1. Μαύρη Μαγιονέζα / Fekete Majonéz együttes Google fordítás:
Όταν έρθεις επιτέλους να μου πεις τι συμβαίνει
Θα ανοίξω το μυαλό μου
Θα φωτίσω τη σκιά μου με το φως που μπαίνει
Θα ξεχάσω το παρελθόν μου
Πρόσεξε τι θα πεις … πρόσεξε τι θα κάνεις…
Πρόσεξε πως θα ζήσεις… πρόσεξε πως θα πεθάνεις…
Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ…
Amikor majd végre eljössz, hogy elmondd nekem, hogy mi a szitu
Megnyitom majd az agyvelőmet, s a tudatom
Megvilágítom majd sötét árnyékomat a fénnyel, ami betör
El fogom felejteni a múltamat
Vigyázz majd, hogy mit mondasz...! S vigyázz, hogy mit teszel...!
Figyelj arra, hogyan fogsz élni... És vigyázz arra is, hogyan halsz...!
Szeretlek..! Szeretlek..!
Στα ψέματα να ψάξεις την αλήθεια μου
Στα σκουπίδια τη ζωή μου
Όταν έρθεις να γευτείς τα παραμύθια μου
Και να σώσεις την ψυχή μου
Όμως πρόσεξε μη μ’ αντικρίσεις…
Πρόσεξε κι αν πετρώσεις…
Γρήγορα να με φτύσεις… γρήγορα να με προδώσεις …
Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ…
A hazugságaim közt, leljed meg az igazságot
A sok szemét mélyén, találd meg az életem!
Amikor majd eljössz, hogy megízleld a meséimet
És hogy megmentsd a lelkem
Ámde vigyázz! Ne szembesülj velem...!
Vigyázz, ha kővé találnál merevedni...
Mielőbb köpj le engem...! Gyorsan elárulj el..!.
Szeretlek...! Szeretlek..!
Δικιά μου είναι η βροχή
Που τρυπάει τα εσώψυχά σου
Πεινάω στ’ αλήθεια, πεινάω πολύ
Θέλω να φάω την καρδιά σου
Όσο σε θέλω πόνεσέ με …
Ζήτα μου να ιδρώσω…
Θλίψε με, φόβισέ με…
Κάνε με να τελειώσω…
Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ…
Az enyém az eső
Ami átfúrva magát, lelkedbe hatol
Éhezem isten igazán, nagyon éhezem!
Föl akarom falni a szívedet
Amennyire kívánlak, annyira bánts meg, s okozz fájdalmat...
Kérd, hogy follyon rajtam a verejték...
Szomoríts el, félelmíts meg...!
Tégy úgy, hogy végre végezzek magammal...!
Stratos Kedves!
Ennek az Arion-nak nincs valami közvetlen elérése, amit esetleg Winamp-ba is be lehet rakni? Felfedezni vágynék én is... Noha a jövő héten még biztosan nem, éretségi időszak köszöntött rám, így egy ideig most csöndben maradok... (Lehet, hogy csak pár nap, de az is, hogy egy-két hét is lesz belőle...)
De ha már egyeduralom, amit ugyan "visszautasítok"..., hát az alábbi dal alighanem a legindulatosabb alkotásaim egyike...
Μην μπεις στο κόπο να εξηγείς
Δεν ενδιαφέρεται κανείς,
Φύγε και μη σ’ απασχολεί
Πως θα `μαι τώρα που δεν θα `μαστε μαζί
Είτε με σένα ή χωρίς
Εγώ θα κοιμηθώ νωρίς
Ξενύχτια, δράματα, ποτά,
Εμένα δε μ’ αγγίζει τίποτα από αυτά
Ne fáraszd magad magyarázkodással,
Hidd el, senkit sem érdekel...
Takarodj innét, ne próbálj meggyőzni azzal kapcsolatban,
Hogy miután nem vagyunk már együtt, mi lesz most velem...
Veled, vagy nélküled maradok?
Mindegy! Úgy is korán alszom el!
Álmatlan éjszakák, drámák vagy italok,
Engem már egyik sem érdekel!
