"... Stratos, ha elrontottam valamit, kiegészítő infókkal javíts kérlek,
sajnos a hozzászólásom módosítására nincs lehetőséged, mint Hellasz-on,
tehát utólag nekem kell elvégeznem! Az embedelést még nem tudtam megoldani!!!..."
Antonis Remos - Einai Stigmes
Köszi mindent Maxi, ha lesz időm átnézem, de csak így tovább!
Είναι στιγμές που επιστρέφεις στο μυαλό μου // Íne sztigmesz pu episztrefísz szto mnyáló mú
μέσα απ' το χθες να κυριεύεις το παρόν μου // Meszá áp'tó hthesz na kirievisz to párón mú
Χωρίς να φταις είναι σε λάθος όλο δικό μου // Horisz ná ftesz íne sze láthosz óló dikó mú
κι οι ενοχές που σ' αγαπώ κάποιες στιγμές // Ki enohesz pu sz'ágápó kápjesz sztigmesz
χωρίς να φταις, χωρίς να φταις // Horisz ná ftesz, horisz ná ftesz
Vannak pillanatok, mikor gondolataimba vissza-vissza jársz
S a múlt hirtelen jelenné válik
Nélküled minden hiba lesz, mit elkövetek
S a bűnöm az, hogy szeretlek a halálig...
Είναι στιγμές που η αλήθεια μοιάζει ψέμα // Íne sztigmesz pu i álíthjá mnyázi pszemá
Είναι στιγμές που δεν μπορώ χωρίς εσένα // Íne sztigmesz pu den boró horísz eszená
Είναι στιγμές που σε ζητώ απεγνωσμένα // Íne sztigmesz pu sze zitó ápegnozmená
Είναι στιγμές // Íne sztigmesz
Vannak pillanatok, mikor az igazság hazugságnak tűnhet
S mikor úgy érzem, Nélküled nem élhetek
Vannak pillanatok, mikor őrülten keresni kezdelek
De ezek csak pillanatok, melyek jönnek, majd a semmibe vesznek...
Είναι στιγμές που η αλήθεια μοιάζει ψέμα // Íne sztigmesz pu i álíthjá mnyázi pszemá
μέσα μου δες, είμαι μισός χωρίς εσένα // Meszá mú vdesz, íme miszosz horisz eszená
Μνήμες παλιές σ' αναζητούν απεγνωσμένα // Mnimesz páljesz sz'ánázitún ápegnozmená
είναι στιγμές, όλη μου η ζωή είναι στιγμές // Íne sztigmesz, óli mú i zói íne sztigmesz
Vannak pillanatok, mikor az igazság hazugságnak tűnhet
Lásd, meghalnék, ha tőlem távol kéne élned
Régi emlékek közt őrülten kereslek
Pillanatok; mert minden pillanat egy élet...
Είναι στιγμές που ξανά γίνεσαι ανάγκη // Íne sztigmesz pu kszáná gínesze ánángi
ξένες ευχές που καταλήξανε αυταπάτη // Kszenesz efhjesz pu kátálíkszáne áf'tápáti
και οι πληγές αιμορραγούν και στάζουν δάκρυ // Ke í pligesz emorrágún ki sztázún dákri
κι οι ενοχές που σ' αγαπώ κάποιες στιγμές // Ki enohjesz pu szágápó kápjesz sztigmesz
χωρίς να φταις, χωρίς να φταις // Horisz ná ftesz, horisz ná ftesz
Vannak pillanatok, melyekben úgy érzed, nyomorúvá válhat életed
Kívánságok, melyek csalódott véget érnek
Sebeim újra, és újra felszakadnak - ejts kérlek könnyeket
Hisz nincs más bűnöm, minthogy szeretlek, míg élek
De tudom, hogy életem Nélküled ér véget
Είναι στιγμές που η αλήθεια μοιάζει ψέμα // Íne sztigmesz pu i álíthjá mnyázi pszemá
Είναι στιγμές που δεν μπορώ χωρίς εσένα // Íne sztigmesz pu den boró horísz eszená
Είναι στιγμές που σε ζητώ απεγνωσμένα // Íne sztigmesz pu sze zitó ápegnozmená
Είναι στιγμές // Íne sztigmesz
Vannak pillanatok, mikor az igazság hazugságnak tűnhet
S mikor úgy érzem, Nélküled nem élhetek
Vannak pillanatok, mikor őrülten keresni kezdelek
De ezek csak pillanatok, melyek jönnek, majd a semmibe vesznek...
Είναι στιγμές που η αλήθεια μοιάζει ψέμα // Íne sztigmesz pu i álíthjá mnyázi pszemá
μέσα μου δες, είμαι μισός χωρίς εσένα // Meszá mú desz, íme miszosz horisz eszená
Μνήμες παλιές σ' αναζητούν απεγνωσμένα // Mnimesz páljesz sz'ánázitún ápegnozmená
είναι στιγμές, όλη μου η ζωή είναι στιγμές // Íne sztigmesz, óli mú i zói íne sztigmesz
Vannak pillanatok, mikor az igazság hazugságnak tűnhet
Lásd, meghalnék, ha tőlem távol kéne élned
Régi emlékek közt őrülten kereslek
Pillanatok; életem is egy pillanat alatt ér majd véget..."
