Στίχοι: Βασίλης Καζούλης
Μουσική: Βασίλης Καζούλης
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καζούλης
Την κιθάρα μου κάνω κατάρτι
στο γαλάζιο να ταξιδεύω
σε ποια θάλασσα και σε ποιο χάρτη
την αγάπη μου να την ξοδεύω
Árbócot csinálok a gitáromból, - miért ne?
Hogy beleutazhassak, a kék vízbe és az égbe!
Ám, mely tengerre, s a világtérkép mely részére,
hogy a szerelem érzésétõl szabaduljak végre?
Μάτια μου, μάτια μου
μόνο να μου γελάς
Egyetlenem! Szemem fénye!
Csak nevess rám!
Το κραγιόν σου βάφει το χρόνο
και που να βρω τα σκαλοπάτια
δειλινά χρωματίζει τον πόνο
ν' ανέβω τ' ουρανού τα παλάτια
A rúzsod, átfesti az idõt,
és merre leljem mégis, a kötélhágcsókat,
- napnyugtakor vérvörösbe borul a bánatom -,
hogy felmehessek én is oda, az égi kastélyokba
Μάτια μου, μάτια μου
μόνο να μου γελάς
Egyetlenem! Szemem fénye!
Csak nevess rám!
Τούτ' η πόλη μ' έχει κρατήσει
στ' όνειρό σου φυλακισμένο
και δεν έχει τρόπο να σβήσει
είμ' απ' έξω και περιμένω
Ez a város ittfogott, bebörtönzött
álmaidba, rácsok közé zárva
és nincs rá mód, hogy eltörlõdjön
Itt állok én, kinn! Reád várva!
Στίχοι: Βασίλης Καζούλης
Μουσική: Βασίλης Καζούλης
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καζούλης
Είσαι περήφανη πολύ, έλα χαμήλωσε λιγάκι
και της καρδιάς σου το μεράκι άφησε μια φορά να βγει.
Είσαι γυναίκα με πυγμή, δώσε μου ραντεβού ξανά
κι αν δεν μας βγάζει πουθενά, κρατά ετούτη την στιγμή.
Csodálatosan büszke vagy, jöjj, hajolj kicsit közelebb, drága
és ez egyszer hadd törjön elõ szívednek rejtett kívánsága
Bár, eltökélt hölgyemény vagy, adj újra magunknak esélyt egy találkára
és tartsd meg ezt a pillanatot, ha az sem vezet sehová majd!
Μα δεν μιλάς δεν γελάς
μόν' κοιτάζεις τα αστέρια,
τα καλοκαίρια.
Ám, nem nevetsz, nem beszélgetsz,
csak merengsz, a csillagokba nézve,
a nyári tiszta légbe
Θες να χορέψουμε μαζί όπως παλιά στο ακρωτήρι
κι άμα μου κανείς το χατίρι, στ' αυτάκι σου θα τραγουδώ
κι ας είναι ευρωπαϊκό κι είναι αστεία τα στιχάκια
στα δυο λευκά σου μαγουλάκια σαν αεράκι θ' ακουμπώ
Nem akarsz táncolni úgy, ahogy akkor tettük, régen, a sziklaszirten?
És ha majd jókedvre hangolsz engem, a fülecskédbe dúdolok néked
mégha európai nóta lesz is az, s a szövege is idétlen, buta szinte
akkor, majd mint egy szellõ, a két fehér arcocskádhoz érek...
Μα δεν μιλάς δεν γελάς
μόν' κοιτάζεις τα αστέρια,
τα καλοκαίρια.
Ám, nem nevetsz, nem beszélgetsz,
csak merengsz, a csillagokba nézve,
a nyári tiszta légbe
Να'μαι στα σύννεφα ψηλά
μ' ένα τηλέφωνο αγκαλιά
όπως οι φλέβες δυνατά
τ' ακούω πάλι να χτυπά
Bárcsak a magas fellegekben lennék,
egy telefonkészülékkel, amit átölelnék!
Ahogyan a szívem hangosan lüktet, ver,
bár újra hallanám, amint az, erõsen megcsörren
Υποχρεώσεις και δουλειά
μου κλέβουν κάτι απ' τη χαρά
Είναι πληγή να σ' αγαπώ
όταν μου είσαι μακριά
Μόνο αν είσαι εσύ, εγώ απαντώ...
