"- Ha le mered tenni, örökre elfeledlek...
Máris elfeledtelek!
Mindent amit átéltünk, semmivé válik... Hallod?
Semmivé! Olyan lesz, mintha meg sem történt volna!
Mintha soha nem is léteztél volna...
Nehogy letedd nekem...!
Az érintéseid is, és a csókjaid... minden semmivé válik!
Hallasz engem? Semmivé...!"
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Θυμήσου εκείνα τα κόκκινα απογεύματα
που με είχες σφιχτά μέσα στην αγκαλιά σου
τα λόγια μεγάλα και ωραία, ωραία ψέμματα
κρυμμένα σε κάθε παλμό της καρδιάς σου.
Emlékezz azokra vörösbe hajló délutánokra,
amikor oly szorosan tartottál engem a karjaidban...
Azokra a szép és nagy szavakra, ama csodás hazugságokra,
amik ott rejtvõztek szíved minden egyes dobbanásában
Refren:
Θυμήσου, όταν έλεγες θυμήσου
οτι ήμουν στην ζωή σου όνειρο αληθινό.
θυμήσου, όταν φώναζες αφήσου,
και εγώ έκανα μαζί σου μία βουτιά μες στο κενό.
Emlékezz, amikor azt mondtad... Emlékezz rá, na..!
Hogy én voltam életednek az igazi, nagy álma.
Emlékezz! Amikor azt kiáltottad; - Engedd el...! -
és én veled ugrottam bele a semmibe
Θυμήσου στα δύσκολα είπες να μην νοιάζομαι
πως θα 'σαι στο πλαϊ μου να με προσέχεις,
και τώρα που ήρθε η στιγμή και σε χρειάζομαι
στραμμένη την κάνη στο μέτωπό μου έχεις.
Emlékezz, azt mondtad a nehézségekre; ne törõdjek vele!
És hogy mindig melletem leszel majd, hogy vigyázz rám!
És most, mikor eljött a pillanat, hogy szükségem van rád,
Elfordulsz tõlem, s megváltoztál
Θυμήσου, όταν έλεγες...
Emlékezz, amikor azt mondtad...
Όλα όσα έστρωσε η καρδιά
για να περάσεις πες μου πως γίνεται
έτσι απλά να τα ξεχάσεις
Mindent, amit a szív szépen elrendezett
hogy át át kelj mindenen - mondd meg, hogy lehet
hogy ezt így, egyszerûen elfeledd?
Köszi, köszi, köszi !!!
Igaz lehettem volna egy kicsit türelmesebb, figyelmesebb és akkor biztos rátaláltam volna. Így duplán köszi !!!!
További szép hétvégét !
Στίχοι: Ευσταθία
Μουσική: Φανή Φωτίου
Πρώτη εκτέλεση: Ευσταθία
Μετά απ' αυτόν το χωρισμό
έχω πολλά για να σκεφτώ
όσα μου έδωσες χωρίς ποτέ να ξέρεις
Ez után a szétvállás után,
bõven van min; elgondolkoznom
azon a sok dolgon, amit a tudtodon kívül adtál
Γιατί η καρδιά σου η σκληρή
δεν είχε μάθει τι θα πει
για μιαν αγάπη να πονάς και να υποφέρεις
Mert a kõkemény szíved
sosem tanulta, mit jelent
fájdalomban élni, és szenvedni egy szerelemért
Σ' ευχαριστώ και για την έμπνευση μωρό μου (σ' ευχαριστώ)
σε ευχαριστώ και για την τόση σου απονιά (σ' ευχαριστώ)
για τις ατέλειωτες τις σκέψεις στο μυαλό μου (σ' ευχαριστώ)
Σ' ευχαριστώ που κάτι βγήκε τελικά
Köszönöm neked az inspirációt is, angyalom (köszönöm neked!)
Köszönöm neked azt a rideg közönyt is (köszönöm neked!)
és a fejemben kavargó végtelen sok gondolatot (köszönöm neked!)
Köszönöm neked, hogy valami azért kiderült, végül is
Γι αυτό απ' το σπίτι μου αν περνάς
ανέβα πάνω μην κολλάς
Και θα το δεις πως δεν σου κράτησα κακία
Ezért aztán, ha épp a házamnál jársz,
gyere csak fel, ne ragadj úgy le ott...!
