Με κοίταζες στα μάτια
και ήσουν πάντα, σιωπηλή.
Το βλέμμα σου δεν ήξερα
τη θέλει να μου πει.
A szemeimbe néztél
hallgatagon, és örökké csendben
A pillantásod - nem értettem én -
mit akar mondani nekem
Με ζήταγες τα βράδια
όμως ήμουν, μακριά.
Μου ζήταγες, να αλλάξω
πριν να είναι ποια αργά.
Esténként vágyódtál utánam, kerestél,
azonban, jó messze voltam tõled
Esdekeltél, hogy változzak meg;
mielõtt túl késõ lenne!
*(Και 'γώ σου έλεγα
καμιά φορά, το σ' αγαπώ.
Μα τώρα μόνο βλέπω
πώς δεν ήταν αρκετό.)
Én is mondtam neked,
hogy szeretlek - egyszer-egyszer,
De csak most látom,
hogy nem mondtam elégszer.
*(Και πέρασε ο καιρός
και να με τώρα, κλαίω εγώ.
Θα είχα τόσα να σου πω
αν ήσουνα εδώ.)
És az idõ elrohant felettem,
és most tessék, sírhatok eleget!
Annyi mindent mondanék még neked,
ha itt lennél, velem
Πετάγομαι στον ύπνο μου
και ανάβω φώτα να σε βρω
δεν μπορώ.
Az álmomban repkedek
fényeket gyújtok, hogy megtaláljalak téged
de nem vagyok rá képes
Λίγο ακόμα και θα συνηθίσω.
Και, υπόσχομαι, να προσπαθήσω.
Μα η φωνή σου δεν ξεχνιέται.
Στο δωμάτιο, πλανιέται.
Még csak egy kicsit, és hozzászokom
megígérem neked, igyekezni fogok!
De a hangod; elfelejteni nem tudom...
itt, a szobában bolyong...
Η αγάπες που περάσανε
σε πλήγωσαν πολύ.
Λυπάμαι που για σένα
ήμουν άλλη μια πληγή.
Μα τώρα που μου λείπεις
βλέπω πόσο σ' αγαπώ.
Το χρόνο όμως να γυρίσω
πίσω δεν μπορώ.
Az elmúlt szerelmek
megsebeztek téged, nagyon.
Sajnálom, hogy számodra
még egy újabb seb lettem
De most hogy úgy hiányzol nekem,
csak most látom, mennyire szeretlek
azonban az idõt visszapergetni
nem tudom, nem tehetem
Πετάγομαι στον ύπνο μου
και ανάβω φώτα να σε βρω.
Δεν μπορώ.
Az álmomban repkedek
fényeket gyújtok, hogy reád leljek,
nem bírom már el
*=Στιχοι απο πρωτη εκτελεση/ ezek a versszakok az elsõ elõadásban hangzottak el.
Βασίλης Καρράς / Karras Basilis Τι αισθάνεσαι / Ti Aisthanesai / Mit érzel irántam?
[i]Στίχοι: Φοίβος
Μουσική: Φοίβος
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καρράς[/i]
Τι μπορώ να κάνω εγώ για σένα
ούτε που μπορείς να φανταστείς...
Άλλον που να σ' αγαπάει τόσο
άδικα μη ψάχνεις, δε θα βρεις...
Hogy mit meg nem tudnék érted tenni,
el sem igen tudnád azt képzelni!
Olyat, aki ennyire tudna szeretni, mint én,
Sosem találsz majd, hiába is keresnéd!
Όμως ήρθε κι η σειρά σου
να μου πεις για τα δικά σου
Hanem, már rajtad a sor most,
hogy elmondd azt, amire gondolsz!
Τι αισθάνεσαι για μένα
τι αξίζω εγώ για σένα...
Νιώθουμε άραγε το ίδιο
ή εσύ κάτι πιο λίγο...
Hogy irányomban, mit is érzel?
És hogy néked mit is érek...?
Vaj'h, ugyanazt érezzük mi ketten vagy te, kissé kevesebbet / vagy én kissé hevesebben?
Σού ΄χω αφιερώσει απ' τη ζωή μου
κάθε μέρα, ώρα και λεπτό...
