Στίχοι: Θοδωρής Μαραντίνης
Μουσική: Θοδωρής Μαραντίνης
Πρώτη εκτέλεση: Onirama
Εσύ μου έκλεισες το μάτι μα δε με κοίταξες ξανά
μέσα στης νύχτας την απάτη μοιάζουνε όλα αληθινά
Εσύ μου έδεσες τα χέρια και μου΄ταξες πάρα πολλά
κι αν χάθηκαν όλα τ΄αστέρια κρυφτήκανε στη συννεφιά
Te reám kacsintottál, de aztán többet vissza se néztél
A csalóka éjszakában minden igaznak tűnt
Te kötötted gúzsba a kezem, és túl sokat is ígértél
s ha az összes csillag el is veszett, (csak) a felhők mögé rejtőztek el
Ό,τι δεν έχεις είναι αυτό που δε χρειάζεσαι
ό,τι δεν έχεις δεν αξίζει ν΄αγαπάς
ό,τι χαρίζεις είναι αυτό που θα μοιράζεσαι
κι ό,τι σου λείπει μεσ΄τα χέρια το κρατάς
Amid nincs, az az, amire nincs is szükséged
amid nincs, nem éri meg, hogy szeresd!
Amit odaajándékozol, azon fogsz osztozni
és ami hiányzik neked, ott tartod benn, a kezedben!
Εσύ είσαι αυτή που πάντα ψάχνω μα δε σε βρίσκω πουθενά
μια σε κερδίζω μια σε χάνω και πάντα θέλω πιο πολλά
Te vagy az, akit örökké keresek, de nem talállak sehol sem,
egyszer megnyerlek, máskor meg elveszítelek, de nekem folyton több kell!
Ό,τι δεν έχεις είναι αυτό που δε χρειάζεσαι
ό,τι δεν έχεις δεν αξίζει ν΄αγαπάς
ό,τι χαρίζεις είναι αυτό που θα μοιράζεσαι
κι ό,τι σου λείπει μεσ΄τα χέρια το κρατάς
Amid nincs, az az, amire nincs is szükséged
amid nincs, nem éri meg, hogy szeresd!
Amit odaajándékozol, azon fogsz osztozni
és ami hiányzik neked, ott tartod benn, a kezeidben!
Κι όλο θέλεις να θέλεις όλα αυτά που δε θέλεις
έχεις μάθει να ζητάς πιο πολλά
δεν είναι πιο γαλανός ο ουρανός που γυρεύεις
σ΄ένα ψέμα σου δίνει φτερά
Κι όλο θέλεις να ξέρεις όλα αυτά που δε ξέρεις
τη γραμμή στην παλάμη ξεχνάς
Όταν θες να φωνάξεις και στον τοίχο να γράψεις
στην καρδιά σου θα΄χει πάντα μπογιά
Όλα αυτά που πιστεύεις όλα αυτά που γυρεύεις
κοίτα δίπλα σου μη ψάχνεις μακριά
κι όλο θέλεις να θέλεις και τη μοίρα μπερδεύεις
τη ζωή σου μεσ΄τα χέρια κρατάς
És mindig csak azt akarod, hogy azt kívánd, amit nem akarsz
Megtanultad, hogy kell még többet kérned
Nem kékebb ám az ég, amit olyan hazugságban keresel
ami szárnyakat ad neked!
És mindig csak azt akarod, hogy mindazt tudd, amit nem ismersz
a sors vonaláról meg a tenyeredben, megfeledkezel
Amikor kiáltani akarsz, és a falra akarsz írni,
mindig találsz majd festéket a szívedben
Mindazt, amiben hiszel, mindazt, ami után kutatsz
Nézz ide, magad mellém, megtalálod csak ne túl távol keress!
és folyton azt akarod, hogy akarj és a sorsod összezavarod
az életedet meg a két kezed közt szorongatod
Στίχοι: Νίκος Δαλέζιος
Μουσική: Νίκος Δαλέζιος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώτα Λύδια
Άλλες ερμηνείες: Γλυκερία
Να 'χα χίλια μάτια τα μάτια σου να βλέπω
και χείλη εκατό να σε γλυκοφιλώ
και να μη σε χορταίνω.
Bárcsak ezer szemem volna, hogy velük szemeidet nézzem
és az száz ajkam, hogy velük csókolhassalak édesen
és soha ne teljek be vele!
Αμάν, να 'χα εκατό καρδιές
να σ' αγαπώ εκατό φορές
γιατί μια καρδιά που έχω
το σεβντά σου δεν αντέχω.
Istenem! Bárcsak száz szívem volna,
hogy százszor is beléd szerethessek!
Mert az, az egyetlen szív, amim van,
az érzéki kisugárzásaid nem bírja kiállni.
Να 'χα χίλια μάτια εσένα να κοιτάζω
και χίλιες αγκαλιές αμέτρητες φορές
γλυκά να σ' αγκαλιάζω.
