Ολα μέχρι εδώ τα λόγια κι οι θυμοί
και κάποιοι εγωϊσμοί
είδα μ΄άλλα μάτια τη ζωή
κουράστηκα κοντά σου πολύ
και δεν μπορώ να μείνω όσο κι αν θες
δεν μπορώ
Minden messze már, a szavak, s a düh,
S némi büszkeséget
Véltem felfedezni valahol, ott, belül
Elfáradtam már a közeledben lenni,
S nem tudok itt maradni, még akkor sem, ha bár annyira szeretnéd!
Nem tudom megtenni!
Δε φταις εσύ που θα φύγω
μα φοβάμαι σε λίγο
δεν θ΄αντέξω κοντά σου να ζω
Δε φταις εσύ που πεθαίνω
νιώθω σαν σώμα ξένο
στην αγάπη μας από καιρό
Κάθε μέρα που περνάει
σαν πληγή πονάει
Nem, nem a Te hibád, hogy elmegyek
De tudd, egy picit félek
De nem, nem leszek képes tovább itt maradni, Véled...
Nem, nem a Te hibád, hogy most meghalok,
De úgy érzem, egy idegen testben vagyok
Szerelmünkben, hosszú idők óta
Minden nap, mely átröppen a múltba
Olyan, mint fájó seb, mely a szívet átszúrja...
Άλλαξαν πολλά κι ανάμεσά μας πια
φωλιάζει η μοναξιά
ούτε ένα σημείο επαφής
δεν έχουμε γι΄αυτό μην πεις
να μείνω εδώ και να υποκριθώ
δεν μπορώ
Sok dolog változott, s köztünk már többé
Csak a magány rakhat fészket...
Még egy közös pont sincs, mely szívünket összekötné,
Nincs! Ne mondd, hogy még lehet...
S azt sem, hogy maradjak Veled,
Hisz nem tudok, értsd meg, nem lehet!
Νίκος Βέρτης - Δε Φταις Εσύ - Official Audio Release
Μεσ΄το δωμάτιο υπάρχει τ΄άρωμά σου
και στο κουδούνι γράφει ακόμα τ΄όνομά σου
δεν τελειώσαμε
δεν τελειώσαμε εμείς οι δυο
A szobában, még mindig a Te illatod érzem
S az ajtón még mindig ott a neved
Még nem végeztünk!
Még nem végeztem Veled!
Είσαι παντού σαν μην έφυγες ποτέ σου
πίνεις μαζί μου κάθε μέρα τον καφέ σου
δεν τελειώσαμε
δεν τελειώσαμε εμείς οι δυο
Ott vagy mindenütt, hol soha sem is voltál,
S reggelente mintha a kávémat is velem kortyolgatnád...
Még nem végeztünk,
Még nem végeztünk egymással, ez az igazság!
δεν τελειώσαμε
δεν τελειώσαμε εμείς οι δυο
Még nem végeztünk,
Még nincs vége mindennek köztünk!
Δε θέλω να πιστέψω δε θέλω να δεχτώ
πως έφυγες για πάντα και μ΄άφησες εδώ
νομίζω ξαφνικά θ΄ανοίξει η πόρτα και μπροστά μου θα σε δω
Δε θέλω να πιστέψω δε θέλω να δεχτώ
μπορεί να ζούμε χώρια μα ένα θα σου πω
να ξέρεις τελικά πως δεν τελειώσαμε ποτέ
εμείς οι δυο
Nem akarom elhinni, s elfogadni sem,
Hogy egy jobbért mentél el, s engem itt hagytál
S folyton azt remélem, kinyílik az ajtó, s magam előtt látlak majd, hirtelen...
Nem akarom elhinni, s elfogadni sem,
Tán most külön élünk, de egy dolgot még el kell mondanom Neked:
Egyszer rá kell jöjj, hogy köztünk, még nincs vége mindennek...
Köztünk még nincs vége mindennek!
Ψέματα είναι πως δεν είμαι πια μαζί σου
όπου κοιτάξω αντικρίζω τη μορφή σου
δεν τελειώσαμε
δεν τελειώσαμε εμείς οι δυο
Egy hazugság csupán, hogy nem lehetek többé Veled,
Hisz bárhová nézek, csak a Te alakod észlelem
Tehát, olybá tűnik, hogy még nincs vége mindennek,
Nincs vége mindennek, kettőnk közt, Kedvesem!