Νιώθω νά' μαι ικανός για όλα
νιώθω αληθινά πως σ' αγαπώ...
Az életemnek, néked ajánlottam én
minden egyes napját, óráját, és percét,
Úgy érzem, mindenre képes vagyok, s lehetek én,
igazán érzem, azt hogy szeretlek én!
Όμως ήρθε κι η σειρά σου
να μου πεις για τα δικά σου
Hanem, már rajtad a sor most,
hogy elmondd azt, amire gondolsz!
----------------------------------------------------------
- Jorgos: Hallgasd meg, milyen erõsen szívja be a levegõt a refrénben! Errõl híres Vasilis Karras!
Στίχοι: Μάνος Ξυδούς
Μουσική: Μάνος Ξυδούς
Πρώτη εκτέλεση: Μάνος Ξυδούς
Αποφεύγω να σε δω, να σου μιλήσω
όπως οι γάτες αποφεύγουν το νερό
Στις ερωτήσεις σου δεν θέλω ν' απαντήσω
έχει στραβώσει το τιμόνι που κρατώ
Kerülöm, hogy lássalak, hogy hozzád kelljen szólni
Ahogy a macskák is kerülik a vizeket
A kérdéseidre sem akarok már válaszolni
Elferdült már a kormány már, amire görbítem kezemet
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak? - kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és kiskorú reményekkel, elfeledkezem mindenről, s magamról
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak, kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és az ifjúkori reményekkel majd; elfeledlek
Αποφεύγω να σε δω γιατί θυμάμαι
τη νύχτα εκείνη που μας πήρε ο καπνός
Στα πεζοδρόμια της καρδιάς μου ξενυχτάμε
με μια σιωπή που είναι φτιαγμένη από χρυσό
Kerülöm, hogy lássalak, mert még emlékszem
Arra az éjszakára, amikor magával ragadt a füst
A szívem járdáin virrasztunk egész éjjel
Oly néma csendben, amely aranyból készült
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
τι άλλο ήθελες να πω αναρωτιέμαι
Τα ξαναλέμε, τα ξαναλέμε
και με ανήλικες ελπίδες θα ξεχνιέμαι / x2
Viszlát! Majd még beszélünk!
Mi mást akartál, hogy mondjak? - kérdem önmagamtól
Viszlát! Majd még beszélünk!
és kiskorú reményekkel, elfeledkezem mindenről, s magamról / x2
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα / Ha nem szerettelek volna, minden másképp volna,
θα΄μουν πιο ψύχραιμη δε θα ξεσπούσα / Akkor nem üvöltöznék, sokkal nyugodtabb lettem volna!
θα σ΄ελευθέρωνα θα το μπορούσα / Szabaddá tettelek volna, meg bírtam volna tenni,
όλα τα λάθη σου θα προσπερνούσα / Minden vétségeden, hibádon, túl tudtam volna magam tenni!
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα / Nem lett volna köztünk háború, és gyõzni se tudtam volna,
δε θα περίμενα δε θα αργούσα / Nem is várakoztam -, és nem is késtem volna,
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα / Nem sajátítottalak volna ki magamnak
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια / minden megváltozott, s másképp volna, ha már nem szerettelek volna...!
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek már,
Megnyugodnék, nem kiabálnék,
Felmentenélek, ha megtehetném.
Nem törõdnék a hibáiddal,
Nem háborúznék, nem gyõznék,
Nem várnék, nem késnék,
Nem akarnálak csak magamnak,
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek többé.
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε / Fuss, hogy mentsd most magad, rohanj!
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις / Mert ha elkaplak, lehet hogy átérzed,
πως η αγάπη δυναμώνει / Hogy a szerelem miként válik egyre erõsebbé
κι έχει δύναμη που σκοτώνει / és olyan ereje van, hogy ölni tudna
τώρα τρέξε αν φοβάσαι / Most fuss hát, ha félsz, rohanj,
απ΄τον έρωτα πιο μακριά, πιο μακριά / a szerelemtõl minél távolabbra, minél távolabbra!
