Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb’esés üszke.
Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! – úgy édesebb.
Ismét hálás köszönet a dalfordításért Editnek, aki a Sirtos táncház előtt egy órával szokott dalokat tanítani, most hétvégén is csábít mindenkit, akit érdekel a közös éneklés!
NikoTeini (feat. Melisma Ensemble) : Τι ΄θελα και σ'αγαπουσα - Ti thela ke sagapousa
Tι `θελα και σ’αγαπούσα / Ti thela ke sz’ agapusza
και δε καθόμουν καλά, / ke den kathomun kala,
πήρα ζάλη στο κεφάλι, / pira zali szto kefali,
δυο μαχαίρια στην καρδιά. / djo maherja sztin kardja.
Miért akartalak szeretni téged,
miért nem maradtam inkább nyugton?
Elszédült a fejem,
a szívembe pedig két kés hatolt.
Ήθελα να `ρθω το βράδυ / Ithela na rtho to vradhi,
μ’ έπιασε ψιλή βροχή / m’ epjasze pszili vrohi.
Aς ερχόσουν κι ας βρεχόσουν / Asz erhoszun kj asz vrehoszun,
κι ας γινόσουνα παπί / kj asz jinoszuna papi.
Akartam hozzád jönni az este,
de eleredt az eső.
Bárcsak jöttél volna, még ha eláztál volna,
ha bőrig áztál volna is.
Είχα ρούχα να σ’ αλλάξω / Iha ruha na sz’ allaxo,
πάπλωμα να σκεπαστείς / paploma na szkepasztisz,
και κορμάκι ν’ αγκαλιάσεις / ke kormaki n’ agaljaszisz
ώσπου να ξημερωθεί. / oszpu na ximerothi.
Volt ruhám, hogy lecseréld,
paplanom, hogy betakarózz,
és testem, amit ölelhettél volna
egészen hajnalig.
Τα ωραία σου τα μάτια / Ta orea szu ta matja
στον καθρέφτη μην τα δεις / szton kathrefti min ta disz,
γιατί μόνη σ’ αγαπιέσαι / jati moni sz’ agapjesze
και εμένα λησμονείς / ke emena lizmonisz.
A szép szemeidet
ne nézegesd a tükörben,
mert a végén magadat szereted meg,
engem pedig elfelejtesz.
Τι ήθελα και σ' αγαπούσα / Ti íthela ke sz’ agapúsza
και δεν κάθομαν καλά / ke den káthoman kalá,
πήρα ζάλη στο κεφάλι / píra záli szto kefáli,
δυο μαχαίρια στην καρδιά / djo mahérja sztin kardjá.
Miért is akartalak szeretni,
mért is nem maradtam nyugton?
Elkapott egy szédület a fejemben,
a szívembe pedig két kés hatolt.
Ήθελα να 'ρθω το βράδυ / Íthela na rtho to vrádhi,
μ' έπιασε ψιλή βροχή / m’ épjasze pszilí vrohí.
τον θεό παρακαλούσα / tón theó parakalúsza
για να σ' εύρω μοναχή. / já ná évro monahí
Az este el akartam jönni hozzád,
de elkapott a záporeső.
Imádkozva az istenhez is fordultam
hogy rád leljek, egymagadban
Θέλω να βρω τον εαυτό μου / Thélo ná vró ton eáftó mu
να ταξιδέψω να χαθώ / ná takszidhépszo ná hathó
να με πάρει το μυαλό μου / ná mé pári to mjáló mu
σ´ αυτά τα μέρη που αγαπώ / sz’ aftá ta méri p' aghapó
στο κύμα πάνω να κοιμάμαι / sztó kíma páno ná kimáme
και να ξυπνάω σε ακτές / ké ná kszipnáo sze aktész
ηλιαχτίδες να φωτίζουν / iliáhtídhesz ná fotízun
τις σκέψεις μου τις σκοτεινές / tisz szképsziz mu tisz szkotinész
Meg akarom találni önmagam,
utazni akarok, elveszni,
hadd ragadjon magával az elmém
azokra a helyekre, amelyeket szeretek.
A hullám tetején akarok aludni,
és partokon ébredni,
napfény sugarai világítsák meg
sötét gondolataimat.
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át!