Kötelezettségek, munkák, egyébb dolgok
lopkodnak el ezt-azt, a boldogságomból
Egy mély fájdalom nekem, és seb az, hogy úgy szeretlek
épp, amikor tõlem, messzi-távol leledzel!
A kagylóba csak akkor szólok bele, ha Te leszel...!
Μη, δεν είμαι εδώ, όνειρο ζω
και μη με ξυπνάτε τώρα
Μη, για ό,τι καλό ή ό,τι κακό
τα λέμε άλλη ώρα...
Neee! Nem vagyok itt, egy álomban élek,
és neee, ne ébresszetek föl, kérlek!
Ne! Bármi jó hír, vagy bármi rossz is lenne...
máskor beszéljük azt meg, ha lehetne!
Μη, είμαι αλλού σ' άλλη τροχιά,
σ' άλλη γη, σ' άλλη χώρα
Μη, δεν είμαι εδώ, όνειρο ζω,
μη με ξυπνάτε τώρα...
Neee! Másutt vagyok, egy másik bolygón - kérlek -,
egy másik földön, egy más országban élek!
Neee! Nem vagyok itt, egy álomvilágban élek,
és ne, ne ébresszetek föl most, kérlek..!
Να ονειρεύομαι γλυκά
μ' ένα τηλέφωνο αγκαλιά
όπως οι φλέβες δυνατά
τ' ακούω πάλι να χτυπά
Και μόνο αν είσαι εσύ, εγώ απαντώ...
Bár, édes álomba zuhannék
egy telefonkészülékkel, amit átölelnék!
S ahogyan a szívem hangosan lüktetve ver,
bár hallanám újra, amint az, erõsen megcsörren!
És csak akkor veszem fel, ha Te leszel...!
-----------------------------------
I live a dream
I want to be high among the clouds
with a telephone in my arms
just like the veins strongly
to hear it ringing loudly
Obligations and job
steal something of the joy
It is a bleed to love you
when you are away
Only if it is you, I answer
Don’t, I am not here, I live a dream
and don’t wake me up now
Don’t for anything good or anything bad
we can talk about it another time
Don’t I am elsewhere in another orbit,
in another land, in another country
Don’t, I am not here, I live a dream
and don’t wake me up now
I want to be dream nicely
with a telephone in my arms
just like the veins strongly,
I hear it ringing again
And only if it is you, I answer ….
Az egyik unokatestvérem, Görögországból (aki természetesen nem tud magyarul) kérdezte, hogy melyik a kedvenc magyar rock együttesem és kérte, hogy küldjek neki tõlük egy CD-t.
Elküldtem neki egy Tankcsapda Cd-t.
Nagyon meg is tetszett neki az egyik szám, és kérte, hogy fordítsam le neki görögre!
Ha van kedved, segíthetsz nekem a fordításban.
A szám a következõ:
Ülj le mellém
Valamit mondok
Szomjas vagy látom
Egy üveg bort kibontok
Figyelj...
Lehet hogy nem vagy gyenge
De ha a szívedbe szalad a penge
Attól nem érzed magad jobban
Ha a kocsidban bomba robban
Tudom én, erõs vagy persze
De ha a fejedben ott van a fejsze
Vagy a fegyver csövébe nézel
Ott már semmire nem mégy pénzzel és
Hiába vagy gazdag
Ha az égiek leszavaznak
A kocka, ha el van vetve
Te meg a föld alá temetve
Ott már hiába van ügyvéd
Aki a törvényektõl megvéd
Itt senki se golyóálló és
Ha szakad a védõháló
A halálugrás végén a túlvilági T.V.-n majd
Rólad szólnak a hírek
Veled van tele a sajtó
Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó
De ha a Szent-Péter szigetekre már
Be van fizetve az útja
Önnek a Mennyország Tourist
A legjobb szolgáltatást nyújtja
Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén Te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled
És hiába vagy bátor
Mint egy római gladiátor
Aki keményebb mint a szikla
Mégis lehet hogy elég egy szikra
A gyújtózsinór végén
A túlvilági T.V.-n majd
Rólad szólnak a hírek...