Most menekülj, mentsd magad, fuss,
Mert ha elkaplak, érezni fogod,
Hogy a szerelem erõsebbé tesz,
És hogy ez olyan erõs, hogy megöl,
Most rohanj, ha téged ez megrémiszt, a szerelem elõl, csak tovább, tovább…
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα / Minden másképp lett volna, ha nem szerettelek volna
την ηρεμία σου δε θα χαλούσα / Nem tettem volna tönkre (nem rontottam volna el) el a nyugalmad
θα καταλάβαινα θα συγχωρούσα / Mindent megértenék, megbocsájtanék
δε θα χρωστούσες και δε θα χρωστούσα / Semmivel sem tartoztál volna, és én sem tartoztam volna neked
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα / Nem lett volna háború, és nem gyõzedelmekedtem volna
δε θα περίμενα δε θα αργούσα / Nem is várakoztam -, és nem is késtem volna,
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα / Nem sajátítottalak volna ki magamnak
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια / minden megváltozott, s másképp volna, ha már nem szerettelek volna...!
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek téged,
Nem ûznélek a saját magadba (szó szerint: nem döntenélek a saját nyugalmadba),
Megértenélek, megbocsátanék,
Nem tartoznál semmivel nekem és én sem tartoznék neked,
Nem háborúznék, nem gyõznék,
Nem várnék, nem késnék,
Nem tartanálak meg csak magamnak,
Minden megváltozna, ha nem szeretnélek többé.
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε / Fuss, hogy mentsd most magad, rohanj!
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις / Mert ha elkaplak, lehet hogy átérzed,
πως η αγάπη δυναμώνει / Hogy a szerelem miként válik egyre erõsebbé
κι έχει δύναμη που σκοτώνει / és olyan ereje van, hogy ölni tudna
τώρα τρέξε αν φοβάσαι / Most fuss hát, ha félsz, rohanj,
απ΄τον έρωτα πιο μακριά, πιο μακριά / a szerelemtõl minél távolabbra, minél távolabbra!
Most menekülj, hogy megmentsd Magad, fuss,
Ha elkaplak, érezni fogod,
Hogy a szerelem erõsebbé tesz,
És hogy ez olyan erõs, hogy megöl,
Most fuss, ha téged ez megrémiszt, a szerelem elõl, csak tovább, tovább…
Τρέξε από μένα πιο μακριά... / Fuss tõlem, minél távolabb...! Fuss, gyorsabban, mint én…
Κλείνω τα μάτια ν' ακούσω τη φωνή σου
Κλείνω τα μάτια να νιώσω το φιλί
Κι αν έκλεψα ανάσα απ' τη δική σου
Ήτανε νύχτα και τώρα είναι πρωί
Behunyom a szemeim hadd halljam a hangod
Behunyom a szemeim hadd érezzem a csókod
S ha a Tiédbõl lélegzetet is csentem el,
Éjjel volt akkor, ám most már itt a reggel...
Δεν με νοιάζει, μη σε νοιάζει
Οι δρόμοι που τραβάμε
κι ο δικός μου κι ο δικός σου
Στο πουθενά μας πάνε
Nem érdekel, téged se érdekeljen,
útjaink hová húznak- s mennek
az enyéim is, és a tied
a semmibe vezetnek!
Κλείσε τα μάτια τώρα είναι η σειρά σου
Νιώσε τον πόνο άγγιξε την πληγή
Κι αν νόμιζες για λίγο πως σου ανήκω
Ήτανε νύχτα και τώρα είναι πρωί
Most reád került a sor; Hunyd le a szemedet!
Érezd át a fájdalmat, érintsd meg a sebet!
S ha azt hitted, hogy reád nem sokára szükségem lesz...
Éjjel volt akkor, és most már; itt a reggel!