Αρνούμαι για σένα να πονέσω,
Να κλάψω, να στεναχωρηθώ
Δεν έχω άλλο κάτι να προσθέσω
Την ύπαρξή σου πλέον τελείως αγνοώ
Αρνούμαι για σένα να δακρύσω,
Δεν έχω για χάσιμο καιρό
Το δάκρυ μου δεν θα χαραμίσω
Για κάτι που έχει πάψει ν’ αξίζει από καιρό
Bolond leszek szenvedni miattad!
Sírni, vagy szomorkodni..., visszautasítalak!
Semmi nincs már, mit mondhatnék
Mindent töröltem magamból, ami csak Te vagy!
Kijelenteném, több könnyet nem ejtek már Érted,
Nincs időm, mit elvesztegessek
Nem pazarlom könnyeimet
Olyan dolog miatt, ami idejekorán elveszett!
Σκηνές δεν πρόκειται να δεις
Μελό ταινίες εποχής
Υπερβολές και δράματα,
Θα ασχοληθώ με άλλα πιο σημαντικά
Nem, ez nem az, aminek tűnik - nem egy mozifilm,
Vagy egy jelenet egy drámából,
Viták és túlzások, ez már mind a múlté,
Fontosab dolgok is vannak Nálad a világon!
Εκεί που είσαι ήμουν / Ott ahol vagy, én már jártam!
Αντὐπας - Εκεί που είσαι ήμουν
Μουσική - Στίχοι: Φοίβος
Όλα είναι στη ζωή μας σου λέω, δανεικά.
Ότι έδωσες θα πάρεις με τόκο, τελικά
Διαγωγή να έχεις κοσμιωτάτη,
αλλιώς θα έχεις επιπτώσεις, Σου θυμίζω πώς...
Életünk során - én mondom -, minden csak kölcsönbe jár!
S kamatostul visszakapod azt - végül -, amit Te adtál!...!
Életedet próbáld példásan, illően élni, különben
A következmények súlyát el kell viselned! Emlékeztetlek rá, hogy...
Εκεί που είσαι ήμουν, και εδώ που είμαι θα' ρθεις
καλά να τα παθαίνεις, αφού δεν θες να μάθεις
Κι αν τώρα εγώ πονάω, κι εσύ το διασκεδάζεις
Εννοια σου και σε λίγο, "Σώσε με" θα φωνάζεις.
Ott, ahol most vagy, én már jártam, s ahová értem, te is el fogsz jutni!
Bár járnál több szerencsével, mivel - mindebből - nem kívánsz tanulni!
S ha most engem éget is a fájdalom, s te ezen meg jókat szórakozol,
Jusson eszedbe, hogy majd nem sokára: - "Ments meg...!" - kiáltozod
Σ'αυτό το κόσμο όλους μας κρίνει ο Θεος
Εδώ είναι η κόλασή μας κι ο παράδεισος εδώ
Πάψε να με παιδεύεις μη με πληγώνεις, μη
Γιατί θα μετανιώσεις, στο' χω ξαναπει.
Mindenki felett ítélni fog Isten, ezen a világon
Emitt van a poklunk, és amott a Mennyországod...
Ne kínozz hát többé, ne sebezz, ne gyötörjél kérlek!
Hagyj, engem, mert bánni fogod! - szóltam ám, még régen!!
Μου φεύγεις, πάλι μου φεύγεις
Πάλι μου κλείνεις δυνατά την ίδια πόρτα
Κανονικά θα πρέπει πίσω σου να τρέξω
όμως εγώ δε θα ‘μαι τώρα όπως πρώτα
Elmész, most ismét elhagysz engemet
Ugyanazon ajtót, mely egykoron otthont jelentett, zárod be megint hangosan, sietve
Tudod, most Hozzád futnék vissza, kérvén könyörületed
De - mint korábban voltam - nem leszek újra gyenge!
Θα σε μισώ μ’ όλο τον πόνο που υποφέρω
με το θυμό, μ’ όλο το πάθος που χωράω
Θα σε μισώ τόσο πολύ που να μην ξέρω
αν σε μισώ ή αν ακόμα σ’ αγαπάω
Gyűlölni foglak minden fájdalmammal, mit nékem okoztál
Minden haragommal, minden érzésemmel, mely bennem felgyülemlett
Gyűlölni, megvetni foglak csupán, olyannyira, hogy magam sem tudom eztán,
Valóban gyűlöletet érzek, vagy tán még mindig szeretlek?
