Η νύχτα κατεβαίνει με μαύρο φερετζέ
η νύχτα κατεβαίνει με μαύρο φερετζέ
κι η πόλη διψασμένη για φώτα και σουξέ
κι η πόλη διψασμένη για φώτα και σουξέ.
Leereszkedik az éjszaka fekete fátyola
Az éjszaka lehull, fekete fátyollal
És a város szomjazik a fények és slágerek után
És a város szomjazik fények és slágerek után.
Βάλε το κόκκινο φουστάνι
εκείνο που σε κάνει να μοιάζεις πυρκαγιά.
Έλα και μη μετράς την ώρα
τα νιάτα είναι δώρα που καίνε σαν φωτιά.
Vedd fel a vérvörös ruhádat
Azt, ami olyanná varázsol, mintha volnál maga a tűz.
Jöjj, és ne törődj az idő múlásával,
Az ifjúság olyan ajándék, ami ellobban, mint a tűz.
που καίνε σαν φωτιά
.. mely lobban, elég, mint a tűz
Τι να μάς περιμένει αύριο το πρωί
τι να μάς περιμένει αύριο το πρωί
ποιος έρωτας πεθαίνει και ποιος θα γεννηθεί
ποιος έρωτας πεθαίνει και ποιος θα γεννηθεί.
Mi várhat ránk holnap reggel?
Mire számíthatunk holnap reggel,
Mely szerelem pusztul majd, és mely ami újjászületik?
Mely szerelem pusztul, és melyik ami majd újjászületik?
Βάλε το κόκκινο φουστάνι
εκείνο που σε κάνει να μοιάζεις πυρκαγιά.
Έλα και μη μετράς την ώρα
τα νιάτα είναι δώρα που καίνε σαν φωτιά.
Vedd fel a vérvörös szoknyádat
Azt, ami olyanná varázsol, mintha volnál maga a tűz.
Jöjj, és ne törődj az idő múlásával,
Az ifjúság olyan ajándék, ami ellobban, mint a tűz.
Στου γιαλού τα βοτσαλάκια / Sztu jalu tá vocalákja
κάθονται δυο καβουράκια / Káthonde djo kavurákja
έρμα παραπονεμένα / érma paraponeména
κι όλο κλαίνε τα καημένα / ki ólo kléne tá kajména
A tengeröböl kavicsai közt szepegve
két kis rákocska üldögél
elhagyatottan, elkeseredve
és csak sírnak, sírnak szegénykék
Κι η μαμά τους η κυρία καβουρίνα / Ki í mamá tusz í kiría kavurína
πάει τσάρκα με το σπάρο στη Ραφήνα / páji cárka me to szpáro szti Rafína /x2
κι όλο κλαίνε τα καβουράκια / ki ólo kléne ta kavurakia
στου γιαλού, στου γιαλού τα βοτσαλάκια / sztu jalú, sztu jalú tá votcalákja
És az anyukájuk - Rákné asszonyság
Kiruccanásra megy Keszeg úrral Rafinába
És folyton sírnak a rákocskák, szegények
A tengeröböl kavicsai közt szepegnek
Πάει ο κάβουρας το βράδυ / Páji ó kávurasz to vrádi
βρίσκει το τσαρδί ρημάδι / vríszki to cardí rimádi
ψάχνει για τη φαμελιά του / pszáhni já tí familjá tu
και τραβάει τα μαλλιά του / ké travái tá maljá tu
Hazaér Rák úr az éjjel,
Kunyhóját romokban találja, szana-széjjel
S mialatt a családját keresgeti
Aközben a haját is tépegeti
Βάζει πλώρη κούτσα κούτσα στη Ραφήνα / Vázi plóri kuca-kuca sztí Rafína
να πετύχει την κυρία καβουρίνα / ná petíhi tín kiría kavurína / x2
κι όλο κλαίνε τα καβουράκια / ki ólo kléne ta kavurakia
στου γιαλού, στου γιαλού τα βοτσαλάκια / sztu jalú, sztu jalú tá votcalákja
Megcélozza sántikálva
Rafinát, odabotorkálva,
Hátha felleli Ráknét, az asszonyát
És folyton csak sírnak a rákocskák, szegények
A tengeröböl kavicsai közt szepegnek
Το ξημέρωμα ροδίζει / To ksziméroma rodízi
και ο κάβουρας γυρίζει / ké o kávurasz jirízi
δίχως τη συμβία πάλι / díhosz tí szimvía páli
κούτσα κούτσα στ' ακρογιάλι / kúca-kúca szto akrojáli
Hajnal virrad, lassan nap kél
És Rák úr - vissza -, otthonába tér
Anélkül, hogy ismét megtudott volna bármit
Sántikálva, botorkál a tengerpart öblénél
Με το σπάρο τον ξενύχτη στη Ραφήνα / Mé to szpáro tón kzeníhti sztí Rafína
παίζει τώρα στα ρηχά η καβουρίνα / pézi tóra sztá ríha í kavurína / x2
κι όλο κλαίνε τα καβουράκια / ki ólo kléne ta kavurakia
στου γιαλού, στου γιαλού τα βοτσαλάκια / sztu jalú, sztu jalú tá votcalákja /x2
Keszeg úrral virrasztva Rafinán
Játszadozik most a sekély vízben Rákné asszonyság
És csak sírnak, folyton sírnak a rákcsemeték, szegények
A tenger öblének kavicsai közt szepegnek
Ένα παλικάρι είκοσι χρονώ
Ένα παλικάρι είκοσι χρονώ