Από παιδί θυμάμαι προσπαθώ
να κλέψω το γλυκό μέσα απ' το βάζο
με ξύλινα σπαθιά να πολεμώ
και μια ζωή στα πόδια να το βάζω-ω
Μα ότι μας δένει στα παλιά-α
είν' οι κακές συνήθειες
το νιώθω τώρα καθαρά-α
πως είν' αργά γι αλήθειες
πως είν' αργά γι αλήθειες
Όλη μου η ζωή συνενοχή και πώς γουστάρω
τα πιο μεγάλα ψέματα στα πιο αθώα βλέμματα
Όλη μου η ζωή συνενοχή και πώς γουστάρω
κάτι απογέματα με καφέ και τσιγάρο
Από παιδί θυμάμαι προσπαθώ
στα λάθη μου φτηνά να τη γλιτώσω
Μου μάθαν να φοβάμαι ότι αγαπώ
και μια ζωή να φεύγω πριν να δώσω
Gyerekkorom óta emlékszem, hogy próbálom
ellopni az édességet az üvegből
fakarddal harcolni
és egy élet a lábamon – ó
De mi köt bennünket a múlthoz?
ez a rossz szokás
Most már tisztán érzem
hogy már késő, az igazságokhoz
hogy már késő, az igazságokhoz
Egész életem cinkossága és ahogy szeretem
a legnagyobb hazuságok a legártatlanabb tekintetekben rejlenek
Egész életem cinkossága és hogy szeretem
valamit ennivalót kávéval és cigarettával
Gyerekkorom óta emlékszem, hogy próbálkoztam
hibáimban olcsón megkímélni
Megtanítottak félni attól, hogy szeressek
és egy életet, amit el kell hagyni, mielőtt adok
De mi köt bennünket a múlthoz?
ez a rossz szokások
Most már tisztán érzem
hogy már késő, az igazságokhoz
hogy már késő, az igazságokhoz..
Bár sokszor hallhattuk a Sirtos együttes táncházain is,
az elsõ szám elõadója most, Glykeria: "To diko mou paploma ine gia dio atoma" ami a
VIDEO-n hallható...:[youtube] https://www.youtube.com/watch?v=pSeTRNlN6i0[/youtube]
( a második Elli Kokkinou. )
[img]https://www.helleniccomserve.com/images/glykeria1.jpg[/img]
[img]https://www.radio-yasoo.co.il/1forum1/uploads/post-15-1103132930.jpg[/img]
Tο πάπλωμα / A Dunnyha
Η καρδιά μου είναι μεγάλη / Hatalmas ám, az én szívem,
η καλύβα μου μικρή / de a kunyhóm szûköske
από 'σενα κι από 'μένα / rajtad kívül, s rajtam kívül,
άλλος δε χωράει να μπει / más, bizony már; nem fér be!
I kardhjá mu ine megháli
I kalíva mu mikrí
Ápo sena ki apo mena
Állos dhen horáji ná bí
Το δικό μου πάπλωμα / Azért, mert az én dunnyhám
είναι για δυο άτομα / csak két személyes csupán
και δεν παίρνει μπάλωμα / és tovább nem toldható
το δικό μου πάπλωμα / az én dunnyhám, paplanom!
To dhiko mu páploma
Íne já dhjó átoma
Ke dhén perni báloma
To dhikó mu páploma
Τ' άλογο του καβαλάρη / Egy vérbeli lovas-paripa
ξέρει ένα αφεντικό / elismerni, csupán egyetlen gazdát tud!
στην καλύβα τη δική μου / Ugyanígy, az én kis kalyibámban
νοικοκύρης είμαι εγώ / egymagam vagyok a háziúr!
T'állogó tu kavalári
Kseri ena afendiko
Stin kalíva ti dhikí mu
Nikokíris íme ego
Το δικό μου πάπλωμα / Mert az én kis dunnyhám
είναι για δυο άτομα / csak két személyes csupán,
και δεν παίρνει μπάλωμα / és tovább nem toldható
το δικό μου πάπλωμα / a kicsi dunnyhám, paplanom!
To dhiko mu páploma
Íne já dhjó átoma
Ke dhén perni báloma
To dhikó mu páploma
Το τραπέζι είναι στρωμένο / Megterítve már az asztal:
για τα μάτια που αγαπώ / szemem fénye, bármit kérhet, akár mit akarjon
και το πάπλωμα θα φτάσει / és épp elég lesz, a jó kis paplanom,
να σκεπάσει και τους δυο / hogy majd mindkettõnket, jól betakarjon!
To trapézi íne stroméno
Já tá mátjá pu aghapó
Ke to páploma thá ftási
Ná skepási ke tus dhjó
Στίχοι: Φοίβος
Μουσική: Φοίβος
Πρώτη εκτέλεση: Έλλη Κοκκίνου
Έχω πρόβλημα μεγάλο,
δεν μου φτάνεις θέλω κι άλλο.
