Για τίποτα δεν θέλω να φοβάσαι
κακό δεν πρόκειται να σου συμβεί..
Και όσο δίπλα σου εγώ θα είμαι
να μην σε νοιάζει τίποτα γιατί..
Amit akarok - hogy semmitől se félj többé,
A rossz nem történhet meg Véled
Én mindig Melletted leszek, s Téged foglak őrizni: mindörökké,
Hát ne aggódj semmiért, mert:
Refren: Πάνω απ' όλα βάζω εσένα,
πάνω ακόμα κι από 'μένα..
Γιατί είσαι αυτό το ένα,
και μοναδικό..
Είσαι αυτό που θέλω να 'χω,
κι ένας λόγος για να υπάρχω..
Ένας λόγος ν' αγαπήσω,
και να τρελαθώ..
Mindenek elé helyezlek Téged!
Még saját magam előtt is Te létezel!
Hogy miért? Mert Te vagy az egyetlen,
Aki beragyogja lelkem...
Te vagy minden, mi kell nekem,
S egy ok arra, hogy létezzem!
Egy ok arra, hogy szeresselek Téged,
S mindarra, hogy megőrüljek Érted!
Τα πάντα εγώ για σενα θα φροντίσω,
κι αν απορείς γιατί τα κάνω αυτά..
Μπορώ αν θέλεις να σου εξηγήσω,
με λόγια απλά βγαλμένα απ' τη καρδιά..
Mindentől, Örökké óvni foglak Téged...,
Mégha csodálkozol is, vajon miért teszem ezt Érted?
Tudom, hogy azt akarod, hogy megmagyarázzam Néked,
Egyszerű szavakkal, melyek szívem mélyéről szakadnak fel - remélve, talán egyszer majd megérted...
Έχω στα μάτια ουρανό / Mennyország van a szemeimben!
Szöveg / Στίχοι: Hristos Dantis / Χρήστος Δάντης
Zene / Μουσική: Hristos Dantis / Χρήστος Δάντης
Első Előadó / Πρώτη εκτέλεση: Kaiti Garbi / Καίτη Γαρμπή
Έχω στα μάτια ουρανό και μαύρα σύννεφα γεμάτα δάκρυ
M' άφησες μόνη να πονώ και στα αδιέξοδο δε βρίσκω άκρη
Τέσσερα ποτά κερνάω τη καρδιά μου κι ας πονάω
μα όσο κι αν ζαλίζομαι δε σε ξεχνάω
Égbolt van a szemeimben, s fekete felhők, melyek könnyel telítődnek,
Egyedül hagytál engemet, sérülten, s ijedtemben határt sem lelek,
Négy italt ajánlok fel szívemnek - még akkor is, ha a sérülésből fel sem épülhet,
De ha részeg leszek: Sem leszek képes arra, hogy elfelejtselek!
Τέσσερα ποτά πληρώνω τέσσερις καρδιές χρεώνω
και πεθαίνω μάτια μου για σένα μόνο
Négy italt fizetek, s négy szívet halálra égetek,
S meghalok - Szerelmem - csakis Éretted!
Έχω στα χείλη μια φωτιά και ένα παράπονο στα δυό μου μάτια
Μες στην ψυχή μου ερημιά που χωριστήκαμε σε δυο κομμάτια
Ajkamon tűz lángol, s szemeimben fájdalom,
Magányos lelkemben, hol két darabra hullva taszít a semmibe az esengés, s a szánalom...
- Mετά απ' το χωρισμό βρεθήκαμε
μα δε θυμάμαι πια ποιος είχε φταίξει
- Tο ήθελα πολύ να ξανάρθεις
"αντίο φως μου" μη μου ξαναπείς
δεν έφυγες ποτέ απ' το μυαλό
μου έλειψες πολύ και σε ζητούσα
- Mα έψαχνα κι εγώ για να σε βρω
- Mαζί σου θέλω μια ζωή να ζω
- A szakítás után találkoztunk
De nem emlékszem, ki' hibája volt!
- Hogy ismét visszatérj hozzám - azt akartam oly nagyon,
S ne mondd újra: "Kicsim, szervusz... Ég Veled!"
Emlékeim közül soha sem tűnsz el, benne maradsz végleg,
Régóta hiányoztál, s könyörögtem Érted!
- De mégis - megpróbáltalak megtalálni Téged
- Az életemet nem akarom mással leélni, csak Véled!
Kαι θα σ' αγαπώ αιώνια
κι ας περάσουν χίλια χρόνια
στη ζωή θα μας ενώνει μάτια μου
μια αγάπη αληθινή
στην καρδιά μου θα σε κλείσω
και ξανά δε θα σ' αφήσω
θα 'σαι η δική μου αγάπη η παντοτινή
S szeretni foglak - Örökre
Mégha ezer év múlik is el felettünk,
Kicsim, az életben mi ragyogunk - ketten
Egy igaz szerelemtől...
