Μόνο αν τρελαθώ
θα ξαναπάρεις τα φιλιά μου
Έλα εδώ θα σου πω
Να κοιμηθείς στην αγκαλιά μου
Θα ξανακούσεις σ' αγαπώ
Μόνο αν χάσω τα μυαλά μου
Μόνο αν τρελαθώ
Csak ha megőrülök:
Akkor lesz részed csókjaimban!
Akkor fogom azt mondani - jöjj ide hozzám!
S aludj a karjaimban!
Akkor majd újra hallod, hogy azt mondom - Szeretlek...
Csak ha már elvesztem minden emlékemet...
Csak ha megőrültem... ez mind - csak akkor lehet!
Πώς αλλιώς να στο πω
χαράμισες τον έρωτα μου
αναπνέω και ζω
μα τρέχει αίμα η καρδιά μου
το λέω και το εννοώ
τ' ορκίζομαι στη μοναξιά μου
δε θα σε ξαναδώ
Hogy is mondhatnám el másképp...
Hogy szerelmem elveszítetted?
Most lélegzem, s újra élek...
De a szivárgó vér... lassan megtölti szívemet!
Kimondom, s arra gondolok:
Hogy megesküdtem a magányom mellett!
Mert soha többé nem szeretnélek újra itt látni Tégedet!
Μόνο αν τρελαθώ
έχεις ελπίδες να γυρίσω
Μόνο αν τρελαθώ
μπορεί και να μη σε μισήσω
Μόνο αν τρελαθώ
θα σου ξανατηλεφωνήσω
και για να μη το συνεχίσω
τρεις λέξεις έχω να σου πω
Μόνο αν τρελαθώ
Csak ha megőrültem:
Akkor kapsz esélyt, hogy újra visszatérj!
Csak ha megőrültem:
Csak akkor nem foglak utálni - soha többé!
Csak ha megőrültem:
Akkor hívlak fel újra Téged!
De nem folytatom tovább...
Mert csak három szó van, mit mondanom kell Néked:
Majd ha megőrülök!
Αν υπάρχει θεός
κάποια στιγμή θα το πληρώσεις
σου άναψα φως
και πήγες να με ισοπεδώσεις
έδωσα γη και ουρανό
για έναν άνθρωπο αδειανό
εκατό τα εκατό
Ha létezik az Isten
Keményen megfizetsz majd mindenért!
A fény felé fordítottalak,
S Te leromboltál - oh, miért?
Mindent odaadtam
Egy üres férfiért!
Száz százalékban - mindent adtam - Semmiért!
Μόνο αν τρελαθώ
έχεις ελπίδες να γυρίσω
Μόνο αν τρελαθώ
μπορεί και να μη σε μισήσω
Μόνο αν τρελαθώ
θα σου ξανατηλεφωνήσω
και για να μη το συνεχίσω
τρεις λέξεις έχω να σου πω
Μόνο αν τρελαθώ
Csak ha megőrültem:
Akkor kapsz esélyt, hogy újra visszatérj!
Csak ha megőrültem:
Csak akkor nem foglak utálni - soha többé!
Csak ha megőrültem:
Akkor hívlak fel újra Téged!
De nem folytatom tovább...
Mert három szó van, mit mondanom kell Néked:
Csak ha megőrülök!
Μου λες στα ξαφνικά
πως θέλεις να σ' αφήσω.
Και τα όνειρα που οι δυο μας
κάναμε να σβήσω.
Να φύγω θές χωρίς
να σε ταλαιπωρίσω.
Να σε ξεχάσω και
να μη σ' ακολουθήσω.
Όμως
Folyton azt mondod nékem,
Hogy azt akarod - hagyjalak el Tégedet!
S az álmokat, melyet együtt megálmodtunk
Töröljem ki az emlékeimből - végleg!
Azt akarod - hagyjalak el Téged
Anélkül, hogy közölném Véled!
S felejtselek el... örökké
Ne kövesselek Téged!
De...
δεν γίνεται,δεν γίνεται
απλά έτσι να σ' αφήσω.
Θα γίνω η σκιά σου εγώ
και θα σε κυνηγήσω.
Σε κάθε μέρος και στιγμή
θα βρίσκομαι και εγώ εκεί,
σου λέω.
Lehetetlen, ez lehetetlen!
Az, hogy elhagyjalak Téged!
Az árnyékoddá válok,
S követni foglak - végleg!
Minden téren és pillanatban
Mindig ott leszek Véled!
