Στίχοι: Δημήτρης Ζερβουδάκης
Μουσική: Δημήτρης Ζερβουδάκης
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Ζερβουδάκης
Αστέρι μου έμεινες μόνο, μισό, μέσα μου έλαμψες στο δειλινό
τι παράξενη σου εκείνη η αγάπη στα χαμένα αναζητώ
γίνανε οι μέρες νύχτες να μην ξέρω πια αν θα σωθώ
Csillagom, csak félig maradtál! De napnyugtakor bennem, úgy ragyogtál!
Keresem azt a furcsa szerelemedet, ami végleg a semmibe veszett
Sötét éjszakákká váltak nappalok, nem tudom már; megmenekülök-e? Megmaradok?
Παρ`τα βήματά σου, παρ`τα χρόνια τα βαριά σου
δες τα όνειρα πετάνε μακριά σου
σήκωσε το βλέμμα έλα φτιάξε μου ένα ψέμα
έτσι να το πιω γουλιά γουλιά κοντά σου
Eridj hát tovább! Menj! Vidd a nehéz éveket!
Nézd! Az álmok messze elrepülnek tőled
Emeld rám a tekinteted! Jöjj, s hazudj nekem valami szépet!
Úgy! Hadd kortyolgassam ha lehet... Így; melletted!
Πέφτεις απάνω μου δάκρυ αλμυρό
κόμπος στα χείλη μου στον στεναγμό
όλα αυτά που ήρθαν για να τα ζήσω
ένα τίποτα, ένα γιατί
τι απ` όλα να κρατήσω πώς να ξεκινήσω απ`την αρχή;
Rám omlanak, és oly sósak a könnyek,
Gombóc a torkomon, jaj szó az ajkaimon...
Hogy mindazt, ami jött; újraéljem, ami volt...
azt a kis semmit, és a... miértet!?
S ezek közül, mit tartsak meg? S hogyan vágjak neki újra, előlről?
Παρ`τα βήματά σου,παρ`τα χρόνια τα βαριά σου
δες τα όνειρα πετάνε μακριά σου
σήκωσε το βλέμμα έλα φτιάξε μου ένα ψέμα
έτσι να το πιω γουλιά γουλιά κοντά σου ( x2 )
Eridj hát tovább! Menj! Vidd a nehéz éveket!
Nézd! Az álmok messze elrepülnek tőled
Emeld rám a tekinteted! Jöjj, s hazudj nekem valami szépet!
Úgy! Hadd kortyolgassam ha lehet... Így; melletted! ( x2)
Πες μου γιατί
να 'ναι όλα άσχημα μακριά σου
Πες μου γιατί
να μου λείπει τόσο η αγκαλιά σου
Πες μου γιατί
τριγυρίζεις μέσα στο μυαλό μου
Πες μου γιατί
δεν αντέχω πια τον εαυτό μου.
Mondd el, miért kell
mindennek annyira rossznak lennie; nélküled?
Mondd el, miért kell
számomra annyira hiányoznia az ölelésednek?
Mondd el, miért kell
állandóan körbebarangolnod, az agyamban?
Mondd el, miért
nem bírom elviselni: önnön magamat?!
Σε μπαρ και σε μοτέλ
σε λεωφόρους σε πεζοδρόμια
Ψάχνω για να βρω
μάτια με τα δικά σου όμοια
Bárokban és motelekelben
autópályákon és járdákon
Kutatok, hogy ráakadjak valakire,
de hiába… nincs hozzád hasonló!
Σε μπαρ και σε μοτέλ
για να πειστώ πως σε ξεπέρασα
είχα τον παράδεισο
και τό 'μαθα όταν σ' έχασα
Bárokba és motelekbe járogattam,
hogy megbizonyosodjak: túl tettem magam rajtad…
Én a paradicsomban leledztem,
de csak akkor jöttem rá, amikor elvesztettem!