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe;
Mondd csak Én melyik ajtón menjek be?
Az emberek meg néznek
Hogy az isten a pénz lett
Sorban nyílnak a bankok és
Az jelenti a rangot
Hogy mennyire állat az autód
Mekkora mellû a nõd és hogy
Meddig bírod feltekerni
A kocsiban a hangerõt
Én már az együttes nevének görögre fordításával is bajban vagyok...
Köszi és üdv!
Stratos: Szerintem, ez inkább a Jorgosznak, vagy a Nikosznak való feladat!
Ezúton, tovább is passzonám feléjük a kérést! Hátha...
Στίχοι: Βούλα Σταματίου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Κώστας Καραφώτης
Φτερά αγγέλου δε φοράς
μα στον παράδεισο με πας
όταν σαν πέλαγος τα μάτια σου αγναντεύω
Κρασί δεν είσαι για να πιω
κι όμως σε βλέπω και μεθώ
όταν στον χάρτη του κορμιού σου ταξιδεύω
Angyal szárnyakat nem viselsz,
ám engem a Paradicsomba cipelsz
amikor -mint a tenger mélyére-, a szemeidbe kémlelek
Nem vagy bor, hogy kiigyalak egy kristálypohárból,
és mégis megrészegülök a tested látványától
amikor tekintetem pontonként végigkalandozik rajtad, mint térképeken
Ποιος είπε πως οι άγγελοι στη γη δεν κατεβαίνουν
ποιος είπε πως στον ουρανό μονάχα ότι πετούν
όσοι δεν ξέρουν ν΄αγαπούν δε το καταλαβαίνουν
πως άγγελοι κι εδώ στη γη πολλοί κυκλοφορούν
Ki mondta, hogy az angyalok a földre sosem ereszkednek?
Ki mondta azt, hogy egyedül odafenn az égben repkednek?
Aki nem tud szeretni, nem is értheti meg sohasem,
hogy az angyalok még a földön is sokszor megfordulnak; idelenn!
Όταν το βλέμμα μου γυρνώ
βλέπω στα μάτια σου ουρανό
να ζουν εκεί στη ξαστεριά σου χίλια αστέρια
Σε μία γη που όπου βρουν οι καταιγίδες τη χτυπούν
εσύ έχεις μόνο στην καρδιά σου καλοκαίρια
Amikor visszafordítom a tekintetem
az ég kékjét látom meg a szemeidben
ahol odafenn a tiszta légben, ezer csillag lakik, él fenn.
Ezen a földön, amire a jégesõ lel, mindent amire ráakad, lever!
Egyedül csak nálad van már, benn a szívedben: forró nyár!
Ποιος είπε πως οι άγγελοι στη γη δεν κατεβαίνουν
ποιος είπε πως στον ουρανό μονάχα ότι πετούν
όσοι δεν ξέρουν ν΄αγαπούν δε το καταλαβαίνουν
πως άγγελοι κι εδώ στη γη πολλοί κυκλοφορούν
Ki mondta, hogy az angyalok a földre sosem ereszkednek?
Ki mondta azt, hogy egyedül odafenn az égben repkednek?
Aki nem tud szeretni, nem is értheti meg sohasem,
hogy az angyalok még a földön is sokszor megfordulnak; idelenn!
Στίχοι: Onirama
Μουσική: Onirama
Πρώτη εκτέλεση: Onirama
Επιστρέφω σε λίγο τα ρολά μου κλειστά
θέλω μόνο να φύγω κι ας γυρίσω ξανά
Επιστρέφω σε λίγο κι ας είναι αργά
τ΄όνειρο δεν αφήνω κι ας κοστίζει ακριβά
Επιστρέφω σε λίγο κι ας μην είσαι εκεί
δεν μπορώ άλλο να μείνω κι ίσως μια άλλη στιγμή
Rögtön visszajövök! Lehúzom a rolót félig,
csak ki kívánok menni, s aztán késõbb visszatérni
Ha késõ lesz is, majd még visszatérek,
ám, az álmaimból nem engedek, ha drágán fizetek is érte!
Elmegyek, - még vissza térek -, még he nem is leszel majd ott,
de se sokat várni nem tudok már itt, sem egyetlen pillanatot!
