Jó estét, Kalispera!
Egy dal, amit a görögök nagyon szeretnek, fejből tudnak - "Charoula" Alexiou-val, aki 50 évvel ezelőtt lépett a pályára.
1979. júniusában jelent meg a "Ta tragoudia tis Charoulas" című albumon, dalszerző a máig nagy hatású Manos Loizos.
Sztratosz segített a fordításban, köszönet érte ezúton is!
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά / mindennapi dolgaid
σαν να περιμένουν κι αυτά μαζί μ’ εμένα / mintha várnának velem,
νά ’ρθεις κι ας χαράξει για στερνή φορά. / hogy jöjj, virradjon bár utoljára ránk.
Όλη μας η αγάπη την κάμαρα γεμίζει / Szerelmünkkel megtelik a szoba,
σαν ένα τραγούδι που λέγαμε κι οι δυο, / mint egy dallal, amit együtt énekeltünk,
πρόσωπα και λόγια και τ’ όνειρο που τρίζει, / arcok, szavak, egy zizzenő álom,
σαν θα ξημερώσει τι θα ’ν’ αληθινό. / mikor már felsejlik hogy mi a valóság.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά. / mindennapi dolgaid.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
κι οι πιο καλοί μας φίλοι. / a legjobb barátaink is.
Άλλος στην ταβέρνα, άλλος σινεμά. / Egyik a kocsmában, egy másik a moziban.
Μόνη μου διαβάζω το γράμμα που ’χες στείλει / Egyedül olvasom a levelet, amit küldtél,
πριν να φιληθούμε πρώτη μας φορά. / mielőtt először csókoltuk meg egymást.
Όλη μας η αγάπη την κάμαρα γεμίζει / Szerelmünkkel megtelik a szoba,
σαν ένα τραγούδι που λέγαμε κι οι δυο, / mint egy dallal, amit együtt énekeltünk,
πρόσωπα και λόγια και τ’ όνειρο που τρίζει, / arcok, szavak, egy zizzenő álom,
σαν θα ξημερώσει τι θα ’ν’ αληθινό. / mikor már felsejlik hogy mi a valóság.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά. / mindennapi dolgaid.
Zárásképpen ugyanez a dal egy más előadásban, Sokratis Malamas-szal.
Το φίλημα (Μια βοσκοπούλα αγάπησα) / A csók (Egy pásztorlányt szerettem én)
Vers:
Georgios Zalokostas - Fordította Szabó Kálmán
Μια βοσκοπούλα αγάπησα, μια ζηλεμένη κόρη, / Egy pásztorlányt szerettem én, lángolt a szívem érte,
και την αγάπησα πολύ, - / szép volt, irigyelt, büszke lány,
ήμουν αλάλητο πουλί, / én meg még néma kismadár,
δέκα χρονών αγόρι.- / tízesztendős legényke.
Μια μέρα που καθόμαστε στα χόρτα τ' ανθισμένα, / Mellé ültem egy szép napon a virághímes réten:
- Μάρω, ένα λόγο θα σου πω, / „Máró, hallgass meg engemet,
Μάρω, της είπα, σε αγαπώ, / Máró, szeretlek tégedet
τρελλαίνομαι για σένα.- / őrjítő szenvedéllyel."
Από τη μέση με άρπαξε, με φίλησε στο στόμα / S ő átölelt, és egy tüzes csókkal lezárta számat:
και μούπε: -για αναστεναγμούς, / „Sóhajtoznod, mondd, mire jó?
για της αγάπης τους καϋμούς / Kicsiny vagy, nem neked való
είσαι μικρός ακόμα.- / a szerelem s a bánat."
Μεγάλωσα και την ζητώ... μ' άλλον ζητά η καρδιά της / Megnőttem… ő rég mást szeret, s én csak utána vágyom,
και με ξεχνάει τ' ορφανό... / rám sem gondol már, azt hiszem,
εγώ όμως δε λησμονώ / de én sohase feledem
ποτέ το φίλημά της. / édes csókját a számon.
Fordította: Szabó Kálmán
Λάκης Χαλκιάς ~ Το φίλημα {Μια βοσκοπούλα αγάπησα}
Στὸν καφενὲ ἀπ᾿ ἔξω σὰν μπέης ξαπλωμένος, / Kávéház ajtajánál elnyújtózva a széken
τοῦ ἥλιου τὶς ἀκτῖνες ἀχόρταγα ρουφῶ, / kéjesen, mint török bej, élvezem a napot,
καὶ στῶν ἐφημερίδων τὰ νέα βυθισμένος, / s a legfrissebb újságba belemerülve mélyen,
κανέναν δὲν κοιτάζω, κανέναν δὲν ψηφῶ. / megvetek mindenki mást, oda se hallgatok.
Σὲ μία καρέκλα τὅνα ποδάρι μου τεντώνω, / Jobb lábamat felraktam az egyik szomszéd padra,
τὸ ἄλλο σὲ μίαν ἄλλη, κι ὀλίγο παρεκεῖ / bal lábamat a másik szomszéd padra rakom,
ἀφήνω τὸ καπέλο, καὶ ἀρχινῶ μὲ τόνο / kalapom kissé arrébb hever, s én fanyalogva
τοὺς ὑπουργοὺς νὰ βρίζω καὶ τὴν πολιτική. / a minisztert s a magas politikát szidom.
Ψυχή μου! τί λιακάδα! τί οὐρανὸς ! τί φύσις ! / Teremtőm! Hogy ragyog rám az égbolt, mily csodás nap!
