Βαριά σεκλέτια έχω απόψε / Varjá seklétja ého apópse
και η καρδιά μου είναι κλειστή / ki í kardhjá mu íne klistí
Βλέπω να φεύγει απ' τη ζωή μου / Vlépo na févji ap' ti zoí mu
εκείνη που 'χω ερωτευθεί / ekíni pu'ho erotefthí
Súlyosan ereszkedett rám a keserves bánat
És ma éjjel, a szívem is be van zárva
Látom, ahogy életemből kilép, otthagy
A hölgy, akit szerettem bíz, halálosan!
Με παράσυρε το ρέμα / Me parásire to réma
μάνα μου, δεν είναι ψέμα / mána mu, dhen íne pséma
καίγομαι γι αυτή και λιώνω / keghome ji aftí ke ljóno
την αγαπώ / tin aghapó
Elragadt, elsodort a víz árama
Jaj, ez nem hazugság, mama!
Őérte megégek, elolvadok teljesen
Annyira szeretem!
Με τραβούν τα βήματά της / Me travún ta vímatá tis
η κακούργα η ομορφιά της / i kakúrgha i omorfjá tis
κι αν μου φύγει κάποια μέρα / ki an mu fiji kápja méra
θα τρελαθώ / tha trelathó
Magához vonz minden lépte
Ama gonosz kis szépsége
És ha elhagyna egy napon
Megőrülök, belehalok!
Στον ύπνο μέσα φεύγει η καρδιά μου / Ston ipno mésa févji i kardhjá mu
Τη βλέπω μ' άλλον να μ' απατά / Ti vlépo m' állon na m' apatá
και με τρομάζουν τα όνειρά μου / ke me tromázun ta ónirá mu
αν βγουν στο τέλος αληθινά / an vghun sto télos alithiná
Az álmok közepette, a szívem elhagy
Látom, ahogy mással megcsal
És az álmaim azzal rémisztgetnek,
Hogy végül, igaz valósággá válik minden!
Με παράσυρε το ρέμα / Me parásire to réma
μάνα μου, δεν είναι ψέμα / mána mu, dhen íne pséma
καίγομαι γι αυτή και λιώνω / keghome ji aftí ke ljóno
την αγαπώ / tin aghapó
Elragadt, elsodort a víz árama
Jaj, ez nem hazugság, mama!
Őérte megégek, elolvadok teljesen
Annyira szeretem!
Με τραβούν τα βήματά της / Me travún ta vímatá tis
η κακούργα η ομορφιά της / i kakúrgha i omorfjá tis
κι αν μου φύγει κάποια μέρα / ki an mu fiji kápja méra
θα τρελαθώ / tha trelathó
Magához vonz minden lépte
Ama gonosz kis szépsége
És ha elhagyna egy napon
Megőrülök, belehalok!
Ένα παλικάρι είκοσι χρονώ
Ένα παλικάρι είκοσι χρονώ
Τ' άρματα του δώσαν για τον πόλεμο
Τ' άρματα του δώσαν για τον πόλεμο
Egy fiatal legény, lehetett vagy húsz
Egy fiatal legény, lehetett vagy húsz
Kezébe - a háborúhoz - fegyvert kapott
Kezébe - a háborúhoz - fegyvert kapott
Πόλεμο δεν βρήκε πίσω γύρισε
Πόλεμο δεν βρήκε πίσω γύρισε
Στα μισά του δρόμου νεροδίψασε
Στα μισά του δρόμου νεροδίψασε
Háborút nem talált, így hát visszafordult
Háborút nem talált, így hát visszafordult
Az út felén, vizet kívánt - megszomjazott
Az út felén, vizet kívánt - megszomjazott
Έσκυψε να πιει νερό στο Γιουλ μπαξέ
Έσκυψε να πιει νερό στο Γιουλ μπαξέ
Εκεί μία σφαίρα τόνε λάβωσε
Εκεί μία σφαίρα τόνε λάβωσε
Lehajolt, hogy ihasson a Gjul kertjénél
Lehajolt, hogy ihasson a Gjul kertjénél
Ám, ott egy golyó sebezte meg
Ám, ott egy golyó sebezte meg
Σύρε πες στην μάν μ' την μπαμπόγρια
Σύρε πες στην μάν μ' την μπαμπόγρια
Και στην αδερφή μου την καλόγρια
Και στην αδερφή μου την καλόγρια
Menj, mondd meg annak a vén-csont anyámnak
