Θα ονειρευτώ για μας / Majd álmodni fogok magunkról
Στίχοι: Στρατής Μύρωνας
Μουσική: Στρατής Μύρωνας
Πρώτη εκτέλεση: Στρατής Μύρωνας
Μες στα μάτια σου ένα αστέρι σκοτεινό
την τροχιά του ακολουθώ
κι όπως χάνεται να το φτάσω προσπαθώ
ίσως έτσι πιο κοντά σου να βρεθώ
A szemeidben egy sötét csillagnak
Az útját követem
Utól érni próbálom, ahogy lassan tűnik előttem,
Talán így hozzád is közelebb kerülhetek!
Αν σε τρομάζει το άγγιγμα
θα σε κοιτώ μονάχα
φτάνει εσύ να μη πονάς
Αν σε βαραίνει το όνειρο
μόνος μου απόψε
θα ονειρευτώ για μας
Ha megrémít az érintésem
Akkor majd inkább csak nézlek!
Számomra elég, ha nem ér téged fájdalom
Ha netán untatna az álom,
Rólunk, egymagam fogok ma éjjel
Álmodni - magunkról...
Μες στη σκέψη σου ένα ποτάμι σιωπηλό
ένα θαμμένο μυστικό
πόσο θα ‘θελα να σου ‘δειχνα εγώ
τη θάλασσα ένα ορίζοντα ανοιχτό
A gondolataidban egy csendes folyót,
Vagy egy eltemetett titkot,
Mennyire szerettem volna, én megmutatni neked!
A tengert, vagy egy hatalmas nyitott horizontot..!
Αν σε τρομάζει το άγγιγμα
θα σε κοιτώ μονάχα
φτάνει εσύ να μη πονάς
Αν σε βαραίνει το όνειρο
μόνος μου απόψε
θα ονειρευτώ για μας
Ha megrémít az érintésem
Akkor majd inkább csak nézlek!
Számomra elég, ha nem ér téged fájdalom
Ha netán untatna az álom,
Rólunk, egymagam fogok ma éjjel
Álmodni - magunkról...
Στίχοι: Παραδοσιακό
Μουσική: Παραδοσιακό
Εκτελέσεις: Μη διαθέσιμο
Αχ Σελήμπεη, Σελήμπεη, Σελημπεη,
γιος του Κατση-μπέη, γιος του Κατση-μπέη.
Με τα φρυ-τα φρύδια τα γραμμένα, κλαίνε’
τα μα-τα μάτια μου για σένα.
Σελημπεη μπεοπουλο, μικρο μου αρχοντόπουλο.
Óh, Szelim bej, Szelim bej, Szelim bej,
Fia Katszi bejnek, Katszi bej fia!
Azokkal a csodás sze-, azokkal a szemöldökeiddel..., - Jaj, sírnak
Sírnak a sze- sírnak a szemeim (te)érted...!
Szelim bej, kicsi bej, én nemes, én drága úrfim...!
Αχ που κρέμασαν, που κρέμασαν το μπόι σου
πο πο Σελημπεη, γιος του Κατση-μπέη.
Αχ το μα-το μαργαριταρένιο, κρίμα η-μωρέ
ήταν το καημένο.
Κλάψε βρε μανα μια και δυο,
δεν ξανακάνεις τέτοιον γιο.
Óh, hogy felkötötték, oh, hogy fellógatták termeted...
Oh-oh, Szelim bej, Katszi bej fia...!
Óh, azt a szá- azt a százszorszépet! Jaj, be kár érte...!
Jaj, kicsim! Jaj szegényke!
Sírj csak, sírj anyácska, sirasd meg egyszer-kétszer,
Mert nem szülhetsz többé ilyen ifjat!
Στίχοι: Δημήτρης Ατραΐδης & Γιάννης Βασιλόπουλος
Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Πάνος Γαβαλάς
Άλλες ερμηνείες: Γεράσιμος Ανδρεάτος
Στο σταυροδρόμι σε βρήκα και με βρήκες
κι είχαμε νιώσει της αγάπης τον παλμό
μα κάποιο βράδυ πως βαρέθηκες μου είπες
και δίχως λόγο μου ζητούσες χωρισμό
A Keresztúton találtam reád, és ott leltél rám te is
és úgy éreztük, a szeretet a tenyerén hordoz minket
Ám egy este azt mondtad nekem, hogy belefáradtál,
és ok nélkül azt kérted, hogy szakítsunk...!