Τ' άρματα του δώσαν για τον πόλεμο
Τ' άρματα του δώσαν για τον πόλεμο
Egy fiatal legény, lehetett vagy húsz
Egy fiatal legény, lehetett vagy húsz
Kezébe - a háborúhoz - fegyvert kapott
Kezébe - a háborúhoz - fegyvert kapott
Πόλεμο δεν βρήκε πίσω γύρισε
Πόλεμο δεν βρήκε πίσω γύρισε
Στα μισά του δρόμου νεροδίψασε
Στα μισά του δρόμου νεροδίψασε
Háborút nem talált, így hát visszafordult
Háborút nem talált, így hát visszafordult
Az út felén, vizet kívánt - megszomjazott
Az út felén, vizet kívánt - megszomjazott
Έσκυψε να πιει νερό στο Γιουλ μπαξέ
Έσκυψε να πιει νερό στο Γιουλ μπαξέ
Εκεί μία σφαίρα τόνε λάβωσε
Εκεί μία σφαίρα τόνε λάβωσε
Lehajolt, hogy ihasson a Gjul kertjénél
Lehajolt, hogy ihasson a Gjul kertjénél
Ám, ott egy golyó sebezte meg
Ám, ott egy golyó sebezte meg
Σύρε πες στην μάν μ' την μπαμπόγρια
Σύρε πες στην μάν μ' την μπαμπόγρια
Και στην αδερφή μου την καλόγρια
Και στην αδερφή μου την καλόγρια
Menj, mondd meg annak a vén-csont anyámnak
Menj, mondd meg annak a vén-csont anyámnak
És az apáca nővéremnek
És az apáca nővéremnek
Θέλει ας βάλει μαύρα θέλει ας παντρευτεί
Θέλει ας βάλει μαύρα θέλει ας παντρευτεί
Μ' ένα με σκοτώσανε στο Γιουλ Μπαξέ
Μ' ένα με σκοτώσανε στο Γιουλ Μπαξέ
Ha akar, öltözzön feketébe, ha akar, menjen feleségnek
Ha akar, öltözzön feketébe, ha akar, menjen feleségnek
Engem a Tulipánok kertjében - megöltek
Engem a Tulipánok kertjében - megöltek
Βαριά σεκλέτια έχω απόψε / Varjá seklétja ého apópse
και η καρδιά μου είναι κλειστή / ki í kardhjá mu íne klistí
Βλέπω να φεύγει απ' τη ζωή μου / Vlépo na févji ap' ti zoí mu
εκείνη που 'χω ερωτευθεί / ekíni pu'ho erotefthí
Súlyosan ereszkedett rám a keserves bánat
És ma éjjel, a szívem is be van zárva
Látom, ahogy életemből kilép, otthagy
A hölgy, akit szerettem bíz, halálosan!
Με παράσυρε το ρέμα / Me parásire to réma
μάνα μου, δεν είναι ψέμα / mána mu, dhen íne pséma
καίγομαι γι αυτή και λιώνω / keghome ji aftí ke ljóno
την αγαπώ / tin aghapó
Elragadt, elsodort a víz árama
Jaj, ez nem hazugság, mama!
Őérte megégek, elolvadok teljesen
Annyira szeretem!
Με τραβούν τα βήματά της / Me travún ta vímatá tis
η κακούργα η ομορφιά της / i kakúrgha i omorfjá tis
κι αν μου φύγει κάποια μέρα / ki an mu fiji kápja méra
θα τρελαθώ / tha trelathó
Magához vonz minden lépte
Ama gonosz kis szépsége
És ha elhagyna egy napon
Megőrülök, belehalok!
Στον ύπνο μέσα φεύγει η καρδιά μου / Ston ipno mésa févji i kardhjá mu
Τη βλέπω μ' άλλον να μ' απατά / Ti vlépo m' állon na m' apatá
και με τρομάζουν τα όνειρά μου / ke me tromázun ta ónirá mu
αν βγουν στο τέλος αληθινά / an vghun sto télos alithiná
Az álmok közepette, a szívem elhagy
Látom, ahogy mással megcsal
És az álmaim azzal rémisztgetnek,
Hogy végül, igaz valósággá válik minden!
Με παράσυρε το ρέμα / Me parásire to réma
μάνα μου, δεν είναι ψέμα / mána mu, dhen íne pséma
καίγομαι γι αυτή και λιώνω / keghome ji aftí ke ljóno
την αγαπώ / tin aghapó
Elragadt, elsodort a víz árama
Jaj, ez nem hazugság, mama!
Őérte megégek, elolvadok teljesen
Annyira szeretem!
Με τραβούν τα βήματά της / Me travún ta vímatá tis
η κακούργα η ομορφιά της / i kakúrgha i omorfjá tis
κι αν μου φύγει κάποια μέρα / ki an mu fiji kápja méra
θα τρελαθώ / tha trelathó
Magához vonz minden lépte
Ama gonosz kis szépsége
És ha elhagyna egy napon
Megőrülök, belehalok!
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μίμης Πλέσσας
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πουλόπουλος
Χθες μεσάνυχτα και κάτι κατηφόρισα / Tegnap éjfél tájban lesétáltam
στην μικρή την πλατεΐτσα που σε γνώρισα / Az apró terecskéhez, ahol megismerkedtünk
Κάποιο άγαλμα που μ' είδε με θυμήθηκε / Az egyik szobor meglátott, és emlékezett rám!