Menj, mondd meg annak a vén-csont anyámnak
És az apáca nővéremnek
És az apáca nővéremnek
Θέλει ας βάλει μαύρα θέλει ας παντρευτεί
Θέλει ας βάλει μαύρα θέλει ας παντρευτεί
Μ' ένα με σκοτώσανε στο Γιουλ Μπαξέ
Μ' ένα με σκοτώσανε στο Γιουλ Μπαξέ
Ha akar, öltözzön feketébe, ha akar, menjen feleségnek
Ha akar, öltözzön feketébe, ha akar, menjen feleségnek
Engem a Tulipánok kertjében - megöltek
Engem a Tulipánok kertjében - megöltek
Στου γιαλού τα βοτσαλάκια / Sztu jalu tá vocalákja
κάθονται δυο καβουράκια / Káthonde djo kavurákja
έρμα παραπονεμένα / érma paraponeména
κι όλο κλαίνε τα καημένα / ki ólo kléne tá kajména
A tengeröböl kavicsai közt szepegve
két kis rákocska üldögél
elhagyatottan, elkeseredve
és csak sírnak, sírnak szegénykék
Κι η μαμά τους η κυρία καβουρίνα / Ki í mamá tusz í kiría kavurína
πάει τσάρκα με το σπάρο στη Ραφήνα / páji cárka me to szpáro szti Rafína /x2
κι όλο κλαίνε τα καβουράκια / ki ólo kléne ta kavurakia
στου γιαλού, στου γιαλού τα βοτσαλάκια / sztu jalú, sztu jalú tá votcalákja
És az anyukájuk - Rákné asszonyság
Kiruccanásra megy Keszeg úrral Rafinába
És folyton sírnak a rákocskák, szegények
A tengeröböl kavicsai közt szepegnek
Πάει ο κάβουρας το βράδυ / Páji ó kávurasz to vrádi
βρίσκει το τσαρδί ρημάδι / vríszki to cardí rimádi
ψάχνει για τη φαμελιά του / pszáhni já tí familjá tu
και τραβάει τα μαλλιά του / ké travái tá maljá tu
Hazaér Rák úr az éjjel,
Kunyhóját romokban találja, szana-széjjel
S mialatt a családját keresgeti
Aközben a haját is tépegeti
Βάζει πλώρη κούτσα κούτσα στη Ραφήνα / Vázi plóri kuca-kuca sztí Rafína
να πετύχει την κυρία καβουρίνα / ná petíhi tín kiría kavurína / x2
κι όλο κλαίνε τα καβουράκια / ki ólo kléne ta kavurakia
στου γιαλού, στου γιαλού τα βοτσαλάκια / sztu jalú, sztu jalú tá votcalákja
Megcélozza sántikálva
Rafinát, odabotorkálva,
Hátha felleli Ráknét, az asszonyát
És folyton csak sírnak a rákocskák, szegények
A tengeröböl kavicsai közt szepegnek
Το ξημέρωμα ροδίζει / To ksziméroma rodízi
και ο κάβουρας γυρίζει / ké o kávurasz jirízi
δίχως τη συμβία πάλι / díhosz tí szimvía páli
κούτσα κούτσα στ' ακρογιάλι / kúca-kúca szto akrojáli
Hajnal virrad, lassan nap kél
És Rák úr - vissza -, otthonába tér
Anélkül, hogy ismét megtudott volna bármit
Sántikálva, botorkál a tengerpart öblénél
Με το σπάρο τον ξενύχτη στη Ραφήνα / Mé to szpáro tón kzeníhti sztí Rafína
παίζει τώρα στα ρηχά η καβουρίνα / pézi tóra sztá ríha í kavurína / x2
κι όλο κλαίνε τα καβουράκια / ki ólo kléne ta kavurakia
στου γιαλού, στου γιαλού τα βοτσαλάκια / sztu jalú, sztu jalú tá votcalákja /x2
Keszeg úrral virrasztva Rafinán
Játszadozik most a sekély vízben Rákné asszonyság
És csak sírnak, folyton sírnak a rákcsemeték, szegények
A tenger öblének kavicsai közt szepegnek
Η νύχτα κατεβαίνει με μαύρο φερετζέ
η νύχτα κατεβαίνει με μαύρο φερετζέ
κι η πόλη διψασμένη για φώτα και σουξέ
κι η πόλη διψασμένη για φώτα και σουξέ.
