Πες μου, πες μου πως τα λάθη βγάζουν στο σωστό
Mondd meg, mondd meg hogyan válnak a hibák helyessé
Κι απ’ τα τόσα πάθη πες, με ποιο να σκεπαστώ
És mondd meg annyi szenvedélyből melyikkel takarjam be magam
Δείξε μου τον δρόμο που δε βγάζει σε γκρεμό, να περπατώ
Mutasd meg az utat amely nem vezet a sziklaszirthez, hogy járjak rajta
Το “για πάντα” πες μου, πες μου πως το συζητάς
Az „örökké“-t mondd meg nekem hogy kérdezed
Μες στο αίμα μου ζωή και θάνατο σκορπάς
Belül a véremben az életet és halált szétárasztod
Φεύγεις δίχως να σε νοιάζει, πως γιατί χρωστάς, πληρώνω εγώ
Elmész é snem törődsz semmivel, a te tartozásodért én fizetek
Εγώ που αφήνω ορθάνοιχτα βλέμματα, χάδια, ψέματα
Én aki tárva nyitva hagyom a tekinteteket, érintéseket, hazugságokat
Κανείς δε ξέρει αν η ζωή σε φέρει
Senki sem tudja mit hoz neked az élet
Κι αν σε έχει ανάγκη η πληγή να βρει μαχαίρι
És ha a sebnek késsel kell találkoznia
Κανείς δε ξέρει πόσο μου λείπεις
Senki sem tudja mennyire hiányzol
Πόση ανάγκη έχει η ψυχή να μη με εγκαταλείπεις
Mennyire szüksége van a léleknek arra hogy ne adja fel
Ξέρω πως νιώθεις, πόσο φοβάσαι
Tudom hogy érzel, mennyire félsz
Χίλιες φορές με προσπερνάς και χίλιες πίσω να ´σαι
Millió alkalommal hiányzom neked és milliószor visszatérsz
Και νοιώθω μόνο το άδειο σου βλέμμα
És én csak az üres tekintetedet érzem
Να με κοιτάς από μακριά και να μου καις το δέρμα
Amint nézel rám a távolból és égeted a bőrömet
Πες μου, πες μου τι μου λείπει, τι δεν είπα εγώ
Mondd meg, mondd meg mi hiányzik nekem amit nem mondtam el
Που έψαξα να βρω για σένα κι άλλον εαυτό
Hogy kerestem hogy megtaláljam neked a másik énemet
Μα δεν έχει σημασία όπως κι αν το δω, τελειώνει εδώ
De nem számít úgyis látom hogy itt a vége
Λέξεις βρες μου, κάνε κάτι για να ζεσταθώ
Szavak találjatok meg, csináljatok valamit hogy felmelegítsetek
Στις σιωπές σου δε χωράω , ούτε να σταθώ
A hallgatásotokba én nem illek bele, és mem is tudnék benne maradni
Μια μακραίνεις και τρομάζω να σ ‘ονειρευτώ, μια ζεις εδώ
Egyet meghosszabbítasz és félek álmodni rólad, egyszer itt élsz
Εσύ που αφήνεις ορθάνοιχτα βλέμματα, χάδια, ψέματα
Te aki tárva nyitva hagysz tekinteteket, érintéseket, hazugságokat
Φύγε από κοντά μου Φύγε μακριά
Μην κοιτάξεις πίσω γιατί θα νιώσεις πολλά
Χάνομαι μαζί σου Γεια και χαρά
Κράτα αποστάσεις γιατί θα τρελαθώ
Έχεις τον τρόπο να μου πάρεις το μυαλό
Μην πλησιάζεις πια δεν μπορώ
Húzz el a közelemből, Távozz messzire el!
Ne nézz vissza, mert érzelmekkel telítettebb leszel
Véled én a semmibe veszek... Hello és Ég Veled!
Tartsd meg a távolságot, még megbolondulok melletted!
Van egy módszered, hogy az elmém elborítsd, elvedd az eszemet!
Ne közelíts hát, nem bírom tovább, elveszek!
Αν γυρίσω πίσω μια μέρα ξανά
Άσε να χαιδέψω τα μαλλιά σου απαλά
Κοίτα με στα μάτια πες σ’ αγαπώ
Μην πλησιάζεις Θα τρελαθώ
- Ha egy napon. hozzád újra visszatérek,
A hajadat hadd simogassam meg gyengéden
Nézz a szemembe, s mondd, hogy szeretlek!
- Ne közelíts, megőrülök, elveszek!
Βγήκα στους δρόμους για να σε βρω
κοίτα να δεις πώς κι από δω
Ήρθα κοντά σου κράτα με εδώ
Φίλα με απόψε να ονειρευτώ
- Kimentem az utcákra, hogy rád találjak
- Na nézd csak, hogyan kerültél ide?!
- A közeledbe jöttem, ezentúl tarts is itt majd!
Csókolj meg ma éjjel, hogy álmodhassak!
Μόνη μακριά σου στιγμή δεν μπορώ
Κοίτα με στα μάτια πες σ’ αγαπώ
Κράτα με κοντά σου πάρε με αγκαλιά
Φίλα με απόψε βάλε μου φωτιά
Egyedül, nélküled, egy pillanatot sem tudok elviselni
Nézz a szemeimbe, és mondd, hogy "szeretlek"!