και τον πόνο μου να ακούσει δεν αρνήθηκε / És nem utasított el, meghallgatta a fájdalmamat
Και του μίλησα για σένα και για μένανε / És meséltem Rólad is, meg rólam is,
και τα μάτια του βουρκώναν και όλο κλαίγανε / És a szemei könnybe lábadtak, s csak egyre sírtak
Του 'πα για το φέρσιμό σου και για τα άλλα σου / Elmondtam a hozzáállásodat, és több más,
τα ασυγχώρητα τα λάθη τα μεγάλα σου / Megbocsáthatatlan nagy hibáidat
Κι ύστερα με πιάσαν θεέ μου κάτι κλάματα / És aztán - istenkém - elfogott a sírás,
που με βρήκανε κουρέλι τα χαράματα / amikor úgy találtak rám hajnalban, mint valami rongyra...
Με το άγαλμα στο δρόμο προχωρήσαμε / A szoborral az úton tovalépdeltünk
μου εσκούπισε τα μάτια και χωρίσαμε / Letörölte a könnyeimet, majd egymástól elköszöntünk
Χθες μεσάνυχτα και κάτι κατηφόρισα / Hthes mesánihta ke káti katifórisa
στην μικρή την πλατεΐτσα που σε γνώρισα / stin mikrí tin plateḯtsa pu se ghnórisa
Κάποιο άγαλμα που μ' είδε με θυμήθηκε / Kápjo ághalma pu m'ídhe me thimíthike
και τον πόνο μου να ακούσει δεν αρνήθηκε / ke ton póno mu na akúsi dhen arníthike
Και του μίλησα για σένα και για μένανε / Ke tu mílisa já séna ke já ménane
και τα μάτια του βουρκώναν και όλο κλαίγανε / ke tá mátia tu vurkónán ke ólo kleghane
Του 'πα για το φέρσιμό σου και για τα άλλα σου / Tu'pa já to férsimó su ke já tá álla su
τα ασυγχώρητα τα λάθη τα μεγάλα σου / ta asinhórita ta láthi ta meghála su
Κι ύστερα με πιάσαν θεέ μου κάτι κλάματα / Ki istera me pjásan theé mu káti klámata
που με βρήκανε κουρέλι τα χαράματα / pu me vríkáne kuréli ta harámata
Με το άγαλμα στο δρόμο προχωρήσαμε / Me to ághalma sto dhrómo prohorísame
μου εσκούπισε τα μάτια και χωρίσαμε / mu eskúpise ta mátja ke horísame
Φεγγάρι μάγια μου ‘κανες / Óh, hold, elvarázsoltál engem
και περπατώ, και περπατώ στα ξένα / És most, idegen földön lépdelek, megyek
είναι το σπίτι μου ορφανό.. ορφανό / Árva-, elárvult a házam teljesen
αβάσταχτο το δειλινό / A napnyugta elviselhetetlen
και τα βουνά.. και τα βουνά... και τα βουνά κλαμένα / És a hegyek... és a hegyek is sírnak
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
να πάει στη μάνα υπομονή / hogy anyámhoz küldjem - ellátva türelemmel
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
ένα χελι-, ένα χελιδονάκι, / Egy kis fe-, egy kisfecskét,
να πάει να χτίσει τη φωλιά, αχ, τη φωλιά / Hogy majd ott, fészket, ah, egy fészket építsen
στου κήπου την κορομηλιά / A szilvafánkon, a kertben,
δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπαλκονάκι, / Közvetlenül a kis e-, a kis e-, a kis erkély mellett
στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
να πάει στη μάνα υπομονή / hogy anyámhoz küldjem - ellátva türelemmel
Να πάει στη μάνα υπομονή / Hogy anyámnak kis türelmet vihessen
δεμένη στο - δεμένη στο μαντίλι / A zsebkendőbe kötve, jó erősen,
προικιά στην αδερφούλα μου αδερφούλα μου / A hozománnyal, a húgom számára
και στη γειτονοπούλα μου / és szomszéd kis leánynak
γλυκό φιλί, γλυκό φιλί, γλυκό φιλί στα χείλη / Édes csókot, édes csókot, édes csőkot az ajkára
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Ó ég, küldj egy madarat nekem
να πάει στη μάνα υπομονή / hogy anyámhoz küldjem - ellátva türelemmel
Το τραγούδι της ξενιτιάς / To traghudhi tis ksenitjás
Φεγγάρι μάγια μου ‘κανες / Fengári mája mu‘kanes
και περπατώ, και περπατώ στα ξένα / ke perpató, ke perpató sta kséna
είναι το σπίτι μου ορφανό.. ορφανό / íne to spíti mu orfanó.. orfanó
αβάσταχτο το δειλινό / avástachto to dhilinó
και τα βουνά.. και τα βουνά... και τα βουνά κλαμένα / ke tá vuná.. ke tá vuná... ke tá vuná klaména
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
να πάει στη μάνα υπομονή / na páji sti mána ipomoní
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
ένα χελι-, ένα χελιδονάκι, / éna heli-, éna helidhonáki,
να πάει να χτίσει τη φωλιά, αχ, τη φωλιά / ná páji ná htísi ti foljá, ah, ti foljá
στου κήπου την κορομηλιά / stu kípu tin koromiljá
δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπα-, δίπλα στο μπαλκονάκι, / dhípla sto bá-, dhípla sto bá-, dhípla sto bálkonáki,
στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
να πάει στη μάνα υπομονή / na páji sti mána ipomoní
Να πάει στη μάνα υπομονή / Na páji sti mána ipomoní
δεμένη στο - δεμένη στο μαντίλι / dheméni sto - dheméni sto mantíli
προικιά στην αδερφούλα μου αδερφούλα μου / prikjá stin adherfúla mu adherfúla mu
και στη γειτονοπούλα μου / ke sti jitonopúla mu
γλυκό φιλί, γλυκό φιλί, γλυκό φιλί στα χείλη / ghlikó filí, ghlikó filí, ghlikó filí sta híli
Στείλε ουρανέ μου ένα πουλί / Stíl(e) urané mu éna pulí
να πάει στη μάνα υπομονή / na páji sti mána ipomoní
Στίχοι: Δημήτρης Χριστοδούλου
Μουσική / Zene: Μίκης Θεοδωράκης / Mikis Theodorakis
Πρώτη εκτέλεση / Első előadó: Γρηγόρης Μπιθικώτσης / Grigóris Bithikotsis
Άλλες ερμηνείες / További előadók: Δημήτρης Μπάσης/ Dimitris Basis || Γιώργος Νταλάρας / Giorgos Dalaras ||
Κώστας Σμοκοβίτης / Kostas Smokovítís || Γιάννης Κότσιρας / Jannis Kotsiras
Είναι μεγάλος ο γιαλός / Oly nagy ez a tengerpart
είναι μακρύ το κύμα / A hullám is hosszú, széles
Είναι μεγάλος ο καημός / Oly hatalmas a bánat
κι είναι πικρό το κρίμα / S oly keserű a bűn, a vétek!
