Azzal az utólagos megjegyzéssel csentem el Semnos barátunk blogjáról ( https://glosszahalasz.blogspot.com/ ahol további fordításokat is találhattok) az alábbi fordítását,
(Bár már nem emlékszem pontosan, hogy korábban mivel sértettem meg Őt... ...talán a hozzászólásokba való "önkényes" kalózkodásaimmal - amivel a leginkább azt kívánom csupán elérni, hogy minél több dal kerüljön fel a fórumba-, vagy netán azzal, hogy itt-ott belejavítgatok valamit a hozzászólók helyesírásába, vagy esetleg a valakinek a dalszövegéhez fűzök további lehetséges variációkat - rávilágítva némely többértelmű szövegrész további értelmezhetőségére a fordításban, esetleg javaslatokat adok a szavak felcserélésére, ötleteket a rímek miatt...???)
szóval hogy ez, az Ő eredeti fordítása.
És még azt is hozzáfűzöm: HA BÁRKI azzal a kéréssel fordulna hozzám, hogy állítsam vissza a hozzászólását olyanra, amilyenre Ő írta... (vagy amilyenre éppen kívánja, hogy javítsam ki - utólagosan), annak a kérésnek természetesen BÁRMIKOR eleget teszek!
Mert SENKI alkotói szabadságát nem kívánom korlátozni!
És senkinek nem szeretném elvenni a kedvét a pop (vagy bármilyen zenés) dalszöveg fordításától...
Sőt! Ösztönözni szeretném, hogy minél többet fordítsatok...!
Τριγύρω μου χορεύουνε ολόλευκες νιφάδες
τον ύπνο μου επισκέπτονται παράξενες κυράδες
Νεράιδες του λευκού χιονιού, παλιές μου αγαπημένες
μα όταν στα μάτια τις κοιτώ φαντάζουν Θεέ μου ξένες
Csillogó hópelyhek járják táncukat körülöttem
Álmomban furcsa fehér népek látogatnak meg
Fehér ruhás hótündérek, az én régi kedvenceim
De ahogy szemükbe nézek, jaj idegennek tűnnek
Αναρωτιέται το μυαλό και την καρδιά ρωτάει
πώς γίνεται και η ζωή το όνειρο απατάει
Χιόνιζε κάποτε παλιά πάντα στα παραμύθια
μα γλίστρησε απ' τα χέρια μας και χάθηκε η αλήθεια
Amit az ész már nem tudhat azt a szívtől kérdezi
Hogy lehet az hogy az élet megcsalja az álmokat
Valaha folyton havazott ó a téli mesékben
Ám a kezünkből kicsúszott, elveszett az igazság
Χίλια φιλιά και μιαν αρχή
μες στην υγρή ματιά σου
μες στη σιωπή γλυκιά πνοή
τα τόσα μυστικά σου
Ezer a csók, egy a kezdet
Könnyező szemeidben
Édes fuvallatok a csöndben
Megannyi titkodat súgják
Τριγύρω μου χορεύουνε τα βήματα του κόσμου
κι απ' των ματιών σου τις πηγές ήρθα να κλέψω φως μου
Νεράιδες, κλέψτε μας κι εμάς, κλέψτε μας τα καμένα
σηκώστε μας σ' ένα χορό με τα φτερά ανοιγμένα
Lépdel már az egész világ, járja táncát körülöttem
Szemed forrásához jöttem csillogást csenni belőle
Csenjetek el, tündéreink, szöktessetek meg minket
Emeljetek fel, hadd lépdeljünk mi is egy égi táncban
Αναρωτιέμαι πια κι εγώ κι εσένανε ρωτάω
νύχτες πώς ξελογιάζομαι, στ' όνειρο σεργιανάω
Νόμιζα πως στο πουθενά φωλιάζει η αλήθεια
μα χιόνισε κι αρχίσαμε ξανά τα παραμύθια
Amit én már nem tudhatok, azt tőled kérdezem meg
Éjeken ét mért bolyongok, az álmokat keresve
Azt hittem, hogy az igazság hontalan lett örökre
De leesett és fénylik a hó és újrakezdtük a meséket
Χίλια φιλιά και μιαν αρχή
μες στην υγρή ματιά σου
μες στη σιωπή γλυκιά πνοή
τα τόσα μυστικά σου
Ezer a csók, egy a kezdet
Könnyező szemeidben
Édes fuvallatok a csöndben
Megannyi titkodat súgják
Μαζί ξανά, και τέρμα η μοναξιά.
Αφήνομαι στα χέρια σου και πάλι.
Μαζί ξανά, να πέφτουμε στη φωτιά,
να πέφτουμε κι οι δυο κι όπου μας βγάλει.
Újra együtt vagyunk, és a magánynak vége!
Újra elengedem magam a karjaidban.
Ismét együtt vagyunk, hogy belezuhanjunk a tűzbe,
Hogy minketten belezuhanjunk, bármi is lesz majd!
Κι αυτό το βράδυ θα ναι δικό μας
για την αγάπη μας και τ όνειρό μας.
Κι αυτό το βράδυ θα ναι δικό μας
για την αγάπη μας και τ όνειρό μας.
És ez az éjszaka is, újra a miénk lesz
a szerelmünké, és az álmainké!
És ez az éjszaka is, újra a miénk lesz
a szerelmünké, s az álmainké!
Μαζί ξανά, κι ο χρόνος να σταματά
στην πιο κρυφή του έρωτα στιγμή μας.
Μαζί ξανά να ζούμε πρώτη φορά
το πιο τρελό ταξίδι στη ζωή μας.