Tarts közel, magad mellett, végy az öledbe!
Csókolj meg ma éjjel! Gyújts tüzet bennem!
Ήμουνα παιδί, είχα όνειρα χίλια
όνειρα μεγάλα άπιαστα μαγικά
πέταγα ψηλά με τα όνειρα εκείνα
κι ας μου λέγαν όλοι πέτα πιο χαμηλά
Gyerek voltam; ezerféle álmaim voltak
Hatalmas álmok, varázsos is, és megfoghatatlan
Magasra szálltam ezekkel az álmokkal,
Noha mindenki szólt; repdess alacsonyabban!
Ήμουνα παιδί ζούσα με την ελπίδα
να βγουν τα όνειρά μου όλα αληθινά
Μα περνούσαν τα χρόνια κι εγώ πάντα στα ίδια
κυνηγούσα να πιάσω όνειρα απατηλά
Gyerek voltam, éltem a reményben,
Hogy az álmaim mind valóra válnak egyszer!
De csak teltek az évek, és én mindig ugyan úgy éltem,
Csalóka álmokra vadásztam, azokat kergettem
Όνειρά μου χαμένα
που σας πήρε του χρόνου ο τρελός ο βοριάς
πάλευα να σας φτάσω για να σώσω εμένα
να μη ζείτε κρυμμένα στη φτωχή μου καρδιά
Oh, elveszett álmaim,
Elragadott benneteket az idők őrült északi szele!
Küzdöttem, hogy utolérjelek benneteket, s hogy magamat mentsem
s hogy ne éljetek rejtve, a szegény szívemben!
O,τι θελεις πες μου, οσο κι αν ποναει
Bármit szeretnél mondd el, bármennyire is fáj
H αγαπη ματια μου κατι τετοια δε κοιταει
A szerelem, drágám, nem néz ilyen dolgokra
Ο,τι θελεις πες μου, θα γινει οτι ζητησεις
Bármit szeretnél mondd el, valóra válik amit kérsz
Tην ψυχη μου παρε μου ασε μου τις αναμνησεις...
Vedd el a lelkem, de hagyd meg az emlékeimet...
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Κι αν σου λεω θα μου λειψεις μη θυμωσεις
És ha azt mondom hiányozni fogsz ne légy mérges
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Και που εφυγες ποτε μη μετανιωσεις...
És ha elmész, soha ne bánd meg...
Τι μου λες με ξεχασες, τι μου λες δε θυμασαι
Mit mondasz nekem elfelejtettél, mit mondasz nekem nem emlékszel
Δε μπορω να σκεφτομαι χωρια μου οτι κοιμασαι
Nem tudok arra gondolni hogy távol vagy tőlem álmodban
Τι μου λες με ξεχασες, τι μου λες θα γυρισεις
Mit mondasz nekem elfelejtettél, mit mondasz nekem vissza fogsz jönni
Την ψυχη μου παρε μου ασε μου τις αναμνησεις...
Vedd el a lelkem, de hagyd meg az emlékeimet...
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Κι αν σου λεω θα μου λειψεις μη θυμωσεις
És ha azt mondom hiányozni fogsz ne légy mérges
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Και που εφυγες ποτε μη μετανιωσεις...
És ha elmész, soha ne bánd meg...
Κράτα το χέρι μου και κοίτα με στα μάτια
Fogd meg a kezem és nézz mélyen a szemembe
δωσ' μου από τα χείλη σου τον κόσμο για να πιω
add nekem a világot hogy az ajkaidról ihassam meg
είσαι από τα όνειρα που ζουν μετά τα βράδια
egy vagy azon álmok közül akik túlélik az éjszakát
και που τον έρωτα κρατάνε ζωντανό
és melyek életben tartják a szerelmet
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει
Mióta veled vagyok megváltoztam
βρήκα ξανά τον καλό μου εαυτό
Újra megtaláltam magamban a jót
βάζει η καρδιά μου φτερά να πετάξει
A szívem szárnyra kap hogy röpülhessen
για μια ζωή στον δικό σου ουρανό
a te egeden egy életen át
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει
Mióta veled vagyok megváltoztam
μέσα από τα μάτια σου πήρα ζωή
a szemeid életre keltettek
αν είναι τρέλα ας μη μου περάσει
ha ez őrültség maradjon is így
να 'σαι για μένα τα πάντα εσύ
legyél mindig az enyém
Δεν είναι απλά αυτό που ζούμε μια συνήθεια
Nem csak megszokásból vagyunk együtt
έχει ο ένας για τον άλλον γεννηθεί
mi egymásnak lettünk teremtve
καμιά φορά μοιάζει σαν ψέμα και αλήθεια
néha úgy hazugságnak tűnik néha igaznak
και όλα για μένα είναι η αγάπη αυτή
ez a szerelem számomra minden
Stratos: Köszönjük szépen a fordítást!
Kössük össze a kellemest a hasznossal, ha már szóba esett köztünk a fordítás, íme itt a fonetika is,
majd egy ZÖLD nyers változat, majd az enyhén átformált, - ihletettség nélküli - "mű"!
