Με δακρυσμένα μάτια μου ζητάς συγγνώμη
μετάνιωσες μου λες πως μ' αγαπάς ακόμη
μα τώρα πια σε έμαθα καλά λυπάμαι
τα πάντα από σένα ακόμη με πονάνε
Könnyes szemekkel bocsánatot kérsz
azt mondod, megbántad és még mindig szeretsz
de mostanra már jól kiismertelek, sajnálom
mindazt, mit eddig adtál, még mindig fájlalom
Να να να να να να το πήρα απόφαση
να να να να μην ψάχνεις πρόφαση
δε με ρίχνεις τώρα πια σ' αγαπάω μεν αλλά
αν γυρίσω θα πεθάνω ακόμη μια φορά
δε με ρίχνεις τώρα πια η δική σου αγκαλιά
δεν κρατάει παραπάνω από μία βραδιά
Na na na na na na, eldöntöttem, ennyi
ne ne ne ne ne indulj kifogást keresni
nem dobsz engem többször már, bár szeretlek
újra csak meghalok, ha hozzád visszatérek
nem dobsz engem többször már, bár ma még ölelsz
úgysem tart egy esténél tovább, holnap majd elszelelsz
Με νάζια προσπαθείς και πάλι να με ρίξεις
πως όλα θα αλλάξουν θέλεις να με πείσεις
μα τώρα πια σε έμαθα καλά λυπάμαι
τα πάντα από σένα ακόμη με πονάνε
Affektálva próbálsz engem újra tőrbe csalni
minden meg fog változni, ezzel akarsz meggyőzni
de mostanra már jól kiismertelek, sajnálom
mindazt, mit eddig adtál, még mindig fájlalom
Να να να να να το πήρα απόφαση
να να να να μην ψάχνεις πρόφαση
δε με ρίχνεις τώρα πια σ' αγαπάω μεν αλλά
αν γυρίσω θα πεθάνω ακόμη μια φορά
δε με ρίχνεις τώρα πια η δική σου αγκαλιά
δεν κρατάει παραπάνω από μία βραδιά
Na na na na na na, eldöntöttem, ennyi
ne ne ne ne ne indulj kifogást keresni
nem dobsz engem többször már, bár szeretlek
újra csak meghalok, ha hozzád visszatérek
nem dobsz engem többször már, bár ma még ölelsz
úgysem tart egy esténél tovább, holnap majd elszelelsz
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις θα χαθώ
σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις δε θα ζήσω.
Χωρίς ψυχή, χωρίς καρδιά, χωρίς σκοπό
πες μου πως γίνεται απ' την αρχή ν' αρχήσω.
Megmondtam neked, ha elmész, én elveszek
megmondtam, ha elmész, tovább nem élhetek.
Lélek nélkül, szív nélkül, céltalanul, mit tegyek?
mondd meg, újra előről mindent hogy kezdhetek?
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
δε με αγάπησες ποτέ αληθινά.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
ήθελες μόνο να νιώθεις σιγουριά.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
sosem tudtál engem igazán szeretni.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
csak biztonságban akartad magad érezni.
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις δε θα βρεις
άλλη αγκαλιά σαν τη δική μου όσο κι αν ψάξεις.
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις θα χαθείς
μαζί με όλα αυτά που ήθελες να φτάσεις.
Megmondtam neked, ha elmész, sosem fogsz találni
olyan ölet, mint az enyém, akárhogy próbálsz keresni.
Megmondtam, ha elmész, te is el fogsz veszni
mindazokkal a tervekkel, miket el akartál érni.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
δε με αγάπησες ποτέ αληθινά.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
ήθελες μόνο να νιώθεις σιγουριά.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
sosem tudtál engem igazán szeretni.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
csak biztonságban akartad magad érezni.
Ha ebből a sok Single nótából lesz az új teljes lemez, szerencsém van: a nagyja ugyanis már le lett fordítva az idők során...
Íme az új, hátha ez is rákerül majd...
Stratos: Némi variációt is feltoltam a fordításaid alá...
(...ha nem haragszol - a nyelvtanulók tanulsággal összevethetik a szövegeket)
Köszönjük Klamp / Karesz a javítött görög szöveget!