Πες μου γιατί
όλα να θυμίζουνε εσένα
η σιωπή
τα ρούχα πού 'ναι πεταμένα
Mondd el, miért van hát,
hogy minden úgy emlékeztet rád?
a csend, a némaság,
a levetett, szétszórt ruhák…
Πες μου γιατί
τριγυρίζεις μέσα στο μυαλό μου
Πες μου γιατί
δεν γνωρίζω πιά τον εαυτό μου.
Mondd el, miért
jársz állandóan az agyamban?
Mondd el, miért
nem ismerek többé önmagamra?
Φοβάμαι μήπως σε χάσω
Κι απομείνω μισή
Μα δε μπορώ
Να σε φτάσω
Δε μ'αφήνεις εσύ
Με συντροφιά τη μοναξιά
Και λαχτάρα τρελή
Μου λείπεις πολύ
Félek, hogy tán elveszítelek,
És itt maradok félembernek
De én nem bírlak
Követni, s utól érni téged
Mert nem hagyod ezt...
Csupán a magány a társaságom
És őrülten égek a vágytól
Nékem, te nagyon hiányzol
Κι όλο περιμένω, περιμένω
Σε παιχνίδι που μοιάζει χαμένο
Περιμένω να γυρίσεις
Στο κορμί μου φιλιά να χαρίσεις
Περιμένω, περιμένω
Ένα βλέμμα σου αγαπημένο
Περιμένω κι ανασαίνω
Στης δικής σου καρδιάς το ρυθμό
És várom, csak várom -
Egy talán vesztésre álló játszmában -,
Várom, hogy visszatérj...!
S testemet csókkal borítsad!
Várom, egyre csak várom,
Egy szerető pillantásod
Várom, és sóhajtozom
A szíved ritmusára
Πέρασαν τόσες εβδομάδες
Μα εσύ πουθενά
Χωρίς γιορτές και λιακάδες
Η ζωή μου περνά
Κάθε στιγμή μια φυλακή
Που κρατάς το κλειδί
Πάρε με από κει
Már hetek múltak el,
De te sehol...
Ünnepnapok, és a napfénye nélkül
múlik - lassú gyötrelemmel - az életem
Minden pillanat, egy-egy börtönt jelent nekem,
Aminek kulcsait, Te tartod kezedben
Engedj ki onnét! Vigyél onnét el!
Είδα κι έπαθα κυρά μου / Megláttam, és "jól" megjártam hölgyem
Στίχοι: Χρήστος Κολοκοτρώνης, Θεσσαλός
Μουσική: Στέλιος Χρυσίνης
Πρώτη εκτέλεση: Στέλιος Καζαντζίδης
Άλλες ερμηνείες: Καίτη Γκρέυ
Είδα κι έπαθα κυρά μου / Megláttam, és "jól" megjártam hölgyem
να σε φέρω στα νερά μου / Hogy a saját vizeimre hozzalak
με λαχτάρες και ξενύχτια / Csupa szenvedéllyel, és virrasztásokkal
και με χίλια καρδιοχτύπια. / És ezernyi szívdobbanásokkal
Idha ki épatha kirá mu
na se féro̱ sta nerá mu
me lahtáres ke ksenihtja
ke me hília kardhjohtipja.
Πώπω κάτι μάτια / hajaj... micsoda szemek...
μ' έκαναν κομμάτια / ...téptek darabokra engem!
πώπω ένα στόμα / Hűha... micsoda két ajak..!
φίλα με ακόμα / Csókolj meg újra kérlek!
μες στο στόμα. / Bele, a szám belsejébe!
Pó̱po̱ káti mátja
m' ékanan kommátja
pó̱po̱ éna stóma
fíla me akóma
mes sto stóma.
Τέτοια γούστα, τέτοια γλύκα / Ilyen kellemest, ilyen édest
αχ σε άλλη δεν τα βρήκα / Ah! Senki másnál nem találtam
να χορεύει και να πίνει / Hogy így táncoljon, és így italozzon
και τη φλόγα μου να σβήνει. / És így kioltsa, ha "Lánggal égek"!