Bárcsak lenne ezer szemem, hogy téged nézhesselek
És sokezernyi, megszámlálhatatlan ölelésem,
hogy édesen átöleljelek!
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Φούλη Τζελέπη
Έρχεσαι νύχτα σα το κλέφτη
μα σε κοιτάω απ' τον καθρέφτη
που περπατάς σιγά-σιγά
ξαπλώνεις μέσα στο κρεβάτι
ως το πρωί δεν κλείνεις μάτι
σκέφτεσαι άλλη αγκαλιά
Úgy osonsz haza, mint egy tolvaj,
ám én a tükörből nézem,
ahogy lassan, óvatosan lépkedsz...
Befekszel az ágyba,
de reggelig le se húnyod a szemed,
mert más ölelő karjain jár az eszed...
Γιατί μ' αφήνεις να πονάω
απάντησέ μου σε ρωτάω
πώς μπόρεσες;
Miért hagyod, hogy szenvedjek?
Kérlek válaszolj nekem!
Hogyan tehetted...?
Πού τα πετάς τα όνειρά μου
έκανες πέτρα τη καρδιά μου
πώς μπόρεσες;
Hová veted el az álmaimat?
Kővé változtattad a szívem
Hogy tehetted ezt?
Ξημέρωσε μα είχες φύγει
μια σκέψη μέσα μου με πνίγει
που πήγες πάλι ξαφνικά
δειλά-δειλά θα υποχωρήσω
εξήγηση δε θα ζητήσω
τα λόγια είναι περιττά
Te már elmentél, mihelyst fölvirradt,
és belül egy gondolat folytogat;
hová tűnhettél el megint ily hirtelen-hamar?
lassan-lassan továbbállok
magyarázatokra már nem várok
Feleslegessé váltak a szavak...
Γιατί μ' αφήνεις να πονάω
απάντησέ μου σε ρωτάω
πώς μπόρεσες;
Miért hagyod, hogy szenvedjek?
Kérdezlek - válaszolj nekem:
Hogy tehetted ezt...?
Πού τα πετάς τα όνειρά μου
έκανες πέτρα τη καρδιά μου
πώς μπόρεσες;
Hová vetetted el az álmaimat?
Kővé változtattad a szívem!
Hogy tehetted ezt?
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα / Nem egy nyelven beszélünk...
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Χάρης Κουτσαβάκης
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καρράς
Πάλι ψάχνουμε τι φταίει, που η αγάπη μας δε λέει.
Κι η ζωή μας δεν αλλάζει, απ' τη μπόρα στο χαλάζι.
Όταν λες την μέρα νύχτα και το γέλιο βλέπω πίκρα.
Πάλι φτάσαμε στο τέρμα, μα εγώ στο είπα.
Újra csak azt kutatjuk, hol rontottuk el, miről a szerelmünk nem beszél.
S az életünk nem változik, csupán a vihartól a jégesőig ér.
Amikor a napot éjnek mondod, s a nevetésed inkább mintha keserűség volna.
Ismét a végállomáshoz értünk, de én előre szóltam.
Δεν μιλάμε ίδια γλώσσα, κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, és nem is kommunkálunk.
Sok mindent átéltünk, de még mindig idegenként élünk.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, kár vesztegetni az időt!
És ha ugyanennyit élnénk együtt, ismét tovább szenvednél, és én is bánnám.
Πάλι φτάσαμε στο τέρμα, πάλι στα συνηθισμένα.
άσπρη μέρα δεν χαράζει και το πλοίο μας βουλιάζει.
Όταν λες την μέρα νύχτα και το γέλιο βλέπω πίκρα.
Πάλι φτάσαμε στο τέρμα, μα εγώ στο είπα.
Ismét a végállomáshoz értünk, újra a megszokott dolgok jönnek...
Nem virrad ránk soha ünnep, és a hajónk is folyton süllyed.
Amikor a napot éjnek mondod, s a nevetésed inkább mintha keserűség volna.
Ismét a végállomáshoz értünk, de én előre szóltam!
Δεν μιλάμε ίδια γλώσσα, κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, és nem is kommunkálunk.
Sok mindent átéltünk, de még mindig idegenként élünk.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, kár vesztegetni az időt!
És ha ugyanennyit élnénk együtt, ismét tovább szenvednél, és én is bánnám.
Δεν μιλάμε ίδια γλώσσα, κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, és nem is kommunkálunk.
Sok mindent átéltünk, de még mindig idegenként élünk.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, kár vesztegetni az időt!
És ha ugyanennyit élnénk együtt, ismét tovább szenvednél, és én is bánnám.
Κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
És még csak nem is érintkezünk.
Annyi mindenen átmentünk, mégis idegenként élünk folyton.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, az időnket hiába vesztegetjük!