Leereszkedik az éjszaka fekete fátyola
Az éjszaka lehull, fekete fátyollal
És a város szomjazik a fények és slágerek után
És a város szomjazik fények és slágerek után.
Βάλε το κόκκινο φουστάνι
εκείνο που σε κάνει να μοιάζεις πυρκαγιά.
Έλα και μη μετράς την ώρα
τα νιάτα είναι δώρα που καίνε σαν φωτιά.
Vedd fel a vérvörös ruhádat
Azt, ami olyanná varázsol, mintha volnál maga a tűz.
Jöjj, és ne törődj az idő múlásával,
Az ifjúság olyan ajándék, ami ellobban, mint a tűz.
που καίνε σαν φωτιά
.. mely lobban, elég, mint a tűz
Τι να μάς περιμένει αύριο το πρωί
τι να μάς περιμένει αύριο το πρωί
ποιος έρωτας πεθαίνει και ποιος θα γεννηθεί
ποιος έρωτας πεθαίνει και ποιος θα γεννηθεί.
Mi várhat ránk holnap reggel?
Mire számíthatunk holnap reggel,
Mely szerelem pusztul majd, és mely ami újjászületik?
Mely szerelem pusztul, és melyik ami majd újjászületik?
Βάλε το κόκκινο φουστάνι
εκείνο που σε κάνει να μοιάζεις πυρκαγιά.
Έλα και μη μετράς την ώρα
τα νιάτα είναι δώρα που καίνε σαν φωτιά.
Vedd fel a vérvörös szoknyádat
Azt, ami olyanná varázsol, mintha volnál maga a tűz.
Jöjj, és ne törődj az idő múlásával,
Az ifjúság olyan ajándék, ami ellobban, mint a tűz.
Ζαίρα θα 'ρθω να σε κλέψω κάποια βραδιά
απ' την αγκαλιά του μαχαραγιά
σβήνω απ' τον πόθο μ' άλλον σαν σε νιώθω
αχ Ζαίρα μου γλυκιά
Zaira, eljövök, hogy elraboljalak valamelyik éjszakán
A Maharadzsa karjai közül
Meghalok a szenvedéstől, ha más karjában tudlak
Ah, édes Zairám
Γιαλελέλι γιαλελελελι γιαλελέλι ωωω
σβήνω απ' τον πόθο μ' άλλον σαν σε νιώθω
αχ Ζαίρα μου γλυκιά
Jaleleli jaleleleli jaleleli óóó...
A vágy emészt el engem, ha más mellett sejtelek
Ah, Édes Zairám!
Ζαίρα λάμπεις σαν αστέρι στην αραπιά
μ' άναψες φωτιά δεν αντέχω πια
κάστρα θα γκρεμίσω μα δε θα σ' αφήσω
σκλάβα του μαχαραγιά
Zaira, csillagkánt ragyogsz Arábiában
Engem lángra gyújtottál, nem bírom nélküled tovább!
Várakat döntök le majd, de ott nem hagylak én,
A Maharadzsa rabszolgájaként!
Γιαλελέλι γιαλελελελι γιαλελέλι ωωω
κάστρα θα γκρεμίσω μα δε θα σ' αφήσω
σκλάβα του μαχαραγιά
Jaleleli jialeleleli jialeleli óóó...
Várakat rombolok le majd, de ott nem hagylak én,
A Maharadzsa rabszolgájaként!