Tétja ghústa, tétja ghlíka
ah, se álli̱ dhen ta vrí̱ka
na horév̱i ke na píni
ke ti̱ flógha mu na zví̱ni.
Τώρα που 'σαι πια κοντά μου / Most, hogy itt vagy már mellettem
μες στα χέρια τα δικά μου / Benn, az én szép két kezemben
μια χρυσή ζωή θα ζήσεις / Arany életed lesz, úgy fogsz élni,
και όπως θες θα τη γλεντήσεις. / ...S ahogy akarod, úgy múlatod majd végig!
Tó̱ra pu 'se pja kondá mu
mes sta hérja ta dhiká mu
mja hrisí̱ zo̱í̱ tha zí̱sis
ke ópo̱s thes tha ti̱ ghlentí̱sis.
Bocsáss meg! Nekem úgy tűnik, hogy a görög szövegek nagyon mások mint a magyar, ebben a műfajban. Lehetséges? Köszönöm.
Stratos: Megbocsájtok...
Miben tűnik úgy?
(Mert szerintem nem... ) Nincs mit. Szívesen.
De ha nincs "kérésed", csak a hozzászólásodból meríthetek ötletetet, hogy milyen nótával is töltsem fel a helyet...
Δε θέλω πια πολλά , μονάχα εσένα
Εσένα που αγαπώ !
Θα πάω στο σταθμό θ αλλάξω τρένα
Για να ρθω να σ το πω!
Συγχώρεσέ με !Αγκάλιασε με !
Δεν ήθελα ποτέ να σε πληγώσω
Παρ την καρδιά μου, τα όνειρά μου
Δεν έχω τίποτε άλλο να σου δώσω
Δώσε μου ακόμα μια ζωή
Να σ αγαπήσω απ την αρχή
Δε θέλω πια να ζω χωρίς εσένα
Δε θέλω να πονώ!
Και τρέχω σαν τρελός σπάσαν τα φρένα
Ναι τρέχω να σ το πω!
Συγχώρεσε με Αγκάλιασε με ..
Κι είμαι δω προσπαθώ να μαζέψω τη σκόνη απ τα αστέρια
Να φτιάξω ένα ποίημα γλυκό
Και να γίνουν οι λέξεις λευκά περιστέρια να
φτάσουν κοντά στον δικό σου ουρανό
Στο μπαλκόνι να βγεις να κοιτάξεις κρυφά να γελάσεις
και να με φωνάξεις να ρθω
Να ρθω πίσω για σένα για μένα και στο άθλιο ψέμα να πάψω
να πάψω να ζω!
Nem akarok többet, csak téged.
Te, akit szeretek!
Megyek az állomásra, átszállok.
Hadd jöjjek és elmondjam!
Bocsáss meg!
Soha nem akartalak bántani.
A szívem, az álmaim ellenére
Semmi mást nem adhatok neked.
Adj még egy életet.
Szeretni a kezdetektől fogva
Nem akarok tovább élni nélküled.
Nem akarok bántani!
És rohanok, mint az őrült, eltörtek a fékek
Igen, rohanok, hogy elmondjam!
Bocsáss meg, ölelj meg..
És itt vagyok, és próbálom összegyűjteni a port a csillagokról
Édes verset csinálni
És váljanak a szavak fehér galambokká
közeledj a saját egedhez
Menj ki az erkélyre, kukkants be és nevess.
és hívj, hogy jöjjek
Visszatérni érted, értem, és abbahagyni a nyomorult hazugságot.
abbahagyni az életet!
