Nyilván akadnak Köztetek szerelmesek..., vagy épp olyanok, akik elvesztették azt...
Nos, ez a dal Nekik ajánlott - persze mindenki másnak is, de talán Ők érzik majd át leginkább...
És elnézéseteket kérem, hogy már megint nem a háromszázas listából fordítok, de valahogy mindig a saját gyűjteményem egy-egy darabja ragad meg...
Szöveg / Στίχοι: Giorgos Moukidis / Γιώργος Μουκίδης
Zene / Μουσική: Giorgos Moukidis / Γιώργος Μουκίδης
Első Előadó / Πρώτη εκτέλεση: Pasxalis / Pashalis Terzis / Πασχάλης Τερζής
Αδιαφορώ δε θέλω σήμερα να πάω στη δουλειά
θέλω να μείνω στη δική σου αγκαλιά
μα εσύ δεν είσαι εδώ
Αδιαφορώ αν έξω βρέχει κι είναι χάλια ο καιρός
εγώ θυμώνω που μιλάω μοναχός
κι όλο εσένα σκέφτομαι
κι όλο κρατάω αυτό το δάκρυ να μη βγει
και μαρτυρήσει πως σ΄αγάπησα πολύ...
Semmi sem érdekel..., ma munkába sem megyek
Itt akarok maradni..., az ölelésedben...
De Te már nem vagy itt... már nem vagy itt velem...
Nem érdekel, hogy esik az eső, vagy hogy az időjárás menyire ijessztő nekem...
Ideges vagyok, mert nem Hozzád, csak magamhoz beszélek...
S folyton csak Rólad elmélkedem...
S folyton visszatartom a könnycseppeket, így nem öntheti el arcomat... már egy sem...
S bizonyos vagyok benne, hogy még mindig szeretlek...
Κι αν φύγεις από μένα
και πια δεν μ΄αγαπάς
κι η νύχτα θα δακρύσει μικρό μου
που θες αλλού να πας
Κι αν φύγεις και σε χάσω
και δεν σε ξαναδώ
δεν ξέρω τι θα κάνω μικρό μου
που ακόμα σ' αγαπώ
που ακόμα σ' αγαπώ
που ακόμα σ' αγαπώ...
S TE elmész tőlem..., messzire
S többé már nem szeretsz engemet...
S ezért egész éjjel (ott) fogok sírni, Kedvesem,
Ahová menni szeretnél; nélkülem...
S ha elmész, ezért elveszítlek Téged,
S ha már nem láthatlak többé...., soha sem,
Nem tudom, magammal mit tegyek...,
Mert még mindig szeretlek... (Kedvesem)
Mert még mindig szeretlek...
Mert szeretlek..., még mindig szeretlek...
Αδιαφορώ για όλα τ' άλλα και τα χείλη σου ζητώ
αυτά τα μάτια τα θυμάμαι και πονώ
και σε σένα έρχομαι
Αδιαφορώ τι θα μου πεις και αν θα είναι αρκετό
εγώ για λίγο θέλω μόνο να σε δω
και το παραδέχομαι...
Nem érdekel semmi, csak ajkaid után vágyom szűntelen
Szemeid jutnak eszembe, reájuk emlékezem..., s ezért szenvedek...
S ezért elindulok, Hozzád elmegyek,
Nem érdekel, mit mondsz majd, s hogy az elég lesz-e nekem...,
Mert csak látni szeretnélek..., egyetlen egy percre,
Azért, hogy bevallhassam Neked, hogy... (Még mindig szeretlek...)
Ειλικρινά, πες μου τι αισθάνεσαι, όταν με βλέπεις ξαφνικά
δεν θέλεις να με αγκαλιάσει να με φιλήσεις να μου πεις να προσπαθήσουμε πάλι
αν όχι λυπάμαι δεν το αντέχω και θέλω να σου πω ένα μονάχα
Őszintén, mondd meg nékem, hogy érzed magad, mikor meglátsz ngem hirtelen?
Nem akarsz megölelni, megcsókolni, s azt mondani, hogy próbáljuk meg újra?