S elmondom azt, hogy
Δεν γίνεται, δεν γίνεται
με πιάνει το μαράζι.
Σ' αγάπησα κι αυτό έτσι απλά
να ξέρεις δεν αλλάζει.
Lehetetlen, ez lehetetlen
Hogy a sérelem ily hirtelen jött reám!
Szerettelek, s azt biztosan tudom,
Hogy ez meg nem változhat - érzem, soha már!
Δεν είναι μαγαζί η καρδιά
να μπαινοβγαίνεις έτσι απλά,
σου λέω.
A szív nem egy vásárcsarnok
Hogy csak egyszerűen ki- s be sétálgass benne,
Elmondom Néked tehát - jegyezd meg - kérlek - egy életre!
Μου λες στα ξαφνικά
πωςόλα έχουν τελειώσει.
Τα μάτια μου κοιτάς
που έχουνε βουρκώσει.
Προσπάθησα πολύ να βγεις
απ' την καρδιά μου.
Μ' ακόμα αγάπη μου
στοιχειώνεις τα όνειρά μου.
Hirtelen azt mondod nékem,
Hogy minden véget ért!
A szemembe nézel, melyekből
A könny patakokban folyik!
Hányszor megpróbáltam már, de mindig kivándoroltál szívemből,
De most még; Kedvesem,
Az álmaimban csak Te szerepelsz - mert nem távozhatsz az életemből!
Πολύχρωμα χαρτιά
πήρα στα δάχτυλά μου
τα κόλλησα καρδιά
κι' έφτιαξα τα όνειρά μου
έλα Βοριάς να γίνεις
μόνη μου μη μ' αφήνεις
Színes papírok
Melyeket kezeim közt tartok... s el nem engedek!
Összeragasztottam őket, s továbbá
Álmokat szőttem magamban - Teveled!
Jöjj, s válj északi széllé;
S ne hagyj egyedül engemet!
Η καρδιά μου χαρταετός
κι' όταν φυσάς στα σύννεφα πετάω
μα όταν δε με αγαπάς
από ψηλά στη γη πέφτω και σπάω
Szívem, mint egy papírsárkány
Ha szélként elfújsz engemet...
A felhők közé röppenek!
De ha nem szereted szívemet,
Onnan a magasból - hirtelen lezuhanok a földre, s szívem is széttöri a fájdalom... s már nem repkedek!
Για μένα ουρανός
είναι η αγκαλιά σου
κι αέρας δυνατός
τα πιο τρελά φιλιά σου
κάνε με να πετάξω
ποτέ μου να μην κλάψω
Számomra az ég, a mennyboltozat
A Te ölelésed - Kedvesem!
S a szélnek ereje - nem más, mint
Csókjaid, melyek ereje mindennél hevesebb!
Vigyél fel az égboltra, repíts most engemet!
S én már soha sem sírok - Nélküled!
Η καρδιά μου χαρταετός
κι' όταν φυσάς στα σύννεφα πετάω
μα όταν δε με αγαπάς
από ψηλά στη γη πέφτω και σπάω
Szívem, mint egy papírsárkány
S ha szélként elfújsz engemet...
A felhők közé röppenek!
De ha nem szereted szívemet,
Onnan a magasból - hirtelen lezuhanok a földre, s szívem is széttöri a fájdalom... hogy nem kaphatom meg szívedet!
Zene: Tasos Panagis
Szöveg: Christos Kantzelis
Első előadó: Elli Kokkinou
Μικρός ο κόσμος
Και ταξιδεύουν τόσο γρήγορα τα νέα
Όσα μου κρύβεις φανερά γίναν μοιραία
Τώρα γνωρίζω, μη προσποιείσαι
Αυτός ο άνθρωπος που αγάπησα, δεν είσαι
Kicsiny a világ
S a hírek gyorsan terjednek...
A nyilvánvalónak látszó dolgok, melyeket elrejtettél előlem, most végzetessé váltak
Mostmár tudom, nemcsak sejtem:
Nem Te voltál az, kit én szerettem!
Λυπάμαι ειλικρινά
Σου ‘δωσα πολλά κι ούτε μια φορά
Ούτε που κατάλαβες ποτέ τη διαφορά
Τι να πούμε πια, η σιωπή μιλά
Δεν υπάρχει τίποτα εδώ να με κρατά
Λυπάμαι ειλικρινά
Őszintén sajnálom!