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Keserű folyammá lett bennem
το αίμα της πληγής σου / Az általad okozott sebnek vére
κι από το αίμα πιο πικρό / De a vérnél is sokkal keserűbb lett
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
κι από το αίμα πιο πικρό / De a vérnél is sokkal keserűbb lett
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
Δεν ξέρεις τι ‘ναι παγωνιά / Nem tudhatod, mit jelent a fagy,
βραδιά χωρίς φεγγάρι / A hold nélküli éjszakák
να μη γνωρίζεις ποια στιγμή / Honnan is tudhatnád, mely pillanatban
ο πόνος θα σε πάρει / Ragad majd el a fájdalom?!
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Keserű folyam bennem
το αίμα της πληγής σου / Az általad okozott sebnek vére
κι από το αίμα πιο πικρό / és a vérnél is sokkal kesernyésebb
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
κι από το αίμα πιο πικρό / és a vérnél is sokkal kesernyésebb
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / A számon - a csókod, a csókod íze...
...στο στόμα το φιλί- φιλί σου / ...A számon - a csókod, a csókod íze...
Είναι μεγάλος ο γιαλός / Íne meghálos o jalós
είναι μακρύ το κύμα / Íne makri to kíma
είναι μεγάλος ο καημός / Íne meghálos o kajmós
κι είναι πικρό το κρίμα / ki íne pikró to kríma
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Potámi mésa mu pikró
το αίμα της πληγής σου / to ema tis plighís su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / sto stóma to filí-, fili su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί- φιλί σου / sto stóma to filí-, fili su
Δεν ξέρεις τι ‘ναι παγωνιά / Dhen kséris ti ‘ne paghonyá
βραδιά χωρίς φεγγάρι / Vradhjá horís fengári
να μη γνωρίζεις ποια στιγμή / na mi ghnorízis pja stighmí
ο πόνος θα σε πάρει / o pónos thá se pári
Ποτάμι μέσα μου πικρό / Potámi mésa mu pikró
το αίμα της πληγής σου / to éma tis plighís su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / sto stóma to filí-, filí su
κι από το αίμα πιο πικρό / ki apó to ema pjo pikró
στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / sto stóma to filí-, filí su
...στο στόμα το φιλί-, φιλί σου / sto stóma to filí-, fili su
Megpróbáltam felfirkantani valahogy a dalcímeket (eredeti előadót), hogy később rákeressek,
ezek közül, hány szerepel nálunk a listánkon? (Köszönet Smuk Gábornak hogy át is küldte a listát és a linkeket!) - hááát, nem sok:
Τι σου 'κανα και πίνεις / Mi rosszat tettem, hogy iszod, s döntöd a füstöt?
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μίμης Πλέσσας
Πρώτη εκτέλεση: Πόλυ Πάνου
Άλλες ερμηνείες: Μελίνα Ασλανίδου
Τι σου 'κανα και πίνεις, τσιγάρο στο τσιγάρο
κι είν' τα πικρά σου μάτια στο πάτωμα καρφιά
Mit vétettem, hogy cigarettáról cigarettára gyújtasz?
És a padlóra szegezed keserűen a tekinteted?
Πες μου για δε μ' αφήνεις με δυο φιλιά να πάρω
απ' τα θολά σου μάτια τη μαύρη συννεφιά
Πες μου για δε μ' αφήνεις με δυο φιλιά να πάρω
απ' τα θολά σου μάτια τη μαύρη συννεφιά
Mondd, miért nem engeded, hogy két csókommal
elűzzem a sötét fellegeket, a könnybe lábadt szemeidről?
Mondd, miért nem engeded, hogy két csókommal
elűzzem a sötét fellegeket a könnybe lábadt szemeidről?
Οι πόνοι που σε σφάζουν, πόνοι διπλοί για μένα
σταλάζουν στην καρδιά μου τα δάκρυα που κλαις
A fájdalmak, amik Téged gyötörnek, számomra kétszeresek
egyenest a szívembe csepegnek a kisírt könnyeid
Να 'ξερες πως σπαράζουν τα μέσα μου για σένα
που στέκεσαι μακριά μου και λόγο δε μου λες
Να 'ξερες πως σπαράζουν τα μέσα μου για σένα
που στέκεσαι μακριά μου και λόγο δε μου λες
Ha tudnád, hogy mennyire szenved a belsőm miattad
Mivel oly távol állsz tőlem, és egy szót sem szólsz hozzám
Ha tudnád, hogy mennyire szenved a belsőm miattad
Mivel oly távol állsz tőlem, és egy szót sem szólsz hozzám!
