Rövid hezitálás után úgy döntöttünk, hogy megint Santorinire megyünk (a krétai 1 napos átruccanással együtt ez lesz a 4. alkalom). Van valami újdonság tavaly óta? Megnyitották már az akrotiri ásatásokat? Most már szeretnék majd egy igazi lávakő mécsest is venni, nem olyat amit korábban belinkeltem (ragasztó + fekete homok).
#1160202009-08-31 20:26:59 Válasz a #115706. hsz-ra
Szia Zitaa!
Azért mégis csak érdemes lett volna felmennetek Thirassia szigetén Manolas falucskába. Mi ezt a kis túrát kétszer tettük meg, természetesen gyalog. Fentről gyönyörű a kilátás, és a hófehér falucska is tündéri. Az általad említett 2,5 óra nekünk inkább kevésnek bizonyult, már-már egy rohanásba fulladt az egész.
Beszéljük rá Edinát, próbálja ki.
"Elhajóztunk Thirassia szigetig, ennek kis faluja, egy parányi Fira volt, csak éppen Manolasnak hívták. A hajó kikötött az ezerszínű, kristálytiszta vizű kikötőben és itt másfél óra szabadidőnk volt. A legtöbb ember beült valamelyik tavernába ebédelni. Mi is erősen gondolkoztunk ezen, hiszen már a tavernák előtt ki voltak téve a grillek és azokon polipcsápokat grilleztek, amit imádok. Végül úgy döntöttünk, majd eszünk később egy gyrost, előbb lássuk, amit itt látni lehet. 150 meredek lépcsőfokból álló, cikkcakkos szerpentinút vezet fel a kis faluba a kikötőből. Természetesen itt is be lehetett fizetni öszvérre 4 Euróért, de mi a gyalogutat választottuk. A nap legforróbb pontja volt ez. Míg felkaptattunk Manolasba, leégett a combunk, karunk, mindenünk, ami csak kilógott a kevés ruha alól. És megittunk felfelé menet egy egész másfél literes üdítőt. Mire felértünk, azt hittük, ott hegyben összeesünk. Vagy 5 percig kapkodtunk levegő után. Persze rögtön az utolsó lépcső után ott állt az első taverna és egyik pincérje erőszakosan csábítgatott befelé. Jó lett volna ott enni, mert ennek terasza kilógott a szilafalból és csak úgy lebegett a semmi felett. A kilátás leírhatatlan volt. Még drága sem volt nagyon. De a másfél óra kevés. Ha eszünk, nem marad idő másra, mi pedig látni akartuk ezt a sajátos kis világot, ahol Jorgos szavait idézve megállt az idő az ötvenes években. Itt nincs tévé, rádió, nincsenek autók. Az egész úgy hatott, mint egy lassított felvétel. Rögtön a taverna után egy színesre mázolt ház kis udvarában, idős férfi javítgatott valamit, az asztal alatt két macska aludt az árnyék menedékében. Sem a férfi, sem a macskák tudomást sem vettek arról, hogy a turisták mind megállnak a kapu előtt és kattogtatták gépeiket. Mintha valami álomkórban szenvednének. Itt minden házhoz tartozott minimum két macska. Egy pici kékkupolás templom mellett mentünk el, ami világoskékkel, sárgával, narancssárgával volt még festve. Mint a ház is, ahol a bácsi üldögélt. Az uralkodó mészfehér mellett minden tarka volt ebben a faluban. Olyan vidámságot sugároztak a színek, mintha itt minden ember gond nélkül, boldogságban élne. Egy nagy, több kupolás temploma is volt a falunak, aminek kisebb kupoláira lépcsőkön fel lehetett menni. Innen látni lehetett Thirassia másik, a nyílt tenger felöli partjait is. Szintén, kissé lankásabbak voltak, mint ahogy Santorinin is. A kalderát is csodálatosan be lehetett látni, itt lehetett igazán megérteni e sziget létét és rálátni egész formájára. Szinte izzottunk az elviselhetetlen hőségben. Úgy döntöttünk, strandolunk egy kicsit. Lementünk a kikötőbe, ahol egész keskeny, kavicsos, sziklás part mentén kis halászkunyhók ácsorogtak, többnyire kis betonmólóval. Egy ilyenre pakoltunk le és máris mentünk be a vízbe, nagyon mély volt és búvárszemüveggel messze a mélységbe le lehetet látni. Kikötött halászbárkák között úszkáltunk. A víz kellemesen hűvös volt és egy isteni áldásként hatott, és a negyed órás fürdőzés felüdítette felhevült testünket. Felfrissülve indultunk neki ezután gyrost venni, és már menni is kellett a hajóra, így gyrosunkat már a fedélzeten ettük meg. Innen aztán Oia partjaihoz hajóztunk. Útközben kaptunk egy-egy pohár Ouzot. "
Szerintem ilyen az igazi Görögország, és aki nemmegy fel Manolasba, az ne is menjen Thirassiára csak azért, hogy odalent 1-2 órát unatkozzon.