És majd meglátod, hogy nem táplálok veled szemben haragot!
Γιατί αν δεν ήσουνα εσύ
τώρα δεν θα 'χα ερωτευτεί
Και δεν αξίζει μια ζωή χωρίς ουσία
Mert ha Te nem lettél volna
bíz', most meg sem szerelmesedtem volna
És mit érne úgy az élet, ha nincsen benne velõ, lényeg!
Θυμίζει καλοκαίρι τ'αλμυρό φιλί σου
τότε που ήμουν άρρωστη μαζί σου.
A nyár a sós csókodat idézi fel
azt, amikor én a beteged lettem
Nyarat idéz, a sós ízû csókod, az!
Amikor még szerelmedtõl beteg voltam
Θυμίζουν καλοκαίρι τα λυτά μαλλιά σου
θυμίζει θάλασσα η αγκαλιά σου.
A nyár a kiengedett hajadat juttatja eszembe
és a tenger az ölelésedre emlékeztet
Nyarat idéz a kingedett hajad a szélben,
mint a tengerben, úgy szédülök karjaid ölében.
Μου θυμίζεις ότι ωραίο έχω ζήσει
αναμνήσεις που κανείς δε θα τις σβήσει
μου θυμίζεις πάλι τη τρελή τη ζάλη
το γλυκό απ' των φιλιών σου το μεθύσι.
Eszembe juttatod, hogy a gyönyört már átéltem
s az emlékeket, amit kitörölni nem tud majd senki sem
felidézed bennem újra az õrültséget és az émelygést
és az édes csókjaidat, ami engem megrészegített
Έλα πάλι απόψε μια φορά
δεν υπάρχει στην αγάπη διαφορά
δοκιμάσαμε κι αλλού και δε μας πάει
σαν και εμάς κανείς δεν ξέρει να αγαπάει.
Jöjj el ma este újra, még egyszer
a mi szerelmünk nem változott meg
megpróbáltuk máshol is, de az nekünk nem megy
úgy szeretni mint mi, rajtunk kívül senki sem képes
Θυμίζει καλοκαίρι το καυτό κορμί σου
τις νύχτες που κοιμήθηκα μαζί σου.
A nyár a forró testedet idézi fel
az éjszakákat, amikor veled együtt aludtam el
Nyarat idéz fel, a forrón égetõ tested
s az éjszakákra, mikor együtt aludtunk ketten
Θυμίζει καλοκαίρι το χαμόγελο σου
που με ταξίδεψες στο όνειρο σου.
A nyár felidézi a mosolyodat
amikor beutaztad velem az álmaidat
A nyárra emlékeztet a mosolyod,
ahogyan az álmaidban velem körbeutazol
Μου θυμίζεις ότι ωραίο έχω ζήσει
αναμνήσεις που κανείς δε θα τις σβήσει
μου θυμίζεις πάλι τη τρελή τη ζάλη
το γλυκό απ' των φιλιών σου το μεθύσι.
Eszembe juttatod, hogy a gyönyört már átéltem
s az emlékeket, amit kitörölni nem tud majd senki sem
felidézed bennem újra az õrültséget és az émelygést
és az édes csókjaidat, ami engem megrészegített
Έλα πάλι απόψε μια φορά
δεν υπάρχει στην αγάπη διαφορά
δοκιμάσαμε κι αλλού και δε μας πάει
σαν και εμάς κανείς δεν ξέρει να αγαπάει.
Jöjj el ma este újra, még egyszer
a mi szerelmünk nem változott meg
megpróbáltuk máshol is, de az nekünk nem megy
úgy szeretni mint mi, rajtunk kívül senki sem képes
Έλα πάλι απόψε μια φορά
δεν υπάρχει στην αγάπη διαφορά
δοκιμάσαμε κι αλλού και δε μας πάει
σαν και εμάς κανείς δεν ξέρει να αγαπάει.
Jöjj el ma újra, csak egyszer még,
szerelmünk nem változott, nincs különbség!
Próbáltuk ugyan máshol is, de az nem megy nekünk, édes,
mert úgy szeretni - ahogyan mi tudunk -, senki sem képes!
Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Μουσική: Σόλων Αποστολάκης
Πρώτη εκτέλεση: Λίτσα Γιαγκούση
Άκου...
Στην αρχή περίμενα
πίσω απ' το τζάμι
έλεγα όπου να 'ναι θα φανείς
Ύστερα τα δάκρυα
γίνανε ποτάμι
λείπεις και η ώρα πήγε τρεις
Figyelj rám....
Kezdetben még vártam
az ablak mögött vártalak
mondtam semmi nem számít, csak hogy látlak majd
Késõbb a könnyeim
folyóvá váltak
s te nem vagy itt, pedig az óra elütötte már a hármat is
Hallgass ide...!
Még vártalak az elején
leselkedve az ablak üvegén
gondolván - nemsokára, úgyis fel kell tûnjél!
Aztán a könnyek, cseppenként
folyóvá gyûltek és...
Mindjárt három, hiányod hogyan tûrném?
Άκου...
Άκου τι περνάω άκου
λείπεις κι είμαι του θανάτου
η ζωή μου στα χαμένα
άκου πως χτυπάει η καρδιά μου
όταν είσαι μακριά μου
άκου πως χτυπάει για σένα
Άκου...
Figyelj ide...
Figyelj rám, hogy én min megyek végig, csak figyelj
te nem vagy itt és már a halálomon vagyok én
az életem is kárba veszett
hallgasd, hogy ver a szívem
amikor messze vagy tõlem
figyeld, hogy dobog érted
Figyelj...
Hallgass meg...
Hallgasd, hogy min megyek át!
Hiányzol, és közelít a halál,
életem veszendõbe megy...
Hallgasd, hogy dobog a szívem!
Hallgasd, hogyan dobog érted,
amikor távol vagy tõlem!
Hallgasd!
Στην αρχή περίμενα
είχα μια ελπίδα
ήταν θέμα χρόνου να σε δω
Ύστερα κατάλαβα
όταν δε σε είδα
ότι όλα τέλειωσαν εδώ
Άκου...
Kezdetben vártam még
és reménykedtem
volt még értelme a jövõnek, hogy látlak téged
Késõbb megértettem
amikor már nem láttalak, s nem jöttél
hogy itt befejezõdött minden
Figyelj...
Eleinte vártam még
élt még bennem a remény
csak idõ kérdése volt, meglátlak-e?
Aztán ráébredtem én
amikor nem jöttél felém,
hogy itt fejezõdött be minden...
Στίχοι: Νικόλας Άσιμος
Μουσική: Νικόλας Άσιμος
Πρώτη εκτέλεση: Νικόλας Άσιμος
Σαν στα παραμύθια που 'λεγε η γιαγιά / Mint a mesékben, amiket nagymama mesélt
κι όλα τέλειωναν κουφά... / és mindnek vége, süketelés...
Τη μισή αλήθεια κρύβανε κι αυτά / Az igazság felét eltitkolták azok is
ψέμα που κυβερνά... / mert a hazugság, ami uralkodik...
Μάρα Μάρα πήρες μια τρομάρα / Mara Mara, megrémültél
κι ήταν μια φορά / és egyszer, hol nem volt
που μπήκες καθαρά / amikor tisztán beléptél
και ράγισε η κατάρα. / és megtört az átok.
Άμα θα 'ρθει η ώρα να ψυχορραγείς / Ha eljön az ideje, hogy elveszítsd az eszed
κέντα ρυθμούς ζωής. / egyenletes ütemei az életnek
Πρέπει να πεθάνεις και να αναστηθείς / Meg kell halnod, és majd feltámadnod.
ρέντα υπομονής. / türelem -bérlet
Χάρο χάρο σ' έκανα κουμπάρο / Halál, halál, nem fogadtalak sógorommá?
κι ήταν μια φορά / és egyszer volt, hol nem
σε ήρεμα νερά / nyugodt vizeken
που κάναμε τσιγάρο. / mikor együtt sodortunk cigarettát
Τα ανθρωπάκια ζούνε δίχως τη ζωή / Az emberkék élet nélkül élnek
Μάρα βγες απ' το κλουβί / Mara, bújj ki a ketrecből
κι έλα στη δικιά μου τη διαδρομή / és jöjj az én utamra
κι είμαι έρημο πουλί. / és vagyok magányos madárka
Τώρα τώρα πάει κι αυτή η μπόρα / Most, most elmúlt ez a szélvihar is
σήμανε αργή / lassút jelzett
αλλά θα ξαναρθεί / de újra visszatér majd
η τελευταία ώρα. / az utolsó óra.
