Στίχοι: Νίκη Σπυροπούλου
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Πάψε να παίρνεις τηλέφωνα ξανά
απ΄τη ζωή μου τί θέλεις τελικά
φύγε από μένα μείνε μακριά
τώρα σε ξέρω σ΄έμαθα καλά
Hagyd már abba, hogy folyton telefonálsz!
Tőlem, s az életemtől, végülis; mit kívánsz?
Takarodj, s maradj tőlem távol!
Mostanra kiismertelek, ismerlek már jól!
Όχι μη γυρίσεις πίσω
άσε με να ζήσω και να σε σβήσω
σου λέω όχι δε θα με πειράξει
όλα θα΄ναι εντάξει
θα΄χω αλλάξει
σου λέω άντε στο καλό
και φύγε μη σε ξαναδώ
όχι μη γυρίσεις πίσω
Ne! Hozzám vissza, többé ne térj!
Hagyj élni engem, s hadd felejtselek el én!
Így szólok hozzád; nem fog ez megártani nekem,
minden rendben lesz!
Majd én megváltozok
S azt mondom neked: eredj, minden jót néked!
És hogy: Menj! Ne lássalak újra téged
Ne! Hozzám vissza ne térj!
Δεν σ΄έχω ανάγκη στο΄χω ξαναπεί
εγώ έχω μάθει να΄μαι δυνατή
είναι τα λάθη που έκανες πολλά
τώρα σε ξέρω σ΄έμαθα καλά
Nincs rád szükségem, mondtam már eleget
Megtanultam én már, hogy erős legyek!
Rengeteg a hiba, amit sokszor elkövettél...
Tudom már ki vagy, már kiismertelek eléggé...
Όχι μη γυρίσεις πίσω
άσε με να ζήσω και να σε σβήσω
σου λέω όχι δε θα με πειράξει
όλα θα΄ναι εντάξει
θα΄χω αλλάξει
σου λέω άντε στο καλό
και φύγε μη σε ξαναδώ
όχι μη γυρίσεις πίσω
Ne! Hozzám vissza, többé ne térj!
Hagyj élni engem, s hadd felejtselek el én!
Így szólok hozzád; nem fog ez megártani nekem,
minden rendben lesz!
Majd én megváltozok
S azt mondom neked: eredj, minden jót néked!
És hogy: Menj! Ne lássalak újra téged
Ne! Hozzám vissza ne térj!
Στίχοι: Ναταλί
Μουσική: Γιάννης Πλούταρχος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Στους δρόμους σου περπάτησα
Τη σκέψη μου φυλάκισα
Μου αρκούσε αγκαλιά σου να με κλείσεις
Χωρίς γιατί και πρόφαση
Πήρα τη μόνη απόφαση
Να δώσω τη ζωή μου για να ζήσεις
A te utadat jártam,
s bebörtönöztem a gondolataimat,
az ölelésed elegendő volt, hogy bezárjon engem.
Miértek és kifogás nélkül,
egyetlen döntésre jutottam,
az életemet adnám azért, hogy te élj...
Υπήρχαν όρκοι υπήρχαν όρκοι
που για σένανε τους πάτησα
Υπήρχαν λόγοι, υπήρχαν λόγοι
που για σένανε δεν κράτησα
Léteztek eskük, voltak eskük,
amiket érted eltapostam
Léteztek szavak, voltak igéretek,
amiket érted be nem tartottam
Υπήρχαν λέξεις όπως
ζωή, ψυχή, αγάπη και στις έδωσα
κι αυτό που πήρα ήταν
το ψέμα και το μίσος σου που ένιωσα
Voltak szavak mint az élet, a lélek,
a szerelem, s ezt adtam én mindet,
s az amit érte kaptam tőled,
hazugság volt és gyűlölet, én úgy éreztem...
Μοιραία καταστράφηκα
μα όσα κι αν αισθάνθηκα
μου τα σβησαν τα ψεύτικα φιλιά σου
Τα πάντα μου πολέμησα
τα όνειρα μου γκρέμισα
μου έφτανε που ήμουνα κοντά σου.
A végzetet elpusztítottam,
de bármit is éreztem,
a hazug csókjaid kiölték belőlem
Mindvégig harcoltam,
s az álmaimat is leromboltam
elég volt az, hogy melletted voltam.