Μου φεύγεις, πάλι μου φεύγεις
Εσύ μονάχος πάντα χώριζες ψυχή μου
και πίσω κοίταζες κρυφά να δεις αν κλαίω
Πόσες φορές μου ‘χεις ληστέψει την ζωή μου
Most megint elmész, engem ismét magamra hagysz
Lelkem folyton csak szakajtottad, tépted
S titokban vissza-visszanéztél, sírok-e már, vajh?
Hányszor, Istenem, hányszor tetted már tönkre életem, hányszor inkább meghalni akartam volna evégett...?
Πήγα βόλτα μ’ ένα αστέρι
Πάλι μέχρι το πρωί
Δεν μου κράταγε το χέρι
Μα πηγαίναμε μαζί
Egy Csillaggal sétáltam én,
Amíg el nem jött a reggel
Kezeim nem fogta, nem szállt oda mellém,
De mégis, együtt sétáltunk az éj sötétjében...
Αν σε είδε το ρωτάω
Και ένα δάκρυ του κυλά
Όλα είναι μακριά σου
Τόσο διαφορετικά
Kérdeztem, vajh, látott-e Tégedet?
S szemeimből egy könnycsepp gördült le, csendesen...
Minden, olybá tűnik, távol Tetőled
Oly üres, oly különböző, Nélküled nem vgyok semmi sem...
Αυτά που κρύβω μέσα στην καρδιά μου
Τα όνειρα μου, τώρα με ποιον να μοιραστώ
Αφού δεν έχω εσένα αγκαλιά μου
Τα μυστικά μου, κι ότι αισθάνομαι να πω
Miként rejtsem el szívemet?
Kivel osszam hát meg álmaim?
Mióta nem vagy életemnek része,
Kinek mondjam el, amit érzek, kivel osszam meg titkaim?
Αυτά που κρύβω μέσα στην καρδιά μου
Τα όνειρα μου, και ότι αγάπησα πολύ
Πως θα ‘θελα να δεις την μοναξιά μου
Εδώ κοντά μου, να δεις πως όλα είσαι εσύ
Hogyan is rejtsem el, mi szívemben lakozik,
Álmaim, s amit olyannyira szerettem?
Az, hogy látni akarlak, csak magányomra tartozik,
Ő hallja csupán, hogy számomra, Te vagy a "minden"!
Συντροφιά με το φεγγάρι
Σε περίμενα ξανά
Και του έλεγα για σένα
Και για μένα μια φορά
A Holdnak társaságában
Vártalak újra csak, megint
S amíg beszéltem hozzá, Rólad fantáziáltam,
S arról, hogy most hová jutottam, hogyan élhetek itt?
Κοίταγε και δεν μιλούσε
Μ’ άκουγε προσεχτικά
Όλα είναι μακριά σου
Τόσο διαφορετικά
A Hold csak nézett reám, s nem szólt egy árva szót sem,
Figyelmesen hallgatta minden szavamat
Hogy tetőled távol, már nem létezhetem,
Oly haloványan ragyog minden elmúló élet-pillanat...
[Νίκος]
Αληθινά αυτά που ονειρεύτηκα
όταν εσύ με κοίταξες στα μάτια για πρώτη φορά
σε είδα και μαγεύτηκα
αληθινά για σένα η καρδιά μου χτυπάει δυνατά
Amiről álmodtam, valósággá vált,
Mikor először néztél két szemembe
Megláttalak, s úgy éreztem, elbűvölsz, lelkem az egekbe szállt,
S valóban, szívem Miattad, bizony, hangosabban ver, mint kellene...
Δε συγκρίνεσαι, δε συγκρίνεσαι σου λέω
σαν εσένα δεν υπάρχει τίποτα πιο αληθινό
μ’ ένα γέλιο σου, ό,τι με πονάει το διώχνεις
σαν τον άνεμο με σπρώχνεις σε ταξίδι μακρινό
Senkihez sem vagy fogható, senki sem lehet olyan - elmondom Néked,
Mint Te, nincs még egy oly igaz lélek!