Έχω πρόβλημα σου λέω,
μόνη κάθομαι και κλαίω.
Van egy nagy gondom,
nem vagy elég nekem, többet akarok,
Problémám van - ha mondom!
Itt ölük egymagamban és sírok...
Και όταν λείπεις, όταν λείπεις,
νιώθω πως μ' εγκαταλείπεις.
Και όταν φέυγεις, όταν φέυγεις
νιώθω οτι μ' αποφέυγεις,
νιώθω οτι μ' αποφέυγεις,
τι να κάνω πες μου σε παρακαλώ.
És amikor máshol vagy, amikor nem vagy velem
érzem, hogy elhanyagolsz engem
S amikor itt hagysz, amikor elmész
érzem, hogy kerülsz engem
úgy érzem elkerülsz engem...
Mit tegyek? - kérlek, mondd meg nekem!
Έχω πρόβλημα μεγάλο
δε μου φτάνεις θέλω κι άλλο.
Van egy nagy gondom,
nem vagy még elég nekem, többet akarok!
Σ'έχω ανάγκη πίστεψε με
το εννοώ δεν υπερβάλλω
και όσο πιο πολύ σε έχω
τόσο θέλω να 'χω κι άλλο
κι άλλο, κι άλλο.
Szükségem van rád, higgy nekem!
Így gondolom, nem is túlzom el!
S ahogy egyre jobban az enyém leszel,
úgy, annál többet akarok belőled,
egyre többet, és többet...!
Το μόνο που ζητάω απ'τη ζωή μου πλέον
είναι να έχω εσένα λιγάκι επιπλέον.
Το μόνο που ζητάω, την προσευχή όταν κάνω
είναι να έχω εσένα λιγάκι παραπάνω.
Most az életemtől, csupán csak azt kérem,
hogy belőled; kicsikét több legyen nékem!
Amikor imádkozom, csak annyit kérek,
hogy kicsit tovább légy az enyém - ameddig élek...!
Και όταν λείπεις, όταν λείπεις,
νιώθω πως μ' εγκαταλείπεις.
Και όταν φέυγεις, όταν φέυγεις
νιώθω οτι μ' αποφέυγεις,
νιώθω οτι μ' αποφέυγεις
τι να κάνω πες μου σε παρακαλώ.
És amikor máshol vagy, amikor nem vagy velem
érzem, hogy elhanyagolsz engem
S amikor itt hagysz, amikor elmész
érzem, hogy kerülsz engem
úgy érzem elkerülsz engem,
mit tegyek? - kérlek, mondd meg nekem
Έχω πρόβλημα μεγάλο
δεν μου φτάνεις θέλω κι άλλο.
Van egy nagy gondom,
nem vagy elég nekem, többet akarok
-------------------------------------------
More
Ι have a problem, a big one
can't have enough of you, Ι want more
Ι have a problem, Ι tell you
Ι am sitting all alone and Ι cry
Αnd when you are absent, when you are absent
Ι feel like you are deserting me
and when you are gone, when you are gone
Ι feel you are avoiding me
Ι feel you are avoiding me
what is there to do, tell me if you please
Ι have a problem, a big one
can't have enough of you, Ι want more
Ι am in need of you, believe me
Ι mean it, Ι am not exagerating
and the more Ι have you
the more Ι want to have more
and more and more
Τhe only thing Ι am asking from my life anymore
is to have you a little bit more
the only thing Ι ask, when Ι am making my prayer
is to have you a little bit more
Αnd when you are absent, when you are absent
Ι feel like you are deserting me
and when you are gone, when you are gone
Ι feel you are avoiding me
Ι feel you are avoiding me
what is there to do, tell me if you please
Ι have a problem, a big one
can't have enough of you, Ι want more
Το ξέρω πως υποφέρεις
Γιατί δε θες να με πικράνεις
Το ξέρεις αισθάνεσαι τύψεις
Γι' αυτό που τώρα πας να κάνεις
Μάτια μου γλυκά
Τα πράγματα για μένα είναι απλά
Tudom, hogy szenvedsz,
Mert nem akarod, hogy elkeseredjek
Tudod, és lelkiismertfurdalást érzel
Azért a dologért, amit most tenni készülsz
Édes, drága, szemem fénye!
