Τι να πω, τι να κάνω,
τώρα που νιώθω πως πια σε χάνω;
Εγώ είμαι αυτός που δίνει πάντα παραπάνω,
μα απ' όπου κι αν το δω ποτέ μου δεν σε φτάνω.
Mit mondjak hát és mit tegyek,
most, hogy úgy érzem, elvesztelek?
Én vagyok, ki mindig túl sokat adok
de bármit teszek, téged el nem érhetlek
Σ' έχω και δεν σ' έχω μονάχος για δύο τρέχω,
απ' την οπτική σου χιλιόμετρα εγώ απέχω.
Αγάπη, σταματάω πλέον να χαραμίζω
το δάκρυ μου σκουπίζω μα πίσω πια δεν γυρίζω.
Enyém vagy, majd nem az enyém, kettőnk helyett egyedül futok
de szemed elől kilóméterekre sem vagyok
szerelmem, megállok, hogy többé el ne vesszek
a könnyemet letörlöm, de vissza már nem térek
Λυπάμαι μα έχεις θέματα ψυχολογικά να λύσεις,
στα δικά σου ψέματα δεν μπορώ να ζω.
Λυπάμαι μα έχεις θέματα δεν μπορείς να αγαπήσεις,
της κατάστασης σου θύμα δεν θα είμαι εγώ.
Sajnálom, de baj van a fejeddel, menj pszichológushoz rendbe szedetni
a hazugságaid között én nem tudok élni
Sajnálom, de baj van a fejeddel, nem is tudsz te szeretni
de az állapotod áldozata többé én nem akarok lenni
Έχεις θέματα, θέματα, θέματα... (x3)
Άλλο δεν μπορώ να ζω με τα δικά σου ψέματα!
Van ott egy kis baj, egy kis baj, egy kis baj
de nem tudok együtt élni a hazugságaiddal
Τώρα που είμαι πια μακριά
δεν ξέρω αν με σκέφτεσαι ή αν περνάς καλά.
Όσο κι αν αυτό με σκοτώνει
εσύ δυστυχώς γεννήθηκες για να 'σαι μόνη.
Most hogy már tőlem oly' messze vagy
nem tudom, gondolsz-e rám, s vajon jól vagy?
S bár engem megöl ez a gondolat
sajnos arra születtél, hogy egyedül éld sorsodat
Θα 'θελα να πω κακία πως δεν σου κρατώ
μα δε μπορώ θεός δεν είμαι για να συγχωρώ.
Παίρνω τη ζωή μου στα χέρια και προχωράω
καθώς ένα-ένα τα λάθη σου εγώ μετράω.
Azt szeretném mondani, hogy nem tartok én haragot
de Isten nem vagyok, megbocsátani nem tudok
Kezembe veszem az életem, s továbblépek
miközben hibáidat számolom egyesével
Λυπάμαι μα έχεις θέματα...
Έχεις θέματα...
Εγώ το πάλεψα κι εσύ το χάλασες,
απογοητεύτηκα που εσύ δεν άλλαξες,
εγώ στον ερώτα κι εσύ στα ψέματα.
Έχεις θέματα!
Harcoltam én, míg tönkre nem tettél
csalódtam, hisz változni nem szeretnél
Én szerelemben éltem, te meg hazugságban
baj van a kis agyadban
Látom, kezd ismét feléledni a fórum... Netán csak én járok erre túl keveset?
Azért, ha idetévedek, mindig igyekszem valami újat hozni, ahogyan most is...
Διεύθυνση παραγωγής: Χριστόδουλος Σιγανός
Επιμέλεια παραγωγής: Κωνσταντίνος Παντζής
Μουσική: Χριστόδουλος Σιγανός / Κωνσταντίνος Παντζής
Στίχοι: Χριστόδουλος Σιγανός / Valentino
Ενορχήστρωση: Χριστόδουλος Σιγανός / Κωνσταντίνος Παντζής
Κυκλοφορεί από την Digital Records
Παράνομα να ξενυχτάς δε λέει
να πιάνω να ξενοκοιτάς δε λέει
μεγάλη μου 'κανες ζημιά δε λέει
τώρα που λέω άντε γεια σε καίει...
Αντίστροφα μετράει ο χρόνος σου για μένα
Τρία, δύο, ένα...
