Όλα αρχίζουν ξαφνικά
και τελειώνουν βιαστικά
έτσι έφυγες κι εσύ
μες στης νύχτας τη σιωπή
κι εγώ κάθομαι, κοιτώ
τον απέραντο ουρανό
και φοβάμαι το πρωί
γιατί μόνο θα με βρει...
Minden váratlanul kezdődik
s aztán gyorsan vége, befejeződik
Te is így mentél el
az éjszaka csendjében
S én ülök, nézek meredve
a végtelen egekbe...
És a reggelt félem,
mert akkor egymagam leszek...
Έλεγες πως μ' αγαπάς
μα ελπίδες μου χρωστάς,
ελεγες να μη σ' αφήσω
μόνο εσένα να αγαπήσω
μα σαν σύννεφο σκορπάς
και σιγά μου τραγουδάς
όσο μπορείς να μ' αγαπάς
Azt mondtad, hogy szeretsz!
Ám a reményekkel tartozol még nekem...
Azt mondtad, hogy el ne hagyjalak sosem!
s csupán Téged szeresselek. Téged!
De mint a felhő, úgy foszlasz széjjel
és hozzám addig szól halkan az ének
amíg engem szeretni vagy képes
Τόσα δάκρυα γυμνά
από λύπη και χαρά
έγινε ο πόνος πια
άλλη μια συνήθεια
Óh, mily sok könny, csupaszon
Az örömtől és a szomorúságtól
Íme, a bú, és a fájdalom már
egy újabb szokásommá vált
Έτσι εγώ θα συνεχίσω
άλλη αγάπη θα γνωρίσω
μα στα βάθη της καρδιάς μου
μόνο εσένα θα κρατήσω
Így, az utam tovább folytatom
Megismerni más, újabb szerelmet fogok
De a legmélyén szívemnek
csupán Téged őrizlek majd meg!
Έλεγες πως μ' αγαπάς
μα ελπίδες μου χρωστάς
έλεγες πως μ' αγαπάς
μα ελπίδες μου χρωστάς
έλεγες να μη σ' αφήσω
μόνο εσένα να αγαπήσω
μα σαν σύννεφο σκορπάς
και σιγά μου τραγουδάς
όσο μπορείς να μ' αγαπάς
Azt mondtad; szeretsz...!
De a reményeimmel még tartozol nekem
Mondtad, hogy szeretsz,
de továbbra is tartozol a reményeimmel
Azt kérted, hogy ne hagyjalak el,
s egyedül csak Téged szerethetlek!
Ám mint a felhő, úgy oszlasz széjjel
és hozzám csak addig szól halk éneked
amíg szeretni vagy képes engemet
Látom, kezd ismét feléledni a fórum... Netán csak én járok erre túl keveset?
Azért, ha idetévedek, mindig igyekszem valami újat hozni, ahogyan most is...
Διεύθυνση παραγωγής: Χριστόδουλος Σιγανός
Επιμέλεια παραγωγής: Κωνσταντίνος Παντζής
Μουσική: Χριστόδουλος Σιγανός / Κωνσταντίνος Παντζής
Στίχοι: Χριστόδουλος Σιγανός / Valentino
Ενορχήστρωση: Χριστόδουλος Σιγανός / Κωνσταντίνος Παντζής
Κυκλοφορεί από την Digital Records
Παράνομα να ξενυχτάς δε λέει
να πιάνω να ξενοκοιτάς δε λέει
μεγάλη μου 'κανες ζημιά δε λέει
τώρα που λέω άντε γεια σε καίει...
Αντίστροφα μετράει ο χρόνος σου για μένα
Τρία, δύο, ένα...
Az, hogy minden éjjel fenn maradsz... nem helyes!
Az sem ér, ha látom; pillantásod folyton másokra veted...
A sodromból is teljesen kihozol engemet
De most, hogy elbúcsúzom... ugye, ez már zavar? De arról nem én tehetek...
A Rád szabott időm lassan elfogy - nézd, egyre csak pereg
Három, kettő, egy... És végeztem Veled!
Να σ' αγαπώ και για τους δυο δε λέει
να την πληρώνω μόνο εγώ δε λέει
την έχω κάνει οριστικά
και συ δεν είσαι πουθενά
άλλο η καρδούλα μου να κλαίει
δε λέει, δε λέει, δε λέει...