Θύμωσε απόψε η καρδιά / A szív ma éjjel megőrült...
Θύμωσε απόψε η καρδιά
κι έβγαλε μαχαίρι να με κόψει
ό,τι και να κάνει δεν πονάω άλλο πια
γιατί εσύ με έχεις πια σκοτώσει
Ζω μες στη δική μου φυλακή
κι όταν ξημερώνει εγώ πεθαίνω
δεν μου έχει μείνει μια σταλιά αντοχή
θυμώνω που ακόμα περιμένω
κι είναι λάθος να πιστεύω πως μπορώ
αν γυρίσεις δε θ΄αντέξω να σε δω
Szívem ma éjjel az őrületnek adta át magát,
S egy kést rántott elő, hogy azzal szúrjon belém
De akármit is tesz, nem érzek már fájdalmat, soha többé,
Hisz Te épp most végeztél rajtam öldöklő munkát...
A saját börtönömben élek hát,
S mikor hajnallik, reám vár a halál
Egy cseppnyi kitartás sem maradt már,
Az őrületbe jutok, hisz még mindig várok Reád,
De mily hiba, hogy még mindig elhiszem,
Ha visszatérsz, konokul tartni fogom magam ahhoz, hogy ne lássalak, többé, soha sem...
Αν μετρήσω τα λάθη φταίω μόνο εγώ
που δεν κράτησα κάτι για μένα
μη μου λες πως λυπάσαι ψέμα είναι κι αυτό
που μπορείς να το πεις στον καθένα
Ha megszámlálom a tévedéseket, rájövök, hogy mindenért, csakis én vagyok a hibás
Hogy nem voltalak képes magam mellett tartani...
Ne mondd, hogy sajnálod, hisz az is egy hazugság, mi más,
Hogy képes vagy ezután még bármit is mondani...
Έκαψε με σπίρτο η ψυχή
ό,τι από σένανε θυμάμαι
έκλαψα στην άκρη λες και ήμουν παιδί
που όταν κάνει κάτι το μαλώνουν
είναι λάθος να πιστεύω πως μπορώ
αν γυρίσεις δε θ΄αντέξω να σε δω
Lelkem egy gyufaszállal együtt égett el,
S minden, mi még Reád emlékeztetett
Eközben belül könnyeztem, mint egy kisgyermek,
Akit megszidtak, ha valamit rosszul, a jótól eltérően tett...
S mily hiba azt hinnem, hogy képes vagyok reá,
Hogyha visszatérsz, megálljam, hogy ne lássalak többé, soha sem...
Αν μετρήσω τα λάθη φταίω μόνο εγώ
που δεν κράτησα κάτι για μένα
μη μου λες πως λυπάσαι ψέμα είναι κι αυτό
που μπορείς να το πεις στον καθένα
Ha a hibák közt számadást vetek, rájövök, én vagyok a bűnös, mindenért
Hisz semmit sem tartottam meg magamnak Belőled
Ne mondd nékem, hogy sajnálod, hisz nem több, mint hazugság, mi lehetne még?
Az, hogy ezek után még egy szót is hallok majd Felőled...
Αυτό που μου συμβαίνει
φοβάμαι τόσο να το πω
καρδιά μου πληγωμένη
ας είναι αλήθεια αυτό που ζω:
Hát mi történik velem?
Elmondani is félek
Te, összetört szívem,
Remélem, hogy igaz, s nem téveszmében élek...
Αγάπη να΄ναι αληθινή
αιτία να΄ναι κι αφορμή
σ΄αυτά τα μάτια που κοιτώ
τον έρωτα να βρω
Legyen szerelmünk igaz,
E szemekben, hová
Épp most nézek, s keresek bennük vígaszt
S kutatok a szerelem után...
Αν είσαι ένα αστέρι
που φως θα φέρει στην άδεια μου ζωή
ποτέ μη σβήσεις ποτέ να μη μ΄αφήσεις
ποτέ να μη χαθεί η αγάπη αυτή
Μα όνειρο αν είσαι τα φώτα σβήσε
στα όνειρα να ζω
μη ξημερώσει ποτέ να μη τελειώσει
μέσα μου μείνε να σ΄αγαπώ
Ha csillag vagy,
Mely sivár kis életembe fényeket hozni jönne,
Soha ne kerülj tőlem távol, magamra soha se hagyj!