ἀχνίζει ἐμπροστά μου ὁ καϊμακλῆς καφές, / Fenséges kávéillat csapja meg orromat.
κι ἐγὼ κατεμπνευσμένος γιὰ ὅλα φέρνω κρίσεις, / Tüstént megszáll az ihlet, hogy mindent kritizáljak,
καὶ μόνος μου τὶς βρίσκω μεγάλες καὶ σοφές. / agyam majd szétfeszíti a sok bölcs gondolat.
Βρίζω Ἐγγλέζους, Ρώσους, καὶ ὅποιους ἄλλους θέλω, / Vadul szidom az angolt, az oroszt, s aki csak jön,
καὶ στρίβω τὸ μουστάκι μ᾿ ἀγέρωχο πολύ, / mérgesen sodorintok egyet bajuszomon,
καὶ μέσα στὸ θυμό μου κατὰ διαόλου στέλλω / s nagy felbuzdulásomban mind a pokolba küldöm,
τὸν ἴδιον ἑαυτό μου, καὶ γίνομαι σκυλί. / még magam sem kímélem, dühös vagyok nagyon.
Φέρνω τὸν νοῦν στὸν Διάκο καὶ εἰς τὸν Καραΐσκο, / S hogy eszembe jut Diákosz, s a vitéz Karaiszkákisz,
κατενθουσιασμένος τὰ γένια μου μαδῶ, / elfog a meghatottság, szakállam tépdesem,
τὸν Ἕλληνα εἰς ὅλα ἀνώτερο τὸν βρίσκω, / nincs párja a görögnek, mondhattok róla bármit,
κι ἀπάνω στὴν καρέκλα χαρούμενος πηδῶ. / s vidáman fészkelődöm kényelmes székemen.
Τὴν φίλη μας Εὐρώπη μὲ πέντε φασκελώνω, / A drága Európát százszor is lesajnálom
ἀπάνω στὸ τραπέζι τὸν γρόθο μου κτυπῶ... / és nagyobb nyomatékul az asztalt csapkodom.
Ἐχύθη ὁ καφές μου, τὰ ροῦχα μου λερώνω, / Ki is loccsan a kávé, foltot hagy a ruhámon,
κι ὅσες βλαστήμιες ξέρω ἀρχίζω νὰ τὶς πῶ. / s már istenigazából cifrán káromkodom.
Στὸν καφετζῆ ξεσπάω... φωτιὰ κι ἐκεῖνος παίρνει. / Üvöltök... jön a főnök, nekem ront szitkozódva,
Ἀμέσως ἄνω κάτω τοῦ κάνω τὸν μπουφέ, / siralmas csatatérré lesz a békés sarok,
τὸν βρίζω καὶ μὲ βρίζει, τὸν δέρνω καὶ μὲ δέρνει, / szó szót követ, pofon felel aztán a szóra,
καὶ τέλος... δὲν πληρώνω δεκάρα τὸν καφέ. / s a végén... a kávéért egy garast sem adok.
Ünnepeljük meg Szilvesztert egy klasszikus darabbal! Egy ilyen év végén, mint ez az idei, nem muszáj viccelni...
Ez Odysseas Elytis Nobel-díjas főművének egy rövid részlete.
Az ősbemutató 1964-ben volt, a "népénekes" szerepében a nagy Bithikosis.
A felső videó hangja ennek a feldolgozott verziója. Az alsó 2001-es felvétel, vezényel mindkettőn maga Mikis Theodorakis.
Nem szó szerinti fordítás, a második sor vége "a világ egyetlen partjához" - nekünk 100 éve nincs tengerünk, azt hiszem ez nem lenne érthető.
Szabó Kálmán fordítása a segítségemre volt.
ΜΕ ΤΟ ΛΥΧΝΟ του άστρου # στους ουρανούς εβγήκα / Csillagok mécsével # indultam az égen
Στο αγιάζι των λειμώνων # στη μόνη ακτή του κόσμου / Mezők harmatjában # hol a világ vége
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol találom lelkem # négylevelű könnycsepp!
Τα κορίτσια μου πένθος # για τους αιώνες έχουν / Lányaim gyászolnak # évszázadok óta
Τ'αγόρια μου τουφέκια # κρατούν και δεν κατέχουν / Fiaim a puskát # fogják, de nem tartják
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol találom lelkem # négylevelű könnycsepp!
Stratos: - Bocsáss meg Judit!
De hogy "MÉLTÓ"-n emlékezzünk a szövegre ésSzabó Kálmánműfordítóra, idézni próbálom sorait:
Ε' / Ε '
Με το λύχνο του άστρου # στους ουρανούς εβγήκα / Csillagok mécsesével # elindultam az égen
Στο αγιάζι των λειμώνων # στη μόνη ακτή του κόσμου / Mezők csöndességében # a világ végén keresni:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Λυπημένες μυρσίνες # ασημωμένες ύπνο / Szomorú mirtuszágak # ezüstös színű álmok
Μου ράντισαν την όψη # Φυσώ και μόνος πάω / Öntözték búval arcom # szállok magányos szellő:
Που να βρω τη ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Οδηγέ των ακτίνων # και των κοιτώνων Μάγε / Sugarak kormányosa # hálókamrák tündére
Αγύρτη που γνωρίζεις # το μέλλον μίλησέ μου / Jövendő csalhatatlan # tudója, mondd meg nékem;
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Τα κορίτσια μου πένθος # για τους αιώνες έχουν / Lányaim gyászt viselnek # évszázadok során át
Τ'αγόρια μου τουφέκια # κρατούν και δεν κατέχουν / Fiaim vállán puska # markolják, meg nem tartják:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Εκατόγχειρες νύχτες # μες στο στερέωμα όλο / Százkarú éjszakákon # mindenség boltozatján
Τα σπλάχνα μου αναδεύουν # Αυτός ο πόνος καίει / Reszketés rázza bensőm # Égek a fájdalomtól:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Με το λύχνο του άστρου # στους ουρανούς γυρίζω / Csillagok mécsesével # járom az egek útját
Στο αγιάζι των λειμώνων # στη μόνη ακτή του κόσμου / Mezők csöndességében # világ végén keresve:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Szabó Kálmán tisztelője lettem, miután rákerestem, mi mindent köszönhetünk neki! A fordításai között van "A papagáj", egy kis remekmű. Megzenésítte és előadja Miltos Paschalidis, akit már csak azért is megjegyeztem magamnak, mert
1, Matematikát kezdett tanulni, aztán mégis inkább a zenét választotta (de nyilván jó volt matekból...)