Αμίλητό μου στόμα, φεγγάρι μου σβησμένο
ανάθεμα την ώρα και τη βαριά στιγμή
Όλα για σε τα δίνω, τα δίνω και πεθαίνω
για να μη σε αγγίξουν ξανά οι στεναγμοί
Nem hagyják el ajkaimat hangok, a holdacskám elhalványult
Felejthetetlen az óra, és mily nehéz a pillanat
Mindent Neked adok, odaadom, és meghalok
hogy ne érintsenek meg újra a megrázkódtatások
Lyrics: Lefteris Papadopoulos
Music: Mimis Plessas
First Performance: Poly Panou
Other Performances: Melina Aslanidou
What did I do to you - you are smoking one cigarette after the other
and your eyes, full of bitterness, are nailed onto the floor
Tell me why you won't allow me with two kisses to take away
the black clouds from your troubled eyes
Tell me why you won't allow me with two kisses to take away
the black clouds from your troubled eyes
The pain that torments you is double pain for me
the tears you cry are dripping into my heart
If only you knew how I'm hurting inside, for you,
who are standing away from me and saying not a word
If only you knew how I'm hurting inside, for you,
who are standing away from me and saying not a word
Dear mouth that does not speak, dear moon that does not shine,
curse the hour and the bad moment!
I'd give it all for you, give it up and die,
if only no sigh would touch you ever again.
Μιλώ για τα παιδιά μου και ιδρώνω
έχω ένα χρόνο να τα δω και λιώνω.
Μου γράφει η γιαγιά τους πως ρωτάνε
τα τρένα που 'ναι στο σταθμό που πάνε.
A gyermekeimről beszélek és... elönt a víz - izzadok
Már egy éve nem láttam őket, s ezért sorvadok.
A nagyanyjuk ír róluk, hogy miket kérdeznek:
Vajon a vonatok az állomásról, hová, merre mennek?
Αδύνατος μου γράφει ο Στελάκης
έχει ανάγκη θάλασσας ο Τάκης
αρχίζει το σχολείο η Μαρίνα
θέλει να γίνει κάποτε γιατρίνα.
Stelios vékonydongájú - írja nekem
Tákisnak szüksége volna a tengerre
Kezdődik már az iskola Marinának
Egyszer doktornő lesz! - ez neki a vágya!
Αγόρασα λαχείο στ' όνομά τους
αχ, να κερδίσω να σταθώ σιμά τους.
Μιλώ για τα παιδιά μου και ιδρώνω
δεν ξέρω πώτε θα τους δω και λιώνω.
Vásároltam lottót, a nevükre vettem,
Ah, csak nyernék; hogy mellettük lehessek!
A gyermekeimről beszélek és... ...elönt a víz - izzadok
Nem tudom, mikor láthatom őket, és szétsorvadok.
Μου γράφει η γιαγιά τους πως ρωτάνε
τα τρένα που 'ναι στο σταθμό που πάνε.
A nagyanyjuk ír róluk, hogy miket kérdeznek:
Vajon a vonatok az állomásról, hová, merre mennek?
Δεν έχω σπίτι πίσω για να `ρθώ / Nincsen házam, amelybe visszatérhetek,
ούτε κρεβάτι για να κοιμηθώ / se ágyam, amelyben alhatnék keveset
δεν έχω δρόμο ούτε γειτονιά / Nincs se utam, se oly szomszéd környék
να περπατήσω μια Πρωτομαγιά. / ahol végiglépdelhetnék május elsején
Dhen eho spiti ja na rtho
ute krevati ja na kimitho
Dhen eho dhromo ute jitonia
na perpatiso mja Protomaja
Τα ψεύτικα τα λόγια τα μεγάλα / A hamis, nagy szavaidat
μου τα ‘πες με το πρώτο σου το γάλα. / már az első anyatejjel adtad
Ta pseftika ta loja, ta meghala
mu ta' pes me to proto su to ghala
Μα τώρα που ξυπνήσανε τα φίδια / De most, hogy a kígyók felébredtek
εσύ φοράς τα αρχαία σου στολίδια / Te az ősi ékszereket viseled
και δε δακρύζεις ποτέ σου μάνα μου Ελλάς / és nem sírsz soha amiatt, anyám, Görögország
που τα παιδιά σου σκλάβους ξεπουλάς. / hogy gyeremekeidet árulod, így lesznek rabszolgák
Ma tora pu ksipnisane ta fidhja
esi foras t' arhea su stolidhja
ke dhen dhakrizis pote su, mana mu Ellas
pu ta pedhja su sklavus ksepulas
Τα ψεύτικα τα λόγια τα μεγάλα / A hazug, nagy szavaidat már
μου τα ‘πες με το πρώτο σου το γάλα. / elmondtad az első szoptatásnál
Ta pseftika ta loja, ta meghala
mu ta' pes me to proto su to ghala
Μα τότε που στη μοίρα μου μιλούσα / De akkor, amikor a sorsomhoz szóltam
είχες ντυθεί τα αρχαία σου τα λούσα / Akkor felöltötted a régi pompákat
και στο παζάρι με πήρες γύφτισσα μαϊμού / és a piacon vásároltál meg, úgy, mint cigány majma
Ελλάδα Ελλάδα μάνα του καημού. / Görögország Görögország, oh! Bánat édesanyja
Ma tote pu sti mira mu milusa
ihes dithi t' arhea su ta lusa
ke sto pazari me pires, jiftisa, majmu
Elladha, Elladha, mana tu kajmu
Τα ψεύτικα τα λόγια τα μεγάλα / A hamis, nagy szavaidat
μου τα ‘πες με το πρώτο σου το γάλα. / már az első anyatejjel adtad
Ta pseftika ta loja, ta meghala
mu ta' pes me to proto su to ghala
Μα τώρα που η φωτιά φουντώνει πάλι / De most, hogy a tűz fellángol újra
εσύ κοιτάς τα αρχαία σου τα κάλλη / Te még mindig az ókori ékeiddel vagy elfoglalva
και στις αρένες του κόσμου μάνα μου Ελλάς / és a világ porondján, anyám Görögország
το ίδιο ψέμα πάντα κουβαλάς. / ugyanazokat a hazugságokat örökké hordozád.