Néked adtam mindent - nem egyszer, nem százszor!
A különbségeket mégsem érezted!
Mit is mondhatnék még? Beszéljen hát a csend,
Semmi sincs, ami még - visszatarthat engemet!
Őszintén sajnálom!
Κλειστός ο δρόμος
Δε θα ‘ρθει σήμερα η αγάπη στην παρέα
Να μου θυμίσει της ζωής μας τα ωραία
Ξέρω τα πάντα, κρυφά τι κάνεις
Είναι το ψέμα σου ο λόγος που με χάνεις
Az út bezárul előttem
A szerelem sem tud eljutni hozzám...
Hogy a szép, együtt töltött pillanatainkat újra eszembe juttassa
Mert már tudok mindent, mit titokban csináltál...
Elveszítettél... a Te hibád, mert folyton csak hazudtál!
Λυπάμαι ειλικρινά
Σου ‘δωσα πολλά κι ούτε μια φορά
Ούτε που κατάλαβες ποτέ τη διαφορά
Τι να πούμε πια, η σιωπή μιλά
Δεν υπάρχει τίποτα εδώ να με κρατά
Λυπάμαι ειλικρινά
Őszintén sajnálom!
Túl sokat adtam Néked, s nem csupán egyszer!
De soha sem érezted a különbségeket!
Mit is mondhatnék még? A csend beszéljen helyettem!
Semmi sincs már, mi itt tartana Melletted!
Őszintén sajnálom - ennyi csupán, mit tehetek!
Υπάρχουν κάποια λάθη
που είναι ασυγχώρητα
που δεν μπορούν να μένουν
πάντα ατιμώρητα
Vannak természetes hibák
Melyek elfelejthetetlenek
Melyeket nem tarthatsz titokban
S értük mindig megfizetsz!
Από τα βάθη της καρδιάς
τώρα συγγνώμη μου ζητάς
και να με πείσεις προσπαθείς
να ξανασμίξουμε εμείς
Szívednek mélyében
Azt kéred - felejtsem el ezeket!
S megpróbálsz meggyőzni arról, hogy
Együtt könnyebb lehet!
Μα εσύ για μένα πέθανες
ύστερα απ'ότι μου έκανες
κι αν τώρα το μετάνιωσες
συγγνώμη αγάπη μου αργησες
άργησες
De számomra Te meghaltál
Azok után, amit tettél velem...
S ha mostanra meg is bántál mindent
Sajnálom Drágám, már későn teszed!
Későn teszed!
Aαααα αααα
μωρό μου αντίο
δεν είναι αστείο
Ooooh,
Drágám, hát viszlát!
Ez nem egy tréfa csupán!
Aαααα αααα
μωρόι μου μάλλον
αγάπησαάλλον
Oooooh,
Drágám, talán...
Valaki mást kellett volna szeretnem?
Όλα έχουν τ'όρια τους
μωρό μου στη ζωή
μα τα δικά μου μόλις
ξεπέρασες εσύ
γι'αυτό και
Mindennek határa van...
Drága, az életben...
De tudnod kell, hogy Te most
Lépted át a vonalat - igen!
S ez az, amiért...
Από τα βάθη της καρδιάς
τώρα συγγνώμη μου ζητάς
μ'αυτό να το σκεφτόσουνα
την ώρα που μ'αρνιόσουνα
Szívednek mélységéből
Azt kéred -- felejtsek el mindent, mit tettél velem!
De ezen akkor kellett volna elgondolkodnod,
Mikor megtagadtál engem, Kedvesem!
Μου λες πως δεν αισθάνεσαι
το ίδιο, σαν πρώτα
μου λες "συγνώμη", χαιρετάς
και κλείνεις την πόρτα
κι εγώ ένα ερείπιο σωστό
ένα μονάχα θα σου πω..
Azt mondod - már nem érzed
Ugyanazt, mint kezdetben...
Azt mondod - "Sajnálom, szervusz..."
S az ajtót bezárod előttem...
Teljesen leromboltad lelkemet...
Így csak egy dolgot mondanék Neked:
Έχει ο καιρός γυρίσματα
δυο όψεις έχουν όλα τα νομίσματα
δε θα 'μαι εγώ, θα 'ναι η ζωή
που θα ραγίσει την καρδιά σου σα γυαλί
έτσι ακριβώς όπως μου το 'κανες κι εσύ
Az idő gyorsan forog
S két oldala van minden éremnek!