És ha még ugyanennyit élünk, te is tovább szenvedsz, én is bánni fogom.
Κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
És még csak nem is kommunikálunk.
Annyi mindenen átmentünk, mégis úgy élünk, mint az idegenek.
Sziasztok!
Az elmúlt percekben regisztráltam,különös oka volt ennek. Szeretném ha segítene valaki valamiben,ehhez remélem a legjobb oldalt sikerült megtalálnom.
Látható és fellelhető a neten,pontosabban a Youtube-n többek között a Moiseyev Táncegyüttes számtalan videója.Van ezek között egy számomra rendkívül tetszetős műsoruk,melynek címe Sirtaki (1) és (2). Aki járatos a görög zenét illetően,az tudja miről van szó.Moiseyev-Sirtaki--így meg lehet találni!Ezért fordulok mindenkihez itt ezen a fórumon,hátha segítségemre lenne valaki egy számomra ez idáig megfejthetetlen titokban. Ha valaki ismeri ezt az ott látható műsort,kérem jelezzen nekem és elmondom,mi az amit tudni szeretnék ezzel kapcsolatban.Ahhoz látni és hallani kell,hogy világos legyen, mit keresek. Most hosszú lenne leírni,hogy mi is lenne a kérésem,és nem is szeretnék ezzel senkit untatni. Várom szíves levelüket,hátha valakit érdekel és segítségemre lehetne! Előre is köszönöm az érdeklődést! Tisztelettel! H. Tamás
Στίχοι: Λίνα Νικολακοπούλου
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Ελένη Δήμου
Προσωπικά δεν έχω αισθήματα για σένα φιλικά
μονάχα βήματα θιγμένα ερωτικά,
που μ' αναγκάζουνε να φεύγω βιαστικά
Személy szerint, én nem táplálok feléd baráti érzéseket,
csak sértett szerelmi lépéseket,
amik arra kényszerítenek, hogy sietve menekülni legyek kénytelen
Προσωπικά δε θέλω τίποτα μαζί σου λογικά
μου πάει ο ήχος της φωνής σου τραγικά
και δεν αλλάζω το κορμί σου με την άψογη ζωή σου
τελικά
Személy szerint, én nem kívánok veled kapcsolatban semmi ésszerűt
A hangod árnyalata mintha tragikussá válna,
és nem cserélem fel a tested a tökéletes életeddel
végeredményben
Προσωπικά εγώ τρελαίνομαι,
το παραμύθι σου και να 'μαι και να φαίνομαι
Προσωπικά δεν έχω αίσθηση
αυτό που ζούμε αν είναι αλήθεια ή παραίσθηση
προσωπικά
Személy szerint én bolondulok
a meséidért és én ezért lennék és látszodjak
Személy szerint én nincsenek tapasztalataim,
hogy amit megélünk, az igaz-e vagy csak érzékcsalódás
Személyes sajátosság
Προσωπικά, τυχαίνει βράδια με τραγούδια λαϊκά
ντυμένη κι άδεια κι αφημένη γενικά
να μεταφράζω τη σκηνή δραματικά
A magam részéről, előfordulnak esték népdalokkal
felöltözve, és üresen és elengedve általában
drámaivá teszem a jelenetet
Προσωπικά, εμένα ο χρόνος μου γυρίζει κυκλικά
κι αλλάζει ο τόνος μου στο τέλος ειδικά
γι' αυτό να ξέρεις κι επιμένω, κι ας μου το 'χεις ξεγραμμένο
οριστικά
Személy szerint, nálam az idő ciklikusan forog
és a végén megváltozik a hangom tónusa - különlegesen
ezért hát tudd meg, mégha le is írtad magadban
legvégül
Δε θέλω να ξέρεις / De thélo na kszérisz / Nem akarom, hogy tudd Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη εκτέλεση: Άννα Βίσση
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως εδώ και δυο μήνες είμαι συνέχεια στο σπίτι μονάχη μου.
Posz edo ke dio mínesz íme szinehja szto szpíti monáhi mu.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πόσο άσχημη νιώθω με μαύρους κύκλους κάτω απ' τα μάτια μου.
pószo ászhimi nyótho me mávrusz kiklusz káto áp' tá mátjá mu.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως μου είναι αδιάφορο αν ζω ή δεν ζω. / Posz mu íne adiáforo án zó i dén zó.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πόσο πολύ σ' αγαπώ. / Pószo polí sz’ agapó.
Nem akarom, hogy tudd
hogy az elmúlt két hónapot otthon töltöttem magányosan.
Nem akarom, hogy tudd
hogy szörnyen nézek ki a fekete karikák miatt, amik a szemem körül látszanak.
Nem akarom, hogy tudd
hogy mennyire közömbös; élek-e vagy halok.
