Θύμωσε η Άνοιξη
Και με κοιτά
Στα χέρια πιάστηκα
Με την καρδιά
Megharagudott rám a tavasz,
S csak keményen néz rám,
A karmai közé kerültem...
S a szívem is fáj...
Σχεδόν κοκκίνισα
Από ντροπή
Τον χρόνο σκότωσα
Δεν φταις εσύ
Majd belepirultam
Teljesen a szégyentől,
El, csak az időt csaptam,
S nem te tehetsz erről...
Λάθος δεν έκανα
Λάθος κι αυτό
Πνίγηκε μέσα μου
Ό,τι αγαπώ
Hibát - esküszöm -, nem ejtettem én soha,
Lám, mintha ez is csak egy nagy tévedés volna!
S bennem fojtódott meg,
mindaz, mit szerettem...
Πάντα στο ελάχιστο
Μην εκτεθώ
Ποτέ δεν μπόρεσα
Να γκρεμιστώ
Mindig a legritkábban
Ne ítélj meg ezért, engem
Szinte soha nem tudtam
Romjaimban heverni...
Έχασα χωρίς να παίξω με την ζωή
Σ` έχασα για μια συνήθεια που είχα βρει
Έχασα χωρίς να παίξω μια μουσική
Πάνω σου να κινδυνέψω για μια στιγμή
Veszítettem anélkül, hogy játszottam volna az élettel,
Elveszítettelek egy olyan szokásért, amire ráleltem
Veszítettem anélkül, hogy bármit zenéltem volna
Bárcsak, végveszélyben volnék rajtad, csupán egy pillanatra!
Θύμωσε η Άνοιξη
Και με κοιτά
Στα χέρια πιάστηκα
Με την καρδιά
Megharagudott rám a Tavasz,
S csak keményen néz rám,
A karmai közé kerültem...
S a szívem úgy fáj...!
Σχεδόν κοκκίνισα
Από ντροπή
Τον χρόνο σκότωσα
Δεν φταις εσύ
Szinte belepirultam,
A szégyentől
Agyonütöttem az időt,
Te meg, nem tehetsz erről...!
Έχασα χωρίς να παίξω με την ζωή…
Veszítettem anélkül, hogy játszanék az élettel....
Στίχοι: Γιάννης Ρίτσος
Μουσική: Μίκης Θεοδωράκης
Πρώτη εκτέλεση: Γρηγόρης Μπιθικώτσης
Άλλες ερμηνείες: Γιώργος Νταλάρας
Με τόσα φύλλα σου γνέφει ο ήλιος καλημέρα
με τόσα φλάμπουρα λάμπει, λάμπει ο ουρανός
και τούτοι μέσ' τα σίδερα και κείνοι μεσ' το χώμα.
Σώπα όπου να 'ναι θα σημάνουν οι καμπάνες.
Αυτό το χώμα είναι δικό τους και δικό μας.
Κάτω απ' το χώμα μες στα σταυρωμένα χέρια τους
κρατάνε τις καμπάνας το σχοινί,
προσμένουνε την ώρα, προσμένουν να σημάνουν την ανάσταση
τούτο το χώμα είναι δικό τους και δικό μας
δεν μπορεί κανείς να μας το πάρει
Σώπα όπου να 'ναι θα σημάνουν οι καμπάνες
------------------------------------------------------
Az eredeti dal:
Πόσο εύκολα τα χρόνια μου γλιστρούν συνεχώς
μα οι ώρες ατελείωτες σκονίζουν το φως
λιώνεις πάνω μου θυμίζοντας ρολόι Νταλί
άκουσε με λίγο ακόμα, άκου τη σιωπή
Milyen könnyen csússzannak el számomra az évek...!
De az órák, vég nélkül, csak szórják a port a fényre
Szétolvadsz rajtam, Dali órájára emlékeztetvén
Hallgass egy kicsit még engem, hallgasd a csendet még!