Ha nem, sajnálom, de nem tudnám elviselni, így hát csak egy dolgot mondanék Neked:
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις ότι ήσουν για εμένα μια τυχαία ιστορία
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις για εμένα τα χειρότερα
Előnyösebb volna, ha többé nem váltanánk egyetlen szót sem,
Előnyösebb volna, ha - mikor meglátsz - ellenkező irányban haladnám keresztül előttem...
Előnyösebb volna, ha azt gondolnád, hogy csak egy véletlen történet voltál nekem,
Előnyösebb volna, ha nem váltanánk többé egyetlen szót sem...
Előnyösebb volna, hogy - ha meglátsz valahol, keresztben mennél az utcákon előttem,
Előnyösebb volna, ha másoknak csak a legrosszabb dolgokról szólnál felőlem...
όμως να είμαστε φίλοι να είμαστε φίλοι
και να σου φέρομαι πολιτισμένα
να υποκρίνομαι πολιτισμένα
να λέω ψέματα πολιτισμένα
δεν θα το άντεχα, δεν θα το άντεχα
De, hogy mi barátok legyünk, hogy barátok legyünk újra,
S hogy Veled udvariasan bánjak,
Hogy úgy tegyek, mintha gyöngéd lennék Véled, akárcsak a múltban,
Ez... Elfogadhatatlan!!! Számomra; elfogadhatatlan... mindhiába!
Ειλικρινά, πες μου αν είναι αλήθεια αυτό που ακούγεται ότι με βλέπεις φιλικά
και ότι αισθάνεσαι για εμένα τρυφερά μα τώρα πια σου λείπει το πάθος
αν είναι έτσι λυπάμαι δεν το αντέχω και θέλω να σου πω ένα μονάχα
Őszintén... mondd meg nékem..., igaz, amit hallottam? Hogy reám még mindig barátként tekintesz?
Hogy még ott belül..., Benned még gyönge érzelmek vannak, csak a szenvedély az, ami hiányzik?
Ha ez igaz..., sajnálom, de nem tudom elfogadni, s csak egy dolog, mit Néked mondani szeretnék..., ez:
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις ότι ήσουν για εμένα μια τυχαία ιστορία
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις για εμένα τα χειρότερα
Én többé már nem beszélnék Veled,
Jobb volna, ha - mikor meglátsz - keresztül mennél előttem az úton...,
Jobb volna, ha elhinnéd, hogy cask egy véletlen történet voltál nekem,
Többé már nem állnék szóba Veled..., úgy gondolom...
Hogy jobb volna, ha - mikor meglátsz - az úton keresztben haladva mennél el előttem...,
A legjobb volna, ha másoknak csak a legrosszabb dolgokat mondanád rólam..., felőlem...
Ah! Végre egy dal, amelyben szinte tökéletesen magamra ismertem!!! Amelyben gátlások nélkül, ledöntve minden falat, kifröcsöghettem magamból minden felgyülemlett érzelmet..., amely végre, minden szavában és gondolatában én vagyok..., azaz mégsem, de mintha magam látnám viszont minden sorában...
De... Jól vagyok!!!
És döntse el mindenki, hogy igazat mond-e a dal... no meg én is...
Μου είπαν οι φίλοι κι οι γνωστοί
Καλά ότι σε είδανε, καλά και ευτυχισμένη
Μου' πανε πως ήταν γελαστή,
πως ήσουν με έναν άνθρωπο, μαζί αγκαλισμένοι
Το είπαν οι φίλοι και οι γνωστοί ζητώντας ίσως μια αντίδραση
Να δουν αν κλαίω, για σένα θυμό να καίω
Μα εγώ να' σαι καλά, να' σαι καλά, να' σαι καλά
Μονάχα λέω
Barátaim, s néhány ismerősöm azt szóltak nékem, hogy
Látták, amint rendben voltál, jól éltél, s boldogan...
Elmondták nékem, nem láttak Rajtad mást, csak mosolyt,
S hogy egy férfival ölelkeztél, gondtalan...
Talán azért mondták el, mert kíváncsiak voltak, miképp reagálok majd,
Hogy lássák, sírok-e majd, vagy hogy a dühtől talán felrobbanok...?