Μα πώς να χωρέσει ο χρόνος σε μια ευχή
παράξενο παιχνίδι είναι η ζωή
την κλεψύδρα να γυρνούσα κι ότι βγει
αρκεί να ξαναρχίζαν όλα απ΄την αρχή /x2
De hogyan tudna az idõ egy imába beleférni!
Furcsa játék az élet, kicsit nem árt félni...
Ha a homokórát megfordítanám, történjék meg bármi fura,
nekem elég lenne, ha minden az elejétõl kezdõdhetne újra! /x2
Επιστρέφω σε λίγο δε θα πάω μακριά
την αλήθεια θα κρύβω για μια μόνο βραδιά
Επιστρέφω σε λίγο είναι η πόλη μικρή
στην υγειά μας θα πίνω κι ίσως μια άλλη στιγμή
Rögtön visszajövök! Nem megyek messze el,
s az igazságot, csak egyetlen estére rejtem el.
Mindjárt visszatérek, hiszen kicsi ez a városka ám,
az egészségünkre is ihatok majd, másik alkalommal tán!
Μα πώς να χωρέσει ο χρόνος σε μια ευχή
παράξενο παιχνίδι είναι η ζωή
την κλεψύδρα να γυρνούσα κι ότι βγει
αρκεί να ξαναρχίζαν όλα απ΄την αρχή /x2
De hogyan tudna az idõ egy imába beleférni!
Furcsa játék az élet, kicsit nem árt félni...
A homokórát ha megfordítanám, s történjék meg bármi fura,
nekem elég lenne, ha az elejétõl kezdõdhetne minden újra! /x2
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Πόσο για σένα να πονέσω
πόσο πόσο ακριβά να σε πληρώσω
και να σου πω γύρνα ξανά
Μου΄κανες συντρίμμια την καρδιά
μου΄βαλες στα όνειρα φωτιά
έφυγες μα γρήγορα ξεχνάς
κι εδώ ξανάγυρνάς
Mennyire fáj a szívem érted, szenvedek
mennyire, de mennyire drágán fizetek meg érted
és most mondjam neked, hogy újra térj vissza hozzám ?
összetörted a szívemet
felgyújtottad az álmaimat
elmentél, de gyorsan elfelejtesz mindent
és ide visszatérsz újra
Τώρα τι θες
γιατί με καίς
τί να την κάνω τη συγνώμη
που μου λες
Τώρα τι θες
γιατί με καίς
σ΄αυτά που γκρέμισες γυρνάς
χαμένα όνειρα ξυπνάς
πάρτο απόφαση
όλα τέλειωσαν για μας
Most mit szeretnél,
miért nem hagysz nyugodni engem?
mondd mit tegyek,
hogyan bocsássak meg neked?
Most mit szeretnél
miért nem hagysz nyugodni engem?
amit leromboltál, abba visszatérsz
az elvesztett álmokat felébreszted
törõdj bele,
hogy számunkra befejezõdött minden
Πόσο να υποφέρω κι άλλο
πόσο πόσες ζωές να εξαργυρώσω
για λίγα ψεύτικα φιλιά
Μου΄κανες συντρίμμια την καρδιά
μου΄βαλες στα όνειρα φωτιά
τώρα που γυρνάς τίποτα πια
δεν είναι όπως παλιά
Még mi mindent viseljek el,
mennyit, mennyi életet váltsak be?
kevés, hamis csókokért
összetörted a szívemet
felgyújtottad az álmaimat
most már hogyha visszatérsz
semmi nem lesz ugyanolyan, mint régen
Στίχοι: Γιάννης Ρεντούμης
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Ελισάβετ Σπανού
Ίσως να μη σκέφτηκες ποτέ αν εγώ κοντά σου
έκανα τα όχι μου όλα ναι γιατί σ΄αγαπώ
κι όλα πίσω μου τα παίρνεις
ότι μου΄δωσες το κλέβεις
Talán sohase gondoltál még arra, hogy én, meletted
minden tagadó szavam, igenre változtattam, mert szeretlek.