Hogy kettőnk helyett szeresselek, nem ér, Te is tudod
S az sem, hogy mindenért csupán én fizessek, ha hibás nem is vagyok
Én felesküdtem, de Te Sehol! Elmegyek magamtól, ebben biztos vagyok,
Közöd sem lesz hozzám..., ennyit állíthatok
Nem sírhat a szívem többé, nem ér! Talán kellene?
Mivel te sem akarhatod, nem ér...! Ez bizony helytelen!
Να έχω ερωτηματικά δε λέει
κι άπειρα ψυχολογικά δε λέει
να ψάχνεσαι για επαφές δε λέει
τώρα που φεύγω ψάξε βρες ποιος φταίει...
Αντίστροφα μετράει ο χρόνος σου για μένα
Τρία, δύο, ένα...
Hogy minden kérdéses veled kapcsolatban, idegesítő nekem
Meg hogy végtelen lelki problémáid vannak - velem
Mialatt együtt voltunk, folyton más férfit kerestél,
Most, hogy én hagylak el..., vajon ki lesz a hibás? Te, vagy én?
A Rád szabott időm nézd, lassan lejár teljesen,
Három, kettő, egy... És végeztünk! Hát viszlát, Kedvesem!
Τι να πω, τι να κάνω,
τώρα που νιώθω πως πια σε χάνω;
Εγώ είμαι αυτός που δίνει πάντα παραπάνω,
μα απ' όπου κι αν το δω ποτέ μου δεν σε φτάνω.
Mit mondjak hát és mit tegyek,
most, hogy úgy érzem, elvesztelek?
Én vagyok, ki mindig túl sokat adok
de bármit teszek, téged el nem érhetlek
Σ' έχω και δεν σ' έχω μονάχος για δύο τρέχω,
απ' την οπτική σου χιλιόμετρα εγώ απέχω.
Αγάπη, σταματάω πλέον να χαραμίζω
το δάκρυ μου σκουπίζω μα πίσω πια δεν γυρίζω.
Enyém vagy, majd nem az enyém, kettőnk helyett egyedül futok
de szemed elől kilóméterekre sem vagyok
szerelmem, megállok, hogy többé el ne vesszek
a könnyemet letörlöm, de vissza már nem térek
Λυπάμαι μα έχεις θέματα ψυχολογικά να λύσεις,
στα δικά σου ψέματα δεν μπορώ να ζω.
Λυπάμαι μα έχεις θέματα δεν μπορείς να αγαπήσεις,
της κατάστασης σου θύμα δεν θα είμαι εγώ.
Sajnálom, de baj van a fejeddel, menj pszichológushoz rendbe szedetni
a hazugságaid között én nem tudok élni
Sajnálom, de baj van a fejeddel, nem is tudsz te szeretni
de az állapotod áldozata többé én nem akarok lenni
Έχεις θέματα, θέματα, θέματα... (x3)
Άλλο δεν μπορώ να ζω με τα δικά σου ψέματα!
Van ott egy kis baj, egy kis baj, egy kis baj
de nem tudok együtt élni a hazugságaiddal
Τώρα που είμαι πια μακριά
δεν ξέρω αν με σκέφτεσαι ή αν περνάς καλά.
Όσο κι αν αυτό με σκοτώνει
εσύ δυστυχώς γεννήθηκες για να 'σαι μόνη.
Most hogy már tőlem oly' messze vagy
nem tudom, gondolsz-e rám, s vajon jól vagy?
S bár engem megöl ez a gondolat
sajnos arra születtél, hogy egyedül éld sorsodat
Θα 'θελα να πω κακία πως δεν σου κρατώ
μα δε μπορώ θεός δεν είμαι για να συγχωρώ.
Παίρνω τη ζωή μου στα χέρια και προχωράω
καθώς ένα-ένα τα λάθη σου εγώ μετράω.
Azt szeretném mondani, hogy nem tartok én haragot
de Isten nem vagyok, megbocsátani nem tudok
Kezembe veszem az életem, s továbblépek
miközben hibáidat számolom egyesével
Λυπάμαι μα έχεις θέματα...
Έχεις θέματα...