Είμαι μαζί σου / Veled vagyok
Κράτα το χέρι μου και κοίτα με στα μάτια / Kráta to héri mu ke kíta me sta mátja
δωσ' μου από τα χείλη σου τον κόσμο για να πιω / dhos' mu apó ta híli su ton kózmo ja na pjo
είσαι από τα όνειρα που ζουν μετά τα βράδια / íse apó ta ónira pu zún metá ta vrádhja
και που τον έρωτα κρατάνε ζωντανό / ke pu ton érota kratáne zondanó
Vedd kezedbe a kezem, és nézz a szemeimbe!
Add, hogy a világot, az ajkaidról ihassam!
Az éjszaka után élő álmaim közül való vagy,
Amik a szerelmet életben tartják
Vedd kezedbe kezem, és nézz a szemeimbe!
Add, hogy ajkaidról a világot, ihatva, magamhoz vegyem!
Egy vagy, az éjszaka után élő álmaim közül, és igen,
Azokból, melyek életben tartják a szerelmet!
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει / Íme mazí su ke écho alláksi
βρήκα ξανά τον καλό μου εαυτό / vríka ksaná ton kaló mu eaftó
βάζει η καρδιά μου φτερά να πετάξει / vázi i kardjá mu fterá na petáksi
για μια ζωή στον δικό σου ουρανό / ja mja zoí ston dhikó su uranó
Veled vagyok, és megváltoztam
újra megtaláltam a jobbik énemet
A szívem szárnyakat növeszt, hogy szállhasson
Egy életen át, a Te égboltodon
Veled vagyok, és megváltoztam – nagyon!
Újra megtaláltam a jobbik énemet hát,
A szívem szárnyakat növeszt, hogy szállhasson
A Te égboltodon, egy egész életen át!
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει / Íme mazí su ke écho alláksi
μέσα από τα μάτια σου πήρα ζωή / mésa apó ta mátja su píra zoí
αν είναι τρέλα ας μη μου περάσει / an íne tréla as mi mu perási
να 'σαι για μένα τα πάντα εσύ / na 'se já ména ta pánda esi
Veled vagyok, és megváltoztam
A szemeid belsejéből kaptam/vettem életet
Ha őrültség, hát hadd ne múljon soha el!
Maradj meg számomra/nekem a Minden(ség)!
Veled vagyok, és megváltoztam
A szemeid belsejéből életet nyertem,
Ha őrültség, hát hadd ne múljon el soha!
Maradj meg számomra, légy a Mindenem!
Δεν είναι απλά αυτό που ζούμε μια συνήθεια / Den eínai aplá aftó pou zoúme mia synítheia
έχει ο ένας για τον άλλον γεννηθεί / échei o énas gia ton állon gennitheí
καμιά φορά μοιάζει σαν ψέμα και αλήθεια / kamiá forá moiázei san pséma kai alítheia
και όλα για μένα είναι η αγάπη αυτή / ke ola já mena í aghapi aftí
Nem csak egyszerűen az, amit megszokásként élünk meg
Ám, egyikünk a másikért született, él, s lett teremtve
Néha hazugságnak hat, néha igaznak
És mindez számomra maga a szerelem!
Nem csak egyszerűen az, hogy élünk a megszokásnak
Ám, egyikünk a másikért született, él, s lett teremtve
Bár, néha hazugságnak hat, néha igaznak,
De mindez számomra maga a szerelem!
Αν είναι κάτι που με κέρδισε σε 'σενα
κάτι που ήξερε πώς να με ξεπερνάει
είναι αγάπη μου αυτή η επιμονή σου
μια αγάπη που έμαθε να μην τα παρατάει
Ha van valami, ami veled kapcsolatban legyőzhetett engem
Valami, amely tudta, hogy jusson túl, hogyan előzhet meg
Az, a kitartásod volt, kedvesem!
Egy szerelem, mely megtanulta, hogy sose adja fel!
Αν είναι κάτι που μού είπε να διαλέξω
ούτε τα λόγια σου είναι, ούτε η ομορφιά
Αυτή η υπέροχη, τρελή επιμονή σου
πως είναι κρίμα εμείς να ζούμε χωριστά
Ha valami azt súgta, hogy válasszalak téged,
Sem a szavaid nem voltak, sem a szépséged!
Az a te csodálatos, őrült kitartásod, az!
És, hogy külön élnünk: kár volna!
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Αν είναι κάτι που με κράτησε απ' τα ξένα
αυτό το φως που δεν υπάρχει σ' άλλη γη
κι αυτή αγάπη μου η ίδια επιμονή σου
να μοιραστούμε αυτά τα σύννεφα μαζί
να μοιραστούμε αυτή τη θάλασσα μαζί
Ha van valami, ami itthon tartott, a külfölddel szemben,
Az a fény, amely más földön nem létezhet.
És az - édes szerelmem -, ugyan olyan, mint a te kitartásod
Osszuk meg ezeket a felhőket mi ketten,
Osszuk meg mi ketten ezeket a tengereket!
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Αυτή η ατέλειωτη η γλύκα σου πως με τραβάει να 'ξερες
Να περπατήσω δίπλα σου με θάρρος στην ζωή
Αυτή η ατέλειωτη η δίψα σου για της ζωής το άγνωστο
Τι μού 'χει δώσει να 'ξερες και πού να φανταστείς
Αγάπη μου τρελή να με ζητάς μην κουραστείς
Ha tudnád, hogyan vonz, ez a te végtelen édességed!
Járni melletted, telve bátorsággal az életben
Ez a végtelen a szomjúságod az élet ismeretlen dolgai iránt
Mi mindent adott nekem, ha tudnád, ha elképzelhetnéd!
