Ma volt ismét a ZENE világnapja.
Nem tudtam megállni, hogy a régi költők, és verseik közül ne válasszak egyet-kettőt, amit esetleg megzenésítenék a magam szerette stílusban! (Imádom a görög hangszerek, és a buzuki hangját, de az amerikai blues sem áll távol tőlem, főleg a szájharmoika hangjával, amiket ötvözni próbáltam!)
Konstantinos P. Kavafis-ra (1863-1933) esett a választásom - aki, majdnem 100 évvel korábban született, mint én!
Κωνσταντίνος Π. Καβάφης (1863-1933) Itt olvashatóak a versei: https://www.greek-language.gr/.....l?cnd_id=9
A fordításhoz a https://chatgpt.com/ segítségét kértem, és a megzenésítése is a SUNO alkalmazással készült, ami már nagyjából ismeri már azt a stílust, amivel próbálkoznia kell.
(Rögtön 2 verziót készít, a harmonika hangok miatt, én nem tudtam kiválasztani melyik verzió a jobb!?) Hallgassátok szeretettel!
Χθες περπατώντας σε μια συνοικία
απόκεντρη, πέρασα κάτω από το σπίτι
που έμπαινα σαν ήμουν νέος πολύ.
Εκεί το σώμα μου είχε λάβει ο Έρως
με την εξαίσια του ισχύν.
Tegnap egy távoli városnegyedben jártam,
s elmentem a ház alatt,
ahová ifjúként oly sokszor beléptem.
Ott hajdan Erósz ölelt magához,
gyönyörű, ellenállhatatlan erejével.
Και χθες
σαν πέρασ’ απ’ τον δρόμο τον παλιό,
αμέσως ωραΐσθηκαν απ’ την γοητεία του έρωτος
τα μαγαζιά, τα πεζοδρόμια, οι πέτρες,
και τοίχοι, και μπαλκόνια, και παράθυρα·
τίποτε άσχημο δεν έμεινεν εκεί.
És tegnap,
amikor újra végigmentem a régi utcán,
a szerelem varázsa egyszerre széppé tette
a boltokat, a járdákat, a köveket,
a falakat, az erkélyeket, az ablakokat –
nem maradt ott semmi, ami csúf lett volna.
Και καθώς στέκομουν, κι εκοίταζα την πόρτα,
και στέκομουν, κι εβράδυνα κάτω απ’ το σπίτι,
η υπόστασίς μου όλη απέδιδε
την φυλαχθείσα ηδονική συγκίνησι.
És ahogy álltam, s néztem az ajtót,
ahogy megálltam, s lassúbbra fogtam léptem
a ház alatt,
egész valóm visszaadta magát
annak a régen őrzött,
édes megrendülésnek.
Εδώ ας σταθώ. Κι ας δω κι εγώ την φύσι λίγο.
Θάλασσας του πρωιού κι ανέφελου ουρανού
λαμπρά μαβιά, και κίτρινη όχθη· όλα
ωραία και μεγάλα φωτισμένα.
Itt álljak meg. Hadd lássam én is egy kicsit a természetet.
A reggeli tenger és a felhőtlen ég,
ragyogó bíbor és sárga part;
minden szép és nagy, fényben fürdik.
Εδώ ας σταθώ. Κι ας γελασθώ πως βλέπω αυτά
(τα είδ’ αλήθεια μια στιγμή σαν πρωτοστάθηκα)·
κι όχι κι εδώ τες φαντασίες μου,
τες αναμνήσεις μου, τα ινδάλματα της ηδονής.
Itt álljak meg. Hadd ámítsam magam azzal, hogy ezeket látom
– hiszen valóban láttam őket egy pillanatban, amikor először megálltam itt –;
s ne lássam itt is képzelgéseimet,
emlékeimet, a gyönyör képeit.
Εδώ ας σταθώ. Κι ας δω κι εγώ την φύσι λίγο.
Θάλασσας του πρωιού κι ανέφελου ουρανού
λαμπρά μαβιά, και κίτρινη όχθη· όλα
ωραία και μεγάλα φωτισμένα.
Itt hadd álljak meg. Hadd nézzem én is egy kissé még a természetet;
A reggeli tengert, a tiszta eget,
bíbor fényt és sárga partot –
mily szép, mily nagy, minden fényben fürdik.
Εδώ ας σταθώ. Κι ας γελασθώ πως βλέπω αυτά
(τα είδ’ αλήθεια μια στιγμή σαν πρωτοστάθηκα)·
κι όχι κι εδώ τες φαντασίες μου,
τες αναμνήσεις μου, τα ινδάλματα της ηδονής.