Felejthetetlen élmény!
Hát az az igazság, hogy bizony mi is úgy gondoltuk, hogy valószínűleg ezt a Thirassiás dolgot azért teszik bele a vulkántúrás programba, hogy az ottani néhány tavernának biztosítsanak vele bevételt...
Persze mi is felmentünk a faluba, mert nagyon is kíváncsiak voltunk rá, főleg mivel kijegyzeteltem Andinak ezt a lelkes beszámolórészletét. De valószínűleg az lehetett a baj, hogy én Andi leírása alapján túl sokat képzeltem, mert felérve kicsit csalódtam. Valójában mindössze ezt a négy db valamirevaló fényképet lehet elkészíteni a faluban (nekem is pont ugyanezek vannak), amit Andi is betett ide, a falu többi része viszont közel sem ilyen khm, fotogén...
Persze ha már ott van az ember, akkor szamárkaki ide vagy oda, felgyalogol - legalábbis mi ezt az elvet valljuk, hogy amit meg lehet nézni, azt megnézzük. De még egyszer én tutira nem mennék vissza.
Szia Verka!
Pici, az igaz - de szerintem százszor jobban megéri felmenni, mint lent tavernázni. De ha valaki már nagyon éhes, akkor miért ne tavernázna lent? Igaz, fentről sokkal szebb panorámája lenne, mint nekem a második képemen is látható.
#1161522009-09-02 11:19:49 Válasz a #116048. hsz-ra
Sziasztok!
Tavaly mi sajnos nem mentünk fel Manolasba, amit már ott és akkor megbántunk. Ezt írtam Thirassiáról:
"Errõl a szigetrõl nem sok mindent tudok elmondani. Kikötés elõtt elmondták, hogy szamárral, vagy gyalog fel lehet menni a kikötõbõl a Manolas nevû fõvárosba, de nem igazán ajánlják, mert jelentõs látnivaló ott nincs (ezt alapból nem szoktuk elhinni), viszont a kikötõben van néhány taverna, különösen a hajó kapitányának tulajdonában lévõ, ott javasolnak fogyasztani egy jó ebédet. (Ez ám a marketing!)
Akkorra már piszkosul meleg volt, és nem volt kedvünk ilyen ajánlás után megmászni a meredek sziklafalat, szamárra meg elvbõl nem szállunk (állatbarátok vagyunk, és 40 kg-nál többek), így a tavernákat választottuk. Végigjárva az összest, errõl is lemondtunk, mivel nem láttuk túl bizalomgerjesztõnek a kajákat, a tisztaságot, túl erõszakosan próbáltak minket becibálni a behívó emberek, végezetül sehol sem voltak kiírva az árak. Ilyen helyre meg mi nem megyünk be. Később a hajón hazafelé megtudtuk, hogy volt, aki 70 eurót fizetett egy adag halért. Reklamált, de azt mondták, hogy ez egy ritka és nagyon drága fajta hal volt és ennek ennyi az ára. Könyörtelenül behajtották rajta. Találtunk egy gyros árust, ahol sikerült megvenni életünk legrosszabb csirke gyrosát.
Hal íze volt. Ha nem vagyunk olyan éhesek, kidobtuk volna. Vagy a csirke volt hallal etetve, vagy a krumpli volt a halas olajban kisütve. Ráadásul semmi fûszer nem volt rajta, még só sem, tzadziki sem.
Ami onnan látható volt a szigetbõl, az szép volt. Visszaindulás elõtt egy órával már mindenki megkajált a tavernákban, aki akart, ezért, mintegy varázsütésre az összes tavernákban dolgozók veszett gyorsasággal összepakoltak mindent, bezártak, és hazamentek. Van köztük egy, amelyik üzemelõ szélmalomnak álcázza magát, hát esküszöm, még a vitorla is megállt egyszerre. Eltûnt a kalóz-CD árus is, csak a pópa maradt a boltjában.
Kivártuk a három órát és visszaindultunk Athinios kikötõbe."
Legalább van ürügy, hogy visszamenjünk. Ez akkor fog bekövetkezni, mikor megnyitják az Akrotiri ásatásokat.
Sziasztok!
Érdeklődnék a Santorinit ismerőktől: babakocsival érdemes elmenni a szigetre, vagy inkább várjuk meg amíg a gyerkőc járóképes korú lesz?