Τι κι αν φεύγω μακρυά σου / Ti ki án févgho makriá szu
τι κι αν πέφτεις χαμηλά / ti ki án péftisz hamílá
βάφουν τη γη τα δάκρυα σου / váfun ti ghí tá dhákria szu
που είναι γαλάζια και λευκά / pu'ne ghalázja ké lefká
Mit számít, ha messze megyek tőled,
mit számít, ha mélyre zuhansz,
könnyeid festik a földet,
melyek kékek és fehérek.
Τι κι αν είμαι μακρυά σου / Ti ki án íme makriá szu
εγώ σε αισθάνομαι εδώ / eghó szé eszthánome edhó
γαλάζια είναι τα αισθήματα σου / ghalázja íne tá eszthímatá szu
και το μέλλον σου λευκό / ke to mélon szu lefkó
Mit számít, ha távol vagyok tőled,
én itt is érezlek téged,
érzéseid kékek,
és a jövőd fehér.
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át.
(Élá! / Gyerünk!)
Από την Κέρκυρα στη Χίο / Apó tin Kérkira szti Hío
και από τη Δράμα στα Χανιά / ké apó ti Dhráma sztá Hanyá
είναι γαλάζιο το τοπίο / íne ghalázio to topío
και έχουμε ολόλευκα πανιά / ké éhumé olólefka panyá
Korfutól Híoszig,
és Drámától Haniáig,
kék a táj,
és hófehér vitorláink vannak.
Όλο να δω το μεγαλείο / Ólo ná dhó to meghálío
απ´ του Ολύμπου την κορυφή / áp’ tu Olímbu tín korifí
να ψιθυρίσω δυο στιχάκια / ná pszithiríszo dhjó sztihákja
ελεύθερος για μια ζωή / eleftherosz, já mjá zoí
Látni akarom a nagyságot,
az Olümposz csúcsáról,
elsuttogni két kis sort:
szabadon – egy egész életen át!
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
(Kszaná! / Újra!)
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át.
Να μη φοβάμαι να ξεφύγω / Ná mí fováme ná kszefígho
μα ούτε να παρεκτραπώ / má úte ná parektrapó
και την καρδιά μου να ανοίγω / ké tín kardhjá mu ná anígho
σε κάποιον περαστικό / szé kápjon'e perasztikó
Hogy ne féljek kitörni,
de el sem tévelyedhetek,
és a szívemet hagyjam megnyílni
egy arra járó idegennek
Szabadon egy életen át (ChatGPT - énekelhető változat)
Magam akarom, én meglelni,
és útra kelni, elveszni még,
vigyen messze minden gondom
oda, hol még tiszta az ég.
A hullám hátán elaludni,
partokon ébredni fel,
napfény gyúljon bennem újra,
és ami nyomaszt; űzze el!
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Mit számít, ha messze sodor,
mit számít, ha mélybe hullsz,
könnyeid festik a földet,
kék-fehérben újra gyúlsz.
Mit számít, ha távol vagyok,
én még érzem, hogy itt vagy,
szíved kékje bennem dobban,
a jövőd tiszta, fény marad.
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Korfutól Híoszig,
és Drámától Haniáig,
kék a táj,
és hófehér vitorláink vannak.
Látni akarom a nagyságot,
az Olümposz csúcsáról,
elsuttogni két kis sort:
szabadon – egy egész életre.
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Γιάννα Τερζή & Πασχάλης Τερζής
Στίχοι: Γιάννα Τερζή
Μουσική/Παραγωγή: Γιάννα Τερζή, Λουπασάκης Παντελής (Pade)
Ηχολήπτης Πασχάλη: Γιώργος Μπακάλης
Στούντιο: East Side Recording Studio
Ηχολήπτης Γιάννας: Τάκης Αργυρίου
Στούντιο: 111
Μίξη/Μάστερ: Κυριάκος Αστερίου
Στούντιο: BK Studios
Παίζουν οι μουσικοί:
Βιολί: Βιολέτα
Ακορντεόν: Εύα Μυλωνά
Κιθάρα: Miroslav Cvetković
Κρύψε με μεσ' τα μάτια σου να δω τη δύναμή σου, / Rejts el a szemed mélyén, hadd lássam az erőd,
Κλείσε με μεσ' τη σκέψη σου να γίνω η αφορμή σου, / zárj be a gondolatodba, legyek benned az ok, az ösztönöd.