Itt hadd álljak meg. Hadd higgyem el, hogy mindezt valóban látom –
hiszen láttam egyszer, egyetlen pillanatban, amikor először megálltam itt. -
S ne lássam újra képzelgéseim, régi emlékeim,
a gyönyör elmosódó képeit.
Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη,
να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος,
γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι,
τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις,
αν μέν’ η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή
συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις,
αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου,
αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου.
Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος.
Πολλά τα καλοκαιρινά πρωιά να είναι
που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά
θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους·
να σταματήσεις σ’ εμπορεία Φοινικικά,
και τες καλές πραγμάτειες ν’ αποκτήσεις,
σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ’ έβενους,
και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής,
όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά·
σε πόλεις Aιγυπτιακές πολλές να πας,
να μάθεις και να μάθεις απ’ τους σπουδασμένους.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη.
Το φθάσιμον εκεί είν’ ο προορισμός σου.
Aλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου.
Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει·
και γέρος πια ν’ αράξεις στο νησί,
πλούσιος με όσα κέρδισες στον δρόμο,
μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Η Ιθάκη σ’ έδωσε τ’ ωραίο ταξείδι.
Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο.
Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δεν σε γέλασε.
Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα,
ήδη θα το κατάλαβες η Ιθάκες τι σημαίνουν.
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.
Χρόνια πολλά για τα γενέθλιά σου / Sok boldog születésnapot!
Στίχοι: Γιάννης Πουλόπουλος
Μουσική: Τριαντάφυλλος
2008
Μέρα χαράς είναι απόψε / Méra harász íne apópsze
όλα καλά τη θλίψη διώξε / Óla kalá ti thlípszi dhjóksze
έλα παιδιά να οργανωθούμε / éla pedjá ná organóthúme
και τις ευχές μας να μοιραστούμε / ké tisz efhész mász ná mirasztúme
Βάζω φωνή και μαεστρία / Vázo foní ké maesztría
βάζω τα λόγια κι ευαισθησία / vázo tá lója ki efeszthiszía
μια μουσική φτάνει στ’αυτιά μου / mjá muszikí ftáni szt'aftjá mu
και τραγουδώ απ’την καρδιά μου / ke tragudhó áp'tin kardhjá mu
Örömteli nap van ma este
minden rendben van, űzd el a szomorúságot
gyertek srácok, szervezkedjünk
és osszuk meg a kívánságainkat
beleteszem a hangom és a mesteri tudásomat
beleteszem a szavaimat és az érzékenységemet
egy zene jut el a füleimhez
és a szívemből énekelek
Χρόνια πολλά σε σένα για τα γενέθλιά σου / Hrónja pollá sze széna já tá ghenethliá szu
κι όλες οι σκέψεις οι κακές να μείνουν μακριά σου / ki ólesz í szképszisz í kakész ná mínun makriá szu
Χρόνια πολλά σε σένα για τα γενέθλιά σου /Hrónyá pollá szé széna já tá ghenethliá szu
κι όπου κι αν πας να μη ξεχνάς πως θα’μαστε κοντά σου / ki ópu ki án pász, ná mí kszehnász pósz thá'mászte kondá szu
Boldog születésnapot a születésnapodon
és minden rossz gondolat távol maradjon tőled
Boldog születésnapot a születésnapodon
és bárhová is mész, ne felejtsd el, hogy közel leszünk hozzád
Μέρα χαράς είναι απόψε / Méra harász íne apópsze
το πιο γλυκό χαμόγελο δώσε / to pjo ghlikó hamóghelo dhósze
τι να σου πω τι να σου γράψω / ti nás szu pó, ti ná szu ghrápszo
δεν προλαβαίνω γνώμη ν’αλλάξω / Dhén prolavéno ghnómi n'allákszo
Βάζω ψυχή και φαντασία / Vázo pszichí, ké fantaszía
κι ας ακουστεί παραφωνία / ki ász akusztí parafonía
μια μουσική φτάνει στ’αυτιά μου / má muszikí ftáni szt'aftjá mu
και τραγουδώ απ’την καρδιά μου / ké traghudó áp'tin kardhjá mu
Örömteli nap van ma este
add nekem a legédesebb mosolyt
mit mondhatnék neked, mit írhatnék neked
nincs időm meggondolni magam
beleteszem a lelkem és a képzeletem
még ha hamis is volna, vagy disszonáns,
egy zene jut el a füleimhez
és a szívemből énekelek
Jorgosz Szarandárisz 1940-es verse, és a görög középiskolai irodalomkönyv is kifejezetten „új kezdetként”, a tenger és a görög fény által kiváltott pozitív lelki felemelkedésként értelmezi.