Előre is köszönöm, Andrea
#1161622009-09-02 11:45:38 Válasz a #116160. hsz-ra
Szia Koati!
Kamariban mindenhol tudod használni a kocsit. A kaldera menti településeken ( Thira, Firostefani, Imerovigli, Oia) gyakoriak a lépcsők, (ott cipelni kell)de nagyon sok helyen tudod használni a kocsit. Üdv: Josza
szerintem százszor jobban megéri felmenni, mint lent tavernázni. De ha valaki már nagyon éhes, akkor miért ne tavernázna lent? Igaz, fentről sokkal szebb panorámája lenne, mint nekem a második képemen is látható.
Szia Andi!
Mindkét dologban tökéletesen igazad van, egyetértek.
Nekem igazából csak az futott át az agyamon, amikor már lefelé bandukoltunk Manolasból, hogy talán mégiscsak egy másik fajta vulkántúrát kellett volna választanunk. Ugyanis amikor befizettünk, akkor én vacilláltam két lehetőség között, az egyik ez a "hagyományos" vulkán-hot springs-Thirassia volt, a másik viszont Red beach-White beach sznorizás és utána a hot springs és a vulkán. (Mi egy helyi irodánál fizettünk be Oiában, ott volt ilyen lehetőség is.)
Utólag azt gondolom, hogy ez a sznorizós túra nekünk jobban bejött volna. Dehát előre nem lehetett tudni, hogy milyen lesz Thirassia, szóval ha sznorizni megyünk, akkor meg azt sajnáltam volna, hogy az maradt ki...
Kikötés elõtt elmondták, hogy szamárral, vagy gyalog fel lehet menni a kikötõbõl a Manolas nevû fõvárosba, de nem igazán ajánlják, mert jelentõs látnivaló ott nincs (ezt alapból nem szoktuk elhinni), viszont a kikötõben van néhány taverna, különösen a hajó kapitányának tulajdonában lévõ, ott javasolnak fogyasztani egy jó ebédet. (Ez ám a marketing!)
Hát bizony, többek között az ilyenek miatt írtam én is azt, hogy ez az egész Thirassia-program leginkább az üzletről szól. Ami egyébként alapvetően nem baj, mert hiszen a többi túra sem jótékony céllal van a turistákért , csak itt valahogy nagyon leplezetlenül megy az egész, és sokan érzik azt utána, hogy ez a rész nem érte meg...
A mi hajónkon azért ennyire nem akartak lebeszélni arról, hogy felmenjünk, hanem becsületesen felsorolta a nő, hogy három lehetőség van (felmenni, strandolni, enni), egyedül azt próbálta meg érthetően és sokszor az emlékezetünkbe vésni, hogy melyik az a taverna, ahová egyes-egyedül be szabad menni, mert az összes többi az megbízhatatlan... Na amikor ezt hallottam, rögtön eszembe jutott a Te beszámolórészleted , Josza, és arra gondoltam, hogy minden hajónak és idegenvezetőnek biztos megvan a saját rokona vagy "kedvenc" helye, amit az utasoknak ajánl kisebb-nagyobb vehemenciával...
josza2 írta:
Később a hajón hazafelé megtudtuk, hogy volt, aki 70 eurót fizetett egy adag halért. Reklamált, de azt mondták, hogy ez egy ritka és nagyon drága fajta hal volt és ennek ennyi az ára.
Hát ha ez csak egy egyszemélyes adag volt, akkor valóban nagyon csúnya lehúzás áldozata lett szegény. Ha ez kétszemélyes haltál volt, akkor viszont elképzelhető egy ilyen összeg... A friss hal tényleg nagyon drága, Santorinin pláne. Mi Amoudiban ettünk majdnem ennyiért egy kétszemélyes haltálat.
josza2 írta:
Legalább van ürügy, hogy visszamenjünk. Ez akkor fog bekövetkezni, mikor megnyitják az Akrotiri ásatásokat.
Csak ezért biztosan nem éri meg visszamenni. Viszont ha megnyitnák az Akrotiri-ásatásokat, akkor rögtön mi is rohannánk vissza! Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel, egyáltalán lehet reménykedni abban, hogy a közeljövőben újra megnyílik... hiszen már hosszú évek óta zárva van... nem tudom, mi lehet az igazi ok, van-e egyáltalán, mert egy tetőjavítás talán csak nem tart ennyi ideig...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #115706. hsz-ra
Nem is rossz ötlet, valószínűleg egy fél napra áthajózunk most is.
Ha ez kétszemélyes haltál volt, akkor viszont elképzelhető egy ilyen összeg... A friss hal tényleg nagyon drága, Santorinin pláne. Mi Amoudiban ettünk majdnem ennyiért egy kétszemélyes haltálat.