Στίχοι: Κωνσταντίνος Ιωάννου
Μουσική: Γιώργος Λεμπέσης
Πρώτη εκτέλεση: Λευτέρης Αδριανός
Τα ίδια και τα ίδια λέμε πάλι
Τα λόγια μας δε βγάζουν πουθενά
Καράβι που δεν βρίσκει πια λιμάνι
Κατάντησε η σχέση μας ξανά
Κουράστηκα μαζί σου τόσα χρόνια
Προσπάθεια δεν έκανες καμιά
Να μπω και εγώ αξίζει λίγο ακόμα
Πριν για άλλη αγάπη να ανοίξω τα φτερά
Mindig ugyanaz a szöveg, ugyanazt a nótát fújjuk újra meg újra
De a szavaink már nem vezetnek sehová
Hajó, amely kikötőjét többé nem találja
S kapcsolatunk ismét véget ért
Belefáradtam a melletted lévő kapcsolatba az évek során
S te egyetlen egyszer sem próbálkoztál
Talán törekedni nekem is megérné még
Mielőtt egy új szerelem felé tárnám ki szárnyaimat / vitorláimat (hangzik a dalban)
Και όλο με κάνεις και πονώ
Μα εγώ ακόμα είμαι εδώ
Να σε πιστεύω σα Θεό, να σ’ αγαπάω
Να σου κρατάω συντροφιά
Να σου μιλάω τρυφερά
Και όταν κλαις εσύ, εγώ να σου γελάω / x2
De te örökké fájdalmat okozol
Ám én még mindig itt vagyok
Hogy higgyek még Benned, mint az Istenben, s hogy szeresselek
Hogy még mindig együtt lehessek veled,
S hogy gyengéd szavakat súghassak neked
S amikor sírsz, én feléd nevethessek / x2
Τα ίδια και τα ίδια λέμε πάλι
Το χρόνο να παγώσω προσπαθώ
Να βγω από της μοίρας θεέ μου το κανάλι
Καινούριο να τραβήξω να σωθώ
Μην ψάξεις μου είχαν πει
Δεν βρίσκεις άκρη
Δεν έχει η ευτυχία ορισμό
Να κάνω έβαλα πείσμα τον αντάρτη
Μα λάθος διάλεξα προορισμό
Ugyanazokat a dolgokat vitatjuk újra, és újra
Megpróbálom befagyasztani, megállítani az időt
Hogy kiszálljak a sors - Istenem! - gyorsan forgó örvényéből
Hogy újra sorsot húzzhassak, s megmeneküljek
Ne keresd! - tanácsolták nekem
- Úgysem lelsz soha rá!
Mert a boldogságra nincsenek szabályok
És bár makacs lázadó akartam lenni
Úgy tűnik, rossz célt választottam
Και όλο με κάνεις και πονώ
Μα εγώ ακόμα είμαι εδώ
Να σε πιστεύω σαν Θεό, να σ’ αγαπάω
Να σου κρατάω συντροφιά
Να σου μιλάω τρυφερά
Και όταν κλαις εσύ, εγώ να σου γελάω
De te örökké fájdalmat okozol
Ám én még mindig itt vagyok
Hogy higgyek még Benned, mint az Istenben, s hogy szeresselek
Hogy még mindig együtt lehessek veled,
S hogy gyengéd szavakat súghassak neked
S amikor sírsz, én feléd nevethessek
Többek kérésére Elli Kokkinou új dalának rímekbe szedett, (magyarul is énekelhető!!!) változata. Örülnék, ha valaki tesztelné, hogy megegyeznek-e a szótagszámok az eredeti dallal!
Stratos: Szerintem, itt-ott van némi különbség a hallott, illetve a leírt szöveg közt...
