Στίχοι / Ποίηση: Κώστας Καρυωτάκη από τα "Νηπενθή" (1921)
Μουσική: Λένα Πλάτωνος
"Καρυωτάκης- 13 Τραγούδια" (1982)
1. Σαββίνα Γιαννάτου
Το φεγγαράκι απόψε στο γιαλό
θα πέσει, ένα βαρύ μαργαριτάρι.
Κι απάνω μου θα παίζει το τρελό
τρελό φεγγάρι.
Όλο θα σπάει το κύμα ρουμπινί
στα πόδια μου σκορπίζοντας αστέρια.
Οι παλάμες μου θα `χουνε γενεί
δυο περιστέρια·
Θ’ ανέβουν ασημένια δυο πουλιά
με φεγγάρι δυο κούπες θα γεμίσουν,
με φεγγάρι τους ώμους, τα μαλλιά
θα μου ραντίζουν.
Το πέλαγο χρυσάφι αναλυτό.
Θα βάλω τ’ όνειρό μου σε καΐκι
ν’ αρμενίσει. Διαμάντι θα πατώ
λαμπρό χαλίκι.
Το γύρω φως ως θαν τη διαπερνά,
η καρδιά μου βαρύ μαργαριτάρι.
Και θα γελώ. Και θε να κλαίω... Και να,
να το φεγγάρι!
δίχως να ξέρω που με πας και δίχως να γυρίσω!
----------------
The little moon tonight
Lyrics: Kostas Karuotakis
Music: Lena Platonos
First version: Savvina Giannatou
The little moon tonight upon the strand
will fall, a heavy pearl.
And over me will play the mad
mad moonlight.
Continuously will break the ruby wave
at my feet shattering the stars.
My palms will have become
two pigeons;
They’ll rise -- two silver birds-
with moonlight – two cups – will fill,
with moonlight the hair will sprinkle
my shoulders.
The ocean molten gold.
I’ll put my dream in a boat
to sail. I’ll step on diamond
shiny gravel.
The light around when it’ll pierce it,
my heart heavy pearl.
And I’ll laugh. And I’ll cry… And there,
there is the moon![youtube][/youtube]
Όταν κατέβουμε τη σκάλα, τι θα πούμε
στους ίσκιους που θα μας υποδεχτούνε,
αυστηροί γνώριμοι, αόριστοι φίλοι,
μ`ένα χαμόγελο στ`ανύπαρκτά τους χείλη;
Τουλάχιστον δω πέρα είμαστε μόνοι,
περνάει η μέρα μας, η άλλη ξημερώνει
και μες στα μάτια μας διατηρούμε ακόμα
κάτι που δίνει στα πράγματα χρώμα.
Άλλα εκεί κάτου τι να πούμε, πού να πάμε;
Αναγκαστικά ένας τον άλλον θα κοιτάμε,
με κομμένα τα χέρια στους αγκώνες,
ασάλευτοι σαν πρόσωπα σε εικόνες.
Αν έρθει κανείς την πλάκα μας να χτυπήσει,
θα φαντάζεται πως έχουμε ζήσει.
Αν πάρει ένα τριαντάφυλλο ή αφήσει χάμου,
το τριαντάφυλλο θα`ναι της άμμου.
Κι αν ποτέ στα νύχια μας ανασηκωθούμε,
τις βίλες του Posilipo θα ιδούμε,
Κύριε, Κύριε και το τερραίν του Παραδείσου
όπου θα παίζουν cricket οι οπαδοί Σου.
------------------
When we go down
Lyrics: Kostas Karuotakis
Music: Maria Voumvaki
First version: Maria Voumvaki
When we go down the stairs, what are we going to say
to our shadows that will welcome us
strict acquaintances, vague friends,
with a smile to their non-existent lips?
At least we are alone over here,
our day goes by, another dawn
and inside our eyes we still reserve
something that gives things colour.
But down there what are we going to say, where do we go?