Νύχτωσε νωρίς και τα φώτα όλα σβήσαν
όλοι οι χωρισμοί, κάτι πήραν κάτι αφήσαν
και το απότέλεσμα είναι αυτό,
μόνος σε αδιέξοδο να ζω...
Korán jött az éjjel, s kialudt minden fény
A meg nem értés vitt, de hagyott is valamit...
S ha már így történt, íme az eredmény:
Egymagam élek majd eztán..., halálomig...
Korán beesteledett, és minden fény kialudt már
Minden szakítás elvisz, s meg is hagy valamit tán...
És mégis a végeredmény aztán ez marad:
Zsákutcában élek, patthelyzetben: egymagam
Αν μείνεις μόνη τότε θα με καταλάβεις
αν θέλεις τρέξε την αγάπη να προλάβεις
Αν μείνεις μόνη και δεν το 'χεις μετανιώσει
υπάρχει άνθρωπος δυπλά που σε έχει νιώσει, που σε έχει νιώσει ...
Ha Te is egyedül maradsz, tán akkor majd megértesz engemet,
Hogy milyen is hasztalan kergetni a szerelmet...
Majd ha egyedül maradsz, s mégsem bántál semmit,
Tudd, hogy lesz, kire számíthatsz, és segít...
Ha magadra maradsz, majd tán akkor megérted,
De ha akarod fuss csak, hogy a szerelmet utolérjed!
Ha magadra maradsz, és nem is bántál semmitse meg
Tudd, hogy létezik valaki - közel-, s együtt érez veled, együtt érez veled...
Πέρασε ο καιρός και τα ρούχα σου μυρίζω
πάλι σα τρελός στο δωμάτιο γυρίζω
και το αποτέλεσμα είναι αυτό,
μόνος σε αδιέξοδο να ζω...
Az idő csak múlik, de én még mindig a Te illatod érzem,
Újra, mint egy őrült, csak szobádban járkálok fel, s alá
S a történések eredményeképpen:
Egymagam leszek mindaddig, míg el nem ér a halál...
Eljárt az idő, s a ruháidnak illatát magamba szívom
Újra, mint az őrült, járkálva szobában - a neved hívom
És mégis a végeredmény aztán ez marad:
Zsákutcában élek, patthelyzetben: egymagam.
Αν μείνεις μόνη τότε θα με καταλάβεις
αν θέλεις τρέξε την αγάπη να προλάβεις
Αν μείνεις μόνη και δεν το 'χεις μετανιώσει
υπάρχει άνθρωπος δυπλά που σε έχει νιώσει, που σε έχει νιώσει
Majd ha egymagad maradsz, akkor tán megérted,
Milyen, mikor a szerelmet kutatod, de nem találod mégsem...
Majd ha egyedül maradsz, s nincsen mit megbánnod,
Lesz valaki, ki Téged vár, s Melletted van... meglátod!
Ha magadra maradsz, majd tán akkor megérted,
De ha akarod fuss csak, hogy a szerelmet utolérjed!
Ha magadra maradsz, és nem is bántál semmitse meg
Tudd, hogy létezik valaki - közel-, s együtt érez veled, együtt érez veled...
Μισόλογα κι υπερβολές πες μου στα ίσα ό,τι θες
πες μου ένα ψέμα ρίξε ένα δάκρυ κάνε και εσύ για εμένα κάτι
Hazudj, mondj igazat, vagy tégy, amit szeretnél,
Hazudj, ejts egy könnyet, vagy valamit... Csak erre kérlek én!
Félszavakkal, és akár eltúlozva, de mondd meg nekem egyenesen, amit szeretnél,
Esetleg hazudj valamit, vagy ejts egy könnycseppet, de értem valamit te is tégy!
Οι φίλοι μου ανησυχούνε
γιατί έχουν μέρες να με δούνε
μου λεν' εγώ να σε ξεχάσω
να βγω έξω λίγο να ξεσκάσω
Barátaim már nagyon aggódtak értem,
Mert már napok óta semmi hír felőlem...
Azt mondották, feledjelek el örökre Téged,
S menjek velük szórakozni, hogy kitisztuljon picit a fejem...
Μα έλα εγώ που δεν βγαίνω
κι όλο στον εαυτό μου κλείνομαι
μες το δωμάτιο μου κρύβομαι
πίνω για σένα λιώμα γίνομαι
Jaj, de velük biz' nem megyek,
Ehelyett magamba zárkózom én,
A szobám sarkába rejtezek,
Majd Érted iszom, és Miattad válok részeggé...