Στο σταυροδρόμι στο σταυροδρόμι
εκεί που μου 'πες μ' αγαπάς
εκεί άλλαξες γνώμη
A keresztúton, az úton, hol választani kell
ott, ahol te azt mondtad; szeretsz...
igen, ott... ...meggondoltad magad!
Στο σταυροδρόμι στην ίδια τη γωνία
εκεί που σμίξαν η χαρά με τον καημό
θα περιμένω με λαχτάρα κι αγωνία
γλυκιά μου αγάπη το δικό σου γυρισμό
A keresztúton, ugyanazon a sarkon
ott, ahol összevegyült az öröm, és a bánat
Ott fogom várni izgatottan, és szorongva
a visszatérted, én édes szerelmem!
Στο σταυροδρόμι στο σταυροδρόμι
εκεί που μου 'πες μ' αγαπάς
εκεί άλλαξες γνώμη
A keresztúton, az úton, hol választani kell
ott, ahol te azt mondtad; szeretsz...
igen, ott... ...meggondoltad magad!
Το Χάρο τον αντάμωσαν
πεντ-έξι χασικλήδες
να τον ρωτήσουν πώς περνούν
στον Άδη οι μερακλήδες.
A Halállal találkozott egyszer
öt-hat drogos, kábítószeres,
hogy megkérdezzék, hogyan töltik idejüket
Hadésznál, a szellemtestvérek.
Πες μας, βρε χάρε, να χαρείς
το μαύρο σου σκοτάδι:
Έχουν χασίσι, έχουν λουλά
οι βλάμηδες στον Άδη;
- Kedves Halál! Kérünk, mondd el nékünk
(sokszor leld kedved a fekete sötétségedben!), hogy:
van-e ott hasisuk, van-e pipadohányuk
a cimboráinknak ott lenn, Hádésznál az alvilágban?
Πες μας αν έχουν μπαγλαμά
μπουζούκια και γλεντάνε.
Έχουν τεκέδες, έχουν τσαρδί
που παν' και την τραβάνε;
Mondd el nekünk, baglamájuk van-e,
szól-e a buzukijuk, és szórakoznak-e?
Van-e ott hasis-kocsma, van-e csárda,
ahová mehetnek, s magukat kimulatják majd?
Πες μας αν έχουν γκόμενες
μανίτσες και γουστάρουν
τον ναργιλέ να κάνουνε
ντουζένι να φουμάρουν.
Mondja el Halál úr, csajok akadnak-é?
Vagy más, éltes hölgyek, és szeretik-e
előkészíteni a nargilét,
a vizipipát, és vajon bagóznak-e?.
Πες μας, βρε χάρε, να χαρείς:
Τι κάνουνε τ' αλάνια,
βρίσκουν νταμίρα, έχουν λουλά
για κάθουνται χαρμάνια;
Légy boldog, Halál! S mondd el nekünk:
Mit tesznek azok a csibészek?
Damirt találnak-e, van-e nekik Loule
és ott ülnek összevegyülve?
Πάρε δυο δράμια Προυσαλιό
και πέντε μυρωδάτο
και δώσε να φουμάρουνε
τ' αδέλφια μας κει κάτω.
Végy két Prousaliós drachmát
és öt illatosat is
és add, hogy a szipuzzanak
odalent a a testvéreink is!
Κι όσοι μαχαιρώθηκανε
και πήγανε στον Άδη,
για πες μας, γιατρευτήκανε
ή λιώσαν στο σκοτάδι;
És akiket késsel szúrtak meg,
és elmentek a Hádész birodalmába léptek,
Mondd csak, hát: ők meggyógyultak-e?
Vagy szétolvadtak a sötétben?