Nem akarom, hogy tudd
hogy beléd mennyire szerelmes vagyok.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως περνάω τις ώρες μου περιμένοντας να με πάρεις κάποιο τηλέφωνο. /
Posz pernáo tisz óresz mu periménondasz na me párisz kápjo tiléfono.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως φοράω τα ρούχα σου να σε αισθάνομαι συνέχεια κολλημένο επάνω μου.
Posz foráo ta rúha szu ná sze eszthánome szinéhja kolliméno epáno mu.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως δεν έχω όρεξη να φάω έχω μείνει μισή.
Posz dén ého órekszi ná fáo ého míni miszí.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως σε σκέφτομαι βράδυ-πρωί. / Posz sze szkéftome vrádi-proí.
Nem akarom, hogy tudj róla,
azzal töltöm az időt, hogy várom, hátha beleszólsz a telefonba.
Nem akarom, hogy tudd,
a ruháidat viselem, hogy folyton úgy érezzem, mindig a nyakamon lógsz.
Nem akarom, hogy tudd,
hogy nincs étvágyam, és fél akkorára fogytam...
Nem akarom, hogy tudd
hogy éjjel-nappal te jársz a gondolataimban.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo ná kszérisz
πως για σένα είμαι σκόνη είμαι χώμα. / Posz ja széna íme szkóni íme hóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για 'σένα πίνω είμαι λιώμα. / Posz já ‘széna píno íme ljóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα βουλιάζω σε κώμα. / Posz já széna vuljázo sze kóma.
Σαν παλιά ζωγραφιά λίγο-λίγο μου φεύγει το χρώμα. / Szán paljá zografjá lígo-lígo mu févji to hróma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα είμαι σκόνη είμαι χώμα. / Posz já széna íme szkóni íme hóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα υπάρχω ακόμα. / Posz já széna ipárho akóma.
Nem akarom, hogy tudd
hogy nélküled porszem vagyok, homokkal keverve
Nem akarom, hogy tudd,
hogy miattad iszom magamat részegre
Nem akarom, hogy tudd,
hogy miattad süllyedek kómába
Mint ahogy az öreg festményről a színek, lassan-lassan én is kifakulok
Nem akarom, hogy tudd,
hogy nélküled porszem vagyok, meg homokszem
Nem akarom, hogy tudjad; csak miattad létezem!
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo ná kszérisz
πως όλα αυτά που σου λένε ότι είμαι δήθεν καλά είναι όλα ψέματα. /
Posz óla aftá pu szu léne óti íme díthen kalá íne óla pszémata.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
ότι είμαι όλη μέρα σε ένα δωμάτιο και ζω με σκιές και φαντάσματα. /
óti íme óli mera sze éna domátjo ke zó me szkies ke fandázmata.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως με παίρνει ο ύπνος με χάπια κάθε πρωί. /
Posz me pérni o ípnosz me hápja káthe proí.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για 'μένα τα πάντα είσαι εσύ. / posz ja ména ta pánda ísze eszí.
Nem akarom, hogy megtudd,
amikor azt mondják jól vagyok, semmi bajom; hogy mind ez hazugság.
Nem akarom, hogy tudd,
hogy napjaimat egy sötét szobában töltöm, árnyak, és kísértetek közt élve.
Nem akarom, hogy tudd
hogy a piruláktól minden reggel elnyom az álom.
Nem akarom, hogy tudd;
számomra te vagy a minden - a világon!
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως ότι συμβαίνει επάνω στον κόσμο με αφήνη αδιάφορη.
Posz óti szimvéni páno szton kózmo me afíni adiafori.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για τίποτα πια δεν με νοιάζει νιώθω τόσο μα τόσο ουδέτερη.
Posz ja típota pjá den me nyázi nyótho tószo má tószo udéteri.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως είμαι μόνη δεν θέλω κανένα να δω.
Posz íme móni den thelo kanéna ná dó.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πόσο πολύ σ' αγαπώ. / Pószo polí sz’ agapó.
Nem akarom, hogy tudjad,
hogy számomra ami a világban történik, nem lényeg. - Hidegen hagy.
Nem akarom, hogy tudd,
hogy már semmi nem érdekel, minden kiégett bennem; és semleges.
Nem akarom, hogy tudd
hogy magányos vagyok, senkit és semmit nem akarok látni.
Nem akarom, hogy megtudd
mennyire tudlak még imádni.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα είμαι σκόνη είμαι χώμα. / Posz ja széna íme szkóni íme hóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για 'σένα πίνω είμαι λιώμα.
posz ja ‘széna píno íme ljóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα βουλιάζω σε κώμα. / Posz gia széna vuljázo sze kóma.
Σαν παλιά ζωγραφιά λίγο-λίγο μου φεύγει το χρώμα.
Szán pália zografia ligo-ligo mu févji to hróma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα υπάρχω ακόμα. / Posz gia sena iparho akoma.