Υπήρχαν όρκοι ,υπήρχαν όρκοι
που για σένανε τους πάτησα
Υπήρχαν λόγοι, υπήρχαν λόγοι
που για σένανε δεν κράτησα
Léteztek eskük, voltak eskük
amiket érted eltapostam
Léteztek szavak, voltak igéretek,
amiket érted be nem tartottam
Υπήρχαν λέξεις όπως
ζωή, ψυχή, αγάπη και στις έδωσα
κι αυτό που πήρα ήταν
το ψέμα και το μίσος σου που ένιωσα
Voltak szavak mint az élet, a lélek,
a szerelem, s ezt adtam én mindet,
s az amit érte kaptam tőled,
hazugság volt és gyűlölet, én úgy éreztem...
Szégyellem, hogy a Mode Plagal együttest bár említettem már,
de eddig még nem került a Tartalomjegyzékbe...
...akkor hát ismételjünk! (Mixalis Hatzigiannis neve alatt már felttetük egyszer, de úgy is olyan szép ez a szám, érdemes különböző előadóktól is meghallgatni!):
Στης πικροδάφνης τον ανθό / a leander virágára
Έγειρα ν' αποκοιμηθώ / aludni hajtottam a fejem
Λίγο ύπνο για να πάρω / egy kicsit, hogy szunyókáljak
Κι είδα όνειρο μεγάλο / és egy nagy álmot láttam
Παντρεύουν την αγάπη μου / férjhez adják a szerelmemet
Σε πείσμα, σε γινάτι μου / makacsságom, konokságom miatt
Άιντε και τη δίνουν στον εχθρό μου / aj, és odaadják az ellenségemnek
Για το πείσμα το δικό μου / az én makacsságom miatt
Στο γάμο τους με προσκαλούν / meghívnak az esküvőjükre
Και για κουμπάρο με καλούν / azt kérik, hogy vőféj legyek
Για να πάω να στεφανώσω / menjek feltenni az esküvői koszorút a fejükre
Δυο κορμάκια να ενώσω / hogy a két test eggyé legyen
Περνώ τα στέφανα χρυσά / fogom az arany koszorúkat
Κράτα καημένη μου καρδιά / tarts ki, szegény szívem
Με λαμπάδες από ασήμι / az ezüst gyertyákkal
Να υπάρχει εμπιστοσύνη / együtt jár a bizalom
Στης πικροδάφνης τον ανθό / a leander virágára
Έγειρα ν' αποκοιμηθώ / aludni hajtottam a fejem
Άιντε λίγο ύπνο για να πάρω / egy kicsit, hogy szunyókáljak
Κι είδα όνειρο μεγάλο / és egy nagy álmot láttam
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Νίκος Γεραλής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Πάλι η νύχτα δεν περνάει
η μορφή σου με πονάει σαν πληγή
σε ζητάω σ' άλλα χάδια
κι η ζωή μου που 'ναι άδεια πού θα βγει
Az éjszaka ismét nem akar múlni,
a tested alakja fájó sebként él bennem,
mások ölében, cirógatásában kereslek,
és a kiüresedett életem, hová vezet majd..?
Πού γυρνάς, ποιος σ' αγκαλιάζει
και για μένα δε σε νοιάζει μια σταλιά
τούτη η νύχτα δε χαράζει
στάθηκε στου πόνου τα σκαλιά
Merre jársz, ki ölel most vajon?
s én, neked egy cseppet sem számítok
ez az éjszaka, megvirradni nem akar,
a fájdalom lépcsőin megállt, megtorpant...
Είμαι κομμάτια
που κοιτάζεις άλλα μάτια
και μ' αφήνεις να πεθαίνω
πώς αντέχεις ν' αγκαλιάζεις σώμα ξένο
Darabokban vagyok,
mert más szemeibe nézel,
és hogy én belehaljak, hagyod...!
Idegen testet, hogy vagy ölelni képes?
Είμαι κομμάτια
που κοιτάζεις άλλα μάτια
και μ' αφήνεις να πονάω
μα να ξέρεις πως ακόμα σ' αγαπάω
είμαι κομμάτια, είμαι κομμάτια
Darabokban vagyok,
hogy más szemeibe nézel,
s szenvedni hagysz,
de tudd meg, hogy még szeretlek téged!
Darabokra hulltam, darabokra török érted...!
Στο ποτήρι μου σε πίνω
και δεν ξέρω τι θα γίνω, θα χαθώ
είσαι το ναρκωτικό μου
στην ψυχή και το μυαλό μου, δεν μπορώ
A poharamban te vagy, s megiszlak téged
nem tudom mi lesz majd velem, tán belepusztulok
elkábítasz engem, te vagy az én kábítószerem
a szívemben és a fejemben, tovább már nem bírom...!
Στίχοι: Τέρυς Σιγανός
Μουσική: Γιώργος Ιωαννίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μου κάνεις κόλπα, παίζεις παιχνιδάκια,
τώρα τελευταία μ' αποφεύγεις,
δεν με κοιτάς στα μάτια.