Ismerik a betűket, ismerik a számokat.
És oda visznek, ahol a legtöbb ember van.
Egy hang elég ahhoz, hogy ne szálljanak ki.
Szorítsd meg a szíved, légy türelmes.
Az igazság megmarad.
Mindent átszö
Az igazság azért létezik, hogy meglássuk.
Még ha meg is büntetik
Hideg vagy meleg, ne félj.
Csak soha ne tűnjön langyosnak.
Amiben hittél és amit szeretsz
Eljön az ideje, hogy menj mellé.
Figyelj és maradj csendben.
És az apához való jog
Ha megvárod, eljön.
Üdvözöllek
Az igazság megmarad.
Mindent átszö
A hullámmal szemben
Ha meghallja a jelet
Földet érsz.
Ön küszködik.
De téged kineveznek.
Az igazság megmarad.
Mindent átszö
Az igazság azért létezik, hogy meglássuk.
Még ha meg is büntetik
Kockával játszottak veled.
Szkripteket írtak
De az igazság meglátható
Még ha meg is bünteti
Stratos:Sajnos, fonetikus kontakt lencsével még nem találkoztam... Ííígy, nem is szolgálhatok vele...
(különben is, Asteri és Geot bedolgozta a következõ oldalra, amíg nem voltam itthon! )
A fenti képen iszonyú barnáknak tûnnek a szemei...
...de ha megnézed ezen az alábbi klippen az elsõ másodpercek szemközeli képeit, Te is el fogsz bizonytalanodni...
Bizony, érdekes szemei vannak Hriszpának...! Messzirõl barnának látszik, de a fényviszonyoktól függõen más és más színben tündöklik...
Az említett klipp kékes-zöldbe hajló fényeiben valóban teljesen világítóan zöld (es-sárga?) árnyalata van!
Ám, ha erre ment volna ki a videó készítõje (hogy észrevegyük, és látszódjék a drága kontakt lencse), jobban kihangsúlyozta volna azt, hogy Hrispa ha egy pillanatra is, de nézzen bele a kamerába! De Õ olyan szemérmesen másmerre fordítja a tekintetét, hogy szerintem tutira nem foglalkoztak ezzel, és nem is visel ilyet!
Στίχοι: Αντώνης Παππάς
Μουσική: Μάριος Ψιμόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Ποιο πάθος τρελό τον κόσμο ελέγχει
ποια μοίρα γεννά ανθρώπους κενούς
Ψυχή με ψυχή χιλιόμετρα απέχει
Σου λέω σ' αγαπώ, μα εσύ δε μ' ακούς
A világot milyen szenvedély irányítja,
s milyen sors szüli az üres embereket?
Lelkem a lelkedtől, kilométerekre van távol
Azt mondom szeretlek, de mintha nem hallanád jól...
Give a chance to love, a chance to love
Can you hear me calling?
Love is never wrong, can make us strong
Don't leave each other alone
Adj lehetőséget szeretni, egy esélyt a szeretetnek
Hallasz engem, ahogy kiáltok neked?
Soha nem a szeretet a hibás, erőssé tesz
Nem hagy békén minket...
Give a chance to love, a chance to love
Can you hear me calling?
Give a chance to love, a chance to love
Do you remember that word?
Adj lehetőséget szeretni, egy esélyt a szeretetnek
Hallasz engem, ahogy kiáltok neked?
Egy lehetőséget adj, egy esélyt a szerelemre,
Erre a szóra emlékszel még?
Ποιο ψέμα ζητά να νιώθουμε ξένοι
Το εγώ να νικά και όχι το εμείς
Η κάθε καρδιά μια πόρτα κλεισμένη
Κι αν πω σ' αγαπώ, θ' ακούσει κανείς;
Milyen hazugság kívánja, hogy egymást idegennek érezzük..?
És hogy az "Én" győzzön, és ne a "Mi"..?
Vagy talán, minden szív egy bezárt ajtó?