Κι όσοι από καρασεβντά
τρελάθηκαν και πάνε,
πες μας, τους πέρασε ο νταλγκάς
ή ακόμα αγαπάνε;
És azok, akik a
megbolondultak és mennek,
Mondd el nekünk elment a ntalgkas
vagy még mindig szerelmesek?
Πες μας τι κάνουν οι φτωχοί,
πρεζάκηδες κι εκείνοι;
Πάρε να δώσεις και σ' αυτούς
λιγάκι κοκαΐνη.
Mondd el nekünk, mi a szegények,
drogos és ők?
Játssz és ad nekik
kis kokaint.
Στίχοι: Νίκος Κουρκούλης
Μουσική: Νίκος Κουρκούλης
Πρώτη εκτέλεση: Κέλλυ Κελεκίδου
Μες στα μάτια με κοιτάς και ποτέ δε σταματάς
να μου λες πως με λατρεύεις, πως τρελά με αγαπάς
έλα κράτα με και πάμε, δε με νοιάζει, δε φοβάμαι
όταν σ’ έχω αγκαλιά μου σου τραγουδώ
A szemeimbe nézel, és nem hagyod abba sosem,
hogy azt mondd; mennyire imádsz, s hogy őrülten szeretsz!
Gyere, ragadj meg, és induljunk! Semmi nem érdekel, és nem félek,
amikor a karjaimban tartalak, ezt énekelem neked:
Καλημέρα αγάπη, καλώς ήρθες στο πάρτι
Βάλε μες στην καρδιά σου το δικό μου ρυθμό
Szép napot kedves! Isten hozott a partin!
Emeld a szívedbe az én szívem ritmusát!
Τα καυτά σου τα φιλιά είναι σκέτη ζωγραφιά
φίλησέ με να χαθούμε, ν’ ανέβουμε πιο ψηλά
έλα κράτα με και πάμε, δε με νοιάζει, δε φοβάμαι
όταν σ’ έχω αγκαλιά μου σου τραγουδώ
Égő csókjaid, mint a festmény, kész gyönyörűség!
Csókolj meg, vesszünk el teljesen, hágjunk még magasabbra!
Jöjj velem, és vágjunk bele! Semmi nem érdekel, s nem félek!
amikor a karomban tartalak, hozzád énekelem:
Καλημέρα αγάπη, καλώς ήρθες στο πάρτι
Βάλε μες στην καρδιά σου το δικό μου ρυθμό
Szép Napot Szerelmem! Isten hozott a partin!
Vedd szívedbe, az én szívem ritmusát!
Έλα κράτα με και πάμε, δε με νοιάζει, δε φοβάμαι
όταν σ’ έχω αγκαλιά μου σου τραγουδώ
Jöjj velem, és vágjunk bele! Semmi nem érdekel, s nem félek!
amikor a karomban tartalak, hozzád énekelem:
Καλημέρα αγάπη, καλώς ήρθες στο πάρτι
Βάλε μες στην καρδιά σου το δικό μου ρυθμό
Szép Napot Szerelmem! Isten hozott a partin!
Vedd szívedbe, az én szívem ritmusát!
Αρχή και φινάλε
σκοτάδι και φως
αγάπη πανάρχαιο δράμα
σ' ακούω καρδιά μου
δεν είμαι κουφός
αγάπη, τι δύσκολο πράγμα.
Kezdet és befejezés
sötétség, és fény
a szerelem ősrégi gyötrődés
szívem, hallak téged én,
süket nem vagyok!
A szerelem; mily nehéz dolog...
Σωρός αναμνήσεις
δεν πάει καιρός
αγάπη και γέλιο και κλάμα.
Στο τέλος δεν ήμουν
πολύ τυχερός
αγάπη, τι δύσκολο πράγμα.
Egy csomó emlék,
s az idő nem halad!
Szerelem, és nevetés, és sírás.
Végül, nem voltam én
túl szerencsés nagyon:
a szerelem, mily nehéz dolog...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek,
mint a csillagok: kialszanak
Gyorsan elmúlnak, mint a nyarak...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek,
mint a csillagok: kialszanak,
mint a nyarak eltelnek
elmúlnak, mint a nyarak...