Soha se hagyj el, ne tűnj el, egyetlen, igaz szerelmem...
De ha álom lennél,
Olts el minden fényt, s hagyd, hogy az álomban éljek tovább,
Remélve, hogy soha véget nem ér,
Élj bennem, hogy szerethesselek egy egész életen át...
Στο δρόμο το δικό μου
τα πάντα ήταν σκοτεινά
ποτέ τα όνειρά μου
δε θα΄χαν γίνει αληθινά
Μα τώρα είσαι εδώ εσύ
και έχω ξαναγεννηθεί
το τέλος κι η αρχή μου
ζωή μου είσαι εσύ
Sivár életemben
Minden csak sötétből volt
Álmaim - beteljesülve - soha sem lettek,
Folyton csak hazugságok...
De most itt vagy vélem,
S én újjászülettem
A kezdet, s a vég is csak Te vagy, Te,
Te vagy az egész életem!
Αυτό που μου συμβαίνει / Azt, mi velem történik
φοβάμαι τόσο να το πω / elmondani nagyon félek
καρδιά μου πληγωμένη / a szívem szinte vérzik
ας είναι αλήθεια αυτό που ζω: / hadd legyen igaz, amit megélek:
Αγάπη να΄ναι αληθινή / A szerelem legyen igaz!
αιτία να΄ναι κι αφορμή / ok legyen, és alkalom az
σ΄αυτά τα μάτια που κοιτώ / amit e szemekbe, ha nézek, látok
τον έρωτα να βρω / s szerelmet is, hadd találok
Αν είσαι ένα αστέρι / Hogyha csillag volnál
που φως θα φέρει στην άδεια μου ζωή / az üres életembe fényt hoznál
ποτέ μη σβήσεις ποτέ να μη μ΄αφήσεις / soha ne sötétülj el, és soha ne hagyj el!
ποτέ να μη χαθεί η αγάπη αυτή / Soha ez a szerelem ne vesszen el!
Μα όνειρο αν είσαι τα φώτα σβήσε / De ha álom volnál, a fényeket oltsd el
στα όνειρα να ζω / hogy az álmokban élhessek
μη ξημερώσει ποτέ να μη τελειώσει / föl, soha ne virradjon, véget sose érhessen
μέσα μου μείνε να σ΄αγαπώ / Maradj bennem, hogy szerethesselek!
Στο δρόμο το δικό μου / A megtett utamon
τα πάντα ήταν σκοτεινά / mindig sötét volt minden
ποτέ τα όνειρά μου / az álmaim soha
δε θα΄χαν γίνει αληθινά / valóra nem váltak volna, igen
Μα τώρα είσαι εδώ εσύ / De most itt vagy nekem
και έχω ξαναγεννηθεί / és én, újjászülettem
το τέλος κι η αρχή μου / a végem és a kezdetem
ζωή μου είσαι εσύ / Te vagy az életem!
Αν είσαι ένα αστέρι / Hogyha csillag volnál
που φως θα φέρει στην άδεια μου ζωή / az üres életembe fényt hoznál
ποτέ μη σβήσεις ποτέ να μη μ΄αφήσεις / soha ne sötétülj el, és soha ne hagyj el!
ποτέ να μη χαθεί η αγάπη αυτή / Soha ez a szerelem ne vesszen el!
Μα όνειρο αν είσαι τα φώτα σβήσε / De ha álom volnál, a fényeket oltsd el
στα όνειρα να ζω / hogy az álmokban élhessek
μη ξημερώσει ποτέ να μη τελειώσει / föl, soha ne virradjon, véget sose érhessen
μέσα μου μείνε να σ΄αγαπώ / bennem, itt maradj, hogy szerethesselek!
An eisai ena asteri (with lyrics and english translation) - Nikos Vertis
Δάκρυσα για σένα αγάπη μου
απόψε πάλι δάκρυσα
πόνεσα και είδα το φεγγάρι ματωμένο
Könnyeket hullattam Éretted, Kedvesem, ma éjszaka
Ismét megkönnyeztelek
Belül minden fájt, s a Holdat megláttam, vérbe fagyva...
Κόπηκα το παγωμένο σου
το βλέμμα όταν θυμήθηκα
τσάκισα γιατί είδα το
όνειρό μας πεταμένο
Jeges pillantásoddal kettőbe vágtál engemet,
Eltört bennem minden, hisz azt láttam,
Hogy álmunkat eldobtad, megsemmisítetted...