De én: "Csak Légy Boldog!", "Csak Te Légy Jól!", "Csak Élj Te Boldogan!"
Örökké ezt mondogatom...
Να' σαι καλά
Να πας μπροστά να ζεις ευτυχισμένα
Εύχομαι
Απ' την καρδιά μου σου εύχομαι, να ζεις καλύτερα από εμένα
Εγώ μισός, εγώ νεκρός, που ζω σταματημένα
Εύχομαι
Να σου αξίζει ο άνθρωπος αυτός που ζει κοντά σε σένα
Να σ' αγαπάει μια στάλα σαν εμένα
Érezd jól magad!
Csak menj! Gondtalan! S élj; boldogan!
Ezt kívánom,
Tiszta szívből, hogy nálam jobban, sokkal jobban élj!
Én, aki félbe vágottan, s szinte holtan, alig-alig élek,
Azt kívánom Néked,
Hogy a férfiú, kivel együtt élsz, méltó legyen Hozzád..., mindhalálig,
Hogy legalább egy cseppnyit szeressen úgy Téged ( mint amennyire szívem - szüntelen - Utánad vágyik...)!
Είπαν πως ήταν σινεμά, γερμένη μεσ' τον ώμο του
Ζεστά να τον κοιτάζεις
Είπαν πως σε είδανε μετά, να μπαίνεις μεσ' τον κόσμο του
Γλυκά και να πλαγιάζεις
Το 'πανε ίσως για να δουν, να σπάει η ψυχή κομμάτια μέσα μου
Να μην αντέχω
Για σένανε τι μίσος τρέφω
Μα εγώ να' ναι καλά να' ναι καλά να' ναι καλά
Μονάχα γνέφω
Elmondták nékem, hogy a moziban, az Ő vállára hajtottad fejed,
S forrón, lángolón néztél két szemébe...
Úgy mesélték, hogy mikor utána megláttak, már az Ő világába lépve élted életed,
Hogy már kényelemben, s édesdeden élsz, Mellette, Véle...
Tán azért mondták, mert látni akarták, lelkem darabokra hogyan törik, s hullik széjjel..?
Látni hogyan szenvedek, hisz el nem viselhetem
E haragot, mely gyűlöletté táplálódik bennem, hogy aztán teljesen felemésszen...,
De én...!: "Csak Ő legyen jól!", "Csak Ő legyen rendben...!", Legalább Ő boldogan éljen!"!
Ezt hajtogatom csak, örökösen...
Να' σαι καλά
Να πας μπροστά να ζεις ευτυχισμένα
Εύχομαι
Απ' την καρδιά μου σου εύχομαι, να ζεις καλύτερα από εμένα
Εγώ μισός, εγώ νεκρός, που ζω σταματημένα
Εύχομαι
Να σου αξίζει ο άνθρωπος αυτός που ζει κοντά σε σένα
Να σ' αγαπάει μια στάλα σαν εμένα
Érezd jól magad!
Csak menj! Gondtalan! S élj; boldogan!
S csak azt kívánom
Tiszta szívemből, hogy élj, de százszorta jobban, mint ahogyan én tehetem...,
Én! Ki félbe vágva vagyok csupán, egy halott..., kinek élete idő előtt megállt
Kívánom Néked,
Hogy a férfiú, ki együtt él Veled, hadd legyen méltó Tehozzád!
S hogy legalább egy cseppet szeressen úgy, mint ahogy én (kire most kínok közt, álnokul csap le a gyötrelmes végzet...)!