Είσαι λίγο κρύος, υπάρχει κάποια ψύχρα,
δεν μπορώ να καταλάβω αν
αν μου λες αλήθεια.
Trükközöl, játszod a kis játékaidat velem
mostanában kitérsz előlem
s nem nézel a szemeimbe.
Hideg vagy kissé, érzem köztünk a hűvösséget
nem tudnám megmondani se,
hogy vajon, igazat szólsz-e?
Αν πας με άλλη
θα σου σπάσω το κεφάλι,
γιατί σαν κι εμένα
για σένα δεν υπάρχει άλλη.
Ha másik nővel mennél el,
én beverem a fejedet!
Mert oly viszonyban mint én,
nem létezhet más neked!
Δικαιολογείσαι σαν μικρό παιδί·
αν ποτέ σε πιάσω, δε σε σώνουν
άνθρωποι ούτε θεοί.
Πρόσεξε καλά, θα γίνει σαματάς,
γιατί είσαι πονηρούλης
και άλλες μην κρυφοκοιτάς.
Mentegetőzöl, mint egy gyerek,
de ha egyszer elkaplak, nem menthetnek meg
sem emberek, sem istenek!
Vigyázz hát jól, különben lesz nagy haddel-hadd,
mert te egy huncut pasi vagy,
és más nők után, ne nézegess titokban!
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα
θα΄μουν πιο ψύχραιμη δε θα ξεσπούσα
θα σ΄ελευθέρωνα θα το μπορούσα
όλα τα λάθη σου θα προσπερνούσα
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα
δε θα περίμενα δε θα αργούσα
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια
Megváltozhatna minden, ha nem szeretnélek
higgadtabb lehetnék, s nem tombolnék
szabad lehetnél általam, erre képes lennék
s az összes hibádat megelőzném...
Nem lenne háború, s nem győzhetnék
nem várakoznék, s nem maradnék
kisajátítani nem akarnálak téged
megváltozna minden, ha már nem szeretnélek!
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις
πως η αγάπη δυναμώνει
κι έχει δύναμη που σκοτώνει
τώρα τρέξε αν φοβάσαι
απ΄τον έρωτα πιο μακριά,πιο μακριά
Fuss, hogy megmenekülj, fuss csak el!
Ha megfognálak téged, talán éreznéd
hogyan fokozódik a szerelem
és milyen ereje van, ami meg is ölhet
most fuss el, ha félsz
távolabb a szerelemtől, még messzebb...
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα
την ηρεμία σου δε θα χαλούσα
θα καταλάβαινα θα συγχωρούσα
δε θα χρωστούσες και δε θα χρωστούσα
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα
δε θα περίμενα δε θα αργούσα
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια
Megváltozna minden, ha nem szeretnélek
a nyugalmadat nem tenném tönkre
megértenék mindent, s megbocsátanék
egymásnak nem tartoznánk semmivel sem
Nem lenne háború, s nem győzhetnék
nem várakoznék, s nem maradnék
kisajátítani nem akarnálak téged
megváltozna minden, ha már nem szeretnélek!
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις
πως η αγάπη δυναμώνει
κι έχει δύναμη που σκοτώνει
τώρα τρέξε αν φοβάσαι
απ΄τον έρωτα πιο μακριά,πιο μακριά
Fuss, hogy megmenekülj, fuss csak el!
Ha megfognálak téged, talán éreznéd
hogyan fokozódik a szerelem
és milyen ereje van, ami meg is ölhet
most fuss el, ha félsz
távolabb a szerelemtől, még messzebb...
Θέλεις να φύγεις, φύγε
Θέλεις να ζήσεις, ζήσε
Όμως θυμούνται οι καρδιές μα και τα σώματα
είναι εκείνα των ανθρώπων τα ελαττώματα
Μα με μια λέξη ποιος διαγράφει τα ονόματα
Ha menni akarsz, hát menj!
Ha élni akarsz, hát élj!
Azonban a szív emlékszik és a test is
ezek az embereknek a hibái...
De egy szóval, ki törli ki a neveket?
Ζητάς το αδύνατο, το ακατόρθωτο
ζητάς το δύσκολο να σε ξεχάσω
Ζητάς το αδύνατο, το ακατόρθωτο
κι αυτά που ζήσαμε να τα διαγράψω
Kéred a lehetetlent, a kivitelezhetetlent
nehezet kérsz tőlem, hogy elfelejtselek
A lehetetlent kéred, képtelenséget
s mindazt mit átéltünk, hogy kitöröljem...