Απόψε κέρνα με το πιο γλυκό κρασί
γλυκά στα μάτια, σαν και πρώτα κοίταξέ με
ξέρω, σε πίκρανα, πολύ μες στην ζωή
μα τελευταία πια φορά, συγχώρεσέ με
Vendégelj meg ma este a legédesebb boroddal
édes a szemed, mint mikor legelőször rám néztél
tudom, sok keserűséget okoztam neked az életben
de legutoljára még bocsáss meg nekem
Γέμισε μίσος η χρυσή μου η καρδιά
κι η στεναχώρια μου το στήθος μου ματώνει
είναι φριχτό να μένεις μόνος στην ζωή
και να μισείς, εκείνους που δεν είναι μόνοι
Tele az arany szívem gyűlölettel
és boldogtalanság vérzik a mellemből
szörnyű dolog egyedül maradni az életben
és útálni azokat, akik nincsenek egyedül
Μείνε κοντά μου, για χατήρι στο ζητώ
άλλη γυναίκα δεν αγάπησα ποτέ μου
κι από τα χείλη σου που τόσο λαχταρώ
το τελευταίο μας τραγούδι ξαναπές μου
Maradj itt mellettem, csak ennyit kérek
más nőt sohasem szerettem, kedves
és az ajkaidról, amikre annyira vágyok
az utolsó dalunkat énekeld el újra
Πεγγυ Ζηνα / Peggy Zina Διώξε την πίκρα / Űzd el a keserűséget...
Μάτια θλιμμένα
Του έρωτα λιμάνια μυστικά
Χείλη γλυκά και πικραμένα
Σκοτείνιασες απόψε ξαφνικά
Szomorú pillantások
A szerelem titkos kikötőjében
Keserédes ajkak
A hirtelen leszálló sötét éjben
Πες μου ποιος πόνος
Καρδιά μου σου ματώνει την καρδιά
Μάτια υγρά
Και πάλι μόνος
Γυρεύεις στο ποτό παρηγοριά
Mondd szívem, milyen
Fájdalom sebzi szívedet?
Könnyes szemek…
És újra egyedül…
Az italba menekülsz
Διωξε την πίκρα από το βλέμμα σου αγόρι μου
Δωσ μου δυο χείλη γλυκά
Δεν το αντέχω να βλέπω τα μάτια σου μελαγχολικά
Űzd el a keserűséget a pillantásodból, szerelmem
Add nekem két édes ajkadat
Mert nem bírom tovább elviselni szomorú tekinteted
Διωξε τα σύννεφα απόψε αγόρι μου
Δωσ μου δυο χείλη να πιω
Θέλω να βλέπω τον ήλιο στα μάτια σου
Πόσο σ'αγαπω
Πόσο σ'αγαπω
Üldözd el ma éjjel a felhőket, szerelmem
Add nekem két ajkadat, hogy megihassam
Ragyogást szeretnék látni a szemeidben
Mennyire szeretlek…
Mennyire szeretlek…
Μάτια θλιμμένα
Αστέρια της αγάπης μου σβηστά
Μάτια κλειστά και δακρυσμένα
Δεν γίνεται να ζούμε χωριστά
Δεν γίνεται να ζούμε χωριστά
Szomorú pillantások… A szerelmem csillagai kioltódtak (lectored by Stratos ) A könnyező szemek lecsukódnak…
Nem élhetünk egymás nélkül…
Nem élhetünk egymás nélkül…
Διωξε την πίκρα από το βλέμμα σου αγόρι μου
Δωσ μου δυο χείλη γλυκά
Δεν το αντέχω να βλέπω τα μάτια σου μελαγχολικά
Űzd el a keserűséget a pillantásodból, szerelmem
Add nekem két édes ajkadat
Mert nem bírom tovább elviselni szomorú tekinteted
Διωξε τα σύννεφα απόψε αγόρι μου
Δωσ μου δυο χείλη να πιω
Θέλω να βλέπω τον ήλιο στα μάτια σου
Πόσο σ'αγαπω
Πόσο σ'αγαπω
Üldözd el ma éjjel a felhőket, szerelmem
Add nekem két ajkadat, hogy megihassam
Ragyogást szeretnék látni a szemeidben
Mennyire szeretlek…
Mennyire szeretlek…
Διωξε την πίκρα από το βλέμμα σου αγόρι μου
Δωσ μου δυο χείλη γλυκά
Δεν το αντέχω να βλέπω τα μάτια σου μελαγχολικά
Űzd el a keserűséget a pillantásodból, szerelmem
Add nekem két édes ajkadat
Mert nem bírom tovább elviselni szomorú tekinteted
Διωξε τα σύννεφα απόψε αγόρι μου
Δωσ μου δυο χείλη να πιω
Θέλω να βλέπω τον ήλιο στα μάτια σου
Πόσο σ'αγαπω
Πόσο σ'αγαπω
Üldözd el ma éjjel a felhőket, szerelmem
Add nekem két ajkadat, hogy megihassam
Ragyogást szeretnék látni a szemeidben
Mennyire szeretlek…
Mennyire szeretlek…
Πάμε για ύπνο Κατερίνα / Menjünk aludni, Katerina!