És most visszaveszel tõlem az ég világon mindent,
még elorozod azt is, amit ajándékba adtál nekem
Είχα τόσα σχέδια για μας μόνο για θυμήσου
πράγματα στις φλόγες μιας φωτιάς μοιάζουν τώρα πια
όσο πιο μακριά σου μένω νιώθω πως αργοπεθαίνω
σ΄ένα σπίτι που οι τοίχοι στάζουν τώρα μοναξιά
Pedig, mennyi tervet szõttem rólunk, emlékezz csak!
És most a dolgok, egy hatalmas tûzvész lángjaira hasonlítanak
Minél távolabb kerülök tõled, annál jobban érzem magam haldoklónak
Egy olyan házban, amelynek falaiból most a magány cseppjei hullnak
Τρελαίνομαι που σκέφτομαι πως απ΄τη ζωή μου έχεις φύγει
τρελαίνομαι δε δέχομαι η ζωή μου να΄ναι λίγη
τρελαίνομαι και φαίνομαι να μη ξέρω τώρα πια πού φτάνω
ότι αγάπησα το χάνω σ΄έχω ανάγκη σ΄ότι κάνω
Beleõrülök, ha arra gondolok; elmentél az életembõl!
Beleõrülök, nem tudom elfogadni, hogy az életem silány lesz, és meddõ!
Beleõrülök, és úgy tûnik, hogy nem tudom már hová, meddig érek?
Amit megszerettem; elveszítem, bármit is teszek, Rád van szükségem!
Πάγωσε ο χρόνος ξαφνικά μέσα στο μυαλό μου
κι ένιωσα τον κόσμο να γυρνά μέσα στο κενό
τη στιγμή που μου΄πες φεύγεις κι απ΄τα χέρια μου ξεφεύγεις
Az idõ kõvé vált, megmeredt most, az agyamban hirtelen
És hirtelen átéltem, ahogy világ megfordul, a nagy ûrben köröttem
amikor azt mondtad; hogy elmész, s kezeim közül kisiklasz örökre!
Σαν σκιά στη νύχτα περπατώ μόνη και σε ψάχνω
πράγματά σου αγγίζω να σε βρω μα δεν είσαι εδώ
μοιάζει η μοναξιά με χιόνι και το σώμα μου κρυώνει
δεν αντέχω να μην έχω τη ζεστή σου αγκαλιά
Mint egy árnyék, a sötétben magányosan lépdelek téged keresve,
a tárgyaidat érintgetem, hogy reádleljek, ám nem vagy itt
a magány a hóra hasonlít, és a testem is belevacog
Nem bírom tovább, hogy a forrõ öled, nem bírhatom
Τρελαίνομαι που σκέφτομαι πως απ΄τη ζωή μου έχεις φύγει
τρελαίνομαι δε δέχομαι η ζωή μου να΄ναι λίγη
τρελαίνομαι και φαίνομαι να μη ξέρω τώρα πια πού φτάνω
ότι αγάπησα το χάνω σ΄έχω ανάγκη σ΄ότι κάνω
Beleõrülök, ha arra gondolok; elmentél az életembõl!
Beleõrülök, nem tudom elfogadni, hogy az életem ily silány, és meddõ!
Beleõrülök, és úgy tûnik, hogy nem tudom már hová, meddig érek?
Amit megszerettem; elveszítem, bármit is teszek, Rád van szükségem!
Στίχοι: Άντζυ Σαμίου
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Άντζυ Σαμίου
Φορεμένο ρουχαλάκι με πετάς,
στο κορμάκι σου δε θες να με φοράς.
Σαν κλωστούλα με ξηλώνεις,
με πονάς και με πληγώνεις,
σαν βροχή με μαστιγώνεις,
μου γελάς και μ' αποθεώνεις,
μα, μα:
Ahogy a levetett ruhácskát, úgy dobsz el engem
nem akarsz viselni a kis testeden
Mint a cérnát, úgy tépsz le
fájdalmat okozol és megsebzed szívemet
mint a zápor, korbácsolsz meg engem
nevetsz közben rám és istenítesz
de, no de...
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω
και δίχως όνειρα δε θα μείνω.
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω,
ο πονοκέφαλός σου θα μείνω.
Εγώ, μόνο εγώ.
A kis koldusoddá nem válok
és álmok nélkül nem maradok
a kis koldusod nem leszek ám,
a fejfájásod leszek én majd
Én, csak egyedül én...