Είναι αδύνατον να νιώσεις τη δική μου ψυχή
δε με ξέρεις κι ας νομίζεις πως με ξέρεις πολύ
είναι αδύνατον να νιώσεις τη δική μου ψυχή
δε με ξέρεις είμαι άλλη έτσι είσαι κι εσύ
Lehetetlen, hogy átérezd az én lelkem,
Engem nem ismersz, még ha azt is hiszed, hogy túl jól ismered!
Lehetetlen, hogy átérezd, milyen az én lelkem!
Nem ismersz, én más vagyok! És ez veled is így lehet...
Τα 'χω πάρει στο κρανίο, σταματάει η καρδιά
με τον οίκτο σου αγριεύω δε σε θέλω κοντά
πόνεσέ με ομορφαίνω απ το ψέμα που λες
όλα είναι πίστεψέ με όλα είναι πληγές
Úgy kapta az agyam a hírt; hogy megáll a szív!
A szánalmadtól megvadulok, és nem kívánom a közelséged
Okozz csak fájdalmat! Megszépülök ha ontod rám a hazugságaid!
Mindenem - hidd el -, mindenem csupa-csupa seb!
Είναι αδύνατον να νιώσεις τη δική μου ψυχή
δε με ξέρεις κι ας νομίζεις πως με ξέρεις πολύ
είναι αδύνατον να νιώσεις τη δική μου ψυχή
δε με ξέρεις είμαι άλλη έτσι είσαι κι εσύ
Lehetetlen, hogy átérezd az én lelkem,
Engem nem ismersz, még ha azt is hiszed, hogy túl jól ismered!
Lehetetlen, hogy átérezd, milyen az én lelkem!
Nem ismersz, én más vagyok! És ez veled is így lehet...
I fíli fíle, íne i ikogéniá mu,
ke mín mu písz
posz éhisz páno ápo djó-trísz!
A haverok jelentik a családom, barátom!
És nekem ne mondd,
hogy nálad több lenne, mint kettő-három!
Tá ónirá mu íne í Odissziá mu,
má aftá pernáo apénandi,
ná mín me vrísz!
Az álmaim jenetik nekem a nagy kalandot
de ezeket rejtve hordozom,
nehogy reám találj!
Í níhtesz mu, kallíteresz apo tisz méresz,
me mjá szkiá allázo afto pu lesz mikro
Az éjszakáim jobbak, mint a nappalok,
egy árnyékkal megváltoztatom amit mondasz, aranyom!
Hmmm... Ke an akúszo szfírigma apo to drómo,
pidáo szto próto tréno móno ná sze dó!
Hmmm...
És ha az útról hallani vélem a füttyentésed,
felugrom az első vonatra, csak azért, hogy láthassalak téged!
Éci egó pernáo, éci egó pernáo
To típota to káno káti alithinó!
Éci egó pernáo, eci egó pernáo
To típota to káno káti alithinó!
Így megy hát a sorom, a sorom így megy
a semmiből teremtek valami valóságosat!
Így megy hát a sorom, így megy a sorom
a semmiből teremtek valami valóságosat!
Kaló, í kakó,
adiáforo pánda mu íne,
í omorfjá, poté dén íhe ipikí
Jó, vagy rossz;
mindig mindegy volt nekem,
számomra a szépség sohasem volt szükséges
Ke óla tá álla íne já to teafíne
sze mjá sztagóna gélio íne í zoí
És a többi, mind a ....
egy csöppnyi nevetés az életem
Éci egó pernáo, éci egó pernáo
To típota to káno káti alithinó!
Éci egó pernáo, eci egó pernáo
To típota to káno káti alithinó!
Így megy a sorom, így megy a sorom
a semmiből teremtek valami valóságosat!
Így megy a sorom, így megy a sorom
a semmiből teremtek valami valóságosat!
Στίχοι: Κώστας Κοφινιώτης
Μουσική: Γιάννης Βέλλας
Πρώτη εκτέλεση: Αρλέτα
Άλλες ερμηνείες: Στάθης Δρογώσης
Μπορεί να σ' έφερε τ'αγέρι τις μαργαρίτες που μαδά
Μπορεί να σ' έφερε το κύμα στην αμμουδιά που τραγουδά
Μπορεί να σ' έφερε η χαρά, μπορεί να σ' έφερε η λύπη
μα ειν' αργά, πολύ αργά να μου ξυπνήσεις καρδιοχτύπι.