Bolond szerelmem, utánam vágyni, meg ne unjál!
Ουμ Χαράμ (694 μ.Χ. - Το Τραγούδι Των Βεδουίνων) Um Haram ( i.sz. - 694 A beduinok dala )
Μητροπάνος Δημήτρης
Στίχοι / Dalszöveg : Άλκης Αλκαίος / Alkis Alkeos
Μουσική / Zene : Μάριος Τόκας / Marios Tokas
Στης Ανατολής τα μέρη με ταξίδεψε ένα αστέρι
μια αυγουστιάτικη βραδιά στην πιο όμορφη σαβάνα
να γυρέψω τη νιρβάνα σε μιας κόρης τη ματιά.
Engem Kelet tájaira vezetett egy csillag
Egy augusztusi éjszakán, a legszebb szavannához,
Hogy rátaláljak a nirvánára egy lánynak a tekintetében.
Βεδουϊνοι σε μια ράμπα με μονόχορδη ραμπάμπα
ιστορούν την Ουμ Χαράμ ανηψιά λεν του Προφήτη
που `μοιαζε του αποσπερίτη και τραγούδαγε γλυκά.
Beduinok egy rámpán az egyhúros rabambán
Regélnek az Umm Haramról, kit a Próféta unokájának neveznek,
Aki az esthajnal csillagra hasonlított és édesen énekelt.
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε.
Lejla Lejla jaleili, ...ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili.., ...ölelkezést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig cipelnek a szívek, kik szeretnek engem
Μια σαββατογεννημένη στη σκηνή της με πηγαίνει
και στη γη πια δεν πατώ πορφυρό της τάζω αμάξι
χίλια δώρα από μετάξι και τον όρκο της ζητώ.
Egy szombaton született, a sátrába csábít engem
És a földre már nem lépek, néki bíborból autót ígérek
Ezer ajándékot selyemből, és ezért az esküjét kérem.
Στης αγάπης τα μυστήρια πάψε να ζητάς πειστήρια
μ’ απαντά η Ουμ Χαράμ στο βασίλειο της ερήμου
μ’ άλλα μάτια δες ψυχή μου τι `ναι πλούτος και χαρά.
A szerelem titkaira, hagyd abba bűnjelek kérlelését!
Válaszol Oum Haram a magány birodalmában
Más szemekkel nézz lelkem, hogy mi a gazdagság, és mi a boldogság?!
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε
Lejla Lejla jaleili, ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili ölelkezést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig ragadnak el a szívek, kik szeretnek engem
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε.
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Lejla Lejla jaleili, ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili.., ölelést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig cipelnek a szívek, kik szeretnek engem
De bármit is érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Πάνω στα τσιμέντα,
μεσα στις σκουριές,
δένονται οι σιωπές με το ατσάλι.
Κι όπως παν τα χέρια
στον ιδρώτα, δες,
θα μιλήσουνε,
θα μιλήσουνε, κάποτε οι ζωές.
A (cement-)betonon
Benn a rozsdák közt,
A néma csendek, az acéllal kötnek meg.
És ahogy mozdulnak a kezek
Az izzadság(cseppek) felé, nézd..!
Egyszer megszólalnak majd,
Beszélni fognak - valamikor -, az életek!
Κάτω απ’ τις παράγκες,
κάτω απ’ τα γιαπιά,
ζούνε κάτι Ελλάδες
σαν θηριά, σαν θηριά, .
Κι όταν πια ξεσπάσουν,
δε θα είναι αργά
έτσι γράφεις πάντα
ιστορία με τα δάχτυλα.
A barakk-kunyhók alatt,
Az épületvázak alatt
Élnek valami Görögország-beliek
Mint az állatok, mint a vadállatok.
És amikor végre kitörnek...,
Nem lesz késő még...
Így írsz majd mindég
Történelemet az ujjaiddal.
Πάνω στις καρότσες,
κάρβουνο ο καιρός
κι όλη η ζωή συνομιλία.
Λες στον εαυτό σου
και σου λέει κι αυτός,
πες τι έμεινε,
πες τι έμεινε απ’ το τόσο φως.
Fenn a szekereken,
Szén-fekete az idő
És az egész élet - egy nagy beszélgetés.
S csak beszélsz önmagadhoz,
És aztán ő is válaszol,
Mondd, mi maradt,
Mondd mi maradt, a rengeteg fényből?!
Κάτω απ’ τις παράγκες,
κάτω απ’ τα γιαπιά,
ζούνε κάτι Ελλάδες
σαν θηριά, σαν θηριά, .
Κι όταν πια ξεσπάσουν,
δε θα είναι αργά
έτσι γράφεις πάντα
ιστορία με τα δάχτυλα. / *2
A barakk-kunyhók alatt,
Az épületvázak alatt
Élnek valami Görögország-beliek
Mint az állatok, mint a vadállatok.
És amikor végre kitörnek...,
Nem lesz késő még...
Így írsz majd mindég
Történelemet az ujjaiddal. /*2
Páno sta ciménta,
mesa stis skurjés,
dhénonte i siopés me to acáli.
Ki ópos pan ta héria
ston idhróta, dhes,
tha milísune,
tha milísune, kápote i zoés.