Elli Kokkinou - Ta Genethlia Mou (Születésem napja)
ΕΙΔΑ ΕΝΑ ΟΝΕΙΡΟ ΠΩΣ
ΘΑ ΑΛΑΞΕΙ ΚΑΤΙ
ΚΙ ΑΠ' ΤΟ ΠΡΩΙ ΝΟΙΩΘΩ ΑΛΛΙΩΣ
Ο ΗΛΙΟΣ ΛΑΜΠΕΙ
ΔΕΝ ΠΕΡΠΑΤΑΩ ΣΤΗ ΓΗ
ΠΕΤΑΩ ΠΛΕΟΝ
ΣΗΜΕΡΑ ΕΙΝΑΙ ΓΙΟΡΤΗ
ΚΑΙ ΤΩΝ ΓΟΝΕΩΝ
Eida ena oneiro pos
Tha allaxei kati
Kai ap'to proi niotho allios
O ilios lampei
Tora patao sti gi
Petao pleon
Simera einai giorti
Kai ton goneon
Volt egy álmom miszerint
Valami változni fog
S reggelre virradóan
Érzem, hogy furcsább vagyok
Ma még a nap is ragyog
S bár én a földön vagyok
Lelkem repülni hagyom
Mert máma ünnep vagyon
ΣΗΜΕΡΑ ΕΙΝΑΙ Η ΜΕΡΑ
ΠΟΥ ΘΑ ΚΑΝΩ ΕΣΕΝΑ ΠΕΡΑ
ΣΗΜΕΡΑ ΕΠΙΤΕΛΟΥΣ
ΚΑΝΩ ΤΗΝ ΑΡΧΗ ΤΟΥ ΤΕΛΟΥΣ
ΚΑΙ ΝΟΙΩΘΩ ΝΑ ΞΑΝΑΓΕΝΝΙΕΜΑΙ
ΑΠ ΤΑ ΧΑΛΑΣΜΑΤΑ ΜΟΥ
ΣΗΜΕΡΑ ΠΛΕΟΝ ΘΑ ΓΙΟΡΤΑΖΩ
ΤΑ ΓΕΝΕΘΛΙΑ ΜΟΥ
Simera einai i mera
Pou tha kano esena pera
Simera epitelous
kano tin arhi tou telous
kai niotho na xanagenniemai
ap'ta halasmata mou
simera, pleon tha giortazo
ta genethlia mou
Ma van a nap, mikor a korlátoktól szabadulok
Ma van a nap, mikor a végből kezdetet alkotok
Ma van a nap, mikor eddigi életem eldobom
Hisz ez egy ünnepnap, mert ma van a születésnapom
ΣΤΟ ΤΟΥΝΕΛ ΕΙΔΑ ΕΝΑ ΦΩΣ
ΚΑΙ ΕΙΠΑ ΕΝΤΑΞΕΙ
ΤΑ ΠΡΑΓΜΑΤΑ ΗΡΘΕ Ο ΚΑΙΡΟΣ
ΝΑ ΜΠΟΥΝ ΣΕ ΤΑΞΗ
ΣΗΜΕΡΑ ΒΡΙΣΚΩ ΞΑΝΑ
ΤΟΝ ΕΑΥΤΟ ΜΟΥ
ΚΑΙ ΤΟ ΠΑΙΧΝΙΔΙ ΣΤΟ ΕΞΗΣ
ΘΑ ΕΙΝΑΙ ΔΙΚΟ ΜΟΥ
Sto tounel eida ena fos
kai eipa entaxei
ta pragmata, irthe o kairos
na boun se taxi
Simera vrisko xana
ton eafto mou
kai to paihnidi sto exis
tha nai diko mou
Az alagútnak végén
Látok egy fénysugarat
Úgy érzem, minden rendben
S kezdek egy másik utat
Remélem, hogy mégegyszer
Önmagam meglelhetem
Hisz akkor megtudhatnám
Mitől lesz szép életem
Nem tudom hol kell keresni a szöveget kozzá, de csoda szép szám !
A címet már megfejtettem: Megőrülök érted !
A többi megfejtésében segítenél, Stratos? Köszi!
Stratos: Vicces, mert ugyan én a https://www.stixoi.info/ -n szoktam keresgetni,
de a dal szövege az általad feltettett klippnél is szerepel...!
A fordításban egyelőre egy Google fordítást teszek fel... és ha lesz
majd rá érkezésem...
Τρελός για σένα / Megőrülve érted
Στίχοι: Σταμάτης ΓονίδηςΜουσική: Σταμάτης Γονίδης
Πρώτη εκτέλεση: Σταμάτης Γονίδης
Τρελός με σένα
Τρελός με σένα
Κι η μοναξιά μου
έιναι αφόρητη
Őrülten ábrándozom rólad
Őrülten telve vagyok veled
És a magányom
kibírhatatlan
Τρελός με σένα
Τρελός για σένα
κλαίει η καρδιά μου
απαρηγόρητη.
Őrülten veled
Megőrülök érted
Sír a szívem
vigasztalhatatlanul.
Δεν είσαι απλά μια εμπειρία
Είσαι αγάπη και αμαρτία
Όλα για μένα είσαι εσύ
Μίσος και έρωτας μαζί
και με πονάει που δεν έιμαστε μαζί
Te nem csak egy egyszerű élmény vagy,
A Szerelem vagy, és a Bűn
A Minden vagy Te a számomra,
Gyűlölet és szerelem együtt!
És nagyon fáj, hogy nem vagyunk együtt
Τρελός για σένα
Τρελός με σένα
Κι η μοναξιά μου
έιναι αφόρητη
Tisztára megőrülök érted
Veled, őrült vagyok
És a magányom
kibírhatatlan
Τρελός μαζί σου
Τρελός μαζί σου
που δεν υπάρχει
ανταπόκριση
Megőrülök veled
Őrület veled,
hogy nem létezik rá
válasz-felelet
Τρελός μαζί σου
με τη φυγή σου,
με τη δική σου
την απόρριψη
Őrület veled,
hogy lehet elmeneteled
és hogy Te elutasíthatsz
engemet
Δεν είσαι απλά μια εμπειρία
Είσαι αγάπη και αμαρτία
Όλα για μένα είσαι εσύ
Μίσος και έρωτας μαζί
και με πονάει που δεν έιμαστε μαζί /x2
Te nem csak egy egyszerű émény vagy
A Szerelem vagy, és a Bűn
A Minden vagy Te a számomra,
Gyűlölet és szerelem együtt!