Egyetlen mosolyoddal, úgy érzem, mi fájdalmat okozhat, a távolba vészett
Vigyél hát magaddal, Reád bízom mindenem, épp úgy, mint mikor hosszú útra szegődtem társul a szélnek...
Δε συγκρίνεσαι, δε συγκρίνεσαι σου λέω
μες στης μοίρας τα γραμμένα, το δικό μου είσαι εσύ
Μ΄ ένα γέλιο σου, μια αγκαλιά κι ένα φιλί σου
ερωτεύομαι μαζί σου και αρχίζω απ΄ την αρχή
δε συγκρίνεσαι, δε συγκρίνεσαι
Senki sem lehet olyan, mint Te, elmondom Tenéked,
A sorsnak könyvében Te, az enyém vagy, mindörökké!
Egy mosolyoddal, egy csókoddal, egy öleléseddel - mely soha sem érhet véget,
Szerelembe estem, Véled, s elölről kezdem én:
Senki sem lehet oly gyönyörű, mint amilyen Te vagy, érted?
[Κέλλυ]
Μόνο εσύ φωτίζεις το σκοτάδι
ούτε λεπτό να ζήσω, ν΄ αντέξω μακριά σου μπορώ
ζωή, ψυχή, αγάπη μου
μόνο εσύ υπάρχεις και είσαι ο λόγος να ζω
A sötétség felett csak Te uralkodsz, Te tűntetheted el,
Egy percig távol lenni Tőled, mondd, hogyan is volnék minderre képes?
Oh, életem, lelkem, Szerelmem,
Számomra csak Te létezel, s Te vagy az egyetlen ok arra, hogy éljek...
Stratos jóvoltából találtam egy új előadót, akinek több egészen pozitív dala is van,
ami nem viszonzatlan szerelemről szól, így remélem, hogy még több dalt is posztolok majd tőle...
Είσαι ο έρωτάς μου ο τελευταίος / Te vagy az én utolsó szerelmem
Στίχοι: Γιάννης Πάριος
Μουσική: Χάρης Βαρθακούρης
Πάνω στη πιο δύσκολη στιγμή μου
βρέθηκες στο δρόμο μου εσύ
για να δώσεις χρώμα στη ζωή μου
και να ξαναζήσω απ' την αρχή
Είμαι τυχερός που έχω εσένα
σπάνιο το ξέρω θα μου πεις
όμως σ' αγαπώ δεν είναι ψέμα
κοίτα με στα μάτια και θα δεις
Életem legnehezebb pillanatában
megjelentél te az utam közepén
hogy színt hozz az életembe
s újra életet a szívembe
Szerencsés vagyok, hogy enyém lehetsz
"aligha tudhatod", mondhatod
de ha azt mondom "szeretlek", nem hazudok
nézz a szemembe, kérlek, s meglátod
Είσαι ο έρωτάς μου ο τελευταίος
έρωτας τρελός και πολύ μοιραίος
συναρπαστικός και ο πιο ωραίος
μεσ' τον κόσμο αυτό
Μ' ένα τρυφερό και γλυκό φιλί σου
έγινα κορμί μέσα στο κορμί σου
κι άνοιξαν οι πόρτες του παραδείσου
μ' ένα σ' αγαπώ
Te vagy az én utolsó szerelmem
mert e szerelem őrült, s nagyon végzetes
magával ragad, de ez a legszebb
mit ebben a világban valaha lelsz
Egy gyengéd, s édes csókoddal
eggyé lett teveled az én testem
megnyíltak számomra a paradicsom kapui
mikor azt mondtad, szeretsz engem
Τρέμω και φοβάμαι μη σε χάσω
τρέμεις και φοβάσαι μη χαθώ
θέλω δυνατά να το φωνάξω
δίπλα σου θα είμαι όσο ζω
Φαίνεται μελό σαν παραμύθι
σαν ταινία άλλης εποχής
όμως την αλήθεια όποιος κρύβει
χάνει την ουσία της ζωής
Remegek és félek, nehogy elveszítselek
te is remegsz és félsz, nehogy elvesszek
olyan erősen szeretnék kiáltani egyet
mindig melletted leszek, amíg csak élek
Bár annak tűnhet, de ez nem egy mese
vagy egy más korban játszódó történet
mert aki az igazságot véka alá rejti
az életéből elveszíti a lényeget
Az alábbi dalszöveget többen is feldolgozták és előadták már.