Ide, a szívembe zárlak Téged,
S nem engedlek el többé!
Te leszel az örökké tartó szerelem nékem...
- Mια κρύα νύχτα είχαμε χαθεί
μα τώρα σε κρατώ στην αγκαλιά μου
- περίμενα πολύ να ξανάρθεις
-"Aντίο φως μου" μη μου ξαναπείς
Elvesztettük egymást egy hideg éjjelen,
De most újra a karjaimban tartalak Tégedet...
Régóta vártam rá, hogy hozzám újra visszatérj, s itt legyél nekem,
Hát ne mondd újra: "Szervusz, Kedvesem!"
Kαι θα σ' αγαπώ αιώνια
κι ας περάσουν χίλια χρόνια
στη ζωή θα μας ενώνει μάτια μου
μια αγάπη αληθινή
στην καρδιά μου θα σε κλείσω
και ξανά δε θα σ' αφήσω
θα 'σαι η δική μου αγάπη η παντοτινή
És örökké szeretni foglak
Mégha évek ezrei múlnak is el...
Drágám, az életben eggyéválva kell hogy Hozzád tartozzam,
Egy igaz szerelemtől fűtve...
Idebent leszel, a szívembe zárlak,
S hogy ismét elmenj - nem engedem, ránk ilyen nem várhat!
Mert Te leszel a szerelem, melyre oly régóta várok, s mely örökké tart!
Kλείσε με στο βλέμμα σου
νιώσε με στο αίμα σου
πόσο με αγάπησες πες μου δυνατά
μη βρεθούμε μόνοι μας
και χαθούν οι δρόμοι μας
κρατά με απάνω σου σφιχτά
Zárj egy pillantásodba engem,
Érezz belül, ott, a véredben!
Mondd hangosan, mennyire szeretted szívemet
S hogy nem akarod, hogy magunk ismét egyedül leljük meg!
S az elveszett utakon, melyet egykoron bejártunk,
Szorosan ölelj magadhoz, hogy többé el ne váljunk!
Στίχοι / Szöveg: Πάνος Μουζουράκης / Panos Mouzourakis
Μουσική / Zene: Lorenzo Jovanotti
Πρώτη εκτέλεση / Első előadók: Πάνος Μουζουράκης & Κωστής Μαραβέγιας ( Ντουέτο / Duett )
Music video by Panos Mouzourakis/ Kostis Maraveyas Ilegàl performing Fila Me Akoma (Baciami Ancora).
(P) 2011 The copyright in this audiovisual recording is owned by Minos EMI Greece SA
Μια τεράστια του χρόνου σπατάλη, κάτι το αδύνατο
Να εφεύρεις το όνειρο, μια ζωή σε μια μέρα
Μια σκηνή πέρα από την σελήνη
Ένας όμορφος κόσμος, που απέχει ένα βήμα
Μην ανάβεις το φως, τράβα απλά την κουρτίνα
Πεταλούδες γυρνούν στην Αθήνα
Πάρκα στο κέντρο, καλοκαίρι μυρίζει
Μια μητέρα, μια ερωμένη, μία κόρη περιμένει
Αλλάζουν όλα, αλλάζω κι εγώ
Ένας μαγνήτης στο ψυγείο, ένα σημείωμα, ένα αστείο
Ένα σπίτι, ένα φιλί, ένα αντίο
Valami hatalmas időpocsékolás, valami lehetetlenség,
Hogy feltaláld az álmot, melyben egy élet egy nap alatt
Egy színhelyet a Holdon túl
Egy gyönyörűségesen szép világot, mely egy lépésnyire van
Ne kapcsold fel a fényt, húzd inkább el a függönyt egyszerűen
Pillangók térnek vissza Athénba
A központi parkokban érződik a nyár illata
Egy anya, egy szerelmes, egy leány várakozik
Minden változik, megváltozom én is
A mágnes a hűtőszekrényen, egy üzenet, egy vicc
Egy ház, egy csók, egy elköszönés
Φίλα με ακόμα
Φίλα με ακόμα
Όλα τα άλλα ηχούν μακρινά
Ένα αστέρι που σκάει στου ουρανού την καρδιά
Csókolj még!
Csókolj még tovább!
Minden más csak távolról hangzik ide az éjben
Egy csillag, mely felrobban az égbolt szívében
Φίλα με ακόμα
Φίλα με ακόμα
Θέλω να ‘μαι μαζί σου, να κυνηγάω μαζί σου
Τα κύματα όλα της μοίρας
Csókolj még!
Csókolj még tovább!