És nagyon fáj, hogy nem vagyunk együtt /x2
HelleMaxi barátunk a Vakinfón továbbra is növeli fordításainak számait -
bár úgy tűnik, ihlet terén hasonló válságban van, mint mostanában én, azért itt is közzé teszem legutóbbi kísérletét:
Idézet:
Régóta terveztem, hogy lefordítom az alábbi dalt,
de valahogy idáig húzódott. Többször belekezdtem ugyan,
de mostanára alakult ki az első elfogadható verzió, amivel
még mindig nem vagyok megelégedve.
Talán én is most élem meg a Stratos által többször említett
válság-korszakot fordítások terén, így kérdéses, hogy az
elkövetkezendő - remélhetőleg rövid - időben milyen aktívsággal
és beleadással tudom végezni. Reménykedem ugyan, de a
mostani alkotásaimat inkább tekintem silányul rossznak,
mintsem értékelhető, olvasható dalszövegeknek.
Τίποτα δε θα 'ναι όπως πρώτα πια // Tipotá de thá'ne óposz prótá pjá
γέμισαν οι νύχτες από μοναξιά // Je'miszán i níhtesz ápó mónákszjá
κι η ζωή μου ξαφνικά βουβάθηκε // Ki i zoí mú kszáfniká vúváthike
κι απ' τα χείλη μου το γέλιο χάθηκε // Kjáp tá híli mú tó gjeljó háthike
Már semmi sem lesz az, mint az első időkben
Éjszakák csupán, melyek magánnyal telítve próbálják eltemetni lelkemet
Életemen hirtelen a némaság lesz úrrá
S ajkamról még a mosoly halvány látszata is elveszett
Έφυγες εσύ // Efigesz eszí
κι όλα μοιάζουν // Ki'olá mnyázun
μ' έρημο νησί // m'erimo niszí
με τρομάζουν // Me tromázun
έφυγες κι εσύ // Efigesz eszí
κι η ζωή μου // Ki i zoí mú
μια βουβή ταινία // Mnyá vuvi teniá
χωρίς ουσία // Horisz uszíá
Elhagytál; most minden egy kihalt sivatagnak tűnik
Félek, vajon mi vár rám, ha utad máshová vezet?
Elhagytál, s így életem gyors filmként pereg előttem
Mit ér az élet, ha elment, kitől értelme a semmiben elveszett?
Έφυγες // Efigesz
κι όλα μαζί σου φύγανε // Kjolá mází'szú fígáne
βροχή κι αέρας γίνανε // Vrohi ki áérász gjínáne
γιατί, πάλι έφυγες // Játí, pálí éfigesz
Elhagytál;
S Veled együtt minden, minden elveszett
Eső, s szél maradt Utánad
Azért, mert ismét elhagytál engemet
Όλοι χάθηκαν από προσώπου γης // Oli háthikán ápó prószópu jísz
στα τηλέφωνα δεν απαντάει κανείς // Sztá tilefoná den ápándáj kánísz
και στο σπίτι μου δεν είμαι μόνος πια // Ke'szto szpíti mú den íme mónosz pjá
βρήκα για συγκάτοικο τη μοναξιά // Vriká gjá szigkátikó tí mónákszjá
Számomra mindenki eltűnt a földről
A telefonban némaság, tudom, hogy senki sincs velem
De otthon mégsem vagyok egyedül
Mert a magány lett társam, csakis a kietlen végtelen...
Ismét kérnék - tudom, mostmár kicsit sok.
Mindig olyan dalokat választok, amik megerőltetik a tudásom.
MÁr az első szó (Tha'xo) is értelmetlennek tűnik az utána következő
mondatrésszel - megőrülök... A szöveg alant olvasható.
Θα'χω τρελαθεί, όχι δεν μπορεί
να'σβησες εσύ στου δρόμου τη στροφή
Δε γνωρίζω πώς, μα θα είναι αλλιώς,
κάποια εξήγηση θα υπάρχει λογική
Γύρνα να σε δω, έτσι να χαρώ
πως αστείο μόνο ήτανε κακό
Έλα μην αργείς, έλα να χαρείς
πως ακόμα μ'αγαπάς για να μου πεις
Bele fogok őrülni, jaj nem lehet!
Hogy kialudjon a fényed (a lelked fénye?) ott, az út kanyarulatában
Nem tudom hogyan, de másként kell lennie.
Néhány logikus magyarázat akadhatna még...!
Jöjj vissza, hadd láthassalak! Így, hogy boldog lehessek,
s csak vicc volt, ugye, minden ami rossz?
Jöjj gyorsan, ne késlekedj! Gyere, s légy te is boldog,
amikor kimondod, hogy szeretsz még engemet!
Πού πας, έκανα όνειρα για μας,
πώς όσα ζήσαμε ξεχνάς
Πού πας, ποιο δρόμο πήρες και τραβάς
Κι εγώ, ρωτάει η καρδιά και τι να πω,
ότι με ξέχασες εδώ κι εγώ
να σε ξεχάσω δεν μπορώ
Hová mész? Álmokat szőttem rólunk
hogy felejthetnéd el mindazt, amit együtt átéltünk?
Hová mész? Milyen útra tértél, s merre tartasz?
És én? Amikor kérdez a szív, mit mondjak?
Hogy itt felejtettél, és én
elfelejteni, sohasem tudlak?