Nemrég volt Stratos nap... (nem név! - szüli...!)
Hát érdemes azért megemlékezni egy régi mozifilmben szereplő énekesre is:
(Ο Φαντασμένος / O Fantazmenos - 1973)
Εγώ σου το αγόρασα
το στρώμα σου το φίνο
κι άλλος κοιμάται δίπλα σου
κι εγώ φαρμάκια πίνω
Számodra én vettem meg
a finom, kecses lepedőket
Mégis más alszik melletted
Én meg, gyógyszerként iszom a "mérget"
Αιντε πού το πας και πού το φέρνεις
και στην αγκαλιά σου δε με παίρνεις
άιντε πριν με φάει το μαύρο χώμα
λίγο τόπο κάνε μου στο στρώμα
Haj, hová jössz-mész, mit hozol-viszel
és engemet, a karjaid közé nem veszel?
Haj, mielőtt a fekete föld engem el nem nyelne,
szoríts számomra kis helyet a lepedőn, magad mellett
Τρεις παραγιοί το δούλευαν
και τέσσερα μαστόρια
κι άλλος πλαγιάζει δίπλα σου
κι εγώ κοιμάμαι χώρια
A lepedő három kitermelő dolgozott
és négy kézműves mester
és mégis más fekszik melléd, más hortyoghat
s én csak külön alhatok majd
Αιντε πού το πας και πού το φέρνεις
και στην αγκαλιά σου δε με παίρνεις
άιντε πριν με φάει το μαύρο χώμα
λίγο τόπο κάνε μου στο στρώμα
Haj, hová jössz-mész, mit hozol-viszel
és engemet, a karjaid közé nem veszel?
Haj, mielőtt a fekete föld engem el nem nyelne,
szoríts számomra kis helyet a lepedőn, magad mellett
Προσπαθούσα σ΄όλα να΄μαι εγώ εντάξει
Próbáltam mindenben jól érezni magam
και να βάλω τη ζωή μου σε μια τάξη
s rendbe tenni életemet
αντικείμενα δικά σου κι ό,τι άφησες εδώ
a holmijaid amiket itt hagytál
σε μια κούτα ξεχασμένα από καιρό
egy dobozban elfelejtve régen
Είχες φύγει δε με πείραξε θυμάμαι
Hogy elmentél, akkor nem érdekelt, emlékszem
σου΄χα πει δε σου αξίζω εγώ λυπάμαι
mondtam neked hogy sajnálom de nem érdemellek meg
μα εχθές αργά το βράδυ δίχως να το φανταστώ
de tegnap késő este anélkül hogy számítottam volna rá
σε συνάντησα στο δρόμο κι έμεινα να σε κοιτώ
összefutottam veled az úton és megálltam egy pillanatra hogy rád nézzek
τον κρατούσες απ΄το χέρι του γελούσες τρυφερά
fogtad a kezét és gyengéden mosolyogtál
και σταμάτησε ο χρόνος ξαφνικά
és az idő hirtelen megállt
Έσπασε η νύχτα δυο κομμάτια
Az éjszaka két darabra hullott szét
κι έκλεισα σφιχτά τα δυο μου μάτια
és behunytam szorosan a két szemem
είπα δε μπορεί όταν τ΄ανοίξω
azt mondtam ez nem lehet, hogy amint kinyitom őket
αυτή η εικόνα θα χαθεί
ez a kép eltűnik
Πίστευα σε είχα ξεπεράσει
Azt hittem túljutottam rajtad
πρώτος πως εγώ σ΄είχα ξεχάσει
hogy én voltam az aki elsőként aki elfelejtett téged
πόσο λάθος έκανα εσύ ήσουν η δυνατή
mennyire tévedtem, hisz te voltál az erősebb
Είχα πείσει τώρα πια τον εαυτό μου
Meggyőztem magam
ότι ήταν τελικά για το καλό μου
hogy jobb ez így nekem
κάθε μέρα που περνούσε σε τραβούσε μακριά
ahogy teltek a napok egyre messzebbre kerültél tőlem
κι εγώ έπεφτα στο ψέμα πιο βαθιά
és pedig egyre mélyebbre zuhantam a hazugságokban
Είχες γίνει μία ξένη εσύ για μένα
Egy idegenné váltál a számomra
δε μιλούσα για εσένα σε κανένα