Δεν έχω μάτια να σε δω
δεν βρίσκω λόγια να σου πω
πως μέρα νύχτα χώρια σου
πεθαίνω
Reád nézni, bíz, nem tudok, nem merek,
Nincs szó, mit még Néked elmondhatok
Ez az éj, s a nappal, mit mostmár Tőled távol tölthetek,
Úgy érzem, teljesen megöl, meghalok!
Φταίω εγώ το παραδέχομαι
για όλα μόνο φταίω
Θεέ μου πόσο ντρέπομαι
τις νύχτες μόνος κλαίω
δικάζω τον εαυτό μου κι υποφέρω εγώ το παραδέχομαι για όλα μόνο
Az én hibám, tudom, hogy itt maradtam,
S hogy az én hibám minden... Csak az enyém!
Istenem, mily szörnyen érzem most magam!
Minden éjszakán, egyedül, magamban sírok én,
Rabláncra ítélem lelkem, s csak a szenvedés-érzet maradt nékem, nem egyéb!
Φταίω εγώ το παραδέχομαι
για όλα μόνο φταίω
με πιάνουνε τα κλάματα
συγγνώμη πάλι λέω
μα ο ήχος της φωνής μου δεν σε φτάνει
δεν σβήνουνε τα δάκρυα τα λάθη που έχω κάνει
Igen, az én hibám, tudom,
Minden az én hibám! Csak az enyém!
Könnyekben égek, beléjük fulladok,
S még egyszer bocsánatod után könyörgök én...,
De hangom, Hozzád soha sem érhet el,
Könnyeim soha sem mossák el a hibát, mit elkövettem!
Δάκρυσα
το πρόσωπό σου σ΄ένα δάκρυ μου φυλάκισα
κι ένιωσα στα στήθη ένα
ρολόι σταματημένο
Könnyeket hullattam, igen,
Arcod egyetlen könnycseppbe zártam én...
S mellkasomban úgy éreztem,
A szív, mint egy óra, megállt, nem ver többé...
Ράγισα που να΄σαι άραγε
ψυχή μου αναρωτήθηκα
έσπασα στη σκέψη πως
σ' αγγίζει σώμα ξένο
Szenvedtem, gondolva reá, vajh most hol lehetsz,
Oh, én lelkem! Ezen merengtem el,
Összetörtem, hisz folyton azt képzeltem,
Idegen érintések közt már más karja ölel...
Σε ψάχνω στης χαμένες μου νύχτες
μεσ΄του ρολογιού τους δείχτες
είσαι ανάγκη μου
Ραγίζεις και ραγίζω μαζί σου
είμαι ο ήχος που αφήνει
η καρδιά της ψυχής μου
Elmúlt éjjelek árnyaiban kutatlak Tégedet,
S az óra mutatójában is csak Te jársz-kelsz szűntelen
Te vagy minden, mire szükségem van, s lehet,
Ha sírnál, én majd Véled könnyezem...
A hang vagyok, mely elhagyván Hozzád lebeg,
Ott, egészen mélyen, a lélek-szívemben...
Είσαι το απόλυτο
το κορυφαίο αίσθημά μου
ένα ατέλειωτο ταξίδι ηδονής
Είσαι το απόλυτο
το αστραφτερό μεσ΄τη ματιά μου
κι ένα κορμί που δεν τ΄αγγίζει
άλλος κανείς
A Mindenség vagy Te,
A legjobb mindenek felett,
Egy végtelen utazás, melyet Idoni városába teszek...
A Tökéletes vagy Te, az abszolut, a Minden,
A csillogás vagy minden szempillantásomban
Egy test, mely megérintve sem
Volt még rajtam kívül, mások által...
Σε βλέπω στων ματιών μου το χρώμα
στ΄αστρικό σου το σώμα έκτη αίσθηση
Λυγίζω και λυγίζεις μαζί μου
ήσουν είσαι και θα΄σαι
μια για πάντα δική
Szemeim színében látlak Tégedet,
Testedben csillagok fénye, mint lampion ragyog
Ha fordulok, Te vélem tégy kanyargó lépteket
Te voltál, s örökké Te leszel
Az enyém, s én a Tiéd vagyok...