Κλείνομαι
σ' άλλο κανένανε δεν δίνομαι
μες το δωμάτιο μου κρύβομαι
πίνω για σένα λιώμα γίνομαι
Magamba zárkózom, most már végleg,
Magamat senki másnak át nem adom soha,
A szobámba rejtőzöm, ott gyászolva Téged,
Az egészségedre majd áldomást iszom, s Miattad leszek részeg... én ostoba!
Κλείνομαι
μήπως και έτσι λυπηθείς
σε συγκινήσω και σκεφτείς
πίσω σε μένανε να 'ρθεις
Magamba zárkózom eztán végleg,
Talán egy napon majd megbocsátod nekem,
Hogy újra csak Rád vágyom, s hogy győzködtelek Téged,
Arról, hogy hozzám visszatérj... Kedvesem!
Μα εσύ την πλάτη μου γυρνάς
το διασκεδάζεις και γελάς
πες μου επιτέλους που το πας
που το πας, που το πας;
Και σπαταλάς το χρόνο μου
παίζοντας με τον πόνο μου
πες μου επιτέλους που το πας
που το πας, που το πας;
De hátat fordítottál, s gyorsan tova mentél,
Már jól érzed magad, s csak nevetsz szűntelen
Mondd hát, végtére is, mi legyen, hogyan szeretnéd?
Mit akarsz, mondd, eztán majd hogy legyen?
De Te csak az időmet rabolod
S a fájdalmammal játszol,
Mondd, végtére is, hogyan akarod
Mi legyen vélünk..., itt leszel, vagy máshol?
Οι φίλοι μου ανησυχούνε
και συνεχώς τηλεφωνούνε
που λεν' εγώ να σε ξεχάσω
κι έξω να βγω να διασκεδάσω
Barátaim már aggódtak, mert alig mutatkoztam
Pedig mindig hívtak, de én nemet mondtam
Kérték azt is, hogy feledjelek végre, s legyek végre jobban,
És menjek velük, mozduljak ki, éljek, szórakozzam...
Του έρωτα να κάψεις τα φτερά / égesd el a szerelem szárnyait
κι όταν θα γίνουν στάχτη / s mikor hamuvá lesznek
θα γίνουν τ' αμαρτήματα / vétkekké válnak
συγχωρεμένα λάθη / megbocsátandó hibákká
Και χόρευε και χόρευε και χόρευε / csak táncolj és táncolj és táncolj
στου ήλιου τις ακτίνες / a Nap sugaraiban
μέσα στις μαύρες μέρες σου / a legsötétebb napjaidon
να λάμψουν οι ελπίδες / hogy hadd világítson a remény
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
με χαμηλωμένα φώτα / visszafojtott fényekkel
κι άγρια βράδια με ιδρώτα / s vad éjszakák izzadtságával
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
να κυλιέσαι μες τα χόρτα / pördülj meg a fűben
κι αν δε με πιστεύεις, ρώτα / s ha nem hiszel nekem, kérdezz rá mástól
Του έρωτα να κάψεις τα φτερά / égesd el a szerelem szárnyait
κι όταν θα γίνουν στάχτη / s mikor hamuvá lesznek
καν' την κλωστή και πέρασ' την / készíts belőle cérnát, s vezesd át
σε ασημένιο αδράχτι / egy ezüst orsón
Και γύριζε και γύριζε και γύριζε / csak forogj és forogj és forogj
σαν τον αναστενάρη / mint a tűzjárók
μέχρι να δεις πως γίνεσαι / míg meg nem látod, hogyan válsz
φωτιά και παλληκάρι / tűzzé és érett férfivá
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
με χαμηλωμένα φώτα / visszafojtott fényekkel
κι άγρια βράδια με ιδρώτα / s vad éjszakák izzadtságával
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
να κυλιέσαι μες τα χόρτα / pördülj meg a fűben
κι αν δε με πιστεύεις, ρώτα / s ha nem hiszel nekem, kérdezz rá mástól
Ό,τι είχα καλό για εσένα εγώ
μου το σκότωσες σου λέω σε ένα λεπτό
Ήταν η στιγμή που σε είδα εκεί
να 'χεις μεσ' την αγκαλιά σου κάποια άλλη εσύ
Ami jó van a világon, én azt mind Néked adtam
De aztán: vége lett - elmondom, abban a pillanatban!