Lehet, hogy téged hozott a szél, ami a margarétákat tépdesi
Lehet, hogy téged hozott az a hullám a homokra, ami énekel
Lehet, hogy az öröm, de az is lehet, hogy a bánat hozott téged
Csak már késő, nagyon késő, hogy a szívdobbanásaimat felébreszd...
Ήρθες αργά στο δρόμο της ζωής μου
Ήρθες αργά για να μου φέρεις τη χαρά
Μιαν άλλη πέρασε τα χάδια της με κέρασε
Κάποια βραδιά μου πήρε την καρδιά
Késve érkeztél az életem útjára,
Arról is lekéstél, hogy elhozd számomra az örömet,
Jött egy másvalaki, aki a simogatását kínálta
És egy éjjel, elrabolta a szívemet...
Ήρθες αργά στο δρόμο της ζωής μου
Ήρθες αργά πως θες αλήθεια να στο πω;
Δεν ερωτεύομαι μαζί σου κι αν πλανεύομαι
Ήρθες αργά ακόμα εκείνη αγαπώ.
Életem útjára késve tévedtél,
Hogy mondjam el az igazat, hogy késve érkeztél?
Nem vagyok szerelmes beléd, bár csábít engem,
De későn jöttél, és még őt szeretem...
Μπορεί να σ' έφερε τ' αγέρι τις μαργαρίτες που μαδά
Μπορεί να σ' έφερε το κύμα στην αμμουδιά που τραγουδά
Lehet, hogy az a szél hozott, amely a margarétákat tépdesi
Lehet, hogy az a hullám hozott ki a homokra, ami énekel
Ήρθες αργά στο δρόμο της ζωής μου
Ήρθες αργά για να μου φέρεις τη χαρά
Δεν ερωτεύομαι μαζί σου κι αν πλανεύομαι
Ήρθες αργά ακόμα εκείνη αγαπώ.
De késve érkeztél az életem útjára,
Arról is lekéstél, hogy elhozd számomra az örömet,
Nem vagyok szerelmes beléd, mégha csábít is engem,
Mert későn jöttél, és én még őt szeretem...
Στίχοι: Οδυσσέας Ιωάννου
Μουσική: Μιλτιάδης Πασχαλίδης
Πρώτη εκτέλεση: Μιλτιάδης Πασχαλίδης
Μία φορά θα χαίρεσαι κι έναν καιρό θα τρέμεις / Egyszer örülni fogsz majd, s lesz majd úgyis, hogy reszketsz
Του πρωινού η παγωνιά θα σου τρυπάει τα στήθη / A reggeli fagy kilyuggatja majd mindkét melled
Καθένας μας στο στρόβιλο ετούτης της ανέμης / Mindegyikünk ennek a szélnek az örvényben
Χρωστάει ένα θάνατο και ένα παραμύθι / Tartozik egy halállal, és egy mese történetével
Από τους δρόμους μάζευα τα λόγια μου / Az utcákról gyűjtögettem én a szavaimat
Όπως μαζεύουν τα παιδιά απ' τα νυχτέρια / Ahogy a gyerekek szedegetik össze a virrasztások alatt
Το καλοκαίρι είχε μπερδευτεί στα πόδια μου / A nyár oda, a lábaim közé keveredett Και τα μαλλιά σου μου έδεναν τα χέρια / És a hajad, gúzsba kötötte a kezeimet / x2
Στην αυταπάτη μέχρι τέλους / Az önámításban, egészen a végletekig
Και στην αλήθεια ως τη σταλιά / És az igazságban az utolsó cseppekig
Θα 'μαι άγγελος με τους αγγέλους / Én egy angyal leszek az angyalkákkal
Θα 'μαι σκυλί με τα σκυλιά / És kutya leszek, a kutyákkal. / x2
Ύστερα κύλησε ο καιρός και τράβηξα τον κλήρο μου / Aztán keringeni, zajlani kezdett az idő, és én sorsot húztam
Πήγα στα χρόνια ανάποδα κι έσπασα την ορμή τους / Visszamentem az időben, és megtörtem az elmúlt évek lendületét