Ξέρω οτι σου δίνει πιο πολλά
για αυτό μαζί του
και δεν τα αλλάζω,
ομως όταν η νύχτα προχωρά
σας κάνω εικόνα
και νευριάζω.
Tudom, hogy Ő többet ad Neked,
Ezért vagy mellette, véle
S én ezt, már megváltoztatni nem tudom, soha sem...
De mikor eljő az éjjel,
Elképzellek Téged, vajon most hol lehetsz,
S az őrületbe kerget, hogy mással tudlak, hogy nem vagy mellettem...
Με πειράζει που σε περιμένει και στο σπίτι ανάβει κεριά.
Με πειράζει που όταν κοιμάστε στην δική μου ξαπλώνει μεριά.
Με πειράζει που του επιτρέπεις το κορμί σου να το ακουμπά.
Με πειράζει που εσύ δεν με βλέπεις ενώ είμαι εκεί νοητά.
Με πειράζει.. με πειράζει...
Zavar, hogy már Ő vár Reád, s a gyertyákat Ő gyújtja meg
Zavar, hogy mikor alszol, a helyemen már Ő fekhet
Zavar, hogy megengeded, hadd érintse meg a testedet,
Zavar, hogy nem látod, hogy lélekben én is ott vagyok, Veled...
Zavar... Ha tudnád, ez mennyire zavar engemet...
Ξέρω το παίρνω εγωιστικά
χέρι με χέρι όταν σας βλέπω,
ξέρω αξίζεις όλα τα καλά
μα να στα δώσω εγώ δεν έχω.
Tudom, hogy picit önző leszek,
Mikor látom, hogy az Ő kezét fogod
Tudom, hogy elfogadsz minden szép ajándékot, melyeket Ő vesz Neked,
De nekem nincs semmim, amit átadhatok...
Όλα τα ωραία κάποτε τελειώνουν, το 'ξερά !
μα αυτό το τέλος το 'χα για πολύ αργότερα
δώδεκα η ώρα θαύματα και φώτα έκλεισες
είπες για το Νίκο ούτε που νοιάζει και έφυγες
μα να ξέρεις σ' αγαπώ κι όπου μ' άφησες θα ζω
Minden, ami szép, néha véget ér, tudtam én ezt, jóideje már!
De úgy hittem, ez a bizonyos vég számomra csak később érkezik...
Tizenkét óra van, az ajtót bezártad, s miféle csoda tán,
Hogy azt mondod, nem érdekel, többé mi lesz Nikos-szal...
S bár elhagytál, tudnod kell, szeretlek, s ahol hagytál, ott fogok élni, mindörökké már!
Θα 'μαι εδω, πάντα εδω,θα ζω φαντάσου..
Για μια στροφή απ' τα κλειδιά σου,μια βραδιά..
Θα 'μαι εδω μηπως και 'ρθεις,και με γλιτώσεις..
και θα 'μαι εδώ για να μπορείς να με προδώσεις
άλλη μια φορά..
και θα μαι εδω για να μπορείς να με προδώσεις
Itt leszek, mindig csak itt, s majd azt képzelem,
Hogy a kulcsot az ajtóban újra elfordítod, vagy egy éjszakát
Én itt leszek, s táneljössz, hogy megments engem,
S itt leszek akkor is, ha elárulni volna kedved tán,
Újra, még egyszer,
Itt leszek, hogy ismét elárulhass hát!
Σου 'δειχνα τα αστέρια το μυαλό σου κάπου έτρεχε
άψυχα τα χέρια μέσα μου και έξω έβρεχε
έτσι είναι οι αγάπες, θα 'ναι μια ζωή νομίζουνε
κι όταν πουν αντίο την αρχή τους δε γνωρίζουνε
μα να ξέρεις σ' αγαπώ κι όπου μ' άφησες θα ζω
Csillagokat mutattam Néked, ám gondolataid hirtelen szétszaladtak
Engem halott kezek érintenek, s odakünn az eső szakad
Ilyenek ezek a szerelmek, úgy gondolják, majd örökké tartanak,
S mikor így szólnak: "Viszlát!" a kezdetről, bíz, tudni sem akarnak...
De Néked tudnod kell, szeretlek, s ahová dobtál, ott élek majd, elhagyatva...