Igen, ez akkor volt, mikor megláttalak ott,
Karodba véve őt..., az új áldozatod!
Να τη χαίρεσαι την καινούργια σου αγάπη
να τη χαίρεσαι και να με κερνάς φαρμάκι
να τη χαίρεσαι όμως μακριά από μένα
γιατί αγάπη μου στα 'χω ξαναειπωμένα
Hát légy boldog eztán... az új szerelmeddel!
Légy boldog, és gyilkolj csak tovább... a mérgeddel!
Legyél hát boldog, de: tőlem messze, távol!
Mert, Drága Babám, elmondottam ezt már Néked... százszor!
Αν ποτέ σε δω αγκαλιά με κείνη κάπου
θ' αποτρελαθώ και θα πιω μέχρι θανάτου
Hogy ha bármikor meglátlak, s mással ölelkezel,
Addig iszom, míg meg nem őrülök... vagy talán magammal végezem!
Το πιο δυνατό πόνο στη ζωή
τον εγνώρισα από εσένα στο 'χω ξαναπεί
ήταν τότε που έκλαψα πολύ
όταν γύρισα και βρήκα εσένανε μ' αυτήν
Az élet legerősebb fájdalom-érzetét
Néked köszönhettem, elmondom hát megint
Tudod, ez akkor volt, mikor oly sok könnyet hullattam el Érted,
Midőn egyszer hazaérve mással találtalak Téged...
Άλλο δάκρυ δε θα χαραμίσω, δεν αξίζεις τίποτα πια
και τυχαία αν σε δω ξανά μπροστά μου,
θα γυρίσω απ'την άλλη τη μεριά
Δεν θα δώσω άλλη αφορμή, να μπεις μες'τη δική μου τη ζωή
δεν θα επιτρέψω να μπορείς, όποτε σου έρθει να με δεις
Több könnyet nem hullajtok Érted, hisz semmit sem érdemelsz
Ha mégis magam előtt látnálak, én majd a másik oldalon, Véled átellenben megyek
Nincs már új esély rá, hogy életem részesévé válhass,
S azt sem engedem, hogy - amikor csak akarsz - engem, akkor láthass!
Άλλος άνθρωπος θα είμαι
δεν θα σκάσω εγώ για σένα
πήρα φόρα πάω γι'άλλα, πράγματα μεγάλα
άλλος άνθρωπος θα γίνω
θα βρω κάποια ν'αγαπήσω
κι όταν έρθεις πάλι πίσω, άμυνες θα χτίσω
Mostantól egy teljesen új emberré válok,
Többé már nem TE éltetsz, eztán már nem Reád vágyom
Fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a csalódások...
Mostantól egy teljesen új emberré leszek,
Találok mást lányt is, akit szerethetek,
S ha mégis visszajönnél..., Köréd magas falakat emelek...
'Αν ήξερες τι ένιωθα αγάπη μου για σένα,
δεν θα 'φευγες ποτέ μακριά, θα ήσουνα μ'εμένα
μα είναι αργά για θαύματα και αν θέλεις να γυρίσεις,
την πόρτα μου θα βρεiς κλειστή,
ήσυχο να μ'αφήσεις
Ha tudtad volna, Kedvesem, mit éreztem irántad,
Soha sem hagytál volna magamra, s tán még most is itt lennél vélem
De már túl késő a csodákat várni, szóval, ha mégis visszahúznak a vágyak,
Az ajtóm zárva találod majd, tényleg,
Hát hagyj magamra, egyedül... Kérlek!
Δεν κατάλαβες τι ήσουνα για μένα, σου 'δωσα τόσα πολλά
μυστικά κρατούσες από μένα, βάζω τέλος τώρα οριστικά
Nem tudod meg soha, ki is voltál nékem, pedig annyi mindent adtam volna még,
Most hát, hogy mindkettőnknek jó legyen, azt mondom: itt a vég!