A dolgok számomra, igen egyszerûek
Refren: 2x Δε με αγαπάς το ξέρω
Νιώθω σα να μη σε ξέρω
Μη μου λες πως με λατρεύεις
Μάτια μου με κοροϊδεύεις
Nem szeretsz már, tudom jól
úgy érzem, mintha nem is ismernélek
Ne mondd hát, hogy engem kívánsz!
Szemem fénye, csak gúnyolódsz!
Δε με αγαπάς
Πέταξες και δε σε φτάνω
Τώρα ό,τι και να κάνω
Δε με αγαπάς
Δε με αγαπάς
Nem szeretsz már,
Elrepültél, s utól nem érlek
most már, bármit is csinálok
Nem szeretsz,
Nem szeretsz már!
Το ξέρω η φλόγα έχει σβήσει
Και προσπαθείς να μου το κρύψεις
Το ξέρω θες να μ' αφήσεις
Μα δεν θες να με συντρίψεις
Τώρα είναι αργά
Τα φώτα της καρδιάς σου είναι κλειστά
Tudom, szerelmünk lángja már kihunyt
És próbálod rejtegetni elõlem
Tudom; el akarsz hagyni.
De nem akarsz fájdalmat okozni
Most már késõ
A szívedhez tûzéhez vezetõ út lezárult, hozzá már nem férhetek
Refren: 2x Δε με αγαπάς το ξέρω
Νιώθω σα να μη σε ξέρω
Μη μου λες πως με λατρεύεις
Μάτια μου με κοροϊδεύεις
Nem szeretsz már, tudom jól
úgy érzem, mintha nem is ismernélek
Ne mondd hát, hogy engem kívánsz!
Szemem fénye, csak gúnyolódsz!
Δε με αγαπάς
Πέταξες και δε σε φτάνω
Τώρα ό,τι και να κάνω
Δε με αγαπάς
Δε με αγαπάς
Nem szeretsz már,
Elrepültél, s utól nem érlek
most már, bármit is csinálok
Nem szeretsz
Nem szeretsz
Τίποτα μου λες δεν έχει αλλάξει
Όλα μωρό μου είναι εντάξει
Τίποτα ποτέ δεν άλλαξε για μας
Μα εγώ άλλο βλέπω, άλλο νιώθω
άλλο αισθάνομαι
Azt mondod, semmi sem változott...
És hogy - "Minden rendben van baby...
Soha, semmi nem fog megváltozni köztünk!"-
De én másként látom, másként tapasztalom,
másként érzékelem
Addig is, míg "valaki" le nem fordítja... (s Koveti, ha már úgyis megelõztél.... ) itt az angol verzió:
You don't love me
I know you are suffering
Because you don't want to hurt me
I know you feel guilty
For what you are trying to do
My sweet eyes
The situation for me is simple
Refren: 2x You don't love me I know
I feel like I don't know you
Don't say you adore me
My eyes you are kidding me
You don't love me
You have flown away and I can't reach you,
Whatever I do now
You don't love me,
You don't love me
I know the flame is gone
And you are trying to hide it from me
I know you want to leave me
But you don't want to crash me down
Now it is late
The lights of your heart are switched off
Refren: 2x You don't love me I know
I feel like I don't know you
Don't say you adore me
My eyes you are kidding me
You don't love me
You have flown away and I can't reach you,
Whatever I do now
You don't love me,
You don't love me
You say nothing has changed
Everything my baby is alright
Nothing has ever changed for us
But I see different, I feel different
I sense different
Esetleg valakinek megvan ennek a számnak a magyar fordítása? Nagyon érdekelne! Köszönöm!
Stratos: Igaz, hogy nyers lett...
De azért a fenti nótához, ennyi is megfelel azért nem?
Nagyon köszönöm a fordítást! Magam részérõl (még mielõtt megláttam volna a dal címét magyarra fordítva) azt hittem ez egy vidám dal....
Stratos: Persze! Mert a magyar (is, mint a görög...) sírva mulat!