Κολλάει ο χρόνος
δεν πάει εμπρός
και συ δεν μου στέλνεις πια γράμμα
δεν θες να με ξέρεις
λες κι είμαι εχθρός
αγάπη, τι δύσκολο πράγμα.
Az idő megreked
nem halad előre
s te nem küldesz többé már levelet
nem akarsz tudni rólam, ismerni engemet,
mintha csak én lennék az ellenséged!
Mily nehéz dolog: a szerelem...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek
mint a csillagok kialszanak
elmúlnak, mint a nyarak...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek
mint a csillagok kialszanak
mint a nyarak eltelnek
elmúlnak, mint a nyarak...
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη, δύσκολα περνώ / Szükségem van rád, nehéz nekem most
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη τώρα πιο πολύ / Most nagyobb szükségem van rád
Μα δε θα στο πω / De nem fogom elmondani majd…
Το πειραγμένο μου κεφάλι / A megbántódott fejem
Γεμάτο παραμιλητά / Csupa pletykával teli
Φωτοτυπία μιας αλήθειας / Egy igazság fénymásolata
Που δεν υπήρξε / Ami nem létezett,
ούτε υπάρχει πια / és már nem is létezik
Σκιές του έρωτα στο τοίχο / A szerelem árnyékai a falon
Αποτυπώματα να μην μπορούν / A lenyomatok ne tudják
Ν’ αναγνωρίσουν τ’ όνομά μου / Felismerni a nevemet, s hogy
Να μ’ αγκαλιάσουν και να φανταστούν / Megöleljenek és elképzeljenek
Ιλουστρασιόν επιθυμίες / Illusztratív vágyak kívánságok
Με σπρώχνουν βίαια σε μια γιορτή / Löknek bele
erőszakkal egy zsúrba
Ένας παράδεισος αλήτης / Egy paradicsomi csavargó
Φωνάζει πίσω μου και μ’ απειλεί / Kiabál mögöttem és fenyeget
Μη μ’ αντιγράφεις, κάνω λάθος / Ne másolj le engem, tévedek.
Το ίδιο λάθος κάνω μια ζωή / Egy életen át ugyanazokat a hibákat követem el
Κάποτε είπα σ’ αγαπάω / Egyszer azt mondtam, hogy szeretlek.
Μα δε κατάλαβα τι είχα πει / De nem értettem, mit is mondtam
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη, δύσκολα περνώ / Szükségem van rád, nehéz nekem most
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη τώρα πιο πολύ / Most nagyobb szükségem van rád
Μα δε θα στο πω.. / De nem fogom elmondani majd…
Τι άλλαξε; Τι χάλασε;
Λες και πάνω στο διάφανο φως
μελάνι στάλαξε.
Πού χάνεσαι; Πού τρέχει το βλέμμα;
Ποια αλήθεια μου κρύβει ο καπνός
ή μήπως κρύβει ψέμα;
Mi változott? Mi romlott el?
Mintha bele, a tiszta fénybe
csöpögtettek volna sötét festéket...
Hová veszel? Merre fut a tekinteted?
Mely igazság az, mit a füst rejt előlem el?
Vagy talán épp hazugságot rejteget?
Θα κοιτώ στα μάτια σου
θα ρωτάω μέχρι να μου πεις
θα χτυπώ στα βράχια σου
ως το τέλος της σιωπής.
Bele fogok nézni a szemeidbe
S addig kérdezem, amíg el nem mondod majd
Addig ütöm, verem majd a szikláid falát,
amíg véget nem ér a hallgatásod.
Κόψε και μοίρασε στα δύο
πάντα η αγάπη θέλει δύο,
δυο να γελούν στο ίδιο αστείο
δυο να ζεσταίνουνε το κρύο
δυο να μοιράζονται αμαρτία και θεό.
Emeld el a paklit, és ossz két felé,
mert a szerelemhez, mindig kell két fél,
Ketten kell nevetniünk ugyanazon a viccen,
Ketten kell, hogy melegedjenek a hidegben
Ketten kell, hogy osztozzanak a bűnökön, s magán az Istenen!