Újra együtt vagyunk, és az idő megáll
a legtitkosabb szerelmes pillanatainkban.
Újra együtt vagyunk, hogy első alkalommal áljük át
A legőrültebb utazást, életünk mindennapjaiban.
Κι αυτό το βράδυ θα ναι δικό μας
για την αγάπη μας και τ όνειρό μας.
Κι αυτό το βράδυ θα ναι δικό μας
για την αγάπη μας και τ όνειρό μας.
És ez az éjszaka is, újra a miénk lesz
a szerelmünké, és az álmainké!
És ez az éjszaka is, újra a miénk lesz
a szerelmünké, s az álmainké!
Konstantinos Xristoforou / Hristoforou& Konstantina : Ki ayto to vrady / Ki afto to vradi
Szia Strati! Ezt a Terzis számot 2004-ben hallottam Sartin a görög esten -videón kicsi megvolt róla amit ott levideóztunk- és azóta hajkurászom, még a címét sem tudtam. Mostan pedig, véletlenül megtaláltam! De már vagy tizedszerre hallgatom..! Majd meghalok a gyönyörűségtől! Nem láttam a fordítások között ezt a számot. Strati légyszilégyszi!!!
Αν το τέλος έχει ώρα ακριβώς
είμαστε στο παρά πέντε καρδιά μου
αν το τέλος έχει ώρα ακριβώς
τώρα που λες θα φύγεις χάνω τα φτερά μου
Ha a Végzetnek pontos ideje volna,
akkor már csak öt percünk van hátra, szívem!
Ha a Végnek pontos ideje volna,
most, ahogy azt mondod: elmész, a szárnyaimat elveszítem!
Φαντάσου την ώρα που θα πίνω στην υγειά σου
και θα 'ναι το ποτήρι μου ένας μικρός σεισμός
φαντάσου να κρέμομαι απ' τα χείλη τα δικά σου
και μες στα μαύρα μάτια σου να φέγγει ο χωρισμός
Képzeld el a percet, amikor az egészségedre iszom,
mint apró földrengés törik szét poharam talpa, s köténye
Képzeld el, ahogy ott csüggök az ajkaidon
és a fekete szemeidben tükröződik a szakítás fénye
Αν το τέλος έχει ώρα ακριβώς
πως θα ακούσω εκείνο το γεια σου
πως θα δω να γίνονται καπνός
όλα αυτά τα χρόνια που έζησα κοντά σου
Ha a Vég az órát pontosan elüté,
hogyan fogom hallani, amikor majd elköszönsz végleg?
Hogyan fogom látni, ahogy átalakul füstté
az a sok-sok év, amit a közeledben átéltem?
Lehet a "Strati" a kulcsszó
Strati, szerényen érdeklődöm, sikerült-e esetleg a Me figeis sou leo dalszövegét megszerezni? Türelmem természetesen végtelen de balga felfogásom szerint ha a dalt csuklóból lefordítottad, akkor kobakban "megvan" a görög változat is ha esetleg klavira vetnéd, az maga lenne a "ευτυχία" számomra
Stratos: Kedves Bitang...!
Nincs kulcsszó, sem varázsszó velem kapcsolatban!
Két dolog van: Az egyik, hogy iszonyatos a görög helyesírásom. A másik ( amit ráadásul nem is szégyelek bevallani); a rettentő lustaságom (hogy az előbbít sok gyakorlattal elsajátítsam...)
Így, a varázsszó, az vagy a "stixoi" kell hogy legyen (sok türelemmel, amíg valaki fel nem teszi oda, az új nóta szövegét), vagy az, hogy
" - Jorgo, légyszíves segíts!" ( Talán kiderül, ha visszaolvasol, hogy privátban magam is hozzá szoktam fordulni ilyenkor!)
A továbbiakban már "Ne kérdezd, hogy miért...?" - Ez van! És ím, láss csodát! Csak pár nap telt el, és a nóta már fel is került a korábbi hozzászólásodhoz! (A türelem Nótát terem! )
Nagyon szépen köszönjük Jorgo!!!
Stamatis Gonidis: Mi Rotas To Giati / ΣΤΑΜΑΤΗΣ ΓΟΝΙΔΗΣ LIVE - ΜΗ ΡΩΤΑΣ ΤΟ ΓΙΑΤΙ
Σε λυπάμαι δεν νιώθω τίποτα για σένα περισσότερο
κι ας ήσουν κάτι στη ζωή μου πιο ανώτερο
σε λυπάμαι
Sajnálom, nem érzek semmit irántad többé!
Mégha hordoztál is valaha, valami jelentőséget az életemben,
csupán sajnálni tudlak
Μη ρωτάς το γιατί η αγάπη αυτή έχει τώρα τελειώσει
η αγάπη η τόση μια φωτιά δυνατή έχει τώρα σβηστεί
και ας είχε φουντώσει γιατί μ' έχεις πληγώσει
Ne kérdezd az okát, hogy miért lett vége most ennek a szerelemnek?!
A szerelem, a még oly nagyon lángoló tűz is, most kioltódott
még ha valaha elhatalmasodott is, mert te megsebeztél engem
Σε λυπάμαι δεν είσαι εσύ αυτή που κάποτε καμάρωνα
δεν είχα δίκιο που για σένα μ' όλους μάλωνα
σε λυπάμαι
Sajnállak, ám nem vagy az, akit valaha imádtam
És nem volt igazam, hogy összevesztem mindenkivel miattad
már csupán sajnálni tudlak
Stratos: Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, és ráadásul ezt a számot kérted... (lásd, a dal címét!) ...mert tudod, hogy nem szeretem a szimpla "Köszönöm"-özést itt a fórumon!!! (Arra, ott a PRIVÁT lehetőség...!)