A fordítás is AI, a Zene: SUNO
Ξυπνάμε και η θάλασσα ξυπνά μαζί μας /
Felébredünk, s velünk ébred a tenger Γιώργος Σαραντάρης – Jorgosz Szarandárisz
Ξυπνάμε και η θάλασσα ξυπνά μαζί μας
Με όραση καινούρια προχωρούμε
Η μέρα έχει μαιάνδρους
Όπως η θάλασσα κύματα
Στην καρδιά μας αδειάσαμε (προσωρινά)
Την πόλη
Εμείναμε με την εικόνα τ' ουρανού
O ήλιος εμέτρησε τη γη μας
Felébredünk, s velünk ébred a tenger,
új tekintettel indulunk tovább.
A nap is kacskaringós, mint a tenger,
mely hullámokkal rajzol új világot.
Szívünkből – egy időre – kiürítettük
a várost, s csak az ég képe maradt.
A nap végigmérte földünket.
Η μέρα τούτη όπου ξυπνήσαμε
Με θάλασσα και κύματα
Με όραση και μνήμη καθαρή
Τόσο μεγάλωσε
Που ο ήλιος δεν μπόρεσε να τη μετρήσει
Που ο ήλιος δεν μπόρεσε να τη χωρέσει.
S ez a nap, melyre most felébredtünk,
tengerrel, hullámokkal, tisztán,
tiszta szemmel és tiszta emlékkel
annyira kitárult előttünk,
hogy a nap már nem tudta megmérni,
s nem tudta többé befogadni sem.
- - - - - - - -
Megkértem Petridisz Hrisztoszt, segítsen átdolgozni,
szebbé, érthetőbbé formálni a fenti verset magyarul.
Villámgyorsan - és szerintem, gyönyörűen! - készítette el: Ébredünk, s velünk ébred a tenger
Mikor ébredünk, s velünk ébred a tenger,
új álmokkal és vágyakkal indulunk tovább.
Napjaink is oly változékonyak, mint a tenger,
mely hullámaival rajzol új, meg új világot.
Szívünkből száműzzük – egy időre –
a várost, s így, csak az ég tiszta képe marad,
hogy a Nap végigmérje földünket.
S ez a nap, melyre most ébredtünk,
tengerrel, hullámokkal, vágyainkkal, álmainkkal, tisztán,
tiszta szemmel és tiszta emlékekkel,
oly hatalmassá tárult előttünk,
hogy a Nap már nem is látja a határait,
s nem tudja többé átölelni sem.
A Facebook-on találtam egy szövegre, ami megfogott:
- Na! - mondom magamnak, - ez épp olyan, mint egy dalszöveg!
Így Chat GPT és a SUNO segítségével megzenésítettem így is - , úgy is!
Η ζωή που δεν έζησα / Az el nem élt élet
Θα ’ταν όμορφο / jó lenne
αν κάποτε με έβρισκες. / ha rám találnál egyszer
Χωρίς να ψάχνεις, / nem keresnél
χωρίς καν να ξέρεις / nem is tudnád
πως εμένα ακριβώς ψάχνεις. / hogy éppen engem keresel
Έτσι απλά, / csak valahogy
μια μέρα εντελώς συνηθισμένη, / egy egészen hétköznapi napon
που τίποτα το ξεχωριστό / amikor semmi különös
δεν θα ’μοιαζε πως θα συμβεί. / nem készül történni
Να με έβρισκες. / rám találnál
Και να ’μπαινες μέσα μου / és belém költöznél
να κατοικήσεις.