Στο τηλέφωνο μιλούσα με ένα φίλο απ' τα παλιά
που με ρώταγε πως είμαι και αν περνάω καλά
αν εδώ που μένω κάνει άσχημο ή καλό καιρό
μα ούτε καν το 'χω προσέξει μιας και συ δεν είσαι εδώ
Telefonon felhívott egy régi barátom,
S megkérdezte, hogy vagyok, jól érzem-e magam?
Ahol én vagyok, jó, vagy rossz idők járnak-e, ugye, megmondom?
De még azt sem tudom, - hogy nem vagy itt -, csak ezt mondogattam...
Κάνει μοναξιά μακριά σου, κάνει μοναξιά
απ' την ώρα του αντίο που 'παμε εμείς οι δύο,
Κάνει μοναξιά μακριά σου, μάτια μου γλυκά
και όσο λείπεις μακριά μου σβήνει η φλόγα στη καρδιά μου.
Tőled távol, csak a magány létezik, csak a magány,
E pillanattól, mikor azt mondtuk: Viszlát...
Csak a magány, mely Tőled távol engem körülvesz, Kedvesem..., semmi más,
S mióta elmentél, szívemből a láng is kihúnyt, nem ég már...
Στο τηλέφωνο με πήρε ένας φίλος απ' το χτες
και όταν ρώτησε τι κάνεις ένιωσα ενοχές
που δεν ήξερα για σένα έστω κάτι να του πω
και με μάτια δακρυσμένα έκλεισα το ακουστικό
Egy múltbéli barátom hívott fel engem,
S mikor azt kérdezte: "Mit csinálsz?" - bűntudatot éreztem...
Hogy nem tudok mondani néki semmit sem Felőled,
Így hát, könnyes szemekkel a kagylót - letettem...
Η αγαπη ένα τρενο που το χασαμε
και ενα αστειο που ποτε μας δεν
γελασαμε,πηρα δυναμη και ειπα
να τελειωσουμε,απ αυτην την
καταδικη να γλιτώσουμε.
Szerelmünk, mint vonat, melyről lekéstünk rég
S egy vicc, melytől soha sem
Nevettünk, hát bátorságra leltem, hogy mondjak valamit még:
Szakítsunk, legyen hát vége
Hogy megmentsük magunkat, s ne legyen baj belőle!
Τι σε πιάνει και με ψαχνεις και τρελενεσαι
πως τελειωσαμε μια για παντα δεν το δεχεσαι
τι σε πιανει και με ψαχνεις τα τηλεφωνα
σβησε με απ την ζωη σου σαν να πεθανα
Mi bajod van még, hogy folyton engem keresel, s azt mondod, megőrülsz értem?
Nem értetted meg, hogy köztünk mindennek vége?
Mi a fenét akarsz még, miért hívogatsz folyton, miért akarsz beszélgetni vélem?
Törölj már ki magadból..., mintha meghaltam volna! Hé, te!
Με κουρασανε τα μαζι σου τα πειραματα
και εχω παψει να πιστευω πια σε θαυματα
λες πως αλλαξες το προβλημα μας λυνεται
μα γεννιεται ετσι ο ανθρωπος δεν γινεται
Torkig vagyok tőle, hogy véled még bármit is csináljak,
S elfáradtm abban, hogy a csodákban higyjek
Azt mondod, változtál, s a problémák megoldódtak,
De valakitől, aki így született..., ez lehetetlen!
Πόσα στερήθηκα και απαρνήθηκα
για να υπάρχεις στη ζωή μου
επαναστάτησα, τα ξαναζήτησα
φεύγω τα παίρνω όλα μαζί μου
Hány és hány dologról - mely nékem hiányzott - lemondtam
Csakhogy életemnek része lehess...
De aztán fellázadtam én, s mindent visszavontam
Most hát elmegyek, s mindent magammal viszek, ne keress...
Μού΄χει λείψει η αγάπη
στα μαλλιά μου ένα χάδι
μια ζωή βαθύ σκοτάδι
και η αιτία πάντα εσύ
μια καλή μου φιλενάδα
μια βολτίτσα στη λιακάδα
μού 'χουν λείψει κι όλα μαύρα
και η αιτία πάντα εσύ
Csupán egy viszonzatlan szerelem maradt nekem
Hajamban ott maradt cirógatásod
Életre szóló mély sötétség, mely magába temet,
S ennek oka csak Te vagy, látod?
Egy jó barát beléptét,
S egy sétát a napfényben
Viszonzatlanul hagytam én, nékem már nem maradt más, csak a sötétség,
De mindennek az oka egyedül Te vagy, Te!