Δυο λόγια μου φτωχά / Két szerény szóval szeretném
θέλω δειλά να σου πω / félénken elmondani neked
δυο λόγια μοναχά / csak két csekély szóval
κι ένα γλυκό σ' αγαπώ / és egy édes "szeretlek"-kel
Χαρά μου / Te vagy az én örömem
για σένα ζω χαρά μου / érted élek, én örömem
το ξέρεις / és ezt anélkül is tudod,
χωρίς να σ' το 'χω πει / hogy kimondtam volna
Χαρά μου / Én örömem
τα πιο όμορφα όνειρά μου / a legszebb álmaimat
χαρά μου / én örömem
τα πνίγω στη σιωπή / elfojtom csendben
Απ' τον έρωτα τον τρελό / Az őrült szerelemtől
έχω γίνει παιδί δειλό / félénk gyerekké váltam
σε λατρεύω μελαγχολώ / imádlak és szomorkodok
μα δε μιλώ / de nem szólok egy szót sem
Χαρά μου / Te vagy az én örömem
για σένα ζω χαρά μου / érted élek, én örömem
το ξέρεις / és ezt anélkül is tudod,
χωρίς να σ' το 'χω πει / hogy kimondtam volna
Απ' τον έρωτα τον τρελό / Az őrült szerelemtől
έχω γίνει παιδί δειλό / félénk gyerekké váltam
σε λατρεύω μελαγχολώ / imádlak és szomorkodok
μα δε μιλώ / de nem szólok egy szót sem
Χαρά μου / Te vagy az én örömem
για σένα ζω χαρά μου / érted élek, én örömem
το ξέρεις / és ezt anélkül is tudod,
χωρίς να σ' το 'χω πει / hogy kimondtam volna
Igen, és említsük meg (ne ugorjuk át!) Manos Hatzidakis zeneszerzeményeit amiket rengetegen feldolgoztak, s adtak elő. Bár Hatzidakiszt nem kifejezetten előadóként tartják számon,mivel inkább mások adták elő dalait - iszonyú sok dalt szerzett, s úgy tudom, színházi darabokhoz, filmekhez is szerzett elhíresült dallamokat.
Íme, egy filmrészlet (- s egy sokak által előadott dal, itt ): Melina Merkurival.
Melina Merkouri : Agapi pou gines dikopo mahairi - 1981
Αγάπη που `γινες δίκοπο μαχαίρι
άλλοτε μου `δινες μόνο τη χαρά
μα τώρα πνίγεις τη χαρά στο δάκρυ
δε βρίσκω άκρη, δε βρίσκω γιατρειά.
Nos, Szerelem; kétélű kard lett voltod!
Bár korábban, csupán örömet leltem benned,
Ám, most a boldogságot a könnyek közé fojtod!
Nem találom helyem e világon, s a gyógyírt sem lelem!
Φωτιές ανάβουνε μες στα δυο του μάτια,
τ’ αστέρια πέφτουνε όταν με θωρεί.
Σβήστε τα φώτα, σβήστε το φεγγάρι
σαν θα με πάρει τον πόνο μου μη δει.
Két szemednek mélyén tüzek gyulladnak,
S amikor reám tekintesz, csillagok zuhannak...
Oltsd el a világosságot, a fényeket, a holdat eltakard!
Ne láthassa meg azt, amikor a fájdalom, s a bánat, magával ragad!
Szerelmünk, ím hát, egy kétélű tőrré változott,
Volt idő, mikor csak örömet adtál nékem...
De most, a vidámságot könnyekbe fullasztod,
Nem lelek kiutat, s most már gyógyírt sem...
Pillantásában lángoló tüzek gyúlnak fel
Minden csillag elsötétül, ha rám veti két szemét,
A fény is kialszik, nem világít még a Hold sem,
Nem hagyom, hogy lássa, a fájdalom rajtam miként győz le, majd vesz birtokba, ismét...
Sziasztok! Ha van időtök/kedvetek le tudnátok fordítani nekem kérlek ezt a számot?? Ha nem is nagyon irodalmi nyelvezettel, csak hogy értsem hogy miről szól körülbelül! Nagyon érdekel, hogy miről szól ez a dal!!! Megköszönném ezerrel!!! (:
Ποιος σκάει ο κόσμος κι αν χαλάει
αυτή η βρωμοάνοιξη σαν σβούρα με γυρνάει
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο σε κατηφόρα πάει
Ki az, ki nagyot repeszt, még ha a világ szét dőlne is,
ez büdös tavasz bepörget engem, mint a búgócsigát,
és a szívem, mint egy ócska roncs - csúszik lefele a lejtőn...
Άντε ας πάει ψηλά ετούτη η ζήση
μοσχοβολάει η ανάσα της μπαρούτι και χασίσι
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο που ορμά να τη φιλήσει
Nosza! Csak hadd emelkedjen a magasba ez a francos megélhetés!