Necessarily we will look one another,
with hands cut up to the elbows,
unmoving like faces in pictures
If somebody comes our grave to knock,
he would imagine how we lived.
if he takes a rose or leave it down,
the rose would belong to the sand.
and if we ever stand up to our nails
we will see the villas of posilipo
Lord, Lord and the tarren of Para
Θέλω να φύγω πια από δω, θέλω να φύγω πέρα,
σε κάποιο τόπο αγνώριστο και νέο,
θέλω να γίνω μια χρυσή σκόνη μες στον αιθέρα,
απλό στοιχείο, ελεύθερο, γενναίο.
Σαν όνειρο να φαίνονται απαλό και να μιλούνε
έως την ψυχή τα πράγματα του κόσμου,
ωραία να ‘ναι τα πρόσωπα και να χαμογελούνε,
ωραίος ακόμη ο ίδιος ο εαυτός μου.
Σκοτάδι τόσο εκεί μπορεί να μην υπάρχει, θεέ μου,
στη νύχτα, στην απόγνωση των τόπων,
στο φοβερό στερέωμα, στην ωρυγή του ανέμου,
στα βλέμματα, στα λόγια των ανθρώπων.
Να μην υπάρχει τίποτε, τίποτε πια, μα λίγη
χαρά και ικανοποίησις να μένει,
κι όλοι να λένε τάχα πως έχουν για πάντα φύγει,
όλοι πως είναι τάχα πεθαμένοι.
----------------- Google fordítás ----------------------
El akarok menni innen messzire, el akarok menni
valami ismeretlen és új helyre
Aranypor akarok lenni az éterben
egyszerű elem, szabad, bátor
Álomnak látszani, lágyan és beszélni
amíg a lélek el nem éri e világ dolgát,
az arcok szépek és mosolygósak legyenek
és még magam is szép legyek!
Lehet, hogy nincs ott ekkora sötétség, Istenem
az éjszakában, a helyek kétségbeesésében
a csodálatos empireban, a szél üvöltésében
az emberek tekintetében és szavaiban
Ne legyen ott semmi, semmi
de egy kis boldogság és elégedettség,
és mindenki azt mondja, hogy talán örökre elment
mintha mindenki meghalna.
--------------
I want to leave at any time
Lyrics: Kostas Karuotakis
Music: Thanasis Gkaifullias
First version: Thanasis Gkaifullias
I want to leave far away from here at any time,I want to go away
to a place unknown and new
I want to become a golden dust within the ether
a simple element,free,brave
To appear like a dream,soft and talk
until the soul the matters of this world,
the faces to be beautiful and smiling
even myself to be beautiful
There might be not such darkness there,God
in the night,in the desperation of places
in the wonderous empyrean,in the howl of the wind
in the people's gazes and words
To be there nothing,nothing at all
but a little happiness and satisfaction
,and everyone to say that they might be forever gone
that everyone might be dead.
Έχει πια δύσει ο ήλιος του χειμώνα,
και γρήγορα, σα θέατρο, σκοτεινιάζει,
ή σα να πέφτει πέπλο σε μια εικόνα.
Άλλο δε βρίσκει ο άνεμος, ταράζει
μόνο τ’ αγκάθια στην πεδιάδα όλη,
μόνο κάποιο χαρτί σ’ όλη τη φύση.
A téli nap már lenyugodott,
és gyorsan besötétedik, mint egy színház,
vagy mint egy képre hulló fátyol.
A szél nem talál mást, felkavar
csak a tövis az egész síkságon,
csak egy kis papír az egész természetben.
Mα το χαριτωμένο περιβόλι
αίμα και δάκρυα το `χουνε ποτίσει.
Aδιάκοπα τα δέντρα ξεκινούνε,
κι οι πέτρινοι σταυροί σκίζουν σα χέρια
τον ουρανό που σύννεφα περνούνε,
τον ουρανό που είναι χωρίς αστέρια.
Ám, az aranyos gyümölcsöst
vérrel és könnyekkel öntözték.
Néha, elindulnak a fák,
és a kőkeresztek úgy tépnek szét, mint a kezei
az égnek, amerre a felhők elhaladnak,
a csillagok nélküli égboltot.
Ωραίο, φριχτό και απέριττο τοπίον!
Eλαιογραφία μεγάλου διδασκάλου.
Aλλά του λείπει μια σειρά ερειπίων
κι η επίσημος αγχόνη του Παγκάλου.
Szép, borzalmas és felesleges táj!
