι οι δυο τέτοια δοκιμασία
Φταις εσύ φταίω εγώ
έχει τώρα καμιά σημασία
στο φινάλε κι οι δυο χάσαμε την ουσία
Hogy a te hibád ez, vagy az enyém...?!
Nincs most már, semmi jelentősége,
S hogy mindketten, ekkora megpróbáltatásoknak legyünk kitéve?!
A te hibád ez, vagy az enyém...?
Van már ennek jelentősége?
Hiszen a végkifejletben, mindketten elveszítettük a lényeget!
Όλα εδώ φυλακή κι εμείς ξένο σώμα
ερημιά και σιωπή σ΄ένα κρύο στόμα
και πονάμε ακόμα
Köröttünk minden bűnhődik, és mi, mint valami idegen testek
egy hideg szájban magány uralkodik, és a rideg csendek,
és bennünk még mindig fájnak azok a sebek!
Φταις εσύ φταίω εγώ
έχει τώρα καμιά σημασία
να περνάμε κι οι δυο τέτοια δοκιμασία
Φταις εσύ φταίω εγώ
έχει τώρα καμιά σημασία
στο φινάλε κι οι δυο χάσαμε την ουσία
Hogy a te hibád ez, vagy az enyém...?!
Van ennek már, bármi jelentősége...?
S hogy mindketten, ekkora megpróbáltatásoknak legyünk kitéve?
A te hibád ez, vagy az enyém...?
Nincs most már, semmi jelentősége!
Hisz a legvégén, nem veszitettünk mindketten mást, csupán a lényeget!
#1299302010-03-27 20:52:07 Válasz a #129907. hsz-ra
Babis Lazaridis egy attikai éjszakai klubhálózat tulajdonosa volt. 2008 decemberében egy vasárnap hajnali órán lőtték le. 40 éves volt. Angeliki is megsérült a bandaháborúkat idéző maffia típusú leszámolásban, Voula-ban (Athén legdélebbi tengerparti külvárosa).
Éppen autójukba szálltak volna be, egy szállodából távozóban, mikor megszólította két motorsisakos, majd az egyik egy kalasnyikovval kivégezte. 20 ( más források szerint 28 ) töltényt szedtek ki belőle később. Angeliki a lábán sérült meg súlyosan, meg is operálták.
A merénylet előtt egy évvel Babist meggyanúsították egy rivális bártulajdonos gyilkossági kísérletével kapcsolatban. Később egyik részben birtokolt bárját bombatámodás is érte.
Állítólag sok tartozása volt, a hitelezői körében is keresték a gyilkosokat vagy a megbízót.
---
Egyébként Angeliki nagyanyja Tsitsanis idejében az Άναψε το τσιγάρο, Το 'πες και το 'κανες, Πήρα τη στράτα κι έρχομαι című dalokkal nevet szerző, samosi születésű Angeliki Kalaitzi volt. Művészneve Kaiti Grey (Καιτη Γκρεϋ), ha így valakinek ismerősebb az elafro laika (nyugati stílusú görög népies zene) egyik egykori nagyasszonya.
Stratos: Akkor ezt a dalt még az egyszer fel kell tenni, hiszen az egyik ha nem a legnagyobb kedvencem!!!
Kaiti Grey:
Ποτέ τη μάνα μην πικραίνεις / Soha ne keseríts el egy anyát!
Στίχοι: Κώστας Βίρβος
Μουσική: Γεράσιμος Κλουβάτος
Πρώτη εκτέλεση: Καίτη Γκρέυ
Ποτέ τη μάνα, τη μάνα μην πικραίνεις
ποτέ σκληρά μην της φερθείς
γιατί στις δύσκολες, στις δύσκολες στιγμές σου
"πού είσαι μά-, αχ, μάνα μου" θα πεις.
Egy Anyukát soha, sohase keseríts el!
És soha ne fordulj hozzá keményen, nehéz szívvel!
mert amikor nehéz, kőkemény időket élsz meg
- "Anyám, jaaaj, merre vagy?! Jaj, anyácskám!"- kiáltod majd!
Σαν τη μάνα κανείς δεν σε προσέχει
και χαρά, χαρά σ' όποιον την έχει.
Úgy, mint egy Anya, senki sem vigyáz reád majd,
Öröme, és boldogsága annak, kinek ilyen, a birtokában van.
Μονάχα η μάνα, η μάνα θα σε νιώσει
στον πόνο σου και στη χαρά.
Αυτή κουράγιο, κουράγιο θα σου δώσει
όταν σε βρει, σε βρει μια συμφορά.
Csak az anya, csupán az anya fogja átérezni,
a te fájdalmad, és az örömödet!
Ő fog bátorságot, és merészséget adni neked,
amikor rád akad, reád talál egy kemény sorscsapás.
Πόσο αξίζει, αξίζει η μανούλα
ρωτήστε κι ένα ορφανό,
όταν για μάνα, για μάνα τού μιλήσεις
θ' αναστενά-, θ' αναστενάξει με καημό.
Hogy, mennyit ér, mennyit ér az anyuka?
Kérdezzetek akkor meg egy árvát is!
Ha az anyukájáról, a mamácskájáról beszélsz,
reszketve hüppent majd, és bánatában sóhajtozik.