2, Online élő koncertet fog adni, először 2021 jan. 24.-én! Nem ingyenes, 7 Euró a jegy, de akkor is remek ötlet! Ahelyett, hogy csak panaszkodna, hogy nem engedik fellépni - mert ugye Görögországban is leállt az élet.
A lenti videóval is lehet kezdeni, jó szórakozást!
Μουσική, Ερμηνεία: Μίλτος Πασχαλίδης / Zene, előadó: Miltos Paschalidis
Στίχοι: Ζαχαρίας Παπαντωνίου / Szöveg: Zacharias Papantoniou
Fordította: Szabó Kálmán
Σὰν ἔμαθε τὴ λέξη καλησπέρα / Hogy megtanulta e szót, "Jónapot",
ὁ παπαγάλος, εἶπε ξαφνικά: / a papagáj egyszer csak így szólt:
«Εἶμαι σοφός, γνωρίζω ἑλληνικὰ / - A lustálkodásból most már elég volt.
τὶ κάθομαι ἐδῶ πέρα!» / Majd meglátjátok: kész ember vagyok.
Τὴν πράσινη ζακέτα του φορεῖ / Tüstént felölti ünneplő ruháját.
καὶ στὸ συνέδριο τῶν πουλιῶν πηγαίνει, / A madárülésszakra elsiet
γιὰ νὰ τοὺς πεῖ μιὰ γνώμη φωτισμένη. / elsütni egy pár okos ötletet.
Παίρνει μιὰ στάση λίγο σοβαρή, / Komoly képet vág: meg kell, hogy csodálják.
ξεροβήχει, κοιτάζει λίγο πέρα / Köhint, körülnéz, hallgat egy nagyot,
καὶ τοὺς λέει: καλησπέρα! / s megszólal: "Jónapot".
Ὁ λόγος του θαυμάστηκε πολύ. / Csettintenek vájtfülű tudós baglyok:
Τὶ διαβασμένος, λένε, ὁ παπαγάλος! / Ez a papagáj milyen olvasott!
Θἆναι σοφὸς αὐτὸς πολὺ μεγάλος, / Sok híres iskolát kijárhatott,
ἀφοῦ μπορεῖ κι ἀνθρώπινα μιλεῖ! / hisz amit mondott, embernyelven hangzott!
Ἀπ᾿ τὶς Ἰνδίες φερμένος, ποιὸς τὸ ξέρει / Azt pletykálják, Indiából hívták meg.
πόσα βιβλία μαζί του νἄχει φέρει, / Hírlik, hozott is néhány láda könyvet.
μὲ τὶ σοφοὺς ἐμίλησε, καὶ πόσα / Bölcs emberek társaságába jár,
νὰ ξέρει στῶν γραμματικῶν τὴ γλώσσα! / ezért pereg a nyelve szaporán.
«Κυρ-παπαγάλε, θἄχουμε τὴν τύχη / - Papagáj úr, kegyeskedjék folytatni
ν᾿ ἀκούσουμε τὶ λὲς καὶ πάρα πέρα;» / e korszakalkotó szónoklatot!
Ὁ παπαγάλος βήχει, ξεροβήχει, / A papagáj köhint csak, hallgat, végre
μὰ τὶ νὰ πεῖ; Ξανάπε: καλησπέρα! / kinyögi újra s újra: "Jónapot".
Όσες μου τύχανε χαρές / Minden öröm, ami velem esett meg
Στα χέρια μετρημένες / Megszámolhatom a kezeimen
Κι όσες αγάπησα φορές / És ahányszor estem szerelembe
Πήρα μονάχα συμφορές / Csak a bajba kerültem
Και μέρες νυχτωμένες / És a napok elsötétültek
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bárhová is mész,
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe szerelmesedsz
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, várj egy kicsit, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bárhová is mész
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe szerelmesedsz
Καρδιά μου λιγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, kicsit állj meg, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Κι εκεί που λές “ποτέ ξανά”, / És amikor azt mondod: többé soha(!),
Το ίδιο λάθος κανεις / Újra ugyanezt a hibát követed el!
Σε άλλον ποντάρεις τα χαρτιά / Megint más lapokra fogadsz
Και ανάβεις πάλι τη φωτιά / És újra tüzet izzítasz, lángra kapsz
Και πάντα ξαναχανεις / És örökké veszítesz
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bármerre is csavarogsz,
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe habarodsz..!
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, várj egy kicsit, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bármerre is csavarogsz,
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe habarodsz..!