Σήκωσα τ' ακουστικό μου, κάλεσα τον αριθμό σου
Ξέρω πως θα σε εκπλήξω, δεν θα με είχες στο μυαλό σου
Τώρα δεν είσαι δικιά μου και δεν είμαι στη ζωή σου
Πάει να σπάσει η καρδιά μου που θ' ακούσω τη φωνή σου
Που θ' ακούσω τη φωνή σου
Felvettem a telefont, majd tárcsáztam a számod,
Tudom, megleplek vele, hisz nem számítasz reá
Most, hogy nem vagy az enyém, s hogy Rád hiába vágyom,
Szívem törné össze, ha hangod meghallanám
Ha hangodat hallanám...
Πήρα έτσι απλά γιατί σε θυμήθηκα
Πήρα έτσι απλά να δω πως τα περνάς
Πήρα να σου πω συγνώμη που φοβήθηκα
Κι όχι για να δω ακόμα αν μ' αγαπάς
De felhívtalak, a pokolba is, mert Reád emlékeztem,
Felhívtalak, mert tudni akarom, mi történik Veled
Felhívtalak, hogy elmondjam, "Sajnálom, de csupán megijedtem",
Mert fogalmam sincs, vajh szeretsz-e még engemet...?
Θα παγώσεις αν μ' ακούσεις, ξέρω δεν το περιμένεις
Θα 'ναι η φωνή σου ίδια ή θα είναι κάποιας ξένης
Θα βιαστείς να μου το κλείσεις ή γλυκά θα μου μιλήσεις
Στο μυαλό μου χίλιες σκέψεις μέχρι να μου απαντήσεις
Μέχρι να μου απαντήσεις
Tán a vér is megfagy Benned, ha meghallasz, hisz tudom, nem is vártad
Hangod még a régi, vagy teljesen idegen?
Sietni fogsz-e, hogy a telefont fölvegyed, s hangod - mint rég - oly édes lesz-e, vagy...
Sok ezer gondolat futott át agyamon, míg válaszolsz nekem
Míg felveszed, s válaszolsz..., hogy eztán mint legyen...
Αν μ' αγαπάς να μείνεις και την αλήθεια να μου πεις
Δεν τελειώνει έτσι απλά μια ολόκληρη ζωή σε μια στιγμή
Αφού ζητάς να φύγεις, τι με κοιτάζεις κι απορείς
Όταν σου λέω φανερά πριν ξημερώσει τρεις φορές θα μ' αρνηθείς
Πώς αλλάζει η ζωή μου όλη από λεπτό σε λεπτό
Hogyha tényleg szeretsz, maradj, s mondj igazat
Hisz egy egész élet nem múlhat el csupán egy pillanat alatt
Az előbb még azt kérted, menjek el, rám értetlenül most miért nézel?
Mikor azt mondom: háromszor fogsz megtagadni, mihelyst eljő a reggel...?
Hogyan is változhat meg minden egyetlenegy percben?
Ειλικρινά δεν με νοιάζει ό,τι κι αν γίνει
Δεν ζητάω για πρώτη φορά μια εξήγηση
Ποιος θα αναλάβει την ευθύνη
Και να λύσουμε οριστικά την παρεξήγηση
Bizony mondom Néked, eztán semmi sem érdekel,
Most először magyarázatot sem kérek én
De vajh, kié a felelősség - ugyan melyikünk vállalja fel,
Hogy a félreértések végére pontot tegyen?
Μπορεί να λες για μένα λόγια αυστηρά που με πονούν
Μένουν για πάντα στην ψυχή και είναι δύσκολο πολύ να ξεχαστούν
Απόψε κοιτά με στα μάτια και μη τολμήσεις να κρυφτείς
Μονάχα ψέματα μη πεις για όσα ζήσαμε μαζί εγώ κι εσύ
Πώς αλλάζει η ζωή μου όλη από λεπτό σε λεπτό
Oly hidegen beszélsz hozzám, hogy már szinte fáj,
E szavak ott, belül örök nyomot hagynak, s nehezen feledhetőek ám
Nézz hát két szemembe, s elrejtőzni ne merj!
Vagy legalább ne tagadd le mindazt, mit együtt megéltünk! S erre felelj:
Hogyan is változhat meg minden egyetlen perc leforgása után?