S ha azt mondom szeretlek; meghallja majd valaki...?
Is anybody out there who knows where we are going
Someone who cares, who is still in love with our world
Van valaki ott aki tudja, hogy mi merre tartunk?
Valaki, akit érdekel, aki még mindig szerelmes a világunkba?
Στίχοι: Αντώνης Παππάς
Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Δυο τρεις παλιές φωτογραφίες
και του σπιτιού μου το κλειδί
Κι αν μου τα φέρεις τώρα πίσω
σε τι βοηθάει δηλαδή
Két három régi fényképet
és a lakásom kulcsát
Mégha most vissza is hozod nekem
ugyan miben segítene?
Έτσι κι αλλιώς όταν τα αγγίζω
εσένα φέρνω στο μυαλό
Κάθε φορά που τα αντικρίζω
μου κάνουν πιο πολύ κακό
Anélkül, hogy megérinteném õket
úgy is rád gondolok,csak te jársz a fejemben
Minden alkalommal amikor rájuk nézek
sokkal rosszabb lesz nekem
Εσένα θέλω κι όχι όλα αυτά
τα ασήμαντα τα πράγματα που μου 'στειλες
μην τύχει και μου λείψουν
Téged akarlak és nem ezt mindet
ezeket a jelentéktelen dolgokat, amikeket elküldtél
nehogy véletlenül hiányozzanak nekem
Εσένα θέλω να ξανάρθεις
και πώς γίνονται τα θαύματα
και πάλι τα φιλιά σου να μου δείξουν
Téged akarlak, hogy hozzám visszatérj
és hogy a csoda megtörténjen
s errõl a csókjaid tanúskodjanak újra nekem
Εσένα θέλω κι όχι όλα αυτά
τα ασήμαντα αντικείμενα
που αξία πια δεν έχουνε για μένα
Téged akarlak és nem ezt mindet
ezeket a jelentéktelen tárgyakat
ami fontos nekem, az már nincs velem
Εσένα θέλω να γυρίσεις
να σου πω πως σε περίμενα,
εσένα θέλω εγώ, μονάχα εσένα
Téged akarlak, hogy hozzám visszatérj
hogy elmondjam neked, mennyire vártalak téged
téged akarlak én, egyedül téged
Ένα CD και δυο βιβλία
κι ο αναπτήρας μου ο καλός
Για τη δική μας ιστορία
γίνανε απολογισμός
Egy CD és két könyvecske
és az öngyújtóm, a kedvenc
a mi kis történetünkért
a mi múltunkért lettek mérlegelve
Έτσι κι αλλιώς το άρωμά σου
έχουνε πάρει τώρα πια
Και όσο βρίσκομαι μακριά σου
τόσο θυμάμαι τα παλιά
Anélkül, hogy a parfümöd illatát érezném
az emlékek most már magukkal ragadtak engem
és minél messzebb kerülök tõled
a régi dolgok annál többet jutnak eszembe
Στίχοι: Νάσος Σωκρατίδης
Μουσική: Βασίλης Γαβριηλίδης
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Πέρασε μήνας δίχως να τα πούμε
Μα κατα τα άλλα έχουμε δεσμό
Όλο δεν έχεις χρόνο να βρεθούμε
Το θύμα στην υπόθεση είμαι εγω
Eltelt egy hónap, anélkül hogy beszélnénk
de együtt vagyunk ennek ellenére
soha nincs arra idõd, hogy velem legyél
és ez esetben én vagyok a balek
Μα εσυ όλο τριγυρνάς
Και τις ώρες σου περνάς
Σε καινούργιες αγκαλιές
Που θυμίζουν τις παλιές
Δεν θα γίνω θύμα εγω
Της δικής σου της καρδιάς
Θα με χάσεις και μετά
Θα 'ρθείς να παρακαλάς
De te folyton elmászkálsz
és az idõdet máshol töltöd el
más karjában, új ölelésekben
hogy eszedbe juttassák a régi idõket
balek én nem leszek
a te szíved áldozata, a tiedé
el fogsz engem veszíteni és utána
könyörögni jössz majd vissza