Lehelete szaglik a puskaportól és a hasistól
és a szívem, mint egy viharvert roncs, mégis rohan, hogy rárontva megcsókolhassa őt!
Ποιος κλαίει μέσα μου και μου λέει
ξύπνα δεν είναι όνειρο το χιόνι που μας καίει
η φτώχεια είναι πιο φρόνιμη αν νιώθει ότι φταίει
Ki az, aki sír bennem, és így szól hozzám:
" - Ébredj! Nem álom a hó, ami bennünket éget!"
A szegénység sokkal nyugodtabb és "jól-neveltebb" ha érzi, ő a vétkes
Ποιος σκάει ο κόσμος που το πάει
αυτή η βρωμοάνοιξη με σκίζει με μεθάει
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο στ’ αστέρια ξεφυσάει
Ki az, ki repesztve száguld oda, hová a világ magával ragadja?
Ez a szaros tavasz, megrészegít, és széjjel tép engem, darabokra...
...és a szívem, mint egy ócska lom, pöfögve fújódik a csillagokba
Πού θα πάει, πού θα πάει τούτη η ρόδα που κολλάει
κι όλο στην αρχή γυρνάει
πού θα πάει θα ξεκολλήσει
κι ο κόσμος σαν σαράβαλο γι’ αλλού θα ροβολήσει
Hová megy, meddig jut ez a francos kerék, amely leragad
s mindig csak az út legelejére tér vissza?
Hová jut, hová ér, le fog-e válni?
S a világ, mint egy vacak ócskaság, másfelé robog majd?
Πού θα πάει, πού θα πάει τούτη η νύχτα που κρατάει
και δε λέει να τελειώσει
πού θα πάει θα ξημερώσει
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο όλους σας θ’ ανταμώσει
Hová megy, meddig visz ez az éjszaka, ami most tart,
és úgy tűnik, sosem lesz vége?
Meddig tart? Vajon eljön-e a hajnal,
és a szívem, mint egy viharvert roncs, találkozik-e majd mindannyiótokkal?
Aν χαθείς θα χαθώ / Ha elveszel, én is köddé válok...
Σηκώνω τα μάτια ψηλά στον ουρανό
μια σου σκέψη να κλέψω πριν χαθείς και πριν χαθώ
Μα τα μάτια βούρκωνουν είναι το δάκρυ θαμπό
Θα 'χεις φύγει την μέρα κι αν χαθείς θα χαθώ
Szemeim magasan az égre emelem
Azért, hogy elcsenhessem még egy gondolatod, mielőtt köddé válsz, s mielőtt én is elveszek...
De szemeim könnybe lábadnak, s könnyeimtől oly zavaros lesz minden,
Hisz nappal majd eltűnsz, s ha elveszítlek..., Véled együtt én is semmivé veszek...
Φεγγάρι μου γεμάτο που με βλέπεις να πονώ
δώσε μου μια λύση τώρα πριν χαθεί και πριν χαθώ
Πάρε απ' την καρδιά τον πόνο δείξε μου που να την βρω
Και σε 'κείνη οδήγησε με να της πω την αγαπώ
Csak Te vagy nekem, Telihold, ki még látja, mennyire szenvedek,
Mondd hát, mi a megoldás..., mielőtt őt, s magamat; végleg elveszítem!
Szívemről e fájdalmat vidd hát el, messzire, s mutasd meg az utat, hol rálelhetek...,
S vezess el Hozzá, hogy elmondhassam Néki, mennyire szeretem!
Σηκώνω το βλέμμα προς τα εσένα κοιτώ
Περιμένω μια χάρη περιμένω να δω
Αν στον δρόμο που βρήκες πάλι εκείνη θα δω
Ξημερώνει μην φύγεις αν χαθείς θα χαθώ
Föltekintek, s nézve feléd, kérlelve Téged,
Várom a boldog pillanatot, mikor majd újra Őrá tekinthetek
Hátha ráleltél az útra - s csak egy éji pillanatra is -, lényét újra észlelhetem,
De hajnallik is már!, Hát ne hagyj magamra, mert ha elvesznél..., Nélküled én is elveszek...