Káto ap’ tis paránkes,
káto ap’ ta japiá,
zúne káti Elládes
san thiriá, san thiriá, .
Ki ótan pja ksespásun,
de tha íne arghá
éci ghráfis pánda
istoría me ta dháhtila.
Páno stis karóces,
kárvuno o kerós
ki óli i zoí sinomilía.
Les ston eaftó su
ke su léej ki aftós,
pes ti émine,
pes ti émine ap’ to tóso fos.
Káto ap’ tis paránkes,
káto ap’ ta japiá,
zúne káti Elládhes
san thiriá, san thiriá, .
Ki ótan pja ksespásun,
dhe tha íne arghá
éci ghráfis pánda
istoría me ta dháhtila. / *2
Θέλω να το σκάσω από 'δω
μ' έχουνε δεμένο απ' το λαιμό
μια φυλακή
Όταν πάω να ονειρευτώ
με ξυπνάνε με το στανιό
μια φυλακή
Σκάψε για ένα πιάτο με φαΐ,
γύρνα πάλι πτώμα στο κλουβί
μια φυλακή
Ki akarok törni, innen megszökve!
A torkomnál fogva vagyok kikötve
Ez egy börtön!
Az álom, amikor éppen elragadna
Felébresztenek, felvernek erőszakkal
Ez egy börtön!
Áss egy napon át - egy tányér ételért -,
Aztán, fordulj vissza a cellába - egy hullaként
Ez egy börtön!
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω (Αλυσίδες δε φοραώ)
Láncokat nem hordok,
de nem élek szabadon! (Láncokat nem hordok!)
Γύρω μου τα τείχη υψηλά,
τα μαλλιά μου μοιάσαν του χιονιά
μια φυλακή
Θέλω να το σκάσω από 'δω
για να δω επιτέλους ουρανό
μια φυλακή
Μα έχω μπρος μου ανηφοριά
βάλτε ένα χεράκι βρε παιδιά...
μια φυλακή
Köröttem a falak nagyon magasak,
A hajamat olyanná tették, mint ha be volna havazva
Ez egy börtön!
Meg akarok szökni, menekülni innen
Hogy végre láthassam az eget
Ez egy börtön!
De előttem az emelkedő nagyon meredek,
Bajtársak, nyújtsatok hát kezet...!
Ez egy börtön!
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω
Láncokat nem hordok,
de nem élek szabadon!
Láncokat nem hordok,
de nem élhetek szabadon!
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω...
Szabadnak lenni... szabadon...
Szabad akarok lenni... szabadon...
Szabadon akarok élni... szabadon!
Szabadnak lenni... szabadon...
Szabad akarok lenni... szabadon...
Szabadon akarok élni!
Thélo na to skáso apó 'dho
m' éhun dheméno ap' to lemó
mja filakí
Ótan páo na onireftó
me ksipnáne me to stanió
mja filakí
Skápse ja éna pjáto me faí,
jírna páli ptóma sto kluví
mia filakí
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
(Alisídhes dhe foraó...)
Jíro mu ta tíhi ipsilá,
ta malljá mu mjásan tu hjonjá
mja filakí
Thélo na to skáso apó 'dho
ja na dho epitélus uranó
mja filakí
Ma ého bros mu aniforjá
válte éna heráki vre pedhjá...
mja filakí
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo!
Δεν έχω σπίτι πίσω για να `ρθώ / Nincsen házam, amelybe visszatérhetek,
ούτε κρεβάτι για να κοιμηθώ / se ágyam, amelyben alhatnék keveset
δεν έχω δρόμο ούτε γειτονιά / Nincs se utam, se oly szomszéd környék
να περπατήσω μια Πρωτομαγιά. / ahol végiglépdelhetnék május elsején
Dhen eho spiti ja na rtho
ute krevati ja na kimitho
Dhen eho dhromo ute jitonia
na perpatiso mja Protomaja
Τα ψεύτικα τα λόγια τα μεγάλα / A hamis, nagy szavaidat
μου τα ‘πες με το πρώτο σου το γάλα. / már az első anyatejjel adtad
Ta pseftika ta loja, ta meghala
mu ta' pes me to proto su to ghala
Μα τώρα που ξυπνήσανε τα φίδια / De most, hogy a kígyók felébredtek
εσύ φοράς τα αρχαία σου στολίδια / Te az ősi ékszereket viseled
και δε δακρύζεις ποτέ σου μάνα μου Ελλάς / és nem sírsz soha amiatt, anyám, Görögország
που τα παιδιά σου σκλάβους ξεπουλάς. / hogy gyeremekeidet árulod, így lesznek rabszolgák
Ma tora pu ksipnisane ta fidhja
esi foras t' arhea su stolidhja
ke dhen dhakrizis pote su, mana mu Ellas
pu ta pedhja su sklavus ksepulas
Τα ψεύτικα τα λόγια τα μεγάλα / A hazug, nagy szavaidat már
μου τα ‘πες με το πρώτο σου το γάλα. / elmondtad az első szoptatásnál
Ta pseftika ta loja, ta meghala
mu ta' pes me to proto su to ghala
Μα τότε που στη μοίρα μου μιλούσα / De akkor, amikor a sorsomhoz szóltam
είχες ντυθεί τα αρχαία σου τα λούσα / Akkor felöltötted a régi pompákat
και στο παζάρι με πήρες γύφτισσα μαϊμού / és a piacon vásároltál meg, úgy, mint cigány majma
Ελλάδα Ελλάδα μάνα του καημού. / Görögország Görögország, oh! Bánat édesanyja
Ma tote pu sti mira mu milusa
ihes dithi t' arhea su ta lusa
ke sto pazari me pires, jiftisa, majmu
Elladha, Elladha, mana tu kajmu
Τα ψεύτικα τα λόγια τα μεγάλα / A hamis, nagy szavaidat
μου τα ‘πες με το πρώτο σου το γάλα. / már az első anyatejjel adtad
Ta pseftika ta loja, ta meghala
mu ta' pes me to proto su to ghala
Μα τώρα που η φωτιά φουντώνει πάλι / De most, hogy a tűz fellángol újra
εσύ κοιτάς τα αρχαία σου τα κάλλη / Te még mindig az ókori ékeiddel vagy elfoglalva
και στις αρένες του κόσμου μάνα μου Ελλάς / és a világ porondján, anyám Görögország
το ίδιο ψέμα πάντα κουβαλάς. / ugyanazokat a hazugságokat örökké hordozád.
