Köszönöm Lencsinek a visszamenőleges nyersfordításokat (a fonetika alatt csak a nyers változat található, alatta van az eredeti szöveggel a finomítottabb fordítás!
Érdemes elölről lapozgatni az oldalt, amit újrafrissítünk, és igyekszünk pótolni az elmaradásokat, javítgatjuk a linkeket!
Várjuk a segítséget régiek fordításainál és köszöntjük újabb próbálkozásokat is!
Ποιος θα μου δώσει δύναμη
τον κόσμο αυτό ν’ αλλάξω,
να φτιάξω όμορφες καρδιές
μεγάλες και πονετικές,
τις σκάρτες να πετάξω;
Erőt adni nékem, vajon ki fog
A világ megváltoztatásához?
Hogy gyönyörű szíveket alkossak
Nagyokat, és együtt-érzőeket,
A rosszakat meg; eldobjam.
Να σου δώσω μια να σπάσεις,
αχ βρε κόσμε γυάλινε,
και να φτιάξω μια καινούργια
κοινωνία άλληνε.
Egyet hadd vágjak beléd, hogy szét törj;
Ah, Te rút üvegvilág!
És én majd másikat alkotok,
egy új társadalmat.
Να φτιάξω φίλο αληθινό
το φίλο να πονάει.
Τα βάσανα και οι καημοί
να λείψουνε απ’ τη ζωή
κι όμορφη να κυλάει.
Hadd alkossak Igaz barátot
Barátot, aki átérzi a fájdalmakat
És a sok kín, és bántalom
Az életből hiányozzanak!
És csak a szép dolgok keringjenek, a csodálatosak!
Και στης γυναίκας την καρδιά
να βάλω λίγη μπέσα,
να της ανάψω μια φωτιά
να καταστρέψω την ψευτιά
που ’χει στα στήθια μέσα.
És az asszonyok szívébe
Hadd tegyek egy kis becsületet!
És tüzet is hadd gyújtsak benne,
Hogy megsemmisítem a hazugságot,
Ami benn lakozik a kebleikben.
Vicces volt, amikor a fórum frissítése során felmerülő névről - Oneiropagida - nem tudtam, hogy ez egy együttes neve-e, vagy inkább egy dalnak a címe???
Kiderült, hogy mindkettő lehet! Ez a dalcím - még nem szerepelt a listán... de megtetszett..!
Απ’ την κορφή του κόσμου χάνεται το κάθε μας γιατί
Σβήνουν τα σημάδια κι όλα μια μέρα μακριά
Απανέμι ο δρόμος και ξεχνά ο χρόνος να μας πάρει αγκαλιά
Ονειροπαγίδα κάθε μας ελπίδα κι αλητεύουμε ψηλά όταν
Πέφτουνε τα αστέρια μες τα δυο σου χέρια κρύβονται όλες οι ευχές
Ολόγιομο φεγγάρι στου μυαλού τη ζάλη χρωματίζει διαδρομές
A világ tetejéről nézve, elvész minden olyan kérdésünk, hogy: miért?
Eltűnnek a jelek, és minden egy napnyi távolságra
Szélvédett az út, és az idő megfeledkezik arról, hogy magához öleljen
Álomcsapda minden reménységünk, és csavargunk a magasban, amikor
A csillagok leesnek, belehullanak a kezeidbe, és a fohászok elrejtőznek
Telihold világít a szédülő agyadban, és megszínesíti az útvonalakat
Απ’ την κορφή του κόσμου τα λάθη μας φαντάζουν πιο μικρά
Κι πιο γλυκιά αμαρτία, ξανά, χορεύει στην ακρογιαλιά
Απανέμι ο δρόμος και ξεχνά ο χρόνος να μας πάρει αγκαλιά
Ονειροπαγίδα κάθε μας ελπίδα κι αλητεύουμε ψηλά όταν
A világ tetejéről, a hibáinkat sokkal kisebbnek képzeljük el
És a legédesebb bűn, ismét, ott táncol a tengerparton
Szélvédett az út, és az idő megfeledkezik arról, hogy az ölébe vegyen
Álomcsapda minden reménységünk és csavargunk a magasban, amikor
Πέφτουνε τα αστέρια μες τα δυο σου χέρια κρύβονται όλες οι ευχές
Ολόγιομο φεγγάρι στου μυαλού τη ζάλη ζωγραφίζει διαδρομές
Πέφτουνε τα αστέρια κόβουν σαν μαχαίρια της αλήθειας τα δεσμά
Ολόγιομο φεγγάρι τ όνειρο σαλπάρει και κανέναν δε ρωτά / x2
A csillagok leesnek, belehullanak a kezeidbe, és elrejtkezik összes fohász
Telihold világít a szédülő agyadba, és útvonalakat rajzol-fest át
Lehullanak a csillagok, és az igazság béklyóit úgy vágják át, mint a kések,
A telihold felszedi az álom horgonyait, és senki felé nem hangzanak el kérdések / x2
Έχω μέρες να σε δω
Πάνε μέρες που χαθήκαμε
Σ’ άλλο κόσμο κι οι δυο
Κι ίσως λίγο ξεχαστήκαμε
Μα κι αν είσαι μακριά
Εγώ σε έχω πάντα στην καρδιά
Και πάντα θα θυμηθώ στην γιορτή σου
Να σου ευχηθώ να σου πω..