Απόψε είναι πια για μας
η νύχτα η τελευταία
απόψε μείνε ως το πρωί
και κάνε μου παρέα
Számunkra, ez a nap - ma éjjel, már
a legutolsó éjszakánk
Ma éjjel, maradj itt reggelig még,
és a társaságom; te légy!
Απόψε φίλα με να με χορτάσεις
αύριο φεύγω και θα με χάσεις
απόψε φίλα με κι αγκάλιασέ με
αύριο φεύγω λησμόνησέ με
Ma éjjel csókolj még, hadd teljek be veled,
Holnap én elmegyek, és végleg elveszítesz...
Máma még csókolj és ölelj meg engemet
Én holnap elmegyek; felejts el engemet!
Θα πάρω πια τα μάτια μου
Κι όπου με βγάλει η άκρη
Θα φύγω και θα με ζητάς
Θα κλαις με μαύρο δάκρυ
Elveszem innét már a tekintetem
Bárhová is sodor majd az élet
Elmegyek, és te utánam epedezel
Sírni is fogsz, fekete könnyekkel
Απόψε φίλα με να με χορτάσεις
αύριο φεύγω και θα με χάσεις
απόψε φίλα με κι αγκάλιασέ με
αύριο φεύγω λησμόνησέ με
Ma este csókolj még, hadd teljek be veled
Holnap én elmegyek, és végleg elveszítesz...
Ma éjjel ölelj még, és add a csókjaid nekem
De holnap elmegyek, felejts el engem!
Του χωρισμού μας αύριο
η μέρα ξημερώνει
η άτυχη αγάπη μας
απόψε τελειώνει
A szakításunk napja,
felvirrad holnapra
S kettönk szerencsétlen szerelme
Ma éjjel ér véget...
Απόψε φίλα με να με χορτάσεις
αύριο φεύγω και θα με χάσεις
Ma este csókolj még, hadd teljek be veled!
Én holnap elmegyek majd, és végleg elveszítesz...
Στίχοι: Δημήτρης Κοργιαλάς
Μουσική: Δημήτρης Κοργιαλάς
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Κοργιαλάς
Άλλες ερμηνείες: Κατερίνα Μουτσάτσου
Σα σφαίρα με τρυπάει αυτό που νιώθω για σένα
γυρνάω τις νύχτες πια μονάχος κι όλα μοιάζουν σα ψέμα
και περιμένω εδώ, περιμένω εδώ
κι όλο ψάχνω δίχως να ‘χω τίποτε άλλο να βρω.
Μέρα με τη μέρα με τραβάει η σκιά σου
μα αυτή η πόλη με πεθαίνει με κρατάει μακριά σου
και περιμένω εδώ, περιμένω εδώ
πως κάποια μέρα θα γυρίσεις και θα αρχίσω να ζω.
Mint a golyó, úgy üt át az, amit érzek irántad,
most már egyedül csavargom át az éjszakákat, és minden hazugságnak tűnik
és én itt csak várok, várakozok itt...
és folyton csak keresek, csak kutatok anélkül, hogy valamit találnék.
Nap, nap után, egyre csak húz, maga felé vonz a te árnyékod
De ez a város, lassan elpusztít engem, és oly távoltart tőled!
Én meg csak várok itt, és csak várakozom...
hogy majd egyszer, egy napon visszajössz, és elkezdhetek élni!
Μια φορά να σε έβλεπα για λίγο
μόνο μια φορά και ας έφευγες μετά
μια φορά να σε άγγιζα για λίγο
μόνο μια φορά και ας πέθαινα μετά
Csupán egyszer, ha láthatnálak... csak egy kicsit!
Csak egy alkalommal! Aztán el is mehetsz!
Csupán csak egyszer, ha hozzád érhetnék... csak egy kicsit!
Csupán egyszer, ha megérinthetnélek egy kis ideig
Csak egyszer, és aztán, akár meg is halhatnék!
Κράτα με απόψε νύχτα κράτα με λίγο
αυτή η φωτιά με καίει χάνομαι στης μέρας τον ήλιο
και περιμένω εδώ, περιμένω εδώ
κι όλο ψάχνω δίχως να έχω τίποτε άλλο να βρω
Μέρα με τη μέρα με τραβάει πιο κάτω
μετά με παίρνει με πετάει στον αέρα ξεσπάω
και περιμένω εδώ, περιμένω εδώ
πως κάποια μέρα θα γυρίσεις και θα αρχίσω να ζω.
Tarts itt engem ma este, és tarts magadnál egy kicsit
Ez a tűz megéget, eltévedek egyesített nap V.
és csak várok, várakozok itt...
hogy bármi mást találok
Nap mint nap felhívja az alábbi
akkor vigyél el repülni a levegőben szünetek
és várj itt, várj itt
hogy majd egyszer visszajön, és elkezd élni.
Μια φορά να σε έβλεπα για λίγο
μόνο μια φορά και ας έφευγες μετά
μια φορά να σε άγγιζα για λίγο
μόνο μια φορά και ας πέθαινα μετά.
Csupán egyszer, ha láthatnálak... csak egy kicsit!
Csak egy alkalommal! Aztán el is mehetsz!
Csupán csak egyszer, ha hozzád érhetnék... csak egy kicsit!
Csupán egyszer, ha megérinthetnélek egy kis ideig
Csak egyszer, és aztán, akár meg is halhatnék!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #129591. hsz-ra
ha nem a legnagyobb kedvencem!!!
Azt hittem, 