...és még ha van egy kis időd lééégysziiiii !!!
Láttam, most nem rég itt voltál !
Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Νότης Σφακιανάκης
Πώς θα πας στην Τροία μέσα
εξασφάλισες τα μέσα
να περάσεις άλλη μια ζωή
Πού θα πας αφού σου λείπω
και δεν έχεις Δούρειο Ίππο
θα χαθείς ξανά στη διαδρομή
Hogy fogsz Trójába utazni?
biztosítottad az eszközeidet,
hogy átélhess egy újabb, másik életet?
Hová mész? Hiszen úgyis hiányzom neked!
És nincs még Trójai lovad se,
s majd emiatt az úton, ismét eltévedsz
Συγχώρεσέ με μάτια μου
που πέσαν τα παλάτια μου
συγχώρεσέ με, πάλιωσα
που σ' αγαπώ μετάνιωσα
Bocsáss meg, szemem fénye,
hogy hagytam összeroskadni a palotáim
Bocsáss meg, rosszá váltam
s mert szeretlek, megbántam
Άμα νιώσεις να γυρίσεις
θα 'μαι 'δω για ν' ακουμπήσεις
όσα σε πόνεσαν να μου πεις΄
Ένα μόνο μην ξεχάσεις
δεν μπορείς να μ' αγκαλιάσεις
δεν μπορείς στα μάτια να με δεις
Ha úgy éreznéd, hogy visszatérnél,
Itt leszek majd, hogy rám támaszkodhass,
s hogy mind azt, ami fájt, elmondhasd nekem!
Csupán egy dolgot ne felejts el,
hogy nem bírsz megölelni,
nem bírsz a szemeimbe nézni
How will you go to Troy
have you ensured the means you need
to pass to the other life
Where will you go when you miss me
and you don't have the Trojan Horse
you'll get lost somewhere on the road
Forgive me, my love
for my palace has fallen down
Forgive me, I got old
and I regret for loving you
If you feel like coming back
I'll be here, you can rely on me
to tell me all the things that have caused you pain
But don't forget one thing
you are not allowed to embrace me
nor to look me in the eyes
Στίχοι: Σπύρος Γιατράς
Μουσική: Αλέκος Χρυσοβέργης
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Μακρόπουλος
Εμείς που ορκιστήκαμε
για έρωτα και αγάπη
Χθες βράδυ σκοτωθήκαμε
και απότομα βρεθήκαμε
στου ουρανού την άκρη
Mi, akik megesküdtünk
a szerelemre, és a szeretetre..,
Belehaltunk tegnap este, tönkretettük...
és ott álltunk hirtelen
az égbolt szélén...
Τι κάναμε...
τον ποιο ωραίο έρωτα πικράναμε
Τι κάναμε...
Τι κάναμε...
τη γη κάτω από τα πόδια μας την χάναμε..
κι αντί να αγκαλιαστούμε, αέρα πιάναμε
Τι κάναμε...
Mit tettünk...?!
A legszebb szerelmet megkeserítettük
Mit tettünk...?!
Mit tettünk...?!
A lábunk alól a talajt elvesztettük...
és ahelyett, hogy egymást, a levegőt öleltük
Mit tettünk...?
Εμείς που ανεβάσαμε
τον έρωτα στα αστέρια
Χθες βράδυ χωριστήκαμε
και απότομα βρεθήκαμε
και οι δυο σε ξένα χέρια
Mi amikor felemeltük
a szerelmet a csillagokig...
Szétváltunk tegnap este,
és ott találtunk magunkat hirtelen
mindketten idegenenek karjai között...
Στίχοι: Λάκης Λαζόπουλος
Μουσική: Διονύσης Τσακνής
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Γιατί ο πόνος να έρχεται στον έναν απ’ τους δυο
αναρωτιέμαι εδώ μακριά όπου με τρώει το κρύο
αφού μαζί τα βρήκαμε γιατί μαζί δεν κλαίμε
και λόγια που δεν σβήνονται τόσο βαριά να λένε.
Miért jön a fájdalom csupán az egyikünkhöz a kettőnk közül?
Kérdezem én itt, a távolban, ahol a hideg fölzabál engem
Hiszen, ha együtt vágtunk bele, akkor miért nem együtt sírunk?
És a szavak, amelyek nem fakulnak, oly súlyosan szólnak!
Μην ορκιστείς μην πεις ποτέ μην πεις θα είμαι εντάξει
σαν έρθει ο ερωτάς θα δεις ο όρκος θα πετάξει.
Ne esküdözz! Ne mondd, hogy soha! Ne mondd, hogy rendben leszel!
Amint beállít a szerelem, meglátod, az esküd el fog szállni!
Γιατί να βασανίζομαι να κλαίω να χτυπιέμαι
αφού το ξερώ πως βαθιά μέσα σου δεν ξεχνιέμαι
περνάει ο πόθος βιαστικά την πόρτα σου χτυπάει
και αν του ανοίξεις μια φορά μετά ξαναπερνάει.
Miért kell kínoznom magam, vagy sírnom, vergődnöm?
Hiszen, tudom, hogy benned, mélyen belül, sosem felejtessz el!
Sietve dörömböl az ajtódon, erre jő a vágy,
és ha kinyitod neki egyszer is, később újra erre jár.
Μην ορκιστείς μην πεις ποτέ μην πεις θα είμαι εντάξει
σαν έρθει ο ερωτάς θα δεις ο όρκος θα πετάξει.
Ne esküdözz! Ne mondd, hogy soha! Ne mondd, hogy rendben leszel!