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, kicsit állj meg, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bárhová is mész,
Λάθος ανθρώπους αγαπας / Rossz emberekbe szerelmesedsz
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, mielőtt a szívedre hallgatsz, kicsit állj meg!
Όσες μου τύχανε χαρές / Ószesz mu tíchane charész
Στα χέρια μετρημένες / Sztá chérja metriménesz
Κι όσες αγάπησα φορές / Ki ószesz aghápisza forész
Πήρα μονάχα συμφορές / Píra monácha szimforész
Και μέρες νυχτωμένες / Ké méresz nichtoménesz
Akik boldoggá tettek,
egy kézen megszámolom
ahányszor szerettem,
szenvedés lett részem
éjjel és nappal.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λιγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Κι εκεί που λές “ποτέ ξανά”,/ Ki ekí pu lész "poté kszaná!"
Το ίδιο λάθος κάνεις / To ídhjo láthosz kánisz
Σε άλλον ποντάρεις τα χαρτιά / Sze állon pondárisz tá chartjá
Και ανάβεις πάλι τη φωτιά / Ké anávisz páli ti fotjá
Και πάντα ξαναχανεις / Ké pánda kszanachánisz
És ha azt modod "soha többé",
ugyanazt a hibát véted,
rossz lapokra fogadsz
újra tüzet gyújtasz
és mindig újra vesztesz.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπας / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
A Fonetikánál a pirosbetűs fordítást JuditRitaI készítette, akinek erről egy táncos filmrészlet is eszébe jutott, amit szintén ide illesztene:
Az egész filmet nem láttam, de arról van szó, hogy aki táncol, annak a testvére meghalt. A zembekiko mindig egy fájdalmas tánc(-zene) és a "Kardia mou" is egy zeibekiko. Egyfajta sírva-táncolva vigadás. Monológ jellege van, ill. az az érdekes, hogy így is, meg úgy is lehet érteni, hogy saját magának, vagy egy „kedvesnek“ szól. Legalábbis én ezt hallom ki belőle.
Απο την ταινία Γυμνοί στο δρόμο - 1969 της Φίνος Φιλμ με τους
Νίκο Κούρκουλο , Ζωή Λάσκαρη , Βαγγέλη Σειληνό , Σοφία Ρούμπου κ.α.
Az 1969-es: Meztelenek az úton c. filmből a Halál tánca
Ez most egy új dal, néhány napja találtam a Youtube-on, a zene és az előadás nagyon megfogott. A két szerzőről nagyon sok szépet és jót lehetne írni
Az énekesnőt, Maria Papageorgíou-t a "Zenedoboz" című műsorban láttam nemrég, az ERT1-en. Ez egy zseniális műsor, Nikos Portokaloglou a házigazda, minden szerdán 21 órakor, fent van utána az ERT1 internet oldalán. Jó nyelvgyakorlás is meghallgatni a beszélgetős részeket, annak aki már ott tart...
Es az egy friss videó van a dalhoz.
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
άμα κυλά στα μάτια σου / ha a a szemeden gurul
κι άμα κυλά στα χείλη σου / és ha az ajkaidon gördül
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
σαν ξεδιψά το στόμα σου / mintha szomjas lenne a szád
σαν πλένει ένα γέλιο σου / mintha lemosná a nevetésed
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Όχι δεν είναι που ποθώ / Nem, nem erre vágyom
ένα φιλί σου κι ας χαθώ / egy csókod, és hagyj elveszni
είναι που μακρυά σου / távol tőled
σκύβω στ´ αυτί και σε ρωτώ / füledhez hajolok, úgy kérdezlek
τι χρώμα να ‘χει το νερό / milyen színű a víz
που βρέχει τα μαλλιά σου / ami a hajadra hullik
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
άμα χτυπά στα βράχια σου / ha szikláidat éri
κι αν το κρατάς στις χούφτες σου / és ha a kezedben tartod
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
σαν σμίγει με το δάκρυ σου / mintha a könnyeddel keveredne
κι άμα στεγνώνει απάνω σου / és ha megszárad rajtad
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Όχι δεν είναι που ποθώ / Nem, nem erre vágyom
ένα φιλί σου κι ας χαθώ / egy csókod, és hagyj elveszni
είναι που μακρυά σου / távol tőled
σκύβω στ’ αυτί και σε ρωτώ / füledhez hajolok, úgy kérdezlek
τι χρώμα να το νερό / milyen színű a víz
που βρέχει τα μαλλιά σου / ami a hajadra hullik
Η Πούλια που ‘χει εφτά παιδιά / A Fiastyúk csak kotkodál
μέσ' απ' τους ουρανούς περνά, / az égbolton sétafikál
κάποτε λίγο σταματά / Útközben néha meg-meg áll
στο φτωχικό μου και χτυπά. / ablakomon bekandikál:
-Γεια σας τι κάνετε, καλά; / - Jó estét! Hogy vagy? Jól? Derék!
-Καλά, πώς είναι τα παιδιά; / - Köszönöm jól. S a kiscsibék?
-Τι να σας πω εκεί ψηλά / - Jól vannak. Csak rideg az Űr
τα τρώει τ' αγιάζι κι η ερημιά. / Rossz kapirgálni egyedül
-Γι' αυτό πικραίνεσαι κυρά; / - Egyet se búsulj Tyúkanyó!