Olajfestmény egy nagyszerű tanártól.
De hiányzik belőle egy sor rom
és Pangalosz hivatalos akasztófája.
Κι αν έσβησε σαν ίσκιος τ’ όνειρό μου,
κι αν έχασα για πάντα τη χαρά,
κι αν σέρνομαι στ’ ακάθαρτα του δρόμου,
πουλάκι με σπασμένα τα φτερά
És ha szerte is foszlott, mint az árnyék az álmom,
és ha örökre el is veszettem a boldogságom,
és ha csúszkálok is az utca piszkában,
törött szárnyú kicsiny kismadárka
Κι αν έχει, πριν ανοίξει, το λουλούδι
στον κήπο της καρδιάς μου μαραθεί,
το λεύτερο που εσκέφτηκα τραγούδι
κι αν ξέρω πως ποτέ δε θα ειπωθεί
És ha - mielőtt kinyílt volna -, a virág
A szívem kertjében elsorvadna,
És ha a szabad dalt, amit kigondoltam
még ha tudom is, hogy soha nem fog elhangzani
Κι αν έθαψα την ίδια τη ζωή μου
βαθιά μέσα στον πόνο που πονώ
καθάρια πως ταράζεται η ψυχή μου
σα βλέπω το μεγάλο ουρανό,
És ha el is temettem már a saját életemet
mélyen a fájdalmamban, amelyet érzek
kristálytisztán, hogy mennyire háborog a lelkem,
amint meglátnom a hatalmas eget
Η θάλασσα σαν έρχεται μεγάλη,
και ογραίνοντας την άμμο το πρωί,
μου λέει για κάποιο γνώριμο ακρογιάλι,
μου λέει για κάποια που `ζησα ζωή!
A tenger, amint hatalmasan közeleg,
és a homokot nedvesebbé teszi reggel,
beszél hozzám valamelyik ismert tengerpartról,
és mesél, valami olyan életről, amit már megéltem!
-------------------
Even if my dream faded away Lyrics: Kostas Karuotakis
Music: Loukas Thanou
First version: Nikos Xulouris
Other versions:
Chainides
Even if my dream faded away like a shadow,
even if I lost happiness forever,
even if I'm crawling through the filth of the street,
Little bird with broken wings
Even if the flower in my heart's garden
has been withered before blooming,
the free song I came up with
even if I know it will never be sung
Even if I buried my own life
deep inside the pain I have dear
how my soul's clearly agitated
when I look at the big sky
The sea as it comes huge,
and wets the sand in the morning,
tells me about a familiar seashore,
tells me about a life I once led!
Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά,
τρελλά πηδάει κει πέρα,
χαρούμενος που εδούλευε
τον μπρούτζον όλη μέρα
και που 'χει τη γυναίκα του
κτήμα του και βασίλειο,
μπρούτζινος γύφτος τραλαλά
δίνει κλωτσά στον ήλιο.
Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά,
τρελλά πηδάει κει πέρα,
χαρούμενος που εδούλευε
τον μπρούτζον όλη μέρα
και που 'χει τη γυναίκα του
κτήμα του και βασίλειο.
Μπρούτζινος γύφτος τραλαλά,
τρελλά πηδάει κει πέρα,
χαρούμενος που εδούλευε
τον μπρούτζον όλη μέρα.
--------Google fordítás --------------
Bronzbőrű cigány trallala,
őrülten ugrik oda,
örülve, hogy dolgozott
a bronzosító egész nap
és hol van a felesége
birtoka és királysága,
bronzbőrű cigány tralala
felrúgja a napot.
Bronz bőrű cigány trallala,
őrülten ugrik oda,
örülve, hogy dolgozott
a bronzosító egész nap
és hol van a felesége
birtoka és királysága.
Bronzbőrű cigány trallala,
őrülten ugrik oda,
örült, hogy dolgozott
a bronzosító egész nap.
Έχει στον κήπο μου μια αμυγδαλιά φυτρώσει
κι ειν’έτσι τρυφερή που μόλις ανασαίνει.
Μα η κάθε μέρα, η κάθε αυγή τηνε μαραίνει
και τη χαρά του ανθού της δε θα μου δώσει.