Εγώ το πάλεψα κι εσύ το χάλασες,
απογοητεύτηκα που εσύ δεν άλλαξες,
εγώ στον ερώτα κι εσύ στα ψέματα.
Έχεις θέματα!
Harcoltam én, míg tönkre nem tettél
csalódtam, hisz változni nem szeretnél
Én szerelemben éltem, te meg hazugságban
baj van a kis agyadban
Όλα γυρίζουν γύρω μου τρελά
όλοι ζητάνε και μου πέρνουνε πολλά
τόσα προβλήματα γενιούνται ξαφνικά
κι εγώ παλεύω να ξεφύγω απ' αυτά
Körülöttem minden csak pörög őrülten
mindenki csak kér, és sokat elvesz tőlem
megannyi probléma születik hirtelen
s én harcolok, hogy mindezeket elkerüljem
Σε σένα έρχομαι για να με σώσεις
μόνο σε σένα που δε θα με προδώσεις
Hozzád jövök, hogy megments
csak hozzád, mert te el nem árulsz
Κρύψε με στην αγκαλιά σου
κρύψε με μες στα φιλιά σου
κρύψε με μες στη ζωή σου
κρύψε με μες στο κορμί σου
Rejts el a karjaidban
rejts el a csókjaidban
rejts el az életedben
rejts el a testedben
Να μη με βρει κανείς
Hogy senki meg ne találjon
Όλοι φωνάζουν πάλι δυνατά
άγχος και κούραση να γίνονται θηλιά
και 'κει που τίποτα δεν πάει πια καλά
τότε θυμάμαι την δική σου αγκαλιά
Már megint mindenki csak kiabál hangosan
a stressz és a fáradtság köt nyakamra hurkokat
és mikor már semmi sem megy rendben
visszaemlékszem, milyen a te öledben
Σε σένα έρχομαι για να με σώσεις
μόνο σε σένα που δε θα με προδώσεις
Hozzád jövök, hogy megments
csak Tehozzád, mert nem árulsz el engem
Κρύψε με στην αγκαλιά σου
κρύψε με μες στα φιλιά σου
κρύψε με μες στη ζωή σου
κρύψε με μες στο κορμί σου
Rejts el a karjaidban
rejts el a csókjaidban
rejts el az életedben
rejts el a testedben
Κάμε νανά να κοιμηθείς / Hajtsd le a kis fejed és alukálj
Thanassis Moraitis & Lydia Koniordou
Κάμε νανά να κοιμηθείς
κι εγώ διπλοφιλώ σε
των γιασεμιών την ευωδιά
σου στρώνω και κοιμώ σε
και την αυγή χρυσό κλειδί
μου φέρνουν και ξυπνώ σε
Hajtsd le a kis fejed és alukálj
míg jóéjt puszit adok a két kis pofidra
a jázminoknak illatával
hintelek meg, hogy álmond szép legyen
kik majd a hajnal arany kulcsát
hozzák el, hogy felébresszenek
Να κοιμάται σαν πουλάκι
να ξυπνά με τ' αηδονάκι
ωωωω!
Alukáljon, mint egy kismadárka
s ébredjen a fülemülék dalára
Óóóóó!
Αν κοιμηθείς ο κυρ-βοριάς
καράβι σου χαρίζει
στη Σίφνο και στην Αμοργό
για να σε σεριανίζει
στα κυματάκια του γιαλού
θε να σε νανουρίζει
Ha elszunnyadsz, az északi szél Lordja
álomhajót ajándékoz neked,
hogy Szifnosznak és Amorgosznak
partjainál, véle, körbe lebegj,
az öbölnek apró, lágy hullámain
álomba ringva, elszenderegj
Να κοιμάται να μερώνει
να ξυπνά να μεγαλώνει
ωωωω!
Alukáljon, míg megvirrad a reggel,
ha ébred, erősődve nőjjön fel!
Óóóóó!
Τι θες τώρα και μου λες πως μ' αγαπάς
Δεν σε πιστεύω
Κάποτε μου έκανες πολλά με πίκρανες όσο καμιά
Και όσα όνειρα έκανα πήραν φωτιά
Σε στέλνω εκεί που σου αξίζει
Στου μυαλού σου τις παράνομες γωνιές
Να μη μου δώσεις εξηγήσεις
Αδιαφορώ που το μετάνιωσες και κλαις
Mit akarsz még tőlem? Hiába mondod, hogy szeretsz,
Egy szavadat sem hiszem..., ennyi, viszlát, mehetsz!