Ποτέ στο πρόγραμμά σου δε χωράω
Το κινητό σου πάντα είναι κλειστό
Τις νύχτες όλο μόνη τις περνάω
Το θύμα στην υπόθεση είμαι εγω
A programodba soha nem férek bele
a mobilod mindig ki van kapcsolva
folyton egyedül töltöm az éjjeleket
és ez esetben én vagyok az áldozat
Μα εσυ όλο τριγυρνάς
Και τις ώρες σου περνάς
Σε καινούργιες αγκαλιές
Που θυμίζουν τις παλιές
Δεν θα γίνω θύμα εγω
Της δικής σου της καρδιάς
Θα με χάσεις και μετά
Θα 'ρθείς να παρακαλάς
De te folyton elmászkálsz
és az idõdet máshol töltöd el
más karjában, új ölelésekben
hogy eszedbe juttassák a régi idõket
balek én nem leszek
a te szíved áldozata, a tiedé
el fogsz engem veszíteni és utána
könyörögni jössz majd vissza
Γιατί κάτι που αρχίζει ωραία
θα πρέπει να 'χει πάντοτε κατάληξη μοιραία
Γιατί, γιατί να σ' αγαπήσω
αφού στο τέλος ξέρω πως θα πρέπει να σ' αφήσω
Miért van az, ha valami csodásan kezdõdik el
az mindig véget kell hogy érjen
miért, miért szeresselek
ha majd a végén, tudom hogy el kell hagyjalak téged
Έπιασε βροχή, αγάπη καλοκαιρινή
Φθινόπωρο ξανά και η ζωή μου αδειανή
Δε φτιάχτηκε για μας ετούτη η εποχή
Elkapott az esõ, nyári szerelmem
itt az õsz újra és üres az életem
ez az idõszak nem számunkra készült, nem a miénk
Εμάς κανείς δε μας θυμάται
μια αγάπη από ζάχαρη που τη βροχή φοβάται
Εμείς χωρίς δοξάρι βιόλα
δυο δέντρα φυλλοβόλα
που ζουν μονάχα μια εποχή
Nem emlékszik ránk senki sem
egy szerelem cukorból, ami félt az esõtõl
mi, mint a hegedû vonó nélkül
két lombhullató fa
akik csak egy évszakot élnek meg
Έπιασε βροχή, αγάπη καλοκαιρινή
Φθινόπωρο ξανά και η ζωή μου αδειανή
Δε φτιάχτηκε για μας ετούτη η εποχή
Elkapott az esõ, nyári szerelmem
itt az õsz újra és üres az életem
ez az idõszak nem számunkra készült, nem a miénk
Στίχοι: Δημήτρης Μπινάζης
Μουσική: Δημήτρης Μπινάζης
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Μπινάζης
Δεν το αντέχω ούτε λεπτό
μακριά σου εγώ να μείνω
νιώθω να πέφτω στο κενό
να χάνομαι να σβήνω
Σ΄έχω ανάγκη σε ζητώ
μου λείπεις κι υποφέρω
παίρνω τους δρόμους να σε βρω
κουράστηκα να προσπαθώ
κοντά μου να σε φέρω
Nem bírom tovább egy percig sem
hogy én tõled távol éljek
érzem, ahogy zuhanok a semmibe
hogy elvesszek, s hogy megsemmisüljek
Szükségem van rád, téged kereslek
hiányzol nekem és szenvedek
az utcákat járom, hogy megtaláljalak téged
belefáradtam abba, ahogy erõlködöm, igyekszem
hogy a közelembe hozzalak téged
Μ΄έχεις αρρωστήσει
στη ζωή μου μόνο εσύ μετράς
στην καρδιά μου μόνο εσύ χωράς
Μ΄έχεις αφοπλίσει
στης αγάπης σου τη φυλακή
και σ΄ένα απρόσμενο φιλί
μ΄έχεις κατακτήσει
μ΄έχεις αρρωστήσει
Beteggé tettél már engem
csak te számítasz az életemben
a szívemben csak neked van hely
Lefegyvereztél már engem
szerelmed börtönében
és egy váratlan csókkal, amit nem is reméltem
a tiéd vagyok, megszereztél
beteggé tettél engem
Μακριά σου ο χρόνος δεν περνά
κι οι ώρες μοιάζουν χρόνια
κι οι νύχτες μου επώδυνα