Amint beállít a szerelem, meglátod, az esküd el fog szállni!
Στίχοι: Κώστας Λειβαδάς
Μουσική: Κώστας Λειβαδάς
Πρώτη εκτέλεση: Ελένη Τσαλιγοπούλου
Εγώ σ' αγάπησα εδώ
Που να 'σαι τώρα που γυρνάς
Σε ποιο καινούργιο ουρανό χρώματα κλέβεις;
Ένιωσες πάλι τα φτερά
Τι σου 'βαλε ξανά φωτιά
Σε ποιο λιμάνι, ποιο σταθμό, καρδιά γυρεύεις;
Én itt szerettelek meg
Hol vagy most, merre barangolsz?
Milyen új ég színeit lopkodod valahol?
Ismét érzed, s élvezed a szárnyaid
Mi okozhatta, hogy újra lángra kaptál?
Vajon, mely kikötőben, mely állomáson kutatsz egy szív után?
Πώς να κρατήσει το κορμί απόψε η νύχτα
Τώρα ο κόσμος έχει χάσει μια στροφή
Εγώ δε μίλησα, για θαύματα δεν είπα
Δε σου στάθηκε κανένας πιο πολύ
Hogyan tarthatja vissza a testet az éj?
Most a világ kihagyott, elveszített egy fordulatot
Soha nem beszéltem, s csodákról sem szóltam én
De senki nem tartott ki melletted ennél tovább
Εγώ σ' αγάπησα εδώ
Με τα φεγγάρια της βροχής
Περίμενες τόσο καιρό να ξαποστάσεις
Έφτανε να χαμογελάς
Να σε κοιτάζω όταν ξυπνάς
Κι ούτε που σκέφτηκα ποτέ πως θα ξεχάσεις
Én itt szerettem beléd,
A holdakkal teli esőzésben
Oly sokáig vártál arra, hogy megpihenj
És elég volt, hogy mosolyogni lássalak,
hogy nézhesselek, amíg fel nem ébredsz,
És soha nem gondoltam volna, hogy majd elfeledsz!
Παραμυθάκι μου σκληρό
Όπου κι αν είσαι και γυρνάς
Για μένα εκεί να μη ρωτάς
Εγώ σ' αγάπησα εδώ.
Óh, mesécském, te kemény!
Bárhol is vagy, és bármerre is járnál-kelnél,
Rólam, ne kérdezősködj arrafelé...
Mert én, itt szerettem beléd!
Κόκκινο φεγγάρι, θάλασσες τεκίλα
φύλλα πεταμένα στη φωτιά
κόκκινο φεγγάρι, κόκκινο λιμάνι
κάτι μου 'χεις κάνει
Vörös hold, tengernyi tequila,
levelek a tűzre dobva,
vörös hold, vörös kikötő
oh, mit tettél velem!
Είδα πολλούς που ζήσανε για πλάκα
είδα και άλλους που το πήραν σοβαρά
και τραβηχτήκανε και άσχημα τραβιούνται
και το πληρώσανε στο τέλος ακριβά
Láttam sokakat, akik csak heccből éltek,
Láttam másokat, akik komolyan vették,
és húzódzkodtak, és azóta, csúnyán húzzák
és a végén, drágán megfizették az árát
Με τα μαύρα ρούχα, αμίλητοι καπνίζουν, οι φίλοι
κι ονειρεύονται να φύγουν μακριά
οι φίλοι που δε βρήκανε τίποτα ν' αγαπήσουν
που δεν πιστεύουν τίποτα, κανέναν, πουθενά
A fekete ruhában, némán fúják a füstöt, s a barátok
arról álmodoznak, hogy egyszer majd messze mennek
a barátok, akik nem találtak semmit, amit megszerethetnének,
akik nem hisznek semmiben, sehol, senkiben
Υπάρχουν χίλιοι τρόποι για να τρελαθείς
υπάρχουν και άλλοι τόσοι για να λες υπομονή
όμως για μένα είναι αργά να τρελαθώ
και είναι ακόμα πιο αργά να κάνω υπομονή
Ezer módja van annak, hogy belebolondulj,
És akadnak még más módjai is, hogy azt mondd: türelem!
De nekem már késő, hogy beleőrüljek
és még annál is később, hogy türelmes legyek
Θα μείνω εδώ και θα υπάρχω όπως μπορώ
και για το πείσμα σας γουρούνια θα αντέχω
θα περιμένω άλλες μέρες
Én itt fogok maradni, és én úgy fogok létezni, amennyire bírok
és még a makacsságotoknak is disznóul ellen állok
Majd más, jobb napokra várok!
Τη νύχτα στην καρδούλα μου, / A szívemben az éjszakát
θέλω να κάνω μέρα / szeretném nappallá változtatni
να βγώ από το σπίτι μου / hogy a házamból kijussak,
να πάρω λίγο αέρα / hogy egy kis levegőt kaphassak!