Στίχοι: Πυθαγόρας
Μουσική: Γιώργος Κατσαρός
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πουλόπουλος
Άλλες ερμηνείες: Γιάννης Πάριος
Πάλι κι απόψε πίναμε και πίναμε
και στην ταβέρνα μόνοι απομείναμε.
Τα όνειρά μας σαν τα κάρβουνα σβηστά
και η ζωή μας ένα πέλαγο μπροστά.
Ma éjjel, ismét csak ittunk, és ittunk
és a tavernában magunkra maradtunk.
OLyanok az álmaink, mint a kialudt parázs, mint az elszenesedett hamu,
és az életünk, még tengerként előttünk áll.
Πάμε για ύπνο, Κατερίνα,
πάμε ν’ αλλάξουμε ζωή,
να δούμε όνειρ’ από κείνα
που τελειώνουν το πρωί.
Menjünk hát alukálni, Katerina!
Menjünk, változtassuk meg az életünket!
és lássunk olyan álmokat,
amik véget érnek, ha eljő a reggel.
Μας κυνηγήσαν και μας κατηγόρησαν,
δέκα φορές, δέκα φωτιές μάς χώρισαν.
Κι αν σε λατρεύω τώρα, κι αν με αγαπάς,
όνειρα είναι πια τα όνειρα για μας.
Üldöztek benünket, és vádoltak, elítéltek,
Bennünket tízszer - tíz féle módon -, tűzzel vassal választottak el.
Még ha, imádlak is most, még ha szeretsz is még,
Álmok maradnak már számunkra az álmok...
Πάμε για ύπνο, Κατερίνα,
πάμε ν’ αλλάξουμε ζωή,
να δούμε όνειρ’ από κείνα
που τελειώνουν το πρωί.
Térjünk hát nyugovóra, Katerina!
Menjünk, változtassunk az életünkön!
És lássunk olyan álmokat,
amik véget érnek, ha eljő a reggel.
Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ,
περιστεράκι στον ουρανό...
τον ουρανό μες στα δυο σου μάτια κοιτάζω,
βλέπω την πούλια και τον Αυγερινό.
A kis Margarita, a kicsi Margó,
odafenn az égen, kicsi galambom...
az eget, a két szemedben látom,
s látom a Fiastyúkot, és a Hajnalcsillagot.
Η μάνα σου είναι τρελή
και σε κλειδώνει μοναχή,
σαν θέλω να'μπω στην κάμαρή σου
μου ρίχνεις μεταξωτό σκοινί,
και κλειδωμένους μας βλέπ'η νύχτα,
μας βλέπουν τ'άστρα κ'η χαραυγή.
Anyád egy őrült,
hogy képes bezárva magadra hagyni,
S amikor szeretnék a szobádba jutni,
kénytelen vagy számomra, selyem kötelet ledobni
és zárt ajtók mögött lát bennünket az éj,
s így látnak minket a csillagok, no és a hajnal.
Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ,
βαρκούλα στο Σαρωνικό...
Σαρωνικέ μου, τα κυματάκια σου δώσ'μου,
δώσ'μου τ'αγέρι, δώσ'μου το πέλαγο.
A kis Margarita, a kicsi Margó
kicsi hajó a Szaronikón...
Drága Szaronikém, add nekem a hullámocskáid,
add nékem a szelecskéd, add nekem a tengert!
Η μάνα σου είναι τρελή
και σε κλειδώνει μοναχή,
σαν θέλω να'μπω στην κάμαρή σου
μου ρίχνεις μεταξωτό σκοινί,
και κλειδωμένους μας βλέπ'η νύχτα,
μας βλέπουν τ'άστρα κ'η χαραυγή.
Anyád egy őrült,
hogy képes bezárva magadra hagyni,
S amikor szeretnék a szobádba jutni,
kénytelen vagy számomra, selyem kötelet ledobni
és zárt ajtók mögött lát bennünket az éj,
s így látnak minket a csillagok, no és a hajnal.
Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ,
δεντράκι στο Βοτανικό...
Πάρε το τραμ μόλις δεις πως πέφτει η νύχτα,
πέφτουν οι ώρες, πέφτω, λιποθυμώ.
A kis Margarita, a kicsi Margó
kicsi fácska a botanikus kertben...
Csípd meg a villamost, mihelyst látod, hogy hullni kezd az éj,
múlnak az órák, s elhullok, elájulok én...
Η μάνα μου είναι τρελή
και με κλειδώνει μοναχή,
σαν θέλω να'μπεις στην κάμαρή μου
σου ρίχνω μεταξωτό σχοινί,
και κλειδωμένους μας βλέπ'η νύχτα
μας βλέπουν τ'άστρα κ'η χαραυγή.
Anyukám egy őrült,
hogy képes bezárva magamra hagyni,
S amikor szeretném, hogy a szobáma juss,
kénytelen vagyok selyem kötelet ledobni a számodra
és zárt ajtók mögött lát bennünket az éj,
s így látnak minket a csillagok, no és a hajnal.
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μάνος Λοΐζος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Καλατζής
Σου ‘παν πως είμαι μπελαλής
άντρας βαρύς και ντερτιλής
δε λογαριάζω κι ούτε ρίχνω τεμενά
δεν κάνω κράτει πουθενά
Azt modták neked, hogy én egy zűrös pasas vagyok
nehéz férfiember, és folyton bánatos
Cseppet se érdekel, és emiatt nem is hajbókolok
le nem állok emiatt, szünetet senkinél sem tartok!
Παραμυθάκι μου μη με μαλώνεις
παραθυράκι μου μη μου σφαλάς
παραμυθάκι μου μη βαλαντώνεις
και την καρδούλα σου μην τη χαλάς
Kicsi mesém, ne veszekedj
kicsi ablakocskám ne hibáztass!
Kicsi mesém ne alélj el,
és a szívecskéd, ne betegítsd meg!
Σου ‘παν πως έδιωξα πολλές
κι όταν αρχίνισες να κλαις
σου ‘παν να φύγεις από μένα μακριά
λες κι έχει η αγάπη γιατρειά
Azt mondták, hogy sokakat elűztem magamtól,
És amikor elkezdtél sírni,
Akkor azt tanácsolták, menj tőlem minél távolabb!
Mintha a szerelemre, lenne talán gyógyír...!
Παραμυθάκι μου μη με μαλώνεις
παραθυράκι μου μη μου σφαλάς
παραμυθάκι μου μη βαλαντώνεις
και την καρδούλα σου μην τη χαλάς
Kicsi mesém, ne veszekedj
kicsi ablakocskám ne hibáztass!
Kicsi mesém ne alélj el,
és a szívecskéd, ne betegítsd meg!