Ένας καινούργιος κόσμος τώρα γεννιόταν γύρω μου / Most épp egy új világ volt születőben körülöttem
Όλοι γελούσαν σαν τρελοί, δεν ήμουνα μαζί τους / Mindenki, mint az őrült, úgy nevetett... én nem tartottam velük
Έτσι αμίλητος τους είδα να περνάνε / Így, szótlanul láttam őket elhaladni
Να μαρτυράνε τη ζωή στόμα με στόμα / Feláldozva az életüket, szájról szájra
Να ορκίζονται στα σώματα, τα χέρια να ευλογάνε / Esküt tegyenek a testükre, s a kezeiket áldják
Κι έλεγα ακόμα αυτή η τρέλα, λίγο ακόμα / És azt mondtam, még ez az utolsó őrület, már csak kicsit tart még
Στην αυταπάτη μέχρι τέλους / Az önámításban, egészen a végletekig
Και στην αλήθεια ως τη σταλιά / És az igazságban az utolsó cseppekig
Θα 'μαι άγγελος με τους αγγέλους / Én egy angyal leszek az angyalkákkal
Θα 'μαι σκυλί με τα σκυλιά / És kutya leszek, a kutyákkal. / x2
Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου
Μουσική: Samy Haber & Jukka Backlund
Πρώτη εκτέλεση: Emigre
Τέλος για μας εδώ
δε πάει άλλο, δε το μπορώ
δεν αντέχω σιωπές, πληγές να ζω
Και ήρθε η στιγμή να στο πω
τα όρια περνούσα για τόσο καιρό
Φεύγω εγώ,
τώρα θέλω αλλιώς να ζήσω
Számunkra, itt a vége!
Nem megy tovább, nem bírom...!
Nem bírok némaságban, sebek közt élni!
És itt az ideje, hogy elmondhassam neked:
Túlmentem minden határon; s ennek, már annyi ideje...!
Elmegyek én,
Mostantól másképp akarok élni!
Δεν αξίζει άλλο πια τόσος πόνος και φθορά
Τώρα ο δρόμος μου φωνάζει δυνατά
Oly sok fájdalom közt felőrlödni, már nem érdemes!
Hiszen most egyre hangosabban; hív az új út engem!
Μόνος εγώ, μόνος ξανά
με έναν δρόμο συντροφιά
μακριά πηγαίνω κι όπου βγω
Αρκεί να μη σε δω
Μόνη κι εσύ, ρωτάς γιατί
γιατί να φτάσουμε ως εκεί
στο παραμύθι μας αυτό
το τέλος ήτανε κακό
Egyedül vagyok, újra egymagamban!
Társam az út, a lábam alatt...
Messzi útnak indulok, s ahová érek,
nekem elég az is, ha nem látlak téged!
Egyedül maradtál te is, kérdezed, hogy miért?
Miért, és hogyan juthattunk el odáig,
hogy ennek a mi történetünknek
ennyire rossz vége lett?!
Τώρα μπροστά θα κοιτώ
Καινούρια μέρα αρχίζει εδώ
Μη φωνάξεις δε γυρίζω να σε δω
Πες ένα γεια απλά
και μη μιλάς για χρόνια χαμένα
τώρα τέλειωσε και όλα ξεχασμένα
Ezentúl, csak előre nézek...!
Új nap kezdődik itt, ezentúl.., kérlek...
Ne sikíts, nem fordulok vissza, hogy lássalak!
Köszönj el, de csak egyszerűen!
És ne emlegesd az elvesztegetett éveket!
Most itt, ez véget ért, és megy minden a feledésbe!
Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου
Μουσική: Γιάννης Χανιωτάκης, Emigre
Πρώτη εκτέλεση: Emigre
Πάλι γυρίζω σε σένα, όμως εσύ πουθενά
κι όλα τα φώτα σβηστά
Ακόμα, κυνηγάω τα χαμένα, μα δεν τα πιάνω,
χάνω, ψάχνω ξανά
Újra visszatérek hozzád, de te eltüntél
és mindenütt le van oltva a fény!