Σβήνει η ψυχή, φεύγει απ'το κορμί,
μια σκιά απλή που χάνεσαι κι εσύ
Ψάχνω για να βρω κάπου να πιαστώ,
μα πόσο μικρή μου μοιάζει όλη η γη
Τώρα τι να πω, έτσι θα σταθώ,
άγαλμα μέσα στον κόσμο που περνά
Θα παραδεχτώ, από θαύμα ζω,
βρήκε η καρδιά κουράγιο να χτυπά
Kihuny a lélek, elhagyja a testet
mint egy egyszerű árnyék, te is eltűnsz...
Keresek valamit, amiben megkapaszkodhatok,
de mily kicsinynek tűnik számomra ez az egész föld!
Most mit mondjak? Így fogok megállni,
mint szobor a világban, ami elrohan mellettem...
Én elismerem majd, az is hogy élek, egy csoda
Bátorságra lelt a szívem, s csak azért mer lükteni
Φτάνει μη με πονάς απόψε άλλο φτάνει // Ftání mi me ponász ápopsze állo ftání
τα λόγια σου είναι ψυχρά μη με πληγώσεις άλλο φτάνει // tá lógjá szú íne pszihrá mi me plihószisz állo ftání
απόψε χάνω το μυαλό μου, απόψε χάνω την καρδιά μου // Ápopsze hánó to mnyáló mú, ápopsze háno tin kárdjá mú
απόψε χάνω τα λογικά μου, απόψε σε χάνω // Ápopsze háno tá logiká mú, ápopsze sze háno
Elég a fájdalomból! Ma éjjel nem hasíthatsz belém újra
Elég a szavaidból, melyek tőrként ejtenek sebeket - szívembe szúrva
Ma elvesztem az eszem, az emlékeket, s a szívemet
Ma éjjel elvesztem minden gondolatom, elveszítelek tégedet, hiányod belém fájó, mély sebeket égetett
Σπάει η καρδιά μου αυτή την ώρα // Szpáii kárdjá mú áftí tin orá
χώρισα τώρα, χώρισα τώρα // horiszá torá, horiszá torá
κλείνω τα μάτια δάκρυ κυλάει // klíno tá mátjá dákri kiláí
σφίγγω το στόμα η καρδιά μου πονάει // szfigo to sztómá'i kárdjá mú ponáí
Ez az a perc, melyben szívem összetörik az Általad mondott szavak
Most, most hullik darabokra minden Veled eltöltött pillanat
Szemeim lecsukva, de nézd, egy könycsepp még Érted gördül le arcomon
S szám keservesen görbíti sírásra az el nem múló fájdalom
Δύσκολη ώρα, αυτή η ώρα // Diszkoli orá, áftí i orá
χώρισα τώρα, χώρισα τώρα // horiszá torá, horiszá torá
κλείνω τα μάτια σφίγγω το στόμα // klínó tá mátjá szfígo to sztomá
κενή η καρδιά μου κρύο το σώμα // kení kárdjá mú krío to szomá
Oh, ez az idő mily nehezen fut át a múltba
Szívem most, e percben hullik darabokra
Szemeim lecsukom, s szám sírásra görbülve látod
De mondd, szív nélkül hogy élhetek meg egy újabb világot?
Φτάνει μη μου μιλάς απόψε άλλο φτάνει // Ftání mí mú milász ápopsze állo ftání
οι λέξεις σου είναι φωτιά μη με πικραίνεις άλλο φτάνει // i léxisz szú íne fot'já mi me pikrenisz állo ftání
απόψε χάνω το μυαλό μου, απόψε χάνω την καρδιά μου // ápopsze hánó to mnyáló mú, ápopsze hánó tin kárdjá mú
απόψε χάνω τα λογικά μου, απόψε σε χάνω // ápopsze hánó tá logiká mú, ápopsze sze hánó
Nem, ne mondj semmit, kérlek még ne mondd, hogy vége
Szavaid lángokként csaptak le rám, s húztak lefelé a mélybe
Ma éjjel elvesztek mindent, mit Veled reméltem
Ma éjjel eltűnik minden, s csupán hiányod lesz úrrá rajtam a sötétben
Σπάει η καρδιά μου αυτή την ώρα / Szpáii kárdjá mú áftí tin orá
χώρισα τώρα, χώρισα τώρα // horiszá torá, horiszá torá
κλείνω τα μάτια δάκρυ κυλάει // klíno tá mátjá dákri kiláí
σφίγγω το στόμα η καρδιά μου πονάει // szfigo to sztómá'i kárdjá mú ponáí
Oh, e percben szívem darabokra hullik
Most, e pillanatban, mely soha el nem múlik
Zárt szemeimből csak egy könnycsepp, ez minden, mi megmarad
Szám sírásra áll, mert szívem most Érted megszakad
Δύσκολη ώρα, αυτή η ώρα // Diszkoli orá áftí i orá
χώρισα τώρα, χώρισα τώρα // horiszá torá, horiszá torá
κλείνω τα μάτια σφίγγω το στόμα // klínó tá mátjá szfígo to sztomá
κενή η καρδιά μου κρύο το σώμα* // kení kárdjá mú krío to szomá
Vajh hogyan, mondd, hogyan tudom elviselni e kínzóan gyötrő perceket?