Nem akarom, hogy tudd,
miattad kosz, és porszem vagyok.
Nem akarom, hogy tudd
hogy miattad részegre iszom magam - nagyon.
Nem akarom, hogy tudd,
Hogy miattad kómába esek,
Nem akarom, hogy tudd,
Hogy rajtam is, mint régi festményről, lassan elhalványodnak a színek.
Nem akarom, hogy tudd
miattad kosz, és porszem vagyok
Nem akarom, hogy tudd
hogy még mindig csak érted lángolok.
Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Αντώνης Βαρδής
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Όλα στη ζωή αλλάζουν, μάτια μου
λένε θα 'ρθουν δύσκολοι καιροί
μα εμένα δε με νοιάζει τίποτα
δε φοβάμαι, έρωτα μου
στα παπούτσια τα παλιά μου
έχω γράψει την παλιοζωή
Szememfénye, minden változik az életben
azt mondják, a nehéz idők jönnek
de semmi nem számít nekem
nem félek, szerelmem
eldobtam a múltamat,
leírtam már a régi életemet.
Γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
κι όλα τ' αντέχω μην το ξεχνάς
γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
φτάνει καρδιά μου, να μ' αγαπάς
Mert a közelemben vagy,
itt vagy mellettem
s mindent elviselek, ne felejtsd el!
Mert az enyém vagy,
itt vagy mellettem
elég az kedvesem, szeress engem!
Η ζωή αλλού μας πήγε, μάτια μου
μα δε με τρομάζουν οι καιροί
και φωτιά να πάρουν όλα γύρω μου
δε χαλάω την καρδιά μου
στα παπούτσια τα παλιά μου
έχω γράψει την παλιοζωή
Szemem fénye, az élet máshova sodort minket,
de ezek az idők nem ijesztenek meg engem
és váljon bár körülöttem minden a tűz martalékává,
akkor sem adom fel szívem érzéseit
eldobtam a múltamat,
leírtam már a régi életemet.
Γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
κι όλα τ' αντέχω μην το ξεχνάς
γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
φτάνει καρδιά μου, να μ' αγαπάς
Mert a közelemben vagy,
itt vagy mellettem
s mindent elviselek, ne felejtsd el!
Mert az enyém vagy,
itt vagy mellettem
elég az kedvesem, szeress engem!
Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Κότσιρας
Στου κεριού τη φλόγα σε κοιτώ
στης ψυχής το βάθος σ΄ακουμπώ
κι όλα γίνεσαι έτσι απλά σ΄ένα λεπτό
κι όλα τα ζω όλα τα ζω
Nézlek a gyertyaláng fényében
megérintelek a lelked mélyében,
aztán, egy perc alatt a mindenséggé válsz, nemes egyszerűséggel,
és én mindezt átélem, mindezt megélem
Απόψε σε θέλω κοντά
ο χρόνος εδώ σταματά
στα μάτια γεννιέσαι
στο σώμα μου δίνεις φτερά
Απόψε σε θέλω κοντά μου
ο κόσμος πια δε με χωρά
μαζί σου στ΄αστέρια
με στέλνεις ταξίδια φιλιά
Ma éjjel közel akarlak tudni téged,
az idő itt most megáll...!
A szemeimben születsz újjá, elragadsz
s a testemnek szárnyakat adsz.
Ma éjjel itt akarlak tudni, a közelemben,
a világ már oly szűkké vált nekem,
s magaddal rántasz a csillagokba
kábító csók utazásokra
Μη χαθείς να μείνεις πάντα εδώ
τα σκαλιά σου δωσ΄μου ν΄ανεβώ
κι αν γλυστρίσω θ΄αφεθώ μεσ΄το κενό
να σ΄αγαπώ να σ΄αγαπώ
Ne tűnj el, maradj itt mindig velem!
Add, hogy a hozzád vezető lépcsőkre hadd hágjak fel,
s ha megcsúsznék, átengedem magam a végtelen űrnek
hogy szeresselek, és szerethesselek!
Απόψε σε θέλω κοντά
ο χρόνος εδώ σταματά
στα μάτια γεννιέσαι
στο σώμα μου δίνεις φτερά
Απόψε σε θέλω κοντά μου
ο κόσμος πια δε με χωρά
μαζί σου στ΄αστέρια
με στέλνεις ταξίδια φιλιά
Ma éjjel közel akarlak tudni téged,
az idő itt most megáll...!
A szemeimben születsz újjá, elragadsz
s a testemnek szárnyakat adsz.