Εσύ να φύγεις, εγώ θα μείνω
Να μη λυγίσεις, θα επιμείνω
Κι αν πλημμυρίσουνε με δάκρυα οι δρόμοι
Ζητώ συγγνώμη
Menj csak távol bátran, majd én itt maradok
Ne tanusíts megbánást, majd mindent magamra vállalok
S ha utad eztán könnyektől ázna,
Bocsánatod kérem majd..., törten, leigázva...
Εσύ να φύγεις, να πας να ζήσεις
Στο κόκκινό μου μη σταματήσεις
Κι αν σε φρενάρουνε οι τροχονόμοι
Ζητώ συγγνώμη
A Te dolgod az, hogy tovább élj..., nélkülem
Meg ne állj, ha meglátsz, menj csak át előttem
S ha eközben a rendőrök megállítanának
Majd elnézést kérek azért is, ha még ilyenkor is bántlak...
Κι αν είσαι άνθρωπος
και πιάνουνε οι πόνοι
Για τα σκληρά τα λόγια μου εγώ ζητώ συγνώμη
S ha mégis ember volnál,
Ha fájdalmat éreznél,
Elnézést kérek majd minden eddigi mondatért...
Συγγνώμη που δεν ήμουνα αυτό που ονειρεύτηκες
Συγγνώμη που σ’ αγάπησα και δίπλα μου δεσμεύτηκες, Συγγνώμη
Συγγνώμη που σε πόνεσα, με λέξεις μου απότομες
Συγγνώμη που σε πλήγωσα την ώρα που με σκότωνες
Συγγνώμη, Ζητώ συγγνώμη
Sajnálom, hogy nem az vagyok, akit magadnak álmodtál,
Sajnálom azt is, hogy szerettelek, de Te jobbat vártál
Sajnálom, hogy bántottalak, minden kimondott szót bánok,
S hogy még akkor is felnézek Rád, mikor lényemet a halálba kívánod...,
Bocsáss meg! Csupán erre várok...
Εσύ να φύγεις, να πας να ζήσεις
Στο κόκκινό μου μη σταματήσεις
Κι αν σε φρενάρουνε οι τροχονόμοι
Ζητώ συγγνώμη
Menj csak tovább bátran, s csak éld az életed,
Még akkor se állj meg, ha eztán meglátnál engemet
S ha a rendőrök bármikor megállítanának,
Én majd helyettük is - hidd el - megsajnállak...
Εσύ να φύγει, καλά θα κάνεις
Μακριά μου μόνο ψηλά θα φτάνεις
Κι αν σε δικάσουν δικοί μου νόμοι
Ζητώ συγγνώμη
Tudom, menned kell, hisz így lesz jó Neked,
Hisz csak nélkülem bonthatod szárnyaid magasra
De ha mégis..., egyszer..., bűntudat gyötörne,
Bocsáss meg..., ezt kérem... százszor, és örökre...
Μονάχα δυό κουβέντες τρυφερές σου ζήτησα
Και εσύ μου δίνεις μόνο μαχαιριές αλήτισσα
Δυό ξένα χείλη τώρα πια φιλάς
Με βλέπεις πια στα μάτια και γελάς αλήτισσα
Nem többet, mint két átkozott szót kértem Tőled
De csak hátba szúrni voltál képes, Te... (aki kiáll az útra...)
Most, bár egyből két idegent vezetsz meg,
Mégis..., eljöttél, hogy a szemembe nézve nevess ki... Újra...
Γελάς αλήτισσα γελάς γιατί δεν ξέρεις να αγαπάς
Αυτά που ζήσαμε ξεχνάς γελάς αλήτισσα γελάς
Γελάς αλήτισσα γελάς γιατί δεν ξέρεις να αγαπάς
Γυρνάς και πόνο με κερνάς αλήτισσα
Csak nevetsz, mert nem tudod, hogyan kell szeretni,
Csak nevetsz..., de hogyan tudtál egy perc alatt mindent elfeledni?
Csak nevetsz, mert fogalmad sincs, mit jelent szeretve lenni,
Valld be: azért jöttél, hogy fájdalmat okozz... És ennyi!