Én itt akarok lenni veled, hogy hadd üldözzem veled
Sorsunk tengerének hullámait - a Végzetet
Ένα κορίτσι χορεύει στον ουρανό, στο δωμάτιο
Το δρόμο, την δουλειά, το σχολείο
Μια ψυχή και άλλη μία, και μια συνομιλία
Μόνο μάτια, και λέξη καμία
Ένα τέλειο λάθος, μια καινούργια αρχή
Ένα δάκρυ που δεν μπορεί να κρυφτεί
Μια ανάσα βαθιά, για να μην τρελαθώ
Μια ιστορία αγάπης, τι πιο απλό
Και Θεός, και αμαρτία, κι άλλη μια ευκαιρία
Για όσους δεν βρήκαν το χρόνο να ψάξουν
Είναι μέσα σου η λύση, που θα τιμωρήσει
Όσους δεν έχουν φτερά να πετάξουν
Egy lány táncol az égen, a szobában
Az úton, a munkában, az iskolában
Egy lélek, és egy másik véle, s egy beszélgetés
Csak a szemek beszélnek, egyetlen szó nélkül
Nagy hatalmas hiba, s egy új kezdet
Egy könnycsepp, melyet nem lehet elrejteni
Egy mély lélegzetetvétel, hogy bele ne őrüljek
Egy szerelmi történet, a lehető legegyszerűbb
És Isten, és bűn, és egy újabb esély
Mindazoknak, kik még nem találtak időt arra, hogy keressenek
Benned található a megoldás, amely büntetni fog
Akiknek nincsenek szárnyaik, hogy repülhessenek
Φίλα με ακόμα
Φίλα με ακόμα
Όλα τα άλλα ηχούν μακρινά
Ένα αστέρι που σκάει στου ουρανού την καρδιά
Csókolj még!
Csókolj még tovább!
Minden más csak távolról hangzik ide az éjben
Egy csillag, mely felrobban az égbolt szívében
Φίλα με ακόμα
Φίλα με ακόμα
Θέλω να ‘μαι μαζί σου, να γεράσω μαζί σου
Το φεγγάρι να έχουμε στρώμα
Csókolj még!
Csókolj még tovább!
Én itt akarok lenni veled, hogy megöregedhessek veled,
S az ágyunk, a hold sugaraival legyen megvetve!
Και τυχαίο και γραφτό, το μεγάλο μωρό
Που παίζει με τόξο και βέλη
Που χτυπάει και φεύγει, όλα τα ανατρέπει
Μα ο χάρτης τον δρόμο σου δείχνει
Του κρυμμένου θησαυρού, το ταξίδι τελειώνει
Εκεί που είναι αδύνατον να ‘μαστε μόνοι
Σε κοιτάζω στα μάτια, σαν καθρέφτες γυαλίζουν
Το πιο ωραίο εαυτό μας αντικατοπτρίζουν
És véletlenül, s ahogy a sors megírta, a nagy baba
Ki íjjal játszik, és nyíllal,
Ahogy bezörget és aztán elmegy, mindent összezavarva
De a térkép megutatja az utadat
Az elrejtett Kincshez, s az utazás véget ér
Ott, ahol lehetetlen, hogy magunkra maradjunk
Belenézek a szemeidbe, mint a tükrök úgy ragyognak
A legszebb önnön magunk tükröződnek azokban
Φίλα με ακόμα
Φίλα με ακόμα
Όλα τα άλλα ηχούν μακρινά
Ένα αστέρι που σκάει στου ουρανού την καρδιά
Φίλα με ακόμα
Csókolj még!
Csókolj még tovább!
Minden más csak távolról hangzik ide az éjben
Egy csillag, mely felrobban az égbolt szívében
Csókolj még tovább!
Στίχοι: Κώστας Λογοθετίδης
Μουσική: Εκείνος και Εκείνος
Πρώτη εκτέλεση: Εκείνος και Εκείνος
Κοιτάς μ' ένα βλέμμα φωτιά να χάνεις τα τρένα
τα όνειρα γίναν σιωπές βαγόνια αραγμένα
Δεν είναι που όλα πήγαν στραβά, τη μοναξιά δε φοβάσαι
Τα λόγια που πίστεψες δε θες να θυμάσαι
Lángoló tekintetettel nézed a vonatokat, mik előled kihúztak
Hisz álmaid, egymáshoz kötött néma vagonokká változtak.
Nem, mintha minden balul sült volna el, hisz lelked a magánytól nem fél,
De már nem kívánsz emlékezni a szavakra - melyekben még hittél!
Τα λόγια κομμάτια...,
...καπνός οι στιγμές
Τα λόγια θα μείνουνε λόγια,
άλλα λόγια δε θες
Szilánkokra törtek a szavak...,
....s füstté vált sok pillanat...
A szavak -, szavak maradnak csupán,
Ám, Te nem vágysz több szó után!