Κόψε και μοίρασε στα δυο
πάντα η αγάπη θέλει δυο
δυο μονομάχους στο πεδίο
δυο στο μαζί και στο αντίο
δυο να μοιράζονται τα πάντα ή το κενό.
Emeld el a paklit, és ossz két felé!
A szerelemhez mindig szükséges két fél....
Két gladiátor a küzdőtéren
Két fél kell az együttléthez és a váláshoz
Ketten kellenek ahhoz, hogy a mindenségen osztozzanak, vagy a nagy semmin.
Τι ξέφτισε; Τι έσπασε;
Λες και επάνω μου χούφτες γυαλιά
η νύχτα πέταξε.
Ποιος έφταιξε και ποιον ν`αθωώσω;
Να σε πάρω ξανά αγκαλιά
ή μήπως να θυμώσω;
Mi hullt szét? Mi tört el?
Mintha több marék üvegszilánk zuhanna rám
És az éjszaka elszállt.
Ki volt a vétkes, és kit nyilvánítsak ártatlannak?
A karjaimba újra visszavegyelek?
Vagy inkább dühös legyek?
De Ő is nagyon aranyos...
(Talán már foglalkoztunk is ezzel a számmal, de "nem baj", majd lecserélem, ha kell egy másikra... ... amikor lesz rá érkezésem.)
Γιατί τα μάτια σου εγώ έχω φιλήσει
στην αγκαλιά σου η καρδιά μου έχει σβήσει
κι οι δυο μας πήγαμε σε όνειρα μετάξι
μαζί σου αγάπη μου εγώ έχω πετάξει
Mert én a szemeidet megcsókoltam már
és a két karod közt a szívem kialudt
mindketten, együtt, az álmok közé mentünk
veled - édes szerelmem -, veled együtt repültünk
Στίχοι: Οδυσσέας Τσάκαλος
Μουσική: Οδυσσέας Τσάκαλος
Πρώτη εκτέλεση: Οδυσσέας Τσάκαλος
Δεν πειράζει, δεν πειράζει
αν δε θες να μου μιλάς
αν κρυφά μόνο κοιτάζεις
κι όλο μούτρα μου κρατάς.
Μη σε νοιάζει, μη σε νοιάζει
δε θα σπάσει το σχοινί
σαν παιχνίδι να μας μοιάζει
δίχως τέλος και αρχή
Semmi baj, nem baj,
ha nem akarsz hozzám szólni,
ha csak titokban nézel néha rám,
és mindig csak pofákat vágsz.
Ne is érdekeljen, nem számít!
Nem szakad el a kötél
Legyen, mint egy kezdet és vég nélküli játék,
ami váljon hozzánk hasonlóvá
Γιατί τα μάτια σου εγώ έχω φιλήσει
στην αγκαλιά σου η καρδιά μου έχει σβήσει
κι οι δυο μας πήγαμε σε όνειρα μετάξι
μαζί σου αγάπη μου εγώ έχω πετάξει
Mert én a szemeidet megcsókoltam már
és a két karod közt a szívem kialudt
Veled együtt, az álmok közé mentünk, mindketten
Veled - édes szerelmem -, veled együtt repültem!
Δεν πειράζει, δεν πειράζει
όταν φτάνω κι ειν' αργά
ούτε θέλω να τρομάζεις
όταν ζούμε χωριστά
Semmi baj, nem baj,
ha mire odaérek, már késő lesz,
azt se akarom, hogy megrémülj,
amikor majd külön élünk
Μη σε νοιάζει, μη σε νοιάζει
άμα λείπει το φιλί
σαν παιχνίδι να μας μοιάζει
πάμε πάλι απ την αρχή
Ne érdekeljen, ne is törődj vele,
ha hiányzik a csók,
Legyen olyan, mint egy játék,
kezdjük ismét a legelejétől!
Γιατί τα μάτια σου εγώ έχω φιλήσει
στην αγκαλιά σου η καρδιά μου έχει σβήσει
κι οι δυο μας πήγαμε σε όνειρα μετάξι
μαζί σου αγάπη μου εγώ έχω πετάξει.