Így, a bemutatni vágyott 300-as előadói listán, elvileg több énekest is
kipipálhatnánk, ha mindegyiknek szerepelne a videója a Youtube-on...
(Kíváncsi vagyok, Maxi bevállalja-e majd ennek - az angolból való fordítását...?)
Στίχοι: Μυρτιώτισσα
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Πόπη Αστεριάδη
Άλλες ερμηνείες: Ελένη Τσαλιγοπούλου || Ερωφίλη
Έρωτας τάχα να 'ν' αυτό / A szerelem volna ez talán?
που έτσι με κάνει να ποθώ / Amely engem olyanná tesz, hogy
τη συντροφιά σου, / vágyódjak a társaságod után?
που σαν βραδιάζει, τριγυρνώ / Amely, mihelyst éjszaka lesz, bódorgom,
τα φωτισμένα για να δω / Hogy láthassam a kivilágított
παράθυρά σου; / az ablakaidat?
Έρωτας να 'ναι η σιωπή / A szerelem volna ez talán?
που όταν σε βλέπω, μου το κλείνεις / Mikor meglátlak, nekem bezárd
σφιχτά το στόμα, / Szorosan a szád,
που κι όταν μείνω μοναχή, / S amikor én magamra maradok,
στέκω βουβή κι εκστατική / Csendben, és extázisban állok
ώρες ακόμα; / Órákon át?
Έρωτας να 'ναι ή συμφορά, / Szerelem, vagy szerencsétlenség volna?
με κάποιου αγγέλου τα φτερά / Valamely angyal a szárnyaival
που έχει φορέσει, / Amiket felöltött,
κι έρχετ' ακόμη μια φορά / És még egyszer, újra eljött,
με τέτοια δώρα τρυφερά / Ilyen szerelmetes ajándékokkal,
να με πλανέσει; / Hogy elcsábítson engem?
Μα ό,τι και να 'ναι, το ποθώ, / De bármi is legyen, vágyom rá,
και καλώς να 'ρθει το κακό / És isten hozta a rosszt, a gonoszt,
που είν' από σένα· / Ami kitől származik, ha nem tőled?
θα γίνει υπέρτατο αγαθό, / Az lesz a legfőbb jó, hát,
στα πόδια σου αν θα σωριαστώ / Ha magam, a lábacskáid elé rogyok,
τ' αγαπημένα. / amiket imádok - főleg!
Thanos Tzanis-t én már elég régóta ismertem, mi több, figyelemmel is követem a munkásságát. Ténlyeg jó dalai vannak és magánemberként is rendkívül kedves...
Ha jól tudom, pont Jorgosz beszélt az alábbi dalról a megjelenése és a keletkezése okán és idején, több topicban is - azért is csodálkoztam, miért nem került még lefordításra...
Most sem tökéletes, de hallás után ilyenre futotta...
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Στίχοι: Νίκος Σαρρής
Αγγελική Ηλιάδη
Πώς ένας ουρανός
τα άστρα του διαρκώς
τα κρατάει αναμμένα
Πώς τα ΄μαθε όλα αυτά
κόλπα μυστικά να μου μάθει ένα
Hogyan lehet, hogy az égben
Ott fenn, a csillagok, örökké
Folyton-folyvást ragyogni képesek?
Hogyan tanulták meg mindezen
Apró titkokat..., bár megtanítanák nékem ezt!
Μια προσευχή ψάχνω να βρω
μονάχα αυτό μπορώ
απόψε που μου λείπεις
Μια προσευχή που αν την πω
και δε σε φέρει εδώ
θα μ΄έπαιρνε μαζί της
Csupán egy ima után kutatok,
Egyetlen után, melyből tudhatod,
Ma éjjel mennyire hiányzol nékem!
Egy imádságot, melyet Hozzád szólva mondok el,
De Téged el nem hoz, az égből senki sem felel,
Hisz magához szólított Ő, s mostmár szemed reám csillagként figyel...