Ma éjjel itt akarlak tudni, a közelemben,
a világ már oly szűkké vált nekem,
s magaddal rántasz a csillagokba
kábító csók utazásokra
A minap volt az ERT-en Róla-Vele egy riportműsor. Egy végtelenül szimpatikus fiatalember, aki szerénységén, emberi tisztaságán túl, mind külsőleg mind belsőleg rászolgált a világhírre, nem csak a szépségére utalva ezzel, hanem a tehetségére, és szorgalmára, valamint arra a sugárzó előadásmódjára, amivel a legmesszebb menő alázattal tudja megosztani velünk a legegyszerübb dalocskától kezdve a népdalon, és a musicelen át, egészen az operáig a MUZSIKÁT.
Αν χωρούσα κι εγώ
στο μικρό σου πλανήτη
αν ζητούσες να 'ρθω
να μην σ' έχει η λύπη
Ha én is felfértem volna
a kicsi kis bolygódra
S ha - hogy jöjjek - elhívtál volna,
hogy a bánat ne tartson fogva
Τον παλιό μου εαυτό
θα τον άφηνα πίσω
τον κρυμμένο ουρανό
της καρδιάς σου να ζήσω
A régi énemet
magam mögött hagytam volna
hogy a szíved rejtett egén
veled élhessek
Στο μακρινό σου το αστέρι
να μου κρατάς σφιχτά το χέρι
μικρέ μου πρίγκηπα κοιμήσου
κι εγώ θα μείνω εδώ μαζί σου
A te távoli csillagodon
majd tartsd szorosan a kezem,
most aludj el, kicsi hercegem,
és én itt fogok maradni veled...!
Αν ζητούσες να 'ρθω
στο μικρό σου τ' αστέρι
αν μπορούσα να δω
της ψυχής σου τα μέρη
Ha kérted volna, hogy jöjjek el,
a kicsi csillag-bolygódra veled
Hogy lássam, felfedezzem
pici lényedet, s a lelked
Θα νικούσα το εγώ
που εδώ με κρατάει
έναν κόσμο να βρω
και τους δυο να χωράει
Legyőztem volna önző énem
ami itt tart fogva engem,
hogy egy olyan világot lássak
amiben megférünk; mind a ketten!
Στο μακρινό σου το αστέρι
να μου κρατάς σφιχτά το χέρι
μικρέ μου πρίγκηπα κοιμήσου
κι εγώ θα μείνω εδώ μαζί σου
A te távoli csillagodon
majd tartsd szorosan a kezem,
most aludj el, kicsi hercegem,
és én itt fogok maradni veled...!
----------------------------------------------
"Αν όμως μ' εξημερώσεις, η ζωή μου θα γίνει ηλιόλουστη. Θα αναγνωρίζω το θόρυβο ενός βήματος διαφορετικού απ' όλα τ' άλλα. Τα άλλα βήματα θα με κάνουν να κρύβομαι κάτω από τη γη. το δικό σου, σαν μουσική, θα με τραβάει έξω από τη φωλιά μου. Κι έπειτα κοίτα. Βλέπεις εκεί πέρα, τα χωράφια με το στάρι; Τα χωράφια με το στάρι δε μου θυμίζουν τίποτα. Κι αυτό είναι λυπηρό. Όμως εσύ έχεις μαλλιά χρυσαφένια. Θα είναι υπέροχο λοιπόν όταν θα με έχεις εξημερώσει. Το στάρι, που είναι χρυσαφένιο, θα μου θυμίζει εσένα. Και θα μ' αρέσει ν' ακούω τον άνεμο μέσα στα στάχυα... Κέρδισα, είπε η αλεπού, το χρώμα του σταριού"
"Να το μυστικό μου, είπε η αλεπού. Είναι πολύ απλό: Μόνο με την καρδιά βλέπεις καλά. Την ουσία δεν τη βλέπουν τα μάτια. Είναι ο χρόνος που ξόδεψες για το τριαντάφυλλο σου που το κάνει τόσο σημαντικό..."
"De ha megszelidítenél, napfény ragyogná be az életem. Föl tudnám ismerni valamely lény lépéseinek neszét, amelyet az összes többi lépés neszétől megkülönböztetnék. A többi lépés zöreje arra késztetne, hogy a föld alá bújjak. De a tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a fészkemből. Aztán, nézd csak! Látod amott a földeket s a búzatáblát? Azok a földek, és a búza nem emlékeztet engem semmire (kenyeret nem eszem, nincs a búzára szükségem). Tudod, milyen szomorú ez? De neked szép aranyhajad van. Ha megszelidítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...! És hogy a búcsúval nem nyerek semmit az egésszel? ...De nyertem - mondta a róka - a búza színe miatt...
...Tessék, íme, az én titkom. - szólt a róka - Nagyon egyszerű:
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
...Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a virágodat..."
Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Αντώνης Βαρδής
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Αν καμιά φορά βρεθούμε
δε θα πούμε ούτε γεια
μες στο πλήθος θα χαθούμε
μ' ένα δάκρυ στην ματιά
Ha esetleg találkozunk egyszer,
nem mondunk még egy sziát sem
elveszünk majd a tömegben,
egy könnycseppel a szemünkben
Κι αν φωνάξω τ' όνομά σου
θα κοιτάξεις στα κλεφτά
και θα κάνεις για φαντάσου
πως δε με θυμάσαι πια
És ha kiáltom is a nevedet,
te majd lopva nézel
s majd úgy tetteted,
hogy már rám nem emlékezel...