Még mindig, üldözöm ami elveszett, de nem érem el,
Mindent elveszítek, és újra kutatok, keresek
Αν δε σε βρω εδώ, μες το ποτέ θα ζω
Νιώθω πως πέφτω, πέφτω, πέφτω εγώ
Άναψε σαν φωτιά, θέλω να 'ρθω κοντά
Νιώθω πως πέφτω, πέφτω, πέφτω ξανά
Ha itt nem talállak, akkor majd a semmiben élek, a sohában...
Úgy érzem, zuhanok, zuhanok, csak zuhanok én
Világíts, mint a tűz, a közeledbe akarok érni
Úgy érzem, zuhanok, zuhanok, újra és újra csak zuhanok
Πάλι γυρεύω το χάδι, όμως δεν έχει ψυχή
Όλα τα πήρες εσύ
Στα χείλη, του φιλιού σου το σημάδι
πάλι με καίει, φταίει, μένει εκεί
Ismét az érintést, a simogatást keresem, de egy lélek sincs a közelemben
És mindent magaddal vittél el...
Az ajkaimon, a csókjaid nyoma
újra éget, s ez okozza, hogy örökre ott marad
Αν δε σε βρω εδώ, μες το ποτέ θα ζω
Νιώθω πως πέφτω, πέφτω, πέφτω εγώ
Άναψε σαν φωτιά, θέλω να 'ρθω κοντά
Νιώθω πως πέφτω, πέφτω, πέφτω ξανά
Ha itt nem talállak, akkor majd a semmiben élek, a sohában...
Úgy érzem, zuhanok, zuhanok, csak zuhanok én
Világíts, mint a tűz, a közeledbe akarok érni
Úgy érzem, zuhanok, zuhanok, újra és újra csak zuhanok
Πάλι γυρίζω σε σένα
Πέφτω σε δίχτυα στημένα
Hozzád újra visszatérek...
És belezuhanok, a kifeszített hálók közé
Αν δε σε βρω εδώ, μες το ποτέ θα ζω
Νιώθω πως πέφτω, πέφτω, πέφτω εγώ
Άναψε σαν φωτιά, θέλω να 'ρθω κοντά
Νιώθω πως πέφτω, πέφτω, πέφτω ξανά
Ha itt nem talállak, akkor majd a semmiben élek, a sohában...
Úgy érzem, zuhanok, zuhanok, csak zuhanok én
Világíts, mint a tűz, a közeledbe akarok érni
Úgy érzem, zuhanok, zuhanok, újra és újra csak zuhanok
Στίχοι: Ματίνα Κουντουρόγιαννη
Μουσική: Λάμπης Κουντουρόγιαννης
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Χαρούλης
Βρέχει κι είμαι τα φώτα που κοιτάς
αφηρημένα, πίσω από το τζάμι
βάρος που στο λαιμό φοράς
όταν βουτάς, σε λογισμών ποτάμι
Esik, s én vagyok a tűz - amit figyelsz,
elmerengve, az ablaküveg mögül -,
a súly, amit a nyakadon viselsz,
amikor a gondolatok folyójában elmerülsz
Βρέχει κι είμαι ο περαστικός
που βιαστικά από δίπλα σου περνάει
στον ώμο του να κλαίει ο ουρανός
και αυτός κλειστή ομπρέλα να κρατάει
Esik, s én az a járókelő vagyok,
aki melletted sietve elhalad,
az, kinek vállán sírja magát el az égbolt
s ki az ernyőjét összecsukva tartja...
Βρέχει και πέφτω γύρω σου παντού
μα δεν περνώ από τα ρούχα στην καρδιά σου
γίνομαι σύννεφο σε μια γωνιά ουρανού
να μην κρύβω τον ήλιο απ' τη ματιά σου
Esik, s én köréd hullok mindenhova,
ám ruhádon nem jutok át a szívedhez,
felhővé válok az égbolt egyik sarkában,
hogy szemed elől a napot ne takarjam el...