Κι αν πάλι από μια δίκη με περνάς συνήθισα
Σ' αγάπησα και εσύ με προσπερνάς αλήτισσα
Δυό ξένα χείλη τώρα πια φιλάς
Με βλέπεις μες στα μάτια και γελάς αλήτισσα
Ha csupán Arra kellettem én..., örülhetsz, hisz terved sikerrel végbement
Bár őszintén szerettelek, Te csak gúnyszavakat mondottál nekem
Most, hogy áldozatod két újabb idegen,
Mégis..., szemembe nézve nevetsz rajtam, te érdemtelen!
Ποτέ δε σε ξεπέρασα / Soha sem leszek túl Terajtad...
Σε είδα μπροστά μου να περνάς,
με εκείνον χέρι-χέρι
και ένιωσα μέσα μου βαθιά,
της ζήλειας το μαχαίρι.
Magam előtt láttalak sétálni Tégedet,
Kéz a kézben járva voltál együtt Véle
Ekkor egy szúrást éreztem én..., kés-szerűt, éleset,
Ott, belül..., lefúródva nagyon, nagyon mélyre...
Είδα να σε έχει αγκαλιά,΄
να σε κοιτάει στα μάτια,
να σου χαϊδεύει τα μαλλιά
και έγινα δυό κομμάτια.
Láttam, amint átölel,
S bámul két szemedbe,
Hajad simítja tiszta szeretettel,
Én ekkor törtem össze...
Ποτέ δε σε ξεπέρασα
και ας έλεγα ο έρωτας περνάει,
τον εαυτό μου γέλασα
και τώρα που σε χάνω με πονάει.
Mert biz', túl Terajtad soha sem leszek,
Ha mondtam is, hogy minden szerelem véget érhet egyszer,
Megbántam én százszor, s magamon nevetek,
De most, elvesztésed láttán kell megtanulnom együtt élni a fájdalom-érzettel...
Είδα αυτόν τον ξένο χθες,
να σε φιλάει στα χείλη,
εσείς μεγάλοι εραστές
και εμείς απλά δυό φίλοι.
Tegnap azt is láttam, mikor ez az Idegen
Ajkaid csókolta, s Te megengedted néki
S hogy mily nagy szerelemben éltek Ti ketten
Amíg reám már nem tudsz mást..., mint barátként nézni...
χω αγαπήσει, χωρίς να μ' αγαπήσουν
ξέρω κι εσύ πως μία από 'κείνες ήσουν
που τη καρδιά μου τελικά θα μου ραγίσει
κάνω πως ο Θεός λοιπόν θα σε φωτίσει
Anélkül szerettem, hogy viszont szerettél volna engemet,
Tudom, Te is csupán egy voltál a sokból
Ki azért jött, hogy újra összetörje igázott lelkemet,
Ezért úgy tettem, mintha minden - ahogy van - úgy volna jól...
Ε και τι έγινε, που ήρθες κι εσύ για να κάψεις
ότι απέμεινε, κοντά σου ήξερα από την αρχή
τι θα μου ξημέρωνε, λοιπόν τώρα τι περιμένεις ;
Άντε Τέλειωνε, Τέλειωνε, Τέλειωνε, τέλειωνε !
És... Mi van? Te tényleg azért jötél, hogy elégess
Mindent, mi megmaradt... Úgy tudtam, esküszöm, a legelejétől kezdve!
Vajon mi lett volna akkor, ha még nagyobb közelség uralt volna minket..., Te meg mire vársz? Nem érted?
Tedd meg, aztán ne lássalak többé... Egyetlen egyszer se'!
Έχω περάσει τόσα που δε θυμάμαι
γι αυτό και πλέον τίποτα δε φοβάμαι
τι να μου πεις κι εσύ μωρό μου τώρα
κι άσε άλλη μια περαστική για εμένα μπόρα
Sok mindenen keresztül mentem én, melyekre már alig emlékezem
Lehet, ezért van, hogy lassan semmitől sem félek?
Nem is tudsz mit mondani, igaz-e, Kedvesem?
Csak egy fellángolás volt, semmi több..., mi már a múlté lett...?
Στο τηλέφωνο με πήρε ένας φίλος μας καλός
Και μου μίλησε για σένα κι εγώ έγινα τρελός.
Μου είπε από τον χωρισμό μας
έχασες τον έλεγχό σου, εντελώς
Egy jó barátom tegnap felhívott engemet,
S Rólad beszélve teljesen az őrületbe kergetett
Mert elmondotta nékem, hogy szakításunk óta
Elhagytad önmagad, mint kinek nincsen semmi dolga...