Μεσ' το άδειο σπίτι πάλι γύρισα / visszatértem újra az üres házba
κι άφησα την πόρτα ανοιγμένη / és nyitva hagytam az ajtót
αν θα 'ρθείς να δεις, εγώ ψιθύρισα / hogy meglásd, ha eljössz, ahogy megsúgtam
ότι κάποιος θα σε περιμένει / valaki várni fog rád
κι ίσως καταλαβαίνεις τι συμβαίνει / és talán megérted, mi történik
Ζω για σένα, μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
ζω μαζί σου σαν να 'μαι η ζωή σου / veled élek, mintha az életed lennék
αγάπη μου ποιος ήμουνα θυμίσου / szerelmem, emlékezz, ki voltam
Ζω για σένα μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
κι όσο τα μάτια μου θα ψάχνουν ένα βλέμμα / s ha szemeim más tekintetét keresnék is
εσένα μόνο εσένα θα ζητώ / én téged, és csakis téged akarlak
για πάντα μια ζωή θα σ' αγαπώ / hogy egy életen át örökké szeresselek
Μεσ' το άδειο σπίτι πάλι γύρισα / visszatértem újra az üres házba
ξέροντας πως δε με περιμένεις / tudván, hogy nem vársz rám
κι απ' τη μοναξιά που νιώθω λύγισα / és hogy eltérítsem magam a magánytól, amit érzek
και είπα πώς αντέχεις κι επιμένεις / azt mondtam magamnak, "ki fogod bírni és ki fogsz tartani"
δεν μπορεί να μη καταλαβαίνεις / az nem lehet, hogy ne érts meg
Ζω για σένα μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
ζω μαζί σου σαν να 'μαι η ζωή σου / veled élek, mintha az életed lennék
αγάπη μου ποιος ήμουνα θυμίσου / szerelmem, emlékezz, ki voltam
Ζω για σένα μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
κι όσο τα μάτια μου θα ψάχνουν ένα βλέμμα / s ha szemeim más tekintetét keresnék is
εσένα μόνο εσένα θα ζητώ / én téged, és csakis téged akarlak
για πάντα μια ζωή θα σ' αγαπώ / hogy egy életen át örökké szeresselek
Πήγαινέ με πάλι πίσω ταξιτζή / Vigyél engem ismét vissza, Taxis(ofőr)!
Στίχοι / Dalszöveg: Βασίλης Παπαδόπουλος / Vasilis Papadopoulos
Μουσική / Zene: Θεόδωρος Καμπουρίδης / Theodoros Kambouridis
Első előadó : Μάκης Χριστοδουλόπουλος / Makis Hristodoulopoulos
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso taksidzi.
Πρέπει να θυμάσαι την περίπτωσή μου. / Prepi na thimáse tin períptosí mu.
Είμ’ αυτός που ένα βράδυ σου ’χε πει: / Im'aftós pu ena vradi su 'he pí:
"Μια βαλίτσα όλη κι όλη η ζωή μου." / "Mjá valítsa óli ki óli i zoí mu."
Vigyél taxisofőr vissza, menten!
Emlékeid közt, meg kellett hogy ragadjon az esetem.
Az vagyok, ki egyik este azt mondta neked:
"Egy bőrönd - ennyi. Ez a teljes életem."
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Λυπήσου με, σε αγαπώ." / "Lipísu me, se agapo."
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Χωρίς εσένανε δε ζω." / "Horis esénane de zo." / x2
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Könyörülj meg rajtam, szeretlek."
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Nálad-nélkül, én már nem élhetek." / x2
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso, taksidzi!
Vigyél újra vissza engem, taxis!
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso taksidzi.
Αν αργήσεις, κινδυνεύει η ζωή μου. / An argisis, kindinevi i zoí mu.
Δεν μπορώ χωρίς αυτήν ούτε στιγμή, / Den boró horís aftín ute stigmi,
είναι αίμα μου, κυλάει στο κορμί μου. / íne ema mu, kiláji sto kormi mu.
Vigyél vissza ismét taxis, engem ...!
Ha késlekedsz, veszélyben az életem!
Nem tudok egy pillanatra sem meglenni - nélküle!