Να κλείσω τισ σειρήνες σου / Hogy lekapcsoljam a szirénáidat
και άσπρα να φορέσω / és fehér viseletet öltsek
κι από τις αναμνήσεις σου / és a te emlékeidtől
καιρός να δραπετεύσω / idejében elmeneküljek
Κόμπο το πουκάμισο / Csomót húzok az ingre
στη μέση μου δεμένο / a derekamhoz kötve
το ένα τρένο έφυγε / S ha az egyik vonat elment,
το άλλο περιμένω / várok másikat helyette... (x2)
Θα βάλω στο κορμάκι μου / Felöltöm a kis testemre
το χρώμα που μου πάει / csak mi jól áll nekem, azt a színt,
θα βάλω την κολώνια μου / és azt kölnit is felkenem
εκείνη που μεθάει / ami mindenkit megrészegít
Πρώτη φορά ελεύθερη / Első alkalommal szabadon
μακριά σου θα πετάξω / Tőled messze fogol repülni
κι απ' τη δική σου φυλακή / és a te börtönödből
καιρός να αποδράσω / még időben elmenekülni
Κόμπο το πουκάμισο / Csomót húzok az ingre
στη μέση μου δεμένο / a derekamhoz kötve
το ένα τρένο έφυγε / S ha az egyik vonat elment,
το άλλο περιμένω / várok másikat helyette... ( x4)
Μουσική: Γιάννης Χριστοδουλόπουλος
Στίχοι:Ελεάνα Βραχάλη
Πέγκυ Ζήνα
Ο τίτλος του νέου CD είνα Ευαίσθητη ή Λογική και θα κυκλοφορήσει τον Οκτώβριο.
Ούτε τυπικά δε μιλάμε πια / Már hivatalosan sem beszélünk már
δε θες διάλογο για μας / Nem akarsz párbeszédet magunkról
κουβέντα δεν τολμάς / Nem mersz beszélni sem
Λέω τον χωρισμό θάνατο μικρό / Kis halálnak nevezem az elszakadást
πες με περίεργο παιδί / Mondd, csak rólam: furcsa egy gyerek!
που ρώτησα γιατί.. / - mert meg mertem kérdezni a miérteket...
Ρώτησα γιατί φωνάζεις φύγε / Megkérdeztem, miért kiabálod; menj el?!
τι κρύβεις και δε θέλεις να πεις / Mit titkolsz, és mit nem akarsz elmondani?
ρώτησα ο έρωτας που πήγε / Megkérdeztem: "Hová lett a szerelem?"
και δεν απάντησε κανείς / és nem válaszolt senkisem
ρώτησα γιατί κρατάς μαχαίρι / Megkérdeztem, miért tartasz kést?
καρδιά δε πρόκειται να βρεις / Mert szívet nem találsz?
Ήταν χαμένη από χέρι / Elveszett már egy kéztől
κομμάτια ήταν πριν να'ρθεις / darabokra hullt, mielőtt ideértél
Ποτέ μου Θεέ μου / Sohasem - istenem! -
δεν είχα μια αγάπη απλή / Soha nem volt egyszerű szerelmem
Πως να μαι.. τι να'μαι / Milyen legyek... mi legyek?
Ευαίσθητη, ή λογική ; / Érzékeny, vagy logikus?
Γρίφοι μια ζωή μένουνε μισοί / Egy élet rejtélyei félig megfejtve maradnak
πουλάν' φτηνά όμως θα μου πεις / de majd olcsóbban adják -mondod majd -
στο τέλος εποχής.. / az idény végén..!
Ρώτησα γιατί / Megkérdeztem miért
πάντα ένα γιατί / mindig csak egy miértet
βλέπεις ο νους δε το χωρά / Látod, az elme nem tudja felfogni
το τέλος τελικά / végül, a végét sem
Ρώτησα γιατί φωνάζεις φύγε / Megkérdeztem, miért kiabálod; menj el?!
τι κρύβεις κ δε θέλεις να πεις / Mit titkolsz, és mit nem akarsz elmondani?
ρώτησα ο έρωτας που πήγε / Megkérdeztem: "Hová lett a szerelem?"
και δεν απάντησε κανείς / és nem válaszolt senkisem
ρώτησα γιατί κρατάς μαχαίρι / Megkérdeztem, miért tartasz kést?
καρδιά δε πρόκειται να βρεις / Mert szívet nem találsz?
Ήταν χαμένη από χέρι / Elveszett már egy kéztől
κομμάτια ήταν πριν να'ρθεις / darabokra hullt, mielőtt ideértél
Ποτέ μου Θεέ μου / Sohasem - istenem! -
δεν είχα μια αγάπη απλή / Soha nem volt egyszerű szerelmem
Πως να μαι.. τι να'μαι / Milyen legyek... mi legyek?
Ευαίσθητη ή λογική ; / Érzékeny, vagy logikus?
Ποτέ μου Θεέ μου / Soha - istenem! -
δεν είχα μια αγάπη απλή / Sohasem volt egyszerű szerelmem
Πως να μαι.. τι να'μαι / Hogyan legyek... mi legyek?
Ευαίσθητη ή λογική ; / Érzékeny vagy logikus?
Χτες το βράδυ αργά / Tegnap, késő este
ήρθες φώλιασες στο μυαλό μου / Kusza gondolatokkal jöttél, s fészkelted magad eszembe
ήσουνα εκεί δίπλα μου, σ' άγγιζα / Mellettem voltál, s megérintettelek
χάιδευα τα όμορφα μαλλιά σου / Simogattam a gyönyörű hajadat
μες στ' όνειρο / De csak az álomban
Πάει καιρός που έφυγες / Mert már jó ideje elmentél
ξέρω σου λεν πως σ' έχω ξεχάσει / Tudom, azt mondják neked, elfelejtettelek
μα τα σημάδια μέσα μου / De a bennem lévő sebeket
ούτε το ότι είσαι μακριά / Sem az, hogy messze vagy,
ούτε ο καιρός θα σβήσει / Sem az idő nem gyógyíthatja be!