Most, hogy szívem széthull, mert nem lehetek többé Veled?
Szemeim lehunyom, többé sírásra görbült szám sem mozog
Kérlek, néha majd gondolj arra, ki most Érted a halálba távozott...
Παράπονο στα μάτια μου κι απόψε η μοναξιά
παράπονο που ξέρω πως δε θα με θυμάσαι πια
κι αν πονάω δε σε νοιάζει
Κι απόψε οι αναμνήσεις πήραν σώμα και ψυχή
κι είναι απέναντί μου και με ρωτούν γιατί
τόση αγάπη έκανες δάκρυ
Ma éjjel is panaszos fájdalom van szemeimben, s magány
Panasz, mert tudom, hogy nem fogsz többé emlékezni rám!
S ha bármi fáj nekem, az téged nem érdekel...
Ma éjjel is testet és lelket öltöttek az emlékek
És itt vannak előttem, és azt kérdezik: miért?
Miért változtattál ily sok szerelmet: könnyé?
Σ' αγάπησα πολύ πιο πάνω κι από μένα
συγγνώμη αν εσύ δεν το κατάλαβες στιγμή
τα όνειρά μου μάζεψα σαν φύλλα σκορπισμένα
τι κρίμα που μου γκρέμισες όσα είχα φανταστεί
Szerettelek nagyon, önmagamnál is sokkal jobban!
Sajnálom, ha te nem érezted ezt egy pillanatra sem!
Én összeszedtem álmaimat, mint a szétszórt faleveleket
Milyen kár, hogy mindent eldobtál, amit én megálmodtam!
Ξαφνικά Θεέ μου πόση ερημιά
άδικο για μια καρδιά που για σένανε χτυπά
ίσως φταιω εγώ που για σένα ακόμα ζω
Μέσα μου αιμορραγώ που δεν είσαι εδώ
κι όσο με ξεχνάς με πονάς
Istenem, hirtelen milyen nagy magány tört reám!
Igazságtalan ez egy olyan szív számára, amelyik érted dobog!
Lehet, hogy én vagyok a hibás, hogy még mindig Érted élek,
Bennem reszketve verdes a vér, mivel nem vagy itt
és amennyire elfeledkezel rólam, annyi fájdalmat okozol!
Στίχοι: Πέτρος Δουρδουμπάκης
Μουσική: Πέτρος Δουρδουμπάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αναστασία Μουτσάτσου
A dal első előadója: Moutsatsou Anastazia
Μη σταματάς να λες πως μ' αγαπάς
και ας είναι τώρα ψέμα
είναι φορές που θέλεις να πονάς
να φτάνεις ως το τέρμα
Ne hagyd abba, hogy azt mondogasd: szeretsz,
Akkor sem, ha csak hazugság volna most!
Vannak olyan alkalmak, amikor fájdalmat akarsz
És egészen a végállomásig kívánsz jutni
Κανείς δεν ξέρει ο χρόνος τι θα φέρει
κι αν κάνεις λάθος στο νέο στου το πάθος
μα θα 'μαι εδώ και θα σε περιμένω
σαν ένα κάρβουνο για πάντα αναμμένο
Senki sem tudja, mit fog hozni az idő
És ha hibát is ejtenél a legújabb szenvedélyednél,
Ám itt leszek én, és majd várni fogok rád!
Mint egy örökkön izzó széndarab
Μη σταματάς να λες πως μ' αγαπάς
και ας είναι από συνήθεια
χίλιες φορές στο χτες να με πετάς
παρά στη μαύρη αλήθεια
Abba ne hagyd, hogy mondd: szeretsz,
Mégha csak megszokásból is tennéd!
Repíts el inkább ezerszer is a múltba
Mint a sötét, borús, de igaz valóságba!
Σε θέλω τόσο,
όμως δικαίωμα δεν έχω να σε δω,
απλά να τρέξω,
να σου φωνάξω να σου πω πως σ΄αγαπώ
Annyira akarlak,
De nincs jogom, hogy lássalak,
egyszerűen csak, hogy fussak, rohanjak
s azt kiabálhassam, s mondhassam el neked, hogy szeretlek!
Θα γίνω νύχτα ,
μέσα στα χέρια σου σκοτάδι θα ντυθώ,
θα σε τυλίγω,
σαν τη ζωή θα σε κρατώ, θα σε φιλώ
Az éjjel én magam leszek
Kezeid közt, majd sötétségnek öltözök,
Körbevonlak, mint egy lepel
Mint az életben, tartani foglak, és csókolni
Έλα νύχτα, στην θάλασσα,
στην θάλασσα του κόσμου
έλα πάρε, πάρε το σώμα μου
και το σώμα σου δώσ' μου
να ΄μαι νύχτα, να χάνομαι
στου κορμιού σου την ζάλη να γλιστρώ /x2
Jöjj el éjjel, a tengerhez,
a világnak tengeréhez
Jöjj és vedd, vedd el a testem!
És a tested, add nekem
Hadd legyek én az éj, és hadd vesszek el,
A tested szédületébe hadd csússzanjak bele! /x2
Σε θέλω τόσο,
τόσες ζωές πρέπει να ψάξω να σε βρω
και ποιες πυξίδες
δείχνουν τον δρόμο απ΄το πόνο μου να βγω
Annyira akarlak,
S annyi élet közt kell kutatnom, hogy megtalálhassalak,
és mely iránytűk
mutatják meg a fájdalmamból kivezető utat?!