Γυρεύεις στο σκοτάδι ένα φως, η ανάσα σου τρέχει
Σε πνίγει του κόσμου η βουή που τέλος δεν έχει
Μαζί του σε παίρνει ο καιρός, οι εικόνες αλλάζουν
Στα χείλη παγώνει η φωνή κι οι λέξεις διστάζουν
A sötétben fény után kutatsz, levegő után kapkodva
Mert fojtogat téged a világ lármás, vég nélküli robaja
Az idő magával ragad, a képek váltakozva futkorásznak
Ajkaidra fagy a hangod, s a szavak reszketve tétováznak
Τα λόγια κομμάτια...,
...καπνός οι στιγμές
Τα λόγια θα μείνουνε λόγια,
άλλα λόγια δε θες
Szilánkokra tört szavak...,
...füstté vált sok pillanat...
A szavak -, szavak maradnak csupán,
Ám, Te nem vágysz több szó után!
Στίχοι: Κώστας Λογοθετίδης
Μουσική: Νίκος Καλλίνης & Κώστας Λογοθετίδης
Πρώτη εκτέλεση: Εκείνος και Εκείνος
Πως με παγώνει η μοναξιά σου
όταν σε κοιτώ
Θέλω να σ' αγγίξω,
πού να 'σαι, πού να 'σαι
Hogy megdermeszt magányod, az éteri
Amikor reád tekintek
Szeretnélek megérinteni,
De vajon hol vagy, merre leledzel?
Σαν φλόγα τρεμοπαίζει η μορφή σου
σβήνεται, χάνεται
Σε ψάχνω μέσα στο σκοτάδι των ματιών σου
πού να 'σαι
Mint gyertyaláng pislákol, táncol remegve az alakod
Eltörlődik, elvész a légben
Szemeid sötétjében kereslek, utánad kutatok
De hol, merre lehetsz végre?
Θα ΄ρθω κοντά σου νικώντας τη σιωπή
Όπου και να ΄σαι
Όπου και να ΄σαι
να ξέρεις πως θα ΄ρθω να σε πάρω από εκεί
Όπου και να ΄σαι
Όπου και να ΄σαι
Eljövök majd hozzád, legyőzve a csendet
Bárhol is leszel majd,
Bármerre leledzel...
Tudnod kell; eljövök majd, hogy onnét magammal vigyelek!
Bárhol is leszel majd,
Bármerre leledzel...!
Μαύρο μετάξι είναι η νύχτα που σε κρύβει
χάνεσαι
και η φωνή σου τ' όνομά μου δε γνωρίζει
πού να ΄σαι, πού να ΄σαι
Fekete selyem az éj, mi tested magába rejti
Eltűnsz, elveszel...
És a hangod a nevemet nem ismeri
Hol vagy, merre leledzel?
Πώς με παγώνει η μοναξιά σου
όταν σε κοιτώ
χάνεσαι, όταν σε αγγίζω
πού να ΄σαι, πού να ΄σαι
Hogy megdermeszt magányod, az éteri
Amikor reád tekintek
Eltűnsz, mikor megérintelek,
De vajon hol vagy, merre leledzel?
Σαν τελευταίο τσιγάρο / Mint az utolsó cigarettát...
Στίχοι: Ναταλία Γερμανού
Μουσική: Εκείνος και Εκείνος
Πρώτη εκτέλεση: Εκείνος και Εκείνος
Mέσα απ' τα χέρια μου γλιστράει ο χρόνος
και με νικάει και μένω μόνος.
μέσα απ' τα χέρια μου γλιστράς και συ
στην τελευταία μας διαδρομή
A kezeim közül kicsusszan az idő...
és legyőz engem, s magamra maradok.
A kezeim közül kicsusszansz Te is...
Az utolsó utunkon
Σαν τελευταίο τσιγάρο
κι απόψε θα σε πάρω
θα σε ανάψω
θα σε καπνίσω
κι ύστερα θα σε σβήσω
Mint az utolsó cigarettát...
ezen az estén is magamhoz veszlek
Előbb felizzítalak,
majd magamba szíva, füstöllek
s aztán végül - eloltalak
Kρύβω τα δάκρυα κρύβω τον πόνο
για ό,τι έγινε δεν μετανιώνω
ό,τι κι αν χάνω δε θα λυγίσω
πάλι για αγάπη θα σου μιλήσω
Elrejtem könnyeimet, elrejtem a fájdalmamat
s nem sajnálom mindazt, mi megesett
Bármit is veszítenék, nem fogok megtörni majd
S újra csak a szerelemről fogok beszélni neked!
Μόνο αν αγαπάς την καρδιά μεθάς,
μεσ' στον ουρανό ψάχνω να σε βρώ,
μόνο αν αγαπάς νιώθεις και πονάς,
κάθε χωρισμό άφησα γι' αυτό.
Csak ha szeretsz, csak így tudod megrészegíteni a szíved,
Én vagyok az, ki Téged kutat az égen...
Csak ha szeretsz - csak így tudsz érezni, s megsérülni tőle
Ez az, amiért magam mögött hagytam minden rossz emlékem...