Ha én nem leszek, hát majd az élet az,
Mely pohárként zúzza majd össze szívedet!
Pontosan úgy, mint azt velem Te tetted!
Μην κάνεις, σε παρακαλώ
πως δήθεν σε νοιάζει
έγινε τώρα το κακό
κι αυτό δεν τ' αλλάζει
έχω πνιγεί στο δάκρυ μου
μα, έννοια σου, αγάπη μου
Kérlek, ne próbálkozz
Úgy nézni, mint akit nem érdekel...
A rossz dolog már megtörtént...
S ezen változtatni - már nem lehet!
Megfulladok a könnyek közt, melyeket Érted hullajtok el,
De nagyon vigyázz, Kedvesem, mert:
Έχει ο καιρός γυρίσματα
δυο όψεις έχουν όλα τα νομίσματα
δε θα 'μαι εγώ, θα 'ναι η ζωή
που θα ραγίσει την καρδιά σου σα γυαλί
έτσι ακριβώς όπως μου το 'κανες κι εσύ
Az idő gyorsan fordul, pereg,
S minden érmének két oldala van - igen!
Ha én nem, hát majd az élet lesz, mely szívedet
Széthasítja, s szilánkokra törve taszít a semmibe a végtelen,
Pontosan úgy, ahogyan akkoron Te megtetted velem!
Πες μου, πως νιώθεις τώρα που με βλέπεις να πονάω
που προσπαθώ με το ποτό να ξεχαστώ μα δεν μπορώ,
που κάθε βράδυ τη σκιά μου κυνηγάω.
Χαίρεσαι, νιώθεις καλά που έχεις κερδίσει αυτό το παιχνίδι εγωισμού
νιώθεις πιο άντρας που για σένα καταστρέφω ένα-ένα κάθε όνειρο που κάνω
που τον εαυτό μου χάνω, πες μου...
Mondd, hogy érzed magad, most, hogy szenvedni látsz?
S azt, hogy iszom azért, hogy elfelejtselek, de ez lehetetlen?
Hogy minden éjjel üldözöm a saját árnyékom?
Most boldog vagy, jól érzed magad, most hogy megnyerted az önzés játékát - s én vesztettem?
Most férfinak érzed, magad, hogy le tudtál rombolni mindent, mit megálmodtam?
Most hogy elveszítem önmagam? Mondd hát!!!
Μαγκιά μου...
να καταστρέφομαι να καίω τη καρδιά μου,
να 'μαι κομμάτια για τον ψεύτη έρωτα μου
και να τρελαίνομαι που εσύ δεν είσαι εδώ...
A saját ravaszságom
Hogy lerombolom önmagam, s hogy szívem a tűzbe teszem...
S hogy darabokban vagyok az elveszett szerelemtől
S hogy megőrülök, mert nem vagy itt mellettem...
Μαγκιά μου...
να λέω σ' αγάπησα κι ας έχω πέσει έξω,
να ψάχνω δύναμη κι απόψε για ν' αντέξω,
γιατί μαγκιά μου είναι που ακόμα, που ακόμα σ' αγαπώ...
A saját tervem
Hogy azt mondom - szeretlek - még ha a körből kikerültem is...
Hogy erőt gyűjtsek ahhoz, hogy átvészeljem az éjszakát...
De miért ragaszkodom hozzá, hogy szeretlek - még mindig?
Είναι τελικά τόσο αστείο,
αλλά η πραγματική αγάπη φαίνεται όταν χωρίζεις,
όταν όλο σου το είναι θέλει να εκδικηθεί,
όταν κάθε κύταρρο σου τη κατάντια σου μισεί,
όταν όλα αυτά που είχες τώρα μοιάζουν με ψέμα,
όταν νιώθεις προδομένος, όταν φτάνεις στο τέρμα.
Όμως δεν θα σου κάνω τη χάρη,
δεν θα σου δώσω την εκδίκηση γιατί δεν την αξίζεις,
γέλα τώρα που μπορείς...
A végére minden mulatságossá válik
De a valódi szerelem akkor ér el, mikor szakítanak Véled...
Mikor mindeneddel azon vagy, hogy megbosszuld,
Mikor minden helyet gyűlölsz, ahol életed eddig leélted...
Mikor minden hazugságnak tűnik...
Mikor elárulva érzed magad, s mikor a végpontot eléred...
De nem fogok melletted létezni
És nem fogok megbosszulni semmit, mert meg nem érdemled...
Hát nevess csak, amíg megteheted!