Az, hogy minden éjjel fenn maradsz... nem helyes!
Az sem ér, ha látom; pillantásod folyton másokra veted...
A sodromból is teljesen kihozol engemet
De most, hogy elbúcsúzom... ugye, ez már zavar? De arról nem én tehetek...
A Rád szabott időm lassan elfogy - nézd, egyre csak pereg
Három, kettő, egy... És végeztem Veled!
Να σ' αγαπώ και για τους δυο δε λέει
να την πληρώνω μόνο εγώ δε λέει
την έχω κάνει οριστικά
και συ δεν είσαι πουθενά
άλλο η καρδούλα μου να κλαίει
δε λέει, δε λέει, δε λέει...
Hogy kettőnk helyett szeresselek, nem ér, Te is tudod
S az sem, hogy mindenért csupán én fizessek, ha hibás nem is vagyok
Én felesküdtem, de Te Sehol! Elmegyek magamtól, ebben biztos vagyok,
Közöd sem lesz hozzám..., ennyit állíthatok
Nem sírhat a szívem többé, nem ér! Talán kellene?
Mivel te sem akarhatod, nem ér...! Ez bizony helytelen!
Να έχω ερωτηματικά δε λέει
κι άπειρα ψυχολογικά δε λέει
να ψάχνεσαι για επαφές δε λέει
τώρα που φεύγω ψάξε βρες ποιος φταίει...
Αντίστροφα μετράει ο χρόνος σου για μένα
Τρία, δύο, ένα...
Hogy minden kérdéses veled kapcsolatban, idegesítő nekem
Meg hogy végtelen lelki problémáid vannak - velem
Mialatt együtt voltunk, folyton más férfit kerestél,
Most, hogy én hagylak el..., vajon ki lesz a hibás? Te, vagy én?
A Rád szabott időm nézd, lassan lejár teljesen,
Három, kettő, egy... És végeztünk! Hát viszlát, Kedvesem!
Όλα αρχίζουν ξαφνικά
και τελειώνουν βιαστικά
έτσι έφυγες κι εσύ
μες στης νύχτας τη σιωπή
κι εγώ κάθομαι, κοιτώ
τον απέραντο ουρανό
και φοβάμαι το πρωί
γιατί μόνο θα με βρει...
Minden váratlanul kezdődik
s aztán gyorsan vége, befejeződik
Te is így mentél el
az éjszaka csendjében
S én ülök, nézek meredve
a végtelen egekbe...
És a reggelt félem,
mert akkor egymagam leszek...
Έλεγες πως μ' αγαπάς
μα ελπίδες μου χρωστάς,
ελεγες να μη σ' αφήσω
μόνο εσένα να αγαπήσω
μα σαν σύννεφο σκορπάς
και σιγά μου τραγουδάς
όσο μπορείς να μ' αγαπάς
Azt mondtad, hogy szeretsz!
Ám a reményekkel tartozol még nekem...
Azt mondtad, hogy el ne hagyjalak sosem!
s csupán Téged szeresselek. Téged!
De mint a felhő, úgy foszlasz széjjel
és hozzám addig szól halkan az ének
amíg engem szeretni vagy képes
Τόσα δάκρυα γυμνά
από λύπη και χαρά
έγινε ο πόνος πια
άλλη μια συνήθεια
Óh, mily sok könny, csupaszon
Az örömtől és a szomorúságtól
Íme, a bú, és a fájdalom már
egy újabb szokásommá vált
Έτσι εγώ θα συνεχίσω
άλλη αγάπη θα γνωρίσω
μα στα βάθη της καρδιάς μου
μόνο εσένα θα κρατήσω
Így, az utam tovább folytatom
Megismerni más, újabb szerelmet fogok
De a legmélyén szívemnek
csupán Téged őrizlek majd meg!
Έλεγες πως μ' αγαπάς
μα ελπίδες μου χρωστάς
έλεγες πως μ' αγαπάς
μα ελπίδες μου χρωστάς
έλεγες να μη σ' αφήσω
μόνο εσένα να αγαπήσω
μα σαν σύννεφο σκορπάς
και σιγά μου τραγουδάς
όσο μπορείς να μ' αγαπάς
Azt mondtad; szeretsz...!
De a reményeimmel még tartozol nekem
Mondtad, hogy szeretsz,
de továbbra is tartozol a reményeimmel
Azt kérted, hogy ne hagyjalak el,
s egyedül csak Téged szerethetlek!