Ma tora pu i fotja fundoni pali
esi kitas t' arhea su ta kali
ke stis arenes tu kozmou, mana mu Ellas
to idhjo psema panda kuvalas
Μιλώ για τα παιδιά μου και ιδρώνω
έχω ένα χρόνο να τα δω και λιώνω.
Μου γράφει η γιαγιά τους πως ρωτάνε
τα τρένα που 'ναι στο σταθμό που πάνε.
A gyermekeimről beszélek és... elönt a víz - izzadok
Már egy éve nem láttam őket, s ezért sorvadok.
A nagyanyjuk ír róluk, hogy miket kérdeznek:
Vajon a vonatok az állomásról, hová, merre mennek?
Αδύνατος μου γράφει ο Στελάκης
έχει ανάγκη θάλασσας ο Τάκης
αρχίζει το σχολείο η Μαρίνα
θέλει να γίνει κάποτε γιατρίνα.
Stelios vékonydongájú - írja nekem
Tákisnak szüksége volna a tengerre
Kezdődik már az iskola Marinának
Egyszer doktornő lesz! - ez neki a vágya!
Αγόρασα λαχείο στ' όνομά τους
αχ, να κερδίσω να σταθώ σιμά τους.
Μιλώ για τα παιδιά μου και ιδρώνω
δεν ξέρω πώτε θα τους δω και λιώνω.
Vásároltam lottót, a nevükre vettem,
Ah, csak nyernék; hogy mellettük lehessek!
A gyermekeimről beszélek és... ...elönt a víz - izzadok
Nem tudom, mikor láthatom őket, és szétsorvadok.
Μου γράφει η γιαγιά τους πως ρωτάνε
τα τρένα που 'ναι στο σταθμό που πάνε.
A nagyanyjuk ír róluk, hogy miket kérdeznek:
Vajon a vonatok az állomásról, hová, merre mennek?
Megpróbáltam felfirkantani valahogy a dalcímeket (eredeti előadót), hogy később rákeressek,
ezek közül, hány szerepel nálunk a listánkon? (Köszönet Smuk Gábornak hogy át is küldte a listát és a linkeket!) - hááát, nem sok:
Τι σου 'κανα και πίνεις / Mi rosszat tettem, hogy iszod, s döntöd a füstöt?
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μίμης Πλέσσας
Πρώτη εκτέλεση: Πόλυ Πάνου
Άλλες ερμηνείες: Μελίνα Ασλανίδου
Τι σου 'κανα και πίνεις, τσιγάρο στο τσιγάρο
κι είν' τα πικρά σου μάτια στο πάτωμα καρφιά
Mit vétettem, hogy cigarettáról cigarettára gyújtasz?
És a padlóra szegezed keserűen a tekinteted?
Πες μου για δε μ' αφήνεις με δυο φιλιά να πάρω
απ' τα θολά σου μάτια τη μαύρη συννεφιά
Πες μου για δε μ' αφήνεις με δυο φιλιά να πάρω
απ' τα θολά σου μάτια τη μαύρη συννεφιά
Mondd, miért nem engeded, hogy két csókommal
elűzzem a sötét fellegeket, a könnybe lábadt szemeidről?
Mondd, miért nem engeded, hogy két csókommal
elűzzem a sötét fellegeket a könnybe lábadt szemeidről?
Οι πόνοι που σε σφάζουν, πόνοι διπλοί για μένα
σταλάζουν στην καρδιά μου τα δάκρυα που κλαις
A fájdalmak, amik Téged gyötörnek, számomra kétszeresek
egyenest a szívembe csepegnek a kisírt könnyeid
Να 'ξερες πως σπαράζουν τα μέσα μου για σένα
που στέκεσαι μακριά μου και λόγο δε μου λες
Να 'ξερες πως σπαράζουν τα μέσα μου για σένα
που στέκεσαι μακριά μου και λόγο δε μου λες
Ha tudnád, hogy mennyire szenved a belsőm miattad
Mivel oly távol állsz tőlem, és egy szót sem szólsz hozzám
Ha tudnád, hogy mennyire szenved a belsőm miattad
Mivel oly távol állsz tőlem, és egy szót sem szólsz hozzám!