Σε θέλω φως μου,
κι όλα τα δίνω το κατώφλι να διαβώ,
αυτό που φέρνει,
σένα άλλο κόσμο που θα σ΄έχω μόνο εγώ
Annyira kívánlak fényem, csillagom!
És mindenem odaadom, hogy átléphessek a küszöbön,
ami elhozza majd,
azt a másik világot, amiben csak én birtokolhatlak!
Έλα νύχτα, στην θάλασσα,
στην θάλασσα του κόσμου
έλα πάρε, πάρε το σώμα μου
και το σώμα σου δώσ' μου
να ΄μαι νύχτα, να χάνομαι
στου κορμιού σου την ζάλη να γλιστρώ /x2
Σε θέλω τόσο!
Jöjj el éjjel, a tengerhez,
a világnak tengeréhez
Jöjj és vedd, vedd el a testem!
És a tested, add nekem
Hadd legyek én az éj, és hadd vesszek el,
A tested szédületébe hadd csússzanjak bele! /x2
Köszi, Stratos !
Átfuttattam egy fordítón, és elég zagyvaság lett belőle, de a lényege valami
olyasmi, hogy kikötött a hajó, és ez tönkre tette az álmait ...
(talán egy szomorú ember, akinek bekötötték a fejét, és vége az álmodozásnak?
Vagy ez már az én fantáziám, tovább dolgozása.
Végül is, ha az ember nem ismeri a szó szerkezeteket egy nyelvben,
akkor egész más értelmet is kaphat valami, mint amit a szerző ki akart fejezni..!)
Stratos: Szia!
Lustaságból, meg időhiányból, manapság magam is a Google szövegfordítójába
illesztem először a szöveget, s aztán azt javítgatom, ha akad rá időm... utólag...
(és visszamenőleg... ...így kellene tennem a régebbi, lefordítatlanul hagyott szövegekkel is...)
Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Τα φύλαγα ένα ένα, τα κράταγες κι εσύ
για τούτη εδώ την ώρα, για τούτη τη στιγμή
κλάψε καρδιά μου κλάψε, να κλάψουμε μαζί
Egyenként vigyáztam rájuk, és te is úgy őrízted őket
Erre az időre itt, erre a pillanatra tartogatva...
Sírj, sírj csak szívem! Hadd sírjunk mi együtt
Κοκτέιλ από δάκρυα απόψε θα πιούμε
και όσα περάσαμε μαζί θα θυμηθούμε
Κοκτέιλ από Δάκρυα απόψε θα πιούμε
κι οι δυο θα μεθύσουμε αντίο πριν πούμε
Τέλος, τέλος δεν έχει άλλη κάβα η καρδιά
Ma éjjel, könnyekből készült Koktélt fogunk inni,
és az együtt eltöltött időkre fogunk emlékezni
Könnyekkel teli Koktél, amit ma éjjel elfogyasztunk
És mindketten berúgunk tőle, mielőtt végleg búcsút mondunk...
Vége, vége! Nincs több hangos civakodása a szívnek!
Σ' αγάπησα το ξέρεις, μ' αγάπησες κι εσύ
τη μοίρα όμως να αλλάξει κανένας δε μπορεί
κλάψε καρδιά μου κλάψε, να κλάψουμε μαζί
Imádtalak, jól tudod, és enegem te is szerettél
De a sorsot, senki sem tudja megváltoztatni
Sírj csak, sírj szívem! Hadd sírjunk mi ketten együtt!
Κοκτέιλ από δάκρυα απόψε θα πιούμε
και όσα περάσαμε μαζί θα θυμηθούμε
Κοκτέιλ από δάκρυα απόψε θα πιούμε
κι οι δυο θα μεθύσουμε αντίο πριν πούμε
τέλος, τέλος δεν έχει άλλη κάβα η καρδιά
Ma éjjel, könnyekből készült Koktélt fogunk inni,
és az együtt eltöltött időkre fogunk emlékezni
Könnyekkel teli Koktél, amit ma éjjel elfogyasztunk
És mindketten berúgunk tőle, mielőtt végleg búcsút mondunk...
Vége, vége! Nincs több hangos civakodása a szívnek!
Κοκτέιλ από δάκρυα απόψε θα πιούμε
και όσα περάσαμε μαζί θα θυμηθούμε
Κοκτέιλ από δάκρυα απόψε θα πιούμε
κι οι δυο θα μεθύσουμε αντίο πριν πούμε
Τέλος, τέλος δεν έχει άλλη κάβα η καρδιά
Ma éjjel, könnyekből készült Koktélt fogunk inni,
és az együtt eltöltött időkre fogunk emlékezni
Könnyekkel teli Koktél, amit ma éjjel elfogyasztunk
És mindketten berúgunk tőle, mielőtt végleg búcsút mondunk...
Vége, vége! Nincs több hangos civakodása a szívnek!
Ohhh, köszi! Tehát úgy van, ahogy sejtettem. Ha valaki nem ért hozzá,
édes kevés a Google fordító, sok marhaságot lehet összehozni belőle.