Όχι όπως μπαίνει κανείς / nem úgy, ahogy
σ’ ένα σπίτι, / valaki beköltözik egy házba
μα όπως το όνειρο / hanem ahogy az álom
μπαίνει στον κοιμισμένο. / az alvóba
Αθόρυβα, / észrevétlenül
τόσο φυσικά, / olyan természetesen
σαν να ήσουν πάντα / mintha mindig is
μέσα μου. / bennem lettél volna
Κι όταν ξημέρωνε, / hogy reggel már
να μην ήξερα πια / ne tudjam
αν εγώ σε είχα ονειρευτεί / én álmodtalak-e téged
ή αν εσύ συνέχιζες / vagy te álmodsz
να ονειρεύεσαι εμένα. / engem tovább
Θα ’ταν όμορφο / jó lenne
να έμενες μέσα μου. / ha bennem maradnál
Όχι μόνο όσο / nem csak addig
είναι εύκολο ν’ αγαπάς, / amíg szeretni könnyű
μα κι όταν η σιωπή / hanem akkor is
βαραίνει πιο πολύ / amikor a csend
κι από τις λέξεις. / nehezebb a szavaknál
Όταν δεν είμαι όμορφος, / amikor nem vagyok szép
δεν είμαι δυνατός, / nem vagyok erős
κι όταν δεν υπάρχει μέσα μου / és nincs bennem semmi
τίποτα ιδιαίτερο / amit különösebben
για ν’ αγαπήσει κανείς. / szeretni lehetne
Μονάχα εγώ. / csak én
Κι όμως, εσύ / és te mégis
να έμενες. / maradnál
Θα ’ταν όμορφο / jó lenne
να μπορούσα κι εγώ / ha én is benned
να υπάρχω μέσα σου. / lehetnék
Κάπου τόσο βαθιά, / valahol olyan mélyen
που να μην φτάνει πια / ahová már nem ér el
ούτε η λησμονιά. / a felejtés
Για να μην ξέρω πια / hogy többé ne tudjam
πώς θα είχα γίνει / milyen lettem volna
αν δεν με είχες βρει. / ha nem találsz rám
/
Να μη γίνω κάποιος άλλος, / ne legyek más
με κάποια άλλη, / mással
κάπου αλλού. / máshol
Να μην υπάρχει μια άλλη ζωή, / ne legyen egy másik életem
όπου θα προσπερνούσαμε ο ένας τον άλλον / ahol elmegyünk egymás mellett
σ’ έναν άγνωστο δρόμο. / egy idegen utcán
Κι εσύ θα με κοιτούσες, / és te rám nézel
κι εγώ θα σε κοιτούσα. / én visszanézek
Ίσως μάλιστα / talán még
να χαμογελούσαμε ο ένας στον άλλον. / meg is mosolyogjuk egymást
Κι ύστερα θα συνεχίζαμε / aztán továbbmegyünk
τον δρόμο μας.
Και δεν θα μαθαίναμε ποτέ / és soha nem tudjuk meg
πως εκείνη ακριβώς τη στιγμή / hogy éppen
είχαμε αφήσει πίσω μας / az egész életünket
ολόκληρη τη ζωή μας. / hagytuk ott
/ egymás mögött
Να μην υπάρχει ένα άλλο χέρι μου / ne legyen másik kezem
που θα το κρατάει κάποιος άλλος. / amit más fog
Ένα άλλο όνομα, / másik nevem
που θα το προφέρει κάποιος άλλος / amit más mond ki
με την τρυφερότητα / azzal a gyengédséggel
που περίμενα από σένα. / amit tőled vártam
Ένα άλλο κρεβάτι, / másik ágy
όπου δίπλα σε κάποιον / ahol valaki mellett
θα ξυπνάω και πάλι μόνος. / mégis egyedül ébredek
Να μην υπάρχει ένα πρωινό / ne legyen olyan reggel
που να μη μου λείπεις / amikor nem hiányzol
μόνο και μόνο / csak azért
επειδή δεν σε γνώρισα ποτέ. / mert soha nem ismertelek
Γιατί ίσως / mert talán
αυτό να ήταν το πιο θλιβερό. / ez lenne a legszomorúbb
Όχι να σε χάσω, / nem elveszíteni téged
μα να ζήσω μια ολόκληρη ζωή / hanem leélni egy életet
χωρίς ποτέ / anélkül
να μάθω / hogy valaha is megtudnám
ποιον έχασα. / kit veszítettem el
Μόνο αυτή να υπάρχει. / csak ez az egy legyen
Αυτή η ζωή. / ez az élet
Εκείνη όπου με βρήκες / amelyben rám találtál
και μπήκες μέσα μου / és belém költöztél
να κατοικήσεις.
Εκείνη όπου δεν χρειάστηκε / másnak lennem
να γίνω κάποιος άλλος / hogy szeress
για να μ’ αγαπήσεις.
Κι ούτε εσύ χρειάστηκε / és neked sem kellett
να μου υποσχεθείς τίποτα. / ígérned semmit
Γιατί απλώς / mert egyszerűen
έμεινες. / maradtál
Κι αν κάποτε / és ha egyszer
με ρωτήσουν / megkérdezik
πού βρίσκεσαι, / hol vagy
να μην μπορώ να σε δείξω. / ne tudjak rád mutatni
Μονάχα / csak magamra
να δείξω εμένα.