Όσα με μένανε σφιχτά με δένανε
για το χατίρι σου είχα αφήσει
όμως δεν τ' άξιζες και δε με κράτησες
φεύγω ο ήλιος μου πριν δύσει
Hány és hány dolog, engem félelemben hagyván
Mindent Néked adtam, tégy velem, ahogyan kedved tartja
De el nem fogadtad szívem, s magadtól oly kegyetlen módon eldobtál,
Ezért most elmegyek, mielőtt napfényem lenyughatna...
Βράδιασε ξανά και το μυαλό μου
άνοιξε φτερά κοντά σου για να 'ρθει
δάκρυ στη ματιά το όνειρο μου
θα' ναι το πρωί
γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν
γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν
νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν
όλα σε ζητούν
Újra beesteledett, s eszem, szellemem
Szárnyakat bontott, hogy Hozzád közelebb férkőzzön
Könnycseppként csillan az Álmom a szememen,
Mikor a reggel első sugara reám köszön...
Körülöttem minden, Reád emlékeztet
Körülöttem minden Terólad beszél
Úgy érzem, még az élettelen dolgok is könnyeznek
Reád vár itt minden, Téged óhajt, Rólad mesél...
Άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη
άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ
ψάχνω απ' το κορμί σου ίχνη στο σεντόνι
πώς να κλείσω μάτι πάω να τρελαθώ
άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη
άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ
πάλι με τη σκέψη σου η καρδιά ματώνει
και δεν έχω τι να μοιραστώ
Egy újabb éj, mely ismét elhagyatva talál engem,
Egy újabb éjjel, melyben Utánad vérezem...
Ágyamban tested rám maradt nyomait kerestem,
Aludni próbálok, de az őrületbe jutok, teljesen...
Egy újabb éj, mely engem elhagyva lel,
Ismét egy éjszaka, melyben Utánad hullajtom véremet
Ismét Reád gondoltam, s reá a szívemből buzgó vér felel,
Hisz nincs semmi már, mit megoszthatnék Veled...
Βράδιασε ξανά και είμαι πάλι μονη
άδεια αγκαλιά κορμί χωρίς καρδιά
η δική σου σκέψη μ' έχει κάνει
φύλλο στο βοριά
γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν
γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν
νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν
όλα σε ζητούν
Újra beszürkül az ég, s én ismét egyedül vagyok
Két karom is üres, csupán szív nélküli test az enyém
Olyanná váltam - ahogy folyton Reád gondolok,
Mint az erős szélben elhagyatott, elhulló falevél...
Köröttem minden csak Terád emlékeztet,
Köröttem minden csak Tehozzád beszél
Úgy érzem, minden élettelen könnycseppben
Megbúvó emlék is Felőled mesél...
Ψυχή μου πονάς / Kedvesem, fájsz-e ott belül? / Gyötör a fájdalom, Lelkem?
Σαν ξυπνάω, τ' όνομά σου είναι η πρώτη λέξη μου
Ξεκινάει με τη μορφή σου πάντα η κάθε σκέψη μου
Τι να κάνεις, που να είσαι, είναι η μόνη έννοια μου
Πάνε μέρες που 'χεις φύγει, μα κυλάς στο αίμα μου
Amikor felébredek, mindig első szavam a neved
Minden gondolatom az arcoddal indul, az alkatoddal; Veled!
Mit csinálsz vajon? Merre lehetsz? Egyedül Te jársz a fejemben...
Bár napok múltak, mióta elhagytál, de ott keringsz benn a véremben.
Ψυχή μου πονάς ή μήπως γελάς,
για μένα μιλάς ή με ξεπερνάς,
καινούρια αρχή έχεις κάνει ή μόνη τα αστέρια κοιτάς;
Ψυχή μου θα 'ρθείς ή απλά θα χαθείς,
θ' ακούσω κλειδιά ή μια μαχαιριά..
θα είσαι για πάντα στα στήθια, πληγή σε μια άδεια καρδιά;
Kedvesem, vajh fájsz-e ott belül, vagy az lehet; nevetsz? Vajon beszélsz-e még rólam, vagy tán végleg elfeledsz?
Vajh újrakezdted mással, vagy csillagos eget egymagad nézegetsz?
Én kedves Lelkecském, vajon örökre eltűnsz, vagy visszatérsz-e még?