Θέλεις ν' αλλάξεις, φύγε
Θέλεις να κλείσεις, κλείσε
Όμως πονάνε οι καρδιές, πονούν τα σώματα
είναι παλιές αδυναμίες κι ελαττώματα
Μα με μια λέξη ποιος χωρίζει τα ονόματα
Váltani akarsz, hát menj!
Le akarod zárni, hát zárd le!
Azonban a szív sajog, s a test is szenved
ezek öreg hibák és gyengeség...
De egy szóval, ki tud szakítani a nevekkel?
Ο τρόπος που κοιτάζει - Az a mód, ahogy néz rám....
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Όταν την είδα μπροστά μου / A percben, mikor megláttam magam előtt..,
όλα τα είδα σ' ένα λεπτό / Mindent megláttam benne! Az igazi nőt!
είπα πως θα το αντέξω / Kérdeztem: Hogy bírnék annak ellenállni,
χωρίς να παίξω το ρόλο αυτό / hogy e szerepjátékba, ne kelljen beszállni?
Amikor megláttam őt magam előtt,
az igazi nőt láttam meg egy pillanat alatt,
mondtam is, hogy fogom én kibírni majd,
anélkül, hogy eljátszanám ezt a szerepet.
Μα έλα που τρελαίνομαι / De hát eridj már! Hisz őrületbe eshetek!
και μπροστά της φαίνομαι / és előtte, olyannak festhetek,
σαν παιχνιδάκι μικρό / mint egy igen apró játékszer…
έλα που ζαλίζομαι / No, eridj..! Mert már szédülök bele!
στο βυθό της πνίγομαι / Fulladozok a mélyébe zuhanva, - s vele
ξέρω πως δε θα σωθώ / Tudom, úgysem menekülhetek (átéltem: elégszer...)!
De gyere, mert elmegy az eszem
és úgy tűnök előtte
mint egy kicsiny játékszer
gyere, mert rosszul vagyok
a tenger mélyén fuldoklok
tudom, nem menekülök meg...
Ο τρόπος που κοιτάζει / Óh, ahogyan nézni tud rám,
σαν ρεύμα με τινάζει / az rajtam - végig: - áramként fut ám!
σε πειρασμό με βάζει / Azzal nagy kísértésbe ejt, úgy ám!
δεν ξέρω αν μπορώ να κρατηθώ / Nem tudom, ellent bírok-e állni majdan?
ο τρόπος που με φτιάχνει / Mert ahogy megszédít, s felkavar engem,
το βλέμμα μου όταν ψάχνει / Meg mikor; keresni kezdi a tekintetem
κάποια στιγμή θα με κάνει / Tudom, valamely pillanatban eléreti velem,
το ξέρω να παραδοθώ / hogy számára, meg kell majd adjam magam…!
Az a mód, ahogy rámnéz
áramként ráz meg,
s kisértésbe visz engem
nem tudom ellenállok-e,
ahogyan megszédít engem
a tekintetem amikor keresgél
egyszer majd végez velem
s tudom, meg fogom adni magam...
Όσο τη βλέπω μπροστά μου / Ameddig őt magam előtt látom,
όλα τα βλέπω σε μια στιγμή / egy pillanat alatt minden; az egész lepereg!
κάνω πως δεν επιμένω / Mintha nem is akarnám - tetetni próbálom -,
και περιμένω την αφορμή / és közben, csak egyre, a lehetőséget lesem…
Ahogyan meglátom őt magam előtt,
egyszerre csak az igazi nőt látom,
s úgy teszek, mintha nem is akarnám
és közben csak a lehetőséget várom...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Dj Sanjuro
Δε σε ξέρω...μα έμαθα να σε ζηλεύω
Βλέπεις αυτή που αγαπώ στην αγκαλιά σου την βλέπω...
κι εγώ μόνος μου μένω...
Θεέ μου πόσο την θέλω...
Nem tudom: ki vagy...? De megtanultam, hogy féltékeny legyek rád, barátom!
Figyelsz? Mert akit szeretek, a karjaidban látom...
és mivel így, egyedül, én magamra maradok...
Istenem! Hogy én, őt, mennyire akarom...!
Θα`θελα να`ταν δικιά μου χωρίς εκείνη πεθαίνω...γιατί...
Γιατί να μη μπορώ εγώ να την κερδίσω...
Ξεριζώνω την καρδιά μου για να την φέρω πίσω...
Μα δεν τα καταφέρνω πάλι εσύ μου την κλέβεις...
Azt szerettem volna, ha ő az enyém, mert nélküle - bizony, meghalok én...! Miért...?