A kertemben kihajtott egy mandulafa
és olyan gyengéd, hogy alig kap levegőt.
De minden nap, minden hajnal elsorvad
és nem adja nekem virága örömét.
Κι αλίμονό μου, εγώ της έχω αγάπη τόση! ...
Κάθε πρωί κοντά της πάω και γονατίζω
και με νερό και με δάκρυα την ποτίζω
τη μυγδαλιά πού `χει στον κήπο μου φυτρώσει.
És sajnos nagyon szeretem őt! ...
Minden reggel odamegyek hozzá és letérdelek
és vízzel és könnyekkel öntözöm
a mandulafa, ami a kertemben nőtt.
Αχ, της ζωούλας της το ψέμα θα τελειώσει.
Όσα δεν έχουν πέσει θα της πέσουν φύλλα,
και τα κλαράκια της θε ν’απομείνουν ξύλα.
Την άνοιξη του ανθού της δε θα μου δώσει.
Ó, az ő kis állata hazugsága véget ér.
Ami nem esett, az lehull a levelére,
és az ágai fa maradnak.
Nem adja nekem virága tavaszát.
Κι όμως εγώ ο φτωχός της είχ’αγάπη τόση!...
Pedig én, szegény ember, annyira szerettem őt!...
--------------------
Almond tree
Lyrics: Kostas Karuotakis
Music: Kostas Agas
First version: Panagiotis Karadimitris
It has sprouted in my garden an almond tree
and thus it’s tender that it barely breaths.
But each day, each dawn withers it
and it won’t give me the pleasure of its flower.
And alas! I have so much love for it!…
Every morning I go close to it and I kneel
and with water and tears I water it
the almond tree that it has sprouted in my garden.
Oh, the lie of its life will end.
All the leaves that haven’t fallen, they’ll fall down soon,
and its branches will remain bare woods.
It won’t give me the spring of its flower.
Φίλε, η καρδιά μου τώρα σα να γέρασε
Τελειώσε η ζωή μου της Αθήνας,
Που όμοια γλυκά και με το γλέντι επέρασε,
Και με την πίκρα κάποτε της πείνας.
Barátom, a szívem most mintha megöregedett volna!
Az athéni életemnek vége,
Ami olyan édesen, és mulatozással telt,
És olykor az éhség keserűségével.
Δε θα 'ρθω πια στον τόπο που πατρίδα μου
Τον έδωκε το γιόρτασμα της νιότης
Παρά περαστικός με την ελπίδα μου,
Με τ' όνειρο που εσβήστει, ταξιδιώτης.
Nem jövök már többé a helyre mely a hazám
Ezt adta a fiatalság ünnepe
Egy múló a reményemmel,
Az álommal, mely az utazások során, elhalványult.
Προσκυνητής θα πάω κατά το σπίτι σου
Και θα μου πουν δεν ξέρουνε τι εγίνεις.
Μ' άλλον μαζί θα ειδώ την Αφροδίτη σου
Κι άλλοι το σπίτι θα 'χουν της Ειρήνης.
Mint zarándok, megyek a házadhoz
És azt fogják mondani, hogy nem tudják, mivé lettél.
Valaki mással fogom a Afroditédet látni
És másoké lesz Irini háza.
Θα πάω προς στην ταβέρνα, το Σαμιώτικο
Που επίναμε για να ξαναζητήσω.
Θα λείπεις, το κρασί τους θα ΄ναι αλλιώτικο,
Όμως εγώ θα πιω και θα μεθύσω.
Egyenesen a tavernáoz megyek - ahol a Szamoszi
bort ittunk -,, hogy újra kérhessek belőle
Hiányozni fogsz, és a boruk is más lesz,
De én inni fogok, és majd jól berúgok.
Θ΄ανέβω τραγουδώντας και τρεκλίζοντας
Στο Ζάππειο που ετραβούσαμεν αντάμα,
Τριγύρω θα ΄ναι ωραία, πλατύς ορίζοντας
Και θα ΄ναι το τραγούδι μου σαν κλάμα.
Énekelve és tántorogva fogok felmenni
Zappeionba, ahová - mint régen - együtt jutottunk fel,
Szép lesz körös-körül, a széles horizont
És a dalom olyan lesz, mint egy sírás.