Μαγκιά μου...
να καταστρέφομαι να καίω τη καρδιά μου,
να 'μαι κομμάτια για τον ψεύτη έρωτα μου
και να τρελαίνομαι που εσύ δεν είσαι εδώ...
A saját ravaszságom
Hogy lerombolom önmagam, s hogy szívem a tűzbe teszem...
S hogy darabokban vagyok az elveszett szerelemtől
S hogy megőrülök, mert nem vagy itt mellettem...
Μαγκιά μου...
να λέω σ' αγάπησα κι ας έχω πέσει έξω,
να ψάχνω δύναμη κι απόψε για ν' αντέξω,
γιατί μαγκιά μου είναι που ακόμα, που ακόμα σ' αγαπώ
A saját ravaszságom
Hogy azt mondom - szeretlek - még ha a körből kikerültem is...
Hogy erőt gyűjtsek ahhoz, hogy átvészeljem az éjszakát...
De miért ragaszkodom hozzá, hogy szeretlek - még mindig?
Κάθε όνειρο αξίζει, δεν φοβάμαι
κι αν με πρόδοσες εγώ εντάξει θα 'μαι.
Δεν πειράζει να προσέχεις τις ευχές σου
κάθε αύριο θα συναντάς στο χθες σου...
Minden álom széttört, de én mégsem félek,
Még akkor sem, ha tudom, hogy elárultál - de jól vagyok
Hát nem baj, csak vigyázz, mit kívánsz,
Mert egy nap a jövőd találkozni fog a múltaddal - csak ennyit mondhatok...
Τρέξε όσο μπορείς, τρέξε να κρυφτείς
λάθος το σωστό κάνω μα κι αυτό.
Μαγκιά μου...
Fuss, amíg tudsz, fuss, hogy rejtsd magad
Mert ugyan a jó dolgokat is rosszul csinálom, de mindez
Csak az én ravaszságom...
Zene: Mixalis Xatzigiannis
Szöveg: Vasilis Karras
Első előadó: Vasilis Karras
Δεν ξέρω τι βραδιάζει
Και τι μου ξημερώνει
Εκείνο που με νοιάζει
Ποιος απ' τους δυο πληρώνει …κάθε λεπτό
Nem tudom, az éjjel mit hoz számomra,
S a reggel hogyan érhet...
Egy dolog, mely miatt aggódom:
Mi az, miért minden percben megfizetek Néked?
Δεν ξέρω πού πηγαίνω
Ξεχνάω και πώς ήρθα
Μυαλό ψιλοχαμένο
Δεν ξέρω την αλήθεια …ψάχνω να βρω
Nem tudom, hogy hová tartok
S feledtem, hogy honnan jöttem...
Emlékeim elvesztettem,
Az igazságot sem ismerem...
Μη μ’ αγαπάς, παίρνεις μεεγάλο ρίσκο
Οταν πονάς, εγώ τρελά τη βρίσκω
Και μη μ’ αγαπάς εμένα
Είναι το μέλλον σου κανένα
Κάθε μέρα κάθε ώρα
θα σ’ την κάνω ψυχοφθόρα
Ne szeress, mert kockázatos!
Ha megsértődsz... boldogság lesz nékem!
Hát ne szeress engem többé!
Mert Néked már nincs jövőd vélem!
Minden napot, s minden órát
Fájdalmassá teszek, hogy Téged boldogság már többé ne érjen!
Δεν ξέρω τι αρχίζει
Δεν ξέρω τι τελειώνει
Εκείνο που αξίζει
Το χέρι μου απλώνει …για να πιαστώ
Δεν θα ’θελα να πέσω
Γιατί ψηλά με είδες
Δεν θέλω να φορέσω
Καινούργιες αλυσίδες …σ’ ευχαριστώ
Nem tudom, most mi kezdődik
S nem tudom, hogy mi ér véget...
Mi az, mit a sors ad Néked?
Egy kéz nyúl felém - a magasból
Mert nem akarok lezuhanni - s újra szerelembe esni Véled!
Magasan vagyok - ott láthatsz engem!
S többé már nem viselem
Szerelmed láncait - köszönöm, én fel nem veszem!
Πάλι τα χαράματα με βρίσκουν
λιώμα μεθυσμένο και μισό
πράγματα δικάσου να αγγίζω
ν' αγκαλιάζω, να χαιδεύω, να φιλώ..
A hajnal ismét megtalál...