Δάκρυα στα μάτια μου 'ρχονται / Könnyek szöknek a szemembe
κάθε φορά που βλέπω πίσω / Minden alkalommal, ha visszaemlékezek
όσο κι αν ψάξω δεν μπορώ να σε βρω / Ám, akárhogy is kereslek, nem talállak téged
μα ξέρω κάπου εκεί μες στο πλήθος / De tudom, a tömegben valahol,
θα κρύβεσαι / Ott lehetsz, előlem ott rejtezel!
Πάει καιρός που έφυγες / Már jó ideje elmentél
ξέρω σου λεν πως σ' έχω ξεχάσει / Tudom, azt mondják neked, elfelejtettelek
μα τα σημάδια μέσα μου / De a bennem lévő sebeket
ούτε το ότι είσαι μακριά / Sem az, hogy messze vagy
ούτε ο καιρός θα σβήσει / Sem az idő nem gyógyíthatja be!
Χτες το βράδυ αργά / Tegnap késő este
ξύπνησα τρομαγμένος / Ijedten ébredtem
έτρεχες λέει καβάλα σ' άλογο / Rohantál, mint egy vágtató ló
που δεν άφηνε πατημασιές / Aminek a lába
πάνω στο χώμα / Még a földet sem éri
Πάει καιρός που έφυγες / Már jó ideje elmentél
ξέρω σου λεν πως σ' έχω ξεχάσει / Tudom, azt mondják neked, elfelejtettelek
μα τα σημάδια μέσα μου / De a bennem lévő sebeket
ούτε το ότι είσαι μακριά / Sem az, hogy messze vagy
ούτε ο καιρός θα σβήσει / Sem az idő nem gyógyíthatja be!
Αν ήσουνα Θεός θα άλλαζα θρησκεία / Ha te lennél Isten, vallást váltanék.
Αν ήσουν αίμα εγώ θα ‘θελα να ματώνω / Ha vér lennél, szeretnék vérezni
Αν είχα δυο καρδιές θα σου ‘δινα τη μία / Ha két szívem lenne, egyet adnék neked.
Αν είχα δυο ψυχές θα ‘ταν για σένα μόνο / Ha két lelkem lenne, csak neked szólnának.
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι απ’ τη γυναίκα μου / Jobban szeretlek, mint a feleségemet
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι απ’ τη ζωή μου / Jobban szeretlek, mint az életem
Και αυτό την αφήνω στα χέρια σου / És ezt a te kezedben hagyom
Την πετάω αν δεν είσαι εσύ μαζί μου / Kihajítom, ha nem vagy velem
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι απ’ τη γυναίκα μου / Jobban szeretlek, mint a feleségemet
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι από όποια άλλη / Jobban szeretlek, bárki másnál
Τη ζωή μου αφήνω στα χέρια σου / Az életemet a kezeid közé helyezem
Πρόσεχέ την, γιατί δεν έχω άλλη / Vigyázz rá, mert nincs másik nekem
Αν ήσουν νικοτίνη θα ‘κανα πακέτα / Ha nikotin volnál, csomagokat készítenék
Αν ήσουνα ποτό δε θ’ άφηνα σταγόνα / Ha ital lennél, egy cseppet sem hagynék
Αν είχα το κλειδί θα σου ‘βαζα λουκέτα / Ha nálam lenne a kulcs, lakatra zárnálak
Κι αν τα ‘σπαγες ποτέ θα έπεφτα στο χώμα / És ha valaha összetörnéd, a földre zuhannék
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι απ’ τη γυναίκα μου / Jobban szeretlek, mint a feleségemet
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι απ’ τη ζωή μου / Jobban szeretlek, mint az életem
Και αυτό την αφήνω στα χέρια σου / És ezt a te kezedben hagyom
Την πετάω αν δεν είσαι εσύ μαζί μου / Kihajítom, ha nem vagy velem
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι απ’ τη γυναίκα μου / Jobban szeretlek, mint a feleségemet
Σ’ αγαπάω πιο πολύ κι από όποια άλλη / Jobban szeretlek, bárki másnál
Τη ζωή μου αφήνω στα χέρια σου / Az életemet a kezeid közé helyezem
Πρόσεχέ τηνα, γιατί δεν έχω άλλη. / Vigyázz rá, mert nincs másik nekem
Κάποτε έχτιζα ένα όνειρο τη μέρα,
τώρα η στράτα μου δεν πάει παραπέρα,
φεύγω, τώρα φεύγω.
Valamikor építeni kezdtem egy álmot a nappalok során
Viszont - úgy érzem -, az én utam itt, nem halad most tovább...
Elmegyek hát... Így most elmegyek.
Κάποτε κοίταζα τον ήλιο μες στα μάτια
κι αυτό τον ήλιο μου τον κάνανε κομμάτια,
φεύγω, τώρα φεύγω.
Valamikor én bámultam a Napot a szemekben
És azt a Napot - amit enyémnek hittem -, darabokra törték,
Elmegyek hát... Így most elmegyek.
Τώρα ο ουρανός δε με φοβίζει όσο κι αν βρέχει,
τώρα η ελπίδα μου ταυτότητα δεν έχει,
φεύγω, τώρα φεύγω.
Most az ég nem ijeszt meg engem, bármennyire is zuhog,
Most a reményemnek nincsen azonosítója
Így én elmegyek, most elmegyek
Φεύγω, φεύγω και παίρνω την καρδιά μου,
κι ένα τραγούδι συντροφιά μου, φεύγω, φεύγω.
Indulok, elmegyek, és magamhoz veszem a szívem,
És egy dalt is - társul -, én elmegyek, elmegyek.
Φεύγω, κι αφήνω πίσω μου συντρίμμια,
αρρωστημένους και αγρίμια, φεύγω, φεύγω,
φεύγω, τώρα φεύγω.