akiről senkinek sem beszéltem
μα εχθές αργά το βράδυ δίχως να το φανταστώ
de tegnap késő este anélkül hogy számítottam volna rá
σε συνάντησα στο δρόμο κι έμεινα να σε κοιτώ
összefutottam veled az úton és megálltam egy pillanatra hogy rád nézzek
τον κρατούσες απ΄το χέρι του γελούσες τρυφερά
fogtad a kezét és gyengéden mosolyogtál
και σταμάτησε ο χρόνος ξαφνικά
és az idő hirtelen megállt
Έσπασε η νύχτα δυο κομμάτια
Az éjszaka két darabra hullott szét
κι έκλεισα σφιχτά τα δυο μου μάτια
és behunytam szorosan a két szemem
είπα δε μπορεί όταν τ΄ανοίξω
azt mondtam ez nem lehet, hogy amint kinyitom őket
αυτή η εικόνα θα χαθεί
ez a kép eltűnik
Πίστευα σε είχα ξεπεράσει
Azt hittem túljutottam rajtad
πρώτος πως εγώ σ΄είχα ξεχάσει
hogy én voltam az aki elsőként aki elfelejtett téged
πόσο λάθος έκανα εσύ ήσουν η δυνατή
mennyire tévedtem, hisz te voltál az erősebb
Μου λες κουράστηκες δε θες να περιμένεις
είκοσι χρόνια το ίδιο φόρεμα να υφαίνεις
κι εγώ που γύρισα τον κόσμο δίχως χάρτη
άκου τι έμαθα δεμένος στο κατάρτι
Azt mondod nekem, fáradt vagy, és nem akarsz várni
Hogy húsz éven át, ugyanaz a ruhát szövögessed
És én, aki a világot térkép nélkül bejártam
Hallgasd csak, mit tanultam az árbochoz kötözve!
Όλους τους ξέμπαρκους τους τρώει το σαράκι
κι όσοι ταξίδεψαν ζηλεύουν την Ιθάκη
Minden partot érőt mardossa a bánat
és mindazok, akik utaztak már, féltékenyek Ithakára
Σε σένα πάντα θα γυρνώ κι αν δε σου φτάνει
καράβι γίνε να γινώ εγώ λιμάνι
να δούμε μάτια μου στο τέλος ποιος θα αντέξει
και ποιος καλύτερα το ρόλο του θα παίξει
Hozzád, én mindig visszatérek, de ha ez nem elég,
Változz hajóvá, s én hadd változzak kikötővé!
Hadd lássuk meg - szemem fénye -, hogy ki tart ki a végsőkig,
És ki lesz majd, aki a szerepét jobban fogja játszani!
Όλους τους ξέμπαρκους τους τρώει το σαράκι
κι όσοι ταξίδεψαν ζηλεύουν την Ιθάκη
Minden partot érőt mardossa a bánat
és mindazok, akik utaztak már, féltékenyek Ithakára
Κι όσα δεν έγιναν μην τρέχεις να προλάβεις
αφού δεν μπόρεσες ποτέ να καταλάβεις
πως ήσουν πάντα απ' την αρχή μέχρι το τέλος
εσύ η ασπίδα μου το τόξο και το βέλος
És azok, akik nem lettek, ne is igyekezz utol érni
Hiszen, nem tudtad sohasem megérteni
Hogy Te, hogyan lehettél mindig az elejétől a végéig
A pajzsom, az íjam és nyilam
Κι όλους τους ξέμπαρκους θα τρώει το σαράκι
κι όσοι ταξίδεψαν ζηλεύουν την Ιθάκη
Minden partot érőt mardossa a bánat
és mindazok, akik utaztak már, féltékenyek Ithakára
Μου λες κουράστηκες δε θες να περιμένεις
είκοσι χρόνια το ίδιο φόρεμα να υφαίνεις
Azt mondod nekem, fáradt vagy, és nem akarsz várni
Hogy húsz éven át, ugyanaz a ruhát szövögessed
Ήταν η ζωή μου ένα δωμάτιο σκοτεινό
Az életem egy sötét szoba volt
ήρθες εσύ κι όλα τα φώτα άναψαν
de jöttél te, és az összes fény felgyulladt
ήταν το κορμί μου ένα φόρεμα παλιό
a testem egy öreg ruha volt
ήρθες εσύ κι'όλα αμέσως άλλαξαν
de jöttél, te és azonnal minden megváltozott!