Kidobva, és félben hagyva...
A tárgyakhoz nyúlok, melyek Tőled származnak
Ölelések, aggodalmak, s csókok után kutatva...
Πες μου πού να ψάξω να σε βρώ
μέσα στο μπουκάλι τ' αδειανό
μέσα στου τσιγάρου το καπνό σ' αναζητώ..
Χάνομαι μακρία σου δεν μπορώ
σπάω το ποτήρι που κρατώ
μάτωσα για σένανε και κόπηκα στα δυό..
Mondd, hol keresselek, hogy megtaláljalak?
Az üvegben, mely üresen maradt
S a dohányfüstben is csak Téged kutatlak...
Elveszek, s távol Tőled nem leszek képes folytatni életem...
A poharat is eltöröm, mit kezeimben tartok
Érted hullajtom vérem, s lelkem kettétörte a kínzóan fájdalmas végtelen...
Ξέχασα κι απόψε τ' όνομα μου
ξέχασα ποιός είμαι απ' το ποτό
μόνο ένα πράγμα δεν ξεχνάω
το πρόσωπό σου να μου λέει " σ' αγαπώ " ..
Ma éjjel elfelejtem, hogyan is hívnak, mi a nevem
Az ital miatt - hogy ki vagyok, s mindent elfeledek...
Csak egy dolog van, mit magamból kitörölni soha sem tudok
Arcod, s mikor azt mondod nékem - "Szeretlek"...
Πρώτο τραπέζι είσαι κι εγώ μόνος βουλιάζω
θε μου τα φώτα σβήσε μη δει πως την κοιτάζω
πρώτο τραπέζι πίνεις με άλλον και φιλιέσαι
έτσι απλά με σβήνεις, έτσι απλά σκορπιέσαι
Te az első asztalnál vagy, s én egyedül nézlek...
Istenem, kapcsold le a fényeket, hogy ne lássa, hogy Őt nézem...
Az első asztalnál iszogatsz valakivel, s csókot adsz neki,
S engem csak úgy töröltél az életedből, s nem hagytál magadból semmit sem nékem...
Ήρθε η ώρα να φύγω να μη βλέπω τι τρέχει
έξω έχει ένα κρύο με τρυπάει και βρέχει
¨Ηρθε η ώρα να φύγω να χαθώ να ξεχάσω
να χαθώ μες στους δρόμους ή στην τρέλα να φτάσω
Itt az idő, hogy távozzam, nem akarom látni, mi lesz a folytatás
Kinn hideg van, mely belém fúródik, s az eső csak hullik...
Itt az idő, hogy elmenjek, elvesszek és felejtsek
Hogy elvesszek az utcán, vagy elérjem az őrületet, mely soha el nem múlik...
Το τέλος δεν πληγώνει, πως φτάσαμε ως το τέρμα
τα αισθήματα μου πιόνι που αγκάλιασες με ψέμα
A végzet sem sértett meg - de ez hogyan történhetett?
Az érzések útján hazugsággal öleltél engemet...
Ήρθε η ώρα να φύγω να μη βλέπω τι τρέχει
έξω έχει ένα κρύο με τρυπάει και βρέχει
¨Ηρθε η ώρα να φύγω να χαθώ να ξεχάσω
να χαθώ μες στους δρόμους ή στην τρέλα να φτάσω
Ideje, hogy távozzam, hogy ne lássam, mi lesz a folytatás
Kinn hideg van, mely belém fúródik, s az eső csak hullik...
Itt az idő, hogy elmenjek, elvesszek és felejtsek
Hogy elveszítsem önmagam, vagy elérjem az őrület határát, mely már soha el nem múlik...
Zene: Nikos Papadopoulos // ΝΙΚΟΣ ΠΑΠΑΔΟΠΟΥΛΟΣ
Szöveg: Andreas Kakkonas // ΑΝΔΡΕΑΣ ΚΑΚΚΟΝΑΣ
Első előadó: Giannis Ploutarxos //ΓΙΑΝΝΗΣ ΠΛΟΥΤΑΡΧΟΣ
Τωρα που στεγνωσαν τα δακρυα απ τα ματια
και ενωθηκαν της καρδιας μου τα κομματια
μην ερθεις
Τωρα που εκλεισα βαθια τις αναμνησεις
και πια τις νυχτες δεν γυρευω απαντησεις
μην ερθεις
Most, hogy könnyeim végre felszáradtak,
S szívem darabjai újra összeálltak,
Ne térj vissza hozzám...