Indulok, és megyek a hátam mögött romok,
Beteg emberek, és a vadállatok, indulok, megyek el
Indulok, így most elmegyek
Δεν το αντέχω να βουλιάζω μες στο ψέμα,
τώρα κατάλαβα πως ήμουν ένα δέμα,
φεύγω, τώρα φεύγω.
Nem tudom elviselni, hogy elsüllyedjek a hazugságban,
Most értettem meg, hogy én csak egy csomag voltam,
Én így indulok... Elmegyek most
θέλω να ζήσω τη ζωή μου έξω απ' τα μέτρα,
τώρα που σκλήρυνε η καρδιά μου σαν την πέτρα,
φεύγω, τώρα φεύγω.
Az életemet élni akarom, kinn, a törvényektől távol
Most, hogy megkeményedett a szívem, mint a kő,
Indulok, én most elmegyek
Τώρα ο κόσμος και οι φωνές δε με τρομάζουν,
τώρα τα χέρια μου ένα σύνθημα χαράζουν,
φεύγω, τώρα φεύγω, φεύγω, τώρα φεύγω.
Most, a tömeg és a hangok nem ijesztgetnek,
most a kezeim is faragnak egy üzenetet,
Indulik hát, most elmegyek, - indulok -, én vagyok elmegyek.
Χάρις Αλεξίου: Κάποτε έχτιζα ένα όνειρο τη μέρα, τώρα η στράτα μου δεν πάει παραπέρα, φεύγω, τώρα φεύγω.
Haris Alexiou: Egyszer építettem egy álmot nappal, most az útam nem halad tovább, én elmegyek, elmegyek most.
Stereo Mike:
Κι όλο μεμιάς, ο ρυθμός της γης γίνεται ίλιγγος, ο χρόνος εξαφανίζεται, η στιγμή στροβιλίζεται, γίνεται αιωνιότητα ... Μανιφέστο...Φύγαμε!
Stereo Mike:
És egyszer csak, a lépést a föld vertigo, idő eltűnik, a pillanat kavarog, az örökkévalóság ... Manifesto ... Gyerünk!
Ezek azok a pillanatok, hogy találok erőt, hogy törölje az elmúlt életemben a semmiből indul, a semmiből tűnik megváltás és nem fordul vissza, érintse meg a múltat, kész élni.
Minden pillanat a szép jövő festészetet a lendületes mozdulatokkal a fehér festék, fekete szekták egyenesen kiközösítik időt, a tanítás az időjárás ellen úgy dönt.
Én nekem leveszem a fékek, elmegyek a külföldi, a két hurok, az egyik gardedámok, egy bőrönd és egy tollat, nélküled, anélkül, hogy bárki, csak egyetlen célja van, nincs adatait, határait, emlékek, Furies, egy szatír nomád, aki kísérteni az éjszakák hidegek.
Az ár és mindig harcolni fog, akkor elmegy a fény ingyen utazhatnak, most elmegyek
Haris Alexiou:
Indulok, megyek haza, és veszem a szívem és a társa egy dalt, én elmegyek
Stereo Mike:
A mozgás és mindig harcolni fog, elmegyek most
Haris Alexiou:
Elmegyek, és én hátrahagyni törmeléket, beteg és vadállatok, elmegyek, elmegyek most
Stereo Mike:
Remélem semmit, nem félek semmitől, szabad vagyok
Most a ciklus megszokásból kell törni, a régi bilincsek és kénytelen elfelejteni, amit megkeresztelt követője a múlt és elengedem, hadd vesszen kielégítette során bárhol is kap.
Ez a rutin és a tehetetlenség ellenségeim, a megjelenés, hogy távoltartja a börtönben, az ideg az én hagyomány kezdete, hogy sajnálta, hogy nem próbáltam, vereség, sebet, a tanítás a lelkemben.
Ma is a tudomásukra jut, hogy az én döntésem, eszünkbe jut az első nap a hátralévő életemet, hogy táplálja a reményt minden opció és a pillantásom bolygón, mintha az egész föld az enyém.
Ez az én időm a kezem van, az egyetlen memóriát akarok állni.
Most a végtelen, a világegyetem már nem hisznek, a lelkiismeret gyógyítani, a labirintus éve hagyok
Haris Alexiou:
Indulok, megyek haza, és veszem a szívem és a társa egy dalt, én elmegyek, elmegyek
Stereo Mike:
A mozgás és mindig harcolni fog, elmegyek most
Haris Alexiou:
Elmegyek, és én hátrahagyni törmeléket, beteg és vadállatok, elmegyek, elmegyek
Stereo Mike:
Elmegyek, majd elmegy, a fény felé fog haladni, most elmegyek
Haris Alexiou:
Most elmegyek
Stereo Mike:
A mozgás és mindig harcolni fog, elmegyek most
Είναι οι στιγμές που βρίσκω δύναμη να σβήσω το παρελθόν μου κι απ' το τίποτα να αρχίσω, που το μηδέν φαντάζει λύτρωση και πίσω δεν γυρίζω, το παρελθόν αγγίζω, έτοιμος να ζήσω.
Κάθε στιγμή με σκέτο μέλλον ζωγραφίζω, με θαρραλέες πινελιές λευκό το χρωματίζω, μαύρες αιρέσεις μες στο χρόνο αφορίζω, στο δόγμα του καιρού ενάντια θα αποφασίσω.
Εγώ για μένα καταργώ τα φρένα, φεύγω για τα ξένα, με δυο λούπες, ένα σάπερ, μια βαλίτσα και τη πένα, χωρίς εσένα, χωρίς κανέναν, μόνο ένα σκοπό, να μην έχω δεδομένα και σύνορα, αναμνήσεις, ερινύες, ένας σάτυρος νομάς που τον στοιχειώνουν νύχτες κρύες.