Δε μου τα στέλνεις εδώ, να. / Nálam lesz dolguk csuda jó
-Ευχαριστώ, μα είναι πολλά, / - Igaz szívű vagy Kislegény
θα σου τη φάνε τη σοδειά. / de hét éhes csőr enni kér
-Δώσε μου καν την πιο μικρή / - Add hát a legkisebb csibéd
τη Μάγια την αστραφτερή. / a villámló varázsigét
-Παρ' τη λοιπόν κι έχε στο νου / - Vidd el és ne feledd soha:
πως θα 'σαι ο άντρας τ' ουρανού. / te vagy mától az Ég Ura
Είπε και πριν βγάλω μιλιά, / Így szól s még föl sem ocsúdok:
μου την καρφώνει στα μαλλιά. / hipp-hopp - hajamban Ő csipog
Λάμπουνε γύρω τα βουνά / Fény gyullad ki a hegyeken
τα χέρια μου βγάζουν φωτιά. / tüzet csihol mindkét kezem
Κι η Πούλια που ‘χει εφτά παιδιά / S a Fiastyúk csak kotkodál
φεύγει και μ' αποχαιρετά. / még elköszön s már messze jár
Παπᾶ, μιὰ κόρη ἀγάπησα / - Atyám, egy lányt szerettem én,
καὶ μ᾿ ἀγαποῦσε σὰν τρελή· / bolondult értem az a lány,
μιὰ μέρα τὴν ἀγκάλιασα, / és megöleltem egy nap én,
πῆρα τὸ πρῶτο της φιλί. / s csókot is kaptam tőle ám!
Παπᾶ, τί συλλογᾶσαι; / Atyám, mi lesz az ára?
-Ἂν τὴν ἀγάπησες πολύ, / - Ha igazán szeretted őt,
συχωρεμένος νἆσαι. / bűnöd meg van bocsátva!
-Μιὰ μέρα ἐκείνη ἐρίχτηκε / - És egy nap, bár szégyenkezett,
στὴν ἀγκαλιά μου ντροπαλή, / ölembe hullott az a lány,
κι ἁμάρτησα κι ἁμάρτησε / és vétkeztem, és vétkezett,
ὄχι μονάχα μὲ φιλί. / és nem csak csókot kaptam ám!
Παπᾶ, τί συλλογᾶσαι; / Atyám, mi lesz az ára?
-Ἂν τὴν ἀγάπησες πολύ, / - Ha igazán szeretted őt,
συχωρεμένος νἆσαι. / bűnöd meg van bocsátva!
-Μιὰ μέρα τὴν παράτησα / - Ám egy nap magára maradt
τὴν ὄμορφην ἁμαρτωλὴ / a szépséges bűnös leány,
καὶ δὲν τῆς ξαναζήτησα / s nem kértem többé csókokat
μήτ᾿ ἀγκαλιὰ μήτε φιλί. / és ölelést se tőle már.
Παπᾶ, τί συλλογᾶσαι; / Atyám, mi lesz az ára?
-Δὲν τὴν ἀγάπησες πολύ, / - Nem szeretted őt igazán.
καταραμένος νἆσαι. / Kisérjen Isten átka!
Στίχοι: Ρήγας Φερραίος
Μουσική: Χρήστος Λεοντής
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Ξυλούρης
Θούριος (λεπτομέρειες)(Greek) / Harci induló (részletek) (Hungarian)
Ως πότε παλικάρια, θα ζούμε στα στενά, / Bajtársak, meddig éljünk bujdosva, szűkösen,
μονάχοι σα λιοντάρια, στις ράχες στα βουνά; / Magányos oroszlánként a hegygerinceken? /x2
Κάλλιο είναι μιάς ώρας ελεύθερη ζωή, / Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,
παρά σαράντα χρόνια, σκλαβιά και φυλακή. / Mint negyven esztendeig viselni rabigát. /x2
[b]Σπηλιές να κατοικούμε, να βλέπουμε κλαδιά, / Barlang legyen lakásunk és társunk odvas ág?
να φεύγωμ’ απ’ τον κόσμον, για την πικρή σκλαβιά; / Fussunk ki a világból, mert fáj a szolgaság? / x2
Κάλλιο είναι μιάς ώρας ελεύθερη ζωή, / Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,
παρά σαράντα χρόνια, σκλαβιά και φυλακή. / Mint negyven esztendeig viselni rabigát. /x2
[b]Να χάνωμεν αδέλφια, πατρίδα και γονείς, / Elhagyjuk jó szülőink, testvérünk és hazánk,
τους φίλους, τα παιδιά μας, κι όλους τους συγγενείς; / Gyermekeink, barátunk, s minden atyánkfiát?
Κάλλιο είναι μιάς ώρας ελεύθερη ζωή, / Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,
παρά σαράντα χρόνια, σκλαβιά και φυλακή. / Mint negyven esztendeig viselni rabigát. /x2
Τι σ’ ωφελεί αν ζήσεις, και είσαι στη σκλαβιά; / Mit használ az, ha élsz is, de más szolgája vagy?
στοχάσου πως σε ψένουν, καθ’ ώραν στην φωτιά. / Érezd, hogy tüzes nyárson pörkölik húsodat!
… / …
Βουλγάροι κι Αρβανήτες, Αρμένιοι και Ρωμιοί, / Bolgárok és albánok, görögök és szerbek,
Αράπηδες και άσπροι, με μια κοινήν ορμή, / Arabok és fehérek, a Szabadság mellett
Για την ελευθερίαν, να ζώσωμεν σπαθί, / Egy lendülettel fogjuk mindnyájan fegyverünk,
πως είμαστ’ αντριωμένοι, παντού να ξακουσθή. / Hadd hallják hét határon is túl: nem remegünk!