Ám mint a felhő, úgy oszlasz széjjel
és hozzám csak addig szól halk éneked
amíg szeretni vagy képes engemet
Bocsánat, Stratos, de mivel mindig megy a görög rádió, mostanában csak olyat fordítok, amit már ezerszer hallok és kíváncsi vagyok arra, hogy mit jelent vagy csak fülbemászó a dallama, így nem a 300-as listáról hoztam most sem. Nyelvgyakorlásnak a gyors beszédűeket szeretem, így előjönnek a reppesebbek...
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές
όμως όταν με κοιτάς, πάω όπου με πας.
Τίποτα δεν φαίνεται σωστό, όμως την καρδιά μου ακολουθώ
φίλα με, μη σταματάς, πάω όπου με πας.
Jobb lenne, ha nem akarnál tőlem semmit, mert az életünk annyira más,
de mikor rám nézel, egyből oda megyek, ahova csak viszel.
Bár semmi sem tűnik helyesnek, de én a szívemet követem,
csókolj meg, ne állj le, oda megyek, ahova csak viszel.
Την καρδιά μου ακολουθώ κι όπου μας βγάλει,
κι αν χαθώ, χαλάλι είμαι αγύριστο κεφάλι.
Η καρδιά μου εσένα θέλει καμία άλλη
μια ματιά σου καταστροφή φέρνει κι είναι μεγάλη.
Κράτα με κοντά σου, με μάγεψε η ομορφιά σου,
στην αγκαλιά μου χάθηκες και εγώ μες την καρδιά σου
γι' αυτό μη μου ζητάς να μείνω μακρυά σου,
αδύνατον, πάω όπου με πάνε τα φιλιά σου.
A szívemet követem, akárhol is rak ki minket
s ha elveszek, hát annyi, elég önfejű vagyok, mindegy
a szívem, az csak téged akar, senki mást
a pillantásod katasztrófát hordoz, óriást
szorítsd közel magadhoz, elvarázsolt a szépséged
elvesztél a karjaimban, én meg a szívedben
ezért ne kérdd azt, hogy távol maradjak tőled
lehetetlen, oda megyek, ahova a csókjaid visznek.
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές...
Θέλω το μέλλον μου να γίνεις, δίπλα μου να μείνεις.
Για σένα θα 'μαι πάντα εδώ και πάντα να μ' αφήνεις
να σ' αγγίζω. Απ' τ' άρωμα σου θέλω να μεθύσω και να σβήσω,
τους φόβους όλους να μηδενίσω.
Να το ζήσω, τι είναι σίγουρο δεν το γνωρίζω
αλλα γνωρίζω, πως η καρδιά μου λέει να συνεχίσω.
Κι αν σ' αρέσω λίγο, φίλα με, μη σταματάς.
Κλείνω τα μάτια και πηγαίνω όπου με πας.
Szeretném, ha te lennél a jövőm, s mellettem maradnál
én mindig itt leszek érted, csak mindig engedd meg,
hogy megérintselek. Az illatodtól akarok megrészegedni és elalélni
az összes félelmemet semmissé tenni.
Hogy megélhessem a szerelmet, azt sem tudom már, mi biztos
de azt tudom, hogy a szívem azt mondja, folytassam
és ha egy kicsit is tetszek neked, csókolj meg, ne állj meg
becsukom a szemem, és oda megyek, ahova csak viszel.
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές...
Σ' ακολουθώ, μ' ένα φιλί. Όλος ο κόσμος μου είσ' εσύ.
Να μη μετράς τη λογική. Φίλα με... κράτα με, και πάω όπου με πας.
Téged követlek csókommal. Az egész világot te jelented számomra.
Ne a logikád kövesd. Csókolj meg... ölelj meg és oda megyek, ahova csak viszel.
Και τι ζητάω, εσένα αγκαλιά να κρατάω και πάω...
Όπου με πας!
S csak annyit kérek, hogy ölelve tartsalak és megyek...
oda megyek, ahova csak viszel.
Και τι ζητάω, στα μάτια να κοιτάς όταν φιλάω και πάω...
Όπου με πας!
S csak annyit kérek, hogy nézz a szemembe, mikor megcsókollak és megyek...
oda megyek, ahova csak viszel.