Már több napja, hogy nem láttalak végül,
A napok csak múltak, s egymást szem elől vesztettük
Mindketten más-más világban élünk
És talán egy kicsit el is feledkeztünk
De ha Te, távolra is kerülsz,
Én mindig a szívemben őrizlek; belül
És mindig emlékezni fogok az ünnepedre
Hogy minden jót kívánjak, s felköszöntselek..
Refren: Χρόνια πολλά καρδιά μου
Κι ότι επιθυμείς εγώ
Σου εύχομαι να βρεις
Χρόνια πολλά για μια ζωή
Υπέροχη όπως κι εσύ
Χρόνια πολλά κι αν δε σε δω
Εγώ για σένα είμαι εδώ
Ήθελα μονό να σου πω
Χρόνια πολλά και σ’ αγαπώ
Refren: Boldog születésnapot a szívem
És amit csak szeretnél, én
Azt kívánom, hogy megtaláld!
Boldog születésnapot egy egész életre!
Legyen különleges, szép, mint Te!
Boldog születésnapot, és ha nem látlak
Én akkor is itt vagyok neked
Én csak azt akartam mondani,
Boldog születésnapot, és: Szeretlek!
Κι αν περνάει ο καιρός
Κι όλο σπάνια βλεπόμαστε
Ξέρεις πολύ καλά πόσο
Εμείς οι δυο αγαπιόμαστε
Μας δένει το παρελθόν
Κι ας είμαστε χαμένοι στο παρόν
Και θέλω ειλικρινά ακόμα
Κι αν είσαι σε άλλη αγκαλιά
Να σαι πάντα καλά…
És ha az idő el is múlik,
És ha egymást, egyre ritkábban is látjuk
Akkor is tudod nagyon jól, mennyire
Szeretjük mi ketten egymást!
Összeköt bennünket a múlt,
És ha el is vagyunk veszve jelenleg
Pedig, én őszintén akarom még
Akkor is, ha más karja is ölelne esetleg
Hogy légy mindig jól.., ...légy boldog kedvesem...!
Igazi csemege volt a múlt héten a csepeli Mydros táncház alkalmából tartott kis koncert, amit - kivételesen tánctanítás helyett - tartott, a kedvenc dalainak összeállításából az együttes! Nagy élmény, és szép ajándék volt a zenekar rajongó táborának, akik közül minimum 5 Vízöntő jegyben született ünnepelte éppen az évfordulóját a rendezvényen.
Az elhangzott dalok listája (melyek közül azért található nem egy is a fórumon!) :
Néhányat ismertünk már, de akadt olyan is ami újnak tetszett számomra, és igencsak elnyerte tetszésemet!
Például a negyedik szám, amit már sokan feldolgoztak:
"Την ''Πριγκιπέσσα'', την έγραψα ως δώρο γενεθλίων σε μια γυναίκα, επειδή δεν είχα λεφτά να της πάρω κάτι.
Μαγείρευε να φάμε φακές, που ήταν ό,τι είχε απομείνει, κι ενώ την έβλεπα, σκέφτηκα:
Αυτό αξίζει τον κόπο να το τραγουδήσει κάποιος. Το έγραψα κατευθείαν, χωρίς να μεσολαβήσει καθόλου χρόνος.
Όταν το έπαιξα, λύθηκα στα γέλια. Το θεώρησα τόσο αστείο.
Η φίλη μου, η οποία δεν είχε καμία σχέση με τη μουσική,
άφησε κάτω τις κουτάλες και μου είπε:
''Πότε το έγραψες αυτό το τραγούδι; Είναι πολύ καλό. Απορώ γιατί γελάς...''
Τη γυναίκα αυτή, την παντρεύτηκα. "
Συνέντευξη του Σωκράτη Μάλαμα
"A hercegnő-t születésnapi ajándékként írtam egy nőnek,
mert nem volt pénzem vásárolni valamit a számára.
Lencsét főzött kettőnknek valami maradékból, és ahogy ezt láttam, arra gondoltam:
Ezt érdemes megénekelni. Azonnal, késedelem nélkül megírtam.
Amikor eljátszottam, kitört belőlem a nevetés. Olyan viccesnek találtam.
A barátnőm, akinek semmi köze nem volt a zenéhez, letette a kanalakat és így szólt hozzám:
''Mikor írtad ezt a dalt? Ez nagyon jó! Vajon, most miért nevetsz..?"
Feleségül vettem ezt a nőt! "
Άλλα θέλω κι άλλα κάνω
πώς να σου το πω
έλεγα περνούν τα χρόνια
θα συμμορφωθώ.
Mást akarok, és más az, amiket megteszek,
hogy is magyarázzam el neked?
Telnek-múlnak az évek,
be fogom tartani - ígértem.
Μα είναι δώρο άδωρο
ν’ αλλάξεις χαρακτήρα
τζάμπα κρατάς λογαριασμό
τζάμπα σωστός με το στανιό.
De hiábavaló és értelmetlen,
hogy megváltoztatni próbáld önmagadat, karaktered
Hiába tartod számon, s vezeted adósságaidat
hiába akarsz jónak maradni - erőszakkal!
Έξω φυσάει αέρας κι όμως μέσα μου
μέσα σ’ αυτό το σπίτι πριγκιπέσα μου,
το φως σου και το φως χορεύουν γύρω μας
απίστευτος ο κόσμος κι ο χαρακτήρας μας.
Kint fúj a rideg szél, ám, bennem mégis
és ebben a házban, hercegnőm,
a Te fényed és a gyertyafények táncolnak körülöttünk
hihetetlen ez a világ és az egyéniségünk!
Άλλα θέλω κι άλλα κάνω
κι έφτασα ως εδώ
λάθη στραβά και πάθη
μ’ έβγαλαν σωστό.
Mást szeretnék, és más az, amiket megteszek,
és hát, idáig jutottam.
Félresikerült tévedések, és szenvedélyek
igaznak mutattak engem.
Ξημερώματα στο δρόμο
ρίχνω πετονιά
πιάνω τον εαυτό μου
και χάνω το μυαλό μου.
Az úton a hajnal utolér,
lépteim sietősre veszem, hátha ott a cél,
ám, azon kapom -mikor megragadom- magam,
hogy elvesztem az eszem!
Γιατί γλυκιά μου κλαις, γιατί γλυκιά μου κλαις
γιατί γλυκιά μου κλαις και σήμερα και χτες
και την καρδιά μου σκίζεις, χωρίς να μου το λες
Jatí ghlikjá mu kles, jatí ghlikjá mu kles
jatí ghlikjá mu kles ke sí̱mera ke htes
ke ti̱n kardhjá mu skízis, ho̱rís na mu to les
Miért sírsz édesem? Miért sírsz most édes?
Édesem miért sírsz ma, és sírtál tegnap is, meg éjjel?
És a szívem szakad meg miattad, ha nem mondod el!
Θαρρείς δε σ’ αγαπώ, θαρρείς δε σ’ αγαπώ
θαρρείς δε σ’ αγαπώ μα εγώ όμως προτιμώ
τη μαύρη γης να πάρω, παρά να σ’ αρνηθώ
Tharrís dhe s’ aghapó̱, tharrís de s’ aghapó̱
tharrís dhe s’ aghapó̱ ma eghó̱ ómo̱s protimó̱
ti̱ máv̱ri̱ ghi̱s na páro̱, pará na s’ arni̱thó̱
Úgy hiszed, hogy nem szeretlek téged, mintha nem szeretnélek,
Azt hiszed, nem szeretlek, de én, jobban kedvelem édes,
Ha a fekete föld alá kerülök, mint hogy elhagyjalak Téged!
Refren:
Γιατί γλυκιά μου κλαις...
Jatí glikiá mu kles... Miért sírsz édesem...?
Και να `χα δυο καρδιές, και να `χα δυο καρδιές
και να `χα δυο καρδιές, εσένα δυο φορές
και πάλι θ’ αγαπούσα, γλυκιά μου και μην κλαις
Ke na `ha dhjo kardhjés, ke na `ha dhjo kardhjés
ke na `ha dhio kardhjés, eséna dhjo forés
kai páli th’ aghapúsa, ghlikiá mu ke mi̱n kles
És ha volna két szívem, és ha volna két szívem
És ha két szívem volna, akkor Tégedet kétszer
Is megszeretnélek újra! És hát ne sírj, Édesem!
Θαρρείς δε σ’ αγαπώ...
Tharrís dhe s’ aghapó̱... Azt hiszed, hogy nem szeretlek téged...
Και να `χα δυο καρδιές...
Ke na `ha dhjo kardhjés... És ha volna két szívem...
Ο ήλιος βασιλεύει / O íljosz vaszilévi
κι η μέρα σώνεται / ki í méra szónete
κι ο νους μου από τα σένα / ki o nusz mu apó tá széna
δεν συμμαζώνεται. / den szimmazónete
A Nap lenyugszik,
És befejeződik, lezárul a nap
De az eszem Te dolgaiddal
Rendbe szedni magát, nem tudja.
Ποιος σε φίλησε; / Pjósz sze fílisze?
Ποιος σε φίλησε; Ποιος σε φίλησε / Pjósz sze fílisze? Pjósz sze fílisze
και σε κοκκίνισε; / ké szé kokkínisze?
Tο φεγγάρι κάνει βόλτα / To feggári káni vólta
στης αγάπης μου την πόρτα / sztisz agápizmu tín pórta
το φεγγάρι κάνει κύκλο / To feggári káni kíklo
στης αγάπης μου το κήπο. / sztisz agápisz mu to kípo
Ki volt, aki megcsókolt?
Ki csókolt meg? Ki volt az, ki megcsókolt,
És ettől kipirult az arcod?
A Hold sétára indul
A szerelmem ajtajához
A Hold egy nagy kört tesz
A szerelmem kertjéhez.
Έλα να φιληθούμε και φίλα με και συ / Éla ná filithúme, ké fíla me ke szí
κι αν δεν το μαρτυρήσω μαρτύρα το εσύ / ki án dén to martiríszo, martíra to eszí
Έβγα να σε δω να παρηγορηθώ. / Évga ná szé dó, ná paragorithó.
Gyere, csókolódzni, és csókolj vissza Te is!
S ha nem árulom el áruld majd Te el!
Jer hát elő, hadd lássalak! Hadd vigasztalódjak!
Το φεγγάρι κάνει βόλτα / To feggári káni volta
στης αγάπης μου την πόρτα / sztisz agápisz mu tín pórta
το φεγγάρι κάνει κύκλο / to feggári káni kíklo
στης αγάπης μου το κήπο. / sztisz agápisz mu to kípo
A Hold sétára indul
A szerelmem ajtajához
A Hold egy nagy kört tesz
A szerelmem kertjéhez.
Εσύ είσαι το σταφύλι / Eszí ísze to sztafíli
και εγώ το τσάμπουρο / ke egó to tcáburo
φίλα με εσύ στα χείλη / fíla me eszí sztá híli
και εγώ στο μάγουλο.
A fürtön a szőlő Te vagy,
És én vagyok a szölőcsutka
Adj csókot az ajkaimra,
S én is adok az arcodra!
Ποιος σε φίλησε; / Pjósz sze fílisze?
Ποιος σε φίλησε; Ποιος σε φίλησε / Pjósz sze fílisze? Pjósz sze fílisze
και σε κοκκίνισε; / ké szé kokkínisze?
Tο φεγγάρι κάνει βόλτα / To feggári káni vólta
στης αγάπης μου την πόρτα / sztisz agápizmu tín pórta
το φεγγάρι κάνει κύκλο / To feggári káni kíklo
στης αγάπης μου το κήπο. / sztisz agápisz mu to kípo
Ki volt, aki megcsókolt?
Ki csókolt meg? Ki volt az, ki megcsókolt,
És ettől kipirult az arcod?
A Hold sétára indul
A szerelmem ajtajához
A Hold egy nagy kört tesz
A szerelmem kertjéhez.
Στέκεις στη πόρτα και κανείς δεν ανασαίνει,
Τρέχει ο χρόνος και σε σπρώχνει στα σκαλιά,
Φεύγεις χιλιόμετρα μακριά, ίσως να μη σε δω ξανά,
Άλλη μι’ αγάπη, που τελειώνει μ’ ένα γεια.
Állsz az ajtóban, és senki nem mer levegőt venni,
Rohan az idő, és Téged a lépcsőkre lök ki,
Elhagysz több kilométer távolságra, lehet, hogy újra nem is látlak,
Egy újabb szerelem, mely egy "szervusz"-szal végződik.
Πόνεσα, έκλαψα, σ’ ένα αντίο σ’ έκρυψα
Κι ύστερα ζήτησα, να μη σε δω ξανά.
Μέθυσα, σ’ έβρισα, μέσα μου σ’ απέρριψα
που σαν κλέφτης διάλεξες να φύγεις μακριά.
Fájdalmat éreztem, sírtam, belerejtettelek egy búcsúszóba
Aztán azt kértem, hogy nem lássalak többé soha!
Én berúgtam, veszekedtem, veled s ordítottam , magamban elutasítottalak
Mivel - mint a tolvaj -, úgy döntöttél, hogy elmész messze, tova.
Πάλι στα ίδια θα γυρνώ και θα λυπάμαι,
Και θα θυμώνω που σου έδωσα πολλά.
Όλα μου μοιάζουν πια γνωστά και ζω για ακόμα μια φορά,
Άλλη μι’ αγάπη, που τελειώνει μ’ ένα γεια.
Megint ugyanazokhoz a dolgokhoz térek vissza, és sajnálni fogom,
És én haragudni fogok, hogy oly sokat adtam neked.
Minden ismerősen hat már, és újra születek, még egyszer
Egy újabb szerelem, ami egy szervusz köszönéssel ér véget
Πόνεσα, έκλαψα, σ’ ένα αντίο σ’ έκρυψα
Κι ύστερα ζήτησα, να μη σε δω ξανά.
Μέθυσα, σ’ έβρισα, μέσα μου σ’ απέρριψα
που σαν κλέφτης διάλεξες να φύγεις μακριά.
Fájdalmat éreztem, sírtam, belerejtettelek egy búcsúszóba
Aztán azt kértem, hogy nem lássalak többé soha!
Én berúgtam, veszekedtem, veled s ordítottam , magamban elutasítottalak
Mivel - mint a tolvaj -, úgy döntöttél, hogy elmész messze, tova.
Úgy tudom, lemez még nincs, a Tralala.gr idénre ígéri! Vagy csak én maradtam le valamiről?
Petros: köszönöm én is a javítást! A fordítást valóban én követtem el még tavaly augusztus környékén, és amint Stratos is mondta:
bizony, kezdő tudásomhoz mérten kénytelen vagyok angolból fordítani.
Bár, az ELTE újgörög szakán való tanulmányaimnak köszönhetően egyre több minden megy már angol tükör nélkül is...
Az alábbi dal lefordítását is egy most kedden tartott Ciprusi Országismeret Kurzus alkalmával,
a Tanárnő által felvázolt szituációt követő zenehallgatás ihlette, pontosabban ott hallottam először...
Csodálkoztam is, hogy itt még nem szerepelt! Legalábbis, én nem találkoztam vele... Ha mégis, úgy azért csak elnézést kérek a megalkotótól!
Haris Alexiou / Aleksiou - O Marmaromenos Vasileias / A kővé vált császár
Ο μαρμαρωμένος βασιλιάς / A Márványkővé vált császár
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
τo `να σκοτώθηκε, τ’ άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Két madarat küldöttem a "Vörös Almafák"* helyére, ( * Napkelet) Hogy mi történik ottan..., nékünk elregélje
Ám egyet megöltek, a másik csapdába esett
Hozzám vissza többé egyik sem térhetett.
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
Így hát, a márványkővé vált császárról
Többé nem beszél senki,
Csupán a gyermekeknek, mintegy... - a nagymamáktól:
Meseszerűen szokás énekelni.
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
το `να σκοτώθηκε, τ’ άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Két madarat küldtem a "Vörös Almafákig",
Mondják el: igaz-e, mikről a könyvekben regélnek?
Ám az egyiket megölték, s csapdába került a másik,
Örök alkony fedi..., hogy egyszer visszatérnek.
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά,
δυο πετροχελιδόνια,
μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε
και δακρυσμένα χρόνια.
Két madár indult el egykoron a "Vörös Almafák"-hoz,
Két kicsiny szirti-fecske,
Mára mindkettő csak emlék, vagy holmi rossz álom,
Megannyi könnyes év követte...
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
Így hát, a márvánnyá vált császárról
Szólni, de még írni is vétek,
Csupán a gyermekeknek, a nagymamáktól
Altató gyanánt száll róla az ének...
Ο θρύλος λέει ότι τη στιγμή που ο βασιλιάς περικυκλώθηκε από τους Τούρκους στην πολιορκία της Κωνσταντινούπολης, ένας άγγελος τον άρπαξε και τον έκρυψε σε μια σπηλιά, αφού πρώτα τον μαρμάρωσε. Στη σπηλιά αυτή περιμένει για αιώνες ο "Μαρμαρωμένος Βασιλιάς" να ξανάρθει την κατάλληλη στιγμή, "το πλήρωμα του χρόνου", και ο άγγελος θα του ξαναδώσει τη ζωή και το σπαθί του για να διώξει τους Τούρκους από την Κωνσταντινούπολη. Άλλοι θρύλοι και προφητείες αναφέρουν ότι θα τους κυνηγήσει μέχρι την "Κόκκινη Μηλιά" και στη μάχη που θα γίνει οι Τούρκοι θα νικηθούν.
(Wikipedia)
A legenda arról szól, hogy abban az időben, amikor Konstantinápoly ostroma során, a királyt körülvették a törökök, kiragadta onnan őt egy angyal, és úgy rejtette el egy barlangban, hogy előbb márvánnyá változtatta..
Ebben a barlangban várja évszázadok óta a "Márvány Király", hogy a megfelelő időben visszatérhessen, "amikor üt az óra", és az angyal visszaadja majd az életét és a kardját, hogy kiűzhesse a törököket Konstantinápolyból. Más legendák és próféciák azt jövendölték, hogy egészen "Napkeletig - azaz a világ végéig (a törökök őshazáján túl) -, üldözi majd őket, és a törökök, ebben a csatában majd végre legyőzetnek.
Úgy látom, itt, ezen a felvételen, más sorrendben énekli a vers-szakokat.. Vagy csak későn csíptük meg a felvételt!
Τραγούδι / Ének: Ελένη Τσαλιγοπούλου / Eleni Tsaligopoulou
Μουσική /Zene: Απόστολος Καλδάρας / Apostolos Kaldharas
Στίχοι: Πυθαγόρας / Szöveg Pithagoras
Δίσκος / Lemez: Μικρά Ασία (1972) / Kis-Ázsia (1972)
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά,
δυο πετροχελιδόνια,
μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε
και δακρυσμένα χρόνια.
μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε
και δακρυσμένα χρόνια.
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά,
δυο πετροχελιδόνια
Éstila dhjo puliá sti̱n Kókkini̱ Mi̱ljá,
dhjo petrohelidhónya,
ma eki emmínane ki óniro jínane
ke dhakrizména hrónya
ma ki emmínane ki óniro jínane
ke dhakrizména hrónya
Éstila dhjo puljá sti̱n Kókkini̱ Mi̱ljá,
dhjo petrohelidhónya, /x2
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
Ja ton Marmaro̱méno Vasiljá
úte fo̱ní̱, úte laljá.
ton traghudhái ómo̱s sta pedhjá,
san paramíthi i̱ jajá...
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
τo `να σκοτώθηκε, τ’ άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Éstila dhjo puljá sti̱n Kókkini̱ Mi̱ljá
pu léne ta ghramména,
to `na skotó̱thi̱ke, t’ állo lavó̱thi̱ke
dhe jirise kanéna.
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
Ja ton Marmaro̱méno Vasiljá
úte fo̱ní̱, úte laljá.
ton traghudái ómo̱s sta pedhjá,
san paramithi i̱ jajá.
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
το `να σκοτώθηκε, τ’ άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Éstila dhjo puljá sti̱n Kókkini̱ Mi̱ljá
pu léne ta ghramména,
to `na skotó̱thi̱ke, t’ állo lavó̱thi̱ke
dhe jírise kanéna.
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά,
δυο πετροχελιδόνια,
μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε
και δακρυσμένα χρόνια.
Éstila dhjo puljá sti̱n Kókkini̱ Mi̱ljá,
dhjo petrohelidhónya,
ma ki emmínane ki óniro jínane
ke dhakrizména hrónya
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Στράτος Διονυσίου
Έτσι ήμουνα περαστικός
Είπα να σου χτυπήσω
Να δω πώς είσαι πώς περνάς
Τώρα που πια δεν μ'αγαπάς
Και δεν γυρίζεις πίσω
Így lettem átutazó
Már-már majdnem megütöttelek
Hogy lássam, mit érzel, hogy vagy?
Most, hogy már nem szeretsz engem
És vissza nem térsz
Φτιάξε μου έναν καφέ
Μόλις τον πιω θα φύγω
Και κάθισε αντίκρυ μου
Να σε κοιτάξω λίγο
Készíts nekem egy kávét!
Mihelyst megiszom, elmegyek...
És ülj velem szembe kérlek,
Hogy még egy kicsit megnézzelek!
Έτσι ήμουνα περαστικός
Είδα το φως και ήρθα
Μη βάζεις το κακό στο νου
Εσύ είσαι τώρα αλλουνού
Κι εμένα τρώει η νύχτα
Így lettem átutazó
Megláttam a fényt, és eljöttem
Ne gondolj semmi rosszra!
Te most már valaki másé lettél
És engem meg elnyel a sötétség
Φτιάξε μου έναν καφέ
Μόλις τον πιω θα φύγω
Και κάθισε αντίκρυ μου
Να σε κοιτάξω λίγο
Φτιάξε μου έναν καφέ
Μόλις τον πιω θα φύγω
Készíts nekem egy kávét!
Mihelyst megiszom, elmegyek...
És ülj velem szembe kérlek,
Hogy még egy kicsit megnézzelek!
Készíts nekem egy kávét!
Mihelyst megiszom, elmegyek...
Azért vagyunk jó páran, akik a Dalfordításon keresztül szerettük meg a görög nyelvet, magam is rendszeresen követem a topicot. A görög kultúra iránt fogékony, egyszer csak eljut odáig, hogy már a görög szavak is érdeklik, és a zenén keresztül a legkönnyebb tanulni.
Innen lett kedvencem „többek között „ nem csak a hangjáért, hanem az érthető szövegmondásáért is:
Γιάννης Πλούταρχος / Yannis Ploutarchos
Stratos: Kedves Vikso! Köszönöm szavaidat..!
Tudatában is vagyok annak amiket írtál, de amióta Maxi a tanulmányaiba temetkezett - és az előtt is, már egy idő óta (néhány véletlenül idetévedt kivételével ), azért egy kicsit pang a hozzászólások / kívánságok száma...!
Itt a Kedvenc énekesed 2013-as lemezének legelső száma:
Μου `πες πως θέλεις να ζήσεις
Ανέτειλες για να με δύσεις
Έχεις μια ψυχή που όλα τα μπορεί
Τρέξε λοιπόν να προλάβεις
Κάποτε θα καταλάβεις
Ίδια σ’ αγαπούν φίλοι και εχθροί
Azt mondtad nekem, hogy élni szeretnél!
Ráébresztettél hogy lenyugodjak Olyan egy lelked van, ami mindent kibír
Fuss hát, hogy sikerüljön utol érned
Egyszer majd megérted,
Ugyanúgy szeretnek Téged a barátok és az ellenségek
Δε με παίρνει να σου πω
Άλλο ένα σ’ αγαπώ
Δε σ’ ενδιαφέρει... δε θα σε φέρει
Δε με παίρνει πια να πω
Είσαι τ’ άλλο μου μισό
Γιατί δεν είσαι... μακριά μου ζήσε
Nem vesz rá a lélek, hogy elmondjam
Még egyszer újra, hogy szeretlek
Hisz, Téged úgy sem érdekel.., és nem hoz úgyse vissza!
Nem vesz rá a lélek, hogy elmondjam neked:
Te vagy az én "másik felem"!
Mivel nem vagy..! Élj távol tőlem!
Ρίξε στα λασπόνερα
Τα δικά μου όνειρα
Πράγματα κοινά
Νύχτες πρωινά
Ρίξε με, το δέχομαι
Κατά βάθος εύχομαι
Άμα θα σε δω... να μη σε λυπηθώ
Taszítsd a mocsárba
Az álmaimat,
A fontos dolgokat
Az éjszakákat, a reggeleket!
Taszíts engem is el, én elfogadom!
Valahol mélyen, azt szeretném
Hogy amikor meglátlak... ne sajnáljalak meg!
Μου `πες πως θέλεις να ζήσεις
Με φώτισες για να με σβήσεις
Είναι φανερό τι δεν προτιμάς
Όσα σου έχω χαρίσει
Άσυλο μου `χουν ζητήσει
Ξέρουν πως εσύ δεν τα εκτιμάς
Elmondtad, hogy élni szeretnél
Fénybe borítottál, hogy aztán leolts, eltörölj
Oly nyilvánvaló, hogy mit nem szeretnél
Mindaz, amit Néked ajándékoztam,
Tőlem kért menedéket
Tudják, hogy Te nem értékeled őket.
Περιπλανήσεις, ξενύχτια
Φώτα μαγνήτες και δίχτυα
Τι θα σου συμβεί... ξέρω, μα σιωπώ
Ένα φωτάκι στη μνήμη
Ό,τι από μένα θα μείνει
Και καλού κακού... άστο ανοιχτό
Kirándulások, álmatlan éjszakák
Mágneses fények és kivetett hálók
Mi fog történni veled..? Tudom, de hallgatok
Egy kis fényforrás az emlékeken
Ami majd ott marad tőlem
És így- vagy úgy..., hagyd égjen!
Στίχοι: Βασίλης Δημητρίου
Μουσική: Βασίλης Δημητρίου / Zene: Vassilis Dimitriou
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Νταλάρας / Első előadó: George Dalaras
Άλλες ερμηνείες / További előadók :
Γιώργος Νταλάρας & Μαρινέλλα / George Dalaras és Marinella
Στο πεπρωμένο σου να δίνεις σημασία
και να προσέχεις πώς βαδίζεις στη ζωή
όταν κοιμάσαι άλλος γράφει ιστορία
και κάποιος παίζει τη δική σου την ψυχή
Figyelj a sorsodra, adj nagyobb jelentőséget neki!
És ügyelj arra, hogy az életben milyen lépéseket teszel!
Mert mialatt Te alszol, más; történelmet ír
És valaki játszadozik a lelkeddel!
Όλοι έχουμε γραμμένο που το λένε πεπρωμένο
και κανένας δεν μπορεί να τ’ αποφύγει
δεν υπάρχει θεωρία ούτε τρένα ούτε πλοία
κι ο καθένας το παλεύει όπως ξέρει και μπορεί
από παιδί στον ύπνο μου έβλεπα φωτιές
Mindannyiunknak meg van írva, amit úgy hívnak a sors
És senki sem tud, nem képes előle elmenekülni
Nem léteznek erre elméletek, sem vonatok, sem hajók
És mindenki úgy birkózik meg vele, ahogy tud, s ahogy bír
Már gyermek korom óta láttam az álmaimban tüzeket
Για την αγάπη όσα κι αν δίνεις είναι λίγα
και να το ξέρεις πως δεν έχει ανταμοιβή
δώστα και φύγε και μη χάνεις ευκαιρία
στο περιθώριο μη βάζεις την ψυχή
A szerelemért bármennyit is adnál; kevés!
És tudd meg, hogy nem lesz érte jutalom, fizetség!
Adj neki, és menj! S ne veszítsd el a lehetőségeket
Ne söpörd félre, a perifériára a lelkedet!
Όλοι έχουμε γραμμένο που το λένε πεπρωμένο
και κανένας δεν μπορεί να τ’ αποφύγει
δεν υπάρχει θεωρία ούτε τρένα ούτε πλοία
κι ο καθένας το παλεύει όπως ξέρει και μπορεί
από παιδί στον ύπνο μου έβλεπα φωτιές
Mindannyiunknak meg van írva, amit úgy hívnak a sors
És senki sem tud, nem képes előle elmenekülni
Nem léteznek erre elméletek, sem vonatok, sem hajók
És mindenki úgy birkózik meg vele, ahogy tud, s ahogy bír
Már gyermek korom óta láttam az álmaimban tüzeket
Στο πεπρωμένο σου να δίνεις σημασία
και να προσέχεις πώς βαδίζεις στη ζωή
όταν κοιμάσαι άλλος γράφει ιστορία
και κάποιος παίζει τη δική σου την ψυχή
Sto pepro̱méno su na dhínis si̱masía
ke na proséhis pó̱s vadhízis sti̱ zo̱í̱
ótan kimáse állos ghráfi istoría
ke kápjos pezi ti̱ dhikí̱ su ti̱n psihí̱
Όλοι έχουμε γραμμένο που το λένε πεπρωμένο
και κανένας δεν μπορεί να τ’ αποφύγει
δεν υπάρχει θεωρία ούτε τρένα ούτε πλοία
κι ο καθένας το παλεύει όπως ξέρει και μπορεί
από παιδί στον ύπνο μου έβλεπα φωτιές
Óli éhume ghramméno pu to léne pepro̱méno
ke kanénas dhen borí na t’ apofíji
dhen ipárhi theo̱ría úte tréna úte plía
ki o kathénas to palév̱i ópo̱s kséri ke borí
apó pedhí ston ipno mu évlepa fo̱tiés
Για την αγάπη όσα κι αν δίνεις είναι λίγα
και να το ξέρεις πως δεν έχει ανταμοιβή
δώστα και φύγε και μη χάνεις ευκαιρία
στο περιθώριο μη βάζεις την ψυχή
Ja ti̱n aghápi̱ ósa ki an dhínis íne lígha
ke na to kséris po̱s dhen éhi andamiví̱
dhó̱sta ke fije ke mi̱ háneis ef̱kería
sto perithó̱rio mi̱ vázis ti̱n psihí̱
Όλοι έχουμε γραμμένο που το λένε πεπρωμένο
και κανένας δεν μπορεί να τ’ αποφύγει
δεν υπάρχει θεωρία ούτε τρένα ούτε πλοία
κι ο καθένας το παλεύει όπως ξέρει και μπορεί
από παιδί στον ύπνο μου έβλεπα φωτιές
Óli éhume ghramméno pu to léne pepro̱méno
ke kanénas dhen borí na t’ apofíji
dhen ipárhi theo̱ría úte tréna úte plía
ki o kathénas to palév̱i ópo̱s kséri ke borí
apó pedhí ston ipno mu évlepa fo̱tiés
Έλλη Πασπαλά
Στίχοι / Dalszöveg: Κώστα Βίρβου / Kostas Virvos
Μουσική / Zene: Σταύρου Τζουανάκου / Stavros Tzuanakos
Ερμηνεία: Έλλη Πασπαλά, στο προσωπικό της album "Η Έλλη Πασπαλά στο Μέγαρο Μουσικής" (1993)
Πρώτη εκτέλεση / Első előadó: Σταύρος Τζουανάκος & Έφη Νερούτσου / Stavros Tzuanakos & Efi Nerutsa
Δε θέλω πλούτη να μου δώσεις και παλάτια
δε θέλω λούσα όπως άλλες που γυρνάς
Λυπήσου μόνο της καρδιάς μου τα κομμάτια
και πες μου λίγο της φτωχής πως μ' αγαπάς / x2
Dhe thélo̱ plúti̱ na mu dhó̱sis ke palátja
dhe thélo̱ lúsa ópo̱s álles pu jirnás
/ Lipí̱su móno ti̱s kardhjás mu ta kommátja
ke pes mu lígo ti̱s fto̱hí̱s po̱s m' aghapás / x2
Nem akarom, hogy nékem gazdagságot adj, és kastélyokat!
Nem akarok flancos dolgokat, mint a többiek, ahová visszamehetsz...
Csupán, sajnáld meg szívem darabjait... ...mutasd szándékodat
és mondd egy kicsit nekem - szegénynek -, hogy szeretsz! / x2
Λίγα ψίχουλα αγάπης σου γυρεύω
κι ως την άλλη μου ζωή θα σε λατρεύω / x2
Lígha psíhula aghápi̱s su jirév̱o̱
ki o̱s ti̱n álli̱ mu zo̱í̱ tha se latrév̱o̱ / x2
A szeretetednek csupán néhány morzsáját keresem
és egészen a következő életemig imádni foglak; hevesen! / x2
Αυτά τα λίγα ψίχουλα κι αν θα μου τάξεις
σου τα πληρώνω με οποιαδήποτε τιμή
Και θα τα πάρω κι αν ακόμα τα πετάξεις
όπως πετάνε σ' ένα σκύλο το ψωμί / x2
Af̱tá ta lígha psíhula ki an tha mou táksis
su ta pli̱ró̱no̱ me opjadhí̱pote timí̱
/ Kai tha ta páro̱ ki an akóma ta petáksis
ópo̱s petáne s' éna skilo to pso̱mí / x2
S ha e kevés morzsára is: ígéretet teszel,
Néked, akármilyen áron - visszafizetem!
És magammal viszem, akkor is, ha úgy odaveted,
mint egy kutyának hajítják oda a kenyeret / x2
Λίγα ψίχουλα αγάπης σου γυρεύω
κι ως την άλλη μου ζωή θα σε λατρεύω / x2
Lígha psíhula aghápi̱s su jirév̱o̱
ki o̱s ti̱n álli̱ mu zo̱í̱ tha se latrév̱o̱ / x2
A szeretetednek csupán néhány morzsáját keresem
és egészen a következő életemig imádni foglak; hevesen! / x2
19 MAIOY - HMEΡΑ ΕΘΝΙΚΗΣ ΜΝΗΜΗΣ ΓΙΑ ΤΗ ΓΕΝΟΚΤΟΝΙΑ ΤΩΝ ΕΛΛΗΝΩΝ ΤΟΥ ΠΟΝΤΟΥ ΚΑΙ ΤΟΝ ΞΕΡΙΖΩΜΟ ΤΟΥΣ....
ΤΡΑΓΟΥΔΙ-ΜΟΙΡΟΛΟΙ ΑΝΑΦΕΡΟΜΕΝΟ ΣΤΟ ΔΙΩΓΜΟ ΤΩΝ ΠΟΝΤΙΩΝ ΑΠΟ ΤΗ ΓΗ ΤΟΥΣ...
Κάποιοι φίλοι μας τις νύχτες που τους λεν αλήτες
και μας βλέπουν και μας γνέφουν απ' τους ουρανούς
έρχονται μες στα σκοτάδια σαν τους λωποδύτες
παίζουν και πονούν και μας τραγουδούν
τα κιτάπια τους που δεν τα πιάνει ο νους
Néhány barátunk az éjszakákban, akiket csavargóknak hívtak
És akik az égből néznek, és integetnek le ránk,
Úgy jönnek a nagy sötétben, mint valami tolvajok
játszanak, és bánkódnak és énekelnek nekünk
a kitapia nem zongorák elme
Στων αγγέλων πάμε πάμε τα μπουζούκια
που είναι σαν τις μέρες τις βυζαντινές
πέταξε τα μαύρα τα γνωστά σου λούσα
και βάλε στην ψυχή σου ανθρώπινες φωνές
Ston angyalok go go bouzouki
ami olyan, mint a nap a bizánci
vetette fekete Ön ismert Lucy
és tedd a lélek emberi hangok
Κάποιοι άγνωστοι τις νύχτες χρόνια ισοβίτες
ψέλνουνε κάτι τραγούδια αγιασμένα πια
στου παράδεισου την πύλη σαν τους αλφαμίτες
τα τραγούδια τους και το χάδι τους
τα τραγούδια τους μας λεν και κλαιν σιγά
Néhány ismeretlenek éjszaka év hülyék
kántálni valamit megszentelt dalok már
STOU paradicsom kapuja, mint alfamites
dalaik és simogatni
dalaink len és sírni lassan
Στων αγγέλων πάμε πάμε τα μπουζούκια
που είναι σαν τις μέρες τις βυζαντινές
πέταξε τα μαύρα τα γνωστά σου λούσα
και βάλε στην ψυχή σου ανθρώπινες φωνές
Ston angyalok go go bouzouki
ami olyan, mint a nap a bizánci
vetette fekete Ön ismert Lucy
és tedd a lélek emberi hangok
Κάποιοι φίλοι μας τις νύχτες...
Néhány barátunk éjjel ...
...
παίζουν και πονούν και μας τραγουδούν
τα μεράκια τους που δεν τα πιάνει ο νους
...
játszani, és fáj, és énekeljen nekünk
a merakia nem zongorák elme