Most, hogy emlékeim mélyre temettem magamban,
S nem keresek válaszokat éjszakákon át,
Ne térj vissza hozzám!
Γιατι αν σε δω οτι μου εκανες φοβαμαι μη ξεχασω..
Κι αντι να πω αυτα που πρεπει σ αγκαλιασω
μην ερθεις
Γιατι αν σε δω φοβαμαι γι αλλη μια φορα θα με κερδισεις
και πως ακομα σ αγαπω θα μου θυμισεις..
μην ερθεις
Mert félek, ha meglátlak, elfelejtem mit tettél vélem
S ahelyett, hogy azt mondanám, amit mondanom kéne, átölellek Téged,
Hát ne térj vissza hozzám - kérlek!
Mert félek, ha meglátlak, újra megkapod szívemet,
S arra emlékeztetsz, hogy még mindig szeretlek...
Hát ne térj vissza hozzám, erre kérlek Tégedet!
Τωρα που εμαθα να ζω χωρις εσενα
κι εχω πιστεψει οτι ησουν ενα ψεμα
μην ερθεις
Τωρα που χρωμα η ζωη μου εχει αλλαξει
και η σκια σου δεν μπορει να με τρομαξει
μην ερθεις
Most, hogy megtanultam Nélküled élni,
S most hogy elhiszem, hogy csak egy hazugság voltál,
Ne térj vissza többé...
Most, hogy életem színe megváltozott,
S még az árnyékod sem ijeszthet meg lelkemet,
Ne térj vissza - ennyi, mire kérlek Tégedet!
Και να που ό,τι ψάχνω είναι εδώ
Δεν ήταν τύχη ήταν πάντοτε γραφτό
Το όνειρο θα βγει αληθινό
Όταν το ζήσουμε αγάπη μου κι οι δυο
S most nézd, amit keresek, az itt van
Nem szerencse volt, hisz a sors meg van írva - az egekben...
Az álom valósággá válik
Ha azokat ketten megéljük, Szerelmem...
Η ζωή μου σαν το φύλλο στον αέρα
Ξημερώματα να πέφτει στη φωτιά
Τι κι αν γλίτωσα από την πρώτη σφαίρα
Η επόμενη με βρήκε στην καρδιά
Πόσο μου 'λειψε να λέμε καλημέρα
Σ' ένα στρώμα δύο σώματα αγκαλιά
Πήγαινε με απ' το τίποτα πιο πέρα
Δεν θα αντέξω κι άλλη σφαίρα στην καρδιά
Életem, mint egy falevél a szélben
Mely tűzbe esik, ha eljő a hajnal hasadása...
Mégha az első golyótól megmenekülnék is,
A következő a szívemet úgyis eltalálja...
Mennyire hiányzott, hogy azt mondhassuk - "Jó reggelt!"
S hogy egy ágyban két test pihenjen egymás karjában...
Vigyél hát át, túl a semmin engem,
Újabb golyót ne kelljen elviselnem szívem tájékában!
Και να που ό,τι έχω φανταστεί
Δεν βρίσκει τρόπο τώρα πια να μου κρυφτεί
Στα μάτια σου φεγγάρι έχει βγει
Κι εγώ μια θάλασσα που σε ακολουθεί
Hát nézd, mi az, mit elképzeltem
Már nincs út, mely előlem elrejthet...
Szemedben a Hold fénye ragyogni látszik,
S én a tenger vagyok, mely követni fog Téged...
Πάμε πάλι στην αρχή
Της αγάπης διαδρομή
Μες στα χέρια μου κοιμήσου
Και θα 'μαι εγώ μαζί σου
Για μια ζωή μαζί σου
Gyerünk hát, induljunk el újra, az elejétől
Szerelmünk gyalogútjának...
Aludj csak - itt, a karjaimban
S én Véled it leszek majd
Addig, míg életünk kitart...