Και το ρισκάρω, πανιά ανοίγω μαζί σου σαλπάρω και πάω...
Όπου με πας!
S megkockáztatom, vitorlát bontok, elhajózok veled és megyek...
oda megyek, ahova csak viszel.
Και τι ζητάω, στα μάτια να κοιτάς όταν φιλάω και πάω...
S csak annyit kérek, hogy nézz a szemembe, mikor megcsókollak és megyek...
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές...
Statos: Nagyon Szívesen!
Nem számít Klamp! Hisz e fórumot, éppen e miatt nyitottam anno...
...hogy a kedvenc dalainkat meg is érthessük.
Csupán a fórum színesítése, változatossá tétele miatt kértem, hogy fordítsunk a "STIXOI" legtöbbet nézett 300 előadójának "legsikeresebb" dalaiból..!
Karesz! Azt a... ...én azért csak irigylem a nyelvtudásod
és a kitartásod főleg, nem akarsz véletlen tanítgatni engem is?
Nem lennék hálátlan és nem is kérném ingyen...
Azért én csak igyekszem behozni az elmúlt évek által felhalmozódott Phoebus-féle termést...
Ήταν στη ζωή μου όλα εντάξει μια χαρά
Σ' είχα ξεπεράσει πλέον πέρναγα καλά
Μέχρι που αποφάσισα να πάω για ποτό
Ήπια και θυμήθηκα το πόσο σ' αγαπώ.
Και τότε έσπασα...
Életem eddig rendben volt, s kitűnően ment,
Mivel már túl estem Rajtad, s jól megvoltam Nélküled
Amíg el nem határoztam, most biz', iszom egyet,
S megrészegülve rá nem eszméltem, mennyire szeretlek!
És ekkor összetörtem, minden semmivé lett...
Αρρωστημένα εγώ σε θέλω
Έχω κολλήσει και ναι το παραδέχομαι
Αρρωστημένα εγώ πεθαίνω
Να ζω μακριά σου όχι δεν το δέχομαι
Ha tudnád, mily betegesen akarlak én Téged,
De el kell fogadnom, hogy messze mentél, végleg
Beteg vagyok, úgy érzem, meghalok egészen,
Ki sem bírnám, hogy Tőled távol kelljen élnem!
Ίσως δε περίμενα και αυτό να μου συμβεί
Να σε βλέπω δίπλα μου χωρίς να είσαι εκεί
Ήρθες σα το κλέφτη μες τη σκέψη μου ξανά
Άναψες τα πάντα στο κορμί μου ξαφνικά
Για σένα καίγομαι...
Soha sem hittem volna, hogy egyszer megtörténhet,
Hogy magam mellett lássalak anélkül, hogy ott lennnél velem
Mint egy rabló, gondolataimba törtél, de miket is beszélek?
Lángra gyújtottad a lelkem, a testem, mindezt oly hirtelen...
Bizony, csak Teérted égek!
Ούτε μια λέξη,ούτε μια σκέψη, τίποτα
Ούτε συγνώμη να αλλάξω γνώμη, τίποτα
Φύγε, δε θέλω κι άλλα τόσα ψέματα
Άστο σου λέω! Έπαθα, μα έμαθα
Δε σε μισώ, μα αδιαφορώ
Nincs már több szó, sem újabb gondolat,
Itt már semmi sem változik, jobb, ha elfogadod
Menj, hagyj magamra, nem kell, hogy törd magad,
Menj hát, s bár eddig hazugságok közt éltem, tanultam belőle, láthatod!
S ugyan nem gyűlöllek, de szerelmünkből mára már semmi sem maradt...
Τη ζωή σου να κοιτάξεις
Κι αν σου λείπω μη με ψάξεις
Στο μηδέν δε θα γυρίσω
Τώρα ότι κι αν μου τάξεις
Menj hát, eztán csak önmagadra vigyázz!
S ha mégis hiányolnál, újra... nehogy felkeress!
Nem leszek már az, aki voltam, hanem valaki más,
És már az sem érdekel, mit ígérsz.. Elmehetsz!
Τη ζωή σου να κοιτάξεις
Κι αν σου λείπω μη με ψάξεις
Δεν αξίζουν στην καρδιά μου
Τελειωμένες καταστάσεις
Menj hát, s eztán csak önmagadra vigyázz, éld az életed!