Ma tora pu i fotja fundoni pali
esi kitas t' arhea su ta kali
ke stis arenes tu kozmou, mana mu Ellas
to idhjo psema panda kuvalas
Θέλω να το σκάσω από 'δω
μ' έχουνε δεμένο απ' το λαιμό
μια φυλακή
Όταν πάω να ονειρευτώ
με ξυπνάνε με το στανιό
μια φυλακή
Σκάψε για ένα πιάτο με φαΐ,
γύρνα πάλι πτώμα στο κλουβί
μια φυλακή
Ki akarok törni, innen megszökve!
A torkomnál fogva vagyok kikötve
Ez egy börtön!
Az álom, amikor éppen elragadna
Felébresztenek, felvernek erőszakkal
Ez egy börtön!
Áss egy napon át - egy tányér ételért -,
Aztán, fordulj vissza a cellába - egy hullaként
Ez egy börtön!
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω (Αλυσίδες δε φοραώ)
Láncokat nem hordok,
de nem élek szabadon! (Láncokat nem hordok!)
Γύρω μου τα τείχη υψηλά,
τα μαλλιά μου μοιάσαν του χιονιά
μια φυλακή
Θέλω να το σκάσω από 'δω
για να δω επιτέλους ουρανό
μια φυλακή
Μα έχω μπρος μου ανηφοριά
βάλτε ένα χεράκι βρε παιδιά...
μια φυλακή
Köröttem a falak nagyon magasak,
A hajamat olyanná tették, mint ha be volna havazva
Ez egy börtön!
Meg akarok szökni, menekülni innen
Hogy végre láthassam az eget
Ez egy börtön!
De előttem az emelkedő nagyon meredek,
Bajtársak, nyújtsatok hát kezet...!
Ez egy börtön!
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω
Láncokat nem hordok,
de nem élek szabadon!
Láncokat nem hordok,
de nem élhetek szabadon!
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω...
Szabadnak lenni... szabadon...
Szabad akarok lenni... szabadon...
Szabadon akarok élni... szabadon!
Szabadnak lenni... szabadon...
Szabad akarok lenni... szabadon...
Szabadon akarok élni!
Thélo na to skáso apó 'dho
m' éhun dheméno ap' to lemó
mja filakí
Ótan páo na onireftó
me ksipnáne me to stanió
mja filakí
Skápse ja éna pjáto me faí,
jírna páli ptóma sto kluví
mia filakí
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
(Alisídhes dhe foraó...)
Jíro mu ta tíhi ipsilá,
ta malljá mu mjásan tu hjonjá
mja filakí
Thélo na to skáso apó 'dho
ja na dho epitélus uranó
mja filakí
Ma ého bros mu aniforjá
válte éna heráki vre pedhjá...
mja filakí
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo!
Πάνω στα τσιμέντα,
μεσα στις σκουριές,
δένονται οι σιωπές με το ατσάλι.
Κι όπως παν τα χέρια
στον ιδρώτα, δες,
θα μιλήσουνε,
θα μιλήσουνε, κάποτε οι ζωές.
A (cement-)betonon
Benn a rozsdák közt,
A néma csendek, az acéllal kötnek meg.
És ahogy mozdulnak a kezek
Az izzadság(cseppek) felé, nézd..!
Egyszer megszólalnak majd,
Beszélni fognak - valamikor -, az életek!
Κάτω απ’ τις παράγκες,
κάτω απ’ τα γιαπιά,
ζούνε κάτι Ελλάδες
σαν θηριά, σαν θηριά, .
Κι όταν πια ξεσπάσουν,
δε θα είναι αργά
έτσι γράφεις πάντα
ιστορία με τα δάχτυλα.
A barakk-kunyhók alatt,
Az épületvázak alatt
Élnek valami Görögország-beliek
Mint az állatok, mint a vadállatok.
És amikor végre kitörnek...,
Nem lesz késő még...
Így írsz majd mindég
Történelemet az ujjaiddal.
Πάνω στις καρότσες,
κάρβουνο ο καιρός
κι όλη η ζωή συνομιλία.
Λες στον εαυτό σου
και σου λέει κι αυτός,
πες τι έμεινε,
πες τι έμεινε απ’ το τόσο φως.
Fenn a szekereken,
Szén-fekete az idő
És az egész élet - egy nagy beszélgetés.
S csak beszélsz önmagadhoz,
És aztán ő is válaszol,
Mondd, mi maradt,
Mondd mi maradt, a rengeteg fényből?!
Κάτω απ’ τις παράγκες,
κάτω απ’ τα γιαπιά,
ζούνε κάτι Ελλάδες
σαν θηριά, σαν θηριά, .
Κι όταν πια ξεσπάσουν,
δε θα είναι αργά
έτσι γράφεις πάντα
ιστορία με τα δάχτυλα. / *2
A barakk-kunyhók alatt,
Az épületvázak alatt
Élnek valami Görögország-beliek
Mint az állatok, mint a vadállatok.