Miért van az, hogy nem én bírom megnyerni őt...?
Gyökerestül tépem ki a szívem, csak hogy ő visszatérjen...!
De sosem sikerül, mert te újra elcsaklizod tőlem...
Τη μικρή μου νεράιδα από τα χέρια μου παίρνεις!
Όλα δικά σου τα θέλεις μα πριν έρθεις εσύ...
την περίμενα εγώ στην αγκαλιά μου να μπει...
μα δεν φάνηκε...
κι έχασα το κορίτσι μου,
από τότε πολεμάω να ξεφύγω από την θλίψη μου!
Az én kicsi tündéremet a kikapod a kezeim közül!
Azt akarod, hogy minden a tiéd legyen, pedig mielőtt te jöttél volna...
én voltam az, ki arra várt, hogy az ölembe bújjon...!
De nem jött el...
...és én elvesztettem a lányt, aki az enyém lehetett volna!
És én azóta azért harcolok, hogy elmenekülhesek a szomorúság elől!
Μην με παρεξηγείς, ξέρω πώς δεν σε νοιάζει.
Ξέρω πως το τραγούδι μου αυτό σε αηδιάζει,
μα είναι ότι έχω, όλη μου η περιουσία,
ένα κομμάτι χαρτί και λίγο φαντασία
Πρόσεχε την γιατί εγώ δεν μπορώ,
νόμιζα θα`ρθεί να με βρει όμως δεν είναι εδώ,
γιατί από μας τους δυο εγώ είμαι ο χειρότερος,
στην καρδιά της μέσα είσαι σημαντικότερος!!
Ne érts félre, tudom, hogy téged nem érdekel.
Tudom, hogy a dalom számodra elviselhetetlen,
visszataszító, de minden birtokom ez; az énekem.
Ez a mindenem; egy darab papír, és némi képzelet.
Vigyázz reá, mert én ezt nem tehetem,
azt hittem - hogy rámtaláljon -, eljön, de nincsen itten,
mert kettönk közül, én vagyok a rosszabb,
és benn, a szívében, te vagy a fontosabb!
Δεν σε ξέρω αλλά να την προσέχεις!
Αυτή που αγαπώ εσύ την έχεις!
Θα`θελα να μαι εσύ...
για μία ώρα!
Να την είχα αγκαλιά...
για λίγο τώρα! / x2
Nem ismerlek, de vigyázz rá!!
Mert akit szeretek; a tiéd most már!!
Jó lenne, ha a helyedben lehetnék:
s hacsak egy órára is...
...ölelhetném!
Hogy tarthassák karjaim...
most... egy pillanatig! / x2
Πρόσεχέ την έχει περάσει πολλά,
ο χειρότερός της φόβος είναι η μοναξιά,
όταν δεν είναι καλά χάιδεψε της τα μαλλιά
πες της γλυκόλογα στ`αυτί και κράτησέ την σφιχτά!
Óvd őt! Már annyi mindenen átesett,
és a magány a legrosszabb, nem is a félelem!
ha nem jól megsimogatta a haját
Suttogj édes szavakat a fülébe, és tartsd őt szorosan!
Μην μου την κάνεις να κλαίει τέτοιο πλάσμα είναι κρίμα,
τα ματάκια της στοίχοι από το πιο όμορφο ποίημα!
Κι αν ποτέ σου θυμώσει δώσ' της μόνο αγάπη,
κοίταξε μην ραγίσει γιατί είναι σαν πορσελάνη.
Ne hagyd sose, sírni, kár az ilyen teremtésért,
a szemecskéi úgy beszélnek, mint a legszebb verssorok!
És ha valaha megharagudna rád, szeretetet adj neki csupán,
figyelj rá, nehogy szíve hasadjon, hiszen olyan ő, mint egy porcelán.
Όμορφη και πολύτιμη να της φέρεσαι έτσι,
Είναι ένας άγγελος που στην αυλή σου έχει πέσει.
Κάποια βράδια...κάτι θα πάθει νομίζει...
Να της κρατάς συντροφιά μέχρι τα μάτια να κλείσει
ή και να κοιμηθεί για να σε δει στα όνειρά της που θα είσαι ο φύλακας...
ο γλυκός πρίγκιπάς της.
Szépen viselkedj vele, mindig értékeljed!
Lásd, egy angyal ő, ki az udvarodba cseppent.
Valamelyik éjjel... úgy hiszi, baja esik majd...
Légy a közelében addig, amig mindig, el nem alszik!
Vagy ha el is alszik, álmaiban lássa, hogy te vigyázol rá...,
a legédesebb hercege.