Μόνο αν αγαπάς κλαις κι όταν γελάς,
ψάχνω να σε βρω μεσ' στον ουρανό
μόνο αν αγαπάς πάντα θα ξεχνάς
θέλω να σου πω πόσο σ' αγαπώ
Csak ha szeretsz - csak így tudsz mosolyogni, még akkor is, ha fáj,
Az égbolton kereslek, onnan, a magasból nézek Rád...
Csak ha szeretsz - csak így leszel képes felejteni
El akarom mondani Néked, hogy mennyire tudlak Téged szeretni...
Ότι κι αν πω, ότι κι αν πεις,
σ' ακολουθώ, μ' ακολουθείς,
στον κόσμο αυτό για σένα ζω και αναπνέω,
δεν ήτανε τυχαίο.
Mindazért, amit mondok, s mindazért, amit mondasz,
Követni foglak Téged, s Te követni fogsz engem...
Én csakis Érted élek, s lélegzem e világban,
S az nem lehet, hogy ez véletlen történjen...
Μόνο αν αγαπάς το μυαλό μεθάς,
μεσ' στον ουρανό ψάχνω να σε βρω
μόνο αν αγαπάς νοιάζεσαι πονάς
κάθε χωρισμό άφησα γι' αυτό.
Csak ha szeretni tudsz - leszel képes megrészegíteni az emlékezeted,
S én vagyok az, ki az égben keres Téged...
Csak ha szeretni tudsz - csak így tudsz majd aggódni, s érezni
Ez az, amiért magam mögött hagytam minden rossz emlékemet...
Μόνο αν αγαπάς κλάματα χαράς,
ψάχνω να σε βρω ως τον ουρανό,
μόνο αν αγαπάς, είσαι αλλού, ξεχνάς,
θέλω να σου πω εγώ για σένα ζω.
Csak ha képes vagy szeretni - tudsz örömödben könnyet ejteni,
Földön-égen kutatok utánad, hátha egyszer megtalállak...
Csak ha képes vagy szeretni - tudsz múltban élve is szépet s jót feledni,
Elmondanám Néked, hogy Érted élek - Miattad van értelme a világnak!
Ότι κι αν πω, ότι κι αν πεις,
σ' ακολουθώ, μ' ακολουθείς,
στον κόσμο αυτό για σένα ζω και αναπνέω,
δεν ήτανε τυχαίο. /x4
Bármit is mondanék, bármiről is beszélnél Te nekem,
Téged követlek, s Te itt vagy mellettem...
Csak Érted élek, s Érted van minden egyes lélegzetvételem,
S úgy érzem, ez nem lehet véletlen... /x4
Nem fordítás, de helye van itt (azt hiszem):
A Tralala.gr információi szerinnt ma délelőtt fél kilenc tájékában, életének 64. életévében szívödémában elhunyt a görög zene egyik legkiemelkedőbb alakja, Dimitris Mitropanos...
Egy ide vonatkozó cikk szerint (melyet alább idézek) majd egy éve diagnosztizáltak nála egészségügyi problémákat, s a napokban kórházba szállították szívelégtelenségekkel. Bővebb információ görögül jobban tudóknak itt:
Stratos: Bocsánat, de mivel ez a dal már le lett fordítva a 25. oldalon... https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=17530#17530
..ezért itt inkább újabb fordítás(oka)t biggyesztek majd fel (Azért a többes, mert itt legalább két nótát énekel egybegyűrve) :
Most csak gyatra Google fordítást tudok feltenni... SORRY!
Στίχοι: Ηλίας Λυμπερόπουλος
Μουσική: Τόλης Βοσκόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Μαρινέλλα
Άλλες ερμηνείες:
Δημήτρης Μητροπάνος
Δυο νύχτες ανταμώσανε
πάνω στα δάκρυά μου
Η νύχτα που σε γνώρισα
κι η νύχτα που χωρίσαμε
Και κλαιν' τα όνειρά μου
Θα πνίξουν την καρδιά μου
Két éjszaka adott randevút
a könnycseppjeim felett
Az az éj, amelyiken elváltunk,
és az a másik, mikor találkoztam veled,.
És sírnak álmaim, elárasztják könnyekkel,
majd lassan megfojtják szívemet
Χαρά και πίκρα σμίξανε
στου στεναγμού τα χέρια
Δυο νύχτες με τυλίξανε
χίλιες πληγές μ΄ανοίξανε
Δυο νύχτες δυο μαχαίρια
Μου σκότωσαν τα αστέρια
Öröm és bánat vált eggyé
a sóhajok karmai közt bent
Két éjszaka tekertedett körém
Bennem ezernyi sebet nyitva meg
Két éjszaka, két kés vette
csillagjaim fényét örökre el
Στίχοι: Σάκης Καπίρης
Μουσική: Μίμης Χριστόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Κωστής Χρήστου
Άλλες ερμηνείες:
Δημήτρης Μητροπάνος
Χωρίς την αγάπη σου θα ήμουνα μόνος
Η πίκρα θα μ' έπνιγε, το δάκρυ, ο πόνος
Εσύ με οδήγησες στης γης την ελπίδα
Του κόσμου το νόημα στα μάτια σου είδα
A szerelmed nélkül, én csak egymagam lennék
A keserűség fojtogatott volna, a könnyek, s a fájdalom még
Te engem a remények földjére vezettél,
S megláttam szemeidben a világ értelmét
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν αγάπησαν
Αλίμονο, αλίμονο, αλίμονο
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν δακρύσανε, ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε
Jaj azoknak, akik sohasem szerettek!