Αμίλητό μου στόμα, φεγγάρι μου σβησμένο
ανάθεμα την ώρα και τη βαριά στιγμή
Όλα για σε τα δίνω, τα δίνω και πεθαίνω
για να μη σε αγγίξουν ξανά οι στεναγμοί
Nem hagyják el ajkaimat hangok, a holdacskám elhalványult
Felejthetetlen az óra, és mily nehéz a pillanat
Mindent Neked adok, odaadom, és meghalok
hogy ne érintsenek meg újra a megrázkódtatások
Lyrics: Lefteris Papadopoulos
Music: Mimis Plessas
First Performance: Poly Panou
Other Performances: Melina Aslanidou
What did I do to you - you are smoking one cigarette after the other
and your eyes, full of bitterness, are nailed onto the floor
Tell me why you won't allow me with two kisses to take away
the black clouds from your troubled eyes
Tell me why you won't allow me with two kisses to take away
the black clouds from your troubled eyes
The pain that torments you is double pain for me
the tears you cry are dripping into my heart
If only you knew how I'm hurting inside, for you,
who are standing away from me and saying not a word
If only you knew how I'm hurting inside, for you,
who are standing away from me and saying not a word
Dear mouth that does not speak, dear moon that does not shine,
curse the hour and the bad moment!
I'd give it all for you, give it up and die,
if only no sigh would touch you ever again.
Στίχοι: Δημήτρης Χριστοδούλου
Μουσική / Zene: Μίκης Θεοδωράκης / Mikis Theodorakis
Πρώτη εκτέλεση / Első előadó: Γρηγόρης Μπιθικώτσης / Grigóris Bithikotsis
Άλλες ερμηνείες / További előadók: Δημήτρης Μπάσης/ Dimitris Basis || Γιώργος Νταλάρας / Giorgos Dalaras ||
Κώστας Σμοκοβίτης / Kostas Smokovítís || Γιάννης Κότσιρας / Jannis Kotsiras
Είναι μεγάλος ο γιαλός / Oly nagy ez a tengerpart
είναι μακρύ το κύμα / A hullám is hosszú, széles
Είναι μεγάλος ο καημός / Oly hatalmas a bánat
κι είναι πικρό το κρίμα / S oly keserű a bűn, a vétek!
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Keserű folyammá lett bennem
το αίμα της πληγής σου / Az általad okozott sebnek vére
κι από το αίμα πιο πικρό / De a vérnél is sokkal keserűbb lett
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
κι από το αίμα πιο πικρό / De a vérnél is sokkal keserűbb lett
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
Δεν ξέρεις τι ‘ναι παγωνιά / Nem tudhatod, mit jelent a fagy,
βραδιά χωρίς φεγγάρι / A hold nélküli éjszakák
να μη γνωρίζεις ποια στιγμή / Honnan is tudhatnád, mely pillanatban
ο πόνος θα σε πάρει / Ragad majd el a fájdalom?!
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Keserű folyam bennem
το αίμα της πληγής σου / Az általad okozott sebnek vére
κι από το αίμα πιο πικρό / és a vérnél is sokkal kesernyésebb
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
κι από το αίμα πιο πικρό / és a vérnél is sokkal kesernyésebb
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
...στο στόμα το φιλί- φιλί σου / ...A számon - a csókod, a csókod íze...
Είναι μεγάλος ο γιαλός / Íne meghálos o jalós
είναι μακρύ το κύμα / Íne makri to kíma
είναι μεγάλος ο καημός / Íne meghálos o kajmós
κι είναι πικρό το κρίμα / ki íne pikró to kríma
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Potámi mésa mu pikró
το αίμα της πληγής σου / to ema tis plighís su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / sto stóma to filí-, fili su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / sto stóma to filí-, fili su
Δεν ξέρεις τι ‘ναι παγωνιά / Dhen kséris ti ‘ne paghonyá
βραδιά χωρίς φεγγάρι / Vradhjá horís fengári
να μη γνωρίζεις ποια στιγμή / na mi ghnorízis pja stighmí
ο πόνος θα σε πάρει / o pónos thá se pári
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Potámi mésa mu pikró
το αίμα της πληγής σου / to éma tis plighís su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / sto stóma to filí-, filí su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / sto stóma to filí-, filí su
...στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / sto stóma to filí-, fili su
Φεγγάρι μάγια μου ‘κανες / Óh, hold, elvarázsoltál engem
και περπατώ, και περπατώ στα ξένα / És most, idegen földön lépdelek, megyek
είναι το σπίτι μου ορφανό.. ορφανό / Árva-, elárvult a házam teljesen
αβάσταχτο το δειλινό / A napnyugta elviselhetetlen
και τα βουνά.. και τα βουνά... και τα βουνά κλαμένα / És a hegyek... és a hegyek is sírnak
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
να πάει στη μάνα υπομονή / hogy anyámhoz küldjem - ellátva türelemmel
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