Πώς ξέρει ο καιρός
καλοκαιρινός να επιστρέφει κάθε χρόνο
Πώς ποιος τον οδηγεί
που έχω πια χαθεί
να μου πει το δρόμο
Hogyan lehetséges, hogy az időjárás
Évről évre télből nyárrá változik?
Hogyan lehet, hogy aki őt - mostantól - vezeti, tűzön-vizen át,
Engem elvett Tőle, s azt mondta, egyedül kell mennem tovább?
Mondd, hová menjek most, hogy legyen ezután?
Τώρα τι να σου εξηγώ
και πάλι λες πως φταίω εγώ
και δεν προσπάθησες ν΄ακούσεις την καρδιά μου
Περνάς ελεύθερα σε χέρια δεύτερα
ότι αγάπησα κι όλα τα όνειρά μου
Most hát, mit mondhatnék még Néked?
Most, hogy újra azt mondod: én vagyok a hibás?
S most, mikor már nem próbálod meghallgatni, mit szívem suttog Érted,
S szabadon más, ölelő karokba száll
Minden, mit szerettem, s álmaim is eltűnnek Véled...
Φταίω που φεύγεις
φταίς που με χάνεις
και λίγο λίγο στην απόγνωση με φτάνεις
απ΄το παιχνίδι απόψε βγαίνεις
την πόρτα κλείνεις βιαστικά και με τρελαίνεις
Az én hibám, hogy elmész,
De a Tiéd, hogy ezért elveszítesz
S hogy szép lassan a kétségek közt hagysz őrlődni engemet?
Ma éjjel a játékból kikerültél,
Magad mögött az ajtót bezárod, s ezáltal az őrületbe vetsz!
Σ΄ ένα σου ξέσπασμα τρελό
αλλάζεις τώρα σκηνικό
και ανατρέπεις μια ζωή μ΄ένα αντίο
τα φώτα σβήσανε οι δρόμοι κλείσανε
μα να θυμάσαι θα πονέσουμε κι οι δυο
Őrült kirohanásoddal
Megváltoztatsz minden Rólad alkotott képet
S egy "Szervusz!"-szal életem is felborítottad...
A fény kialszik, az utak elzárva,
De - emlékezz - mindkettőnkben eltört valami, nemcsak az én fejem fölött ragyog a fájdalom glóriája!
Μου΄χες πει η αγάπη αυτή θ΄αντέξει
και σε είχα τυφλά ο τρελός πιστέψει
να με πας στον παράδεισο μου΄χες τάξει
κι αποδείχτηκε οτι δεν είσαι εντάξει
Azt mondtad nékem, e szerelem örökké tart majd,
S én, oh, mily őrült voltam, hogy hittem szavaidban...
Azt ígérted, a Mennyországba röpítesz fel engem,
S most már bizonyossá vált, hogy nincs minden rendben...
Ματώνουνε οι σχέσεις με λόγια κι υποσχέσεις
γεμίσανε οι καρδιές αγάπες και πληγές
Kapcsolatok, melyek szavak, s ígéretek tengerében véreznek el,
Szívek, megtöltve szerelemmel, s a szerelem okozta sebekkel...
"Χωρίζουμε απόψε
χωρίζουμε στα δύο"
μαχαίρι το αντίο
φαρμάκι το φιλί
"Χωρίζουμε απόψε
τελειώνουμε σου λέω"
συγχώρα με που κλαίω
μα σ΄αγαπώ πολύ
"Ma éjjel utunk itt véget ér,
S ketten kétfelé megyünk..."
A "Viszlát!" - mint egy kés,
S a búcsúcsók, akár a méreg, teljesen kiüt...
"Ma éjjel szakítunk, ketten zuhanunk a mélybe,
Azt mondom: szakítsunk! most hát, itt a vége,"
Bocsáss meg, amiért sírva látsz, de
Még mindig, őrülten szeretlek Téged...