Να πηγαίνετε βόλτες στα πιο όμορφα μέρη,
γιατί σιχάθηκε εδώ πέρα όλο τα ίδια να βλέπει...
Και μην ανησυχείς εγώ γίνομαι σκόνη,
δε θα την ενοχλήσω όσο κι αυτό αν με σκοτώνει!
Η καρδιά μου είναι μόνη να χαρείς επομένως
μ' αυτή που εσένα αγαπάει εγώ είμαι ερωτευμένος!
A legszebb helyekre menjetek ki sétálni!
Mert megunta itt már mindig, folyton ugyanazt látni...
És ne aggódj, mert én porrá vállok menten,
és nem fogom zavarni, mégha ez, meg is öl engem!
A szívem oly magányos, hát boldog légy
azzal, aki téged szeret, mégha szerelmes is vagyok belé!
Δεν σε ξέρω αλλά να την προσέχεις!
Αυτή που αγαπώ εσύ την έχεις!
Θα`θελα να μαι εσύ...
για μία ώρα!
Να την είχα αγκαλιά...
για λίγο τώρα! / x2
Nem ismerlek, de vigyázz rá!!
Mert akit szeretek; a tiéd most már!!
Jó lenne, ha a helyedben lehetnék:
s hacsak egy órára is...
...ölelhetném!
Hogy tarthassák karjaim...
most... egy pillanatig! / x2
Nem egészen értem Jox-ot, hogy miért nem teszi egyből ide azokat a nótákat, amiket megkedvel (főleg, ha a szövege is megvan, és csak le kellene fordítani...)?!?
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Μη διαθέσιμο
Μου λες πως φεύγουν οι στιγμές πιο γρήγορα απ'τον άνεμο
Ματιές που γιάτρεψαν πληγές ανήκουν πια στο παρελθόν
Μα μια αγκαλιά λέει πιο πολλά απ'όσα λές
Azt mondod, a pillanatok a szélnél is gyorsabban illannak el...
A pillantások, amik begyógyították a sebeket, már a múltban leledznek...
De egy ölelés, sokkal többet mond el, bármennyit is beszélsz
Όταν κρυφά χορεύουμε, στο σώμα μου τυλίγεσαι
με μια ματιά και ένα φιλί τρελαίνεσαι
Το άγγιγμά σου με μεθά, τα χείλη σου είναι φωτιά
που μέσα της θα καίγομαι
Amikor titokban táncolunk, a testem köré csavarodsz...
Egyetlen tekintettől, és egy csóktól eszed vesztve: megtébolyodsz...
Az érintésed megszédít, megrészegít engem, az ajkaid olyanok, mint a tűz...
és én, el fogok égni közöttük!
Μετά, αργά τις Κυριακές περίπατο στην αμμουδιά
Φιλία, παιχνίδια ερωτικά, μα δεν σου είναι αρκετά
και μια αγκαλιά σου δίνει πιο πολλά απ'όσα θες
Aztán, vasárnapok késő délutánjain, séta a homokfövenyen...
Barátságok, a szerelmi játékok, de mindez, neked nem elég
és egy ölelés, sokkal többet ad neked, mint szeretnéd...
Όταν κρυφά χορεύουμε, στο σώμα μου τυλίγεσαι
με μια ματιά και ένα φιλί τρελαίνεσαι
Το άγγιγμά σου με μεθά, τα χείλη σου είναι φωτιά
που μέσα της θα καίγομαι
Amikor titokban táncolunk, a testem köré csavarodsz...
Egyetlen tekintettől, és egy csóktól eszed vesztve: megtébolyodsz...
Az érintésed megszédít, megrészegít engem, az ajkaid olyanok, mint a tűz...
és én el fogok égni közöttük!
Στίχοι: Δημήτρης Χριστοδούλου
Μουσική: Μάνος Λοΐζος
Πρώτη εκτέλεση: Χαρούλα Αλεξίου
Στο μονοπάτι σαν θα βγεις,
Μιας ανοιξιάτικης αυγής,
Να μη ξεχάσεις να της πεις
Μια καλημέρα της ζωής
Amikor az ösvényre kiérsz,
Valamely tavaszi hajnalon,
Ne felejtsd el őt köszönteni
Egy jó reggelt-tel! Élet, szép napot!!
Μια καλημέρα είν' αυτή
Πες τη κι ας πέσει χάμω
Πες τη κι ας πέσει χάμω
Παλάτια χτίζουν οι θεοί
κι εμείς πάνω στην άμμο
κι εμείς πάνω στην άμμο
Hiszen ez egy szép nap!
Mondd ki, és aztán hadd vesszen el!