Egykor sokat tettél értem, de végül úgy meggyűlöltelek, mint még senki mást,
S minden álmot, melyet Véled szőttem én, tűzbe dobtam... micsoda lángolás!
Oda küldelek, ahová megérdemled...,
Ahová álmodban sem gondolnád...
Ne magyarázkodj, felfogtad, értetted?
Akár megbántad, akár sírsz..., már az sem érdekel tovább!
Γιορτάζω που έφυγες, γιορτάζω
Και γνώμη δεν αλλάζω όσες συγνώμες κι αν μου λες
Γιορτάζω που γλίτωσα από σένα, ναι γιορτάζω
Φωνάζω ζήτω και χαίρομαι που κλαις
Megünneplem, hogy elhagytál, igen, megünneplem én,
S nem alkotok Rólad új véleményt, hiába mondod, hogy sajnálod!
Megünneplem, hogy sikerült megmenekülnöm Előled, bizony, ez most nagy ünnepély,
Azt mondom: "Hurrá!" és csak mosolygok azon, hogy Te sírsz, s magadat sajnálod...
Αν υπολογιστεί ζημιά η αγάπη σου
Ήταν για μένα
Κάθε σου όρκος και φιλί στα χείλη μου καταστροφή
Τώρα φεύγω και μείνε στα αζήτητα
Σε στέλνω εκεί που σου αξίζει
Στου μυαλού σου τις παράνομες γωνιές
Να μη μου δώσεις εξηγήσεις
Αδιαφορώ που το μετάνιωσες και κλαις
Bár tudtam volna, hogy szerelmed reám ily veszélyes lesz,
Minden ígéreted, ajkaimon minden csókod íze
Egyszerűen katasztrófa volt, érted?
Hát ím, most elmegyek, s Te magadra maradsz..., egyedül, kisemmizve
Mert oda küldelek, ahová való vagy,
Oda, ahová álmodban sem gondoltad volna!
Ne magyarázkodj, fölösleges, éppenhogy letojlak,
Kit érdekel, hogy megbántad, vagy hogy sírsz? Teszek rá, azt' jól van!
Δεν είσαι η κατάλληλη...
Σε σχέση ακατάλληλη...
Όλα τα λάθη σου, όλα τα πάθη σου
Να τα μαζέψεις και άντε πήγαινε σπιτάκι σου...
Te már nem az vagy,
Aki egy kapcsolatot túlélni képes
Minden hibádat, s minden szenvedélyed, mi megmaradt,
Fogd, vidd magaddal, s menj haza..., ez minden, amire kérlek!
Σε πρόσεχα μα εσύ κερνούσες πίκρες
Γιατί απλά δεν έμαθες ποτέ να δίνεις
Με πλήγωσαν τα ψέματα που είπες
Τα λάθη σου να πάρεις και να φύγεις...
Vigyáztam Reád, aggódtam Érted, de csak keserűséget adtál nekem,
Mert soha sem tanultad meg, hogyan adhatsz magadból úgy, hogy picit másképp legyen
A sok hazugság, melyeket oly mesterien tálaltál..., tán nem is tudod, mennyire fájt, s hogy mennyit szenvedtem,
Hát vidd magaddal minden hibádat, s hagyj magamra, Kedvesem!
Μη περιμένεις να σου πω ¨μείνε μαζί μου¨
Απόψε έσβησες εσύ απ΄ τη ζωή μου...
Ne várd, hogy azt mondjam: "Maradj itt velem!"
Mert ma éjjel vége mindennek..., már nem Te vagy az életem!
Lassan talán utolérem magam, és képes leszek egy teljes albumnyi nóta lefordítására.
Nemrég jelent meg ugyanis Panos Kiamos új, Den Thelo Epafi című albuma, ami pont kapóra is jött, a megjelenés utáni napon el is kezdtem molyolgatni vele...
Ennek eredményeképp születettek az alábbi változatok.
Απλή μετάβαση ή με επιστροφή
Ρωτάει πίσω απ' τον γκισέ μια φωνή
Απλή μετάβαση απαντάω και κοιτάς
Ποτέ δεν έχει επιστροφή αν αγαπάς
"Csak egy útra, vagy oda-vissza kéri?"