Είναι το τίμημα και πάντα θα παλεύω, θα οδεύω προς το φως, ελεύθερος θα ταξιδεύω, τώρα φεύγω
Χάρις Αλεξίου:
Φεύγω, φεύγω και παίρνω τη καρδιά μου και ένα τραγούδι συντροφιά μου, φεύγω
Stereo Mike:
Είναι το κίνημα και πάντα θα παλεύω, τώρα φεύγω
Χάρις Αλεξίου:
Φεύγω και αφήνω πίσω μου συντρίμμια, αρρωστημένους και αγρίμια, φεύγω, τώρα φεύγω
Stereo Mike:
Δεν ελπίζω τίποτα, δεν φοβάμαι τίποτα, είμαι ελεύθερος
Τώρα τους κύκλους της συνήθειας πρέπει να σπάσω, είναι δεσμά παλιά και πιέζομαι να ξεχάσω ό, τι με βάφτισε οπαδό του χτες κι ας χάσω, ας χαθώ για να χορτάσω την πορεία όπου κι ας φτάσω.
Είναι η ρουτίνα και η αδράνεια εχθροί μου, είναι το βλέμμα που δειλιάζει φυλακή μου, είναι το θράσος στη παράδοση αρχή μου, είναι ότι μετάνιωσα που δεν δοκίμασα, ήττα, πληγή, διδαχή στη ψυχή μου.
Μα είναι κι η γνώση πως με μια απόφασή μου, ξημερώνει η πρώτη μέρα της υπόλοιπης ζωής μου, που ελπίδα τρέφει την κάθε επιλογή μου και αγναντεύω τον πλανήτη σαν να είναι όλη η γη δική μου.
Είναι η στιγμή μου, στα χέρια μου την έχω, η μόνη ανάμνηση που θέλω για να αντέχω.
Τώρα στο άπειρο, στο σύμπαν πια πιστεύω, τη συνείδηση γιατρεύω, απ΄ το λαβύρινθο του χρόνου τώρα φεύγω
Χάρις Αλεξίου:
Φεύγω, φεύγω και παίρνω τη καρδιά μου και ένα τραγούδι συντροφιά μου, φεύγω, φεύγω
Stereo Mike:
Είναι το κίνημα και πάντα θα παλεύω, τώρα φεύγω
Χάρις Αλεξίου:
Φεύγω και αφήνω πίσω μου συντρίμμια, αρρωστημένους και αγρίμια, φεύγω, φεύγω
Stereo Mike:
Φεύγω, θα οδεύω, προς το φως θα ταξιδεύω, τώρα φεύγω
Χάρις Αλεξίου: Τώρα Φεύγω
Stereo Mike: Είναι το κίνημα και πάντα θα παλεύω, τώρα φεύγω
Stereo Mike: Ez a mozgás és mindig harcolni fogok, most elmegyek
Szia Strati! Végre megtaláltam azt a számot, amit régóta kerestem ! Ez pedig a Pantazis: Einai asteio
A szöveget is bemásoltam volna, de most a stixoi nem működik!
Λευτερης Πανταζης - Ειναι Αστειο
Μουσικη - Στιχοι : Nικος Καρβελας
Σκηνες Απο Το Σιρηαλ - Τεσσερις ( 4 )
Δισκος : Eγω Δεν Ειμαι Εγω
Scenes From Mega Tv Series - Tesseris ( 4 )
Music - Lyrics : Nikos Karvelas
Song : Einai Asteio
Singer : Leuteris Pantazis
Αν είναι ποτέ δυνατό
χωρίσαμε δίχως να πούμε αντίο
αν είναι ποτέ δυνατό
να έχουμε φτάσει σ΄αυτό το σημείο
Ha ez egyáltalán lehetséges,
elváltunk anélkül, hogy elbúcsúztunk volna!
Ha ez egyáltalán lehetséges
hogy elértük ezt a választó pontot
Είναι αστείο εμείς οι δύο
να μη μιλιόμαστε
είναι αστείο εμείς οι δύο
να σκοτωνόμαστε
είναι αστείο εμείς οι δύο
να μη μιλιόμαστε
είναι αστείο εμείς οι δύο
που λατρευόμαστε
Ez vicces, hogy mi ketten
Ne beszéljünk egymással!
Vicces, hogy mindketten
öldököljük egymást!
Vicces, hogy mi ketten
egymással nem beszéljünk
Vicces, hogy mind a ketten
imádunk
Αν είναι ποτέ δυνατό
εσύ που πέθαινες από αγάπη
για μένα
αν είναι ποτέ δυνατό
εγώ που έδινα τη ζωή μου
για σένα
Ha ez egyáltalán lehetséges,
Te, aki meghalnál a szeretetért
én értem
ha egyáltalán lehetséges,
én, aki oda adtam az életemet
Teérted!
Είναι αστείο εμείς οι δύο
να μη μιλιόμαστε
είναι αστείο εμείς οι δύο
να σκοτωνόμαστε
είναι αστείο εμείς οι δύο
να μη μιλιόμαστε
είναι αστείο εμείς οι δύο
που λατρευόμαστε
Ez vicces, hogy mi ketten
egymással ne beszéljünk!
Vicces, hogy mindketten
öldöklünk egymással
Vicces, hogy mi ketten
egymással, ne beszéljünk!
Vicces, hogy mindketten
imádjuk egymást
csentem el 
Semnos barátunk blogjáról ( 
) 