------------------------
To An Old Fellow-University Student
Friend, my heart has grown so old
Now that my life in Athens is over,
The same life, sweet, as when we partied,
And bitter, as when we starved.
It won't be a homecoming, like it was in this place
In the celebrations of youth,
But rather I'll be a visitor accompanying my hope,
A traveller with a dream that faded away.
I'll stand like a pilgrim outside your house,
And they'll tell me they know not where you've gone.
Another man will accompany your Aphrodite,
And strangers will now live in Irene's house.
I'll go to the tavern where we used
To drink, and I'll ask for Samian wine,
It will taste different, as you won't be there,
But I'll drink it anyway to get drunk.
I'll go towards the Zappeion singing,
Staggering, just as we used to do together;
The plaza will be beautiful, the horizon broad,
But my song will be like a dirge.
Αχ, όλα έπρεπε να 'ρθουν καθώς ήρθαν!
Οι ελπίδες και τα ρόδα να μαδήσουν.
Βαρκούλες να μου φύγουνε τα χρόνια,
να φύγουνε, να σβήσουν.
Óh, mindennek el kellett volna jönnie, és el is jöttek!
Hogy a remények és a kerekek megtépázódjanak.
Csónakok vigyék el az éveimet,
Hogy menjenek el, tűnjenek el!
'Ετσι, όπως εχωρίζαμε τα βράδια,
για πάντα να χαθούνε τόσοι φίλοι.
Τον τόπο που μεγάλωνα παιδάκι
ν' αφήσω κάποιο δείλι.
Így, ahogy megkülönböztettük az estéket,
Hogy örökre elvesszen megannyi barát.
A helyen, ahol gyerekként felnőttem
s ott hagyjak, némi gyávaságot.
Τα ωραία κι απλά κορίτσια - ω, αγαπούλες! -
η ζωή να μου τα πάρει, χορού γύρος.
Ακόμη ο πόνος, άλλοτε που ευώδα,
να με βαραίνει στείρος.
A szép és egyszerű lányok - Óh, édeseim! -
Az élet vegye el tőlem, egy fordulóra.
Még a fájdalom, ami néha illatos,
Hogy nekem megnehezítse meddőséget.
Όλα έπρεπε να γίνουν. Μόνο η νύχτα
δεν έπρεπε γλυκιά έτσι τώρα να 'ναι,
να παίζουνε τ' αστέρια εκεί σαν μάτια
και σα να μου γελάνε.
Mindennek meg kellett történnie. Csak az éjszakának
nem szabadna annyira édesnek lennie most,
hogy a csillagok ott úgy játsszanak, mint a szemek,
amik mintha reám nevetnének.
Εχθές στο τσίρκο εχόρεψε κάποια μικρή χορεύτρια,
ωραία, μες στην τζεργκέρζικη, πολεμική στολή της,
κι όλοι με λάγνα, λαμπερά την εκοιτούσαν μάτια,
κι όλοι με κρύφια επιθυμιά ποθούσαν το φιλί της.
Tegnap a cirkuszban egy kis balerina táncolt szépen
a kacér és harcias, igen provokatív öltözékében,
és mind kéjsóváran nézték, csillogó szemmel, bambán,
és mindenki titkolt vággyal szomjazott a csókja után.
Χορεύοντας τραγούδαγε κάποιο γλυκό τραγούδι,
σε ξένη γλώσσα, που έλεγε για μακρινές πατρίδες,
για δέντρα, για ψηλά βουνά, για βρύσες κρουσταλλένιες,
και για Αμαζόνων πόλεμους, για θρύλους, για ηρωίδες.
Miközben táncolt, egy édes éneket dalolt,
idegen nyelven, ami távoli országokról, s hazáról szólt,
fákról, magas hegyekről, kristálytiszta vizű forrásokról,
és Amazon háborúkról, legendákról, hős asszonyokról.
Και χόρευε με ρυθμικές κι ανάλαφρες κινήσεις,
σαν το λουλούδι ετάνιζε τη λυγερή της μέση,
ορθώνοντας τα δάχτυλα, ύψωνε το κορμί της,
κι ύστερα πάλι ελύγιζε, σαν να ’θελε να πέσει.