Όσο ζω θα μετρώ όλα τα αστέρια σου, / Amíg élek, számolom csillagaid fényét,
Δώσε μου ζωή να πιω μέσα από τα χέρια σου, / Adj innom kezeidből az életet, s annak szépségét,
Μέσα απ' τα χέρια σου / A két kezedből.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Μεσ' στο σκοτάδι ψάξε με να νιώσεις τη μορφή μου, / A sötétben keress meg, érezd meg az alakom,
Άπλωσε την παλάμη σου και λύσε τη σιωπή μου, / nyújtsd ki a tenyered, oldd fel bennem a csendet, hagyom.
Όσο ζω θα μετρώ όλα τα αστέρια σου, / Amíg élek, számolom csillagaid fényét,
Δώσε μου ζωή να πιω μέσα από τα χέρια σου, / adj inni életet két kezed melegéből, szépét,
Μέσα απ' τα χέρια σου / két kezedből.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Elképesztő, ahogy az AI zenei ötleteit csak úgy szerte szórja...
s ahogy egy csodás magyar versből a ChatGPT felhasználásával
..érzelmes dalok születhetnek!
Από το δεν-μπορεί — πες μου — μπορεί άραγε / A nem-lehetből, mondjad, még lehet
να γίνει αλλιώς, ή μόνο έτσι γίνεται, / másképp lehet, vagy már csak így lehet,
πως δεν μπορεί αλλιώς, παρά δεν μπορεί; / hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Να σου πω πια «αντίο», θα το ’λεγα, / Kimondanám már, hogy isten veled,
μα μέσα μου ουρλιάζει το δεν μπορεί! / de fölsikolt bennem a nem lehet!
γιατί τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου — / mert hajad, orrod, szájad és szemed -
γιατί θα γίνω πάλι αυτός, αχ, θα γίνω ξανά, / mert az leszek, jaj, megint az leszek,
εκείνο το διωγμένο απ’ την αγέλη, / az a csordából kimart, seblepett,
πληγωμένο, χωρίς μικρό, χωρίς το θηλυκό του, / kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
ένα άγριο ζώο, που γαληνεύει μόνο / csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
όταν το βρίσκει το τέλος στην κάννη του όπλου. / ha puskavégre fogja a halál.
Μα ήρθε το βράδυ — κι ένα τέτοιο βράδυ, / De este lett, és olyan este lett,
που ξαναβρήκα το πρόσωπό σου και το χέρι σου, / megleltem újra arcod és kezed,
κι ο ένας στου άλλου το στόμα κλάψαμε: Δεν μπορεί, / egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
να ’ναι μόνο έτσι, να μην μπορεί αλλιώς! / hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
και τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου. / és hajad, orrod, szájad és szemed.
Κι εγώ που νόμιζα πως ξυπνώ για να ζήσω, / S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
πάλι εδώ είμαι, πάλι ανάμεσα σ’ αυτούς / megint csak itt, megint e dérlepett
τους παγωμένους τοίχους, πάλι στο δεν μπορεί. / falak között, megint a nem lehet.
Τρέμει η καρδιά, χτυπά τα δευτερόλεπτα, / Vacog a szív, veri a perceket,
τα χτυπά — όχι, όχι, όχι, δεν μπορεί! / veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Κι αν βγω στον δρόμο, έτσι βαδίζω: / Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
διασχίζοντας ποτάμια, λαχανιάζοντας βουνά, / gázolva folyót, zihálva hegyet,
γιατί υπήρξαν ποτάμια και υπήρξαν βουνά, / mert voltak folyók és voltak hegyek
και υπήρξαν χρόνια, υπήρξαν άνθρωποι, / és voltak évek, voltak emberek
και τι άλλο υπήρξε! τι υπήρξε! / és mi volt még! mi volt!
κι ύστερα — μια καλοκαιρινή στιγμή / és azután - egy nyári perc
σε μια αυλή του Δεκέμβρη — / december udvarán -
η γέρικη ελπίδα… κι υπήρξαν πρωινά, / a vén remény… és voltak reggelek,
που ξυπνούσα μαζί σου, δίπλα σου, / mikor veled, melletted ébredek
και τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου, / és hajad, orrod, szájad és szemed
και το πουκάμισο, και ο ώμος, και το χέρι σου στο πάπλωμα… / s az ing, s a váll, s a paplanon kezed…
Έτσι μιλά ο λόγος, σαν τη μνήμη — / Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
δεν έχω πια άλλες λέξεις, κι ούτε μπορεί να έχω. / hát nincs szavam több és nem is lehet.
Nincs beírva úticél.