Íme, még egy példa arra, hogy egy "bazi nagy" görög lakodalmon is;
mire táncolnak...
(Sajnos levették már a YouTube-ról a videót: a menyasszony is, csapkodta a földet, majd õ maga is a földre borult!!!) :
Στίχοι: Κώστας Βίρβος
Μουσική: Γρηγόρης Μπιθικώτσης
Πρώτη εκτέλεση: Γρηγόρης Μπιθικώτσης
Ο κυρ-Θάνος πέθανε παραπονεμένος
ώρα δυο στο καπηλειό του Χατζηθωμά.
Τελευταία πέρναγε φτώχειες ο καημένος
κι είχε βάλει ενέχυρο και τον μπαγλαμά.
Thánosz úr meghalt - szomorú vége lett -,
Két óra tájban Hatzithomasz kocsmájában.
Az utóbbi idõkben teljesen elszegényedett,
Még a baglamáját és elvitte a zálogházba.
Τον μπαγλαμά, τ' αδέρφι του
που τού 'φτιαχνε το κέφι του
ενέχυρο τον έδωσε
και ο κυρ-Θάνος έσβησε.
A baglamáját, a szíve csücskét, a kistestvérét,
Amivel mindig helyre tudta állítani -mindenki- jókedvét
A zálogházba adta,
És Thanosz úr is végleg feladta...
Κάποιος αν του πλήρωνε κάτι λίγα χρέη
θα 'χε τ' οργανάκι του, θα 'ταν στη ζωή.
Μα κανείς δεν ρώτησε, τάχα γιατί κλαίει.
Τον καημό του αλλουνού ποιος τον εννοεί;
Ha valaki, kevéske tartozását kifizette volna,
Meglenne a baglamája, ami õt is életben tartotta.
Ám, hogy miért sír, nem kérdezte senki sem.
Más bánatát, hogy is érthetné; bárki meg?
Τον μπαγλαμά, τ' αδέρφι του
που τού 'φτιαχνε το κέφι του
ενέχυρο τον έδωσε
και ο κυρ-Θάνος έσβησε.
A baglamáját, a szíve csücskét, a kistestvérét,
Amivel mindig helyre tudta állítani -mindenki- jókedvét
A zálogházba adta,
És Thanosz úr is végleg feladta...
Grigoris Bithikotsis / Grigoris Mpithikotsis: O kyr Thanos pethane
Ha már a segítségetekkel egyre több Videoklippet találunk a Youtube-n...,
próbaképp visszanéztem a GreekCaféra, ahol elkezdtem fordítgatni a
nótákat úgy... kb.: 3 éve...
(és ahol még nem volt ilyen - "linkre kattintok" - lehetõség... )!
Itt egy olyan nóta, aminek a fordítása épp ezért, elég kezdetleges,
de legalább most már meg is hallgathatom, (hallgathatjuk) a dallamát is!
Γαρμπή Καίτη & Τσαλίκης Γιώργος / Kati Garbi & Cakilis (Tsakilis) Jorgosz
Μουσική / Στίχοι: Μηλιωτάκης Κώστας /Φαλάρας Πάνος
Οι δρόμοι μας παράλληλοι κι οι ρόλοι ακατάλληλοι
μα οι κρυφές πληγές που μας ενώνουν
βαθιά τα κύτταρά μας χαρακώνουν
Útjaink párhuzamosak és a szerepek (nem megfelelõek,) alkalmatlanok,
de a rejtett sebeink, azok (amik) egyesítenek bennünket
mélyen, a sejtjeink (porcikáink, génjeink) körbekerítenek
Παραφορά μας δένουνε τα χάδια μας και τα φιλιά μας
δυο άγγελοι αιχμάλωτοι στην κόλαση του έρωτά μας
(eszeveszett-hevesen) Féktelenül összekötnek simogatásaink és csókjaink
Két angyal, rabul ejtve szerelmünk poklában
Θα μείνει μεταξύ μας αυτός ο έρωτας που καίει το κορμί μας
η κάθε νύχτα στην παράνομη ζωή μας
θα μείνει μεταξύ μας αυτό το πάθος π' αρρωσταίνει την ψυχή μας
είναι λύτρωση κρυφή μα και καταστροφή μας
Megmarad köztünk ez a szerelem, mely égeti testünk,
A minden egyes éj, törvénytelen (tiltott, titkos, bujkáló) életünkben
Megmarad köztünk ez a szenvedély, mely megbetegíti (elgyengíti) a lelkünket
Ez egy titkos (rejtett) megváltás, de a végzetünk (pusztulásunk) is
Δε νιώθω τώρα ένοχη γιατί κι οι δυο συνένοχοι
είμαστε εμείς σ' αυτή την ιστορία
η πράξη απέχει από τη θεωρία
Nem érzek most bûntudatot, mert mindketten bûnrészesek
vagyunk ebben a történetben
A tett távol esik az elmélettõl
λαθραία συναντιόμαστε στου έρωτα τα μονοπάτια
και όταν πια χανόμαστε
γινόμαστε κι οι δυο κομμάτια
Lopva találkozunk a szerelem ösvényein
És amikor végleg elveszünk
Mindketten darabokra szakadunk
Πού να πήγε τόση αγάπη / Pú na píghe tószi aghápi Hová lett a nagy szerelem? (Hová „ment” annyi szeretet?)