Στίχοι: Οδυσσέας Ελύτης
Μουσική: Λίνος Κόκοτος
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Βιολάρης
Εκεί στης Ύδρας τ' ανοιχτά και των Σπετσών
να σου μπροστά μου ένα δελφινοκόριτσο
Μωρέ τού λέω πούν' το μεσοφόρι σου
έτσι γυμνούλι πας να βρεις τ' αγόρι σου
Arra a nyílt tengeren, Spetses felé, Hydra szigeténél,
Hirtelen - tessék! - egy delfinlány bukkant a mélyből elém
- Ejnye! - mondom neki - hol az alsószoknyád, kombinéd?
Ha a párodra lelsz így, meztelenül... Nem, meglepnéd?
Refr.:
Άιντε μωρό μου, ανέβα και κινήσαμε
πέντε φορές τους ουρανούς γυρίσαμε
Refr.:
Gyerünk babám, pattanj, s meg sem állunk!
Az egeket egy szempillantás alatt, ötször is bejárjuk!
Αγόρι εγώ δεν έχω, μου αποκρίνεται
Βγήκα μια τσάρκα για να δω τι γίνεται
Δίνει βουτιά στα κύματα και χάνεται
ξανανεβαίνει κι απ' τη βάρκα πιάνεται
Nincs nekem fiúm, s kedvesem, feleli nékem
Portyára indultam, hogy - mi történik? - körülnézzek
A hullámok közé ugrik egy fejessel, és eltűnik
Ismét felbukkan, s a hajóba kapaszkodik megint.
Refr.:
Άιντε μωρό μου, ανέβα και κινήσαμε
πέντε φορές τους ουρανούς γυρίσαμε
Refr.:
Gyerünk babám, pattanj, s meg sem állunk!
Az egeket egy szempillantás alatt, ötször is bejárjuk!
Θεέ μου, συγχώρεσέ με, σκύβω για να δω
κι ένα φιλί μου δίνει, το παλιόπαιδο
Σα λεμονιά τα στήθη του μυρίζουνε
κι όλα τα μπλε στα μάτια του γυαλίζουνε
Mikor lehajlok, hogy jobban megnézzem - Istenem bocsáss'!
És erre - mit tesz?-, ad egy csókot - a nyavalyás!
A keblei, mint a citromfa, úgy illatoznak
És az összes kékség, a szemeiben tükröződve - csillognak.
Refr.:
Άιντε μωρό μου, ανέβα και κινήσαμε
πέντε φορές τους ουρανούς γυρίσαμε
Refr.:
Gyerünk babám, pattanj, s meg sem állunk!
Az egeket egy szempillantás alatt, ötször is bejárjuk!
-----------------------------
A delfinlány
Ydra szigetén Spetses irányában
Felbukkant előttem egy delfinlány
Ejnye mondom neki: hol a fehérneműd
Így meztelenül találkozol a fiúddal?
Refr.:
Gyerünk babám emelkedj s menjünk
5x az egekig emelkedtünk
Nekem nincs fiúm feleli
Kiruccantam hogy körülnézzek
A hullámok közé merül és eltünik
Majd újra felbukkan a hajó mellett.
Refr
Istenem bocsájtsd meg, lehajolok, hogy lássam
És a csibész ad egy csókot
A keblei citromfa illatúak
És az összes kékség a szemeiben csillog.
Στίχοι: Γιώργος Μητσάκης
Μουσική: Γιώργος Μητσάκης
Πρώτη εκτέλεση: Σπύρος Ζαγοραίος
Στης Λαρίσης το ποτάμι ( / x3 )
που το λένε Πηνειό,
αν τυχόν και δεν με θέλεις,
κει θα πέσω να πνιγώ.
Lariszának folyójába... ( / x3 )
amit Piniosz-nak hívnak,
ha netán néked, nem kellenék,
odaesem, hogy belé fúljak!