… / …
Του Σάββα και Δουνάβου, αδέλφια Χριστιανοί, / Száva és Duna menti keresztény testvérek,
με τα άρματα στο χέρι, καθ’ ένας ας φανή, / Ragadjatok mind fegyvert, kicsiny és nagy népek!
Το αίμα σας ας βράση, με δίκαιον θυμόν, / Jogos dühtől forr vérünk, kicsinyek és nagyok,
μικροί μεγάλοι ομώστε, τυρράννου τον χαμόν. / Esküdjetek, elűzzük végre a Zsarnokot!
… / …
Με μια καρδιά όλοι, μια γνώμη, μια ψυχή, / Egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal hát
χτυπάτε του τυράννου, την ρίζα να χαθή. / Sújtsunk le gyökerére, vesszen a zsarnokság:
Να ανάψουμε μια φλόγα, σε όλην την Τουρκιά, / A török birodalmat borítsa el a láng
να τρέξει από την Μπόσνα, και ως την Αραπιά. / És járja Boszniától Arábiáig át!
Ψηλά στα μπαϊράκια, σηκώστε τον σταυρόν, / Fel a keresztes zászlót, harcunkban ez a jel,
και σαν αστροπελέκια, χτυπατε τον εχθρόν. / Csapjunk az ellenségre, ahogy villám felel!
Ποτέ μη στοχασθήτε, πως είναι δυνατός, / Ne gondoljatok arra, hogy nagy az ereje,
καρδιοκτυπά και τρέμει, σαν τον λαγόν κι αυτός. / Mint a nyúl, úgy reszket majd s-riadtan ver szíve
… / …
Λοιπόν γιατί αργήτε, τι στέκεσθε νεκροί; / Rajta hát, mire vártok némán, mint a halott?
ξυπνήστε μην είστε ενάντιοι κι εχθροί. / Ébredjetek, nehogy majd megfutamodjatok!
Πως οι προπάτορές μας, ορμούσαν σα θεριά, / Mint amilyen elszántan őseink harcoltak,
για την ελευθερία, πηδούσαν στη φωτιά. / Mikor a Szabadságért a tűzbe gázoltak,
Έτσι κι ημείς, αδέλφια, ν’ αρπάξουμε για μια / Testvérek, ez vár ránk is, az idő erre int,
τα άρματα, και να βγούμεν απ’ την πικρή σκλαβιά. / Hogy örökre lerázzuk keserves láncaink.
Να σφάξουμε τους λύκους, που στον ζυγόν βαστούν, / Öljük őket halomra, kik gyeplőt tartanak,
και Χριστιανούς και Τούρκους, σκληρά τους τυραννούν. / S törököt és keresztényt járomba hajtanak!
Στεργιάς και του πελάγου, να λάμψη ο σταυρός, / Szárazon és vízen a szent Kereszt ott ragyog,
και στην δικαιοσύνην, να σκύψη ο εχθρός. / S az Igazság lábánál a Gonosz térdre rogy,
Ο κόσμος να γλυτώση, απ’ αύτην την πληγή, / S megszabadul a világ végre e rút sebtől,
κ’ ελεύθεροι να ζώμεν, αδέλφια εις την γη. / Hogy szabadon élhessünk, testvérek, a földön!
Τώρα Μιλάω Εγώ / Most én beszélek Δήμος Αναστασιάδης
Τώρα εγώ μιλώ,
τώρα θ'ακουστώ,
όσο κι αν φωνάξεις.
Τώρα σαν νερό,
όλα θα στα πω
και μετά με πράξεις.
Πάντα σ' άκουγα και υπέμενα βουβά.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν θα'σαι πια το ψέμα μου.
Δεν θα ταΐζω εγωισμούς σου, με το αίμα μου.
Τώρα θα φύγω, σώπα για λίγο κι' άκου πως κάνει η καρδιά κάτω απ'το δέρμα μου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν είμαι πια συμπαίχτης σου.
Κι αν θες να κρίνεις, κοίτα πρώτα τον καθρέφτη σου.
Σώπα για λίγο, τώρα θα φύγω, στον εαυτό σου, μόνο εκεί θα βρεις τον φταίχτη σου.
Τώρα εγώ μιλώ,
που' χα ουρανό, τα δικά σου χέρια.
Τώρα εγώ μιλώ,
που έχασα καιρό, βρίζοντας τ' αστέρια.
Πάντα σ'άκουγα και υπέμενα βουβά....
πάντα σ' άκουγα και υπέμενα βουβά.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν θα'σαι πια το ψέμα μου.
Δεν θα ταΐζω εγωισμούς σου, με το αίμα μου.
Τώρα θα φύγω, σώπα για λίγο κι' άκου πως κάνει η καρδιά κάτω απ'το δέρμα μου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν είμαι πια συμπαίχτης σου.
Κι αν θες να κρίνεις, κοίτα πρώτα τον καθρέφτη σου.
Σώπα για λίγο, τώρα θα φύγω, στον εαυτό σου, μόνο εκεί θα βρεις τον φταίχτη σου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν θα'σαι πια το ψέμα μου.
Δεν θα ταΐζω εγωισμούς σου, με το αίμα μου.
Τώρα θα φύγω, σώπα για λίγο κι' άκου πως κάνει η καρδιά κάτω απ'το δέρμα μου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν είμαι πια συμπαίχτης σου.
Κι αν θες να κρίνεις, κοίτα πρώτα τον καθρέφτη σου.
Σώπα για λίγο, τώρα θα φύγω, στον εαυτό σου, μόνο εκεί θα βρεις τον φταίχτη σου.