περνάνε το χειμώνα
Σ΄έχω ανάγκη σ΄αγαπώ
μου λείπεις κι είναι κρίμα
να ψάχνω πάλι να σε βρώ
στο ίδιο δρομολόγιο
Θεσσαλονίκη Αθήνα
Az idõ nem halad távol tõled
és az órák éveknek tûnnek
és fájdalmasak az éjjelek
felülmúlták a telet
Szükségem van rád, szeretlek
hiányzol és ez szörnyû nekem
ahogy kereslek téged újra, hogy megtaláljalak
ugyanazon az útvonalon
Szaloniki-Athén
Μ΄έχεις αρρωστήσει
στη ζωή μου μόνο εσύ μετράς
στην καρδιά μου μόνο εσύ χωράς
Μ΄έχεις αφοπλίσει
στης αγάπης σου τη φυλακή
και σ΄ένα απρόσμενο φιλί
μ΄έχεις κατακτήσει
μ΄έχεις αρρωστήσει
Beteggé tettél már engem
csak te számítasz az életemben
a szívemben csak neked van hely
Lefegyvereztél már engem
szerelmed börtönében
és egy váratlan csókkal, amit nem is reméltem
a tiéd vagyok, megszereztél
beteggé tettél engem
Στίχοι: Ευγενία Τρικούβερτη
Μουσική: Γιάννης Πλούταρχος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Στην παρέα προχθές γι΄αυτή μου μιλήσατε
για εκείνη που αγάπησα τόσο
μεσ΄το μυαλό μου πολλές αναμνήσεις ξυπνήσατε
που προσπάθησα χρόνια τόσα χρόνια να διώξω
A többiekkel a minap, Róla beszéltetek nekem
Róla, akit annyira szerettem...
A fejemben rengeteg emléket ébresztettetek fel
amiket annyi-, de annyi éve próbálok kiûzni magamból, feledni el
Όσα κι αν πω ξέρω δε θα σας πείσω
πώς δυο κουβέντες θα χωρέσουν μια ζωή
θα είναι λίγο όσο κι αν προσπαθήσω
σαν τη ζωή ήταν για μένα μοναδική
Beszélhetek bármennyit, úgy sem gyõzhetlek meg benneteket,
hogy néhány szó, ketté választ majd egy életet
nem lesz elég, bármennyire is igyekszem
mint az élet, olyan volt számomra: egyedüüüüli, és kivételes
Μη μιλάτε για κείνη που με άφησε μόνο
Μη μιλάτε για κείνη δεν αντέχω τον πόνο
Ne beszéljetek Róla..! Arról, ki magamra hagyott
Ne beszéljetek Róla..! Mert nem bírom, ha gyötör a fájdalom
Στην παρέα προχθές γι΄αυτή μου μιλήσατε
πώς περνάει με άλλον μου λέτε τα βράδια
Σε ότι άφησα πίσω ξανά με γυρίσατε
και στα μάτια μου πέφτουν, πέφτουν πάλι σκοτάδια
A többiekkel a minap, Róla beszéltetek nekem
Róla, hogy mással hogyan tölti el a sok estét...
S amit már-már magam mögött tudtam, újra felidézõdött elõttem
és a szemeimre sötétség hull, sötétség pereg ismét
Μη μιλάτε για κείνη που με άφησε μόνο
Μη μιλάτε για κείνη δεν αντέχω τον πόνο
Ne beszéljetek Róla..! Arról, ki magamra hagyott
Ne beszéljetek Róla..! Mert nem bírom, ha gyötör a fájdalom
geot:Szia Strato, rég láttunk! [img]https://forum.hwsw.hu/html/emoticons/integet.gif[/img]
(Elnézést a kontárkodásért! )
Semmi-semmi, ...csak nyaraltam egy picit...
Különben sem vagy kontár... Nagyon Profi kis kalóz vagy!
(Már máskor is észrevettem, hogy valaki szépítgeti a hozzászólásokat rajtam kívül, és képeket is illeszt be... Gratula!)
és akkor biztos rátaláltam volna. Így duplán köszi !!!!
!Remélem alaposan körülnéztem 
!
!
)
A fenti képen iszonyú barnáknak tûnnek a szemei...
...csak nyaraltam egy picit... 