S ha esetleg mégis hiányoznék, többé soha se keress fel engemet!
Mert a szívemben, tudd meg, nincs helye
Olyan kapcsolatoknak, melyeknek már egyszer vége lett...
Ούτε άλλο σφάλμα, ούτε άλλο κλάμα, τίποτα
Ούτε προφάσεις, ούτε αντιδράσεις,τίποτα
Φύγε να ζήσεις ότι ονειρεύτηκες
Να ψάχνεις λύσεις πόσο αργά το σκέφτηκες
Δε σε μισώ, μα αδιαφορώ
Nincs már több hiba, sem egy könny, semmi
Sem újabb esélyek, sem találkozások
Menj hát, s éld az álmod, ha már nem tudtál boldoggá tenni,
Túl későn kerested, hogy mik a megoldások...
És, bár nem gyűlöllek, tudd meg..., köztünk már nem lehet semmi!
Βραδιάζει, χωρίς προοπτική
Το ξέρω πάλι τίποτα πως δεν θα συμβεί
Νυχτώνει, το έργο γνωστό
Σ' ακόμα ένα διέξοδο θα οδηγηθώ
Ismét eljő az este, s tudom, semmi esély
Tudom, ismét nem történik majd semmi
Minden ugyanúgy marad, s közben eljő az éj,
Csak egy újabb halál, szomorú vég... csak ennyi...
Και τι δεν θα 'δινα για να 'σουν εδώ
Να συμπληρώσεις το μεγάλο κενό
Να μ' αγκαλιάζεις για να βγει η βραδιά
Τα ασήμαντα να κάνεις σημαντικά
Mert mit meg nem adnék, csak hogy itt légy velem
Hogy csillapítsd hiányt, amit okozol nekem
Bár magadhoz húznál, s karjaim közt lennél egész éjjel mellettem,
Hogy még azt is beszínezzed majd, ami jelentéktelen...
Βραδιάζει, χωρίς προοπτική
Παρέα μ' ένα τίποτα ξανά ως το πρωί
Νυχτώνει, μα δεν είσαι εδώ
Τα φώτα χαμηλώνουν, τώρα σβήνω κι εγώ
Ismét sötétedik, semmi változás
Sorsom reggelig tartó céltalan kóborlás
Egy újabb éj telik el úgy, hogy nem vagy itt velem,
Lassan minden fény kialszik, s velük én is megszűnök... Teljesen...
Egy friss dal Thanos Petrelis készülő új nagylemezéről.
Ez a nóta valójában a nehéz szüléses kategóriába tartozott, nagyjából két-három hete nyüstöltem
és még mindig csak egy silány változatra futotta... Igazán megérne egy átmódosítást, már ha valakinek van ereje hozzá.
Stratos: Kérésed parancs! Bár e Te verziód sem volt rossz...
Δεν μπορώ να σε δω καθαρά
Εμποδίζει το δάκρυ στα μάτια
Η αγάπη ζητιάνα σκιά
Κι οι όρκοι σπασμένα κατάρτια
Nem tudlak teljesen jól látni, tisztán
A gátló könnyektől, melyek szemeimben égnek
Szerelmünk, mint koldusasszony árnyéka immár,
S összetört árbócok romjai - a régi eskűvések...
Refren: Τελειώσαμε, όλα στον αέρα τα καρφώσαμε
Σαν γυαλί στην παγωνιά θαμπώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Τελειώσαμε, μες στην μοναξιά κατασκηνώσαμε
Κάψαμε, ρημάξαμε, προδώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Hisz végeztünk egymással, szerelmünket a szélnek eresztettük
Mint elhomályosult üveg a fagyban, köddé váltunk, s egymással végeztünk
Vége mindennek köztünk...
Befejeztük egymással, s a nagy magány táborába telepedtünk
Elégettük, romba döntöttük, elárultuk álmainkat, s a szerelmünk,
Mindent befejeztünk, végeztünk...
Δεν μπορώ να σε δω καθαρά
Η βροχή των ματιών δυναμώνει
Το πιστόλι κρατάει η μοναξιά
Σαν φονιάς την αγάπη σκοτώνει
Nem tudlak tisztán látni egészen,
Mert szemeimből erősődve hull könnyeim záporesője
S a magány, revolvert tart kezében,
Mint a gyilkos. Jő, hogy a szerelmet megölje...