Jaj, jaj, jaj nekik!
Jaj azoknak, akik sosem sírtak, az életben!
Kik a Szépségedet, sosem ismerhették meg az életben
Kik soha nem ismerték meg szépségedet...
Μπορεί να γελάστηκα, μπορεί να πληγώθηκα
Μα τ' άστρα στον ώμο μου ξενύχτης φορτώθηκα
Κι αν είχε το ψέμα της ναυάγιο κάνει
Τον κόσμο τον ένιωσα αγάπης λιμάνι
Meglehet: becsaptak. Lehet, hogy fájdalmat okoztak
De a csillagokkal a vállamon álltam éjszakai vándornak
És ha a hazugságai hajótörötté is tettek engemet
A világot folyton a szerelem kikitőjének éreztem
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν αγάπησαν
Αλίμονο, αλίμονο, αλίμονο
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν δακρύσανε, ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε
Jaj azoknak, akik sohasem szerettek!
Jaj, jaj, jaj nekik!
Jaj azoknak, akik sosem sírtak, életükben!
Kik a Szépségedet, sosem ismerhették meg életükben
Kik soha nem ismerték meg szépségedet...
Stratos: A következő dalt, még fiatalon adtaelő. Eredetileg Grigoris Mpithikotsis énekelte, de sokan mások is előadják, hiszen az 1821-es Szabadságharcról szól... (amit nemrég ünnepeltünk március 25.-én)
Άλλες ερμηνείες / Más előadók: Dimitris Mitropanos
Γιώργος Νταλάρας / Giorgos Dalaras
Κώστας Σμοκοβίτης / Kostas Smokovits
Μου ξανάρχονται ένα ένα χρόνια δοξασμένα
να 'τανε το 21 να 'ρθει μια στιγμή
Egyesével elevenednek fel számomra megint, azok a dicsőséges évek!
Bárcsak 1821-et írhatnánk ismét! Akkor, AZ a pillanat, tán újra feléled!
Να περνάω καβαλάρης στο πλατύ τ' αλώνι
και με τον Κολοκοτρώνη να 'πινα κρασί
Ott lóháton barangolhatnék a szérűn, vagy a fennsíkon
És Kolokotronisszal kortyolgathatnám a bort!
Να πολεμάω τις μέρες στα κάστρα
και το σπαθί μου να πιάνει φωτιά
και να κρατάω τις νύχτες με τ' άστρα
μια Τουρκοπούλα (ομορφούλα) αγκαλιά
Mindennap harcolhatnék a várfokon
És izzó tüzet hányhatna a kardom
És az éjszakákat a csillagok alatt tölthetném
Egy (gyönyörűséges) török leánykával ölelkezvén
Μου ξανάρχονται ένα ένα χρόνια δοξασμένα
να 'τανε το 21 να 'ρθει μια βραδιά
Ismét egyesével elevenednek fel számomra, azok a dicsőséges évek!
Bárcsak 1821-et írhatnánk ismét! A pillanat újra eljő még egy éjjel!
Πρώτος το χορό να σέρνω στου Μοριά τις στράτες
και ξοπίσω μου Μανιάτες και οι Ψαριανοί
Elsőként haladva táncolnék a csatasorban a Moreá-k hadiösvényein
Míg mögöttem sorakoznának föl a Mani -beliek és Pszara-beliek!(Mani -félszigetiek, Pszara szigetiek)
Κι όταν λαβωμένος γέρνω κάτω απ' τους μπαξέδες
να με ραίνουν μενεξέδες χέρια κι ουρανοί
És amikor sebesülten térnék vissza a kertek alatt
Bárcsak ibolyáikkal hintenének engemet kezek, no, és az égiek…!
Να πολεμάω τις μέρες στα κάστρα
και το σπαθί μου να πιάνει φωτιά
και να κρατάω τις νύχτες με τ' άστρα
μια Τουρκοπούλα (ομορφούλα) αγκαλιά
Bár mindennap ott harcolhatnék a várfokon
És izzó tüzet hányhatna a kardom!
És bár az éjszakákat a csillagok alatt tölthetném
Egy (gyönyörűséges) török leánykával ölelkezvén!