Hallhatom-e a kulcszörgésedet, vagy inkább egy kés szúrás leszel,
Örökös fájdalommal a mellemben, egy seb, a kihalt szívemben?
Είναι η μόνη συντροφιά μου τα δικά σου πράγματα
Έχω πάψει να πιστεύω τώρα πια σε θαύματα
Ήσουν πάντα ένας ήλιος μες στη καταιγίδα μου
Έχεις φύγει και μαζί σου πήρες κάθε ελπίδα μου
Egyetlen társaim: itthagyott személyes tárgyaid a szobában.
Most, ezentúl, egyre kevésbé tudok hinni már a csodákban.
A zord, viharos időkben, Te voltál nékem egyedül a napfény,
De elmentél, s veled együtt porladt széjjel mindenütt a remény...
Φύγε λοιπόν αφού το θες
τη μοναξιά θα αντέξω.
Δεν το περίμενε κανείς
πως θα χωρίσουμε εμείς
και πως για πάντα
από σένα θα ξεμπλέξω.
Hát menj el, ha azt akarod, hogy így legyen
A magány-érzetet majd én elviselem
Senki sem hitte volna, úgy hiszem,
Hogy köztünk egyszer mindennek vége lesz
S azt sem, hogy egy életre
Végeztem Véled, kitöröltelek...
Επιτέλους είμαι μόνος,
επιτέλους χώρισα
και πανάθεμα την ώρα
που σε πρωτογνώρισα.
Végre, egyedül vagyok, Végre, azt mondhatom, hogy vége... S a pillanatot átkozom,
Mikor először megláttalak Téged...
Τόσα χρόνια μου ‘χες κάνει
τη ζωή μου κόλαση.
Σε ανέχτηκα πολύ
μα τελειώσαμε τρελή,
φύγε κι ώρα σου καλή.
Az évek során életemet
Pokollá változtattad, Te!
Sokat áldoztam Néked,
De - te őrült - ennek mostantól vége!
Menj hát, s legyen szép életed!
Φύγε λοιπόν αφού το θες
θ’ αντέξω το αντίο
δε θα σε δω άλλη φορά
και νιώθω μέσα μου χαρά
που το διαλύσαμε
για πάντα εμείς οι δύο.
Hát menj, ha ezt akarod,
A távolságot majd elviselem én...
De tudd, Rólad többé tudni sem akarok,
Hisz magányban boldog, aki él...
Boldog vagyok, mert különváltunk, mi ketten
Adja hát az ég, hogy az életünk ezután is szép lehessen...
Περπάτησα στο δρόμο σου / A Te utadon jártam...
Περνάω, εκεί που σταματάει ο ουρανός
που φεύγει η μέρα βιαστική γι' άλλο ταξίδι
πώς να σε πιάσω που μπροστά μου είναι ο γκρεμός
και η σκιά σου παίζει ερωτικό παιχνίδι.
Hol az égboltnak vége van, ott haladtam én
Hol a napnak vége szakad, s egy új hajnalba vált át
Hogyan találnék Reád, ha előttem egy domb magaslik felém?
S ha csupán árnyékod űzi velem a szerelem játékát?
Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω
ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω,
περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια
μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.
A Te utadat jártam, hogy találkozhassam Véled
Kezdettől fogva mindent Néked adtam én
Nyomaid pásztázva, ahogyan a csillagokban meg vagyon írva - kutattalak Téged,
De hiányod végett minden éjen elveszve bolyongok ott, hol már nincs remény...
Περνάω, εκεί που τελειώνει η μοναξιά
και τα πουλιά μου τραγουδούν τον ερχομό σου
μα μπαινοβγαίνεις στ' όνειρό μου, εσύ, κρυφά
και δε μ' αφήνεις για να δω το πρόσωπό σου.
Ott, hol a magánynak vége van, csatangoltam én
S hol a madarak jöttödről dalolnak
De titokban, minden álmomban Te vagy, csak mész, majd újra jössz felém,
S egy percig sem engeded láttatni arcodat...
Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω
ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω,
περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια
μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.( χ2 )
Utadra léptem én, hogy találkozzam Véled,
Mindenem átadtam, a kezdetektől fogva
Minthogy a csillagok mondották, követtem minden lépted,
De hiányod folytán az éjszakákat elveszve töltöm, céltalan bolyongva...