Αν υπάρχει παράδεισος
Ha létezik a paradicsom
τότε είναι στα μάτια σου
akkor az a szemeidben lakozik
στου κορμιού τα παλάτια σου
a tested palotáiba
σαν βασίλισσα μπήκα
mint királynő léptem be
Αν υπάρχει παράδεισος τότε είναι στα μάτια σου
Ha létezik a paradicsom, akkor az a szemeidben lakozik
Αν υπάρχει παράδεισος επιτέλους τον βρήκα
Ha létezik a paradicsom, akkor végre megtaláltam
Αν υπάρχει παράδεισος...
Ha létezik a paradicsom...
Πέρναγαν οι ώρες
Teltek az órák
αδιάφορα κι αργά
egykedvűen és lassan
ήρθες εσύ και τα λεπτά σταμάτησαν
de jöttél te és a percek megálltak
Έμοιαζαν οι μέρες με στενά ερημικά
A napok elhagyatott szűk utcákra hasonlítottak,
ήρθες εσύ κι όλοι οι δρόμοι άνοιξαν
ám jöttél te, és az utak megnyíltak
Ένα σεντόνι τα μαλλιά σου με σκεπάζουν
A hajad betakar mint egy lepedő
Και η ανάσα σου στο στήθος φυλαχτό μου
és a lélegzeted a mellkasomon pihen mint egy amulett
Να μην φοβάσαι της αγάπες που τρομάζουν
Ne félj a szerelmektől melyek ijesztőek
Το παραμύθι σου θα είναι και δικό μου...
A te történeted az enyém is lesz
Χέρι με χέρι οι καρδιές ξέρουν το δρόμο
Kéz a kézben a szívünk tudja az utat
Και μη σκεφτείς που καταλήγει το ταξίδι
És ne arra gondolj mikor ér véget az utazás
Κράτα γερά και έλα πιάσε με απ' τον ώμο
Húzódj közel hozzám és ragadd meg a karom
Εκεί που θες να πας έχουμε φτάσει ήδη...
Hisz ahova menni akartál már megérkeztünk
Μόνο μαζί σου μπορώ να ονειρεύομαι
Csakis veled tudok álmodozni
Να σε παιδεύω με αγάπη να παιδεύομαι
Szerelemmel kínozzalak téged és magamat is
Μέσα απ' τα μάτια σου το κόσμο αλλιώς να βλέπω
A szemeidben másnak látom a világot
Ζωή δεν έχω εγώ ζωή μου αν δεν σε έχω...
Nem élek, életem ha nem vagy az enyém...
Μόνο μαζί σου μπορώ να ονειρεύομαι
Csakis veled tudok álmodozni
Τρέλα η αγάπη και μαζί να δραπετεύουμε
Őrült a szerelem és együtt szökünk el
Γλύκα ο ύπνος να σε παίρνει αγκαλιά μου
Édes az álom amikor a karjaimba veszlek
Μόνο μαζί σου ονειρεύομαι καρδιά μου...
Csakis veled tudok álmodozni szerelmem...
Κι όταν το δάκρυ μου το γέλιο σου σκεπάσει
És amikor a könnyem betakarja a nevetésed
Μες τα αδιέξοδα στενά μου μονοπάτια
A zsákutcáimnak szűk ösvényein
Κάνε στην άκρη ο καημός να προσπεράσει
Húzódj kicsit szélre, hogy a bánat tova haladhasson
Κάνε τα δάκρυα αγάπης σκαλοπάτια...