Viszont lenne egy találós kerdesem a fórumtársak felé:
Találtam ezt a jó kis zeibet, de a zenét nem engedi letölteni.
Tudja valaki, hogy kinek a száma ez? És a címet?
Én Gonidiszra gyanakszom, de nála nem találtam.
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Τάσσιος
Αυτά που μ’ άφησες ζητάνε να γυρίσεις
Κι εγώ παλεύω μια διέξοδο να βρω
Άρχισαν πόλεμο πιοτό και αναμνήσεις
Και με κατάντησαν για χάρη σου τρελό
Mindaz amit itt felejtettél, azért könyörög, hogy visszatérj
És én azért kűzdök, hogy menekülő útra találjak
Háborút indított a sok ital, és a rengeteg emlék
És végül úgy ítéltek, hogy miattad őrülté váltam
Αν σε θυμηθώ τρελαίνομαι
Κλαίω, πίνω και τα χάνω
Αδιαφορώ μα καίγομαι
Δεν ξέρω πια τι κάνω
Αν σε θυμηθώ τρελαίνομαι
Κλαίω, πίνω και τα χάνω
Αδιαφορώ μα καίγομαι
Δεν ξέρω πια τι κάνω
Ha reád emlékezem, majd meg őrülök
Sírok, inni kezdek, és elveszítem az eszem
Közömbössé válok, de éget a fájdalom
Nem tudom már, mit tévő legyek?
Ha eszembe jutsz, megtébolyodom
Sírok, inni kezdek, és elveszítem az eszem
Közömbössé válok, de belül éget fájdalom
Nem tudom már, mi tévő legyek?
Σε άλλους έρωτες ζητώ να σε ξεχάσω
Κλείνω τα μάτια να σε βγάλω απ’ το μυαλό
Μα μ’ έχεις κάνει πια τον έλεγχο να χάσω
Κι όσο κι αν θέλω να ξεφύγω δε μπορώ
Mások karjai közt próbálom felejetni szerelmed
Szemeim lehunyom, hogy eszemből, emlékeimből kivesselek
De mit tettél velem? Örökké elveszítem az önkontrollomat
És még ha akarnék, akkor sem tudnék elmenekülni
Αν σε θυμηθώ τρελαίνομαι
Κλαίω, πίνω και τα χάνω
Αδιαφορώ μα καίγομαι
Δεν ξέρω πια τι κάνω
Αν σε θυμηθώ τρελαίνομαι
Κλαίω, πίνω και τα χάνω
Αδιαφορώ μα καίγομαι
Δεν ξέρω πια τι κάνω
Ha eszembe jutsz, majd beleőrülök
Sírok, inni kezdek, és elveszítem az eszem
Közömbössé válok, de éget a fájdalom
Nem tudom már, mit tévő legyek?
Ha eszembe jutsz, hogy megtébolyodom
Sírok, inni kezdek, és elveszítem az eszem
Közömbössé válok, de belül éget fájdalom
Nem tudom már, mi tévő legyek?
Μη με φιλάς με χείλη που καίνε / Engem ne csókolj égető ajakkal!
Στίχοι: Χαρούλα Δρίγκου
Μουσική: Τάκης Σούκας
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Μαργαρίτης
Μη με κοιτάς με μάτια που κλαίνε
Μη με φιλάς με χείλη που καίνε
Μη μου μιλάς με λόγια θλιμμένα
Μη μου ζητάς να φύγω από σένα.
Ne nézz rám oly szemmekkel, amik sírnak,
Engem ne csókolj ily égető ajakkal!
Ne szólj hozzám szomorú szavakkal,
Ne kérd tőlem, hogy téged elhagyjalak!
Δεν πρέπει, δεν πρέπει
Δεν πρέπει να σβήσει
Ο δικός μας ο δεσμός
Κι ας είναι, κι ας είναι
Κι ας είναι, κι ας είναι
Έρωτας αμαρτωλός.
Nem szabad, nem lenne szabad
Nem szabadna kialudnia
A mi kapcsolatunknak
Akkor sem, ha... ...akkor sem, ha...
Hogyha az lenne, mégha lenne oly
Bűnös is, ez a Szerelem!
Μη με κοιτάς με μάτια που κλαίνε
Μη με φιλάς με χείλη που καίνε
Και μην ακούς τους άλλους τι λένε
Αφού εμείς μονάχα δε φταίμε.
Ne nézz rám ily rívó szemekkel,
Ne csókolj ily ajkakkal, hogy égetnek
És ne hallgass arra, amit mások mondanak, beszélnek
Mivel nem mi, egymagunk vagyunk csak vétkesek.
Δεν πρέπει, δεν πρέπει
Δεν πρέπει να σβήσει
Ο δικός μας ο δεσμός
Κι ας είναι, κι ας είναι
Κι ας είναι κι ας είναι
Έρωτας αμαρτωλός.
Nem szabad, nem lenne szabad
Nem szabadna kialudnia
A mi kapcsolatunknak
Akkor sem, ha... ...akkor sem, ha...
Hogyha az lenne, mégha lenne oly
Bűnös is, ez a Szerelem!
Az embedelést még nem tudtam megoldani!!!..."