És amikor végre kitörnek...,
Nem lesz késő még...
Így írsz majd mindég
Történelemet az ujjaiddal. /*2
Páno sta ciménta,
mesa stis skurjés,
dhénonte i siopés me to acáli.
Ki ópos pan ta héria
ston idhróta, dhes,
tha milísune,
tha milísune, kápote i zoés.
Káto ap’ tis paránkes,
káto ap’ ta japiá,
zúne káti Elládes
san thiriá, san thiriá, .
Ki ótan pja ksespásun,
de tha íne arghá
éci ghráfis pánda
istoría me ta dháhtila.
Páno stis karóces,
kárvuno o kerós
ki óli i zoí sinomilía.
Les ston eaftó su
ke su léej ki aftós,
pes ti émine,
pes ti émine ap’ to tóso fos.
Káto ap’ tis paránkes,
káto ap’ ta japiá,
zúne káti Elládhes
san thiriá, san thiriá, .
Ki ótan pja ksespásun,
dhe tha íne arghá
éci ghráfis pánda
istoría me ta dháhtila. / *2
Ουμ Χαράμ (694 μ.Χ. - Το Τραγούδι Των Βεδουίνων) Um Haram ( i.sz. - 694 A beduinok dala )
Μητροπάνος Δημήτρης
Στίχοι / Dalszöveg : Άλκης Αλκαίος / Alkis Alkeos
Μουσική / Zene : Μάριος Τόκας / Marios Tokas
Στης Ανατολής τα μέρη με ταξίδεψε ένα αστέρι
μια αυγουστιάτικη βραδιά στην πιο όμορφη σαβάνα
να γυρέψω τη νιρβάνα σε μιας κόρης τη ματιά.
Engem Kelet tájaira vezetett egy csillag
Egy augusztusi éjszakán, a legszebb szavannához,
Hogy rátaláljak a nirvánára egy lánynak a tekintetében.
Βεδουϊνοι σε μια ράμπα με μονόχορδη ραμπάμπα
ιστορούν την Ουμ Χαράμ ανηψιά λεν του Προφήτη
που `μοιαζε του αποσπερίτη και τραγούδαγε γλυκά.
Beduinok egy rámpán az egyhúros rabambán
Regélnek az Umm Haramról, kit a Próféta unokájának neveznek,
Aki az esthajnal csillagra hasonlított és édesen énekelt.
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε.
Lejla Lejla jaleili, ...ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili.., ...ölelkezést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig cipelnek a szívek, kik szeretnek engem
Μια σαββατογεννημένη στη σκηνή της με πηγαίνει
και στη γη πια δεν πατώ πορφυρό της τάζω αμάξι
χίλια δώρα από μετάξι και τον όρκο της ζητώ.
Egy szombaton született, a sátrába csábít engem
És a földre már nem lépek, néki bíborból autót ígérek
Ezer ajándékot selyemből, és ezért az esküjét kérem.
Στης αγάπης τα μυστήρια πάψε να ζητάς πειστήρια
μ’ απαντά η Ουμ Χαράμ στο βασίλειο της ερήμου
μ’ άλλα μάτια δες ψυχή μου τι `ναι πλούτος και χαρά.
A szerelem titkaira, hagyd abba bűnjelek kérlelését!
Válaszol Oum Haram a magány birodalmában
Más szemekkel nézz lelkem, hogy mi a gazdagság, és mi a boldogság?!
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε
Lejla Lejla jaleili, ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili ölelkezést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig ragadnak el a szívek, kik szeretnek engem
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε.
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Lejla Lejla jaleili, ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili.., ölelést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig cipelnek a szívek, kik szeretnek engem
De bármit is érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Αν είναι κάτι που με κέρδισε σε 'σενα
κάτι που ήξερε πώς να με ξεπερνάει
είναι αγάπη μου αυτή η επιμονή σου
μια αγάπη που έμαθε να μην τα παρατάει
Ha van valami, ami veled kapcsolatban legyőzhetett engem
Valami, amely tudta, hogy jusson túl, hogyan előzhet meg
Az, a kitartásod volt, kedvesem!
Egy szerelem, mely megtanulta, hogy sose adja fel!
Αν είναι κάτι που μού είπε να διαλέξω
ούτε τα λόγια σου είναι, ούτε η ομορφιά
Αυτή η υπέροχη, τρελή επιμονή σου
πως είναι κρίμα εμείς να ζούμε χωριστά
Ha valami azt súgta, hogy válasszalak téged,
Sem a szavaid nem voltak, sem a szépséged!
Az a te csodálatos, őrült kitartásod, az!
És, hogy külön élnünk: kár volna!
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Αν είναι κάτι που με κράτησε απ' τα ξένα
αυτό το φως που δεν υπάρχει σ' άλλη γη
κι αυτή αγάπη μου η ίδια επιμονή σου
να μοιραστούμε αυτά τα σύννεφα μαζί
να μοιραστούμε αυτή τη θάλασσα μαζί
Ha van valami, ami itthon tartott, a külfölddel szemben,
Az a fény, amely más földön nem létezhet.
És az - édes szerelmem -, ugyan olyan, mint a te kitartásod
Osszuk meg ezeket a felhőket mi ketten,
Osszuk meg mi ketten ezeket a tengereket!
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Αυτή η ατέλειωτη η γλύκα σου πως με τραβάει να 'ξερες
Να περπατήσω δίπλα σου με θάρρος στην ζωή
Αυτή η ατέλειωτη η δίψα σου για της ζωής το άγνωστο
Τι μού 'χει δώσει να 'ξερες και πού να φανταστείς
Αγάπη μου τρελή να με ζητάς μην κουραστείς
Ha tudnád, hogyan vonz, ez a te végtelen édességed!