Σαν παλιά φωτογραφία με πετάς
και δε ντρέπεσαι καθόλου, δεν πονάς.
Δε μ' ακούς, δε με κοιτάζεις
και στρατόπεδο αλλάζεις,
σαν χαρτί με κομματιάζεις,
σ' αγαπώ και πού με βάζεις,
μα, μα:
Mint a régi fényképeket, úgy dobsz ki engem
és egyáltalán nem szégyelled magad, nem fáj ez neked
Nem hallgatsz meg, s rám sem nézel
megváltoztál és magadat tábornoknak érzed
mint a papírt, úgy szaggatsz szét engem
de bárhova is teszel engem, akkor is szeretlek téged
de, no de...
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω
και δίχως όνειρα δε θα μείνω.
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω,
ο πονοκέφαλός σου θα μείνω.
Εγώ, μόνο εγώ
A kis koldusoddá nem válok
és álmok nélkül nem maradok
a kis koldusod nem leszek ám,
a fejfájásod leszek én majd
Én, csak egyedül én...
Ιδανικές φωνές κι αγαπημένες
εκείνων που πέθαναν, ή εκείνων που είναι
για μας χαμένοι σαν τους πεθαμένους.
Eszményi, és imádott hangjai
azoknak, kik meghaltak, vagy akik úgy
eltüntek, elvesztek számunkra, mint a holtak
Κάποτε μες στα όνειρά μας ομιλούνε·
κάποτε μες στην σκέψι τες ακούει το μυαλό.
Olykor az álmainkban szólnak hozzánk,
ám néha a gondolatainkban hallja meg az elménk.
Και με τον ήχο των για μια στιγμή επιστρέφουν
ήχοι από την πρώτη ποίηση της ζωής μας -
σα μουσική, την νύχτα, μακρυνή, που σβύνει.
És a hanggjaikkal, egy pillanatra visszatérnek
hangok, életünk elsõ költeményeibõl, verseibõl -
mint valami zene, az éjben, oly távoli, s amely lassan elhal, elenyész.
Τιμή σ' εκείνους όπου στην ζωή των / Tiszteld őket, kik azért élnek itt lent,
ώρισαν και φυλάγουν Θερμοπύλες. / hogy megvédjék Thermopíléjüket.
Ποτέ από το χρέος μη κινούντες· / Nem tágítanak a kötelességtől,
δίκαιοι κ' ίσοι σ' όλες των τες πράξεις, / minden dolgukban derekak s kitartók,
αλλά με λύπη κιόλας κ' ευσπλαχνία· / de értik azt is, mi az irgalom.
γενναίοι οσάκις είναι πλούσιοι, κι όταν / Nagylelkűek, ha gazdagok és hogyha
είναι πτωχοί, πάλ' εις μικρόν γενναίοι, / szegények, akkor is segítőkészek,
πάλι συντρέχοντες όσο μπορούνε· / s adakoznak tehetségük felett.
πάντοτε την αλήθεια ομιλούντες, / Az igazságot mindenkor kimondják,
πλην χωρίς μίσος για τους ψευδομένους. / s mégsem gyűlölik a hazugokat.
Και περισσότερη τιμή τους πρέπει / Még több tisztelet jár azoknak, kik
όταν προβλέπουν (και πολλοί προβλέπουν) / előre látják – s ezt sokan teszik –,
πως ο Εφιάλτης θα φανεί στο τέλος, / hogy Ephiáltész megjelenik végül
κ' οι Μήδοι επί τέλους θα διαβούνε. / és Thermopíle mindig elesik.
--------------------------------------------------------
Tisztelet azoknak, akik életükben
Érettek, és őrzik a termopilákat.
Soha nem mozdul el az adósságtól;
igazságos és egyenlő minden cselekedetükben,
hanem szomorúsággal és együttérzéssel is;
bátrak, amikor gazdagok, és mikor
Szegények, mégis bátrak a maguk kis módján,
újra együtt futnak, amennyit csak tudnak;
mindig igazat mond,
de a hazugok iránti gyűlölet nélkül.
És több tiszteletet érdemelnek
amikor jósolnak (és sokan jósolnak)
hogy a Rémálom a végén megjelenik,
és a médek végre átmennek.