Hiszen Ő a vérem, Ő áramlik a testemben.
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Λυπήσου με, σε αγαπώ." / "Lipísu me, se agapo."
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Χωρίς εσένανε δε ζω." / "Horis esénane de zo." / x2
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Könyörülj meg rajtam, szeretlek."
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Nálad-nélkül, én már nem élhetek." / x2
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso, taksidzi!
Tőle még úgy sem nagyon volt itt nóta, ha volt is, maximum egy-kettő... December elején neki is megjelent az első önálló lemeze, bár személy szerint az én véleményem igen megoszló a dalokat illetően. A kitartására viszont felnézek, ugyanis ő gyakorlatilag úgy indult, hogy saját maga által jegyzett dalokat egy csekély tudású telefonnal felvéve rakott fel a YouTube-ra, amelyekkel ötmilliós nézettséget ért el. Így egyértelmű volt a folytatás. Mára már befutott énekes, koncerteket ad, és hát itt a lemez is...
Ειναι καποιες βραδιες
που δεν ξερω τι εχω
ειναι καποιες στιγμες
που απ'ολα απεχω
ειναι καποιες βραδιες
που τα παντα μου φταινε
ειναι καποιες στιγμες
που τα δακρυα καινε
ομως εσυ δεν εισαι εδω
Vannak olyan éjszakák,
Mikor már nem tudom, mi bajom lehet még?
Vannak pillanatok,
Mikor mindentől távol maradnék...
Vannak még éjszakák,
Mikor mindenben a hibát kutatom
S vannak oly pillanatok,
Mikor már a könnyek égnek arcomon...,
Azonban, Te már nem vagy itt..., mert máshoz tartozol...
Αλκοολικες οι νυχτες μακρια σου
τρεμω να σε δω
Αλκοολικα τα βραδια
και σημαδια εχω στο μυαλο
Αλκοολικες οι νυχτες που πεθαινω
τρεμω να σε δω
Αλκοολικα τα βραδια
και σημαδια εχω στο μυαλο
Éjszakák ezek, telítve itallal, Tőled oly távol,
Mikor azért reszketek, mert látni szeretnélek...
Esték, melyeket italozva töltök, társam csak az alkohol,
S fejemben nincs más, csak homályos emlékek...
Italtól mámoros éjszakák, mikor már úgy érzem: meghalok;
S mikor azért reszketek, bárcsak láthatnálak, újra...
Esték ezek, telve itallal, nincs mellettem más, csak az alkohol,
Fejemben halvány emlékek bolyongnak, árnyakat vetítve a múltra...
Hát Rúlá Kálákitól nem találtam videót, csak a dalának feldolgozását.
Nem baj Karesz!
Azért én csak fel rakom azokat a linkeket, amiken hallható a hangja - még ha egyelőre -, nem is található meg a nóta szövege a Stixoi-n...
Hátha valamelyiket mégiscsak lefordítja valaki (mondjuk, hallás útján)
Να πας μ' αυτή που αγαπάς / Menj ahhoz, kit szeretsz!
Δε σε κρατώ, αγάπη μου σήκω να φύγεις
αφού δε θέλεις άλλο πια κοντά μου να μείνεις
Εγώ περίμενα από σένα να με νιώσεις
κι όχι φαρμάκια να με φορτώσεις
Nem tartalak vissza, szerelmem, kelj fel és szaladj
ha már nem akarod többé, hogy mellettem maradj
Vártam, hogy egyszer megértesz engem
és nem mérgeddel terheled a lelkem
Εγώ σε όλα μου σου στάθηκα εντάξει
μα όταν φύγεις, μη θαρρείς θα με πειράξει
Να πας, να πας, σ' αυτή που αγαπάς
να πας, να πας, και μη με τυρρανάς
Eddig is mindent szép rendben elviseltem
ha elmész, ne gondold, hogy bántani fog engem
Menj, rohanj ahhoz, kit szeretsz
mert zsarnokom többé nem lehetsz
Δε θέλω ψεύτικη στοργή να δείχνεις σε μένα
και να μου δίνεις τα φιλιά τα προδομένα
Εγώ περίμενα από σένα να με νιώσεις
κι όχι φαρμάκια να με φορτώσεις
Nem akarom, hogy álszeretetet mutass nekem
s az árulók csókjával csókolj engem
Vártam, hogy egyszer megértesz engem
és nem mérgeddel terheled a lelkem
Εγώ σε όλα μου σου στάθηκα εντάξει
μα όταν φύγεις, μη θαρρείς θα με πειράξει
Να πας, να πας, σ' αυτή που αγαπάς
να πας, να πας, και μη με τυρρανάς
Eddig is mindent szép rendben elviseltem
ha elmész, ne gondold, hogy bántani fog engem
Menj, rohanj ahhoz, kit szeretsz
mert zsarnokom többé nem lehetsz
Kalaki Roula: Na pas m'afti pou agapas / Menj ahhoz, kit szeretsz!