Κι απόψε οι καημοί, με βρήκανε στους δρόμους να γυρνάω
Ki apópsze kaimí, me vríkane sztusz dhrómusz na ghirnáó S ma a(sok) bánat engem az utcákon lelt, amint (azokon) kószálok
και συ ούτε στιγμή, δε νοιάστηκες τι κάνω, πως περνάω
ké szí úte sztighmí dhé n(y)iásztikész ti káno, posz pernáó és téged egy pillanatra se érdekelt, hogy vagyok, mit csinálok (s miként érzek)
Ούτε ένα τηλεφώνημα, δυο λόγια έστω ανώνυμα
Úte éna tiléfónima, djó lójá (a gh az i miatt kicsit hasonul)észto anónima Se egy telefon, (se) pár szó, mégha névtelen is
στο πέρασμα σου όλα τα σκορπάς
szto pérazma szu óla ta szkorpász Amerre jársz, mindent szétszórsz (eldobálsz)
εσύ που μου ’λεγες πως μ’ αγαπάς
eszi pu mu’leghesz pósz m’aghapász Te, aki annyira (mondtad) hajtogattad, hogy mennyire szeretsz
Που να πήγε τόση αγάπη, που να χάθηκε
Pú ná pighe tószi aghápi, pu na háthiké Hová lehetett, annyi szeretet, hová tünt? | 2x
Σαν το όνειρο μιας νύχτας που δε στάθηκε | 2x
Szán to óniro mjász níhtász pu dhé sztáthiké Mint egy éjjeli álom, mely elszállt (nem állt meg)
Εσύ ήσουν η αφορμή, που ράγισε κι απόψε η καρδιά μου
Eszí íszun i aformí, pu rághisze ki apópsze i kardhjá mu Te voltál az ürügy (apropó), akitõl ma éjjel a szívem meghasadt!
παλιοί λογαριασμοί κρατούν στη φυλακή τα όνειρά μου
Paljí logharjazmí kratun szti filaki ta ónirá mu Régi tartozások tartják (benn a) börtönben az álmaim.
Οι όρκοι που δεν κράτησες, σαν χρέη που μου άφησες
I órki pu dhen krátiszesz, szán chréi pu mu áfiszesz Az eskük, amiket nem tartottál be, mint a tartozások, miket meghagytál nekem
Κι ακόμα τα πληρώνω ακριβά
Ki akóma ta pliróno akrivá S még mindig drágán fizetek értük
Η θύμησή σου απόψε με πονά
Í thímiszí szu apópsze me poná Az emléked ma (este, még) fáj nekem
Που να πήγε τόση αγάπη, που να χάθηκε | 2x
Pú ná pighe tószi aghápi, pu na háthiké Hová lehetett, annyi szeretet, hová tünt? | 2x
Σαν το όνειρο μιας νύχτας που δε στάθηκε | 2x
Szán to óniro mjász níhtász pu dhé sztáthiké Mint egy éjjeli álom, mely elszállt (nem állt meg)
) itt az angol verzió:
Nagyon érdekelne! Köszönöm!
3 éve...