Karvelas Nikos:
Καλοκαιρινές διακοπές - Nyári vakáció...
Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Καρβέλας
Θυμήσου τα καλοκαίρια εκείνο τον καιρό
με την παρέα στο Φάληρο το παλιό,
Στον Μπάτη όλοι μαζευόμαστε,
για μπάνιο τα πρωινά,
στην Αμφιτρύτη και στον Άδωνη
το βράδυ σινεμά.
Emlékezz a nyarakra, arra az idõre, amikor
a barátokkal az öreg " Φάληρο "-n,
"Μπάτης"-nál mindannyian összegyültünk,
reggelente, hogy a tengerben fürödjünk,
"Αμφιτρύτη"-nél és " Αδωνης"-nál
pedig az esti mozi, hogy filmet nézzünk
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Nyári vakáció mindörökre,
nyári vakáció mindörökre...
Με κάτι άλλες παρέες είχαμε διαφορές,
και στον Απόλλωνα απ' έξω πέφτανε καρπαζιές,
μα το βραδάκι όλοι στο Sweet Home
με τα κορίτσια αγκαλιά
κάποιο παρτάκι κανονίζαμε μετά το σινεμά.
Más társasággal vitáink voltak, nem egyeztünk
és pofonok is csattantak el, az " Απόλλωνας" -on kívül
de estefelé mindenki ment haza
"édes otthon", a lányokkal összebújva
hogy a mozi után egy kis bulit rendeztünk
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Nyári vakáció mindörökre,
nyári vakáció mindörökre...
Τώρα η παρέα του Φαλήρου ανήκει στο παρελθόν,
η Αμφιτρύτη και ο Άδωνης είναι μπετόν,
Στο Μπάτη απ' έξω γράφει : προσοχή, μολυσμένα νερά, α-α-α
και δεν υπάρχει τίποτα να μας θυμίζει πια-α-α
A " Φάληρο "-i csapat már a múlté
az " Αμφιτρύτη " és az " Άδωνης " is csak beton már, tönkre ment
a " Μπάτης "-ra is kívülrõl az van írva: vigyázat, a víz szennyezett!
és semmi nincs már, ami minket emlékeztetne...
Onar / Όναρ:
Πέτα με ψηλά - Lökj, Repíts a magasba...
Αν νοιώθεις πως αργεί να ξημερώσει πάλι
Αν τρέχεις να προλάβεις μια καινούρια μάχη
Θα 'μαι εδώ το χέρι αν θες να σου κρατήσω
Θα 'μαι εδώ στα όνειρά σου να σε συναντήσω
Ha úgy érzed, hogy a virradat ismét várat magára,
vagy, ha sietsz, hogy odaérhess még egy újabb csatára...
Én itt leszek, ha azt kívánod, hogy tartsam a kezed,
Itt leszek az álmaidban, hogy találkozzak veled!
Πέτα με ψηλά δώσ' μου φτερά να σ' ακολουθήσω
Πάρε με μακριά δώσ' μου φτερά να σε ξαναβρώ
Lökj a magasba engem, repíts, adj nékem szárnyakat, hogy követhesselek
Ragadj el engem messzire, és adj szárnyakat, hogy újra meglelhesselek!
Αν βλέπεις γκρίζα σύννεφα να σε τυλίγουν
Αν έχεις χίλια κύματα για να σε πνίγουν
Θα 'μαι εδώ το χέρι αν θες να σου κρατήσω
Θα 'μαι εδώ στα όνειρά σου να σε συναντήσω
Hogyha szürke fellegeket látsz, melyek körbe vesznek, elborítanak téged,
Ha ezer hullám jön feléd, hogy megfojtson, és legyen mostmár véged
Én itt leszek, ha azt kívánod, hogy tartsam a kezed,
Itt leszek az álmaidban, hogy találkozzak veled!
Πέτα με ψηλά δώσ' μου φτερά να σ' ακολουθήσω
πάρε με μακριά δώσ' μου φτερά να σε ξαναβρώ
Lökj a magasba engem, repíts, adj nékem szárnyakat, követhesselek
Ragadj el engem messzire, és adj szárnyakat, hogy újra meglelhesselek!
!