Alakítsd át a könnyeket a szerelem lépcsőfokaivá...
Lyrics by Stan
Music by Stan, Revo, Joe Minor and Snapyourfingaz
Ανυπότακτη αγάπη μου
Lázadó szerelmem
στην καρδιά μου μέσα ζεις
a szívemben élsz
Mε πληγώνεις μα στο χάδι μου
Bántasz engem de a karjaimba
τρέχεις όταν πληγωθείς.
menekülsz ha téged bántanak.
Μόνη καρδιά μόνη θα γυρνώ
Magányos a szívem, egyedül térek vissza újra
στα στέκια σου και πάλι
azokra a helyekre amiket szerettél
μόνος και εσύ μόνη και εγώ
te is egyedül vagy és én is
με'στου πιοτού την ζάλη
az alkohol mámorában
μόνη γι'αυτό δίχως έναν άνθρωπο να με φροντίζει,
egyedül egy férfi nélkül aki a gondomat viselje
να αγαπώ ότι λες εσύ πως δεν αξίζει.
szeretek akkor is ha azt mondod nem érdemes.
Δεν ξεχνάω όσα μου έταξες
Nem felejtem el bármit is igértél nekem
και πεισμώνω που μου καις
és csökönyössé válok mert felégetsz
κάθε ουρανό στο χάρτη μου
minden eget a térképemen
για όσα θέλω για όσα θες.
mindenért amit akarok mindenért amit te akarsz.
Μόνη καρδιά μόνη θα γυρνώ
Magányos a szívem, egyedül térek vissza újra
στα στέκια σου και πάλι
azokra a helyekre amiket szerettél
μόνος και εσύ μόνη και εγώ
te is egyedül vagy és én is
με'στου πιοτού την ζάλη
az alkohol mámorában
μόνη γι'αυτό δίχως έναν άνθρωπο να με φροντίζει,
egyedül egy férfi nélkül aki a gondomat viselje
να αγαπώ ότι λες εσύ πως δεν αξίζει.
szeretek akkor is ha azt mondod nem érdemes.
Φταίνε τα βράδια που πέρασαν
Az éjszakák a hibásak amik elmúltak
Φταίνε αυτά που ξεπέρασα
Azok a hibásak amiket átéltem
Φταίνε οι αγάπες που πόνο με κέρασαν
A szerelmek a hibásak amelyek csak fájdalmat hoztak
Φταίνε αυτά που δεν έζησες
Azok a hibásak amiket nem éltél át
Φταίνε αυτά που δεν έμαθες
Azok a hibásak amiket nem tanultál meg
Και ολα εκείνα που ποτέ σου δεν ένιωσες
És mind az amit sosem éreztél
Αν με αγαπάς, μην αργήσεις να γυρίσεις,
Ha szeretsz, ne késlekedj, gyere vissza hozzám
Μην ξεχνάς
S ne felejtsd el
Αν πονάς για μένα, μη ρωτάς κανένα
Ha szenvedsz miattam, ne kérdezz senkit
Πρέπει πια να μάθεις να αγαπάς
Meg kell tanulnod szeretni
Αν πονάς λιγάκι, κάνε τώρα κάτι
Ha szenvedsz egy kicsit, csinálj valamit most
Την αγάπη αυτή μην την πετάς
Ne dobd el ezt a szerelmet
Φταίμε γι' αυτά που δε ζήσαμε
Hibásak vagyunk azért amit nem éltünk át
Φταίμε για εκείνα που σβήσαμε
Hibásak vagyunk azért amit eltöröltünk
Φταίμε για όλα που στη μέση τα αφήσαμε
Hibásak vagyunk mindenért amit félbe hagytunk
Φταίμε εμείς που δεν ψάξαμε
Hibásak vagyunk azért hogy nem kerestünk
Φταίμε για όσα δεν φτιάξαμε
Hibásak vagyunk mindazért amit nem tettünk meg
Και όλα αυτά που στον δρόμο πετάξαμε
És mindenért amit az úton eldobtunk