Μου΄χες πει η αγάπη θα δυναμώνει
και πως θα τρελλαθείς αν σ΄αφήσω μόνη
τώρα φεύγεις χωρίς να μου πεις μία λέξη
κι απ΄τα μάτια σου δάκρυ δεν έχει τρέξει
Azt mondtad, a szerelem erőt ad ahhoz, hogy folytassam,
S hogy megőrülsz, ha majd egyszer magadra hagylak...
Most Te hagysz itt engem, anélkül, hogy bármit is mondnál nekem,
S szemeidből nem gördül egytlen könnycsepp sem...
Με μια αγκαλιά τραγούδια / Egy rakatnyi új dallal...
Με μια αγκαλιά τραγούδια
θα 'ρθω να σε βρω
Μέθυσα από 'σενα
μόνος μου παραμιλώ
Στο σκοτάδι ποιος
ο δρόμος για το φως;
Ποια της καρδιάς σου η οδός,
κι ο αριθμός;
Egy nyalábnyi dallal
Jövök, s talállak meg Téged
Megrészegülve, italtól mámorosan
Egyedül, magamhoz beszélek
Az éj sötétjében, mely volna
Az út ki, a fénybe?
Mely hát a Te szíved útja,
S a szám, amelyen elérlek?
Με μια αγκαλια τραγούδια
θα 'ρθω να σε βρω
Κομμένοι σαν λουλούδια
είμαστε κι οι δυο
Η νύχτα χαρακίρι
τ'όνειρο πικρό
Κάνε μου το χατίρι
μέσα σου να μπω
Με μια αγκαλια τραγούδια θα 'μαι εδώ
Egy nyalábnyi dallal
Jövök el, s talállak meg Tégedet
Elvágva, mint a virágok vannak,
Úgy vagyunk mi is, ketten...
Az éjjeli önkínzatás,
A keserű álmok,
Vélem elhatároztatták,
Hogy Hozzád utat találok...
Egy adag nótával leszek itt, Tenálad,
Με μια αγκαλιά τραγούδια
θα 'ρθω να σε βρω
Μέθυσα από 'σενα
πλημμυρίζει το μυαλό
Στο σκοτάδι ποιος
ο δρόμος για το φως;
Ποια της καρδιάς σου η οδός,
κι ο αριθμός;
Egy nyalábnyi nótával
Jövök, hogy megtaláljalak,
Megrészegülve, italtól mámorosan
Emlékeim szédülten forognak
A sötétségben, mely volna
Az út, mely a fénybe vezet?
Mely hát az út a szívedhez, mely oda vonszolna,
S a szám, ahol megtalállak Tégedet?
Κοίταξέ με στα μάτια αν μπορείς
το τελευταίο το φιλί πριν να μου δώσεις
ούτε μια λέξη μη τολμήσεις να μου πεις
μ’ ένα σου βλέμμα προτιμώ να με σκοτώσεις
μ’ ένα σου βλέμμα προτιμώ να με σκοτώσεις
Nézz hát szemeimbe, ha tudsz egyáltalán
Mielőtt utolsó csókod nékem odaadnád
Nézésedtől úgy érzem, bár megölnél - inkább a halál,
Nézésedtől úgy érzem, inkább a halált választanám...
Με τα μάτια σκότωσέ με
με τα μάτια που αγαπώ
μ’ ένα βλέμμα τέλειωσέ με
που θα φεύγεις να μη δω
Ölj meg a szemeiddel!
E szemekkel, melyeket annyira szeretek...
Számolj le vélem azáltal, hogy rám nézel
Hogy ne lássam többé, hová is mész majd nélkülem...
Με τα μάτια σκότωσέ με
κάνε στάχτη μια καρδιά
κι όσα ζήσαμε ως τώρα
απόψε ρίχ’ τα στη φωτιά
απόψε ρίχ’ τα στη φωτιά
Ölj hát meg szemeiddel,
Hamvassz el egy lángoló szívet,
S mindent, mit eddig, Véled megéltem,
Dobd el, s csiholj véle lángoló tüzet...
Ma éjjel vesd a lángok közé, dobj a tűzbe mindent!