Κι αν ρωτήσεις πώς περνάω
θα σου πω δυο ψέματα
ένα πως δε σ' αγαπάω
κι ένα πως σε ξέχασα
Κι αν ρωτήσεις πώς περνάω
θα σου πω δυο ψέματα
ένα πως δε σ' αγαπάω
κι ένα πως σε ξέχασα
S ha kérdezed, hogy vagyok?
mondok majd két hazugságot
az egyik, hogy nem szeretlek
és a másik, hogy elfelejtettelek
S ha megkérdezed, mi van velem?
én hazudok majd neked
hogy nem szeretlek téged
és hogy már elfelejtettelek...
Αν καμιά φορά βρεθούμε
η ανάσα θα κοπεί
ούτε λέξη δεν θα πούμε
μα, θα τα 'χουμ' όλα πει
Κι αν φωνάξω τ' όνομά σου
θα κοιτάξεις στα κλεφτά
και θα κάνεις, για φαντάσου
πως δε με θυμάσαι πια
Ha találkozunk egyszer
a lélegzetünk is eláll majd
nem szólunk még egy szót sem
de mindent elmond majd az a "hm"...
És ha kiáltom a nevedet,
te majd lopva nézel
s majd úgy tetteted,
hogy már rám nem emlékezel...
Κι αν ρωτήσεις πώς περνάω
θα σου πω δυο ψέματα
ένα πως δε σ' αγαπάω
κι ένα πως σε ξέχασα
Κι αν ρωτήσεις πώς περνάω
θα σου πω δυο ψέματα
ένα πως δε σ' αγαπάω
κι ένα πως σε ξέχασα
S ha kérdezed, hogy vagyok?
mondok majd két hazugságot
az egyik, hogy nem szeretlek
és a másik, hogy elfelejtettelek
S ha megkérdezed, mi van velem?
én hazudok majd neked
hogy nem szeretlek téged
és hogy már elfelejtettelek...
Melina Aslanidou-val énekel nagyon szépen Antonis Remos
Szia!
Elnézést a késésért,mondom is azonnal mi érdekelne.
a Sirtaki (2) videojáról lenne szó. Arra volnék kíváncsi,hogy a 2.rész kezdésekor,mikor a hölgyek is színpadra lépnek,az alatt hallható zene,hozzátartozik-e a Sirtaki eredetijéhez,vagy egy önálló létező zenedarabról van szó? Ugyanis nagyon-nagyon tetszik és szeretném --ha létezik--teljes egészében megszerezni,ill. megtudni,hogy ki az előadó és mi a címe a zenének.
Továbbá ugyancsak ilyen természetű a következő kérdésem:6perc 20 másodpercnél kezdődik az utolsó,befejező rész,az utolsó "felvonás". Ott ismét a hölgyek lépnek színre,immár közösen az urakkal táncolnak egy rendkívülit!! Az e rész alatt hallható zenére is borzasztó kíváncsi volnék,hogy ki- és miféle muzsika hallható akkor. Tudnál segíteni?
Üdv!
H. Tamás
Stratos: No lássuk csak...
A hölgyek bejövetelekor, ebből a dalból hallhatunk részletet: Kazantzidis Stelios / Καζαντζίδης: - Πάμε τσάρκα / Mpakse Tsifliki
Ez nem a Zorbához tartozik, mint a hogyan a többi betét is csak a Mojszejev koreográfiája miatt van egymáshoz toldva!
A fenti nóta zeneszerzője egyébként Vasilis Tsitsanis, aki a rempetiko stilus egyik legnagyobb alakja (ha nem a megteremtője!) és az egyik leginkább ezt a műfajt, divatot, és stílust terjesztő, közismerté emelő fő egyénisége.
(Szerintem, ezeket a bouzoukis a dalokat - ének nélkül -, a legtöbb helyen megkaphatod, mert minden turistának árulnak ilyen lemezeket összehordva hasonló számokkal...)
Πάμε τσάρκα πέρα στο Μπαξέ-Τσιφλίκι
κούκλα μου γλυκιά απ' τη Θεσσαλονίκη
Στου Νικάκη τη βαρκούλα, γλυκιά μου Μαριγούλα
να σου παίξω φίνο μπαγλαμά
Menjünk sétálni arra, a gyümölcsöshöz az ültetvény felé,
édes babácskám, te Szaloniki szépség!
És majd a Nikákisz csónakján, drága Marigulám
hadd játsszak néked valami jót a baglamán!