Ennek sem volt meg a szövege, az egyik - gyerekkoromban igen sokat hallgatott bakelit lemezes kedvenceim közt volt - ám, ismételten KÖSZÖNÖM Jorgoszunknak, aki oly kedves volt hozzánk, és hallás útján leírta, és elküldte számunkra:
Markaris Babis & Kalaki Roula: Mes tous ksenous topous
Allo monsieur, je te prends, est-ce que vous avez vus mon amour?
Halló uram! Megkérdezhetem, hogy nem látta-e véletlenül; a szerelmemet?
Για σένα ρωτώ αγάπη μου
μέσα στα ξένα μέρη
μα κανείς δεν σε ξέρει.
Σαν αστραπή αγάπη μου
χάθηκες μες στις μπόρες
και διαβατάρικα πουλιά μου είπανε
πως ζεις σε ξένες χώρες
Κίνησα για να σε βρω μέσα σε ξένους τόπους
και ρωτώ στη γλώσσα τους άγνωστους ανθρώπους
μήπως σε έχουν δει
Örökké utánad kérdezősködöm - szerelmem,
s teszek tűvé földrészeket, s idegen helyeket
Ám senki sem tud rólad!
Mint a villám - Szerelmesem -,
úgy tűntél el, a viharos szelekben
És csak a költöző madaraktól tudtam meg,
hogy távoli országban élsz, idegen helyeken
Felkerekedtem, hogy Reád leljek ismeretlen földeken
és a nyelvükön kérdezgetem az ismeretlen embereket;
nem láttak-e Tégedet?
Allo monsieur, je te prends, est-ce que vous avez vus mon amour?
Halló uram! Nem látta véletlenül a szerelmemet?
My darling - A Drágámat!?
Amore mio - A Kedvesemet!?
Ja habibi - Édes szerelmemet!?
Κι όμως κανένας δε σε ξέρει πουθενά
και περπατώ με ματωμένη την καρδιά (δις)
'Ολο τον κόσμο γύρισα αγάπη μου
μα πουθενά δε σ' είδαν
και σβήνει μέσα απ' την καρδιά μου τώρα πια
η κάθε μου ελπίδα.
Είμαι μόνος κι έρημος μες στους ξένους τόπους
και ρωτώ στη γλώσσα τους άγνωστους ανθρώπους
μήπως σ' έχουν δει
Ám mégsem ismer senki, sehol Tégedet!
És vérző szívvel, tovább lépdelek / ( 2 x)
Bejártam szerte a világot szerelmem
de sehol sem láttak Téged még
És kezd a szívemben kialudni most már
minden Remény...!
Magányosan, elhagyatottan bolyongok idegen országokban
és a nyelvükön kérdezgetem az ismeretlen embereket;
nem láttak-e Tégedet?
Allo monsieur, je te prends, est-ce que vous avez vus mon amour?
Halló uram! Nem látta véletlenül a szerelmemet?
Mein lieben - A Drágámat!?
Mi amor - - A Kedvesemet!?
Ja habibi - Édes szerelmemet!?
Κι όμως κανένας δε σε ξέρει πουθενά
και περπατώ με ματωμένη την καρδιά (δις)
Mégsem ismer senki, sehol Tégedet!
És vérző szívvel, tovább lépdelek / ( 2 x)
Íme egy jó régi nóta Kakia Mendritől:
