Köszönöm...új vagyok itt. Nem tudtam hogy megtalálható máshol is! Majd megnézem! Egy régi ismerős ajánlotta ezt a közösséget...rendben nem kérek dalokat.Majd biztosan mindent megtalálok a keresőben.Jó nyarat Nektek is.Viszlát.
Stratos: Természetesen bármikor kérhetsz segítséget: ilyet inkább privátban, hogy ne fárasszuk a többi fórum olvasót..!
Nem értem, miért vagy megsértődve, hiszen megadtam a linket, amire ha rákattintasz AZONNAL előugrik a keresett fordítás (jelen esetben a dal két verziója is!)
Igazán szép nyarat kívánok sok görög zenével, amit meg is érthetsz, ha előről lapozod végig a topicot.
Hu...Dolgoztam idáig..most jöttem..és nem tudok minden nap idejönni...most valamit nem értek..miért vagyok megsértődve? Csak megköszöntem a segítséget és tudomásul vettem hogy máshol találom a keresett dalt.gondolom minden dal ott lesz a keresőben.egyenlőre nem keresek több dalt.köszönöm.
Stratos: Semmi gond!
Jó böngészést, zenehallgatást!
...esetleg ha van kedved és még nincs meg a dalok közt.. persze csak ha időd engedi...lefordíthatnád...?
Elég új dal talán még nincs a régiek közt...a lányom és a fiam is egész nap ezt dúdolják...
Λένε
πως σ’ είδαν να γυρίζεις
νύχτα
την άσφαλτο να σκίζεις
λένε
πως ζεις ευτυχισμένη
και δεν θυμάσαι
εδώ ποιος μένει
Mondják,
hogy láttak kószálni
az éjszakában...
Az aszfaltot, csak úgy szelted!
Mondják,
hogy élsz, boldogan,
és már nem is emlékezel,
hogy ki lakik itt, erre?
Λένε
πως βγαίνεις με γνωστούς μας
Λένε
πως καις τους εαυτούς μας
μέσα
στο συρφετό του κόσμου
ζήσε εσύ
κι ο καημός δικός μου
Mondják,
hogy az ismerőseinkkel jársz ki...
Mondják,
hogy égetsz mindkettőnket...
Benn...
A világ csőcselékei közt...
Kedves, Te csak élj!
S a fájdalom maradjon csak, az enyém!
Refren: Λίγη καρδιά
να ‘ξερα να βάλω
λίγη καρδιά
στο κορμί σου επάνω
λίγη καρδιά
και μια στάλα μνήμη
λίγη
μήπως στη διαδρομή σου
τύχει
και θυμηθείς ποια ήσουν
Bár, tudnék egy apró szívet
a testedre illeszteni
Egy kicsi szívet
és egy cseppnyi emléket
Egy aprót,
Hátha a lelked keresztútján
az a szerencse ér..,
...hogy ráébredsz, ki is voltál!
Λένε
πως σ’ είδαν να χορεύεις
νύχτα
με τη φωτιά να παίζεις
σπίρτο
στα μάτια όλου του κόσμου
μα δε σε καίει
ο πυρετός μου
Mondják,
hogy táncolni láttak Téged
Éjjel,
S hogy a tűzzel játszol -
gyulékony gyufán -.
mindenki szeme előtt a világon...
Ám, nem éget meg,
s nem is érzed a lázat: bennem
Λένε
πως σ’ είδαν ζαλισμένη
Λένε
με τ’ άστρα αγκαλιασμένη
ζήσε
ο ουρανός σού ανήκει
ξέρω εγώ
μια ζωή στο νοίκι
Mondják,
hogy láttak Téged megszédülve...
Mondják,
a csillagokkal ölelkezve...
éljél..!
Az égbolt - része vagy - a Tiéd!
Tudom, ismerem én,
egy életen át, albérletben!
- Refren -
Άκουσε
πώς χτυπάει άκουσε
απ’ τα βάθη μου έρχεται
και με κυβερνά
Άγνωστος
ξέρω είναι άγνωστος
ήχος πια για σένανε
μα είναι η καρδιά
Halld csak!
Hogy mennyire lüktet, hallgasd
hogy milyen mélyről jön - belőlem
és hogy ural engem
Ismeretlen
tudom, ismeretlen
hang ez számodra...
..de ez a szív!
Léne
po̱s s’ ídhan na ghirízis
nihta
ti̱n ásfalto na skízis
léne
po̱s zis ef̱tihizméni̱
ke dhen thimáse
edhó̱ pjos ménei
Léne
po̱s vjenis me ghno̱stús mas
Léne
po̱s kes tus eaf̱tús mas
mésa
sto sirfetó tu kózmou
zí̱se esi
ki o kai̱mós dhikózmou
Líghi̱ kardhjá
na ‘ksera na válo̱
líghi̱ kardhjá
sto kormí su epáno̱
líghi̱ kardhiá
ke mja stála mní̱mi̱
líghi̱
mí̱po̱s sti̱ dhiadromí̱ su
tihi
ke thimi̱thís pja í̱sun
Léne
po̱s s’ ídhan na horév̱is
nihta
me ti̱ fo̱tjá na pezis
spírto
sta mátja ólu tu kózmou
ma dhe se keí
o piretós mu
Léne
po̱s s’ ídhan zalizméni̱
Léne
me t’ ástra angaljazméni̱
zí̱se
o uranós sú aní̱ki
kséro̱ eghó̱
mja zo̱í̱ sto níki
Ákuse
pó̱s htipáji ákuse
ap’ ta váthi̱ mu érhete
ke me kiverná
Ághno̱stos
kséro̱ íne ághno̱stos
í̱hos pja já sénane
ma íne i̱ kardhjá
Για μένα μόνο / Csak Önmagamért
Θέλω να κάνω κάτι / Akarok tenni valamit,
Για πρώτη φορά / Most előszörre én!
Για μένα μόνο / Csak Önmagamért,!
Για τη δική μου / A saját őrületemért
Τη τρέλα και άλλη καμιά / Csupán, és semmi másért!
Μόνο για μένα / Csak Önmagamért
Θέλω να ζήσω / Akarok élni!
Να σβήσω το χθες και να βγω.... / Hogy eltöröljem a tegnapot, és neki vágjak...
Μόνο για μένα / Csak magamért!
Κι αν σε ρωτήσουν / És ha Téged kérdeznek
Πες τους την άκρη θα βρω / Mondd meg nekik, a világ végére utazom!
Τα καλοκαίρια / Nyaranként,
Εμένα με πιάνει μια τρέλα / Rám tör az őrület.
Κι όλο θέλω να φεύγω / Folyton indulni, menni akarok,
Απ ότι κι αν ζω / El abból, ahogyan élek
Με αεροπλάνα / Repülővel,
Με πλοία, με αμάξια και τρένα / Hajókkal, kocsikkal és vonatokkal
Θα σαλπάρω / Vitorlázok majd,
Μη σαλτάρω / Hogy ne törjek-zúzzak!
Κι ας με λένε τρελό / Még, ha őrültnek is tartanak ! / x2
Για μένα μόνο / Önmagamért teszem csak!
Για μένα μόνο / Csak Önmagamért!
Φτιάχνω ταξίδια / Utazásokat tervezek, bonyolítok
Και χάρτες και πάω παντού / Térképekkel, és megyek mindenhová
Για μένα μόνο / Csak Önmagamért!
Κι αν σε ρωτήσουν / És ha megkérdeznek Téged,
Πες τους πως έιμαι αλλού / Mondd nekik, hogy másutt vagyok!
Πάλι χθες το βράδυ τηλέφωνο σε πήρα
Για να ακούσω τη φωνή σου λες ποιος είναι
Πάλι χθες το βράδυ μήνυμα σου ‘στειλα,
Κι άλλος το διάβασε αυτός ρωτάω ποιος είναι...
Tegnap éjjel ismét telefonon hívtalak
Hogy meghallhassam a hangodat, ahogy kérded: Ki az?
Tegnap éjjel újra üzenetet küldtem,
És más olvasta el...!Azt kérdem: ki Ő..?
Refren: Ψεύτικα φεγγάρια, νύχτες δυνατές
Που αντέχουν μόνο παλικάρια
Γκόμενες παλιές μοιάζουν σκιές από λιοντάρια
Ψεύτικα φεγγάρια, νύχτες δυνατές
Που φωτίζουν πόνο, της ψυχής τις διαδρομές
Hazug holdfények, kemény éjszakák,
Miket, az igaz legények bírnak ki csupán
Régi szeretők, már csak az oroszlánok árnyaira hasonlítanak
Hamis holdak, kemény éjszakák,
Amik fájdalmakra világítanak, a lelkünk folyosóin
Ψεύτικα φεγγάρια, νύχτες μαγικές
Νύχτες δυνατές, που αντέχουν μόνο παλικάρια
Ψεύτικα φεγγάρια, νύχτες μου παλιές
Που φωτίζουν πόνο, της ψυχής τις διαδρομές...
Hamis holdfények, varázslatos éjszakák,
Miket, az igaz legények bírnak ki csupán
Hazug holdak, a réges-régi éjszakáimon,
Amik fájdalmakra világítanak, a lelkünk átjáróin
Πάλι χθες το βράδυ τηλέφωνο σε πήρα
Μα μου το‘κλεισες και είπες λάθος ήταν
Πάλι χθες το βράδυ μήνυμα σου ‘στειλα
Κι άλλος το διάβασε αυτό λάθος κι αν ήταν...
Tegnap éjjel ismét telefonon hívtalak
De letetetted, és - "Téves hívás!" - mondtad
Tegnap éjjel újra üzenetet küldtem,
És más olvasta el... Vajon, ez is téves volt?
- Refren -
Πάλι χθες το βράδυ μήνυμα σου ’στειλα
Κι άλλος το διάβασε αυτός ρωτάω ποιος είναι...
Tegnap éjjel újra üzenetet küldtem,
És más olvasta el...!Azt kérdem: ki Ő..?
Kíváncsi vagyok a szövegére, ha lesz időd, kérlek fordítsd le!
Az énekes szerepel a listán, sőt a legutóbbi is nagyon szép, de azt hiszem ez nincs. Köszönöm:
Stratos:
Rendben! Bár ez szerintem elég szimbolikus "szlenges", számomra nehéz ( egyelőre Google fordításos, amíg nem kapok valakitől segítséget!)
Ám az alábbi (második dalkérésed) fenn van már a fórumon; Hristos Dantis előadásában - is... https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=47384#47384
Maréknyi, büdös kapitalista
Müködésképtelen, korrupt rendőrség
Frank, pótkerék, falimento
Miért falod a szocialista társulat
Frank, pótkerék, falimento
Fogas Mantzarou szocialista társulat
Μασκαρά, γκρέκο μασκαρά
μασκαρά, γκρέκο μασκαρά
Képmutató, Maskarás Ál-Görög
Színlelő, Álarcos Görög
Elég érdekes szöveg , erre nem gondoltam, köszönöm. Sajnos nem tudom ide másolni azt a vidám asztal társaságot, ahol Γιάννης Μηλιώκας énekel. A második nóta, a szöveg értése nélkül, az ő előadásában nagyon jó, közönség sikeres.
Stratos: Lehet, hogy ez nem az.. ...de jó a hangulata!!!
Πάολα
Μουσική | Γιώργος Σαμπάνης
Στίχοι | Νίκος Γρίτσης
Heaven Music
έχω μια ζωή που δε μου ανήκει..
έχω μια ποινή και μια καταδίκη...
έχω μια ψυχή που δεν είναι αθώα..
έχει ενοχή που τη βγάζει σώα...
Egy életem van, ami nem az enyém...
Van egy büntetésem, és egy ítéletem...
Van egy lelkem is, mely nem ártatlan már...
Bűntudata van, amit a test okoz...
ξέρω το καλό και το κακό μου..
όλα παίζουν μέσα στο μυαλό μου..
έχω δικαστή τον εαυτό μου
που με ξέρει σίγουρα.....
Ismerem, mi a jó, és mi a rossz bennem...
mind szerepet kapnak benn, a fejemben...
Bíráskodtam önmagam ellen,
Az ellen, aki biztosan ismer...
δεν ακούω τις φωνές του κόσμου..
άλλος είναι ο κόσμος ο δικός μου...
ο καιρός μονάχα είναι ο εχθρός μου
που περνάει γρήγορα......
Nem hallom a hangjait a világnak...
Egészen más az én világom...
Csupán az idő az ellenségem
Ami oly gyorsan halad...
έχω μια ζωή που δεν έχω ζήσει..
είναι φυλακή, ποιος θα τη γκρεμίσει...
έχω μια καρδία που για σένα κλαίει..
δεν αλλάζει πια και γι αυτό σου φταίει...
Van egy életem, mit még nem éltem meg teljesen...
Ez a börtön, ki rombolja majd le...?
Van egy szívem, ami Teéretted sír...
Ez nem változik többé, és ezért vagy hibás...
ξέρω το καλό και το κακό μου
όλα παίζουν μέσα στο μυαλό μου
έχω δικαστή τον εαυτό μου
που με ξέρει σίγουρα σίγουρα
Ismerem magamban a jót, s a rosszat
Minden lepereg a fejemben
Elítélem magam
aki biztosan ismer, biztosan egészen
δεν ακούω τις φωνές του κόσμου
άλλος είναι ο κόσμος ο δικός μου
ο καιρός μονάχα είναι ο εχθρός μου
που περνάει γρήγορα
Nem hallom a hangját a világban
A másik a világ saját
időjárás csak az ellenségem
hogy gyorsan halad
ποτέ δεν ήμουνα κάλα..
μη μου ζητάς να γίνω
για να πετάω χαμηλά
και τα φτερά να κλείνω....
Soha nem voltam jól ..
ne kérd azt, hogy az legyek
alacsonyan szárnyalok
és a szárnyak, hogy lezárjam...
Για το χαμόγελό σου τραγουδώ
γιατί μου δείχνει πως το κλάμα έχεις γνωρίσει
και για το βάδισμά σου το γλυκό
που μόνο όποιος σκόνταψε μπορεί να εκτιμήσει
A mosolyodról énekelek
Mert megmutatja nekem, hogy a sírást, már megismerted!
És a kecses lépteidről dalolok, melyek oly édesdedek,
Miket ki megbotlott, igazán csak az értékelhet!
Αυτό το χάδι που 'ναι τόσο τρυφερό
είναι από χέρια που σκληρά έχουν παλέψει
κι αυτά τα χείλη που με αγάπη με φιλούν
δεν τ' άκουσα ποτέ πικρή να πούνε λέξη
E cirógatás, mely ennyire gyöngéd lehet,
Oly kezektől ered, melyek keményen küzdöttek: - ni!
S ez az ajkakról, melyek oly szeretve csókolnak engem,
Soha nem hallottam keserű szavakat kiejteni.
Για το χαμόγελό σου τραγουδώ
που όσο κι αν πόνεσες δεν το εγκαταλείπεις
που με κουράγιο με γεμίζει αν το δω
και χάνονται με μιας τα σύννεφα της λύπης
A mosolyodról énekelek,
Mert nem számít, mennyi fájdalom ért, nem adod fel!
S amely bátorsággal tölt el, ha látnom lehet
És a bánat felhői, egyszerre vesznek, oszolnak el!
Είμαι στ' αλήθεια τυχερός που σ' έχω εδώ
όταν τα πράγματα ζορίζουνε τριγύρω
και ξέρω αν τύχει και ποτέ εξαντληθώ
θα 'σαι στο πλάι μου επάνω σου να γύρω
Én igazán szerencsés lehetek, hogy itt vagy velem,
Amikor köröttünk a dolgok, egyre rosszabbak, egyre keményebbek
És tudom, hogyha egyszer véletlenül kimerülnék,
Itt leszel az oldalamon, reád gördülhetek
Είμαι στ' αλήθεια τυχερός που σ' έχω εδώ
όταν τα πράγματα ζορίζουνε τριγύρω
και ξέρω αν τύχει και ποτέ εξαντληθώ
θα 'σαι στο πλάι μου επάνω σου να γύρω
Én - hogy itt vagy velem - , igazán szerencsés lehetek,
Amikor köröttünk a dolgok, egyre rosszabbak, egyre keményebbek
És tudom, hogyha véletlenül kimerülnék egyszer,
Itt leszel az oldalamon, reád gördülhetek
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
τι σε πιάνει πες μου τι
και ρωτάς για μένα αν είσαι
μία και μοναδική
Mi köszönt Rád, mondd csak, időről időre?
Mondd, miféle problémák..., s főképp, hogy mivégre?
Hisz folyton-folyvást kéred, feleljek rá ismét:
Te vagy-e az egyetlen? Számomra más nincs még?
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
και μου λες υπερβολές
έχεις για όλα αμφιβολίες
κι ανασφάλειες πολλές
Mondd, e mókuskerék vajon hová vezet?
S, ez az izgalom..., kérdem én: mi lehet?
Kétségek közt gyötrődve létezni is vétek,
Tömlöcbe zárt emlékek közt, bizonytalan élet...
Μες στα μάτια κοίταξέ με
κι άκου τι σου λέω εγώ
Arra kérlek tehát, nézz énreám mostan,
S mindazt, amit mondok..., hallgassad meg... nyomban!
Όσο μεγαλώνεις, τόσο ομορφαίνεις
πως τα καταφέρνεις, πως τα καταφέρνεις
όσο μεγαλώνεις, ένα πράγμα ξέρω
πιο πολύ σε θέλω, πιο πολύ σε θέλω
Miképpen öregszel, növekszik szépséged
Hogyan lehet? – kérdem – van-e magyarázat?
Egyet tudok csupán: bár múlnak az évek,
Szívemben mindinkább növekszik lángja a parázsnak...
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
κι έχεις κρίσεις πανικού
με φαντάσματα παλεύεις
στα σενάρια του μυαλού
Mitől e félelem, mondd, vajh mi okozza?
S miért, hogy olykor a pánik szele átkoz,
Rém-alakok kísértenek, vinnének a rosszba,
Emlékeid tengerén, mint vihartört árboc...
Μην αγχώνεσαι για κάτι
κι ένα πράγμα θα σου πω
κάθε μέρα που περνάει
πιο πολύ σε αγαπώ
Ne félj hát semmitől! Temesd el a rosszat,
Engedd, hogy elmondjam, s higgy (is) benne, kérlek,
Éjre éj jön, s azután is, egyre csak – naphosszat
Oltalmazó szerelemmel imádlak, míg élek...
Μες στα μάτια κοίταξέ με
κι άκου τι σου λέω εγώ
Arra kérlek tehát, nézz énreám mostan,
S mindazt, amit mondok..., hallgassad meg... nyomban!
Όσο μεγαλώνεις, τόσο ομορφαίνεις
πως τα καταφέρνεις, πως τα καταφέρνεις
όσο μεγαλώνεις, ένα πράγμα ξέρω
πιο πολύ σε θέλω, πιο πολύ σε θέλω
Miképpen öregszel, szépséged sem múlik
Hogyan lehet? – kérdem – titok vagy varázslat?
Csupán annyit tudok, – ám ez elég – untig
Szívemben egyre szítod lángját a parázsnak...
Πήγε η ώρα έξι και δεν σε βρίσκω πουθενά
Και έχω ανακατέψει τις αναμνήσεις με ποτά
Με όποιον κι αν είσαι να σε φέρουν τώρα εδώ
Ήρθε η ώρα να στα πω τώρα εγώ
Reggeli hat óra, s én sehol sem talállak,
Elfásult emlékeim is mind italokká váltak...
Mondd csak, kivel is vagy? Hogy az folyton visszaűz?
Hisz épp ideje már... hogy tőlem: messze tűzz!
Reggeli hat óra, s én sehol sem talállak,
Emlékeim is a sok italtól: zavarossá váltak...
Bárkivel is vagy, hozzon most ide nyomban!
Elérkezett az idő, hogy neked "jól megmondjam"!
Refren: Ποτέ ξανά δεν θα νιώσεις τα δικά μου τα φιλιά
Ποτέ ξανά μην με ψάχνεις στο τηλέφωνο αργά
Μην προσπαθείς, πάει τέλειωσε, σου λέω αρκετά
Κάτσε να δεις πως τα πράγματα είναι απλά
Soha többé ne is érezd, hogyan is csókollak,
Éjszakánként soha, még csak ne is halljak Rólad,
Meg ne próbáld! Vége már! Elég volt Belőled!
Csak egy percre ülj le, s nézd: a dolgok milyen egyszerűen jönnek!
Soha többé nem érzed majd, hogyan is csókollak,
Késő éjszakánként - még mobilon - se halljak soha, Rólad,
Ne próbálkozz! Vége már! Elég volt Belőled!
Figyelj csak, jól: a dolgok ennyire egyszerűek!
Μου λες τα αισθήματά σου είναι αληθινά για μένα
Μου λες μην φύγεις, στάσου και πως θες να μείνουμε ένα
Δεν θα νικήσεις, φτάσαμε ως εδώ
Μάζεψε τα πράγματά σου κι άντε στο καλό
Azzal hitegetsz, hogy, igaz mind, amit irántam érzel,
Könyörögsz, ne menjek el; maradjak egy pár véled!
Nem fogsz győzni, idáig jutottam veled!
Szedd össze a dolgaid, s aztán... ég veled!
Hitegetsz csak, hogy, amit érzel, őszinte és tiszta,
Könyörögsz, hogy ne menjek még, jöjjek tüstént vissza!
Ám ez egyszer tévedsz: többé nincs visszaút, kérlek!
Szedd össze a dolgaid, s aztán... ne lássalak Téged!
Refren: Ποτέ ξανά δεν θα νιώσεις τα δικά μου τα φιλιά
Ποτέ ξανά μην με ψάχνεις στο τηλέφωνο αργά
Μην προσπαθείς, πάει τέλειωσε, σου λέω αρκετά
Κάτσε να δεις πως τα πράγματα είναι απλά
Soha többé ne is érezd, hogyan is csókollak,
Éjszakánként soha, még csak ne is halljak Rólad,
Meg ne próbáld! Vége már! Elég volt Belőled!
Csak egy percre ülj le, s nézd: a dolgok milyen egyszerűen jönnek! / x2
A megjelenése napjától kezdve vágytam rá, hogy egyszer majd megcsinálhassam az alábbi nótát...
Viszont a szövegét olvasva csúfos kudarcot vallottam...
Ez a dal többre érdemes, mint az én egyszerű gyermeteg makogásom...
Szóval, ha egy nálam hozzáértőbb görögöző hajlandó volna nekiesni esetleg..., hálás lennék...
Γελάει η μέρα και κλαίει η νύχτα
Με τα χιλιάδες, παραμύθια
Τι κι αν μας τάξουν,τι κι αν μας θάψουν
Για μας το ίδιο, ότι κι αν πράξουν
Mosolyog a nappal, ám az éjjel könnyeket sír, egyre
A tündérmesék ezrei után, elmerengve
Mit is ígérnek minékünk? S hol érhet majd a vég?
Mindegy is! Akárhogyan is, nincs semmi különbség...
Γελάει η μέρα, κλαίει η νύχτα
Με τα χιλιάδες, τα παραμύθια
Που μας φουμάρουν για να πάρουν
´Οτι μας έμεινε και να την κάνουν
Ránk nevet a nappal, de csupa könny az éjjel
Elcsigázva, kapaszkodva a megannyi mesében
Melyek, mint holmi drog, szétzúzzák az elménk,
Csak, hogy azt a kicsit, mi megmaradt nekünk... magukkal elvigyék...
Την Ελλάδα όλοι λαχταρούνε
Μες την τσέπη τους να δούνε
Τους χρωστάμε ευγνωμοσύνη
Που δε μας στέρησαν και την ειρήνη
Τι άλλο πια θα μας εγείρει
Ξεχυλίζει το ποτήρι
Σαν το Φοίνικα θ´ αναστηθουμε
Κι απ´την αρχή θα πορευτούμε
Για πιο ήρεμα, πιο εύκολα ταξίδια
Με ρότα πάντα, την ελπίδα
Mindnyájan arra vágynak tán, hogy szeretett görög földünk,
Mint egy tárgyat, saját zsebükben tudva lássák
Hálásnak azért kéne tán lennünk,
Hogy szabadságunk még meg nem nyírbálták?
Miért küzdünk mi mégis, egyre? Miért is létezünk?
Hisz, mint egy túlfolyó pohárban, úgy, elnyomva, mint vagyunk
De majd, mint a főnix, hamvainkból újra ébredünk,
S egy új élet reményében áldozzuk be magunk
A béke, vagy tán a független egyén...,
Ám addig egyetlen út marad csupán...: a remény...
Μας καταριούνται, μας εκδικούνται
Για την Ελλάδα όλοι χτυπιούνται
Στ´ αλήθεια κλαίω για την πατρίδα
Που ´γινε στάχτη κι αποκαΐδια
Átkokat szórva világlik rajtunk a bosszú fénye,
Göröghonért, jaj, micsoda harcok mennek végbe
S én, mint a kisgyermek, hazámért könnyezem,
Mely porba hullva parázsló hamu lett, hirtelen...
Άναψα τα φώτα μα γύρω μοναξιά
όνειρο θα ήταν δεν είσαι πουθενά
ας μην ξυπνούσα θεέ μου ας έμενες εκεί
στα όνειρα μου είσαι μαζί μου ως το πρωί
Felgyújtottam a fényeket, de a magány körbefog
Csupán álom lehetett, hiszen, nem vagy sehol
Bár ne ébredtem volna fel - Istenem! -
Bár maradtál volna ott, az álmaimban - reggelig; velem!
Αν σου λείπω, θα έπρεπε να ήσουνα εδώ
στη ζωή σου θα είχα μία θέση και εγώ
με ρωτάνε "τι έχεις" δεν ξέρω τι να πω
είσαι όμως το "τίποτα" που πάλι απαντώ..
Ha hiányoznék, akkor itt kellene, hogy legyél!
S az életedben akadna hely az én számomra is még!
Ha megkérdezik: - "Mi bajod?" - mit mondjak, nem tudom...
Mégis Te vagy a: "Semmi se!", amit újra csak válaszolhatok..
Άφησα τις μέρες να φεύγουν, να περνούν
τίποτα δεν φτάνει για αυτούς που δεν ξεχνούν
όσα δεν μου είπες πονάνε πιο πολύ
θόρυβο που κάνεις αν φύγεις με σιωπή
Hagytam a napokat, hadd menjenek, hadd múljanak!
Semmi nem elég azoknak, akik feledni nem tudnak...
Mindaz, amit nem mondtál el... ...annál jobban fáj nekem
Mily hangzavar amit művelsz(!): - ha távozol, néma csendben
Αν σου λείπω, θα έπρεπε να ήσουνα εδώ
στη ζωή σου θα είχα μία θέση και εγώ
με ρωτάνε "τι έχεις" δεν ξέρω τι να πω
είσαι όμως το "τίποτα" που πάλι απαντώ..
Ha hiányoznék, akkor itt kellene, hogy legyél!
S az életedben akadna hely az én számomra is még!
Ha megkérdezik: - "Mi bajod?" - mit mondjak, nem tudom...
Mégis Te vagy a: "Semmi se!", amit újra csak válaszolhatok..
Πήρα σβάρνα τα μπαράκια
για να βρω τα φιλαράκια και να τους τα πω
όλα τα 'χω διαλύσει πρόσφατα έχω χωρίσει πάλι φταίω εγώ..
Κανα δυο με βλέπουν κάπως, λένε πάλι είναι λάθος,
λόγια ψάχνω τώρα να τους πω μέσα μου πονάω τόσο
άμα φταίω ας πληρώσω όλα της εγώ τα "σ' αγαπώ"
Egyik bárból a másikba mentem,
hogy barátaim körében elmesélhessem:
Leromboltam magam körül mindent, s a szakítás ismét az én hibám
"Mi az, hogy már megint?" - s furcsán néztek reám
Szavakat keresek, hogy elmondjam, micsoda fájdalomban élek,
S, ha már így, megfizessek mindenért, mikor azt mondta: "Én szeretlek Téged!"
Ούτε που με νοιάζει αν την δουν να κλαίει,
να την βρουν γονατιστή "σ' αγαπώ" να λέει.
Ούτε που με νοιάζει αν την δούνε λιώμα
αφού σώμα και ψυχή τα πατάει στο χώμα.
Ούτε που με νοιάζει αν με βρούνε
μόνο μια πληγή είναι μόνο..μια πληγή είναι μόνο...!!!
Többé az sem érdekel, hogyha megtalálják
Vagy ha térden állva könyörögne egyre,
Többé az sem izgat, ha nyomorban látják,
Mióta rossz útra került, s elment tőlem messze,
Többé nem érdekel, ha meglátják, hogy vagyok,
Hisz csak egy seb volt ez... be nem forrasztatott.
Ψάχνω τρόπο να ξεχάσω
όλα να τα διαγράψω πίσω δεν κοιτώ,
την ευθύνη όλη την έχω
τον εαυτό μου δεν ελέγχω όταν αγαπώ.
Κανα δυο με βλέπουν κάπως, λένε πάλι είναι λάθος,
λόγια ψάχνω τώρα να τους πω μέσα μου πονάω τόσο
άμα φταίω ας πληρώσω όλα της εγώ τα "σ' αγαπώ"..
Hogy is feledhetném el? Hisz próbálkozom folyton
Törölni magamból, hátra sosem nézve
Minden az én hibám, egyre csak ezt mondom,
De a szerelemben soha nincs szükség az észre...
Furcsán néztek reám, s csodálkoztak: "Tényleg?"
Szavakat keresek, hogy elmondjam, micsoda fájdalomban élek,
S, ha már így, megfizessek mindenért, mikor azt mondta: "Én szeretlek, míg élek!"
Ούτε που με νοιάζει αν την δουν να κλαίει,
να την βρουν γονατιστή "σ' αγαπώ" να λέει.
Ούτε που με νοιάζει αν την δούνε λιώμα
αφού σώμα και ψυχή τα πατάει στο χώμα.
Ούτε που με νοιάζει αν με βρούνε
μόνο μια πληγή είναι μόνο..μια πληγή είναι μόνο
Többé az sem hozna lázba, hogyha megtalálnák
S ha "szeretlek!"-et mormolva térden rogyva látnák
Még az sem tud meghatni, ha nyomorban kell éljen,
Hisz senki sem mondta, hogy testet kell cseréljen.
Már az sem izgat többé, ha látják, miként vagyok,
Egy apró seb csupán..., csak ennyit mondhatok...
Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη,
να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος,
γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι,
τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις,
αν μέν’ η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή
συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις,
αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου,
αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου.
Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος.
Πολλά τα καλοκαιρινά πρωιά να είναι
που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά
θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους·
να σταματήσεις σ’ εμπορεία Φοινικικά,
και τες καλές πραγμάτειες ν’ αποκτήσεις,
σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ’ έβενους,
και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής,
όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά·
σε πόλεις Aιγυπτιακές πολλές να πας,
να μάθεις και να μάθεις απ’ τους σπουδασμένους.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη.
Το φθάσιμον εκεί είν’ ο προορισμός σου.
Aλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου.
Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει·
και γέρος πια ν’ αράξεις στο νησί,
πλούσιος με όσα κέρδισες στον δρόμο,
μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Η Ιθάκη σ’ έδωσε τ’ ωραίο ταξείδι.
Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο.
Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δεν σε γέλασε.
Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα,
ήδη θα το κατάλαβες η Ιθάκες τι σημαίνουν.
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.
ilyet inkább privátban, hogy ne fárasszuk a többi fórum olvasót..!
, erre nem gondoltam, köszönöm. Sajnos nem tudom ide másolni azt a vidám asztal társaságot, ahol Γιάννης Μηλιώκας énekel. A második nóta, a szöveg értése nélkül, az ő előadásában nagyon jó, közönség sikeres.