Refren: Τελειώσαμε, όλα στον αέρα τα καρφώσαμε
Σαν γυαλί στην παγωνιά θαμπώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Τελειώσαμε, μες στην μοναξιά κατασκηνώσαμε
Κάψαμε, ρημάξαμε, προδώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Hisz végeztünk egymással, szerelmünket a szélnek eresztettük
Mint elhomályosult üveg a fagyban, köddé váltunk, s egymással végeztünk
Vége mindennek köztünk...
Befejeztük egymással, s a nagy magány táborába telepedtünk
Elégettük, romba döntöttük, elárultuk álmainkat, s a szerelmünk,
Mindent befejeztünk, végeztünk...
Σε παρακαλώ μην είσαι σαν μικρό παιδί
η αγάπη δεν αντέχει στη πολύ τριβή
έλεγα κι εγώ να πάμε ως τον ουρανό
μα ήταν λάθος κάτι τέτοιο να σου το ζητώ
Kérlek, ne viselkedj úgy, akár egy kisgyermek,
Tudod, nem tűri el a sok súrlódást minden szerelem
Magam is hittem, hogy eljuthatok a mennyekig Véled,
De úgy tűnik, hiba volt ilyesmit: Tőled kérnem...
Refren: Τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
έχω φάει τη ζωή μου με έρωτες μικρούς
και φοβάμαι ότι θα σαι ένας απ'αυτους
τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
Elmondom mi bánt, hallgasd meg, ha akarod
Örök életemben kerestem az apró, futó kalandot
És félek, e sok közül Te is csak egy leszel,
Elmondom ami bánt, s gondold át, mit teszel...
Σε παρακαλώ μην είσαι σαν μικρό παιδί
σαν μαγνήτης θα κολλήσω στη καταστροφή
ήθελα πολύ να είμαι το άλλο σου μισό
μα ήταν λάθος κάτι τέτοιο να σου το ζητώ
Kérlek, ne viselkedj úgy, akár egy kisgyerek,
Mint a mágnes, úgy vonzom magamhoz a végzetet,
Tudod, oly szívesen lettem volna a "Másik Feled",
De talán, hiba volt hozzád kötni efféle képzetet...
Refren: Τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
έχω φάει τη ζωή μου με έρωτες μικρούς
και φοβάμαι ότι θα σαι ένας απ'αυτους
τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
Elmondom mi bánt, hallgasd meg, ha akarod
Örök életemben kerestem az apró, futó kalandot
És félek, e sok közül Te is csak egy leszel,
Elmondom ami bánt, s gondold át, mit teszel...
Νιώθω την ανάγκη να χαθώ
ψέματα σου λέω σ'αγαπω...
Szükségét érzem, s a legjobb, ha végleg elveszek...
Folyton hazudοzom neked - ám, Szeretlek!
Refren: Τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
έχω φάει τη ζωή μου με έρωτες μικρούς
και φοβάμαι ότι θα σαι ένας απ'αυτους
τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
Elmondom mi bánt, hallgasd meg, ha akarod
Örök életemben kerestem az apró, futó kalandot
És félek, e sok közül Te is csak egy leszel,
Elmondom ami bánt, s gondold át, mit teszel...
Τ' ανάποδα του κόσμου ισιώνω νοερά
Προσθέσεις κι αφαιρέσεις για λίγα και καλά
Εσύ στην κόλαση σου εκεί να κοιμηθείς
Επιστροφές δεν έχει, μην το διανοηθείς
Úgy vélem, én mindent jól csinálok, a világ a rossz, a hibás,
De azért akad néhány dolog, mi mégis helyénvaló
Most még nyugodtan alszol, de bár tudnád, hogy miféle pokol vár Rád..., ez nem lehet vitás,
Ne próbálj meggyőzni, hogy visszajöjjek Hozzád..., értelmetlen, mind csak elcsépelt szó!
Για σένα απόψε δεν είμαι σπίτι, απουσιάζω
Με μένα πίνω και μένα έχω να κουβεντιάζω
Πως δεν μου λείπεις, τον εαυτό μου παραμυθιάζω
Απουσιάζω, απουσιάζω, απουσιάζω
Hisz ma éjjel nem leszek otthon, felejts hát el, kérlek!