És úgy táncolt, ritmikus mozgással, könnyeden
mint virágszál, úgy ingatta hajlékony derekát, kecsesen
aztán lábujjhegyre állva, nyújtotta testét magasra,
s megint összehúzta magát, mintha elesni akarna.
Και το τραγούδι ετέλειωσε, κι έπαψε τον χορό της,
όμως κανείς δεν τόλμησε τα χέρια να χτυπήσει,
όλοι άφωνοι κοιτάζανε τα κόκκινά της χείλη,
όπου θριάμβου πρόσκαιρου χαμόγελο είχε ανθίσει.
És a dalnak vége lett, s a táncát abbahagyta,
de senki sem merte összeütni két kezét a tapsra,
Mindenki néma döbbenettel vörös ajkait bámulta,
hol diadalmas, múló virágot bontott a mosolya.
Μα τη στιγμή που αλάλαξαν απ’ τη συγκίνησή τους,
σαν όλους κάποια μυστική φωνή να τους οδηγεί,
η όμορφη χορεύτρια, με τα βαμμένα χείλη,
κάνοντας μιαν απότομη στροφή είχε πια φύγει.
De amikor az ujjongás kitört belőlük meghatódottan,
mintha mindenkit valami titokzatos hang vezetne elragadtatottan,
a gyönyörű balerina, a festett ajkaival, rúzsosan
hirtelen pördült egyet, s aztán el is tűnt: nyomban!
----------------------------------
La piccola ballerina
Lyrics: Nikos Kavvadias
Musica: Charis Papadopoulos
Prima esecuzione: Vasilis Lekkas
Ieri al circo ha danzato una piccola ballerina
bella, nel suo costume civettuolo e provocante,
e tutti la guardavano con occhi cupidi e luccicanti
e tutti in cuor loro desideravano di averne il bacio.
Cantava danzando una canzone dolce
in una lingua straniera, che diceva di patrie lontane,
di alberi, di alte montagne, di sorgenti cristalline,
e di guerre di Amazzoni, di saghe e di eroine.
E danzava con movenze ritmiche e leggere
come un fiore oscillava la sua flessuosa vita,
distendendo le dita, sollevava il suo corpo
per tornare a piegarlo, come volesse cadere.
E finì la canzone e cessò la danza,
ma nessuno ebbe ardire di battere le mani,
tutti muti guardavano le sue labbra rosse,
dove un sorriso di trionfo fugace era fiorito.
Ma nell'istante in cui eruppero in grida d'emozione,
quasi li guidasse tutti una voce misteriosa,
la bella danzatrice dalle labbra pitturate,
ruotando all'improvviso se ne era ormai fuggita.
Άδεια θρανία, στην επαρχία που σε ματώνει
Η ιστορία, ένα κοντάρι σ' ένα μπαλκόνι
Σκούρες οθόνες στα καφενεία με τις ειδήσεις
Θέλεις να τρέξεις, θέλεις να παίξεις, να αγαπήσεις
Megüresedett, kopott asztalok, de mégis ez az a vidék, miért véredet adnád
Mint balkonpillér, a múlt színei, mik még egyben tartják
A kávéházak képernyőin csak a nyomasztó, sötét hírek
Futnál, lennél újra gyermek, vagy csak visszaidéznél egy mámor-ittas, rég elveszett, szerelmes emléket...
Ένα ραδιόφωνο στο μαξιλάρι, ξυπνάει το σώμα
Ο Μητροπάνος με τις «κουρτίνες» σε κάνει λιώμα
Πέντε χαράματα δε λέει να φύγει απ' το μυαλό σου
Κλείνεις τα μάτια, είσαι επιτέλους ο εαυτός σου
A párnád alá rejtett rádióban szóló muzsika újra ébreszt,
Mitropanos hangja még mindig könnyhullásra késztet
A reggel, az öt óra hiába, ha nem tudod elűzni az álmot
Szemeid bezárva döbbensz rá: végül mégis egymagad lettél..., Őt már mindhiába várod...