Ο καημός μου είναι μεγάλος,
το ποτάμι είναι ρηχό.
Αν τυχόν και δεν με πνίξει,
μοναχά που θα βραχώ,
στης Λαρίσης το ποτάμι
που το λένε Πηνειό.
Nagy az én bánatom,
ám a folyó sekély.
Ha netán nem fulladnék bele,
csupán átázom majd,
a Larisza folyójában
amit Pinio-nak hívnak.
Κίνησα από την Αθήνα ( / x3 )
για τη Λάρισα να βγω.
Πιάνει λάστιχο στο δρόμο ( / x3 )
κι άραξα να κοιμηθώ.
Athénból felkerekedtem, ( / x3 )
hogy utam Larisza felé vegyem.
De az úton kaptam egy defektet ( / x3 )
s így hát aludni; leheveredtem.
Το πρωί με τη δροσούλα
για τη Λάρισα κινώ.
Αν τυχόν και δε με θέλεις,
πέφτω μες στον ποταμό,
στης Λαρίσης το ποτάμι
που το λένε Πηνειό.
A reggeli harmattal
útnak indulok Lariszába.
S ha netán nem kellenék neked,
magamat, a folyó habjaiba vetem!
Larisza folyójába esek,
amit Piniónak neveznek.
Φέρτε ούζο του Τυρνάβου ( / x3 )
να καθίσω και να πιω
κι όλη η Λάρισα να μάθει ( / x3 )
πως εγώ σε αγαπώ.
Hozzatok ouzót Tirnavoszból ( / x3 )
Hogy neki üljek, és ihassak egy nagyot!
Hadd tudja egész Larisza meg, ( / x3 )
hogy én mennyire szeretlek!
Στης Λαρίσης το ποτάμι
που το λένε Πηνειό
αν τυχόν και δεν με θέλεις,
κει θα πέσω να πνιγώ.
Στης Λαρίσης το ποτάμι
που το λένε Πηνειό.
Larisza folyójába
amit Piniónak hívnak
Hogyha nem kellenék neked,
belevetem magam, hogy megfulladjak.
Larisza folyójába,
amit Piniónak hívnak.
Στίχοι: Κώστας Τζανιδάκης
Μουσική: Δημήτρης Κατής
Πρώτη εκτέλεση: Εξόριστοι
Θλιμμένα μάτια στον καθρέφτη
για ότι νιώθω αδιαφορείς
στα όνειρά μου επισκέπτης
δίνεις ελπίδες πριν χαθείς
Szomorú, könnyes szemek a tükörben
amit érzek, közömbös számodra, teljesen
Álmaim vendége,
mielőtt végleg elveszel, reményeket keltesz
Το νόημα των λέξεων κρυμμένο
μονάχα στη δική σου τη φωνή
ανάσα ευτυχίας το φιλί σου
για μένα θα υπάρχεις μόνο εσύ
A szavak titkos jelentése:
csupán a te hangodban nyerhet értelmet
a csókod: a boldogság lehellete
számomra ezentúl, csupán te létezel!
Η αγάπη δε ξεχνιέται
η αγάπη δε ξεχνά ( x2 )
A szerelmet nem lehet elfeledni
a szerelem nem felejt! ( x2 )
Φοβάμαι μην το όνειρο τελειώσει
σαν λάμψη ηλιαχτίδας και χαθεί
ό,τι πιο όμορφο έχω νιώσει
απ΄τον έρωτα που ζήσαμε μάζι
Félek, hogy az álom véget ér itt,
villan, mint a napsugár, és aztán elenyészik
azt a legszebb dolgot, amit eddig éreztem
s kaptam a szeretettől, amit veled megéltem
Η αγάπη δεν ξεχνιέται
η αγάπη δεν ξεχνά ( x2 )
A szerelmet nem lehet elfeledni
a szerelem nem felejt! ( x2 )
nem... 