Egyedül iszom eztán, s magammal beszélek
Lassan elhiszem, hogy nincs Rád szükségem..., de tényleg!
Így hát, csak annyit kérnék: felejts el, de végleg!
Αλλού το όνειρό μου, το θαύμα μου αλλού
Τη φυλακή σου είδα σαν πόρτα τ' ουρανού
Εκεί που ζουν τα λίγα για πάντα να κρυφτείς
Κι αν με νοσταλγήσεις μην ψάξεις να με βρεις
Álmaim széthulltak, már csodát sem remélek,
Saját börtönödbe zárva élsz majd eztán, esküszöm az égre
Rejtőzz el nyugodtan, de nekem mennem kell..., hisz vár a nagybetűs Élet,
S ha mégis hiányoznék..., nehogy keresni kezdj, inkább felejts el, s fogadd el, hogy vége!
Πόσο πολύ σ' αγάπησα / Hogy mennyire szerettelek...
Σ' έχω χάσει, μ' έχεις προδώσει
Κι απ' το μυαλό μου να σε βγάλω δεν μπορώ
Μ' έχεις ξεχάσει, μ' έχεις αφήσει
Σε ένα ψέμα για να ζω
Ό,τι κι αν κάνω σε σένα γυρίζω
Μιλάω μαζί σου σαν να είσαι εδώ
Ξέρω πως πια αλλού ανήκεις μα
Εγώ δεν έπαψα στιγμή να σ' αγαπώ
Elveszítettelek, hisz elárultál engemet
De mégsem tudom feledni a közös emlékeket
Tán el is feledtél, de azért megengedted
Hogy nyilvánvaló hazugságok közt éljek Veled, Neked
Mondd, mit is tehetnék, hogy Hozzád visszatérhessek?
Hozzád szólok ugyan, de Te már nem értheted
Tudom, már máshoz tartozol, de azt soha el ne feledd,
Egy percig sem volt kérdés, hogy Téged szeresselek...
Πόσο πολύ σ' αγάπησα
Μακάρι να 'χες μάθει
Πόσο πολύ με πόνεσες
Κανείς δεν θα σου πει
Oh, hogy mennyire imádtalak
Azt kívánom..., bár valahogyan tudathatnám Veled
De, hogy mennyire megsértettek az Általad kimondott szavak,
A világon senki sem mondhatja el Neked...
Σαν δολοφόνος μανιακός
Όλο σε σένανε γυρίζω
Μα τη σκανδάλη όταν πατώ
Μ' αγάπη πλημμυρίζω
Akár a gyilkos, mely áldozatát várja,
Hozzád lopva, titkon, mindig visszajárok
S mikor majd célba vesz a gyilkos fegyver tárja,
Abban csak a szerelem töltetét találod...
Όταν σε βλέπω ξαφνικά
Κάνω πως δε σε ξέρω
Συντρίμμια γίνομαι ξανά
Και μέσα μου υποφέρω
S mikor hirtelen meglátlak, ígérhetem Neked,
Úgy teszek majd, mintha nem is ismernélek
De magamban újra darabokra esek,
S átadom magamat a gyötrő szenvedésnek...
Στο άδειο σπίτι μόνη γυρίζω
Πόσο με πνίγει πάλι η σιωπή
Μου έχεις κι ό,τι κι αν κάνω
Ξέρω πως θα 'σαι μακριά μου πια εσύ
Visszatérek ismét a kietlen, üres házba,
Hol a fullasztó némaság úgy hat, akár egy gyorsan ölő méreg...
Még itt is velem vagy, most hát mit csináljak?
De tudom, hogy máshol jársz, s én elveszítlek..., végleg...
Στο τασάκι το μικρό
Το τσιγάρο το στριφτό
Κι ο διπλός σου ο καφές
Εσένα περιμένουνε από χτες
Δεν ζητώ να ξανάρθεις
Ούτε να απολογηθείς
Αν βαρέθηκες εδώ
Καρδιά μου στο καλό
A kicsiny hamutartóban
Az elnyomott cigaretta
S a kávé, két cukorral
Rád vár tegnap óta...
Nem kérem Tőled, hogy hozzám visszatérj,
Sem arra, hogy mentegetőzz, s arról beszélj, miért tetted ezt velem...