Κραυγές απ' το σκυλάδικο
Η νύχτα ένα τρελάδικο
Ουρλιάζουν τα ηχεία
Μέσα στο πανδαιμόνιο
Σε κυνηγάει τ' όνειρο
Ελλάδα-επαρχία
A Bouzouki hangja ismét csak Téged hív, Utánad kiált
Erre még mindig a megszokott őrület jellemez minden éjszakát
A hangszórókból szálló dalok mindent felkavarnak
A tömeg részévé válsz, hiába nem akartad
Itt az álmok mind csak Tégedet kergetnek,
Görögország! Bár tudnád, mennyire szeretlek...
Μια εφηβεία, στην επαρχία, τσαλακωμένη
Και μια παιδεία, που σου κουνιέται βαριεστημένη
Ανοίγεις μπύρες, στο πανηγύρι που δε σου πάει
Τα ξαναρίχνεις στην παντρεμένη, που σου τη σπάει
Bár nem volt gyermekkorunk, mégis itt nőttünk fel
A sokszor unalomig hallott szavaktól már elegünk volt teljesen
A partykon, hová meg sem hívtak, mégis iszol, hogy feledd
A nőt, ki azóta már férjhez is ment, hogy így törjön össze Tégedet...
Μπαίνεις στο Ίντερνετ, για να ξεφύγεις, να ταξιδέψεις
Θέλεις το σώμα σου και την ψυχή σου, να τα ξοδέψεις
Κι ένα κανάλι να χαριεντίζεται μ' ένα Νομάρχη
Πόσο κοντά μου νιώθω την «Πρέβεζα» του Καρυωτάκη
Ám fordult a kocka, a világháló megjelent, már menekülhetsz, utazhatsz, vagy csinálhatod, amit szeretsz
De Te mégis - mint eddig - reá pazarlod tested és lelkedet
Ám a kép ismét vált - a műsorvezető játékosan kacsint,
S én már-már túl közel érzem magamhoz a "Preveza"-t és "Kariotakis"-t...
Να μ' αφήσεις ήσυχη θέλω / Azt akarom, hagyj magamra!
Δε θέλω να επιστρέψεις
κι άλλες χαρές να μου κλέψεις
πλήρωσα τα σφάλματά σου
όμως έμαθα
Nem akarom, hogy hozzám mégegyszer visszatérj
S hogy eztán is tőlem szerezz boldog pillanatokat
Csúnyán megfizettem már egyszer mindenért,
De látod, tanultam belőle... Sokat!
Ξέχασε το όνομά μου
σβήσε τα τηλέφωνά μου
δε θέλω άλλες συγνώμες
κι άλλα ψέμματα
Felejts el engemet,
Töröld ki a számomat,
Ne kérd hát többé az elnézésemet,
Nem veszem be többé a hazugságodat!
Να μ' αφήσεις ήσυχη θέλω
κι αν υπάρχεις πια να μην ξέρω
ξέχνα με ζω για μένανε
Να μ' αφήσεις γιατί κοντά σου
τη ζωή μου μες στη φωτιά σου
έλιωσες όμως τέλειωσες
Azt akarom tehát, hogy hagyj egyedül végre,
S ha mégis túlélnéd, ami történt, nem kívánok tudni Rólad eztán soha sem
Felejts el, eztán hagyd, hogy csak önmagamért éljek!
Hagyj magamra, mert Temelletted
Ugyan tűzbe tettem volna Érted mindenem,
De ennyi volt..., egymáshoz többé semmi közünk..., de tényleg!
Δε θέλω άλλο να κλάψω
ούτε εσένα να αλλάξω
ζήσε με τις ενοχές σου
και τα λάθη σου
Többé nem akarok könnyeket hullatni
Sem Tégedet megváltoztatni
Élj hát a bűneiddel tovább,
Tán lesz majd, ki minden hibádért megbocsát.
Πέρασα δύσκολα βράδια
απ' την καρδιά σου την άδεια
είναι πληγή που δεν κλείνει
η αγάπη σου
Mert bizony keresztül mentem én sok nehéz éjjelen
Melyeket szereteted hiánya okozott énnekem
Szerelmed nem volt más, tudd meg végre hát,
Csupán egy olcsó, kegyetlen hazugság.