Αν με αγαπάς, μην αργήσεις να γυρίσεις,
Ha szeretsz, ne késlekedj, gyere vissza hozzám
Μην ξεχνάς
S ne felejtsd el
Αν πονάς για μένα, μη ρωτάς κανένα
Ha szenvedsz miattam, ne kérdezz senkit
Πρέπει πια να μάθεις να αγαπάς
Meg kell tanulnod szeretni
Αν πονάς λιγάκι, κάνε τώρα κάτι
Ha szenvedsz egy kicsit, csinálj valamit most
Την αγάπη αυτή μην την πετάς
Ne dobd el ezt a szerelmet
Κρυμμένα μέσα μου βαθιά
Mélyen elrejtve
αισθήματα πολλά
sok érzés van bennem
ποτέ δε τόλμησα να πω
amiket soha nem mertem kimondani
τι νιώθω, τι αισθάνομαι
hogy mit érzek, hogy érzek
να βρω μια λύση προσπαθώ
próbálok megoldást találni
να αντέξει η καρδιά
hogy elviselje a szívem
να μη λυγίσω δε σε δω
hogy ne törjek meg ha nem látlak
μπροστά σου να μη χάνομαι
előtted pedig ne vesszek el
Κοντά σου έμαθα να ζω
Melletted tanultam meg élni
κοντά σου να ανασαίνω
melletted tanultam meg lélegezni
αν θα σε χάσω θα χαθώ
ha elveszítelek én is elveszek
είσαι στη μοναξιά μου
te vagy a magányomban
η μόνη συντροφιά μου
az egyetlen társaságom
συ’ μου μαθες να αγαπώ
te tanítottál meg szeretni
είσαι τα όνειρά μου
te vagy az álmom
ήρθε η παρηγοριά μου
eljött a vigasztalásom
κοντά σου έμαθα να ζω
melletted tanultam meg élni
Δεν έχει νόημα να ζω
Nincs értelme élni
χωρίς να σάγαπώ
ha nem szerethetlek
μπορεί ποτέ να μη στο πω
lehet, hogy sose mondtam
μπορεί να το αρνήθικα
lehet, hogy tagadtam
μου φτάνει δίπλα σου να ζω
de elég, ha melletted élhetek
σαν όνειρο κρυφό
mint egy rejtett álom
ποτέ δεν είπα σ' αγαπώ
sosem mondtam, hogy szeretlek
να μη χαθείς φοβήθηκα
féltem, hogy elveszíthetlek
Κοντά σου έμαθα να ζω
Melletted tanultam meg élni
κοντά σου να ανασαίνω
melletted tudok lélegzethez jutni
αν θα σε χάσω θα χαθώ
ha elveszítelek, én is elveszek
είσαι στη μοναξιά μου
te vagy a magányomban
η μόνη συντροφιά μου
az egyetlen társaságom
συ’ μου μαθες να αγαπώ
te tanítottál meg szeretni
είσαι τα όνειρά μου
te vagy az álmom
ήρθε η παρηγοριά μου
megjött a vigasztalásom
κοντά σου έμαθα να ζω
melletted tanultam meg élni
Μα δε ξέρω που θα βγει
De nem tudom, végül mi fog jönni
κι αν έχω αντοχή
hogy lesz e kitartásom
με καρδιά μιση
fél szívvel
πως να κλείσει η πληγή
hogyan gyógyulhat meg a seb
να μην αιμοραγεί
hogy ne vérezzen el?
Κοντά σου έμαθα να ζω
Melletted tanultam meg élni
κοντά σου να ανασαίνω
melletted tanultam lélegezni
αν θα σε χάσω θα χαθώ
ha elveszítelek, én is elveszek
είσαι στη μοναξιά μου
te vagy a magányomban
η μόνη συντροφιά μου
az egyetlen társaságom
συ’ μου μαθες να αγαπώ
te tanítottál meg szeretni
είσαι τα όνειρά μου
te vagy az álmom
ήρθε η παρηγοριά μου
eljött a vigasztalásom
κοντά σου έμαθα να ζω
melletted tanultam meg élni