Μου ξανάρχονται ένα ένα χρόνια δοξασμένα
να 'τανε το 21 να 'ρθει μια βραδιά
Ismét egyesével elevenednek fel számomra, azok a dicsőséges évek!
Bárcsak 1821-et írhatnánk ismét! S a pillanat, újra eljő még egy éjjel!
Szöveg // Στίχοι: Niki Papatheochari // Niki Papatheoxari // Niki Papafeohari // Νίκη Παπαθεοχάρη
Zene // Μουσική: Giorgos Sampanis // Giorgos Sabanis // Jorgosz Szabanisz // Γιώργος Σαμπάνης
Első előadó // Πρώτη εκτέλεση: Giorgos Mazonakis // Giorgos Mazwnakis // Jorgosz Mazonakisz // Γιώργος Μαζωνάκης
Promo single από το νέο cd "Λείπει πάλι ο θεός"
Γεμάτοι οι δρόμοι και άνθρωποι μόνοι
κουβέντα μην πιάνεις, πες ένα "γεια"
Βροχή που ξεσπάει σε σένα με πάει
και πως να σου βάλω λίγη καρδιά.
Στη βροχή σου αγάπη στέκομαι,
καταιγίδα μου με φως.
Στη βροχή σου μόνος βρέχομαι,
και τα σπάει ο ουρανός.
Az utca emberekkel telt meg, emberekkel, kik magányosan élnek,
S nem beszélnek, csak "Hello..."-val köszönnek.
Az eső, mely hullni kezd, elirányít Feléd
De hogyan tudnék szívet teremteni Beléd?
Kedvesem, én állok a Te esőd alatt
Te, Te vagy az én viharom...
Ott ázom én, most hogy minden oly magányos maradt,
S az égboltozat őrületnek indul...
Λείπει πάλι ο θεός
κι έχει "μην ενοχλείται" έξω στην πόρτα του,
και σε σένα διέξοδο έτρεξα να βρω.
Τους παλμούς να χτυπάνε και πάλι στα χίλια
μόνος μου μέτρησα,
μια καρδιά να σου φυτέψω δεν μπορώ.
Most, újra eltűnt Isten, nem láthatom
S csak egy "Ne zavarj!" felirat látszik ajtaján
Szóval, Hozzád futok, hogy kiutat találjak valahol...
Most hát ezret üt a szív e percben, szűntelen dobog,
Melyet én számolok önmagamnak hát,
De nem tudom elérni azt, hogy Hozzád egy szív eljusson...
Στενά με φωτάκια, καμμένα λαμπάκια
με graffiti βάφουν τον τοίχο παιδιά.
Η νύχτα με παίρνει, κοντά σου με φέρνει,
μα πως να σου βάλω λίγη καρδιά.
Στη βροχή σου αγάπη στέκομαι,
καταιγίδα μου με φως.
Στη βροχή σου μόνος βρέχομαι
και τα σπάει ο ουρανός.
Fasorok, hol kis törött lámpákból fények gyúlnak fel,
S gyermekek graffiti-vel falat festenek
Az éjszaka vezet, Hozzád egészen közel,
De hogyan juttathatnék Beléd újra szívet?
Drágám, a Te esőd alatt állok
Te, óh, én szélviharom...
Vizes leszek, mert a Te esőd alatt ázom,
S az ég szakadni kezd, őrült rohamban reám lezúdul...
Από πείσμα θα υπάρχω / A saját konokságom miatt fogok élni...
Δε μπορώ να μην έχω φίλε που να πάω,
δε μπορώ με σκοτώνει ό,τι αγαπάω,
δε μπορώ να πληρώνω κι ας μην έφταιξα εγώ.
Barátom, nem lehet, hogy nincs olyan hely, ahová mehetnék
Nem lehet, hogy amit szeretek, most megöl engem!
Nem lehet, hogy megfizetek azért, mit soha meg nem tettem, s meg sem tennék...
Δε μπορώ σ' ένα ψέμα φίλε να ελπίζω
δε μπορώ τη ζωή μου να την χαραμίζω
δε μπορώ να ματώνω κάθε ώρα και λεπτό.
Barátom, nem reménykedhetem egy hazugságban!
Nem rombolhatom le életem
S nem vérezhetek minden percben és órában!
Είναι κάτι βράδια που δεν έχουν τελειωμό
νιώθω ένα κόμπο στο λαιμό.
Μείνανε τα χρόνια μας με χέρια αδειανά
οι δρόμοι μας δεν μας βγάζουν πουθενά.
Vannak éjjelek, melyek végtelennek tűnnek
S torkomban csak egy gombócot érzek
Éveink üres kézzel maradtak, s újra és újra eljönnek
S útjaink minket sehová sem vezetnek...
Παγωνιά, όποιο σώμα κι αν αγγίζω, παγωνιά...
Παγωνιά, όποιο βλέμμα αντικρίζω, παγωνιά...