Ο Ευριπίδης ο πορτογύρας
ερωτευμένος και προικοθήρας
δε λέει όχι, την αγαπάει
μα μια και τα ‘χει, θέλει να φάει
Αλλά ο γέρος σπαγκοραμμένος
τον βλέπει που ‘ναι ερωτευμένος
και δεν του δίνει του βλάμη προίκα
κι αυτός ξεσπάει στην πιτσιρίκα
Evripidész, a világtekergő srác
Mindig szerelmes, és hozományvadász
Nem mond nemet, Őt szeretné
De, ha már megszerezte, be is kebelezné
Ám, az öreg, a vén zsugori elme
Látja ám rajta, hogy lángol szerelme
És nem ad már a pajtinak hozományt,
Mire az, a lányra üvöltve, okoz botrányt
Ευριπίδη, Ευριπίδη
παίζεις άταχτο παιχνίδι
τι σου φταίει η πιτσιρίκα
αν δε δίνει ο γέρος προίκα
Ευριπίδη, Ευριπίδη
θα το χάσεις το παιχνίδι
Evripidész, Evripidész
Ostoba e játék, amit űzöl, és kész!
Mit vétett néked a kis leány,
Ha nem ad az öreg hozományt?
Evripidész jaj, Evripidész hát,
Úgyis elbukod majd a játszmát!
Ο Ευριπίδης ο πονηράκιας
ερωτευμένος συμφεροντάκιας
πίνει και κλαίει μόνος τα βράδια
και στη μικρή του κάνει τον άντρα
Αλλά ο γέρος περπατημένος
τον βλέπει που ‘ναι ερωτευμένος
και δεν του δίνει του βλάμη προίκα
κι αυτός ξεσπάει στην πιτσιρίκα
Evripidész a ravaszkás
A számítóan szerelmes srác
Magában iszik, és sír át sok éjszakát,
Bár a leányka előtt férfinak mutatja magát
Ám, a már tapasztalt öreg
Látja rajta, hogy igen szerelmes
És nem ad a pajtikának hozományt,
Az meg, a lány előtt csinálja a botrányt
Ευριπίδη, Ευριπίδη
παίζεις άταχτο παιχνίδι
τι σου φταίει η πιτσιρίκα
αν δε δίνει ο γέρος προίκα
Ευριπίδη, Ευριπίδη
θα το χάσεις το παιχνίδι
Evripidész, Evripidész
Ostoba a játék, amit űzöl, és kész!
Mit vétett néked a kis leány,
Ha nem ad az öreg hozományt,
Evripidész jaj, Evripidész hát,
Elbukod úgyis majd a játszmát!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-02-18 22:02:33), összesen 5 alkalommal
Δήμος Αναστασιάδης (2012)
ΣΤΙΧΟΙ - ΒΙΚΥ ΓΕΡΟΘΩΔΟΡΟΥ
ΜΟΥΣΙΚΗ: ΔΗΜΟΥ ΑΝΑΣΤΑΣΙΑΔΗ
Μια αγκαλιά και μια συγγνώμη
πως να γιατρέψουν την καρδιά;
Όσοι πονάνε μένουνε μόνοι....
μα μη μ' αφήνεις μόνο πια!!!
Egy ölelés és egy bocsánatkérés,
Hogyan gyógyíthatná meg a szívem?
Akinek nagy a fájdalma, magára marad...
De Te, többé ne hagyj magamra - kincsem!
Χτίσε μια γέφυρα να' ρθεις εδώ...
πόσο μου λείπεις, πόσο σου λείπω εγώ...
ας μετρηθούμε κι ας χάσουμε κι δυό...
φτάνει να ξέρω πόσο σ' αγαπώ!!!
Építs egy hidat, hogy eljöhess ide...!
Oh, mennyire hiányzol, s mennyire hiányozhatok neked...!
Hadd mérjük össze magunkat, mégha veszítenénk is mindketten...!
Számomra elég, hogy tudom, mennyire szeretlek!!!
Μέρες μικρές χωρίς εσένα
νύχτες φεγγάρια ηλεκτρικά...
τέσσερις στίχοι και ένα ψέμα
πάλι δε βγάζουν πουθενά!!
Rövidke napok múlnak - nélküled
Éjszakénként hold világít - mit áram működtet...
Négy versszak, és egy hazugság,
Mely ismét nem vezet sehová!
Χτίσε μια γέφυρα να' ρθεις εδώ...
πόσο μου λείπεις, πόσο σου λείπω εγώ...
ας μετρηθούμε κι ας χάσουμε κι δυό...
φτάνει να ξέρω πόσο σ' αγαπώ!!! (x2)
Építs egy hidat, hogy eljöhess ide...!
Oh, mennyire hiányzol, s mennyire hiányozhatok neked...!
Hadd mérjük össze magunkat, mégha veszítenénk is mindketten...!
Számomra elég, hogy tudom, mennyire szeretlek!!! (x2)
Nincs beírva úticél.
))