Most én beszélek
most meghallgatom
bármennyit kiabál.
Most, mint a víz,
mindent elmondok
majd tettekkel.
Mindig hallgattam rád, és csendben szenvedtem.
Most beszélek, nem leszel többé a hazugságom.
Nem táplálom az egódat a véremmel.
Most elmegyek, csendben maradok egy kicsit, és hallgatom, mit csinál a szívem a bőröm alatt.
Most beszélek, már nem vagyok a csapattársad.
És ha ítélkezni akarsz, először nézz a tükörbe.
Csendben maradj egy kicsit, most megyek, magadhoz, csak ott találod meg a bűnösödet.
Most én beszélek
ahol a mennyország van, a kezed
Most én beszélek
hogy időt vesztegettem a csillagok átkozásával.
Mindig hallgattam rád és csendben tűrtem...
Mindig hallgattam rád, és csendben szenvedtem.
Most beszélek, nem leszel többé a hazugságom.
Nem táplálom az egódat a véremmel.
Most elmegyek, csendben maradok egy kicsit, és hallgatom, mit csinál a szív a bőröm alatt.
Most beszélek, már nem vagyok a csapattársad.
És ha ítélkezni akarsz, először nézz a tükörbe.
Csendben maradj egy kicsit, most megyek, magadhoz, csak ott találod meg a bűnösödet.
Most beszélek, nem leszel többé a hazugságom.
Nem táplálom az egódat a véremmel.
Most elmegyek, csendben maradok egy kicsit, és hallgatom, mit csinál a szív a bőröm alatt.
Most beszélek, már nem vagyok a csapattársad.
És ha ítélkezni akarsz, először nézz a tükörbe.
Csendben maradj egy kicsit, most megyek, magadhoz, csak ott találod meg a bűnösödet.
Amíg nem jön fordítás, addig itt egy Goooglis...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-24 12:38:11), összesen 1 alkalommal
Πρώτη σου φορά μου λες πως σου συμβαίνει αυτό
Πως τρελαίνεσαι και δεν μπορείς ούτε λεπτό
Μακριά από τη δική μου αγκαλιά
Τα δικά μου τα φιλιά
Δε κοιμάσαι
Λες παντού με βλέπεις, πως φοβάσαι
Μην χαθεί όλο αυτό
Εγώ
Στη ζωή σου λες πως φέρνω πανικό
Εγώ
Αχ και να ξέρες ακόμα τι μπορώ
Εγώ
Κι ότι είχες παλιό
Πλέον ζει στο κενό
Sorry αν φταίω μα έτσι απλά είμαι εγώ
Πρώτη σου φορά μου λες πως τόσο αγαπάς
Είχες μάθει στο να φεύγεις να τα παράτας
Μα μη με συγκρίνεις με τα χθεσινά
Εδώ δεν περνούν αυτά
Δε κοιμάσαι
Λες παντού με βλέπεις, πως φοβάσαι
Μην χαθεί όλο αυτό
Εγώ
Στη ζωή σου λες πως φέρνω πανικό
Εγώ
Αχ και να ξέρες ακόμα τι μπορώ
Εγώ
Κι ότι είχες παλιό
Πλέον ζει στο κενό
Sorry αν φταίω μα έτσι απλά είμαι εγώ
Εγώ
Στη ζωή σου λες πως φέρνω πανικό
Εγώ
Αχ και να ξέρες ακόμα τι μπορώ
Εγώ
Κι ότι είχες παλιό
Πλέον ζει στο κενό
Sorry αν φταίω μα έτσι απλά είμαι εγώ
Ez az első alkalom, hogy elmondja nekem, hogyan történik ez veled
Hogy megőrülsz, és egy percig sem tudsz
Távol a saját karjaimtól
A csókjaim
Nem alszol
Azt mondod, mindenhol látsz engem, hogy félsz
Ne hagyja, hogy ez az egész veszendőbe menjen
én
Az életedben azt mondod, hogy pánikot okozok
én
Ó, és még mindig tudod, mit tehetek
én
És hogy volt egy régi
Most bizonytalanságban él
Elnézést, ha én vagyok a hibás, de ez csak én vagyok
Ez az első alkalom, hogy elmondod, mennyire szeretsz
Azt tanultad, hogy elhagytál, és feladod
De ne hasonlíts a tegnapihoz
Ez itt nem történik meg
Nem alszol
Azt mondod, mindenhol látsz engem, hogy félsz
Ne hagyja, hogy ez az egész veszendőbe menjen
én
Az életedben azt mondod, pánikot hozok
én
Ó, és még mindig tudod, mit tehetek
én
És hogy volt egy régi
Most bizonytalanságban él
Elnézést, ha én vagyok a hibás, de ez csak én vagyok
én
Az életedben azt mondod, pánikot hozok
én
Ó, és még mindig tudod, mit tehetek
én
És hogy volt egy régi
Most bizonytalanságban él
Elnézést, ha én vagyok a hibás, de ez csak én vagyok
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-24 12:40:39), összesen 1 alkalommal
Music & lyrics by Kostis Maraveyas
Recorded by Kostis Maraveyas & Nikos Angloupas
Mixed & mastered by Nikos Angloupas
Drums: Kriton Bellonias
Bass: Nikos Angloupas
El Guitar: Angelos Angelidis