Járni melletted, telve bátorsággal az életben
Ez a végtelen a szomjúságod az élet ismeretlen dolgai iránt
Mi mindent adott nekem, ha tudnád, ha elképzelhetnéd!
Bolond szerelmem, utánam vágyni, meg ne unjál!
Κράτα το χέρι μου και κοίτα με στα μάτια
Fogd meg a kezem és nézz mélyen a szemembe
δωσ' μου από τα χείλη σου τον κόσμο για να πιω
add nekem a világot hogy az ajkaidról ihassam meg
είσαι από τα όνειρα που ζουν μετά τα βράδια
egy vagy azon álmok közül akik túlélik az éjszakát
και που τον έρωτα κρατάνε ζωντανό
és melyek életben tartják a szerelmet
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει
Mióta veled vagyok megváltoztam
βρήκα ξανά τον καλό μου εαυτό
Újra megtaláltam magamban a jót
βάζει η καρδιά μου φτερά να πετάξει
A szívem szárnyra kap hogy röpülhessen
για μια ζωή στον δικό σου ουρανό
a te egeden egy életen át
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει
Mióta veled vagyok megváltoztam
μέσα από τα μάτια σου πήρα ζωή
a szemeid életre keltettek
αν είναι τρέλα ας μη μου περάσει
ha ez őrültség maradjon is így
να 'σαι για μένα τα πάντα εσύ
legyél mindig az enyém
Δεν είναι απλά αυτό που ζούμε μια συνήθεια
Nem csak megszokásból vagyunk együtt
έχει ο ένας για τον άλλον γεννηθεί
mi egymásnak lettünk teremtve
καμιά φορά μοιάζει σαν ψέμα και αλήθεια
néha úgy hazugságnak tűnik néha igaznak
και όλα για μένα είναι η αγάπη αυτή
ez a szerelem számomra minden
Stratos: Köszönjük szépen a fordítást!
Kössük össze a kellemest a hasznossal, ha már szóba esett köztünk a fordítás, íme itt a fonetika is,
majd egy ZÖLD nyers változat, majd az enyhén átformált, - ihletettség nélküli - "mű"!
Είμαι μαζί σου / Veled vagyok
Κράτα το χέρι μου και κοίτα με στα μάτια / Kráta to héri mu ke kíta me sta mátja
δωσ' μου από τα χείλη σου τον κόσμο για να πιω / dhos' mu apó ta híli su ton kózmo ja na pjo
είσαι από τα όνειρα που ζουν μετά τα βράδια / íse apó ta ónira pu zún metá ta vrádhja
και που τον έρωτα κρατάνε ζωντανό / ke pu ton érota kratáne zondanó
Vedd kezedbe a kezem, és nézz a szemeimbe!
Add, hogy a világot, az ajkaidról ihassam!
Az éjszaka után élő álmaim közül való vagy,
Amik a szerelmet életben tartják
Vedd kezedbe kezem, és nézz a szemeimbe!
Add, hogy ajkaidról a világot, ihatva, magamhoz vegyem!
Egy vagy, az éjszaka után élő álmaim közül, és igen,
Azokból, melyek életben tartják a szerelmet!
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει / Íme mazí su ke écho alláksi
βρήκα ξανά τον καλό μου εαυτό / vríka ksaná ton kaló mu eaftó
βάζει η καρδιά μου φτερά να πετάξει / vázi i kardjá mu fterá na petáksi
για μια ζωή στον δικό σου ουρανό / ja mja zoí ston dhikó su uranó
Veled vagyok, és megváltoztam
újra megtaláltam a jobbik énemet
A szívem szárnyakat növeszt, hogy szállhasson
Egy életen át, a Te égboltodon
Veled vagyok, és megváltoztam – nagyon!
Újra megtaláltam a jobbik énemet hát,
A szívem szárnyakat növeszt, hogy szállhasson
A Te égboltodon, egy egész életen át!
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει / Íme mazí su ke écho alláksi
μέσα από τα μάτια σου πήρα ζωή / mésa apó ta mátja su píra zoí
αν είναι τρέλα ας μη μου περάσει / an íne tréla as mi mu perási
να 'σαι για μένα τα πάντα εσύ / na 'se já ména ta pánda esi
Veled vagyok, és megváltoztam
A szemeid belsejéből kaptam/vettem életet
Ha őrültség, hát hadd ne múljon soha el!
Maradj meg számomra/nekem a Minden(ség)!
Veled vagyok, és megváltoztam
A szemeid belsejéből életet nyertem,
Ha őrültség, hát hadd ne múljon el soha!
Maradj meg számomra, légy a Mindenem!
Δεν είναι απλά αυτό που ζούμε μια συνήθεια / Den eínai aplá aftó pou zoúme mia synítheia
έχει ο ένας για τον άλλον γεννηθεί / échei o énas gia ton állon gennitheí
καμιά φορά μοιάζει σαν ψέμα και αλήθεια / kamiá forá moiázei san pséma kai alítheia
και όλα για μένα είναι η αγάπη αυτή / ke ola já mena í aghapi aftí
Nem csak egyszerűen az, amit megszokásként élünk meg
Ám, egyikünk a másikért született, él, s lett teremtve
Néha hazugságnak hat, néha igaznak
És mindez számomra maga a szerelem!
Nem csak egyszerűen az, hogy élünk a megszokásnak
Ám, egyikünk a másikért született, él, s lett teremtve
Bár, néha hazugságnak hat, néha igaznak,
De mindez számomra maga a szerelem!
kérhetek egy dalfordítást??? 