Πάμε τσάρκα πέρα στο Καραμπουρνάκι
να τα πιούμε μια βραδιά στο Καλαμάκι
κι από 'κει στο Μπεχτσινάρι, σε φίνο ακρογιάλι
να σου παίξω φίνο μπαγλαμά
Menjünk sétálni, arra Karaburnáki felé,
és igyunk át egy éjszakát Kalamaki terén!
Majd onnét átérve a Bechcinárihoz, a kellemes öbölbe
ahol pengetek néked valami jó kis dalt a baglamán!
Πάμε τσάρκα στην Ακρόπολη, στη Βάρνα
κι από 'κει στα κούτσουρα του Δαλαμάγκα
Μαριγώ θα σε τρελάνει, ν' ακούσεις τον Τσιτσάνη
να σου παίξει φίνο μπαγλαμά
Menjünk sétálni az Akropoliszra, a Várnához,
és onnét, át, Dalamága rönkjeihez,
és ott, majd jól megszédít Marigo, ha meghallgatod Tszitszániszt,
aki gyönyörűen játszik majd neked a baglamán!
Itt még a gyerekek részére is készítettek egy verziót:
A második kérdésedre azt tudom mondani egyelőre, hogy ismerős... Leginkább, valamelyik Theodorákisz szerzemény lehet...
...de nem jut eszembe konkrét dolog róla (mert ez egy lezáró rész, és a dal fő motívuma nélkül (a dal szövege nélkül - amire rákereshetnék, mint az első számnál is, amikor eszembe jutott egy-egy szó - , nem emlékezhetek a címre se...), de talán a többi fórumozó segít, ha ráakadnak, vagy eszükbe jut...
Addig is hallgasd a Youtubon a Theodorakis, Tsitsanis és Vamvakaris zenéit (meg amiket oldalt felkínálnak még...), hátha magad is rábukkansz!
A fenti link, 6 prerc 20. másodpercétől kezdődő dallamrészletére, talán ez a két Theodorákisz szerzemény rímel, nem tudom, köztük van-e az eredeti "megfejtés"? De Talán ezeknek is örülsz majd:
Mikis Theodorakis - Varka Sto Gialo / Varka sto jalo
Βάρκα στο γιαλό / Csónak a tenger öblén / Varka Szto Jaló
Στίχοι: Μίκης Θεοδωράκης
Μουσική: Μίκης Θεοδωράκης
Πρώτη εκτέλεση: Κλειώ Δενάρδου
Άλλες ερμηνείες: Γρηγόρης Μπιθικώτσης || Κώστας Σμοκοβίτης
Πέντε πέντε δέκα / Pénde pénde déka
δέκα δέκα ανεβαίνω τα σκαλιά / déka déka anevéno tá szkaljá
για τα δυο σου μάτια / já tá djó szu mátja
για τις δυο φωτιές / já tisz djó fotjész
που όταν με κοιτάζουν / pu ótan me kitázun
νιώθω μαχαιριές. / nyótho maherjész
Öt meg öt, az tíz,
tízesével veszem felfelé a lépcsőket
a két gyönyörű szemedért,
azért a két villogó tűzért,
amik ha reám vetülnek,
úgy érzem, ezernyi késszúrás ért!
Βάρκα στο γιαλό / Várka szto jaló
βάρκα στο γιαλό / Várka szto jaló
γλάστρα με ζουμπούλι / glásztra me zumbúli
και βασιλικό. / ké vaszilikó
Csónak a tenger öblén,
Csónak vár a parton,
jácintos virágcserép
no, és Bazsalikom!
Πέντε πέντε δέκα / Pénde pénde déka
δέκα δέκα θα σου δίνω τα φιλιά. / déka déka thá szu díno tá filjá
Κι όταν σε μεθύσω / ki ótán sze methíszo
κι όταν θα σε πιω / ki ótan thá sze pjó
θα σε νανουρίσω / thá sze nanuríszo
με γλυκό σκοπό. / mé glikó szkopó
Öt meg öt, az tíz,
tízesével ontom rád a csókjaimat.
És amikor megrészegítettelek,
és amikor felhörpintettelek,
elaltatlak édesdeden,
finoman, és kellemesen!
Πέντε πέντε δέκα / Pénde pénde déka
δέκα δέκα κατεβαίνω τα σκαλιά / déka déka katevéno tá szkaljá
φεύγω για τα ξένα / févgo já tá kszéna
για την ξενιτιά / já tín kszenitjá
και μην κλαις για μένα / ké mín klész já ména
αγάπη μου γλυκιά. / agápi mu glikjá
Öt meg öt, az tíz,
tízesével veszem lefelé a lépcsőket
messzi idegenbe megyek,
ismeretlen vidékre
és aztán, ne sírj értem
szerelmem, te édes!!
Bithikotsis Giorgos /Γρηγορης Μπιθικωτσης - Βαρκα στο Γιαλο