Hideg, bármely testet érintek meg, őket mind hidegnek érzem!
Hideg, bárki szemébe nézek, abban látni csak hidegséget vagyok képes!
Πως τελειώσαν όλα τώρα να πιστέψω δε μπορώ
και σ' αυτούς που με ξεγράψαν έχω κάτι να τους πω.
Από πείσμα θα υπάρχω
κι απ' τις στάχτες μου θα ξαναγεννηθώ.
Most nem hihetem azt, hogy minden véget ért
S valamit még mondanom kell azoknak, kik maguktól eldobtak...
A saját konokságom, hogy még mindig itt vagyok én,
S hogy hamvaimból meg tudok születni újra...
Δε μπορώ σ' ένα σπίτι άδειο να γυρίζω
δε μπορώ για παλιές αγάπες να δακρύζω
δε μπορώ να ματώνω κάθε ώρα και λεπτό.
Nem mehetek vissza egy üres házba
S nem írhatok régi szerelmek után sem...
Nem vérezhetek minden órában és percben...
Είναι κάτι βράδια που δεν έχουν τελειωμό
νιώθω ένα κόμπο στο λαιμό.
Μείνανε τα χρόνια μας με χέρια αδειανά
οι δρόμοι μας δεν μας βγάζουν πουθενά.
Vannak éjjelek, melyek számomra végtelennek tűnnek
S torkomban csak egy gombócot érzek
Éveink üres kézzel maradtak itt nekünk, s időnként újra és újra eljőnek
S útjainkon nem haladunk tova, hisz azok többé sehová sem vezetnek!
Παγωνιά, όποιο σώμα κι αν αγγίζω, παγωνιά...
Παγωνιά, όποιο βλέμμα αντικρίζω, παγωνιά...
Hidegség, bármely testhez nyúlok, azokat mind hidegnek találom!
Hidegség, bárki szemébe nézek, abban csak a hidegséget látom!
Πως τελειώσαν όλα τώρα να πιστέψω δε μπορώ
και σ' αυτούς που με ξεγράψαν έχω κάτι να τους πω.
Από πείσμα θα υπάρχω
κι απ' τις στάχτες μου θα ξαναγεννηθώ.
Hogy mindennek vége, ezt elhinni nem tudom!
S valamit még mondanom kell azoknak, kik eldobtak maguktól...
A saját konokságom, hogy még mindig itt vagyok,
S hogy most ismét újraéledek hamvaimból...
Στίχοι: Γιάννης Παπαδόπουλος.
Μουσική: Γρηγόρης Μπιθικώτσης.
Πρώτη εκτέλεση: Γρηγόρης Μπιθικώτσης.
Άλλες ερμηνείες: Ρίτα Σακελλαρίου, Αντώνης Ρέμος.
Γεννήθηκες για την καταστροφή
κι ήρθες να γκρεμίσεις μια ζωή,
δε συλλογίστηκες τι πας να κάνεις
μαχαίρι μου 'μπηξες, τρελή θα με πεθάνεις.
Arra születtél, hogy megsemmisíts mindent
s azért is jöttél, hogy elpusztíts egy életet,
Nem tétováztál azon, mit, s hogyan tegyél...?
Kést döftél belém, s mint az őrült, szívesen megölnél...
Και τώρα τρελοκόριτσο γελάς
μα κατά βάθος κλαις και μ' αγαπάς.
És most - te őrült lány -, rajtam nevetsz,
De a szíved mélyén: sírsz, és csak engem szeretsz...
Μ' ένα ποτήρι πίναμε κι οι δυο
τώρα τα 'χεις κάνει ρημαδιό
που με παράτησες χωρίς αιτία
και με ρεζίλεψες σ' όλη την κοινωνία.
Egy pohárból ittunk, Te meg én,
S mostanra, mindent tönkre tettél!
Mivel engem - minden ok nélkül - elhagytál,
s engem, balféknek tart most az egész világ...
Και τώρα τρελοκόριτσο γελάς
μα κατά βάθος κλαις και μ' αγαπάς.
És most - te őrült lány -, rajtam nevetsz,
De a szíved mélyén: sírsz, és engem szeretsz.
Κουρέλι μου 'χεις κάνει την καρδιά
που μ' άφησες, σκληρή, κάποια βραδιά
παλάτι σου 'χτισα πάνω στα αστέρια
όμως το γκρέμισαν, τρελή, τα δυο σου χέρια.
Darabokra szedted az én szívemet,
hisz egyik éjjel - ridegen, keményen -, elhagytál engemet,
Kastélyt építettem számodra a csillagok felett
ám, mindezt letarolta - őrült módon - a két kezed.
Και τώρα τρελοκόριτσο γελάς
μα κατά βάθος κλαις και μ' αγαπάς.
És bár most - te őrült lány -, rajtam nevetsz,
Azért, sírsz a szíved mélyén, és csak engem szeretsz.