Και μπορεί να μη με νοιάζει, αφού ζούμε χωριστά
όμως πάντα θα υπάρχει κάτι μέσα στην καρδιά.
Με έναν άνθρωπο που ζούσες,
δεν σου αρέσει να τον βλέπεις, χαμηλά.
Még ha nem is kéne érdekelj, mióta külön váltunk,
Szívemben mindig lesz valami..., mi Reád emlékeztet
Hisz, ha egyszer élt velünk valaki, kit többé már nem látunk,
Rosszat soh'sem akarunk néki..., csak szebbet...
Και έτσι κύλησε από τα μάτια μου ένα δάκρυ
και του ζήτησα να έρθεις να με βρεις.
Της καρδιάς μου ήσουν κάποτε κομμάτι
δεν το αντέχω να πληγωθείς
Szemeimből egy könnycsepp gördült le Érte,
S elmondottam néki, mily jó volna, hogy újra lássalak
Mert egykoron a szívemnek része voltál Te,
A világért sem akarnám, hogy mások megbántsanak...
Και έτσι κύλησε από τα μάτια μου ένα δάκρυ,
μια ζωή ήρθε στα μάτια μου μπροστά
και μπορεί να μη μας δένει τώρα κάτι
μα θέλω να είσαι πάντα καλά, ειλικρινά.
Szemeimből egy könnycsepp gördült le, mikor elmesélte,
S a múlt emléke hirtelen kísérteni kezdett
Tán már semmi sincs köztünk, mi összekötne Véled,
Én tiszta szívből kívánok minden szépet Neked...
Και μπορεί να είσαι για μένα μια ξένη τώρα πιά,
μα κρυφά θα σιγοκαίει στην καρδιά μου μιά φωτιά.
΄Ησουν το άλλο το μισό μου,
δεν μπορεί να σβήσουν όλα ξαφνικά.
Mert bár lehet, számomra csupán egy idegen leszel,
De titokban azért mégis Reád emlékezem én
Hisz egykor mégis Te voltál a másik felem,
Semmi sem múlhat el - tudd - hirtelen, könnyedén...
Άλλα περίμενα
Σημάδια να με αφήσεις
Πάνω στα χείλη μου
Κι όχι στη ζωή μου
Άλλη περίμενα
Σελίδα να γυρίσεις
Κι όμως με άφησες
Εκεί στη φυλακή μου
Mást vártam volna Tőled,
Tán, hogy jeleket adj nekem
Ott, a számon, de azt nem, hogy előtte
Felborogasd az egész életem
Mást vártam volna Tőled teljesen,
Tán, hogy forduljon a kocka,
Mégis Te hagytál el engem,
A saját börtönömbe dobva...
Tőled, mást vártam,
Hogy nyomokat hagyj rajtam,
Az ajkaimon.., de azt nem,
hogy majd az életemen!
Másra számítottam erre nem,
Hogy majd lapozol. Új oldalra,
De rajtam is túl léptél, engem,
A saját börtönömben hagyva...!
Ούτε κι εσύ
Ήσουν για μένα
Ούτε κι εσύ
Με αγάπησες αληθινά
Όλα κι εσύ
Τα θες για σένα
Μα μοναχός
Θα έχεις πάντα τα μισά
Úgy tűnik, Te sem
Az voltál, akire vártam
Úgy tűnik, Te sem
Szerettél úgy, Isten igazában
Mert Te is, mint oly sokan
Csak magadnak akartál mindent
De mégis Te vagy az,
Aki elhagyott, maga mögött hagyva..., félben...
Αλλά περίμενα
Ταξίδια να με πάρεις
Όμως δε φτάσαμε
Στου έρωτα τη χώρα
Πάντα περίμενα
Για μένα να υπάρχεις
Όμως με τέλειωσες
Απλά εδώ και τώρα
Mást vártam volna Tőled,
Tán, hogy együtt indulhassak, Veled,
De úgy tűnik, nem lépünk - magam hiába törtem,
A közös útra, mely az örök szerelemhez vezet...
Pedig én mennyire vártalak Tégedet,
Arra, hogy légy az enyém,
De mégis, egy pillanat alatt végeztél velem,
Egyszerűen, és könnyedén...
Nincs beírva úticél.