Κοίταξέ με στα μάτια αν μπορείς
της προδοσίας το φιλί πριν μου χαρίσεις
κι αν κάποιο δάκρυ μες στα μάτια μου θα δεις
είναι που ξέρω ότι πια δε θα γυρίσεις
είναι που ξέρω ότι πια δε θα γυρίσεις
Nézz hát szemeimbe, már ha tudsz még olyat,
Mielőtt utolsó, mindent eláruló csókod átadnád nekem
S ha szemeimben egy árva könnycseppet vélsz látni, tudd, hogy az
Azért van, mert tudom, nem jössz vissza, nem leszel többé velem,
Többé nem térsz vissza, s nem leszel velem...
Ήρθες και έβαλες φωτιά στα όνειρά μου
κι έχεις αλλάξει τη ζωή μου εντελώς
κι εκεί που πόνο μόνο είχα στην καρδιά μου
είναι η απόδειξη ο έρωτας αυτός
πως τελικά στον κόσμο υπάρχει και Θεός
Eljöttél hát, s álmaimban tüzeket gyújtottál
S életem teljesen megváltoztattad
S szívemben, hol csak a fájdalom lakozott csupán,
E szerelem - a Megváltó lett egy pillanat alatt
Mégha a világon már létezik egy Isten - odaát...
Αν είσαι όνειρο δε θέλω να ξυπνήσω
αν είσαι ψέμα την αλήθεια μη μου πεις
το παραμύθι σου ως το τέλος να το ζήσω
τέτοια αγάπη ούτε να τη φανταστείς
Ha egy álom vagy, felébredni már nem akarok én!
Ha hazugság vagy, az igazságot, hallani sem akarom!
Élni akarok, ott, a Te Tündérmesédben, míg a világ véget nem ér,
Hisz ennél nagyobb szerelmet el sem képzelhetnél...
Βρήκες τον τρόπο να γκρεμίσεις τόσα τείχη
που είχα χτίσει την καρδιά να μη μπορεί
ξανά το βέλος του έρωτα να την πετύχει
μα όλα γίνονται σ΄ανύποπτη στιγμή
και σ΄αγαπάω κάθε μέρα πιο πολύ
Ímhát, meglelted az utat, hogy egy perc alatt romba dönthess falakat,
Melyeket a szív épített, hogy ne lehessen gyenge
S hogy ne érinthesse meg a szerelem nyila,
De minden egy váratlan pillanat termése;
S így, napról napra egyre jobban és jobban vagy szeretve...
Nyilvánosan kell elnézést kérnem, ma leltem meg a "Prosefhi"-t Stratos által lefordítva... Ez az átka annak, hogy nem tudom áttekinteni az adatbázist, de talán nem kell félnem a következményektől... Vagy mégis???
Είναι σπάνιο αυτό που έχουμε
μ΄έναν τρόπο μαγικό
Είναι σπάνιο γι΄αυτό αντέχουμε
δώρο από το Θεό
Ami köztünk van, igen ritka ám,
Egy varázsos érintéssel adom tudtodra ezt
Ritka ez, s evégett tartanunk muszáj,
Úgy, mint egy ajándékot, melyet Isten küldött kettőnknek...
Δεν φοβάμαι όταν είμαι δίπλα σου
παραμύθι η ζωή πρίγκηπάς μου εσύ
Δε φοβάμαι δωσ' μου την αλήθεια σου
κάθε μέρα μαζί μια καινούρια αρχή
Nem félek, ha melletted lehetek,
Az élet egy Tündérmese, s benne, a hercegem vagy Te!
Nem félek, de jöjj, mondd hát el az igazat nékem,
Azt, hogy minden nap egy új kezdet lehet!
Τι πιο όμορφο από μια αγκαλιά
βόλτα μεσ΄τον ουρανό
Τι πιο όμορφο να πετάει η καρδιά
δώρο από το Θεό
Mi más lehetne jobb egy ölelésednél?
Jöjj, tegyünk egy sétát a Mennyekben
Mi volna hát szebb egy szívnél, mely képes szabadon röppenni?
Olyan ez, mint egy ajándék, melyet az ég küldött ide...
Τα χρόνια περνάνε
κι η κάθε στιγμή που πίσω μας μένει
δε θα ξαναρθεί...γι΄αυτό
Felettünk is elmúlnak az évek,
S minden pillanat, melyet magunk mögött hagyunk,
Nem jön vissza soha..., evégett...