Mondd ki, és aztán hadd enyésszen el..!
Palotákat építenek az istenek
És mi meg a homokban élünk, lent
És mi a homokban a földön élünk, lent
Με τα χαράματα σαν βγεις
Από την πόρτα της ζωής
Μια καλημέρα να της πεις
Κι ας είσαι μόνος μες στη γη
Ám amikor kilépsz hajnal tájt
Az Élet ajtaján,
Néki: - Jó reggelt-tel köszönj,
Még akkor is, ha egyedül vagy a földön!
Μια καλημέρα είν' αυτή ...
Hiszen ez egy szép nap...!
Στίχοι: Βασίλης Παπαδόπουλος
Μουσική: Δημήτρης Κορδατζής
Πρώτη εκτέλεση: Νότης Σφακιανάκης
Ταξίδεψέ με σ' ένα ταξίδι
χωρίς πυξίδα για οπουδήποτε
μαζί σου να 'μαι και δε φοβάμαι
σου λέω τίποτε
Vigyél el engem egy utazásra
Iránytű nélkül, érjünk bárhová..
Csak hadd legyek Veled, és akkor nem félek,
- ha mondom -, semmitől se!
Άλλοι κοιτούν τον ουρανό και χάνονται
εγώ δεν έμαθα ποτέ να δραπετεύω
άλλοι κοιτούν τον ουρανό και χάνονται
εγώ κοιτώ τα μάτια σου και ταξιδεύω
Mások az eget nézik, és odavesznek
Én nem tanultam soha elszökni
mások hiába nézik eget; eltűnnek
Én, csak a szemeidet nézem, és így utazom
Ταξίδεψέ με σ' ένα ταξίδι
που κάνουν λίγοι μακρύ κι απρόσμενο
κι αυτό το βράδυ και το άλλο βράδυ
και το επόμενο
Vigyél magaddal egy olyan utazásra,
Amit csak kevesen tehetnek meg: hosszúra és váratlanra!
A mai estén is, és a következő estén...
Majd aztán, az azt követőn...!
Λουλουδάκι του χειμώνα
φύτρωσε στον Παρθενώνα,
δεν το πήρανε χαμπάρι
παρά μόνο δυο φαντάροι
στο Χαϊδάρι, που μετρούνε
μέρες για ν' απολυθούνε.
A tél kicsi virága
a Parthenonon cseperedett fel,
Nem vette észre senki sem
csupán csak két katona
a Haidari-n, ahol azt számolgatják
vajon, mely napokra kapnak elbocsátást?
Δεν το νιώθουν οι διαβάτες
που περνούν σαν υπνοβάτες,
μοναχά το ζευγαράκι
σ' ένα πέτρινο παγκάκι,
που φιλιέται στόμα-στόμα
κάτω από τον Παρθενώνα,
που φιλιέται στόμα-στόμα
κάτω από τον Παρθενώνα.
Nem érzékelik a járókelők se,
akik, mint az alvajárók, haladnak mellette el,
Csupán csak egy párocska
egy kő padon,
akik, száj a szájban csókolódznak
A Parthenon alatt
Akik teli szájjal csókolódznak
A Parthenon tövében.
Πατησίων και Ομόνοια
φεύγουνε κρυφά τα χρόνια
και δεν παίρνουμε χαμπάρι
πότε αλλάζει το φεγγάρι,
λουλουδάκι του χειμώνα
ποιος να δει στον Παρθενώνα.
Patission és Omonia tere
az évek titokban settekedve telnek
és mi azt se vesszük észre,
hogy mikor változik a Hold,
akkor, a tél kicsi virágát,
ki is vehetné észre a Parthenon lábánál?
Δεν το νιώθουν οι διαβάτες
που περνούν σαν υπνοβάτες,
μοναχά το ζευγαράκι
σ' ένα πέτρινο παγκάκι,
που φιλιέται στόμα-στόμα
κάτω από τον Παρθενώνα,
που φιλιέται στόμα-στόμα
κάτω από τον Παρθενώνα.
Nem érzékelik a járókelők se,
akik, mint az alvajárók, haladnak mellette el,
Csupán csak egy párocska
egy kő padon,
akik, száj a szájban csókolódznak
A Parthenon alatt
Akik teli szájjal csókolódznak
A Parthenon tövében.
Βλέπω γυαλιά
που θέλανε να σπάσουν
ανθρώπους ήρεμους
που θέλανε να κλάψουν
Στιγμές απόμακρες
που θέλανε να υπάρξουν
άδειες ψυχές
που παραμείναν στο κενό
Üvegeket látok,
amik szilánkokra akartak robbanni
Nyugodt embereket,
akik meg sírva akartak fakadni
Pillanatokat, amik tovaszálltak,
bár még létezni kívántak
Kiüresedett lelkeket
amelyek légüres térben lebegnek
Κι απορροφάμαι
απ' τους καπνούς του τσιγάρου μου και ζω ένα όνειρο
που δεν είναι δικό μου
και τότε έρχεσαι και συ
ζητάς τσιγάρο
ομώς εσύ φυσάς άλλο καπνό
És felszívódom
a cigaretta füstje közé keveredve, és egy olyan álomban élek
ami nem az enyém
és akkor te is betoppansz,
cigarettát kérsz
igen ám, de te, más füstöt fújogatsz...!
Μα εγω
κολλάω σε μιά κασσέτα ερωτεύομαι
ενα βυνίλιο κι αφήνω το τραγούδι
να οδηγεί τη σκέψη μου και μπαίνω
μες το σκοτάδι σου και΄κεί βρίσκω το φως μου
De én,
odaragadok egy magnókazettához, beleszerelmesedem
egy bakelit lemezbe, és hagyom hogy a dal
vezesse a gondolataimat, és belépek
a te sötétségedbe, ahol megtalálom a fényt, ami az enyém
Σ' ένα ταξίδι
που κρατάει όσο οι νότες
όσο οι νότες ταιριάξαν μεταξύ τους
σε μιά ζωή που κάποιος έζησε για λίγο
και η παραίσθηση την έκανε δική μου
Egy utazáson
ami addig tart, ameddig a dal kottajegyei
ameddig a dallamok illeszkednek egymáshoz
egy olyan életben, amit valaki egy ideig megélt
és e hallucináció, a sajátommá tette
Και τότε λες πως με καταλαβαίνεις
εγώ όμως ξέρω ο,τι κάποτε θα φύγεις
γιατί ζηλεύεις
οτι νιώθω εγώ στον κόσμο μου
που μια στιγμή τον νόμιζες δικό σου
És akkor azt mondod, megértesz engem,
de én tudom, hogy el fogsz hagyni egyszer
mert irigyeled,
hogy én, a saját világomban élek
amiről egy pillanatra azt hitted, hogy a tiéd...
Βλέπεις σκιές
κολλημένες στους τοίχους
τη μοναξιά να υπάρχει
μες τα χέρια σου
να την γυρεύεις
με τα μάτια κλεισμένα
να απορείς και να κοιτάς εμένα
Árnyakat látsz
a falra tapadva,
a magányt, ami
kezeid közt van
keresnéd
csukott szemmel
csodálkozva, és rám nézve
Μα εγώ
κολλάω σε μιά κασέτα ερωτεύομαι
ενα βινίλιο κι αφήνω το τραγούδι
να οδηγεί τη σκέψη μου και μπαίνω
μες το σκοτάδι σου και κει βρίσκω το φως μου
De én
odaragadok egy magnókazettához, beleszerelmeseem
egy bakelit lemezbe, és hagyom hogy a dal
vezesse a gondolataimat, és belépek
a te sötétségedbe, ahol megtalálom a fényt, ami az enyém
Σ' ένα ταξίδι
που κρατάει όσο οι νότες
όσο οι νότες ταιριάξαν μεταξύ τους
σε μιά ζωή που κάποιος έζησε για λίγο
και η παραίσθηση την έκανε δική μου
Egy utazáson
ami addig tart, ameddig a dal kottajegyei
ameddig a dallamok illeszkednek egymáshoz
egy olyan életben, amit valaki egy ideig megélt
és a hallucináció, a magamévá tette
Σ' ένα ταξίδι που μοιάζει με το όνειρο
του κόσμου αυτού που παραμένει τυφλός
σ' ένα ηχείο που στέκεται απόμακρο
σε μια γωνία κρυμμένο από το φως
Egy olyan utazáson, ami egy álomra hasonlít
ebben a világban, ami továbbra is vak
egy hangszóróban, ami megközelítehetetelenül áll
az egyik sarokban a fénytől rejtve
Βλέπω γυαλιά
που θέλανε να σπάσουν
ανθρώπους ήρεμους
που θέλανε να κλάψουν
Στιγμές απόμακρες
που θέλανε να υπάρξουν
άδειες ψυχές
που παραμείναν στο κενό
Üvegeket látok,
amik szilánkokra akartak robbanni
Nyugodt embereket,
akik meg sírva akartak fakadni
Pillanatokat, amik tovaszálltak,
bár még létezni kívántak
Kiüresedett lelkeket
amelyek légüres térben lebegnek