ένα χελι-, ένα χελιδονάκι, / Egy kis fe-, egy kisfecskét,
να πάει να χτίσει τη φωλιά, αχ, τη φωλιά / Hogy majd ott, fészket, ah, egy fészket építsen
στου κήπου την κορομηλιά / A szilvafánkon, a kertben,
δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπαλκονάκι, / Közvetlenül a kis e-, a kis e-, a kis erkély mellett
στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
να πάει στη μάνα υπομονή / hogy anyámhoz küldjem - ellátva türelemmel
Να πάει στη μάνα υπομονή / Hogy anyámnak kis türelmet vihessen
δεμένη στο - δεμένη στο μαντίλι / A zsebkendőbe kötve, jó erősen,
προικιά στην αδερφούλα μου αδερφούλα μου / A hozománnyal, a húgom számára
και στη γειτονοπούλα μου / és szomszéd kis leánynak
γλυκό φιλί, γλυκό φιλί, γλυκό φιλί στα χείλη / Édes csókot, édes csókot, édes csőkot az ajkára
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
να πάει στη μάνα υπομονή / hogy anyámhoz küldjem - ellátva türelemmel
Το τραγούδι της ξενιτιάς / To traghudhi tis ksenitjás
Φεγγάρι μάγια μου ‘κανες / Fengári mája mu‘kanes
και περπατώ, και περπατώ στα ξένα / ke perpató, ke perpató sta kséna
είναι το σπίτι μου ορφανό.. ορφανό / íne to spíti mu orfanó.. orfanó
αβάσταχτο το δειλινό / avástachto to dhilinó
και τα βουνά.. και τα βουνά... και τα βουνά κλαμένα / ke tá vuná.. ke tá vuná... ke tá vuná klaména
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
να πάει στη μάνα υπομονή / na páji sti mána ipomoní
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
ένα χελι-, ένα χελιδονάκι, / éna heli-, éna helidhonáki,
να πάει να χτίσει τη φωλιά, αχ, τη φωλιά / ná páji ná htísi ti foljá, ah, ti foljá
στου κήπου την κορομηλιά / stu kípu tin koromiljá
δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπαλκονάκι, / dhípla sto bá-, dhípla sto bá-, dhípla sto bálkonáki,
στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
να πάει στη μάνα υπομονή / na páji sti mána ipomoní
Να πάει στη μάνα υπομονή / Na páji sti mána ipomoní
δεμένη στο - δεμένη στο μαντίλι / dheméni sto - dheméni sto mantíli
προικιά στην αδερφούλα μου αδερφούλα μου / prikjá stin adherfúla mu adherfúla mu
και στη γειτονοπούλα μου / ke sti jitonopúla mu
γλυκό φιλί, γλυκό φιλί, γλυκό φιλί στα χείλη / ghlikó filí, ghlikó filí, ghlikó filí sta híli
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
να πάει στη μάνα υπομονή / na páji sti mána ipomoní
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μίμης Πλέσσας
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πουλόπουλος
Χθες μεσάνυχτα και κάτι κατηφόρισα / Tegnap éjfél tájban lesétáltam
στην μικρή την πλατεΐτσα που σε γνώρισα / Az apró terecskéhez, ahol megismerkedtünk
Κάποιο άγαλμα που μ' είδε με θυμήθηκε / Az egyik szobor meglátott, és emlékezett rám!
και τον πόνο μου να ακούσει δεν αρνήθηκε / És nem utasított el, meghallgatta a fájdalmamat
Και του μίλησα για σένα και για μένανε / És meséltem Rólad is, meg rólam is,
και τα μάτια του βουρκώναν και όλο κλαίγανε / És a szemei könnybe lábadtak, s csak egyre sírtak
Του 'πα για το φέρσιμό σου και για τα άλλα σου / Elmondtam a hozzáállásodat, és több más,
τα ασυγχώρητα τα λάθη τα μεγάλα σου / Megbocsáthatatlan nagy hibáidat
Κι ύστερα με πιάσαν θεέ μου κάτι κλάματα / És aztán - istenkém - elfogott a sírás,
που με βρήκανε κουρέλι τα χαράματα / amikor úgy találtak rám hajnalban, mint valami rongyra...
Με το άγαλμα στο δρόμο προχωρήσαμε / A szoborral az úton tovalépdeltünk
μου εσκούπισε τα μάτια και χωρίσαμε / Letörölte a könnyeimet, majd egymástól elköszöntünk
Χθες μεσάνυχτα και κάτι κατηφόρισα / Hthes mesánihta ke káti katifórisa
στην μικρή την πλατεΐτσα που σε γνώρισα / stin mikrí tin plateḯtsa pu se ghnórisa
Κάποιο άγαλμα που μ' είδε με θυμήθηκε / Kápjo ághalma pu m'ídhe me thimíthike
και τον πόνο μου να ακούσει δεν αρνήθηκε / ke ton póno mu na akúsi dhen arníthike
Και του μίλησα για σένα και για μένανε / Ke tu mílisa já séna ke já ménane
και τα μάτια του βουρκώναν και όλο κλαίγανε / ke tá mátia tu vurkónán ke ólo kleghane
Του 'πα για το φέρσιμό σου και για τα άλλα σου / Tu'pa já to férsimó su ke já tá álla su
τα ασυγχώρητα τα λάθη τα μεγάλα σου / ta asinhórita ta láthi ta meghála su
Κι ύστερα με πιάσαν θεέ μου κάτι κλάματα / Ki istera me pjásan theé mu káti klámata
που με βρήκανε κουρέλι τα χαράματα / pu me vríkáne kuréli ta harámata
Με το άγαλμα στο δρόμο προχωρήσαμε / Me to ághalma sto dhrómo prohorísame
μου εσκούπισε τα μάτια και χωρίσαμε / mu eskúpise ta mátja ke horísame