Ha már nincs mit mondanod, s végleg megelégeltél,
Hát viszlát, vigyázz magadra, Kedvesem!
Εγώ να ξέρεις αν σε χάσω
Δεν θα ‘χω τίποτα να χάσω
Δεν θα ‘χω ανάγκη να σε δω
Γιατί ποτέ δεν ήσουνα εδώ
De azt még tudnod kell, ha Téged elveszítelek,
Nem lesz az nékem túl nagy veszteség
Nem érzem szükségét, hogy újra lássalak Tégedet,
Mert ha ezt meg tudtad tenni, úgy tűnik, soha sem szerettél...
Εγώ να ξέρεις αν σε χάσω
Δεν θα ‘χω τίποτα να χάσω
Mα θα το ήθελα πολύ
Να ζούσαμε μαζί για μια ζωή
De azt tudnod kell, hogyha elveszítelek,
Nem történik semmi, megy minden tovább
De tudnod kell azt is, hogy nem akartam, csak - elmondhatom Neked,
Együtt lenni Veled egy életen át...
Τρεις η ώρα και μισή
Πάλι δεν θα ρθεις εσύ
Και νομίζεις πως εγώ
Στους δρόμους θα γυρίζω να σε βρω
Most fél három van,
S Te nem jöttél el, újra...
Valahol máshol, tán azt gondoltad,
Hogy én az utcákon kóborlok, Tégedet kutatva
Δεν μπορείς να φανταστείς
Πόσο θα με χρειαστείς
Θα με ψάχνεις σαν τρελός
Χαμένος εντελώς
De azt nem képzelted el soha, nem is gondolnád,
Hogy egy napon mennyire szükséged lesz rám
Őrült módjára majd utánam kutatsz tán,
De akkorra már számomra régesrég meghaltál...
Απόψε που χωρίζουμε
Κρύφτηκε το φεγγάρι
Στα δύο με κόβει ο έρωτας
Οποία στιγμή γουστάρει
Φύγε λοιπών, τι με κοιτάς
Πήγαινε όπου θες να πας
Να είσαι εδώ δεν ωφελεί
Αφού δε μ' αγαπάς
Ma éjjel - most, hogy szakítunk, mi ketten,
A Hold sem világít - elbújt, fényét rejtve
A Szerelem bármikor megölhet, ketté vághat engem,
Amikor csak kedve tartja, hogy szívem összetörje
Hát akkor menj, reám még miért nézel?
Menj csak, ahová akarsz, ne törődjél vélem!
Semmi értelme, hogy még itt légy,
Hisz már úgy sem szeretsz... - érzem...!
O χωρισμός σου θάνατος
Κι ένας καημός αθάνατος
Να ξεχαστώ δεν γίνεται όσο κι αν πίνω
Ο χωρισμός σου θάνατος
Κι ένας καημός αθάνατος
Φύγε λοιπόν αφού το θες, εγώ θα μείνω
Φύγε λοιπών και μη ρωτάς τι θ' απογίνω
A Véled való szakítás, egyenlő a halállal,
Elpusztíthatatlan bánattal, örök vágyakozással
Feledni sem bírlak, sem itallal, sem mással...
Szakításunk számomra, egyenlő a halállal!
Vágy, és bánat mindörökké; tudom, mindhiába
Menj hát, ha így akarod, én itt maradok, hátha...
Ne kérdezd: Mi lesz vélem? - Te küldtél halálba...!
Απόψε που χωρίζουμε
Άδειασε η ζωή μου
Πως θα 'θελα να σου 'δείχνα
Την περιφρόνηση μου
Φύγε λοιπών, τι με κοιτάς
Πήγαινε όπου θες να πας
Να είσαι εδώ δεν ωφελεί
Αφού δε μ' αγαπάς
Ezen az éjjelen, hogy eldöntöttük: vége,
Életem sivár, kietlen síksággá változott
Bár úgy tehetnék, mintha semmi sem történne,
Így sem érted a megaláztatásom, s a bánatot...
Menj csak, nyugodt szívvel..., de mért nézel még reám?
Menj csak, mindegy hová, csak jó messze innen
Semmi értelme annak, hogy tovább itt maradjál,
Ha már nem is szeretsz..., s hozzád közöm sincsen...
Hisz e fórumot, éppen e miatt nyitottam anno...