Mert én a szemeidet megcsókoltam már
és a két karod közt a szívem kialudt
mindketten, együtt, az álmok közé mentünk
veled - édes szerelmem -, veled együtt repültünk
Δεν αντέχω άλλο έλα,
έλα πάρε με αγκαλιά
να πεθάνουμε στα γέλια
να 'ναι πάλι όπως παλιά
Nem bírom tovább, jöjj!
Gyere, végy a karjaidba!
Hogy halálra kacagjuk magunkat
S hogy minden úgy legyen, mint rég!
Σ'εχω βρει και σε χανω / S'eho vri ke se hano
δανεική παρουσία / dhanikí parusía
έχω τόσα να κάνω / ého tósa na káno
και δεν έχουν ουσία / ke dhen éhun usía
Reád találtam, és elveszítelek
Kölcsönzött jelenléttel
Annyi mindent kellene tennem,
És nincs értelme...
όπου είσαι πηγαίνω / ópu íse pijeno
δίχως λόγο να πάω / dhíhos lógho na páo
με τους φίλους σου βγαίνω / me tus fílus su vjeno
επαφή να κρατάω / epafí na kratáo
Ahová mész, odamegyek én is,
Megyek! Még ok nélkül is
A barátaiddal csatangolok,
csak hogy tartsam a kapcsolatot
Κάποιες μέρες ακούω / Kápjes méres akúo
στη σιωπή τη φωνή σου / sti siopí ti foní su
πάνε μέρες που λείπεις / páne méres pu lípis
κι είμαι ακόμα μαζί σου / ki íme akóma mazí su
Némely napokon, hallom
A csendben a hangod
Már jó ideje hiányzol
És én mégis veled vagyok
σε ρωτάω τι έχεις / se rotáo ti éhis
και σου λέω καλημέρα / ke su léo kaliméra
σ'αγαπάω μην τρέχεις / s'aghapáo min tréhis
είσ' ακόμα εδώ πέρα / ís' akóma edhó péra
Kérdem tőled; mi bajod?
És aztán, szép napot kívánok
- Szeretlek, ne fuss el!
Itt vagy még velem...
Προσπαθώ να ξεχάσω / Prospathó na kseháso
όμως κάτι συμβαίνει / ómos káti simvéni
ό,τι όμορφο πιάσω / ó,ti ómorfo pjáso
να το δεις περιμένει / na to dhis periméni
Próbállak elfelejteni,
De valami történik itt...
Ha sikerül megragadnom bármi szépet,
Arra vár, hogy te megnézzed!
Σ'εχω βρει και σε χανω / S'eho vri ke se hano
Σ'εχω βρει και σε χανω / S'eho vri ke se hano
Reád találtam, és elveszítelek
Reád találtam... És elveszítelek...
Σ'εχω βρει και σε χανω / S'eho vri ke se hano
σταθερή μου αξία / statherí mu aksía
η ζωή μου σε τάξη / i zoí mu se táksi
κι η καρδιά σ'αταξία / ki i kardhjá s'ataksía
Reád találtam, és elveszítelek
Szilárd érték ez nekem
Az életem, hogy rendben legyen
És szív, hogy bolond kalandra leljen
Έχεις γίνει συνήθεια / Éhis jíni siníthja
και το μόνιμο θέμα / ke to mónimo théma
σου δανείζω αλήθεια / su dhanízo alíthja
να πληρώνεις το ψέμα / na plirónis to pséma
Szokásommá váltál
És a kizárólagos témámmá
Igazságot kölcsönzök neked,
Hogy kifizesd belőle a hazugságot
Κάποιες νύχτες στους δρόμους / Kápjes nihtes stus dhrómus
σε τρακάρω τυχαία / se trakáro tiheja
είν'αμάξια οι μόνοι / ín'amáksia i móni
και οι σχέσεις τροχαία / ke i shésis trohea
Némelyik éjszakán az utcákon
véletlenül összefutok veled...