Kérdi egy hang, várva, mit felelek
"Csak odáig" - mondom, s ekkor látlak, de miért kell ily furcsán rám nézni?
Hisz tudd meg, nincs visszaút, ha egy szív valóban szeret...
Με το εισιτήριο στα χέρια ξεκινώ
Ίδιο ταξίδι μ' άλλον έρωτα εγώ
Το δρομολόγιο στο σώμα μου γνωστό
Απ΄το βυθό στον ουρανό και στο βυθό
A jeggyel a kezemben indulok el ismét,
Folyton ugyanazon úton egy új szerelem felé
Az út már ismert, sokszor jártam be én,
A földtől az égig tart, s onnan visszafelé...
Δεν σταματάω να ταξιδεύω και να ζω
Να περπατώ στον ουρανό και στον γκρεμό
Δεν σταματάω να ερωτεύομαι όπως
Ερωτεύομαι στο τέρμα και ας χαθώ
Soha sem álltam meg, egyetlen percre sem,
A szakadéktól az égig, az út e kettő közt vezet
Soha nem bántam, ha szerelembe esem,
Hisz szükségem van reá..., amíg el nem veszek!
Απλή μετάβαση ή με επιστροφή
Ρωτάει η ίδια φωνή ή είσαι εσύ
Απλή μετάβαση απαντάω και όπου βγει
Ποτέ δεν έχει επιστροφή αυτή η ζωή
"Csak odáig, vagy tán oda-vissza kéri?"
Mondja újra a hang - vagy ez csak nem Te lennél?
"Csak odáig" - felelem, s bár nem látni a végét,
Az életben soha sincs visszaút, folyton csak előre menjél!
Ha valaki venné a fáradtságot és megtudná mondani akár a szám címét vagy az előadót, nagyon örülnék neki.
Az ide bemásolt linken már hallomás alapján megkerestem minden számot de 1 kifogott rajtam és pont az a kedvencem, légyszives segítsen valaki!
...a 41perc 30 másodperctől a 44:59-ig tart....
Köszönöm előre is ..!
Karesz: - Szia nagyfotos, sajnos rajtam is kifogott, pedig amit értettem
beírtam a google-be, de csak más dalokat ad ki
a - Δε μετανιώνω-ból van 100 is,
a - Κρυφά για σένα θα πονώ - pedig egy régi krétai dal, és a szövege csak hasonlít rá.
Gondolom új dal, de sehol nem találtam. Egy kis részlet (a refrénből), amit értettem:
Κρυφά για σένα θα πονώ / Más elől titokban, rejtve szenvedek majd érted
και μυστικά θα λυώνω / titokban összeroskadok
στο κόσμο εσένα αγάπησα / ebben a világban csak téged szerettelek
και δεν το μετανιώνω / és ezt soha meg nem bánom
Phoebus-t mindig is a kiváló érzés-tükröztetéséért tiszteltem...
Szerencsére ehhez még mindig hűen ragaszkodik... Amint Despina Vandi új nótájában is hallható...
Készül az új CD-je egyébként, a megjelenési dátum még kérdéses, de hamarosan
jön egy újabb nóta, legalábbis egyes görög hírforrások szerint.
Όταν περάσει αυτή η νύχτα / Ha elmúlik az éjjel...
Έκλαψα πολύ κι ύστερα βγήκα θα ρθω όπου κι ανείσαι να σε βρώ
φόρεσα μπροστά μου ότι βρήκα κι έκανα το δάκρυ μου θυμό
δεν τη συγχωρώ τη σιωπή σου ούτε που θυμάμαι τη φωνή σου
ήθελα να είμαι απλά μαζί σου όμως δεν το ένιωσες αυτό
Bár sokat sírtam, úgy döntöttem, utoljára mégis felkereslek
Hisz mennyi mindent viseltem el eddig..., de több könnyet Teérted biz', én nem ejtek!
Hisz, amit tettél, megbocsáthatatlan, eztán még arra sem emlékszem majd, hangod hogyan csengett,
Én csak Véled akartam lenni, de már látom, szívem soha sem szeretted...