Saxophone: Christos Kalkanis
Trombone: Jim Staridas
Voice, synths, synth bass, el guitar, percussions: Kostis Maraveyas
Written & Directed by Kostas Karydas
Produced by Kostas Karydas & Maria Lida Stavrakaki
Cinematography by Marios Tsipopoulos
Art Direction by Lina Patsiou
Starring as Rita: Erifili Kitzoglou
Styling by Lina Patsiou
Make Up & Hair: Marianna Varlamou
Gaffer: Giannis Tsinogos
Assistant Director: Maria Lida Stavraki
Associate Producer: Natalia Lampropoulou
Production Assistant: Dimitris Tsekos
Post Production: Kostas Karydas
Γραφiστικά: Bob Studio
Μάδησα μια μαργαρίτα
Και θυμήθηκα τη Ρίτα
Ημιυπόγειο στο Παγκράτι
σε ημίδιπλο κρεβάτι
Δεν κοιμόμασταν τη νύχτα
Μου ‘ δειχνε την αλφαβήτα
Θερμός λατίνος εραστής
Απών αιώνιος φοιτητής
Ήταν μια γυναίκα ψεύτρα
Μια κακούργα μια πλανεύτρα
Την αγάπησα στ΄ αλήθεια
Κι όλο τη θυμάμαι
Ρίταααααα
Φοιτητές στο Φι Πι Ψι
Με κρασί κι επιτραπέζια
Τώρα γόβα λουμπουτόν
Τσιφτετέλια στα τραπέζια
Πόσο έχει αλλάξει η Ρίτα
Ούτε ξέραμε και οι δύο
Προς τα που ‘ναι η σχολή
Με είχε γράψει Ανταρσία
εγώ παιδί από επαρχία
Φεστιβάλ όλη τη μέρα
Κάπου στη Γεωπονική
Εκεί κατάλαβα πως ήταν
Ελαφρών ηθών πολύ
Ήταν μια γυναίκα ψεύτρα
Μια κακούργα μια πλανεύτρα
Την αγάπησα στ΄ αλήθεια
Κι όλο τη θυμάμαι
Ρίταααααα
Φοιτητές στο Φι Πι Ψι
Με κρασί κι επιτραπέζια
Τώρα γόβα λουμπουτόν
Τσιφτετέλια στα τραπέζια
Πόσο έχει αλλάξει η Ρίτα
Googli fordítás:
Százszorszépet választottam
És eszembe jutott Rita
Félszuterén Pagratiban
félig franciaágyban
Éjszaka nem aludtunk
Megmutatta az ábécét
Forró latin szerető
Hiányzó örök diák
Hazug nő volt
Egy gazember, egy cselszövő
Nagyon szerettem őt
És még mindig emlékszem rá
Ritaaaaa
A Phi Phi Psi diákjai
Borral és étkészlettel
Most Louboutin sarkú
Fasírt az asztalokon
Hogyan változott Rita
Egyikünk sem tudta
Arra, ahol az iskola van
Mutiny írt nekem
Vidéki gyerek vagyok
Fesztivál egész nap
Valahol a mezőgazdaságban
Ekkor jöttem rá, hogy milyen
Nagyon könnyed
Hazug nő volt
Egy gazember, egy cselszövő
Nagyon szerettem őt
És még mindig emlékszem rá
Ritaaaaa
A Phi Phi Psi diákjai
Borral és étkészlettel
Most Louboutin sarkú
Fasírt az asztalokon
Hogyan változott Rita
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-07-09 13:48:50), összesen 1 alkalommal
Η νύχτα και τ` αστέρια παίρνουνε φωτιά / Az éjszaka és a csillagok kigyulladnak
μα εμένα η ψυχούλα μου κρυώνει / de a lelkem hideg
σηκώνεται μια δίνη στον ορίζοντα / örvény emelkedik a horizontra
θα είναι της αγάπης μας η σκόνη. / szerelmünk pora lesz.
Το πρώτο πρώτο γέλιο σου να` ρχότανε / Jöjjön az első első nevetés
στα χείλη μου για λίγο να γελούσε / ajkamra egy ideig nevetve
εκείνη η στιγμή που σ` ερωτεύτηκα / abban a pillanatban, amikor beléd szerettem
στο σώμα μου για πάντα θα διαρκούσε. / a testemben örökké tartana.
Η αγάπη πού πάει / A szerelem, ami megy
πώς σκορπίζει, πώς σπάει / hogyan szóródik, hogyan törik
πώς τελειώνουν δυο άνθρωποι μόνοι; / hogy két ember egyedül marad?
Δεν μπορεί όλα αυτά / Mindezt nem teheti meg
που μετράμε αγκαλιά / hogy mérjük az ölelést
σε μια ώρα να γίνονται σκόνη. / egy óra múlva porrá válik.
Η αγάπη πού πάει / A szerelem, ami megy
πώς σκορπίζει, πώς σπάει / hogyan szóródik, hogyan törik
δεν μπορεί, δεν μπορεί / nem lehet, nem lehet
κάτι μένει. / marad valami.
Με ό,τι μένει λοιπόν / Tehát azzal, ami megmaradt
πάνω στο παρελθόν / a múltról
σ` αγαπώ, σ` αγαπώ / Szeretlek, szeretlek
κολλημένη, κολλημένη. / ragasztva, ragasztva.
Θα πάρει ο αέρας τα κομμάτια μας / A szél elviszi a darabjainkat
τους δυο μας θα σκορπίσει ως το φεγγάρι / mi ketten szétszóródunk a Holdra
θα λιώσει το φεγγάρι από τη θλίψη μας / a hold elolvad bánatunktól
κι ένα κενό τη θέση του θα πάρει. / és rés veszi át a helyét.
Nincs beírva úticél.
Rebetiko, Laiko, Entekhno