Olyanok, mint a gépkocsik, akik egyedül vannak
és a kapcsolatok, mint a jármű forgalom
στα παλιά μας τα στέκια / sta paljá mas ta stékia
όπως πάντα συχνάζω / ópos pánda sihnázo
είχα πει πως θ'αλλάξω / íha pi pos th'allákso
κι όσο αλλάζω σου μοιάζω / ki óso allázo su mjázo
A régi törzshelyeinkre
Ahogy mindig, még most is járok
Azt ígértem, hogy majd megváltozom,
és amennyit változom, egyre jobban reád hasonlítok
Σ'εχω βρει και σε χανω / S'eho vri ke se hano
Σ'εχω βρει και σε χανω / S'eho vri ke se hano
Reád találtam, és elveszítelek
Reád találtam... És elveszítelek...
Στίχοι: Γεράσιμος Ευαγγελάτος
Μουσική: Κώστας Τσίρκας
Πρώτη εκτέλεση: Νατάσα Μποφίλιου
Σαν παιδιά χωρίς γονείς όλοι εμείς,
μετά τις 12 στα σπίτια μας γυρνάμε,
τόσοι φίλοι συγγενείς κι όμως κανείς,
ένα τηλέφωνο να μάθει πώς περνάμε,
τα παιδιά που συναντώ, όταν θα βγω,
έχουν παράπονα που μοιάζουν στα δικά μου,
πίνουν καπνίζουν κι αγαπούν όπως εγώ,
όμως κανένας τους δεν ήρθε πιο κοντά μου.
Olyanok vagyunk, mint a szülők nélküli gyermekek, mi mindnyájan
Éjfél után térünk csak vissza, az otthonainkba
Annyi barátaink és rokonaink vannak, de senki,
nem ereszt meg egy telefont, hogy megtudja, hogy vagyunk?
A srácoknak, akikkel találkozom, amikor kisétálok,
olyan panaszaik vannak, amik az enyémhez hasonlítanak,
isznak, bagóznak és a szeretkeznek, mint ahogy én is,
De egyikük sem közeledett jobban hozzám.
γι' αυτό κι εγώ θα κοιμηθώ με το παράθυρο ανοιχτό
να μετρηθώ με τη ζωή που μου ' χει μείνει,
γι αυτό κι εγώ θα κοιμηθώ κι όταν ξυπνήσω πριν ντυθώ
θα νικηθώ με ένα καφέ και μια ασπιρίνη.
Ezért, én is kitárt ablakoknál fogok aludni,
hogy számot vessek az életemmel, ami még hátra van...
Ezért, én is aludni megyek, s amikor felébredek, mielőtt felöltözök,
legyűrök egy kávét, és hozzá egy aszpirint lökök.
Σα παιδιά χωρίς γονείς πόσο να πιείς,
να δεις διπλά όσα και μόνα τους πονάνε,
πόσα χρόνια ν' αρνηθείς προτού τα δείς,
μπροστά στα μάτια σου χαμένα να περνάνε.
Τα παιδιά που συναντώ μελαγχολούν
βλέπουν το μέλλον σαν αγάπη που χει αργήσει
κάνουνε όνειρα τις νύχτες όταν πιούν,
κι όμως κανείς τους δε τολμάει να τα ζήσει.
Mint a gyermekek szüleik nélkül; mennyit ihatsz?
hogy duplán lásd, akik még magukban is szenvednek,
hány évig is tagadtad meg mielőtt megláttad őket,
a szemeid előtt vesztesekként haladva el.
A Gyerekek, akikkel találkoom, melankóliába esnek
Látják a jövőt, mint a szeretetet, amely már régóta késik
az éjszakáikat álommá változtatják, amikor isznak
és mégis, egyikük sem mer élni.
Γι' αυτό κι εγώ θα κοιμηθώ με το παράθυρο ανοιχτό
να μετρηθώ με τη ζωή που μου χει μείνει,
γι αυτό κι εγώ θα κοιμηθώ κι όταν ξυπνήσω πριν ντυθώ,
θα νικηθώ μ' ενα καφέ και μια ασπιρίνη.
Ezért, én is kitárt ablakoknál fogok aludni,
hogy számot vessek az életemmel, ami még hátra van...
Ezért, én is aludni megyek, s amikor felébredek, mielőtt felöltözök,
legyűrök egy kávét, és hozzá egy aszpirint lökök.