Βρέχει, σταγόνα γίνομαι μικρή
που αγγίζει απαλά το πρόσωπό σου
λίγο προτού παγιδευτεί, σε μια ρωγμή,
στην άκρη των χειλιών σου
Esik, s kicsi esőcseppé válok én,
hogy megérintsem arcodat gyöngéden,
de az imént csapdába esett egy repedésben,
az ajkad szélső szegletében...
Βρέχει και πέφτω γύρω σου παντού
μα δεν περνώ από τα ρούχα στην καρδιά σου
γίνομαι σύννεφο σε μια γωνιά ουρανού
να μην κρύβω τον ήλιο απ' τη ματιά σου
Esik, s én köréd hullok mindenhova,
ám ruhádon nem jutok át a szívedhez,
felhővé válok az égbolt egyik sarkában,
hogy szemed elől a napot ne takarjam el...
Στίχοι: Μιλτιάδης Πασχαλίδης
Μουσική: Μιλτιάδης Πασχαλίδης
Πρώτη εκτέλεση: Μιλτιάδης Πασχαλίδης
Σε είδα χαμένη να γυρνάς
στους δρόμους και να ψάχνεις για τη λήθη
τσιγάρο το φεγγάρι να κερνάς
μικρή νεράιδα δίχως παραμύθι
Láttalak elveszetten, kóborolva
Az utcákon, és keresvén a feledést,
Amint cigarettával kínálnod a holdat
Piciny tündérke, mese nélkül
Κι αν είναι η αλήθεια μας μισή
μόνος κι εγώ όπως κι εσύ
βάλε με στα στήθη σου
να ‘μαι το παραμύθι σου
És ha a mi igazságunk, csak fél igazság,
S egyedül vagyok, ahogy Te is...
Végy a kebleidre engem,
Hadd legyek én, a Te meséd!
Μάγισσες καίνε τα ραβδιά
χορεύοντας στη μέση του χειμώνα
κι εσύ γυρεύεις πρίγκιπες
σε τούτο τον παράξενο αιώνα
Boszorkányok égetik a pálcáikat
Táncolván a tél közepén
És Te, hercegek után kutatsz
E furcsa század elején
Κι αν είναι η αλήθεια μας μισή
μόνος κι εγώ όπως κι εσύ
βάλε με στα στήθη σου
να ‘μαι το παραμύθι σου
És ha a mi igazságunk, csak fél igazság,
S egyedül vagyok, ahogy Te is...
Végy a kebleidre engem,
Hadd legyek én a Te meséd!
Δίνεις παράσταση λοιπόν
με ρόλους που ονειρεύτηκες να ζήσεις
μετράς μες στου καθρέφτη το παρόν
σημάδια που δεν πρόλαβες να κρύψεις
Tehát, előadást készítesz,
Olyan szerepekkel, amikről álmodoztál, hogy megéled
A tükörben tartod számon a jelent
Sebeket, amiket nem volt időd elrejteni
Κι ας μείνει η αλήθεια μας μισή
μόνος κι εγώ όπως κι εσύ
βάλε με στα στήθη σου
να ‘μαι το παραμύθι σου
És ha a mi igazságunk, csak fél igazság,
S egyedül vagyok, ahogy Te is...
Végy a kebleidre engem,
Hadd legyek én a Te meséd!
---------------------------------
Fairy without a tale
I saw you looking lost, wandering
through the streets and looking for oblivion
offering the moon a cigarette
a small fairy without a tale
And if our truth is halved
I'm alone and so are you
take me to your bosom
let me be your fairy tale
Witches are burning wands
and dancing in midwinter
and you are looking for princes
in this strange century
And if our truth is halved
I'm alone and so are you
take me to your bosom
let me be your fairy tale
So your putting up a show
playing parts you dreamt of living
in the mirror you're counting the present
marks you had no time to conceal
And if our truth stays halved
I'm alone and so are you
take me to your bosom
let me be your fairy tale