Όταν περάσει αυτή η νύχτα εγώ δε θα σαι ξαναδώ
μα θα σου πώ όσα δεν είπα στον εαυτό μου το χρωστώ
όταν περάσει αυτή η νύχτα για σένα δε θα ξαναρθώ
θα απαλλαγώ απ τη συνήθεια χωρίς εσένα να μη ζώ
Így hát, mikor ez éjszakának vége, többé már látni sem foglak én,
De előtte még elmondok mindent, mit eddig magamnak sem vallottam be..., hogy Te vagy a hibás mindenért!
Mikor elmúlik az éjjel, tudd, többé már nem jövök vissza, tégy úgy, mintha nem is ismernél,
Többé már az sem igaz, hogy Nélküled izzó pokol lesz csupán e létezés!
Ζήσε τη ζωή σου την επιλογή σου
μην τολμήσεις όμως να αρνηθείς
πως για μένα ζούσες όταν με φιλούσες
μην τολμήσεις ψέματα να πεις
Éld hát az életed, s többé ne merészeld
Letagadni, hogy egyedül Te akartad, hogy így legyen...
S azt pedig, hogy mikor heves csókjaid közt égtem..., Te irántam éreztél szerelmet,
Nehogy azt merjed hazudni..., mert nem hinne Néked senki sem...
Σήκωσα το βλέμα στον καθρέφτη είναι κάποια άλλη όχι εγώ
είναι η καρδιά που δεν το αντέχει να μαι εγώ αυτή που αποχωρώ
Κάθε μου προσπάθεια χαμένη φταίς εσύ που γίναμε δυό ξένοι
άλλο κάτι δε μου απομένει κάνω εγώ το βήμα στο κενό
Mikor a tükörbe nézek, már nem önmagam látom meg benne,
Szívem túl erőtlen ahhoz, hogy e fájdalmat elviselje...
Te vagy a hibás azért, hogy így vagyunk mi ketten, elidegenedve,
S most, hogy már nincs reám itt szükség, elmegyek..., el, az örök, esti csendbe...
Κι εκεί που λέω πως τελειώνει η ζωή
Εκεί που λέω "ποτέ μου ξανά"
Εκεί που 'μοιάζαν όλα κοινά
Εκεί που μου φωνάζαν "παράτα τα πια"
Ήρθες εσύ και όλα παίρνουν νόημα ξανά
Ήρθες εσύ και εγώ πως νομίζω ξαφνικά
És mikor már azt mondom, az életemnek vége,
Vagy mikor már esküdözöm, hogy soha többé
Mikor semmi sem változik, s oly egyforma minden
S mikor már mindent feladni készülnék
Nos, akkor jöttél Te, s hirtelen újra szép lett minden
Akkor jöttél Te, és egyszer csak, hirtelen:
Σ' ερωτεύομαι κι ούτε σκέφτομαι
Τι θα ξημερώσει αύριο το πρωί
Σ' ερωτεύομαι, παραδέχομαι
Είσαι η αγάπη μου η παντοτινή
A szerelem csapdájába estem, s már nem aggódom
Vajon holnap mi történik majd?
Mert szerelembe estem, mostmár elmondhatom,
És a remélt örök szerelem számomra Te vagy!
Κι εκεί που βλέπω σκοτάδι παντού
Εκεί που 'μοιάζαν όλα θαμπά
Εκεί που η μέρα φαινόταν μακριά
Κι η νύχτα έφερνε νύχτα βαριά
Ήρθες εσύ και όλα παίρνουν νόημα ξανά
Ήρθες εσύ και εγώ πως νομίζω ξαφνικά
S mikor már magam körül csak sötétséget láttam
És mikor már minden oly fájdalmas volt nekem
Mikor a nappalok tőlem messze szálltak
És egyre feketébb lett az ég minden éjjelen
Nos, akkor jöttél Te, és valahogy minden újra széppé vált,
Akkor érkeztél Te, s így aztán...:
Σ' ερωτεύομαι κι ούτε σκέφτομαι
Τι θα ξημερώσει αύριο το πρωί
Σ' ερωτεύομαι, παραδέχομαι
Είσαι η αγάπη μου η παντοτινή
Szerelembe estem Véled, többé már nem érdekel
Hogy holnap mi történik, mert végre boldog vagyok
Szerelembe estem, így van..., elismerem,
És Te vagy az, kit nékem a sors ajándékba adott...