Με τσιγάρα βαριά..
Και φτερό την καρδιά..
Πάντα φεύγω..
Σαν μεγάλο παιδί..
Που τα πάντα έχει δει..
Λες κι είναι έργο..
Μ' αλλαγμένη φωνή..
Μη ντραπώ και φανεί..
Ψυθυρίζω..
Erős, nehéz cigarettákkal...
És szárnyaló szívvel...
Mindig elmegyek...
Mint egy nagy gyerek...
Aki szinte látott már mindent...
Mintha csak egy film lenne...
Megváltoztatott hangokkal...
Nehogy meglátszódjon, ha elszégyellném magam...
Suttogom...
Και φυσώ Τον Καπνό..
Με μια δόση θυμό..
Που μα ποτέ δε τελείωνω..
Ό,τι αρχίζω..
És fújom A Füstöt...
Egy hatalmas adag dűhhel...
Mivel soha nem fejezem be...
Bármibe is kezdek...
Κι είν' οι δρόμοι υγροί..
Τι κατάλαβαν τι...
Από μένα..
Λες και τα μυστικά..
Τα κρατούσα κρυφά..
Για να μείνουν κρυμμένα..
És az nedvesek utak...
Mire jöttek rá? Mire...?
Tőlem...?
Mintha a titkokat...
Folyton leplezni igyekeztem volna...
Hogy rejtve maradjanak...
Με τσιγάρα βαριά..
Μια βουτιά στα βαθειά..
Κι επιπλέω..
Κι ας μην είναι σωστό..
Πάντα ό,τι σκεφτώ..
Θα το λέω...
Erős, nehéz cigarettákkal...
Egy fejesugrással a mélybe...
És extra ..
Mégha nem is lenne helyes...
De amit csak gondolok,
Mindig csak kimondom...
Μ' αλλαγμένη φωνή..
Τεντωμένο σκοινί..
Να βαδίσω..
Στίχοι: Αλέξης Σέρκος
Μουσική: Αλέξης Σέρκος
Πρώτη εκτέλεση: Παναγιώτης Ραφαηλίδης
Περιμένω...
Στο τηλέφωνο σε παίρνω διαρκώς,
μα είναι κι αυτό κατεβασμένο δυστυχώς,
δεν το πιστεύω τέτοια συμπεριφορά,
ξημέρωσε, πήγε εννιά
κι εγώ ακόμα εδώ για σένα να πεθαίνω...
Várakozok...
Állandóan hívlak telefonon,
de az is mellé van téve, sajnos
nem hiszem el, mi ez a viselkedés...!?
megvirradt, és elmúlt kilenc
s én még mindig itt haldoklok érted...
Μα η καρδιά σου είναι σκληρή,
από αισθήματα κενή,
στάζει φαρμάκι
Και στη δική σου την ψυχή,
μοιάζει η αγάπη μου αυτή,
χαμένη μάχη
De a szíved kemény,
érzelmektől mentes
és csepegteti a mérget...
És a te lelkedben
pont olyan az én szerelmem,
mint egy csata, mely odaveszett
Κι εγώ να λιώνω δυστυχώς,
να κλαίω για σένα ο τρελός,
τι έχω πάθει
Και σύ αδιάφορη ψυχρή,
αυτά που ζήσαμε μαζί
τα κάνεις στάχτη.
És én gyötrődök, sajnos
érted őrülten hogy sírok,
mi történt velem?
S te rideg közömbösséggel
a múltat, a közös életünket
mind porrá égeted...
Περιμένω...
Σ' ένα δωμάτιο πνιγμένο από καπνό,
της απουσίας σου με τρώει το κενό.
Δεν το πιστεύω ότι άλλαξες εσύ,
βράδιασε κι ούτε να φανείς
κι εγώ ακόμα εδώ για σένα να πεθαίνω...
Várakozok...
Egy szobában, füsttől fuldokolva
távollétedben felemészt a hiányod
Nem hiszem azt, hogy te változtál,
beesteledett még sem vagy látható
s én itt még érted meghalok...
de a lánya, annál inkább belopta magát a szívembe! 