Θα γελάς και θα κλαις
Δεν θα ξέρεις τι σου συμβαίνει
Θα μιλάς με σιωπές
Τ άρωμά μου πάνω σου θα μένει
Nevetni fogsz, majd sírni ezután
Nem is tudod, mi történik Véled tán
A némasághoz szólsz, de nem jön rá felelet
Az illatom örökre ott marad majd Veled.
Tα δικά μου τραγούδια θ' ακούς
Και θα σκέφτεσαι άλλους καιρούς
Και θα κλαις και θα θυμάσαι
Τι θα γίνω μη φοβάσαι
Τα δικά μου τραγούδια ν' ακούς
A dalaimat hallgatva, miket Neked énekeltem
S a régi időkre gondolva telnek majd napjaid
Sokat fogsz még sírni, ha reám emlékezel
De ne félj attól, hogy az leszek majd, ami
Csak hallgasd a dalokat, melyeket egykoron Neked énekeltem el!
Θα πονάς κι ας μην φταις
Δεν θα ξέρεις τι σε περιμένει
Θα μετράς ενοχές
Για μια αγάπη που είναι πια χαμένη
Szenvedni fogsz még akkor is, ha nem a Te hibád lesz
Mert nem tudod, mi vár Reád, másnap hogyan szeress
Magadra veszed az összes bűnöket, melyeket el sem követtél
A múlt szerelmeiből, melyek épp most vesztek el - örökké!
Kάτι απογεύματα θλιμμένα
Πάντα θα θυμίζουνε εμένα
Κάτι απογεύματα με κρύο
Πάντα θα θυμίζουν ένα αντίο
Néhány bánatos este
Ez marad hát belőlem Veled
S a hideg éjszakákon, biztonságot keresve
Örökké emlékezni fogsz a "Viszlát!"-ra, melyet egykoron szintén én mondottam Neked...
Τίποτα δεν έχει αλλάξει, ακόμα σ’ αγαπώ
τίποτα δεν έχει αλλάξει, ακόμα σ’ αγαπώ
άμα δε σε δω, άμα δε σε δω, άμα δε σε δω θα τρελαθώ...
Semmi sem változott, még mindig szeretlek
Semmi sem változott, még mindig szeretlek
Ha nem látlak, ha nem látlak, hogyha nem láthatlak, abba beleőrülök...!
Κράτησα τη μυρωδιά σου να ’χω φυλαχτό
Κράτησα τη μυρωδιά σου να ’χω φυλαχτό
άμα δε σε δω, άμα δε σε δω, άμα δε σε δω θα τρελαθώ...
Megtartottam az illatodat, talizmán gyanánt
Megőriztem az illatod, úgy, mint egy talizmánt
Ha nem látlak, ha nem látlak, hogyha nem láthatlak, abba beleőrülök...!
Άσε με στα μάτια σου για πάντα να χαθώ
άσε με στα μάτια σου για πάντα να χαθώ
άμα δε σε δω, άμα δε σε δω, άμα δε σε δω θα τρελαθώ...
Engedd, hadd vesszek el a szemeidben örökre
Hadd vesszek el a szemeid tükrében örökre
Ha nem látlak, ha nem látlak, hogyha nem láthatlak, bele fogok őrülni...!
Τίποτα δεν έχει αλλάξει, ακόμα σ’ αγαπώ
μη μ’ αφήνεις άλλο μόνο, σε παρακαλώ
άμα δε σε δω, άμα δε σε δω, άμα δε σε δω θα τρελαθώ...
Semmi sem változott, még mindig szeretlek
Ne hagyj többé soha magamra, szépen kérlek!
Ha nem látlak, ha nem látlak, hogyha nem láthatlak, abba beleőrülök...!
-------------------------------
If I don't see you
Nothing has changed, I keep loving you
nothing has changed, I keep loving you
if I don't see you, if I don't see you, if I don't see you I'll go mad...
I kept your scent to have as talisman
I kept your scent to have as talisman
if I don't see you, if I don't see you, if I don't see you I'll go mad...
Let me get lost in your eyes forever
let me get lost in your eyes forever
if I don't see you, if I don't see you, if I don't see you I'll go mad...
Nothing has changed, I keep loving you
please don't leave me alone anymore
if I don't see you, if I don't see you, if I don't see you I'll go mad...
Tartalomjegyzék: 200. oldalig:
